Kuttner Ádám: A képzelet győzelme

A TS ArtSpaceGaléria 2024 decemberébenezen a címenszervezettAndré Breton szürrealista kiáltványának 100. évfordulójárakortárs fotóművészek munkáit bemutató csoportos tárlatot.

A szürrealizmus művészettörténeti mozgalomként való létrejöttét a legtöbb szakember André Breton 1924-ben kiadott A szürrealizmuskiáltványa¹című röpiratának megjelenéséhez köti. Maga a „szürrealista” kifejezés már korábban is feltűnt, vélhetően Apollinaire használta először az 1917-ben bemutatott Teiresziaszemlői²című munkájának előszavában. Bár az általa megfogalmazott célok még némileg eltértek a mozgalom fő elméleti szakembereként számon tartott Breton szürrealizmusról alkotott nézeteitől, a szakemberek többsége egyetért abban is, hogy a két költő törekvései azonos alapelveken nyugodtak, amit szoros kapcsolatuk is erősített.³A szürrealizmus fő gondolatai az első világháború utáni zűrzavaros politikai és gazdasági időszakhoz kötődnek, amikor nemcsak az évszázados hatalmi struktúrák omlottak össze, hanem a képzőművészeti stílusok addigi egysége is végérvényesen megbomlott.⁴Ebben a korszakban, elsősorban Sigmund Freud pszichoanalitikus elméleteire támaszkodva, a szürrealista művészek arra tettek kísérletet, hogy átformálják a háborúkhoz és uralomvágyhoz vezető racionalista logikát. Breton rövid, de radikális szövege szikraként gyújtotta be a képzőművészet és az irodalom világát. Gondolatai nemcsak saját korában voltak forradalmiak, hanem a XX. század egyik legmeghatározóbb művészeti mozgalmává tették a szürrealizmust. És ugyan a mozgalom formálisan megszűnt a francia szürrealista csoport 1969-es felbomlásával, eszméi máig inspirálják a kortárs művészeket.

2024-ben világszerte számos emlékkiállítást rendeztek a szürrealista kiáltvány 100. évfordulója tiszteletére. Ezek sorába illeszkedik a TS ArtSpace csoportos fotókiállítása is, amely A képzelet győzelmecímet viseli. A cím Francisca Vandepitte, a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeum kurátorától származik, aki ezt a meghatározást használta a szürrealizmus jellemzésére az évfordulóhoz kapcsolódó előadásában.⁵Ez a megfogalmazás a szürrealizmus esszenciáját ragadja meg, ünnepelve a tudatalatti felszabadítását, a valóság és az álom határainak átlépését. A szürrealista kép jelentése kommunikációs szempontból nem a hasonlóságok elvére épül, és nem is a „megfagyott idő”, amelyben a valóság és a múlt egyszerre van jelen, ahogyan Roland Barthes definiálja a fényképet. Azért sem, mert ezen képek lényegét és ábrázolási rendszerét nem a klasszikus „ez volt” noéma adja⁶, amelyben központi szerepet játszik a maradéktalan objektivitás, hanem távoli jelenségeket, tárgyakat és látványelemeket kapcsol össze, felrúgva a megszokott sémákat. A váratlanul egymás mellé kerülő elemek pedig új értelmezési lehetőségeket teremtenek. Ennek az alkotási folyamatnak az alapja Breton szerint a lélek „zavartalan önműködése”, avagy „tiszta automatizmusa”, amely a gondolkodás, a képzelet működését hivatott kifejezni⁷, s amely a hagyományos fotó mellett kollázsokban, montázsokban és talált tárgyakból készített kompozíciókban is formát ölthet.

A TS ArtSpace kiállításának célja az volt, hogy olyan alkotásokat mutasson be, amelyek a fotográfia és a fotókollázs eszközeivel újraértelmezik a Breton által hangsúlyozott, a hétköznapi környezetben megtalálható „merveilleux” jelentőségét. A bemutatott alkotásokban a közös pont, hogy túllépnek a hagyományos narratív logikán, és betekintést nyújtanak az emberi létezés, az álom és a valóság kapcsolatába a kortárs fotográfusok szemüvegén keresztül.

A tárlaton 19 kiállító munkái láthatók, akik sokféle tapasztalattal és életúttal rendelkező, sokszínű közösséget alkotnak. A résztvevők között találunk több Balogh Rudolf-díjas mestert, aktív alkotóművészt, valamint olyan kiállítót is, akinek mindennapjait nem a művészet határozza meg. Az alkotók munkáit a szürrealista logikai keret mellett leginkább a kurátori koncepció kapcsolja össze, ugyanis többségük először állított ki együtt. A kiállított munkák szervezésének sarokpontja az volt, hogy a szürrealista képalkotás logikája - amely szerint az olykor meghökkentő módon egymás mellé kerülő elemek új értelmezést hoznak létre - tükröződjön a falra akasztott képek elrendezésében is. Ennek megfelelően az egyes alkotók képei váratlanul kerültek egymás mellé, és ugyanazon művész munkái csak akkor kaptak helyet egymás közelében, ha közöttük szigorú logikai kapcsolat volt felismerhető. Így a falra akasztott képek látványából létrejövő vizuális koncepció maga is a szürrealista kollázsok hangulatát idézi, új értelmezési keretet teremtve.

A TS ArtSpace Galéria egy négy kamarateremből álló, körülbelül 80 négyzetméteres lakásgaléria. Kialakításának sajátossága, hogy a kamaratermek szeparáltak, ugyanakkor körbejárhatóak, ami kurátori szempontból ideális feltételeket teremt három önálló témakör feldolgozására. A folyosószerű negyedik tér pedig felvezetőként funkcionál, a szürrealista logika előszobájaként vezetve be a látogatókat a kiállítás világába. Ebben a térben kapott helyet két Balogh Rudolf-díjas mester alkotása: Fejér Ernő kollázsa és Eifert János analóg fotómontázsa, amelyek egy-egy klasszikus szürrealista technikát idéznek meg. Fejér A hétcenzorcímű munkája azon kevés alkotások egyike, amelyeket sem a műkereskedelem nem érintett, sem a mester nem ajánlott fel közgyűjtemény számára. Az alkotás a régi gondolkodás komplexitásának leegyszerűsítésére irányuló modern törekvések kritikájaként értelmezhető, rámutatva az eredeti gondolatok gazdagságának és sokrétűségének elvesztésére. Eifert alkotása technikai szempontból jelentős, mivel a munkáján megjelenő finom átmenetek az analóg montázstechnika csúcspontját képviselik. A bevezető térben elhelyezett további képek célja a tudattalan és a valóság közötti kapcsolat megteremtése. Ebben kulcsszerepet játszanak Kóczián Tamás realitáson túli természeti tájai, valamint a korábban elsősorban íróként ismert Méhes Károly álomszerű fényképei, amelyek az emlékezés aktusán keresztül, az idővel és az identitással folytatott párbeszéd formájában vezetik be a látogatókat a realitáson túli világba. Tovább mélyítik a kontextust Sastinszky DánielésTarr Annamária képei, amelyek a szürrealista logikában gyakran megjelenő deformált óra szimbólumot villantják fel. Ez a motívum értelmezhető az idő emberi koncepciójának kritikájaként, illetve az idő lineáris logikájának a szürrealista gondolkodásban való érvénytelenné válásának szimbólumaként is.

A kiállítás első kamaratermében bemutatott 23 kép a női identitás és lélek meghatározó tapasztalatait tárja a látogatók elé. Az alkotások közötti finom egyensúlyt az teremti meg, hogy a falakon egyidejűleg - technikai elrendezésüket tekintve mozaikszerűen keverve - jelennek meg az egyes alkotók művei, amelyek szinte egységes szövetként ábrázolják a női lét szépségét, sebezhetőségét és küzdelmeit. A szokatlanabb elrendezés célja, hogy mélyebb érzelmi és intellektuális reflexiókra ösztönözze a látogatókat. A térben párhuzamosan helyezkednek el Sági Ági és Eifert János idealizált, érzéki, szexualitást sugárzó szépségei, amelyek ellenpólusaként jelennek meg Kovács Andrea Kurszán erotikus magazinok világát kifigurázó alkotásai, valamint Heuschmidt Zita az öregedés és a lassú elhalványodás problémáját boncolgató fotókollázsai. A terem fő falának legmagasabb pontján kapott helyet dr. Fónagy Eszter képe, amely a női identitás egyik legmélyebb és legösszetettebb aspektusát, a szülés és születés témáját feldolgozó sorozatának egy darabját mutatja be. Önálló falra került Krász KíraTetriszcímű, hét darabból álló sorozata, amely a Covid-19 miatti lezárások alatt készült. Krász ekkoriban Angliában élt George-dzsal, a barátjával; közös életterük egyetlen helyiségre korlátozódott, amely nappaliként, ebédlőként, stúdióként és hálószobaként is funkcionált. Krász a karantén kezdetén ismerkedett meg a Tetris nevű játékkal, amely nemcsak a napi rutinjuk részévé vált, hanem hamar a zsúfoltság érzetének szimbólumává alakult. A játék jellegzetes formáit felhasználva készített fotókollázst saját fényképeikből, így reflektálva arra az abszurd - és a párkapcsolatot próbára tevő - élethelyzetre, amelyet ebben az időszakban átéltek.

A szürrealista fotográfia jelentősége talán abban rejlik, hogy képes volt összekapcsolni a fotográfia realista természetét a képzelet és a tudatalatti világával⁸. Ez a kettősség jelenik meg a kiállítás második terében is, ahol olyan képek kaptak helyet, amelyek különböző művészeti megközelítések révén tárják fel a szakrális és a profán világ találkozását, összekötve a transzcendens témákat a racionális emberi léttel. Az emberi lélek, a hit és a sors mélyebb összefüggéseit vizsgáló tér számára logikai keretet teremt Varga Tamáseredetileg ezüst zselatinos, száraz üveglemezre készült képének nagy méretű gilcée-nyomata. A képen arc nélküli, steppelt kabátot viselő alakok láthatók, akik hatalmas dobókockák mögött állnak, amelyek a sors metaforáiként értelmezhetők. Simó Szabolcs monokróm képei a világvallások legismertebb, vizuálisan jól felismerhető szimbólumait árnyszerű formában jelenítik meg, ezzel nemcsak a szakrális hangulatot mélyítve, hanem egyfajta távolságtartást is sugallva, amely teret enged az egyéni értelmezés lehetőségének is. Tarr Annamária absztrakt formákból építkező, neolit termékenységistennő-motívumokat megidéző sorozatának egy darabja tovább mélyíti és gazdagítja a szakrális tematika rétegeit, új perspektívát kínálva a tér spirituális értelmezéséhez. Az absztrakt megközelítés univerzális érvényességet kölcsönöz az alkotásnak, miközben tudható, hogy a művész saját testéről készült aktképet torzított el az elkészítéséhez, így az nemcsak történeti és vallási, hanem személyes jelentéstartalmakkal is gazdagodott, intim dimenziókat nyitva a néző számára. A lélekábrázolás témaköréhez kapcsolódva jelenik meg Deli Péter, dr. Korsós-Novák Ágnes és Sastinszky Dániel Feltámadás-sorozatának négy darabja. Ezek az alkotások egy fiatal nő halálának és feltámadásának történetét mesélik el, miközben egyfajta mozgást sugallnak a végesség és az örökkévalóság között, teret engedve az esztétikai és érzelmi rezonanciák kibontakozásának. A sorozat különös pikantériája, hogy dr. Korsós-Novák, aki egyben a képek modellje is, patológus szakorvosként dolgozik, ezáltal az elmúlás és a halál kérdésének természettudományos szempontból a szakértője, így a sorozatban megjelenő téma számára a szó legszorosabb értelmében vett szürreális helyzet.

A harmadik kamaraterem a szürrealizmus egyik klasszikus témáját, a mikrokozmoszokat helyezi középpontba, vizsgálva belső világunk félelmeit és utópiaszerű vízióit. Ezek az apró, zárt világok nemcsak önálló művészi univerzumokként működnek, hanem szerves részévé válnak egy nagyobb összefüggés rendszerének, amely a szürrealizmus tágabb eszmei és vizuális kereteit is magában foglalja. A Balogh Rudolf-díjas Vékás Magdolna albumintechnikával készült, hat darabból álló tojásvariációi egyszerre szimbolizálják a mikrokozmoszok keletkezését, az élet folytonosságát és az idő ciklikusságát. Míg Vékás művei az univerzális és természetes ciklusokra reflektálnak, addig Tarr és Varga ebben a teremben elhelyezett mikrolényei teljesen másfajta dimenzióba vezetik a nézőt. Teremtményeik a világunk rejtett, láthatatlan részein élő apró lények, amelyek mintha egy alternatív univerzum hírnökei lennének, a szürrealista képzelet határtalanságát testesítve meg. Fantáziaszerű figuráik olyan valóságot sugallnak, amelyben a hétköznapi tapasztalataink ismeretlenné és álomszerűvé alakulnak. Játékos, mégis groteszk megjelenésük felfedi az ismert világ mögött rejlő abszurd és lenyűgöző részleteket, mintha társadalmi vagy természeti világunk metaforikus tükörképei lennének. Ezt a különös atmoszférát erősíti Arnold Mariashin felnagyított monokróm rovarfotóinak egyik darabja, amely szintén helyet kapott a kiállításban. Mariashin egy hétköznapokban gyakran előforduló lényt meglepő kontextusban mutat be, az apró részletek felnagyításával és szokatlan elhelyezésével pedig tovább mélyíti a mikrokozmoszok rejtett világainak titokzatos, egyben sokkoló szépségét. Ezt a hatást tovább fokozzák Eifert Jánosnak ugyanebben a térben elhelyezett, állatok fotóinak felhasználásával készült analóg montázsai, amelyek újabb dimenziókat nyitnak a természet szürreális ábrázolásában.

Míg Vékás, Eifert, Tarr, Varga és Mariashin művei a mikrokozmoszok különböző aspektusait tárják fel, Kavecz Edina egy egészen más jellegű belső mikrovilágba kalauzol bennünket, amelyet a tudatos énünk nem képes kifejezni. Gyermekkori félelmeit feldolgozó alkotása David Lynch stílusát idézi, sötét, álomszerű atmoszférát teremtve, amely nyugtalanító és rémisztő hangulatot hoz létre. Ez az introspektív megközelítés szervesen kapcsolódik Tóth EGO(n) István identitásfragmentációval foglalkozó sorozatának egy darabjához, amely az énkép törékenységét és összetettségét vizsgálja, tovább mélyítve így a kiállítás gondolati ívét. Az identitás összetettségét és sérülékenységét feltáró mű arra ösztönzi a nézőt, hogy elmélyüljön saját önazonosságának vizsgálatában, miközben rámutat az énkép és a társadalmi szerepek közötti dinamikus kölcsönhatásokra.

A kiállításban szereplő 68 alkotás együtt egy komplex szürrealista univerzumot alkot, amely egyszerre tükrözi belső és külső világunk mélységeit és rejtett dimenzióit.

Kiállítók:

Arnold Mariashin, Deli Péter, Eifert János, Fejér Ernő, dr. Fónagy Eszter, Heuschmidt Zita, Kavecz Edina, dr. Korsós-Novák Ágnes, Kovács Andrea Kurszán, Kóczián Tamás, Krász Kíra, Méhes Károly, Sági Ági, Sastinszky Dániel, Simó Szabolcs, Tarr Annamária, Tóth EGO(n) István, Varga Tamás, Vékás Magdolna

1. 1. André Breton: Manifeste du surréalisme, Paris, Éditions du Sagittaire, 1924 ↑
2. 2. Apollinaire Guillaume: Tanulmányok (fordította: Réz Pál), Európa, Budapest, 1973 ↑
3. 3. Magyar Miklós: Guillaume Apollinaire és a szürrealizmus, Élet és Irodalom, LXIV. évfolyam, 13. szám, 2020 ↑
4. 4. Rajkó Andrea, S. Nagy Katalin: Művészettörténet II. A 19. és a 20. század, Typotex, Budapest, 2010 ↑
5. 5. Stéphanie Cheval, Jonathan Walsh, Sonia Baritello, Olivia Salazar-Winspear, Armelle Caux, Renaud Lefort: The Surrealist Manifesto: Marking a century of avant-garde art, France 24, 22/04/2024 Elérhető: https://www.france24.com/en/tv-shows/france-in-focus/20240422-the-surrealist-manifesto-marking-a-century-of-avant-garde-art ↑
6. 6. Mozgóképkultúra és médiaismeret szöveggyűjtemény (szerk.: Gelencsér Gábor), SZFE, 1999 ↑
7. 7. Photography and Surrealism (Department of Photographs), The Metropolitan Museum of Art, 2000 ↑
8. 8. Mark Polizzott: The violence and creativity of André Breton’s Surreali, Apollo Magazin, 2022 ↑