Balogh Tünde: Fényképészek Szarvason

A szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum és Szárazmalom fénykép gyűjteménye helytörténeti, néprajzi és fotótörténeti szempontból is rendkívül érdekes és értékes. A kollekció részét képezik a helyi fényképész mesterektől származó korabeli papír fényképek és a nagyjából 20 ezernyi üvegnegatív. A körülbelül 1000 darab papírkép és néhány tucat dia egy százaléka 1880 előtti, öt százaléka 1880 és az első világháború közötti időkből származik, ugyanennyi a két háború közötti anyag is, a fennmaradó hányad pedig a háború után készült. A település legjelentősebb fényképészei, így R. Rozgonyi István, Róth Béla, Berger Margit és Matók Sándor művei mellett Nyári Béla, Gross Rózsi, Mihájlovits Honória fényképeit is őrzi a múzeum. Nagyon sok portré, műtermi fénykép van a gyűjteményben, melyek megrendelésre készültek, de Róth Béla vagy Matók képei között több, igazán igényesen elkészített művészi képet is találni. A mesterek művészi lelkületének kifejezésére igényes csendéleteket, illetve családi és a közösségi élet érdekes eseményeit megörökítő riportfelvételeketi is készítettek.ii Írásomban a Tessedik Sámuel Múzeumban őrzött fotóanyagon keresztül a szarvasi fényképészmestereket, műtermeket és az ebből kiolvasható fotótörténeti adalékokat, néprajzi-helytörténeti vonatkozásokat kívánom bemutatni.

A 19. század utolsó harmadában Szarvason vándorfotográfusok jelentek meg. Ha az állandó kereslet megélhetést nyújtott számukra rövidebb vagy hosszabb időre letelepedtek a településen. Az itt megforduló fotográfusok a közeli Arad és Temes megyéből jöttek, ahogy Rottmann Farkas is, aki az 1880-as évektől készített fényképeket Szarvason. Ezt megelőzően 1872-ben először Békéscsabán nyitotta meg atelier-jét az aradi Maffei-házból hozott felszerelésével.iii A Szarvashoz köthető legkorábbi adatok szerint az 1870-es évek elején, amikor már jobbára előre érzékenyített albuminpapírokat használtak a képek előállításához, még sok olyan fényképész akadt, mint a Békéscsabán és Szarvason működő Rottmann Farkas, ‒ aki egy friss tojás „fehérnyéjével” és fél liter folyóvízzel összekevert oldatába 10 csepp ezüst-nitrátot és mintegy fél unczia, avagy obony égetni való spirituszt öntve ‒ inkább maga albumínálta üveglapjait. A tojásfehérjés, albumin papírnak, melyet a mesterek maguk készítettek, nagyon finom és fényes felülete volt, amelyre hajszálig éles és leheletszerű, árnyéklatú képeket másoltak.iv

Vándorfényképészként bukkant fel Kaukál János Egerből, aki a Blaskó István-féle házban állította fel műtermét időszakosan 1891-ben.v Ekkor készült a Tessedik Sámuel Múzeum gyűjteményében fellelhető albumin fénykép, melyen Kasuba Pál és neje, Kita Anna, valamint gyermekeik, lánya és fia Pál láthatóak. A kartonra kasírozott barnás-sárgás kabinetképvi sarkán Kaukál János egri műtermének jelzete, a „KAUKÁL J. EGER” olvasható. A képen észrevehető a „díszletként” kifeszített vászon és fapadlózat, amely arról árulkodik, hogy a fénykép nem műteremben, hanem egy udvaron felállított „színpadon” készült.

Vörös Kálmán békéscsabai fényképész időről-időre visszatért Szarvasra, hogy fényképfelvételeket készítsen a szarvasi emberekről, egy-egy különleges alkalomról. 1891. augusztus 28-án a Szarvas és Vidéke tanúsága szerint Vörös Kálmán fényképész is meghívást kapott, hogy egy angyalokat felvonultató előadásvii után a főgimnázium udvarán megörökítse az angyalsereget. Az „angyal-kép” kitűnően sikerült, ezt egy Békéscsabáról érkezett expresszlevélben is jelentette a készítő. Egy próbalevonatot is küldött Szarvasra Tájber Gusztáv úr üzletébe, ahol az érdeklődők megtekinthették, előjegyezhették.viii A felvétel ez idáig nem került elő.

A Szarvasra érkező vándorfényképészek között több neves szakembert említhetünk, például a főváros egyik legjobb nevű fényképésze Halácsy, az Atelier Párisién tulajdonosa is a településre érkezett 1892-ben, hogy több napon keresztül fényképfelvételeket készítsen a Bárány vendéglő udvarán, később Korik János házában a Beliczey úton.ix A sort folytatva Honisch István aradi udvari fényképész 1894-ben a főgimnázium VIII. osztály meghívására néhány napon keresztül felvételeket készített „özv. Bakay Dánielné úrnő házában”.x Békés Gyula „Ő. császári és királyi fensége József főherceg udvari fényképésze” 1899-ben érkezett a településre a Békésmegye Közművelődési Egylet megbízásából, „néprajzi felvételek eszközlése végett”, amely mellett arckép fényképezést is vállalt. Fényképészeti műtermét „özv. Nyácsik Sománé úrnő” házánál állította fel, ahol minden szombaton és vasárnap fényképészeti felvételeket készített. Hirdetése alapján a vizitkártya méretű képektől kezdve egész életnagyságú képekig minden méretben készített fotókat, valamint kromotípiát és akvarell platinotípiát.xi

A Tessedik Sámuel Múzeumban őrzött fotográfiák között különlegességnek számítanak a ferrotípiák, melyeket gyorsfényképészek készítettek vásárokon. A megrendelő a fotográfiát a felvételkészítést és a kamerában történő előhívást követően azonnal,xii még nedvesen megkapta. A felvétel egyedi volt, másolat nem készült róla. A ferrotíp eljárás valósághű pozitív képet adott, lényege, hogy bádoglemezen kollódium (ezüsttartalmú fényérzékeny anyag) rétegben exponálódott a kép. A fényképészmesterek készen vásárolták a hátoldalán lakkozott lemezeket, majd maguk vágták a kívánt méretre. A gyűjteményben őrzött két darab ferrotípia pozitív méretben egyezik a leggyakrabban előforduló 6,4x8,9 cm-es, és ritkább 9x13 cm-es ferrotípia képméretekkel. Az első képen, a rögzített adatok alapján egy iparos család látható, a második képen pedig egy édesanya három leányával.xiii A képek háttere különböző, készítésük pontos ideje, készítőinek neve ismeretlen.

A fotográfia gyors fejlődése és terjedése, valamint a fényképek iránti igény megkívánta és lehetővé tette, hogy a vándorfényképészek időszakos jelenléte után Szarvason is megtelepedjen ez a „művészeti iparág”. Szarvason az állandó jelleggel működő műtermek története az 1890-es évektől követhető nyomon. Nyári Béla budapesti és békéscsabai fényképészxiv 1890 nyarán elsőként még vándorfényképészként bukkant fel Szarvason. A közönség megelégedésére már ekkor is több hónapon át készített fényképeket egy bizonyos Sinkovicsné-féle házban. Képein a neve mellett Békéscsaba és Budapest is működési helyként volt feltüntetve, de eljárt más városokba, így Békésre és Orosházára is fényképeket készíteni.xv A Tessedik Sámuel Múzeum gyűjteményében egy darab fénykép maradt fenn, egy barnított fotó, melyen anya gyermekeivel látható. A kartonra kasírozott kép alján a következő felirat olvasható „Nyári Béla BÉKÉS CSABA Holecska üveges házában”. A képet Domán Imre szarvasi állatorvos gyűjtötte. Hátlapján Domán írásával olvasható a kép feltételezhető készítésének ideje és a képen látható személyek családneve: „Lestyán-Godáék 1915”.

A közönség megtisztelő pártolásának köszönhetően 1891 márciusában a Korik János fodrász házában a Beliczey úton már állandó fényképészeti műtermet nyitott.xvi Fényképészeti és festői műterme „pillanatfelvevő gépekkel” volt felszerelve, ahol a hirdetése szerint a legnyugtalanabb gyermekek is a legjobban sikerült fényképekre számíthattak. Műtermében „korosult” fényképek másoltatását, többszörösítését, nagyobbra vagy kisebbre készítését, olaj- vagy chromó-festését vállalta.

A városi képviselőtestülethez 1893-ban Szabó Sándor fényképész, gyomai lakos a Károlyi kertben felállítandó fényképész műterem engedélyezése iránt kérvényt nyújtott be.xvii A műterem 1893. október 15-én nyílt meg Szarvason, a Polgári Kör helyiségében. Szabó korábban a Bihar megyei Belényesen működtetett fényképészeti műtermet, majd 1910 és 1911 között Orosházán az Erzsébet királyné utcában. A gyűjteményben sajnos nincs beazonosítható fénykép, melyet ő készített.

A szarvasi fotográfusok képeik zömét a 20. század legelején még az 1860-as években kialakult gyakorlat szerint kartonlapra kasírozták. A fényképek hátlapján kapott helyet a fényképész reklámcímkéje. Ezeken a kis grafikai hátlapokon a nevet és a címet tüntették fel, a kiállításokon nyert emlékérmeket, amelyek évszámot is jelöltek. A század végén már teljessé vált a hátlap informatív szerepe. Egyre több tájékoztatást adott a fényképészre, érdemeire (udvari fényképész), anyagi helyzetére (saját ház), munkakörülményeire (műterem-nyitvatartási, villanyfény melletti felvétel stb.) vonatkozóan. 1914 és 1920 között változott a képek kivitelezése, egyre nagyobb számban jelentek meg a levelezőlap formátumú, fotópapíron előállított fényképek, amelyeket nem kellett kartonra kasírozni. Ezeknek hátlapján részben a cég pecsétje, részben nyomdai úton készített név- és címírás váltotta fel a korábbi adatközlést.

A Tessedik Sámuel Múzeum gyűjteménye számos fényképet őriz a Szarvason nyolc évig tevékenykedő R. Rozgonyi István műterméből. Rozgonyi István Székesfehérváron született 1872-ben Rozgonyi György ügyvéd és Nagy Emília gyermekeként. Felesége Józsa Terézia szarvasi lakos volt. Házasságot 1895. szeptember 21-én kötöttek Szarvason. Ezt követően Szarvason telepedtek le és Rozgonyi ebben az évben 23 évesen megnyitotta műtermét. Gyermekeik Szarvason születtek: Rozgonyi István Géza Ferenc 1898. március 13-án, Rozgonyi Ferenc Imre András Árpád 1900. szeptember 4-én. R. Rozgonyi István 1898 novemberében három éve fennálló fényképészeti műtermének áthelyezéséről adott hírt a Szarvas és Vidéke hetilapban.xviii Műterme attól kezdve a Belicey utca 10. szám alatt a már ismert Korik ház udvarán (korábban Nyári Béla műterme is itt működött, feltételezhetően ezt vette át R. Rozgonyi István) működött. „Rozgonyi István igyekvő fiatal fényképészünk műtermét, a főutczán lévő Korik ház udvarára helyezte át. Mint alkalmunk volt meggyőződni, az áthelyezés csak előnyére vált. Mert a könnyebb hozzáférhetés, a világos és kényelmes berendezés, s a műteremnek a fényképészet legújabb s legjobb szerkezetű eszközeivel való felszerelése folytán Rozgonyi fényképész azon helyzetbe jutott, hogy ma már a legkényesebb igényeket is kielégítő fényképeket képes kiállítani, minek külömben legékesebb szószólója a jubileumi banquetten is bemutatott s a szarvasi orvosikat feltüntető arczkép csoportozat.”xix

Szarvason 1903 februárjáig működött, ekkor adta át műtermét utódjának Róth Bélának. R. Rozgonyi István ezt követően Zentára költözött, ahol az Összetartás című 1903-as újság szerint Renner halála után átvette az Ősz utcai műtermet egy rövid időre, majd az 1910-es években megnyitotta Cecília nevű műtermét a Katolikus Legényegylet házában, a Tűzoltólaktanya mellett. Műtermében gyönyörű képek készültek, amelyek közül a rézkarchoz hasonló, barna tónusú képek külön figyelemre méltóak. Ebben a korszakban a fényképészszakmában nagy divatja volt a barna tónusú képeknek. A barna kép készítési technológiája növelte a kép tartósságát, de nem ez volt az elsődleges cél. Az arcszín élethűbb ábrázolása támasztott igényt az igen divatos barna képekre. Levelezőlap méretű képeinek hátlapján pecsétje jelezte a műtermet és a mestert, ahol a képek készültek, vagy a képek alján díszes aranyozott betűkkel tüntette fel monogramját és a B. Szarvas helységnevet.xx Rozgonyi István 56 évesen halt meg „szervi szívbajban” 1928. február 20-án Budapesten az Iskola utca 40. szám alatt.xxi

Rozgonyi István fényképészeti és festészeti műtermét 1903. február 15-én vette át Róth Béla, aki 1936-ig működött Szarvason.xxii Hagyatéka a Tessedik Sámuel Múzeumban őrzött papír képek jelentős részét teszi ki. Róth Béla 1873. április 6-án született a Krassó megyei Rakasdon.xxiii Édesapja Róth Béla állami elöljáró, édesanyja Róth Béláné született Scháffer Anna. Festészeti tanulmányait Budapesten, Keszthelyen, Bécsben végezte. Strelisky Lipót császári és királyi udvari fényképész, aranyműves, a magyar fényképészet úttörőjének fővárosi, Dorottya utcai műtermében tanulta a fényképész szakma korabeli fortélyait. 1891-ben Halász Ágoston fényképész és vegyésztanárnál szabadult fel. Segédlevelet 1896-ban kapott és ugyanebben az évben a millenniumi kiállításon első díjjal és oklevéllel jutalmazták.  Ebből az esztendőből való a Strelisky Lipót által készített, Róth Bélát pincérruhában ábrázoló fénykép. A felvételről fennmaradt egy 12×15 cm-es, retusált, pozitív képet mutató üveglemez, valamint egy levelezőlap méretű 9x14 cm-es barnított tónusú papírkép. A szakmai tudás és a segédlevél birtokában 1903 februárjában átvette visszavonult kollégájának, R. Rozgonyi Istvánnak műtermét. Róth Béla újonnan épült és berendezett fényképészeti és festészeti műintézete 1911 októberében nyílt meg a Beliczey úton Szarvason.   „Az egész várost nyílegyenesen áthasító főutcánk egy minden ízében modern terveken épült szép csinos házzal szaporodott. Róth fényképész, akinek a munkássága nemcsak hazánkban, hanem külföldön is nagy elismerésben részesült, bevonulhatott új otthonába, amelyet becsvággyal, tökéletes szakértelemmel, célos rendszerrel úgy rendezhetett be, hogy az mintaképül szolgálhat minden hasonló intézetnek. Ha minden művészetnek, iparnak megvan a maga kimagasló tényezője, teremtő képességű, fejlesztő, a fölvirágoztatásra munkáló művelője, úgy azt Roth a maga szakmájában Szarvas műértő közönségének a páratlan elismerésével érdemelte ki. Az új otthon és berendezése művészi érzékről ad tanúságot. A szép folyosóról nyílik egy fehér ajtó, melyet kinyitva bájos zene üti meg a fülünket, mintha láthatatlan kezek egy zongora billentyűin futnának át, s vezet dúsan képekkel teleaggatott előcsarnokba. Ebből nyithatunk át a szép tüköröltözőbe, a dolgozószobába és végül a hatalmas u. n. maister világítású fölvételi terembe. Van még a műhelynek egy emeleti része is, amelyen a fölvételek a napkúrát veszik. Az egészében is tökéletes műintézet érdemes megtekintésre.”xxiv

Róth Béla műtermének berendezése nem, festészeti hagyatéka is csak csekély számban maradt fenn. A 2023-ban, születésének 150. évfordulójára a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban rendezett kiállítástxxv megelőző gyűjtés során szép számban előkerült fényképekből, üveglemezekből egy néhány festményéből következtethetünk munkásságának egészére.   Róth Béla 37 éven át szolgálta a helyi és a Szarvas környéki közönséget. A fényképész és festőművész évtizedeken át megörökítette a városi és tanyai emberek életét, munkáját, olykor tanyájával, állataival együtt. Népszerű mester volt, az emberek bíztak benne. A tanyai lakosok körében is kedvelt volt, hisz nem sajnálta a fáradtságot, hogy gyalogszerrel, majd kerékpáron kimenjen a tanyavilágba ‒ hívásra vagy anélkül ‒ megörökíteni egy-egy otthont, avagy földművesmunkát. Minden városi „ősi nádas, kanfaros, szabadkéményes” házban és számtalan tanyában az egyetlen lakószobában ott lógtak a falon a két ablak között, vagy az egy ablakocska mellett, esetleg a sublót fölött „berámázva” a családi fényképek, vagy sárgultak az „asztal fiában” újságpapírba gondosan becsomagolva. A lányok hajviselete, a ruhák, a kimunkált blúzok legtöbbje, a földig érő ,,agyon-hímzett” zsebkendők mind-mind a századforduló, s az azt követő évtizedek ékes lenyomatai. A legtöbb családi csoportképen, portrén a városiak és tanyasiak ünneplő fekete ruhában ülnek, állnak. Az összejövetel keresztelés, házasság vagy temetés alkalmával történt. És ha már együtt volt a háznál a család átsétáltak a fényképészhez, Róth Bélához is, megörökíttetni magukat és az emlékezetes alkalmat.xxvi

Műtermében sokan sajátították el a szakma fortélyait, többek között Grossz Rózsi, Berger Margit, Matók Sándor is tanítványai voltak. Róth Béla követte a fényképészszakma technikai fejlődését. Folyamatosan képezte magát, 1909-ben Bécsben, Prágában, Münchenben, Berlinben tett látogatást neves fotóművészeknél, hogy szakmai tudását fejlessze. Ugyanebben az évben nemzetközi fényképészeti tanulmányúton vett részt Drezdában, ahol a fényképkészítés legújabb vívmányairól hallgatott előadásokat a világ legnevesebb szakembereitől.xxvii

Fényképészeti műhelyében használtak napfénypapírt, barnítottak Carbon Tonerrel és ritkán alkalmaztak aranyfürdőt is.xxviii Fennmaradtak olyan képek is melyeket Róth Béla valószínűleg még (a vaku elterjedését megelőzően) magnéziumfénnyel készített. Munkája során a fényes és matt celloidin képek mellett a különlegességnek számító platinotípiákat is készített.

Fényképeinek több ismertető jele is van: felismerhető egyrészt a műtermi háttér: a függönyözött hosszúkás ablak a kép jobb oldalán, a kisasztal és karosszék, illetve más képeken a festett virágos lépcsősort és ligetet ábrázoló háttér. Képeit rendszerint kartonra applikálta, a karton alján és hátoldalán feltüntette nevét és a településnevet B. Szarvas. Képeinek keretdíszítése és aláírása nagyon változatos volt.

Róth Béla 1903. február 24-én kötött házasságot Holtz Éva Elvirával, aki 1883. március 8-án született a Temes megyei Marczifalván. Házasságkötésük idején mindketten Szarvason a Csizmadia utca (ma Vasút utca) nyugati szakaszán, 111. és 133. számok alatt laktak. A Róth házaspár jellegzetes kisvárosi polgári életet élt, Szarvas kulturális eseményein rendszeresen részt vettek, szerepet vállaltak. A szarvasi Izraelita Nőegylet Vigalmi Bizottsága – melynek rendezvényein a zsidó családokkal baráti kapcsolatot ápoló szarvasi keresztény polgári családok hölgytagjai is rendre megjelentek – mindig is kifogyhatatlan volt a jó ötletekből. 1909. december 11-én a Vigalmi Bizottság az Árpád Szállóban élőplakátok bemutatásával egybekötött táncmulatságot szervezett. „Élő plakátok. Táncvigalmakról nem szoktunk referálni. Megelégszünk annyival, hogy a mulatság fényesen sikerült, minthogy aligha volt olyan mulatság, amely a krónikában is fiaskót vallott volna. Ha más nem, a jó öreg erkölcsi siker kész rendszerint a balul végződött vigalmakat oltalmába fogadni. Most, bárha kurta terjedelemben, de szakítunk ezzel a negatív tradíciónkkal. Az izraelita nőegylet által rendezett élő plakátok bemutatásával egybekapcsolt táncvigalomnak annyira kiemelkedő, fényes sikere volt, hogy ezt a faktumot mi is le kell, hogy szögeztük. Újdonság és rendkívüli tetszést aratott volt már maga az élő plakátoknak a bemutatása. Szebbnél-szebb leány és asszonyi arcok jelentek meg a felállított aranykeretben, színes megvilágításban, stílszerű jelmezekben, mintha csak a plakátok festett képei elevenedtek volna meg, de a festettnél szebb formában. Tetszettek a plakátokat kisérő humoros versek, miket dr. Sámuel Victor, a kikiáltó olvasott fel. Az élő-plakátok ízléses beállítása és az ügyes rendezés Róth Bélát és Grosz Mórt dicsérik. A reggelig tartó, kitűnő hangulatú táncvigalom pedig kétségtelenül a rendező szép asszonyok tapintatos, ügyes buzgalmának köszönhető. Sok ilyen szép mulatságot kívánunk a szarvasiaknak.”xxix Az élőplakátokat kísérő verses szövegek megjelentek a másnapi Szarvas és Vidékében. 25 elsősorban helyi és országosan működő cég reklámját mutatták be a hölgyek, a reklámtervezetekről fennmaradt néhány Róth Béla felvétel. A reklámok között helyet kapott az első magyar Hanglemezgyár, a Földes-féle Margit Crème, a Klein és Fia Parfumerie Savonnrie [sic] illatszergyára, a Budapesti 0sztálysorsjegy Bank ház utcai üzlete, Török A. és társa., Grósz Ármin és Fia szarvasi mechanikai raktára és nem utolsó sorban Róth Béla fényképészeti műterme, melynek szövege a fényképész személyiségéről is árulkodik: „Kis kezében sötét kamra, ergó színvilágos. E kodak-hölgy mutatja az utat Roth Bélához. Műve mind oly művészi szép, mint a hirdetése. Na ja, mert van szíve és van páratlan ízlése.”xxx

Róth Béla Szarvas kulturális életének aktív szereplője volt erről tanúskodik az is, hogy 1913-ban Róth Béla és társai megvették az akkor jó hírnek örvendő Misztrik-féle Royal Bioskopot, mozit, amelyet több éven keresztül üzemeltek.xxxi

Feleségével együtt elsősorban helybeli katolikus polgárcsaládokkal ápoltak baráti kapcsolatokat, így a Vitális kereskedő családdal. Vitális János kereskedő és felesége, Perdy Julianna szoros kapcsolatban állt a Róth házaspárral, így a Vitális család tagjairól, a baráti összejövetelekről számos felétel készült. A mester nem csak fényképekkel, de festményeivel is megajándékozta a házaspárt. Hagyatékukat dédunokáik (Gazsy Csaba és Gazsy Endre) máig féltve őrzik. Gyűjteményükben fellelhetőek Róth Béla műtermében készült fotók, az Anna-ligetben készült képek, műtermi képek alapján készült portré festmények, kisméretű akvarell tájképek és műtermi fotók Róth Béláról mint komédiásról és a feleségéről.

Róth Béla aktív sportember volt, kerékpározott és kedvelte a motorsportot is. Szenvedélyesen szeretett horgászni, sokat csónakázott, evezett a Holt-Körösön. Alkalmazottjait megbecsülte és szinte családtagként kezelte őket. A közösen eltöltött szabadidőnek fennmaradt bizonyítékai a házaspár Körös parti nyaralójánál exponált üvegnegatívok, melyeken Róth Béla, felesége és segédje Ónodi Erzsébet is szerepelnek. Róth nem az az ember volt, aki megkötötte alkalmazottainak szellemét, újító kedvét. Műtermében akt képek is készültek. xxxii

A fényképezéssel járó összes feladat mellett olaj-, pasztell- és akvarell festészettel is foglalkozott, valamint iparművészeti tárgyakat is készített. Festett selyemalapú kosarakat, desszertestálakat és készített kézzel festett selyem díványpárnákat. Festményeiből műtermében rendszeresen kiállítást is szervezett. Festészeti ismereteit a fotók retusálása során is alkalmazta és fényképeit gyakran festménnyé alakította. Ipari vásárokon, kiállításokon szerepelt munkáival, művészi kivitelű képei a látogatók részéről mindig elismerésben részesültek.

Hanczár Sándorné, szül. Ónodi Erzsébet, aki később Mezőtúron nyitott műtermet, majd 1934 és 1983 között dolgozott fényképészként, így emlékezett vissza Róth Bélánál töltött segédéveire: „13 évig voltam ott. Festő is volt, itt végre festhettem. Olajjal dolgoztunk, de persze anilinnel is. Ha lefotografáltunk valakit és megtetszett a kép, akkor magunknak is csináltunk egyet és azt kifestettük, vagyis inkább megfestettük. Később Neu Coccin festéket is használtunk, de ritkán mert nem volt mindig.”xxxiii Sokat festett, képei mégsem maradtak meg gyűjteményekben. Fennmaradt tájképei és akvarell miniatűrjei, melyeket gyakran festett emlékkönyvekbe is, valamelyest mégis képet adnak a fényképészről, emberről és festőről, aki élete végéig aktívan alkotott.

1936 júliusában, 63 éves korában adta át üzletét utódjának, Demeter Károly, Párizsban többszörösen kitüntetett fényképésznek.xxxiv Ugyanakkor a gyűjteményben fellelhető képek arról tanúskodnak, hogy özvegye, még 1944-ben is készített fényképeket „ö. Róth Béláné műterméből” lenyomattal. Üzlete megszűnése után fennmaradt üveglemezeiről nagy valószínűséggel lemosták az emulziót. Még hat évet élt, 1942. szeptember 28-án hunyt el 69 éves korában tüdőrák következtében. Porai a szarvasi Ótemető római katolikus parcellájában nyugszanak édesanyjával és feleségével együtt.

Róth Béla műtermével párhuzamosan több fényképész is működött Szarvason, például Szrnka János, aki fegyvergyakorlatról való hazaérkezése után 1909. augusztusában újfent megnyitotta műtermét Szarvason a Bethlen utca 150. szám alatt álló Szrnka-féle házban. Szrnka később, 1911-ben a Pesti Hírlapban hirdette meg 2000 forintért teljesen felszerelt és berendezett műtermét Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom).xxxv

Gross Rózsi 1918 decemberében értesítette a szarvasi közönséget, hogy fényképészeti műtermét a Belicey út Bakay-féle házában (az akkori Sámuel könyvkereskedéssel szemben) megnyitotta. A fiatal és tehetséges fényképésznő Róth Bélánál, majd Pesten Székely Aladár Váci utcai hírneves műtermében tanulta a mesterséget.xxxvi

Szintén Róth Bélával egy időben tevékenykedett Szarvason Berger Margit fényképésznő, aki 1900. augusztus 13-án született Szarvason és 1916. május 1-től 1918. május 1-ig szolgált tanoncként Róth Béla műtermében. Képei művészi értékűek, 1929-ben Berger Margit készített felvételeket a Színházi Élet Strandszépe-versenye számára. Vőlegényével Sziklay Jenővel 1923-ban kötöttek házasságot. 1944-ben halt meg.

Meg kell említeni Mihajlovics Honóriát is, akinek munkásságáról keveset tudni, képei is csak csekély számban maradtak meg a gyűjteményben, de mint fényképész Szarvason tevékenykedett a 20. század első felében. 1899. május 15-én született Makón. Férje, Vavrek Sándor szintén fényképész volt, aki Sárospatakon született 1904. március 20-án. Házasságkötésük idején 1934-ben Mihajlovics Honória már szarvasi lakos volt.

Róth Béla utódjaként ismert Demeter Károly fényképész, fotóművész, szobrász 1892-ben született. Gimnáziumi éveit Marosvásárhelyen töltötte. Már gyógyszerész gyakornokoskodása alatt is tehetsége a fényképezéshez vonzotta. A fényképész szakmát Csonka Gézától tanulta és miután Kolozsváron segédlevelet szerzett Brassóba ment németet tanulni. Szeged következett, ahol az első világháború alatt a Kárász utcában álló Lintner-féle műteremben dolgozott. Tulajdonosát behívták katonának, így az üzletet öt éven keresztül Demeter Károly vezette. 1919-ben Szegedről Pestre költözött, de nem járt szerencsével. Költözése után nem sokkal kirabolták, semmije sem maradt. Labori-Mészöly Miklós műtermében kezdett dolgozni. Később műtermet nyitott Kisházi Máriával, de rövid idő múlva átment Strelisky Lipóthoz. Megélhetését mindig is mestersége a fényképezés biztosította, de kedvtelésből festett, szobrászkodott, plakettokat készített.

Demeter Károly felvételeit először 1921-ben Budapesten az Országos Fotókiállításon mutatták be. Nem maradt sokáig a fővárosban, Belgrádba, majd 1924-ben Párizsba ment, ahol öt évig dolgozott. Ő maga ezt az öt évet ítélte 60 éves fotográfusi pályája legtermékenyebb és legszebb időszakának. Először a Studio Mandelben dolgozott, mint első operatőr, azután egy Ravdin nevű fényképésszel társult rövid időre. A társulás célja egy „akt-akció” volt, melynek során rendkívül sok művészi aktfelvételt készített. Ezt követően átment a Studio Walerie-be, ahol három évig szintén első operatőrként dolgozott. Eközben fényképezte az uralmon lévő francia kabinet minden tagját. Ezért a munkáért kapta elismerésképpen az Akadémia Pálmarendjét, amit addig Magyarországon, mint fényképész egyedül ő vallhatott tulajdonául. Párizsban 1924-ben szerepelt a XIX. Nemzetközi Fotószalonon, ahol aranydiplomával díjazták felvételeit. A francia sikerek után hazavágyódott. 1930-ban már ismét Pesten fényképezett a Labori-Mészöly Miklós műtermében. Később Halmi Béla fényképésszel társult, majd a Magyar Film Iroda munkatársa lett és a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából kezdte el fotózni a Történelmi Arcképcsarnokot. Pár hónapos budapesti tartózkodása után 1936-ban ment Szarvasra és átvette Róth Béla műhelyét. Lelkesülten beszélt Szarvasról, Szarvas szépségeiről, a szarvasi hölgyek szépségéről, a szarvasiak lelkületéről. 1939-ben még Szarvason működtette műhelyét, a Szarvas és Vidéke tanúsága szerint ittléte alatt tanulókat is keresett maga mellé. 1945 után ismét budapesti lakásán kezdett dolgozni, majd az Üllői út 42. szám alatt rendezett be műtermet. Ez sem működött sokáig, mert 1956-ban szétlőtték az üzletét, a berendezést, a felszerelést, a meglévő negatívokkal együtt. Budapesten halt meg 1983-ban.xxxvii

Róth Béla tanítványai közül kiemelkedik Matók Sándor fényképész, akinek fényképeit és üvegnegatívjait legnagyobb számban őrzi a múzeum. Matók Sándor 1907-ben született Szarvason. A Váci Országos Királyi Siketnéma Intézetben tanult, kiváló rajzkészsége és festői tehetsége már itt megmutatkozott. Mestere Róth Béla volt, akitől elsajátította a fényképész szakma és a festészet fortélyait. 1932-ben mestervizsgát tett és még ebben az évben megnyitotta műtermet a Vasút u. – Béke u. sarkán.xxxviii

Matók Sándor nem csupán műteremben készített felvételeket, hanem egészen élete végéig megörökítette az értelmiségi, polgári, paraszti, iparos élet, a kulturális, iskolai, egyházi és egyéb közösségi események pillanatait. Lefényképezte a tanyai gazdaságokat, csépléseket, családi rendezvényeket. Főként portrék, esküvői képek vannak a gyűjteménynek ebben a részében, melyek megrendelésre készültek. Matók Sándor igyekezett a modernebb portréművészet stílusjegyeit is érvényesíteni. Felvételei szuperközeliek, merészen megvágott kompozíciók.xxxix Négy évtizeden át, élete végéig 1971-ig szolgálta Szarvast és a környező települések lakosságát. A szarvasi múzeum 1994 óta őrzi Matók Sándor hagyatékának megmaradt darabjait.

Lábjegyzet:
1 Riportfotónak a reprodukált, sajtóban közölt fényképeket tekintjük.
2 Szarka Klára: „Fotográfiák vidéki gyűjteményekben3. Békés és Tolna megye”, Fotóművészet 56. (2013/2) 89.
3 Balogh Ferentz: „A fényképezés története Békéscsabán”, Honismeret 19. (1991/3) 74.
4 Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig, Budapest, Magyar Filmintézet, 1996.
5 „Fényképész”, Szarvas és Vidéke 2. (1891/8) 5.
6 Az albuminképek leggyakrabban két méretben készültek: a kisebb vizitkártya kb. 6x9 cm és a nagyobb kabinetkép kb. 11x15 cm.
7 „Mennyei lajtorja. Így lehetne nevezni azt az angyalokkal dúsan megrakott faalkotmányt, mely alatt a mi saját külön Jákobunk, már, mint ifj. Sziráczky János úr, a legszebbik angyaltól virrasztva aludta álmát. Ezt a bájos, kedves képet, melyben a műkedvelői előadás publikuma f. hó 28-án az arénában gyönyörködött, a múlt héten megörökítette Veress, b.-csabai fényképész üvegtubusa. A felvétel a főgymnasium udvarán történt. Érdekes látvány volt a sok kis és nagy angyalok kivonulása s elhelyezkedése. Mily aggva-félve igazgatta kiki a maga angyalát. Egyik mamának a hajfürtök leomlása nem tetszett, ez a kéz-, az a fejtartást, majd megint másik a lábacskák elhelyezését kifogásolta. Igy nem lesz jó, mert az én angyalom nem fog egészen látszani! A te toiletted ránczai meg nem simulnak elég menyországi divat szerint egymásra stb. stb. Épen félnapi időt vett igénybe az angyalsereg megörökítése, melynek egyes példányaira 2 forintért még lehet előjegyzéseket tenni. Ez már csakugyan potom ár – az angyalokkal ékeskedő mennyei lajtorjáért.” „Mennyei lajtorja”, Szarvas és Vidéke 2. (1891/35) 6.
8 „Az angyal-kép”, Szarvas és Vidéke 2. (1891/35) 7.
9 „Fényképész”, Szarvas és Vidéke 3. (1892/16) 5.
10 „Nyílttér”, Szarvas és Vidéke 5. (1894/18) 3.
11 „Nyílttér”, Szarvas és Vidéke 10. (1899/20) 3.
12 „Az expozíció és a fényképezőgépben történő képelőhívás egyterű, vagyis ugyanabban a „dobozban”, ahol a fotó készül, az előhívás is lezajlik. Ez a technikai megoldás tekinthető a későbbi polaroid fotográfia alapjának, csak ott papírhordozón megy végbe a folyamat.” Czikkelyné Nagy Erika: 175 éves a fotográfia, 2014. https://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/175_eves_a_fotografia.html, 2024.04.15.
13 Az anyát lányaival ábrázoló képet Palov József, a Tessedik Sámuel Múzeum egykori igazgatója gyűjtötte 1984. márciusában.
14 Budapesten a Király utcában volt műterme, Békéscsabán a Holecska Házban az 1870-es években nyitotta „fényirdáját”, Korábban az 1880-as években Debrecenben és a Nyírvidéken fényképészként és festőként tevékenykedett Mandel társával. Nyírvidék 8. (1887/22)
15 „Bátorkodom a t. közönség becses tudomására hozni, hogy itt helyben rövid ideig fényképészeti felvételeket eszközölök. Megjegyzem, hogy az itt helyben felállított műtermem pillanat-felvevő gépekkel van ellátva, úgy, hogy a felvételek a legnyugtalanabb személyektől is a legsikerültebben történnek, mint minta-képeim bizonyítják, például gyermekek és szintúgy lovaglók is a tökéletes sikerre számítanak. Továbbá megjegyzem, hogy fényképezést a legborultabb időben is jótállás mellett eszközölök, és a fényképészetnek minden szakmájában vágó munkákat elvállalok, úgyszintén korosult képek felújítását, vagy azok másolását, életnagyságú fény- és olaj-festék képek készítését, valamint felvételek (különös kívánságra) házaknál is történhetnek, és ezek sikerült kidolgozásáért kezeskedem. – Itteni tartózkodásom f. é. július hó utoljáig terjed. Mély tisztelettel NYÁRI BÉLA fényképész Budapestről. (Özv. Sinkovicsné-féle házban)”. „Fényirda-megnyitás”, Szarvas és Vidéke 1. (1890/1) 7.
16 „Jelentés fényképészetről”, Szarvas és Vidéke 2. (1891/13) 7.
17 „Fényképész”, Szarvas Társadalmi és Szépirodalmi Lap 2. (1893/74) 2. v18 „Műterem áthelyezés”, Szarvas és Vidéke 9. (1898/46) 3.
19 „Műterem áthelyezés”, Szarvas és Vidéke 9. (1898/51) 3.
20 Urbán István Gábor: „Fényképészek és fényképészműtermek Zentán”, Családi Kör 9. (1998/15) 23.
21 Rozgonyi István fényképész halálának anyakönyvi kivonata megtalálható: www.familysearch.org 2024. 05. 15.
22 „Műterem átvétel”, Szarvas és Vidéke 14. (1903/8) 4.
23 Szarvas. Death Records, FamilySearch, 2024. 05.13.
24 „Roth fényképész új műintézete”, Szarvas és Vidéke 22. (1911/41) 4.
25 Balogh Tünde: ROTH 150, Tessedik Sámuel Múzeum, Szarvas, 2023. A fényképész és festő születésének 150. évfordulója alkalmából nyílt időszaki kiállítás fényképeken és festményeken keresztül mutatta be Róth Bélát, mint fényképészt, magánembert és mint festőt. A kiállítást egy a szarvasi lakosságot megszólító gyűjtés előzte meg, melynek köszönhetően magángyűjtők gyűjteményeiben fellelt Róth Béla fényképek is bekerülhettek a kiállításba. A felhívás eredményeképpen a szarvasi származású Gazsy testvérek (Gazsy Endre és Csaba) értékes családi gyűjteményében fellelhető, magát Róth Bélát és családját ábrázoló fényképek és festmények is előkerültek.
26 Dr. Domán Imre visszaemlékezése nyomán. Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember 42. évfolyam, 205‒230.
27 „Fényképészeti tanulmányút”, Szarvas és Vidéke 18. (1909/2) 4. v28 Berta Ferenc: „Visszaemlékezés özv. Hanczár Sándorné, Róth Béla, Szarvas”, Damjanich János Múzeum Adattár, DAMHA 4306-08.
29 „Mulatság”, Szarvas és Vidéke 18. (1909/26) 4.
30 „Élő plakátok”, Szarvas és Vidéke 18. (1909/25) 3.
31 „Mozi átvétel”, Szarvas és Vidéke 24. (1913/46) 3.
32 Molitorisz Pál: Szarvasi emberek III., Szarvas, magánkiadás, 2019.
33 Berta Ferenc: „Visszaemlékezés özv. Hanczár Sándorné, Róth Béla, Szarvas, Damjanich János Múzeum Adattár, DAMHA 4306-08.
34 Szarvasi Közlöny 14. (1936/29) 3.
35 „Értesítés”, Szarvas és Vidéke 18. (1909/8) 5.
36 „Új fényképészeti műterem Szarvason”, Szarvas és Vidéke 34. (1918/50) 3.
37 Győri Lajos: „A Kárász utcától a Studio Walerie-ig”, Fotó 30. (1983/5) 204-213.
38 Hanzó Terézia gyűjtése alapján. Matók Sándor életrajzát lejegyezték leányai, Franciska és Mária.
39 Szarka Klára: „Fotográfiák vidéki gyűjteményekben 3. Békés és Tolna megye”, Fotóművészet 56. (2013/2) 89.