Philpott Beatrix: Elkapott identitás

Fényképészcsaládok lencsevégen

Van valami különleges a fényképészek saját családi vonatkozású felvételeiben. A 19. században működött fotográfusok családtagjairól – vagy épp saját magukról – készített fotókon általánosságban véve összehasonlíthatatlanul mélyebb alkotómunka tükröződik, mint a kereskedelmi céllal lefotografált, az utcáról betévedt, a fényképész számára szívidegen emberek felvételein. Azt is mondhatnánk, hogy a fényképészek saját családi képein mutatkozik meg igazán a mester valódi tehetsége: szokatlanul vagány beállítások és technikai profizmus sejtetik az ügy, és a lencse végén álló személy fontosságát. Nélkülözhetetlen tény emellett az is, hogy a 19. században munkálkodott fényképészeknek és családtagjaiknak az életét végig kísérte a kamera: életük fontos állomásainak megörökítéséhez nem kellett külön időpontot kérniük egy fotográfiai szalonba, instant készülhettek felvételek eljegyzés vagy keresztelés után a legjobb minőségben. Feltételezhető az is, hogy a fényképészettel foglalkozók legközelebbi rokonsága nem volt lámpalázas, hiszen a kamera körüli tevékenység számukra is a mindennapok része volt, könnyen keletkezhettek tehát a rutinos modellekről szeretettel alkotott kiváló felvételek. Az esetek jó részében a fotón szereplő személy beállításának vagány spontaneitása, vagy éppen ennek ellenkezője: a gondosan megtervezett szokatlan beállítás – amelyet rutinos magabiztossággal alakít a beállított ‒ vezethet rá bennünket arra, hogy a mester önarcképéhez vagy családtagját ábrázoló felvételhez van szerencsénk. Az alábbiakban négy olyan közismert, a 19. és 20. században hazánkban munkálkodott fényképész rövid történetét, valamint önarcképét és családi vonatkozású képeit mutatom be, akiknek munkásságával gyakran találkozni, de legtöbbük arcvonásai már egy évszázada ismeretlenek. Az itt bemutatott fényképészek családi fényképhagyatékából jelen írásban fényképészenként 2 - 4 darab felvétel kerül közlésre.

Barátság Fulnek-től mindhalálig
Achtzehner József (1832. 03. 03, Fulnek – 1910. 04. 26., Budapest VII.) és Hopp Ferenc (1833. 04. 28, Fulnek – 1919. 09. 09, Budapest VI.)

Achtzehner József (1. kép) 1832-ben született Morvaországban a mai Csehország területén, idősebb Achtzehner József ruhakészítő és Willert Teréz szülőktől származó többgyermekes családban. Valószínű, hogy Pestre fiatalon kerülhetett, akárcsak a vele közel egyidős jóbarátja, a szintén fulneki származású Hopp Ferenc (2. kép) későbbi optikus, fényképész- és műgyűjtő. Achtzehner fényképészeti tevékenységének legelső nyoma 1860-ban keletkezett, ekkor a már fényképészként aposztrofált Achztehner a bécsi lakcímjegyzékek alapjáni a Naglergasse 291. szám alatt lakott Bécsben. 1861-ben már Pesten a Király utca 42. szám alatt működött stúdiója, 1863-tól pedig a Király utca 41. szám alatt, utóbbi helyen a fővárosi címjegyzékekii adatai alapján egészen 1882-ig létezett a cég. Ezt követően nincs tudomásunk Achtzehner semmilyen fényképészeti tevékenységéről, bár a Hársfa utca 36. szám (majd átszámozás következtében 48. szám) alatti lakos Achtzehner Józsefet egészen 1888-ig fényképészként említik a fővárosi lakcímjegyzékek. Az 1889 és 1890 közötti időszakra tehető biztosra Achtzehner szakmai váltása, hiszen az 1890. évre kiadott Budapesti cím- és lakjegyzék már látszerészként aposztrofálja őt, és az 1891. évi Budapesti cím- és lakjegyzék már az iparos címjegyzékében is szerepelteti látszerészüzletét a Hársfa utca 48. szám alatt, amelyet 1896-ra a Kerepesi út 60. alá költöztetett át. 1898-ra a látszerészüzlete is eltűnt az iparosok címtárából, vélhetően nyugalomba vonult és magánzókéntiii élt 1910-ben bekövetkezett elhunytáig. Első felesége Tichy Rozália, és 1861. június 30-ai terézvárosi esketésükkor a férj tanúja a szintén Morvaországból származó Kohaut József fényképész volt. Achtzehner első házassága gyermektelen maradt, második feleségétől, Fischer Jozefától négy gyermeke született: József, Mária, Károly és Gyula, aki 1945-ben a nevét Ajkaira változtatta. Achtzehner József és Fischer Jozefa házasságkötése 1862. július 21-én szintén a Terézvárosban történt, a tanú itt egy régi jóbarát volt: Hopp Ferenc optikus és műgyűjtő. Egy, az Achtzehner József fényképhagyatékából származó Hopp Ferencet ábrázoló portréiv verzóján lévő Achtzehner Józsefnek szóló 1895-ben megírt német nyelvű dedikáció alapján Achtzehner fényképész volt Hopp Ferenc legrégebbi barátja. A dedikáció magyar fordításav a következő: „Achtzehner József úr legrégebbi barátja ötvenéves jubileumának emlékére; Hopp Ferenc. Budapest, 1895. július 19.” Nem teljesen egyértelmű, hogy Hopp a közöttük lévő barátság 50 éves jubileumára utal, vagy saját munkásságának 50 éves évfordulója alkalmából küldte a fotót legrégebbi barátjának. Az utóbbi értelmezés a valószínűbb, mivel Hopp Ferencről ismert,vi hogy 1895-ben ünnepelte üzleti tevékenységének ötvenéves jubileumát, hiszen a Hopp Ferenc Pestre költözésének alapját jelentő munkaszerződést 1845. június 19-én írták alá, így lett a kezdetekben inas a tizenkét esztendős Hopp egy neves pesti optikus, Calderoni István látszerész üzletében. Érdekes tény a másik lehetőség mellett azonban (azaz, hogy barátságuk jubilált 1895-ben), hogy az idős Hopp az arcképét éppen ötven évvel és egy hónappal később datálta kedves barátjának munkásságának kezdeti időpontjaként. Bár a barátság kezdetének dátumát nem ismerjük, érdekes összefonódások figyelhetők meg a két férfi életútjában: egyidősek, mindketten Fulnekről származnak, mindketten voltak fényképészek és optikusok is. Hopp Ferenc szakmai tudásának forrását pontosan ismerjük: 1851-ben kapott Pesten segédlevelet, majd Bécsben és az Egyesült Államokban szerzett gyakorlatot.vii Talán Achtzehner is egy pesti vagy budai mesternél, esetleg bécsi tartózkodásával egy időben segédkezhetett, ahol azután elsajátította mindazokat a fényképészeti és optikusi szakmai ismereteket, amelyek később megélhetését jelentették. A különböző birtokomba került Achtzehner családtagokat ábrázoló 1882 előtti felvételek legnagyobb része Achtzehner József műtermében készültek, a későbbi, századforduló idején levett portrék (ekkor Achtzehnernek már nem fényképészeti, hanem optikai üzlete volt) pedig vagy Fulneken vagy különböző budapesti műteremben kerültek felvételre. A fotókon – a két Achtzehnernek dedikált Hopp Ferenc arcképet leszámítva – nem szerepelnek nevek, Achtzehner arcképét egy olyan tíz évvel ezelőtt hozzám került fiatalkori arcképe alapján azonosítottam, amelyen különböző spekulációk alapján már akkor is a fényképészt sejtettem. A legtöbb családi fotó a fényképész gyermekeit ábrázolja különböző életkorukban, a családi felvételek – Achtzehner általános stúdiófényképeihez képest szokatlan módon – nem csak vizitkártya méretben, hanem kabinet formátumban is készültek, melyek közül a fényképész lányát, Achtzehner Máriát (4. kép) ábrázoló példány utószínezést is kapott. A felvételek árulkodnak arról is, hogy - Hopp Ferenchez hasonlóan - Achtzehner József is szorosan kötődött szülőfalujához Fulnekhez, és rendszeresen visszajárt meglátogatni ottmaradt testvéreit. Fulneken egyaránt készültek mind szabadtéri, mind stúdiófelvételek is a családról Carl Krepelka helyi fényképész által. Az itt bemutatott szabadtéri felvételen (3. kép) a fulneki Achtzehner-házat sejthetjük a háttérben, a ház mellett balról futó utca stílusa és annak egész környezete kísértetiesen emlékeztet a Hopp-féle családi otthonviii mellett futó lejtős közterületre, a két felvételt szemlélve könnyen elképzelhető az is, hogy esetleg az Achtzehner és Hopp családok otthona egymás közvetlen közelségében húzódott. Egy egészen bizonyos közös vonatkozás azonban ezen felül is tetten érhető közöttük: Achtzehner József 1832-ben történt keresztelésekor a keresztanya Fridetzky Rozália volt, aki minden bizonnyal rokona – vélhetően testvére – lehetett Hopp Ferenc édesanyjának Fridetzky Erzsébetnek, és egyben testvére annak a Fridetzky Ferenc posztógyárosnak is, aki Hopp Ferenc keresztapja volt,ix és akiről úgy tartják,x hogy ő hozta legelőször Hopp Ferencet portékás szekerén Fulnekről Pestre. Úgy tűnik tehát, hogy a két fiatal fiú, Hopp Ferenc és Achtzehner József ismeretsége ‒ akiknek sorsa később különös módon minduntalan összekapcsolódik és azonos szakmai útra irányul – a Fridetzky családon keresztül alakul ki. Idilli és kézenfekvő a gondolat, hogy talán az idegen világnak nekivágó tizenhárom esztendős Hopp Ferenc nem egyedül ült azon a bizonyos Pestre tartó posztós szekéren, de társa is akadt a hosszú út során, amely alatt egy örök barátság szövődött.

„… és mégis mindenki Gézára gondol”
Brunhuber Géza (1881. 02. 04, Arad – 1921. 12. 21, Budapest II.)

Brunhuber Géza (5. kép) fényképész testvérbátyát Brunhuber Béla (1874‒1953) fényképészt jobban ismeri a szakirodalom, élete és munkássága, valamint fényképészeti működésének körülményei több publikációbanxi is napvilágot láttak. Akik azonban nem szakirodalmi oldalon, hanem a fizikai felvételeken keresztül találkoztak a Brunhuber családnévvel, azok mégis a fiatalabb Brunhuber fiúra, Brunhuber Gézára gondolnak, mivel Brunhuber Béla a fényképészeti iparban töltött több mint három évtized nagy részében a saját neve helyett „Schmidt Ede és utóda” cégjelzéssel látta el a felvételeit, tehát Brunhuber Géza nevével gyakrabban találkozni a fényképeken. Schmidt Ede fényképész (1857. 10. 12 Pest, Terézváros ‒ 1933. 05. 19, Budapest VIII.), akinek bejáratott műterme a VIII. kerületi Baross utca 61. szám alatt volt, nem sokkal azután jelent meg a Brunhuber család köreiben, hogy Brunhuber Béla 1907-ben feleségül vette Schmidt Ede feleségének unokahúgát, Fischer Teréziát, akit szülei korai halála miatt anyja testvére Kasch Rozália és annak férje, a fényképész Schmidt Ede támogattak. A Schmidt és Brunhuber fényképészcsaládok sorsszerű – de azért nagyon is elrendezett ‒ összefonódása ezzel nem ért véget, később Brunhuber Béla Anna nevű lánya Schmidt Ede unokaöccséhez, ifjabb Schmidt Ede gépészmérnökhöz ment nőül. 1907-től Brunhuber Béla már Schmidt Ede műtermében dolgozott, és legkésőbb 1911-ben már „Schmidt Ede utóda Brunhuber Béla” jelzetű felvételek kerültek ki a műteremből. A jóval fiatalabb testvér, Brunhuber Géza fényképészettel való összekapcsolódása jóval kevésbé egyértelmű, mint Brunhuber Béla esetében, akiről még azt is tudjuk, hogy önállósulása előtt 1891 és 1907 között előbb a Keller, majd az Uher fényképészeti műtermekben volt segéd.xii Brunhuber Géza karrierje ‒ akárcsak testvéréé ‒ a sportéletben kezdődött, a korabeli híradások szerint távolugrás kategóriában csúcsrekordokat ért el, 1907-re mégis a fényképészeti iparban találjuk őt, amelyben valószínűleg testvére példáját követte, bátyjával ellentéteben ő azonban a főváros budai oldalán vetette meg a lábát, ahol a Corvin tér 2. szám alatti műteremben dolgozott egészen 1921 decemberében idejekorán történt haláláig. Háromszor nősült élete folyamán, első feleségétől Karlovitz Jozefától (6. kép) született Valéria nevű leánya később Brunhuber Géza harmadik feleségének, Wawerka Herminnek unokaöccséhez, Gosztonyi Gézához ment feleségül, aki a kezdetben fényképészsegéd volt – talán éppen apósa műtermében ‒, majd egy időben a Fotóélet című havi folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. Valószínűleg Brunhuber Géza korai halála is hozzájárult ahhoz, hogy Brunhuber Bélával ellentétben az ő neve kevésbé tudott bevésődni a fényképészet történetírásába. Leányán, Gosztonyi Gézáné Brunhuber Valérián keresztül – aki apja halála után átvette annak műtermét, és „Brunhuber Géza örökösei” néven még rövid ideig fenntartotta azt vélhetően fényképészetben jártas férje közbenjárásával ‒ ma is élnek leszármazottai.

Az aktfotográfus, aki sohasem fizet készpénzzel
Mayer György, (1818. 02. 18, Pest - ?)

Mayer György fényképész életrajzát nagy vonalakban már közöltem a Fotóművészet 2018/4. számában,xiii ahol fényképészeti munkásságának pár karizmatikus darabja, Mayer műtermében keletkezett 1861 körül, és egyúttal a legkorábbi magyar aktfotográfiának tekinthető akt sztereofotográfia is bemutatásra került. A fotókat a műtermi berendezési tárgyak mentén lehet Mayer felvételeiként azonosítani.xiv A meztelen hölgyeket ábrázoló képek (7.kép) készítésének körülményei és indítékai ismeretlenek, de egy 1862 szeptemberében megjelent közleménybőlxv arra a következtetésre juthatunk, hogy Mayer közreműködésével készülhettek a felvételek, amelyeket nem pénzért, hanem műtermi eszközökért (például optikai kellékek, szerkezetek, kamera) és külföldről behozandó készletekért (vegyészeti és egyéb fotográfiai alapanyagokért) cserébe biztosított:

„[…]Mayer Gy. ur tereme a váczi és nagyhid utcza sarkán, ki is a múlt évi áprilistól kezdve mostanig már több mint 15.000 darab arczképet gyűjtött össze, s azokat betűrendben összerakta, úgy hogy idő múltán még az unokák is, a legnagyobb könnyűséggel találhatják fel elődeik arczképét, s azt tetszés szerinti mennyiségben meg is szerezhetik maguknak. Mayer Gy.urnak, ki folytonosan 20 egyént foglalkoztat, üzlete oly kiterjedésű, még a külföldön is, nemcsak arczképek, de minden más photographiai képek kiállításában, hogy például a külföldről behozandó készletekért, melyekre szüksége van, soha sem fizet készpénzzel, hanem műtermének gyártmányaival melyek még ott künn is keresettek. Műterme bármikor megszemlélhető, hol a különböző táj és arczképek ezer meg ezer példányával találkozhatik a szemlélő.”xvi

Miután a Mayer-féle aktfelvételek általános fellelési helye a tapasztalatok alapján külföld – elsősorban Franciaország ‒, ebben a korszakban pedig jellemzően Párizsból származó fényképészeti alapanyagokat használtak a magyar műtermek is, ez tovább erősíti a fenti feltételezést. Tény, hogy Mayer műterme észrevehetően felszereltebb volt más kortárs magyar műtermekhez képest, amit jó minőségben előállított fényképei is tanúsítanak. Fenti hirdetésből ismerjük, hogy az 1860-as évek elején állandóan húsz segédet alkalmazott, akik között talán már ekkor is ott szerepeltek a későbbi grazi és zágrábi műtermeinek művezetői, köztük Mariot Emanuel és Venesz József. Szintén a fenti hirdetésből tudjuk, hogy 1861 áprilisa és 1862 szeptembere közötti közel másfél év alatt Mayer műtermében több, mint tizenötezer műtermi felvétel készült, amelyeket Mayer betűrendben tartott nyilván, így tudott utórendeléseket felvenni. Mayer György (8.kép) portréja a Ferenczy Múzeum Történeti Dokumentációs Gyűjtemény tulajdona, a gyűjteménybe a múzeum által feltüntetett adatok szerint 1985-ben került a fényképész feleségének arcképével, valamint több más fényképész portréjával együtt. A feleség arcképének ismerete alapján lehetett azonosítani Grégász Miklós gyűjtő tulajdonában lévő Mayer György által készített másik vizitkártyát (9. kép), amelyen szintén Mayer Györgyné Reder Karolina látható kisfia, az 1851. május 4-én Pesten született ifjabb Mayer György társaságában. Mayer Györgynek Reder Karolinával törvényes házasságából fián kívül további két leánygyermeke származott és érte meg a felnőttkort, illetve Mayer húsz évvel fiatalabb szeretőjétől – később második feleségétől ‒ Schwartz Karolinától (1839‒1903) született egy házasságon kívüli fia is, aki Kornai Richard (1865. 02. 15, Pest – 1931. 01.1 5) néven operaénekesként vált ismertté. Kornai Párizsban festészetet tanult, a színpadhoz ezt követően fordult.xvii Kornai Richardról (10. kép) – aki apjára rendkívüli módon hasonlít ‒ fényképezett arcképein kívül filmfelvételekxviii is készültek, de a filmek többségéről nem maradt fenn napjainkra kópia, a fennmaradt némafilmek közül például a Deésy Alfréd által rendezett Aphrodité (1918) című romantikus drámában látható. Mayer György több pesti (majd budapesti) cím alatt is üzemeltetett fényképészeti stúdiót, illetve pár évig Grazban, Zágrábban és Szegeden is működött az 1860-as években. Budapesti műtermeit 1892-ig sorban megszüntette, Mayer ezutáni utóélete ismeretlen.

Színrendezőből fényképészmester
Löger Gusztáv (1827 – 1898. 10. 19, Nyitra)

Löger Gusztáv születési helyét több internetes forrás is Ószombatként jelöli meg.xix Korai éveiről annyi tudható, hogy az 1850-es évek elején mint színész és színházi rendező tevékenykedett. Löger Gusztáv valószínűleg kremsi származású felesége, Hessmann Anna a kezdettől fogva fellépett férje mellett a színpadon, ahol általában énekelt, csakúgy, mint lányaik, Löger Judit és Jozefin, akik már egészen fiatalon, mindössze tizenévesen szerepeltek az apjuk által rendezett színdarabokban.xx Repertoárjuk fő műfaját az operett jellemezte, de dráma és komédia is szerepelt a Löger által rendezett előadások között. Fellépéseik alkalmával Löger általában egy színházat bérelt ki rövidebb szezonokra, ahol saját családi szereplésük mellett vendégszereplőket is alkalmazott. Fellépéseik színhelye folyton változott: találkozni színi társulatuk híradásaival Krems an Der Donau (1858), Salzburg (1856-1857), Olmütz, Brassó (1860), Versec (1860), Nagybecskerek (1866) településeken is. Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy észrevehető párhuzam van a házaspár fellépéseinek színhelyei és Löger vándorfényképészeti működései között, valószínű, hogy Löger a társulat színházi előadásaival azonos helyeken kezdett fényképészeti szolgáltatást nyújtani maximalizálva ezzel az adott színházi szezonban termelhető hasznot. 1858 májusában keletkeztek legkorábbi fellelt fényképészeti hirdetései, miszerint Krems városban készített felvételeket papírra, üvegre és viaszosvászonra bármilyen méretben a Hafnerplatz 64. szám alatti ház udvarán.xxi A korai 1860-as években keletkeztek Arad és Herkulesfürdő jelzetű vizitkártyái, és Aradon Décsey Ede fényképésszel is társult 1862-ben rövid ideig. Löger 1862-ben lett tagja először a Wiener Photographischen Gesellschaft nevű bécsi fotográfiai társaságnak,xxii és bár ekkor pancsovai fényképészként aposztrofálják, de valószínű, hogy Löger ebben az időben már a bécsi stúdiójánakxxiii kialakításával volt elfoglalva, amely a megnyitását követően ‒ a fennmaradt kis példányszámú felvétel alapján ‒ legfeljebb pár hónapig üzemelhetett. Löger Gusztáv életének legjelentősebb fényképészeti tevékenysége Nyitrán kezdődött, ahol a Megyeház utca 443. szám alatti stúdiója – a fennmaradt fényképek tanúságai alapján ‒ 1860-as évek második felétől üzemelt. Az 1870-es évek elején Pöstyénben is nyitott egy műtermet, amit kezdetben a Sétatéren, majd később saját házában üzemeltetett, illetve az 1870-es évek közepén egy rövid ideig Nagyszombaton is működött fényképészete. Löger Gusztáv önarcképei és családi felvételeixxiv lányának, Baumgartner Ferencné Löger Juditnak (12. kép) az albumából kerülhettek ki. A felvételeken keresztül végig kísérhetjük családi életét 1875-től az 1890-es évekig. A közel negyven darab hozzám került felvétel egyikén sem szerepel ráírt név, azonban a fotókra akkurátusan rájegyzett dátumokból – amit vélhetően Löger Juditnak köszönhetünk –, valamint egy dátummal ellátott esküvői kép alapján a cégjelzés és így a helység ismeretében a fotókon szereplő személyek azonosíthatóvá váltak. Löger Gusztáv feltételezhető arcképe (11. kép) a családi felvételekből származó több különböző információnak köszönhetően azonosítható. Baumgartner Ferenc és felesége Löger Judit, avagy Dita, ahogy a családban nevezték, valamint gyermekeik több fényképen is jelmezben láthatók, ami minden bizonnyal a Löger Gusztáv által 1869-ben alapított pöstyéni színjátszó társulathozxxv és a család színházhoz való szoros kötődéséhez kapcsolódik. A fényképész halálát követően a nyitrai és pöstyéni műtermet rövid ideig még az özvegye „Özv. Löger Gusztávné fényképészete” néven működtette.

Lábjegyzet
1 Allgemeines Adress-Buch nebst Geschäfts-Handbuch für die k.k. Haupt- und Residenzstadt Wien und dessen Umgebung Wien, Förster, 1860.
2 Pester Lloyd-Kalender 1859‒1868. közötti évfolyamok
3 Magánzó a magánvagyonából élő személy.
4 Hopp Ferencet ábrázoló fénykép, Koller Károly utódainak felvétele. (Philpott Beatrix tulajdona.)
5 Skoumal Krisztián magyar fordítása német nyelvű szöveg után.
6 Felvinczi Takács Marianne: „Hopp Ferenc”, Keletkutatás, Kőrösi Csoma Társaság, Budapest, 1994. ősz.
7 Uo.
8 Csoportkép a fulneki Hopp-ház előtt 1895, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum adatbázisa, leltári szám: A.417.2.)
9 Hopp Ferenc római katolikus anyakönyvi keresztelési bejegyzése. 1833. április 28., Fulnek.
10 Felvinczi Takács Marianne: I. m.
11 Kincses Károly: „Fényképészmester vagyok én, barátom, ennél a címnél soha nem vágytam többre, Beszélgetés Bérci Lászlóval”, Forrás, 2009. 41. évfolyam, 12. szám.
12 A magyar ipar almanachja, Budapest, 1931.
13 Philpott Beatrix: „Mayer György és az aktfényképezés kezdetei Magyarországon”, Fotóművészet, 2018/4.
14 Uo.
15 Pesti Napló, 1862. 09. 14.
16 Uo.
17 ÉBER László: Művészeti Lexikon 1., Győző Andor kiadása, Budapest, 1935.
18 Richard Kornay filmográfiája az IMDB internetes filmadatbázisában https://www.imdb.com
19 Löger Gusztáv biográfiája Pöstyén település internetes honlapján. https://www.pic-piestany.sk/
20 Gr(oß)-Becskereker Wochenblatt, 1866. 09. 01., 330.
21 Kremser Wochenblatt, 1858. 05. 08
22 Zeitschrift für Fotografie und Stereoskopie: Organ der Fotografischen Gesellschaft in Wien, 1862. Nr 2.
23 Vizitkártya „Gustav Löger, Wien, Jaegerzeil Franzensallee Nr. 8.” cégjelzéssel. (Kerry A. Philpott tulajdona.)
24 Baumgartner Ferencné Löger Judit családi felvételei. (Philpott Beatrix tulajdona.)
25 Löger Gusztáv biográfiája Pöstyén település honlapján. https://www.pic-piestany.sk/