Ébli Gábor: Kenyérgyári capriccio

Nemzetközi fotóművészet Juhász László 320 fok gyűjteményéből

Másfél évtizede kínai, majd mexikói fotóművészeti válogatás volt látható Siófokon az egykori kenyérgyárban. A tervezett művészeti központ helyén végül sportcsarnok létesült, ám a gyűjtemény egyben van és új bemutatkozásra készül.

Juhász László (1956) a tanárképző főiskolán népművelés-matematika szakon diplomázott, és pályájának első szakaszában ezzel a két végzettségével dolgozott. Majd, amikor a Pannónia Filmstúdió Pécsett nyitott bázist, itt lett gyártásvezető. Az animációs és filmes alkotók mellett szoros kapcsolatba került a Pécsi Műhely művészeivel is, az együttműködés emlékére tőlük kapta az első műalkotásokat ajándékba.

Tudatos gyűjtővé egy élmény változtatta. Amerigo Tot hetvenedik születésnapján a mester a helyben rajzolt Hokedlin ülő aktot adta neki, ezt követően Lajta Gábortól Sinkó Istvánig művészek széles körétől gyűjtött akt kompozíciókat.

Karrierje harmadik szakaszában, 1983-tól barkácstermékek kis-, majd 1989-tól kezdve nagykereskedelmével foglalkozik, és üzleti tanácsadás szakon gazdasági főiskolai végzettséget is szerzett. Ma a siófoki JKH cégcsoport tulajdonos-vezetője.i

Vállalkozásai jövedelméből egyre többet kezdett visszaforgatni a művészetbe. Rendszeresen támogat fiatal vagy kevésbé ismert alkotókat például műterembérlet, havi apanázs vagy visszatérő vásárlások formájában. Ennek nyomán többszáz tételes kollekciója alakult ki Babinszky Csillától Marafkó Bencén át Romvári Mártonig.ii

A filantrópia mindmáig fontos számára, így a Konok–Hetey Alapítvány kuratóriumának aktív tagja, a Konok–Hetey Művészeti Díj pályázatának és kiállításának egyik fő szervezője.iii Hét további műgyűjtővel közösen létrehozták a Műgyűjtők Klubját, és kollekcióikból évente tematikus kiállítást rendeznek.iv 2022-ben nyílt meg az első, ennek katalógusa bemutatja a nyolc gyűjtőt is.v 2023-ban két közös kiállítás jött létre,vi az egyiket katalógus is kísérte,vii majd a 2024 tavaszán rendezett kiállítást is.viii

A művészeti szakmában Juhász országos elismerést váltott ki azzal, hogy 2007-ben megvásárolta az öt évvel korábban leállt siófoki kenyérgyár épületét, felújította, és nemzetközi színvonalú kiállításokat rendezett ott 2011-ig.ix 2010-ben pályázatot írt ki a kenyér sütési hőfokáról 320fok-nak elnevezett művészeti központ új, korszerű épületegyüttesére.x Ez végül nem valósult meg, a gyár lebontásra került, helyén kézilabdacsarnok létesült.

A gyűjtemény a siófoki kiállítások során is bővült – ekkor jött létre a fotóművészeti fejezete.xi Ennek két kiemelkedő blokkja kínai, illetve mexikói fotóművészek sorozataiból áll. A gyűjtő külföldi üzleti és magánutazásai során került kapcsolatba a nemzetközi művészeti szcénával, például Kínában a sanghaji művésztelep fotóstúdiójával működött együtt.

A sanghaji fotó sorozatokat két kínai partnerrel, az M97 és az OFOTO galériával állította össze, megvásárolta, majd Siófokon 2009-ben Shanghai Revolutions címmel, Sz. Szilágyi Gábor rendezésében kiállította. A gyűjteményben szereplő művészek Cai Hongshou, Chen Chunlin, Chen Nong, Greg Girard, Hang Minghsi, Lu Jun, Ma Liang, Robert van der Hilst, Sun Ji, Yang Yongliang és Zhuo Feng.xii A kilenc kínai és két külföldi, de Kínában hosszú időt eltöltött művész közös nevezője, hogy a kínai társadalom átalakulását örökítik meg.

Chen Chunlin Lessons Learned in One Day című sorozata nagyméretű, közel kétszer kétméteres c-printekből áll, amelyek maguk is harminc-negyven felvételt integráló tablók. A Sanghajban először 2008-ban bemutatott anyagot 2003-tól kezdve éveken át fotózta a művész városi és vidéki kínai helyszíneken.xiii Egy-egy tablón az adott helyszínen egyetlen nap alatt készült felvételek láthatók. A szereplők átlagemberek, a mindennapi helyi lakosok vagy éppen arra járók, és megjelenésükben, pózukban, egyéni vagy csoportos beállásukban is bőséges szerep jut a véletlennek. Ám a fotós beavatkozik ebbe a látszólag dokumentarista helyzetbe azzal, hogy egészalakos fehér paravánt vitt magával, és a felvételen szereplőket ez elé állította, egyúttal a háttérben látni engedte a banális utcaképet, a napsütötte strandot, a műemlék épületet és a többi helyi elemet. Így a környezet és a kompozíció kapcsolódnak is egymáshoz, de el is különülnek; a majdnem spontán, szinte természetes helyzet és a beállított fotográfia elegyedik egymással. Megpróbálhatunk az adott napon készült képekből valamiféle helyi esszenciát kinyerni, miközben a kiállítási kontextusban egymás mellé helyezett hatalmas pannók az állandó változást sugallják.

Hasonló méretűek Sun Ji Memory City című sorozatának darabjai. Ezek is nevezhetők portrénak – csupán nem emberekről, hanem használaton kívüli ipari épületekről készültek. A lebontásra váró monstrumok alsó nézőpontból fotózva az ég felé törnek, amit külön is hangsúlyoz a kémények vertikalitása. Egy nehézipari korszak szekuláris masztabái, zikkuratjai, amelyeket magukra hagyott a technikai fejlődés. Sehol egy lélek, a csőrendszerek, hűtőtornyok és daruk óriási térplasztikaként árválkodnak. A sanghaji alkotó 2005-ben kezdte készíteni sorozatát, amelyet négy évvel később állítottak ki az M97-ben.xiv Az I. sorozat négy felvétele, valamint a II. sorozat már nem ipari épületeket, hanem lebontásra váró régi lakónegyedeket szemléző három kompozíciója került Juhász László gyűjteményébe.

A két kínai művész mellett érdemes kiemelni másik két külföldi, nem kínai művészt is. Greg Girard kanadai fotós évtizedeket töltött előbb Japánban, majd Ázsiai más országaiban is. Sanghaj átalakulásáról 2007-ben önálló fotókönyve jelent meg.xv Felvételein a város századfordulós épületeinek eltűnését állítja a középpontba. Fő kompozíciós eszköze a fény. Emlékeiben pompás, de már düledező palota ablakában még világít a lámpa; a hajnal napsugara ébreszti az utcán, kis kiterített bambusz szőnyegen alvó férfiakat; az új felhőkarcolók csúcsán sziporkázik az éjszakai fényszennyezés.

Ugyancsak könyv formátumban is elérhető a holland Robert van der Hilst Sanghaji enteriőrök című sorozata.xvi A világutazó fotós először 1990-től a francia Vogue magazin megbízásából dolgozott több hosszú időszak során a kínai nagyvárosban. Majd 2004-ben már nem felkérésre, hanem saját „művészfotós” ambíciókkal tért vissza. A nyolc éven át tartó projekt különlegessége, hogy privát terekben készült felvételeket tartalmaz. Egy kínaiul nem beszélő európai fotósnak nemcsak tolmácsra, hanem jó adag pszichológiai nyitottságra, empátiára is szüksége volt, hogy fogadják a családi otthonokban. A megindító, érzelemmel teli felvételek a társadalomtudós kutató érzékenységét ötvözik a professzionális fotós kompozíciós és technikai ismereteivel.

Öt kínai művész alkotásai az Ofoto Gallery közvetítésével kerültek a siófoki kiállításra és Juhász László gyűjteménybe.xvii A múltfeldolgozás témájához kapcsolódik például Hang Mingzhi 2008. évi Lost Paradise című sorozata. A tintasugaras nyomtatóval rizspapírra készült kompozíciók az épített környezet és az emberi társadalom átalakulása mellé a természeti viszonyok megváltozását is bevonják. Amint az Elveszett Paradicsom cím jelzi, az időutazás érzetét keltő felvételeken értékvesztés tanúi vagyunk. A táj növényzetének küzdelme az emberi beavatkozással, amint a játszótéri, gyerektábori, vidámparki jellegű állatfigurák magánya a képzőművészeti igényű, a hagyományos ázsiai tusfestményekre emlékeztető képeken elmélyült, érzelmileg telített, lírai sorozatot hoz létre.

Összességében, a gyűjteményben található kínai vonatkozású fotóanyag egy ország – azon belül különösen Sanghaj – kataklizmaszerű átalakulását tükrözi nagy hitelességgel és meggyőző esztétikai megoldásokkal. A hitelesség hol a dokumentarista igényből, hol éppen az itt-és-most személyességéből, az emberi tényezőből fakad, míg az esztétikai erőt a fotográfia és a művészet határán való egyensúlyozás nyújtja.

A 2009. évi kínai bemutató után egy évvel mexikói fotókiállítás valósult meg Siófokon Mauricio Alejo, Fernando Brito, Ana Casas Broda, Daniela Edburg, Jesus Flores, Adela Goldbard, Lourdes Grobet, Guillermo Serrano, Kenia Nárez, Mauricio Palos, Gerardo Montiel Klint és Fernando Montiel Klint kompozícióiból.xviii Ezek a munkák részben már képzőművészeti, posztkonceptuális indíttatásúak, és inkább csak eszközük a fotó, míg a sorozatok másik fele a mexikói társadalom feltérképezéséből indul ki, és így akár közösen is kiállítható lenne a kínai művekkel.

Guillermo Serrano A jelen emlékei című sorozata organikusan kapcsolható a kínai fotóanyaghoz.xix A művész a mexikói textilipar központjaiba látogatott el, és a gyárcsarnokok hideg fényében, vagy éppen a hulladékraktárak sötétjében készített beállított felvételeket a dolgozókról. A nap mint nap a gépsorokon robotoló vagy zsákokat cipelő asszonyok, férfiak, fiatalok és idősebbek a maguk kiszolgáltatottságában jelennek meg. Mi marad meg egyéni mivoltukból, személyiségükből, miközben az üzem uralja az ott töltött idejüket, gondolataikat, testüket? A részben szociofotós indíttatású projekt személyes hangvételű felvételek megszületéséhez vezetett, amelyek gyújtópontja az emberi arc, testtartás, önmagunk vállalása egy elidegenedett, gépies, műszaki környezetben.

Kenia Nárez sorozata még nyíltabban vezet minket az emberi lélek ellentmondásos bugyraiba – csupa olyan beállított felvételen, amelyek az alakból éppen az arcot nem mutatják, vagy egyáltalán nem szerepeltetnek emberi figurát. Állatokat annál inkább, hol az ember által uralt, hol játékos, de nyugtalanító, szürreális, a befogadót kizökkentő pózokban.xx A bohóccá változtatott nyúl, a női láb előtt heverő kacsa, az avarban kiterített farkas nem függetleníthető az ember félig-meddig rejtett jelenlététől. Az emberi vágyak kivetülnek a szokatlan szituációkba helyezett állatfigurákba. Figurákba, egyfajta bábokba, amelyeket a fotós rendez el egy-egy színpadi helyzetbe, amelyek éppen annyira rejtélyesek, hogy nagy szabadságot képesek biztosítani a befogadó saját asszociációinak.

Ugyancsak pszichológiai indíttatású, de konkrétabb, a női szerepeket vizsgáló Ana Casas Broda sorozata. A spanyol születésű művész kilencéves kora, 1974 óta él Mexikóban. 2006-ban kezdte el a gyermekvállalással kapcsolatos sorozatát, amelyből 2014-ben nemzetközi visszhangot kiváltó fotókönyve is megjelent.xxi A huszonnyolc felvételből álló sorozat egyharmada található meg Juhász László kollekciójában, és ez már bőséges ívet kínál a fotós szándékaiból. Ez a spektrum az anyaság felemelő pillanatainak érzelmekben gazdag bemutatásától az összeszorított és az arcfestés révén összevarrottnak tűnő szájig ér, amely így nem mesélhet a legnehezebb pillanatokról.

Adela Goldbard munkái teljes mértékben a kortárs képzőművészet mezejére visznek, a fotó kizárólag az eszközük, bár elengedhetetlen eszközük. 2006. évi sorozatában fiktív, land art jellegű helyzeteket tár elénk.xxii A valós természeti környezet és a művész álomszerű emberi beavatkozása tág teret enged a fantáziának, hogy a költői képek történetét hogyan szőjük tovább. A tó víztükre csobban, a tengerpart homokjába puffanva esnek a kókuszdiók, a kerti úszómedence felett kipukkanásukat várva lebegnek a kérészéletű buborékok, miközben az elhagyatott, már gaztól felvert vasúti sínpár fölött mályvaszínű lufik várják a soha nem érkező vonatot. Miért nélkülözhetetlen ezeknél a képeknél a fotós eljárás? Hiszen mindez megfesthető is lenne. Csakhogy a fotó úgy egyensúlyoz realitás és fantázia peremén, hogy a kompozíciók egy másodpercre akár valósághűnek is tekinthetők. A fikció (ál)hitelét adja meg a fotó. Szervesen kapcsolható ide Mauricio Alejo 2002 és 2015 közötti fotóprojektje.xxiii A művész mindennapi tárgyakat zökkent ki megszokott funkcionalitásukból. Az egészségügyi papír boltívet képezve függ a mosdóban, a közönséges nejlonszatyrok színpompás szoborrá merevednek a padlón, az egymáson tornyosuló párnák mennyezetig érő totemoszlopot formáznak, míg a kézzel rajzolt mexikói országtérkép beleolvad a lakásburkolat organikus mintázatába. Költői fantáziák a banális hétköznapokban rejlő csodákról. A jelenleg New Yorkban élő művész sorozata lírai napló is, mert a felvételeket azokban a lakásokban készítette, ahol a projekt másfél évtizede alatt lakott. Utunkat eltorlaszolja a lépcsőn a könyvkupac, és nem merünk beleharapni a játékosan egymáshoz rögzített és egymással keresztezett gyümölcsökbe. A szkennelt filmnegatívokról tintasugaras nyomtatóval készített sorozat felszabadító, nagyvonalú álom, kilépési kísérlet a racionális mindennapokból.

Daniela Edburg Drop dead gorgeous című 2009. évi sorozata messzebb rugaszkodik el a valóságtól.xxiv Az Egyesült Államokban született, ma Mexikó egyik tartományi központjában élő művész hol a világvége hangulatot elegyíti szappanoperába illő, cukormázas, rózsaszín álomhelyzetekkel, hol ártatlan női elfoglaltságokat társít bizarr (rém)álmokkal. A szürrealizmus hagyományaiból merítő fotók nemcsak ártalmatlan, játékos képzettársítások, hanem negatív utópiának, disztopikus valóságfélelemnek is felfoghatók. Piknikezünk a szabadban és hirtelen nukleáris háború tör ki? Gyönyörködünk a tájban és szemünket robbanás fénye vakítja el? Tét nélküli látomás és megalapozott jövőszorongás kettőse adja ezeknek a fotóknak a magnetikus erejét.

Vitán felül valós, méghozzá drámaian a valóságot dokumentáló Fernando Brito projektje.xxv Az államhatalommal rivalizáló bandák miatt Mexikóban mindennaposok a gyilkosságok. Az áldozatokat gyakran a szabad ég alatt hagyják, az út szélén kidobják az autóból. A művész felvételei a holttestekről, a rendőri helyszínelésről megrázóak, mégsem „a nyugalom megzavarására alkalmas” sajtófotók. Amit látunk, felkavaró, de nem naturalista; inkább az élet mulandóságára, a kisember kiszolgáltatottságára irányítja a figyelmet. Történelmi hűségű társadalomkép, egyúttal minden egyes kompozíció búcsú egy egyéntől, akit halálra tiport az erőszak. A projekt nemzetközi ismertségre is szert tett, a 2013. évi Photo Espana keretében Madrid egyik prominens kiállítási központja mutatta be.xxvi

A Mexikótól délre fekvő közép-amerikai térség konfliktusait 2007-ben kezdte el követni elkötelezett sajtófotósként Mauricio Palos. A négy éven át készült felvételekből 2010-ben könyv jelent meg.xxvii A sorozatból tizenhét, tárgyában kíméletlen, de esztétikumában szublimált fotó került a gyűjteménybe. Hondurasi rendőr holttestét látjuk a koporsóban kiterítve, díszegyenruhában; a guatemalai különleges erők két tisztje készül fegyveres bevetésre a dzsungelt uraló bűnszövetkezet ellen; a kilátástalanság elől menekülő migránsok kapaszkodnak egy tehervonat vagonjainak deszkáiba, ütközőbakjába, bármely részébe, csak elindulhassanak északnak, az amerikai álom felé. A képek erejét részben a fotós felelősségvállalása adja, hogy bennünket is ezeknek a konfliktusoknak a tanújává tegyen, másrészt az a művészi judícium, hogy hol van a vizuális szembesítés emberi határa, és mit jobb inkább a befogadó tovább gondolására bízni.

A mexikói fotóanyagban megragadható két szálat – a nyers társadalmi valóság feltárását, illetve a művész által kreált, alternatív valóságokat – kombinálja Gerardo Montiel Klint. A mexikói művészeti élet ismert alakja, egyetemi oktató, kurátor és művész a kétezres évek elején készült sorozatával szerepelt a siófoki kiállításon és került így a gyűjteménybe.xxviii A Sivatag néhol a tényleges környezetet jelzi, amelybe a felvételek kalauzolnak, másutt és a sorozat egészére nézve inkább szimbolikus jelentésű, és olyan szokatlan, az emberi lét határán lévő kontextust sugall, ahol bármi megtörténhet. A pusztaság közepén felcsillanó oázis tavában, az élet vizében Ofélia férfi alteregója leli halálát, míg egy másik kompozíción két serdülő megérzi a földtől való elrugaszkodás erejét, miközben további képeken egy szerencsétlenül járt, mezítlábasságában a kiszolgáltatottság jelképévé váló férfi vagy a kaktuszok között lelőtt katona holtteste kiált emberi segítségért, beavatkozásért, rendteremtésért.

A művész fiatalabb testvére is ismert fotós.xxix Fernando Montiel Klint a 2008-ban készített sorozatával van jelen a gyűjteményben. Ennek kiindulópontja a menekülés a valóságból, a keresés, hogy a világ feszültségei elől milyen szerepekbe bújhatunk el.xxx A szürrealista komponálás mexikói gyökerei és a mai, posztmodern életérzés kapcsolódnak itt össze, hogy a képzelt világ miért is válhatna a saját, egyéni valóságunkká, különösen a médiának a valóságokat kreáló mindennapi hatása fényében.

Összességében nemzetközi léptékű Juhász László kínai és mexikói fotógyűjteménye. A két ország anyaga külön-külön, de a társadalomrajz közös témája mentén akár együtt is prezentálható. Nemhogy Magyarországon, de Európában is kuriózum egy ilyen kollekció, amely kitűnő alkotókat, a sorozataikat egyenként számos művel, méghozzá reprezentatív méretű nagyításokkal mutatja be. Megfelelő szakmai menedzsmenttel ez a fotóanyag rangos nemzetközi utazó kiállítás alapja lehet.

Lábjegyzet:
1 https://www.jkh.hu/
2 Ledényi Attila (szerk.): Kortárs magángyűjtők 2009, Budapest, Edge Communications, 2009, 29‒31.
3 https://konok.hu/alapitvany/kozerdeku/
4 https://www.artisbusiness.hu/hu/hireink/mar-reg-nem-a-befektetesi-aspektus-erdekel-a-gyujtes-igazi-szenvedellye-es-eletformava-valt-1199/
5 https://bodogaleria.hu/ontozes-tavasszal-valogatas-a-mugyujtok-klubjanak-gyujtemenyeibol/
6 https://obuda.hu/esemeny/festo-mint-modell-a-mugyujtok-klubjanak-kozos-kiallitasa/
7 https://bodogaleria.hu/collectors-pop-art/, a katalógus letölthető: https://www.calameo.com/read/007080563736c90a6aa55
8 https://muvesz.ma/utopia-es-disztopia-a-szurrealizmus-kortars-perspektivai-a-mugyujtok-klubja-gyujtemenyeiben/
9 https://www.facebook.com/320foksiofok
10 https://epiteszforum.hu/320-muveszeti-oktatasi-es-technikai-kozpont-tervpalyazat9
11 Ledényi Attila (szerk.): Kortárs magángyűjtők 2009, Budapest, Edge Communications, 2013, 31‒33., elérhető online is: https://issuu.com/artmarketbudapest/docs/fotomuveszet_2013
12 https://www.sonline.hu/kultura-somogy/2009/09/kina-forradalma-siofokon
13 https://actuphoto.com/7893-chen-chunlin-lessons-learned-in-one-day.html
14 https://photography-now.com/exhibition/62815
15 https://www.greggirard.com/phantom-shanghai/
16 https://www.robertvanderhilst.photography/chinese-interiors
17 http://www.ofoto-gallery.com/?lang=en
18 https://artportal.hu/magazin/rieder-gabor-magikus-es-kegyetlen-realizmus-mexikobol/
19 https://guillermoserrano.net/work/vestigios-del-ahora/
20 https://www.flickr.com/photos/kenia_narez/2661739850
21 https://foto-feminas.com/archive/2018-2/ana-casas-broda/
22 https://adelagoldbard.com/portfolio/fictions-3/
23 https://www.mauricioalejo.com/work-1/project-three-y2y3z-28je4-g9zja-xzd7y
24 https://www.facebook.com/DanielaEdburg/photos_albums
25 https://www.fernando-brito.com/proyectos/tus-pasos-se-perdieron-con-el-paisaje
26 https://www.circulobellasartes.com/exposiciones/photoespana-2013-fernando-brito/
27 https://www.mauriciopalos.com/my-perro-rano-chronicles-of-central-america
28 https://www.gerardomontielklint.net/desierto
29 https://www.klintandphoto.net/
30 https://www.fernandomontielklint.com/nirvana