Papp Viktor: Egy panoráma fénykép keletkezési körülményeiről

Konstantinápoly 1868-ban

Nemrégiben egy eddig soha nem látott panoráma fénykép bukkant fel a 19. századi Konstantinápolyról. A panoráma fénykép a felvidéki arisztokrata, báró Révay Ferenc (1835‒1914) hagyatékának részeként került be 1916-ban a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútárát gyarapítja.i A panoráma fénykép keletkezési körülményei bizonyítják, hogy egy igazi fotótörténeti kuriózummal állunk szemben.ii

Révay Ferenc a családi legendárium szerint már fiatal korában kitűnt különc személyiségével, a társasági- és közélet helyett a könyvek, az idegen nyelvek és a keleti kultúrák vonzották. Amikor 1858-ban elhunyt édesapja, Révay Ferenc maradt az egyetlen férfi a családban, ő volt az egyedüli örökös. Egyetemi tanulmányokat nem folytatott, nem politizált, kezdetben a gazdálkodás sem igen foglalkoztatta, nem házasodott meg, gyerekei sem voltak. Egyetlen igazi szenvedélye az utazás volt. Révay Ferenc az 1860-as és 1870-es években mint tehetős arisztokrata beutazta a Kelet-Mediterrán térséget, első útján járt Konstantinápolyban, Palesztinában, Alexandriában és Kairóban, utazásának végén pedig Róma városát látogatta meg. Jelenleg nem tudjuk pontosan, hogy melyik évben jutott el először Egyiptomba, illetve a Kelet-Mediterrán térségbe. Az 1869-ben összeállított fényképalbumok tanúsítják, hogy ekkoriban már biztosan több hónapon keresztül a térségben tartózkodott.iii A későbbi években még többször visszatért legkedvesebb országába, Egyiptomba. (1. sz. fénykép)

Révay Ferenc utazásai során számos műtárgyat, régiséget, fegyvert gyűjtött össze, ezeknek egy jelentős részét a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajánlotta fel mint nemzeti kulturális kincseket.iv Külön figyelmet szentelt a helyi és nyugat-európai hivatásos fényképészek által készített fényképeknek, összesen tizenegy fényképalbumot készíttetett az utazások során vásárolt fényképekből. Az utazási és családi fényképalbumok közel 700 fényképet tartalmaznak. Fontos kiemelni, hogy Révay Ferenc nem kész albumokat vásárolt utazásai során. A Constantinople 1869, az Egipte 1869 és a Roma 1870 albumok előzéklapjain olvasható aranyozott felirat szerint ezek az albumok a bécsi August Klein (1824–1890) könyvkötő- és bőrdíszműves műhelyében készültek, aki az 1850-es évektől a leghíresebb, legnagyobb becsben tartott mester volt ezen a területen.v Klein alkotásai a kisiparosi szintet messze túlszárnyalva divatformáló hatásúvá váltak, rendszeres megrendelői között volt az európai elit számos képviselője, de a bécsi császári és királyi udvarnak is állandó szállítója volt.

A ritkaságok közül külön említésre méltó a Constantinople 1869 című fényképalbum. Az album borítóján olvasható évszám egyértelművé teszi számunkra, hogy legkésőbb 1869-ben állították össze. Az albumban található negyvenegy fénykép keletkezési idejének megállapítása azonban mégsem tűnik egyszerű feladatnak. Kevés ugyanis a tájékozódási pont. A fényképek nagyobb részén például nem szerepel sem szerzői cím, sem az alkotó neve, és főleg nem olvasható évszám. Mindössze alig másfél tucat olyan fénykép található az albumban, melyen kivehető a fényképész, Pascal Sébahvi (1823–1886) neve. A Konstantinápolyban született, szír és örmény felmenőkkel rendelkező, az egyik legelismertebb helyi fotográfus fényképeit érdemes közelebbről is szemügyre venni. Az albumban megtalálható egyik fénykép a város anatóliai felén fekvő Karacaahmet temetőben készült. (2. sz. fénykép) Ez a beállítás azonban nem Pascal Sébah érdeme, mivel az eredeti fényképet James Robertsonvii (1813–1888) készítette 1853-ban. Robertsonnál ez a kép még a 26-os sorszámot viselte, ám Sébah sorozatában az 5-ös sorszámot kapta. Ez az egyezés bizonyítéka annak, amit eddig csak feltételeztek a fotótörténészek, miszerint 1867-ben Pascal Sébah valóban felvásárolta Robertson műtermét, vele együtt a fényképész negatívjait is.viii Mivel Sébah stúdiója 1881-ben teljesen leégett és így megsemmisült minden negatív, ez magyarázhatja, hogy nem maradtak fenn negatívok a két fényképész után.

A Constantinople 1869 album fontos attribútuma, hogy az tematikailag koherens, kizárólag a városhoz kapcsolódó fényképeket tartalmaz, az épületképek és utcaképek sorát például nem töri meg a Pascal Sébah-t igazán híressé tevő, utcákon készült „társadalmi portré” műfaja.ix Az album legelső képe egy városi látkép, mely a Beyazit-toronyból készült. Ez a torony kedvelt helyszíne volt a korabeli fotográfusoknak, hiszen a magaslati pont kiváló lehetőséget kínált panoráma fényképek készítésére, ráadásul jó rálátást biztosított a történelmi városnegyedekre és a leghíresebb épületekre. Épp emiatt feltételezhető, hogy ez a fénykép egy panoráma sorozat részét alkotta, annak egyik szelvényeként funkcionált. Az első fénykép után azonban megtörik az album földrajzi koherenciája. A második fényképet szemlélve a Beyazit-torony helyett immár a másik híres tűztoronyban, a Galata-toronyban találjuk magunkat. Ez a kilátó még inkább közkedvelt desztinációja volt a fényképészeknek.

Az úti fényképalbumok egyik sajátossága, hogy az albumok elején általában egy panoráma fénykép található az adott városról. Ilyen panoráma fényképeket értelemszerűen csak azokban az albumokban érdemes keresnünk, melyek egy-egy konkrét várost örökítettek meg. Ali Behdad megállapítása szerint például a Konstantinápolyról készült majdnem minden úti fényképalbum egy panoráma képpel kezdődik, ezeket vues générales vagy vues panoramiques néven emlegették a korszakban.x Révay Ferenc Palestine 1869 és Roma 1870 fényképalbumai is egy-egy panoráma képpel indítanak. (3. sz. fénykép) (4. sz. fénykép)

A panoráma fényképek szerepeltetésével a fényképészi szándék egyértelműen a táj áttekintésére kívánt utalni, a kompozíciónak kiegyensúlyozottnak, vizuálisan könnyen olvashatónak kellett lennie. A panoráma képek egyszerre nyújtottak támpontokat az adott város épített környezetéről és a város általános látképéről, emiatt a 19. századi fényképészek kedvenc témájának számított az ilyen jellegű városképek készítése.xi

A korai utazási fényképalbumokban fennmaradt panoráma sorozatok kiváló kompozícióról tanúskodnak, valódi ritkaságszámba mennek. Már a korszakban kiemelt figyelmet szenteltek ezeknek a felvételeknek, hiszen tisztában voltak vele, hogy megfelelő szakértelem és kellő körültekintés nélkül lehetetlen panoráma fényképet készíteni. A hivatásos fényképészek is többször kísérleteztek, mire megtalálták a megfelelő pozíciót a fényképezéshez, nem volt egyszerű ugyanis a három-négy-hat-nyolc vagy akár tíz beállítást horizontálisan és vertikálisan is egymást átfedve lefényképezni.xii A panoráma fényképek magas piaci ára is jól kifejezte, milyen mesterművekkel is találkoztak az utazók a műtermek bemutatótermeiben.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ezek a panoráma fényképek nagyon fontos szerepet töltöttek be a fényképalbumok értelmezési kontextusának megteremtésében. A képeket nézegető személyek ugyanis az album felnyitásával azonnal egy panoráma fényképet láthattak, mely segített a szemlélődőknek térben tájékozódni. A felvételek lényegében az albumba betekintő személy figyelmét azonnal a városra irányították, általános képet mutatva az utazás helyszínéről. Révay Ferenc Constantinople 1869 címet viselő fényképalbumában ugyanezt a funkciót tölti be a most bemutatandó panoráma fénykép. (5. sz. fénykép)

Ez a fénykép több szempontból is igazán egyedülálló. Először is előkelő helyet foglal el a városról készült panorámák kronológiai sorrendjében. A legelső panoráma fényképet a városról a már ismert James Robertson készítette 1854-ben a Beyazit-toronyból. A helyszín azért különösen érdekes, mert ebből a toronyból kitekintve a Boszporusz állítható középpontba, és könnyen hangsúlyozható az Aranyszarv-öböl, a Boszporusz és a Márvány-tenger szimbolikus hármassága. Robertson ezt a panorámát öt szelvényből illesztette össze, ám az idők folyamán balról a második szelvény elveszett, megsemmisült. Robertson panoráma fényképe tehát nem maradt fenn eredeti formájában.

Az első panoráma fénykép után viszonylag sokat kellett várni arra, hogy újabb sorozat készüljön Konstantinápolyról. A szakirodalom megállapításai és az online hozzáférhető katalógusok szerint a kronológiai sorban második panoráma az 1860-as évek derekán készült a Galata-toronyból. Az ismeretlen fényképész műve hat szelvényből állt. Ugyancsak hat szelvényes panoráma fényképet készített egy szintén beazonosítatlan fényképész 1868-ban a Beyazit-toronyból.

A Révay Ferenc hagyatékában fennmaradt felvételt a Galata-toronyból készítették, valamikor 1868 végén. A pontos datálásban a Beyoğlu negyedben ma is álló, a fénykép készültekor még éppen felállványozott harangtoronnyal látható krími emléktemplom segít. A források tanúsítják, hogy az építkezés 1868-ban került befejezésre, tehát maga a panoráma elkészítése is 1868 második felére esett.xiii

A panoráma szelvényeken nem szerepel fényképész neve, így csak valószínűsíthető, hogy az Pascal Sébah érdeme. Egyrészről az albumban kizárólag az ő neve olvasható a jelölt fényképeken, másrészről az 1870-es évek első felében két panoráma fényképet is készített, szintén a Galata-toronyból fényképezve.xiv Sébahnak tehát minden lehetősége és készsége megvolt arra, hogy már az 1860-as évek végén ilyen minőségű panorámát készítsen a városról. A panoráma fénykép készítőjeként szóba jöhet még Félix Bonfils (1831–1885),xv Vassilaki (Basile) Kargopoulo (1826–1886)xvi és Guillaume Berggren (1835–1920)xvii is, akik szintén Konstantinápoly és a térség elismert fényképészeinek táborát erősítették, illetve akik 1868 után ugyancsak kiválóan komponált városi panoráma képeket készítettek.

A most ismertetett fénykép más szempontból ráadásul abszolút első helyezett. Robertson és az ismeretlen fényképészek művei négy, illetve hat szelvényesek voltak, ám ez a kép összesen tíz szelvényből áll, a jelenlegi ismereteink szerint tehát ez a sorozat a legszélesebb perspektívájú felvétel a korai panoráma fényképek közül. A néhány szelvényből álló panoráma fényképeket általában leporello formátumban kötötték be az albumokba, a tíz szelvény egymás mellé állítása azonban ezt nem tette lehetővé, ezért is követik egymást önálló fényképként az albumban a felvételek.

Ehhez kapcsolódóan további fontos momentum, hogy vajon mit kívánt elmondani a fényképész a városról egy ilyen méretű panoráma fénykép megalkotásával. Mivel az album kötése miatt a szelvényeket nem lehetett egymás mellé tenni és úgy megtekinteni őket, lényegében a panoráma képek által megkívánt új szemlélési mód sem érvényesülhetett. Az egymást önállóan követő fényképek nem alkalmasak arra, hogy a tekintetet a fényképész által megkomponált horizonton tartsák, hiszen maga a szemlélés gyakorlata válik fragmentálttá a szükségszerű lapozgatással. Ha úgy vesszük, lényegében csak most, a képek digitális összeillesztésével tudjuk magunk előtt előhívni azt a panoráma fényképet, mely megfogalmazódott a fényképész fejében.xviii Külön figyelemreméltó, hogy még a tíz szelvényre vetített látószög is kevés volt arra, hogy teljes körpanorámát képezzen a városról. Más, a Galata-toronyból készült panoráma fényképeket nézve egyébként is inkább az volt a jellemző, hogy a fényképész az Aranyszarv-öbölre, illetve az azon túl látható történelmi városnegyedre helyezte a hangsúlyt. Ennélfogva kötelező elemét képezte a képen látottaknak a Galata-híd, a Topkapi-palota, a Hagia Sophia és a Sultan Ahmed mecset, valamint a Beyazit-torony. A tíz szelvény által lefedett látószög mértéke abból a szempontból is kérdéseket vet fel, hogy lényegében csak egy szelvény kellett volna a teljes körpanorámához. Mivel magyarázható ez a hiány a jelenlegi fényképpel kapcsolatban? Vajon a tizenegyes számot kívánta elkerülni a fényképész? Ez azért kevéssé életszerű, mert páratlan szelvényszámú panorámák igenis előfordultak a korszakban, az 1870-es évek elején például tizenegy szelvényes panoráma fényképet készített Vassilaki Kargopoulo a városról. Esetleg elkallódott az utolsó felvétel és Révay Ferenc ezért csak az első tíz példányt vásárolta meg a teljes panoráma fényképből? Talán a szállítás és a bekötés során veszett el a tizenegyedik szelvény? Mindenesetre számításba kell venni, hogy a fényképészek – saját dolgukat megkönnyítendő – olyan szögben állapították meg a kivágásokat a felvételekhez, melyeket egyszerű volt kimérni (30, 45, 60, 90 fok).

Az 1868-ban készült panoráma fénykép elkészülte után lényegében rohamos léptékben hívták elő az újabb és újabb panoráma sorozatokat. Az 1870-es években már minden hivatásos fényképész megpróbálkozott a városi látkép ilyen minőségű megragadására. Első pillantásra ezek a panoráma fényképek szinte egyformának tűnnek, közvetítve azt az orientalista látásmódot, mely szerint Konstantinápoly egy egzotikus, de nem modernizálódó város a Boszporusz partján.xix A főbb látványosságok (Topkapi-palota, Hagia Sophia, Szulejmán mecset) különböző évtizedekben készült panoráma fényképeken áttűnő változatlansága megtévesztő módon a városi tér változatlanságát is közvetíti. Amennyiben azonban a panoráma fényképeket egymás után szemléljük, és a különbözőségekre fókuszálunk, akkor sokkal inkább a modernizáció jegyei érhetők tetten. A Galata-híd átépítése, a hídon vonuló sokaság és az új hidak látványa, a számos tűzvész következtében leégett és elbontott faházak csökkenő száma is abba az irányba mutat, hogy a panoráma fényképek fontos viszonyítása pontot nyújtottak a korabeli szemlélők számára a város modernizációjáról, folyamatosan változó városképéről. Jusson eszünkbe, hogy a most bemutatott panoráma fénykép datálásához is az épített környezetben bekövetkező változás járult hozzá. Ebből kifolyólag a panoráma fényképek meghatározó támpontjai lehetnek az építészeti emlékek felderítésének és elemzésének, mint ahogy a korabeli infrastruktúrát, közlekedést, hajózást, valamint az orientalista és oszmán fényképészet látásmódját vizsgálók is forrásként használhatják ezeket a kiváló minőségű felvételeket.

A Révay Ferenc hagyatékából előkerült panoráma fényképről összességében elmondható, hogy ez a fénykép az egyik legkorábbi sorozat, amely a városról készült, és abszolút az első felvétel, amely ilyen széles perspektívában mutatta be a korabeli várost. Ugyan a történészek már sokat foglalkoztak Konstantinápoly fényképészetének történetével, ez a panoráma eddig nem volt ismert a szakma és a szélesebb nyilvánosság előtt. Nem tudunk olyan hazai vagy külföldi közgyűjteményről, mely rendelkezne ezzel a panoráma képpel. A különféle monográfiák áttanulmányozása is arra enged következtetni, hogy eddig nem ismert felvétel őrződött meg Révay Ferenc hagyatékában. De még korábbi árverések katalógusait böngészve sem bukkanhatunk hasonlóra. Ezért is örvendetes, hogy a panoráma fénykép – Révay Ferenc teljes fényképhagyatékával egyetemben – immár mindenki számára szabadon hozzáférhető és böngészhető az Országos Széchényi Könyvtár Fotótér nevű tartalomszolgáltatásának köszönhetően.

Lábjegyzet:
1 A panoráma fénykép szelvényei itt tekinthetők meg: https://fototer.oszk.hu/kereso#kapcsolat=.Konstantin%C3%A1poly%20panor%C3%A1mak%C3%A9pe
2 Egy lényegre törő definíció szerint a panoráma fénykép „olyan felvétel, amely egyik irányban aránytalanul nagyobb látószögű, mint az erre merőleges vagy vele szöget bezáró irányokban.” Baki Péter: „Panoráma a múltban és Esztergomban”, Fotóművészet, 2002, 3–4. sz. 158.
3 1869 ominózus évnek számított a Közel-Kelet újkori történetében. A nyugati nagyhatalmak ebben az évben Egyiptomra szegezték tekintetüket, mivel késő ősszel került sor az akkor már tíz éve épülő Szuezi-csatorna ünnepélyes átadására. Ha bizonyítani nem lehet is, hogy Révay Ferenc kimondottan a Szuezi-csatorna megnyitására utazott volna, azt pedig még kevésbé, hogy ezt a császár kíséretében tette – nevét az eddig ismert források nem említik – az, hogy magánszemélyként ott volt a sokaságban, nagyon is lehetséges, hiszen ekkoriban már rengeteg európai utazó látogatta Egyiptomot, egyébként akár rövidebb-hosszabb időre le is telepedve Alexandriában vagy Kairóban.
4 Nagy Géza: „Báró Révay Ferenc fegyvergyűjteménye”, A Gyűjtő, 1916, 1–3. sz. 13–26.
5 Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950. Band 3. 386. Hozzáférés: https://apis.acdh.oeaw.ac.at/person/70985/
6 Pascal Sébah (1823‒1886) ottomán fotográfus. Első műtermét 1857-ben nyitotta meg Konstantinápoly belvárosában. 1873-tól Kairóban is működött műterme. Ugyanebben az évben képeit a Bécsi Világkiállításon az Ottomán pavilonban állították ki. 1886-os halála után műtermét fia, Joseph Pascal és segédje, Polycarpe Joaillier vette át.
7 James Robertson (1813–1888) skót kő és fémmetsző, fotográfus. 1853-ban nyitotta meg Konstantinápolyban stúdióját, ebben az évben jelent meg első ismert fényképalbuma Photographic Views of Constantinople címmel. Felice és Antonio Beatoval együttműködve bejárták a Közel-Keletet, 1855-ben a krími háborúban Szathmáry Papp Károllyal dolgoztak együtt, mint haditudósítók. 1854-ben készítette el Konstantinápoly első panorámafényképét. 1867-ben feladta fotográfiai praxisát, ezután Japánba költözött, itt hunyt el 1888-ban.
8 Bahattin Öztuncay: The Photographers of Constantinople. Pioneers, studios and artists from 19th century Istanbul. Volume 1, Text & Photographs, Aygaz, Istanbul, 2006, 149.
9 Michelle L. Woodward: „Between orientalist clichés and images of modernization. Photographic practice in the late Ottoman era”, History of Photography, 2007, 4. sz. 363.
10 Ali Behdad: Camera Orientalis: Reflections on Photography of the Middle East, University of Chicago Press, Chicago–London, 2016, 45.
11 Esra Akcan: „Off the Frame. The Panoramic City Albums of Istanbul”, Ali Behdad – Luke Gartlan (eds.) Photography’s Orientalism. New Essays on Colonial Representation, Getty Research Institute, Los Angeles, 2013, 96.
12 A nagyítások elkészítésénél vigyázni kellett arra, hogy a szelvényeknél az átfedések pontosan illeszkedjenek egymásra.
13 https://thecrimeanwar.com/yazi/crimean-memorial-church-christ-church
14 Catalogue des Vues d'Egypte, Nubie, Athenes, Constantinople et Brousse című, 1875-ben kiadott katalógusa szerint Pascal Sébah az 1870-es évek elején a Galata-toronyból és a Beyazit-toronyból is készített 10 szelvényes panorámafényképeket. Sinan M. Genim: „The History of Photographs and Photography in Istanbul”, History of Istanbul from Antiquity to XXI. Century, 2019. 7. sz. 472–483. Hozzáférés: https://istanbultarihi.ist/640-the-history-of-photographs-and-photography-in-istanbul
15 Félix Bonfils (1831–1885) francia fényképész. Feleségével és fiával, Adriennel 1867-ben költözött Franciaországból Bejrútba, itt nyitott első műtermet. Az 1870-es években fényképeket készített Bejrútban, Palesztinában, Egyiptomban és Törökországban. 1869-ben négy szelvényes panorámafényképet készített Konstantinápolyról.
16 Vassilaki (Basile) Kargopoulo (1826–1886) ottomán görög fényképész. 1850-ben nyitotta meg műtermét Konstantinápoly belvárosában, eleinte a helyi lakosokról készült portréképei miatt vált ismertté. I. Abdul-Medzsid (u. 1839–1861) és II. Abdul-Hamid (u. 1876–1909) szultánok alatt is viselte az uralkodói fényképész titulust. Később műtermet nyitott Edirne városában is. Első ismert panorámafényképét az 1870-es évek elején készítette Konstantinápolyról.
17 Guillaume (Pehr Vilhelm) Berggren (1835–1920) svéd származású fényképész. Berlinben sajátította el a fotógráfia mesterségét, 1866-ban érkezett Konstantinápolyba, ekkor változtatta meg keresztnevét. Az orosz-török háborút és az Orient Express átadását is megörökítette, mint fotóriporter. Unokahúgával közösen vezetett műterme széles körben ismert volt az európai utazók körében. Vállalkozása az 1910-es években csődbe jutott, negatívjainak nagy részét a Deutsches Archäologisches Institut őrizte meg. 1870-ben a Galata-toronyból és a Beyazit-toronyból is készített panorámafényképet.
18 Ezzel a lépéssel lényegében ahhoz a fontos megkülönböztetéshez érkeztünk el, mely szerint a fénykép készítője a saját korát örökítette meg, míg a fénykép szemlélője a múlt részét látja maga előtt. A fénykép mint történeti forrás körül felmerülő elméleti kérdésekre lásd Elek Orsolya: „A fénykép történeti forrásként való alkalmazhatóságáról”, Korall, 2018. 73. sz. 5–17.
19 Akcan: „Off the Frame. The Panoramic City Albums of Istanbul”, 95.