Surányi Mihály - Kerekes Gábor: Ars Magna

Bevezető

Kerekes Gábor Alkímia című sorozata, mind méretét, mind komplexitását tekintve az egyik legnagyobb projektje volt. A sorozathoz tartozó első és utolsó kép között 18 év telt el. A sorozat számos réteget tartalmaz, számos olyan területre is elvezette a művészt, amelyek felbukkanása visszatekintve triviálisnak tűnik, de tudjuk, hogy nem voltak benne az eredeti tervben.

Szükséges elöljáróban tisztázni, hogy jelen írásban az alkímia fogalmát milyen értelemben használjuk és Kerekes Gábor hogyan tekintett erre a tradicionális tudományos és szellemi irányzatra, amely a középkorban élte virágkorát, és amelyből azután kialakult a kémia.

Az alkímia a metafizika szintjén egy olyan koherens élet és világszemléletet jelent, mely az univerzum minden elemét az Egység részének tekinti, ahol minden elem szükségszerűen kapcsolatban áll a többi elemmel is. A komolyan vett alkímia egyfajta belső út tökéletesség felé. A kapcsolódó gondolkodók és szerzők mindazt, amit erről az útról, erről a világszemléletről tudtak, parabolák és allegóriák segítségével fejezték ki. Ebben az elképzelésben a test, a lélek és a szellem egyesül egymással. Egyfajta szinkretizmusról beszélhetünk hiszen az alkímiában művészetek és tudományok még nem váltak el egymástól. Sőt magát az alkímiát is művészetnek tekintették a művelői. Az alkímia állandóan változott, és a történelem folyamán mindig mélyen áthatotta az adott korok szemléletét.

A hagyományos alkímia szerint a világ minden elemében ott van valami az örökből, abból, ami még a paradicsomból való kihullás előtt a lényegét képezte. Az alkimista feladata ezeknek az elemi daraboknak a felszabadítása, az anyag tökéletesítése volt.

Az anyag tökéletesítése, az esszencia felszabadítása lépcsőkön keresztül valósulhat meg. A transzformációk megfelelő anyagon és sorrendben való véghezvitele vezethet minket oda, hogy kibontva az anyagban rejlő lényeget, eljuthassunk az égi szférák közelébe. Jól látható, hogy ez a folyamat miért gyorsította fel az anyagtudományok és a kémia fejlődését.

E szerint a szemlélet szerint a világ két nagyobb egységre oszlik. A makrokozmoszra, amely a legkisebb elemtől kezdve terjed az isteni szférával kapcsolatot biztosító angyalokon keresztül a tökéles létezőig, valamint a mikrokozmoszra, amely gyakorlatilag az embert jelenti, annak fizikai és spirituális tartalmaival együtt. A makrokozmosz és a mikrokozmosz elemei egymásnak megfeleltethetők, így az emberi test minden eleme is kapcsolatban áll a makrokozmosz elemeivel. Az alkímia tehát megvalósítja a hermetikus tanítást: amint fent, úgy lent.

Azt nagyon fontos látni, hogy a világ egyetlen spirituális egységként való felfogása, mely felölel mindent, az elemektől az utolsó szférákig,i soha nem kérdőjeleződött meg, a modern tudományok megjelenéséig, legfeljebb az értelmezésekben adódtak különbségek. Ez tette lehetővé azt is, hogy az egyiptomiak, görögök, zsidók, muszlimok gondolatai, bármilyen részterülettel foglalkoztak is (asztrológia, matematika, növénytan, anatómia, orvoslás stb.), harmonikus egységbe álljanak össze.

Alább többször hivatkozunk majd Robert Fluddii kétkötetes, a makrokozmoszról és mikrokozmoszról írt gazdagon illusztrált munkájára,iiiiv Fludd ugyanis ebben a műben egy szisztematikus és koherens összefoglalóját adja mindannak, amit ebből a szempontból a világról tudni lehetett a XVII. század elején. Közvetlen bizonyíték nincs rá, de Kerekes Gábor ismerhette a mű egészét,v vagy a mű egyes részeit is különböző az ezoterikus irodalommal foglalkozó könyveken keresztül.

Csak a tények

Kerekes Gábor Alkímia projektjének első képeivi 1989-ben, míg az utolsó ide sorolható képek 2007-ben készültek. A sorozat képei, mind méretben, mind pedig a falhasznált technikákat illetően nagy változatosságot mutatnak.vii

2008-ban a Magyar Fotográfiai Múzeum kiadásában jelent meg a sorozatból válogatott anyag egy exkluzív könyv formájában Observations / Megfigyelések címmel.viii Még 2002 tavaszán maga Kerekes Gábor állított össze, mintegy a projekt lezárásaként egy 64 képből álló puhafedeles nyomtatványt, amelyet egyszerűen Workbook 2002-nek nevezett. 2002-től kezdődően Kerekes Gábor már egy másik sorozaton, az Over Roswell projekten dolgozott.

Keletkezési körülmények

Az 1980-as évek közepén alkotói csend állt be Kerekes Gábor munkásságában. Kerekes Gábor, aki fontos és aktív tagja volt annak a fotográfusgenerációnak, amely az ország viszonylagos izoláltsága ellenére is megújította a magyar fotográfiát a hetvenes években, a nyolcvanas évek első harmada után alig alkotott valamit közel öt évig. Legalább két olyan tényezőről beszélhetünk, amely magyarázatot ad erre az alkotói csendre.

A nyolcvanas évek elején a művész egyfelől már úgy érezte, hogy mindazt, amit a városi tájképeken keresztül el akart mondani a létezésről, amit képekbe tudott önteni, amit a korabeli életérzésről, a társadalmi tudattalanból felszínre tudott hozni, megtette és nem akart az önismétlés hibájába esni.

Másfelől ugyanakkor egy morális válsággal is szembe kellett néznie. Kerekest 1975-ben a BM beszervezte és 1981-ig titkos megbízott volt.ix A Fotóművészetben 1984-ben megjelent írásábanx mind az útkeresés iránya,xi mind pedig a saját magával szemben érzett dilemmákxii pontosan kirajzolódnak. Az útkeresés irányából az is világosan látszik, hogy Kerekes miért éppen az alkímiára talált rá.

Kerekes Gábor történetéhez az is hozzá tartozik, hogy 1987-ben, Féner Tamás hívására csatlakozott a Képes 7 című magazin fotográfus gárdájához, majd a Képes 7 utódjaként megjelenő Képes Európa magazinnak is dolgozott 1994-ig. Sajtófotósként más orgánumoknak is készített képeket. 1987 és 1994 között közel 1700 képe jelent meg magyar sajtótermékekben. Később, a sajtónak készített munkái döntő többségét elpusztította, nem tartotta a művészi pályája részének, ezekből élt, ahogy a korszak legtöbb fotográfusa számára is tisztes megélhetést biztosítottak a magazinoknak eladott sajtófotók.

Koncepció és megvalósítás

Az Alkímia projektről Kerekes úgy nyilatkozott, hogy fotografikus megfogalmazását akarta megvalósítani a hermetikus filozófiában használt fogalmaknak. Magának az Alkímia projektnek a sorozatai a Létezés lépcsőinek egymásutánját követik, azaz a kövek világát, a növények világát, az állatok világát, az ember világát, az elemek világát és a csillagok világát térképezik fel. Kerekes annyit fűzött ehhez, hogy az elemek világa (tűz, levegő) helyett, melyet a fotográfia eszközeivel nehézkesebb megragadni, az elektromosságra koncentrált. Kerekes Gábor a fenti lépcsőknek megfelelően szervezte a sorozatokat az Alkímia projekt részévé.

Fontosnak tartotta, hogy az alkímia az utolsó olyan gondolatrendszer, ahol a művészet és a tudomány még nem vált el egymástól erre utal a projektösszefoglalóban is, mely Művészet és Mesterség címmel látott napvilágotxiii. Kerekes kíváncsisága és a szándék, hogy megújítsa a fotográfiai kifejezésmódot csak részben magyarázza azt, hogy a sorozat darabjainak az elkészítéséhez a művész legalább nyolcféle technikát alkalmazott. A történeti eljárások használata, a képek változatos formái és méretei mind azt a célt szolgálják, hogy a reprezentált világot elemelje a jelentől és a jelenben használt képolvasási rutinoktól.

Korabeli weboldalánxiv a „YEAR'S - 80' - 2K” menüpont alatt megjelenő szériák nagy része ‒ kivéve az Electrocity sorozatot ‒ az alkímiához tartozó képeket tartalmazza. Az, hogy pontosan mely sorozatok is tartoznak ebbe a projektbe, idővel Kerekes fejében is változott, ahogy ezt jól illusztrálja az alábbi táblázat is, amely a weboldal, a Fotográfiai Múzeum által kiadott és a Kerekes szerkesztette könyv, valamint a 2002-es Workbook fejezetcímeit hasonlítja össze.

A legnagyobb gonddal a Fotográfia Múzeum által kiadott könyvet készítette el, így ennek a felosztását vehetjük véglegesnek, ez tükrözi a legpontosabban a művész szándékait. Az univerzum bemutatásához hozzá tartozik az is, hogy hogyan szerzünk ismereteket róla. Ezért és az alkímiai vonatkozások miatt is a projektnek ez a része a tudományos kutatás eszközeivel foglalkozik a lombikoktól kezdve a C.E.R.N. ködkamrájában készített felvételen keresztül a csillagászati obszervatóriumokból felhasznált képekig.

Az Alkímia projektből feltűnően hiányzik a növények világa. Bár 2005-ben elkészítette a My flower garden című sorozatot, Kerekes soha nem szerepeltette ezeket a képeket együtt az alkímiáról szóló sorozatokkal.

A fogadtatás

Az Alkímia sorozattal Kerekes a Liget Galériában lépett a közönség elé 1992-ben. Az első bemutatkozással párhuzamosan Földényi. F László tollábólxv egy nagyon alapos, értő elemzés jelent meg, amely ráirányította a figyelmet az Alkímia projekt belső szerkezetének sajátosságaira és Kerekes Gábor merőben újfajta megközelítésére.

A Kerekes Gábor által megvalósított képi világ meglepetést keltett, mert messze állt attól a Kerekestől megszokott képi világtól, amely a Hetvenes-Nyolcvanas sorozatot, vagy az akkor éppen készített sajtóban megjelent munkáit jellemezte. A szélesebb közönség előtt 1996-ban debütált az Ernst Múzeumban megrendezett kiállítással. Ezen ötvennél több képet állítottak ki, és mind a Fotó,xvi mind pedig a Fotóművészetxvii magazinban fontos elemzések láttak napvilágot a kiállításról, ahogy 2000-ben a Budapest Galériában megrendezett nagy kiállításról is.xviii

Az Alkímia projekt egyes sorozatairól

Kerekes az alkímia világának részeit különböző szintekre helyezte, de az egyik fő válogatási szempontja az alkímiai és hermetikus szimbólumok fotográfiai úton való megfogalmazása volt. Ezek a szimbólumok már több ezer éve hordozzák a hozzájuk kapcsolt jelentéseket, de Kerekes Gábor azon kevés művész közé tartozott, akik ezt nem rajzban, nyomatban, festményben, hanem fotográfiai eszközzel akarták megformálni.

Az alábbiakban az egyes sorozatok konkrét képeinek alkímiai utalásairól, előképeiről fogunk szólni. A sorozatokat abban a szerkezetben tárgyaljuk, ahogy az Observations című könyvben megjelentek. Stones / Kövek

A kövek világában egyenrangúként szerepelnek a hegyek kőzetei és a faragott kövekből álló Angkor Watxix templom. A bányák kövei és bolygóközi tér ki tudja mely részéről érkező meteoritok részint jelentik azt a földet, ahol állunk és egyben azt a messzeséget, amely felé vágyakozhatunk. Ezek a meteoritok egyszerre alkotják a Földünket és származnak az univerzumot alkotó csillagokból. A kőség, mint állandó létezési forma egyben jó alkalmat adott Kerekesnek arra is, hogy a kristályokon keresztül, utalhasson a szabályos,xx platóni testekre, hiszen az egyes vegyületek és komplexek hibátlan kristályai csak a szennyezésektől mentes alkotóelmékből alakulnak ki.

Animals / Állatok

Az állatok, mint az emberhez legközelebb álló lelkes lények számtalan szimbolikus jelentés hordozói, melyek Kerekes Gábor képein is megjelennek. Megtalálhatjuk a tojást, mint a kezdet és a teljesség jelképét, mely egyszerre hordozza a férfi és női princípiumot, láthatunk békákat, amelyek ugyan kipreparálva a vizsgálódás tárgyai, de hasonlóan a rovarokhoz, a pillangókhoz az újjászületés és az átalakulás képességének is a szimbólumai, átvitt és konkrét értelemben egyarán.

Chemistry / Kémia Az Alkímia projekt kapcsán megkerülhetetlen volt a kémia világa. Az a környezet, azaz a tudomány, válik a világ elemzésének szimbólumává, ahol a lehetséges szintéziseken az anyagok egymásba alakításának gyakorlati oldala lezajlik. Ahol a misztikus átalakulás a valóság tárgyaiban megtörténik.

A sorozat képeiben megjelenik a szétválasztásra, a megtisztításra, az esszencia kinyerésére való utalás egyaránt.

Electricity /Elektromosság

Az Elektricity sorozat jó példa arra, hogy Kerekesnek az alkímia, illetve maga a sorozat milyen fontos volt. Ez ugyanis az egyetlen sorozat, amelyhez 2002 után is készített még képeket, pontosabban visszamenőleg a sorozathoz sorolt később alkotott fotókat. Az alapvető oka ennek az volt, hogy antrakotípiával 2004 után kezdett el rutinszerűen foglalkozni.

Ügyelt arra, hogy a makrokozmosz legelemibb és legmagasabb szintjei is képviselve legyenek a képek között. Az előbbire jó példa a C.E.R.N. ködkamrájának a felvétele, a másikra pedig a villámhárítógömb, illetve a 2003-ban készült Black lightning. képek. Bár Kerekes Gábor ritkán jelenítette meg saját magát a fotóin, itt mégis kivételt tett, beült a Faraday-kalitkába, ahogy számos műben is megjelenik maga az alkimista is, hogy elmagyarázzon valamit.

Human bodies / Emberi testek

Az Alkímia projektnek ez a része a makrokozmoszhoz természetesen sok szállal köthető mikrokozmoszról szól. Robert Fludd mikrokozmoszról szóló könyvének egyik illusztrációján számba veszi az emberi lélek három dimenzióját, az érzékelést, a képzeletet és a intellektuális világot. Érdemes a képpel összehasonlítani Kerekes Gábor Headcut című képét. Annál is inkább, mivel az orrot kivéve, ő is számba veszi az érzékelés szerveit a sorozatban. Láthatunk itt egy első pillanatra furcsának tűnő, formaldehidben tartósított gyermekfejet, melynek Kerekes Gábor az Angel címet adta. Ez természetesen utal az ártatlanságra, és a címadáson keresztül az az égi és a földi világ közötti kommunikációra is. Az emberek számára kilenc égi szférából, az angyalokéval van kapcsolat. A felfelé törekvés közben az ember felett és a többi égi szféra között állnak.

Bár Kerekes Gábor nem sorolta ebbe a sorozatba az 1990-ben készült Kéz című képet, mégis meg kell itt említeni. Ahogy az emberi test egyes részei felett mind a csillagjegyek, mind pedig a bolygók hatással bírnak fokozottan így van ez a kézzel, mely egyben az emberi test egyes részeinek is megfeleltehető. Éppen ezért volt fontos, a tenyér és a makrokozmosz kapcsolatainak vizsgálata. A megvalósított kép forrása Jean Belotxxi XVII. században kiadott egyik művében látható ábra.

Kerekes műveit gyakorlatilag az első pillanattól kezdve belengi a pusztulás és a halál gondolata és tapasztalata. Itt messze nem teoretikus kérdésről van szó. Sokat foglalkozott a saját halálával is, gondoljunk csak az 1982-ben készült a Fürdőszoba című képre. Ahogy Tímár Péter elkészítette a Gyász című sorozatát,xxii úgy Kerekes is megalkotta a halál utáni test útját követő sorozatát a proszektúrán.xxiii Nem próbálja meg tompítani sem általában a halál, sem a saját halálának a gondolatát. Egy folyamat állomásaként tekint rá, amely során rituális és kevésbé rituális lépéseket is meg kell tenni. A rituális lépéseket idézi meg a Process 1, a Process 2, és a Preparation című képekkel, ahol már megtörtént a test megtisztítása, csinosítása, lassan felöltöztetik, hogy méltóságából valamit visszaszerezhessenek. A körmöket már levágták, a halott haját megigazították, kikészítették a tiszta inget. Ezen a képen, mely eredetileg azt jeleníti meg, hogy hogyan látható egy ember sorsa a kéz vonalai és a bolygók állásának függvényében, a bal felső sarokban ott vannak Kerekes levágott körmei.

Fludd az emberi test anatómiájáról írt könyvébenxxiv egy-egy metszetet használ a vénás és az artériás vérkeringés illusztrálására, valamint egyet az emberi idegpályák bemutatására. Ezekkel a képekkel rokon Kerekes Nerves című képe is. Az anatómiai ábrázolásoknál elsősorban a célszerűségi szempontok az irányadók, de csupán formai szempontból is érdekes együtt látni a három ábrázolást.

Stars / Csillagok

A Kerekes által használt koncepció szerint a csillagok világa áll legközelebb a legfelsőbb égi szférákhoz. A sorozatba tartozó fotók egy része obszervatóriumokban fel nem használt képek alapján készült. Mintha távcsövön keresztül látnák az égi világot, a képek jelentős része köralakú. Az égen átsuhanó üstökös és a Perseidák képe a felidézi az égi szférák koncentrikus köreit, ahogyan ezek Fludd művében is megtalálhatók.

Orientation / Tájékozódás

A tudomány arra az igényre épül, hogy megismerjük a világot, mely körülvesz minket, vagy éppen bennünk lakozik. A következő lépés, mely nem teljesen választható el ettől, az a kérdés, hogy hogyan tájékozódunk ebben a világban?

Bár a sorozat koncepciója eredetileg a létezés világai köré koncentrálódott, a tájékozódás megkerülhetetlen problémaként vetődik itt fel. A sorozatban számos térkép és térképrészlet segítségével megalkotott fotó szerepel. A tájékozódás képességét Kerekes Gábor nagyon fontosnak tartotta, ennek fényében, a Mai Manó Házban megrendezett kiállítás címének is ezt választotta: Tájékozódási érzék / Sense of orientation.

A térképeket ábrázoló képek közül is érdemes kiemelni egyet, a Map of the world címűt. Első pillantásra felvetődik a kérdés, hogy vajon a térkép fekete felülete azzal áll-e összefüggésben, hogy semmit sem tudunk a világunkról, vagy ennek az ellentéte, azaz, hogy annyi információ áll a rendelkezésünkre, hogy az már a nemtudással határos.

Amikor Robert Fludd a világ teremtésérőről értekezik, annak az illusztrálására, hogy milyennek kell elképzelni az univerzumot a fény megteremtése előtt, illusztrációként egy fekete négyzetet használ.xxv A sötétség kiterjedése végtelen volt, ahogy azt Fludd a műben megjelent fekete négyzet négy oldalán is jelezte: et sic in infinitum. De van egy másik ikonográfiai vonatkozása is a műnek, nevezetesen Malevics Fekete négyzete, amely a művész egy későbbi sorozatában, az Over Roswell-2-benxxvi közvetlenül is megjelenik. Ha Kerekes képét az alkímia kontextusában akarjuk értelmezni, felfoghatjuk a nigredó, vagyis a fekete kezdet szimbólumának is, ahonnan minden elindul, hogy a fehér albedón keresztül eljuthasson a vörös rubedóig, a tökéletes állapotig. A fekete, ami éppen a szembe érkező fotonok hiánya, a fotográfusok egyik legfontosabb eszköze. A láthatatlannal teszi láthatóvá a világról alkotott képet, azzal, hogy kijelöli a látható és láthatatlan határát.

Egy gondolati út vége: a Numbers sorozat

Azután, hogy 2002-ben elkezdte az Over Roswell sorozatot, Kerekes Gábor már csak két alkalommal tér vissza az alkímia témaköréhez.

A 2B Galériaxxvii 2007 júniusában rendezett DIGIT címmel egy kiállítást, ahova a +műhelyxxviii művészeit hívta meg, kifejezetten azzal a céllal, hogy kortárs magyar fotográfia digitális világra adott válaszait bemutassa. Ezen a kiállításon Kerekes Gábor háromféle művel volt jelen. Itt mutatta be a hőkamerával készített önarcképeit, a hatalmas méretekben megvalósított Numbers sorozatot és egy látszólag mindkettőtől független képet Brueghel: Az Alkémista Műhelye ‒ computer által convertálva 2007 címmel.

A hőkamerás önarcképekről most nem lesz szó, de a Numbers sorozat darabjai ide kívánkoznak.

A sorozat hat, vászonra nyomtatott, nagyméretű képből áll.xxix A kiválasztott számok miatt a képek egyaránt kapcsolhatók az alkímia világához, és a digitális világhoz is. A számok közül a véletlenszám az egyetlen, amely csak a digitális világ megjelenésével vált értelmezhetővé. Kerekes számára a kiállítás jó alkalom volt arra, hogy elegánsan zárja le az alkímia témaköréhez kapcsolódó munkáit. Ezután az anyag után (2007) már nem készült sem sorozat, sem egyedi mű ebben a témában.

Az Alkímia sorozat nagyon behatóan foglalkozott a tudomány és a művészet lehetséges kapcsolataival és a sorozat utolsó darabjai a szellemi és fizikai tájékozódás fogalomköréhez köthetők. A rákövetkező sorozatok jellemzője elsősorban az absztrakt képi világ. Vajon mi lehet elvontabb, mint egy irracionális szám? Mi lehet nagyobb kihívás egy fotográfus számára, mint egy számot tenni meg az ábrázolás tárgyává? Sőt, itt nem egyszerűen számokról van szó, hanem a művészi és mértani arányosságokat legjobban jellemző számokról. Az aranymetszésről, a Pi-ről, a Fibonacci sorozatról. Az alkímiában elkezdett konceptuális kutatás itt már olyan absztrakt fogalmak irányába fordult, mint az arány.

A Digit című kiállításon szerepelt még egy kép, ami arra utal, hogy Kerekes ebben az időszakban le akarta zárni az Alkímia projektet. Ez pedig Az alkimista műhelye.xxx A kép az ifjabb Pieter Brueghel festményének egyik részletét módosította digitálisan. Brueghel alkotásán a műhelyében az utolsó aranypénzét is feloldó alkimista a hiábavalóság allegóriájaként jelenik meg.

A Numbers sorozattal Kerekes Gábor felvetett egy olyan kérdést is, amelyre azóta már számtalan válasz született: hol húzódnak a fotográfia határai abban az esetben, amikor a kép tárgya nem is létezik fizikailag, csak digitálisan, amikor a művész sem a kép rögzítéséhez, sem annak kidolgozásához nem használt fel semmilyen az analóg készletből ismert készüléket vagy eljárást? Nevezhetők-e ezek a művek fotográfiai alkotásnak? Mitől függ, hogy egy művet melyik műfajba sorolhatunk?

Kerekes Gábor, a fotóművész, talán egy kicsit az alkimisták rokonának is tekintette magát. Ezüsttel csapdába ejti a fényt, majd az ezüst és fény elegyén kémiai műveletek sorát végzi el, transzformálja egyik alakból a másikba, és a műveletek sorának végén egy jelentést hordozó képet tesz le az asztalra. Talán ez vezette ahhoz, is, hogy 2010-ben, amikor felújította a honlapját, akkor ezt neves alkimisták műveiből vett ábrákkal tette,xxxi a főoldalon a Természet fényében álló alkimistával.

Összegzés

Az Alkímia sorozat jelentős része múzeumi tárgyak, egyetemi demonstrációs eszközök, technikatörténeti érdekességek tárgyfotóiból áll. Különös párhuzamot fedezhetünk fel a képek tárgyainak célszerűsége, és a fotográfia célszerűsége között. Ezeket a tárgyakat azért preparálták ki, azért kerültek az ilyen, vagy amolyan célú kollekciókba, hogy egy valaha valóságos emberi szerv, egy valaha létezett állat preparátuma majd a jövőben tanulmányozható legyen. A múlt egy szeletét hordozzák, ahogy azt Kerekes művészi kutatásai is teszik. Megörökít egy pillanatot, nem az előzőt, nem a következőt, hanem azt az egyetlent, hogy azt a jelen pillanatot a jövőre hagyományozza. Az életből és a környezetből kiszakított, és a jövő felé üzenetként megőrzött tárgyakat most az időből is kiszakítja, abban az állapotban ahogy ő talált rájuk. A fotózás gesztusával a tárgyakat egy teljesen más jellegű, időtlennek szánt üzenet hordozóivá, fotográfiákká alakítja. A tárgyat képpé transzformálja, a képet egy hordozón rögzíti és így indítja útjára az új tárgyat egy új üzenettel, melyet a jövőnek és a többi embernek szán, ahogy a preparátor tette azokkal a tárgyakkal, melyekről a képeit készítette.

Az egész projekttel a sorozatokkal megvalósított koncepció parabolikus jellegű. Kerekes Gábor egy valaha létezett szellemi irányzatot választ a sorozat tárgyául, melynek az egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy benne a művészet és a tudomány még nem vált el egymástól. A sorozat szerkezetét ennek a koncepciónak a mentén alakítja ki úgy, hogy a képek már az azóta elkülönült jelenkori tudomány tárgyait is tartalmazzák. Teszi mindezt egy olyan művészet keretein belül, amely nem jöhetett volna létre a művészettől elvált tudomány eredményei nélkül, amelyek lehetővé tették a képrögzítést.

Lábjegyzet:
1 Az i.sz V. században Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész dolgozta ki a háromszor három rétegből álló mennyei hierarchia szimbolikus szerkezetét. Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész: „A mennyei hierarchiáról”, Hay János (szerk.): Az isteni és emberi természetről, Budapest, Atlantisz Kiadó, 1994.
2 Robert Fludd, (1574‒1637) angol orvos. 1598-ban végzett az oxfordi John's College-ban. 1598 és 1604 között, a diploma megszerzését követően az európai kontinensen tanulmányozta az orvostudományt, a kémiát és a hermetizmust. Paracelsus tanai voltak nagy hatással rá. Hazatérve orvosi diplomát szerzett és harmadik kísérletre felvették a Royal Society of Physiciens-be. Orvosi praxisa mellett élénk tudományos életet élt.
3 Robert Fludd: Utriusque cosmi maioris scilicet et minoris metaphysica, physica atqve technica historia in duo volumina secundum cosmi differentiam diuisa, Oppenhemii: aere Johan-Theodori de Bry, 1617. Nem olvastam ez a makrokoszmoszról szóló könyv címe és kiadója, Soha nem jelenet meg teljes egészében magyarul.
4 Robert Fludd: „Tomvs secvndvs de svpernatvrali, naturali, praeternaturali et contranaturali microcosmi historia”, Tractatus tres distributa, Oppenhemii: aere Johan-Theodori de Bry, 1619. Nem olvastam, ez a mikrokoszmoszról szóló könyv címe és kiadója, Soha nem jelenet meg teljes egészében magyarul. Csak két könyv elérhető kereskedelmi forgalomban róla/tőle. Az egyik: Joscelyn Godwin: Robert Fludd – Hermetic philosopher and surveyor of two worlds, 1979, Thames & Hudson. A Másik: Robert Fludd de Fluctibus, Philippus de May: Chiromantia - A kéz vallomásai, 1997, Ford: Dobi Ildikó, Édesvíz Kiadó De egyik sem érdekes, mert a jegyzet csak a Fludd könyv mikrokozmoszról szóló részének az eredeti címe.
5 Az OSZK-ban Fludd számos műve elérhető, köztük az említettek is.
6 Ezek a képek a kambodzsai Angkor Wat templomát ábrázolják. Kerekes Gábor a Képes 7 megbízásából, Völgyi Verával járt ott. Az eredeti képek a Képes 7 1989/25. számában jelentek meg „Angkor mosolya” címmel. Az Alkímia sorozathoz ezeknek a képeknek sópapírra készített változatait használta fel.
7 Néhány, a Kerekes Gábor által az Alkímia projektben használt technika közül: ezüst zselatinos nagyítás, színezett ezüst zselatinos nagyítás, kimásoló papír, cianotípia, antrakotípia, kalotípia, digitális print, sópapír.
8 Kerekes Gábor: Megfigyelések / Observations, 2008, Magyar Fotográfiai Múzeum.
9 Kerekes Gábor 1975-től 1981-ig a Belügyminisztárium III/III-B. alosztályának titkos megbízottja volt. Azt csak sejthetjük, hogy Kerekes Gábor miért volt fontos a BM-nek, de nagy hangsúlyt fektettek Kerekes meggyőzésére. 1975. március 15-iki letartóztatása után elvesztette a munkáját az Ofotértnél, a BM vendége volt a baracskai Büntetésvégrehajtási Intézetben, ezután pedig a Vasipari Kutatóintézet laboránsi állása volt elérhető számára. A BM Kerekes Gábor aktáját 1981. szeptember 14-én zárta le.
10 Kerekes Gábor: „Kezdem a gyerekkornál”, Fotóművészet, 1984/3., 43‒44.
11 „Tudom, most rendkívülien leegyszerűsítem a problémát, és sokan jogosan ágálnak is ellene, de az önmegvalósítás nem más, mint a harmónia keresése; számot vetve világba vetettségünkkel, kivetettségünkkel, megkeressük cselekedeteink igazi okát. Ám vérmérséklet, tapasztalat, érzelmi töltés, nyitottság, egy kicsivel többet tudás, valamint rendkívülien nagy önkontroll szükséges ahhoz, hogy ki-ki elkészítse a számára megfelelő medicinát, így szert tehetünk egy gyakorlatias élni tudásra. A közmondás szerint a sok tudás nemcsak ésszel, hanem bajjal is jár; vagyis túllépve a még mindig kompromisszumokkal teli élni tudást, most már a dolgok lényeget keressük. Az említett baj pedig az, hogy a kérdések megválaszolhatatlanak maradnak. Mint ahogy megválaszolatlanul marad az univerzum múltja es jövője is. Megválaszolatlanul marad személyem és a világ azonosulásának kérdése. Egyszer csak eljutunk egy kellemetlen, de mazochista módon mégis csak kellemes érzéshez: a szorongáshoz. Ez az érzés feloldható. Feloldható sokfeleképpen, de mindig valamifajta transzcendens módon, minthogy számunkra az univerzum is transzcendens.” Kerekes Gábor: „Kezdem a gyerekkornál”, I. m.
12 „Ott tartok, hogy a bőrömön kívül levő környezet, az összes tárgy már idegen számomra. A csupasz bőröm választ el a külvilágtól, és ez a hámréteg borotvaéles. Már személyes tárgyaimat is unom, nincs kedvenc tárgyam, hozzájuk nem fűz semmiféle illúzió, már nem is gyönyörködtetnek. Használatuk gépies, mechanikus, ruhám az igazi funkcióján kívül, ami a melegítés, takarás, a legtöbb esetben a társadalmi elvárásokhoz szükséges alantas célokat kell, hogy szolgálja. E megfelezett világ, vagyis a külső és a belső különválása, hasonlatos a tudathasadásos szimptómához. Hasonló vonzatokkal is jár; az utálatos és idegen külső elviselhetetlensége, ám ennek még szerencsére tudatos észlelése a saját belső világom egyensúlyborulását, önmagámba vetett hitem elvesztését, magatehetetlenségemet és ennek tudatát hozza magával. Ha a tükörbe nézek, egy kibírhatatlan ember áll velem szemben, aki nem képes megoldani semmit; hasznavehetetlen lettem saját magam számára; vajon mit kezdhetek ezzel a tehetetlen testtel, mit kezdhetek e tehetetlen gondolatokkal?” Kerekes Gábor: Uo.
13 http://w3.enternet.hu/kgj/text/hungarian.html
14 w3.enternet.hu/kgj
15 Földényi F. László: „A láthatatlan középpont, Kerekes Gábor fényképeiről”, Fotóművészet, 1992/1., 2‒17.
16 Molnár István: „Magyar Faust Observations Kerekes Gábor kiállítása az Ernst Múzeumban”, Fotó, 1996/43., 24.
17 Szűcs Károly: „Telosz - Kerekes Gábor fényképei”, Fotóművészet, 1996/3-4., 65.
18 Pfisztner Gábor: „Kerekes univerzum, Tájékozódási érzék – Kerekes Gábor kiállítása, Budapest Galéria Kiállítóháza, 2000. március 23. – április 23.”, Balkon, 2000/5., 25‒26.
19 Az Angkor Watról készült képek egy része megjelent a Képes 7 magazinban. Völgyi Vera, Kerekes Gábor: „Angkor mosolya”, Képes 7, 1989/25. 16.
20 A szabályos testek kritériumai: olyan konvex testek, melyek oldalait egybevágó szabályos sokszögek határolják, minden lapszögük egyenlő és a csúcsalakzataik is egybevágók. Ilyenből öt létezik: tetraéder, hexaéder (kocka), oktaéder, dodekaéder, ikozaéder.
21 Jean Belot a XVI‒XVII. században él okkult tudományokkal foglalkozó plébános volt, akinek a művét a XVII. században újra felfedezték és a könyve német és francia kidóknál, különböző minőségű illusztrációkkal jelent meg. Jean Belot újítása az volt, hogy a tenyérnek nem csak a vonalaival foglalkozott, hanem a kéz részeihez bolygókat is társított és ezekből vont le következtetéseket. Les œuvres de Me Jean Belot cure de Milmont, professeur aux sciences divines et célestes. Contenant la chiromence, physionomie, l'art de mémoire de Raymond Lulle, traité des divinations, augures et songes..., Liege, 1704, Forrás: https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k96136617/f5.item
22 Tímár Péter 1980. és 1983. között készítette Gyász (Grief) című sorozatát. Az anyag Szolnokon mutatkozott be, de néhány nap után betiltották. A sorozat képeit később Gödöllőn és Baján is kiállították. http://www.timarpeter.hu/
23 A sorozat képei megjelentek a Képes 7 magazin 1990/43-as, utolsó számában (1990. október 27.) Minden testnek útja címmel.
24 Robert Fludd: Anatomiae Amphitheatrum Effigie Triplici, More et Conditionem Varia Designatum, Francforti, aere Johan-Theodori de Bry, 1623, 95., 133.
25 Robert Fludd: Utriusque cosmi maioris scilicet et minoris metaphysica, physica atque technica historia ... [Tractatus secundus de naturae simia seu technica macrocosmi historia], Oppenheim : 'Aere J.Theodore de Bry, typ. H. Galleri, 1617‒1618. A kép parafrázisa megjelenik Gerhes Gábor 2021-ben megjelent Atlas című könyvében is, hasonló kontextusban.
26 Az Over Roswell-2 sorozat, melynek ikonikus darabja, a Malevitch Land, szatellit képeken alapul és közvetlenül idézi meg az 1915-ben készült festményt. Érdekes adalék, hogy akkor, amikor a Malevics kép készült, az orosz-német fronton már használtak fényképeket az ellenséges vonalak légi felderítéséhez.
27 2000 és 2008 között lángolt leghevesebben Magyarországon a digitális-analóg vita.
28 A +műhely tagjai voltak: Barta Zsolt Péter, Drégely Imre, Haris László, Herendi Péter, Kerekes Gábor, Kemenesi Zsuzsanna, Szilágyi Lenke
29 A Random digit első tíz sora, tíz darab tíz karakter hosszú véletlenszám, az utolsó tíz sora pedig 10 darab 200 karakter hosszú véletlenszám. A Pi című kép a Pi első 500 000 tizedesjegyét tartalmazza. A Zéro egyetlen 0 karakter a kép közepén. A Fibonacci series a Fibonacci sorozat első 500 tagjának együtthatóiból áll. A Golden Ratio az aranymetszés arányát kifejező szám, melyből 16 000 tizedesjegy látható.
30 Az alkimista műhelye címmel eredetileg az idősebb Brueghel csinált rézkarcot. A fiatalabb Brueghel a rézkarc alapján megrendelésre készített festményeket, amelyek tökéletesen megőrizték az grafika részleteit.
31 A fő oldalakon sorrendben a következő szerzőknek a műveiből vannak az ábrák: HOME: Christian Friedrich Sendimir von Siebenstern: Practiva naturae vera, 1721, IMAGES: Athanasius Kircher: Mundi Subterrenei, 1678, EXHIBITIONS: Josiah Browing: First Degree Tracing Board, 1819, PUBLICATIONS: Robert Fludd, Microcosmos, 1619, TEXT: Nem ismert, RECIPE: George Starkey: Pyrotechnia ofte Vuur-stook-Kunde, Amsterdam, 1687.