Szegedy-Maszák Zsuzsanna: A múlt forgatásán

A fotótörténet korai szakaszában készült felvételek előképeit köztudottan elsősorban a festészet szolgáltatta. Ezt az alaptézist némiképpen árnyalja az elmúlt években egyre sűrűbben felmerülő felvetés, miszerint a festészet mellett a színház is fontos példaképet nyújtott a fényképészek számára (lásd a 2006-ban megjelent Acting the Part. Photography As Theatre többszerzős tanulmánykötet vagy a 2020-as Acting Out című kiállítást, utóbbiról ismertetés olvasható a Fotóművészetbeni). A Mai Manó Házban megrendezett, A múlt megjövendölése – A Zohar Studios fotói Stephen Berkman interpretációjában című kiállításon látható képek esetében viszont az az érzés támadhat a nézőben, hogy nem is annyira a színház, még kevésbé a festészet, hanem az igazi előkép a mozi volt. A Zohar Studios fényképei leginkább moziplakátként is felhasználható standfotókként hatnak, melyek egy filmet a lehető legsűrűbben próbálnak egyetlen képben összefoglalni, sűrűbben, mint bármelyik filmkocka tenné. Miként lehetséges ez, ha a tárlaton a 19. századi megjelenésű alakokokat és berendezéseket nedves kollódiumos eljárású negatívokról készült albumin pozitívokon látjuk viszont?

Nyilatkozataiban a kiállításon látható képek készítője hajlamos ellenállni a képek mögött rejlő eredet (értsd: szerzőség) tisztázásának. Ahhoz azonban, hogy a mozi előképet nemcsak érzésre, de tényszerű adatokkal is alá tudjam támasztani, szükséges lesz, hogy rögtön a kiállításkritika elején azonosítsam a készítőt és meghatározzam a kiállításon látható műtárgyakat. Mentségemre szolgáljon, hogy bár a fiktív háttér fontos része a képek értelmezésének, de felfedése véleményem szerint nem vesz el az alkotások értékéből. (Ahogyan feltehetően Banksy egyes munkáinak kvalitásáról is igyekszünk személyének ismeretlensége körüli média hangoskodástól függetlenül formálni véleményt.)

Stephen Berkman filmes és fotós szakértő, egyszerre oktató és gyakorló művész, aki 1995 óta a pasadenai Art Center College of Design film tanszékének oktatója, és aki az elmúlt évtizedekben számos nagy költségvetésű film készítésében is részt vett (például Hideghegy, Virághold gyilkosai, Tükröm, tükröm). Fényképészként annak a generációnak a tagja, amelynek tagjai újjáélesztettek számos történeti fényképészeti eljárást, köztük az 1860-as években nagy népszerűségnek örvendett, nedves kollódiumos negatív készítést.ii Sok évvel ezelőtt a Getty Múzeum számára készült bemutató videót is Berkman készítette a nedves kollódiumos eljárásról – a filmben szereplő, Julia Margaret Cameron portréival rokon, szakállas öregúr képe a Mai Manó Házban is megtekinthető. A kiállításon bemutatott fényképeket tehát Berkman készítette, de magára nem szerzőként, hanem „facilitátorként” szeret gondolni, aki elmondása szerint egy elfelejtett, Kelet-Európából az 1850-es években New Yorkba emigrált, Shimmel Zohar nevű zsidó fényképész elveszett képeit képzeli el és készít ezek alapján fényképeket. Ezt tiszteletben tartva én is Zohar Studios alkotásaiként hivatkozom rájuk.iii

A kompozíciók alapja egy New York-i ószerestől vásárolt faláda titkos rekeszében talált, jiddisül írt és azóta elveszett jegyzetfüzetben található leírások. Valamennyi felvételt többhónapos készülődés előzött meg, az egész projekt húsz évet vett igénybe és először 2020-ban a San Francisco-i Contemporary Jewish Museumban mutatták be.iv A Mai Manó Házban egy kisebb válogatás látható. Szintén 2020-ban készült el a projekt vaskos könyve is, melyben tematikus csoportokba osztva a Zohar Studios képei mellett rengeteg „dokumentum” bizonygatja a képek hitelességét.v Ez a könyv, melynek zárótanulmányát Lawrence Weschler írta, az aperture magazin első fotókönyvet megjelentetők shortlistjén is szerepelt.

Azok számára, akiket foglalkoztat a tudományosság és okkultizmus furcsa keveredése a 19. században, szinte kínálja magát a fényképezés iránti vonzódás, hiszen a kémiai és optikai kutatások eredményeként lehetővé vált fénnyel írt képek az első időszaktól és sokak számára talán a mai napig varázslatosnak hatnak. Széleskörű az effajta hitnek a kijátszása: William H. Mumler Lincoln elnök szellemképétől az X-akták amerikai televíziós sorozatban a pszichés fotográfia (miszerint a kamera többet mutat meg, mint amit az emberi szem lát) visszatérő motívumáig. A fényképezés és a mutatványos, bűvész világ rokonterületekként való értelmezése feltételezhető amögött, hogy a szellemképek egyik híres amerikai gyűjtője, Ricky Jay, maga is bűvész volt.vi Berkman Ricky Jayről is készített szellemfényképet (amelyek egyikén szintén Lincoln elnök jelenik meg), de más képén is látható mint „színész” és közösen dolgoztak a Deceptive Practice: The Mysteries and Mentors of Ricky Jay filmen. A tudományosság és az okkultizmus keveredése a Zohar Studios képein azonban nemcsak a technikában, hanem a témaválasztásokban is megjelenik. Ilyen például Kempelen Farkas, a magyar kiállításlátogató számára nem ismeretlen Török sakkozója, aki itt felemelt kézzel egy szamárhátú íves csarnokban látható a működtetője társaságában.vii A sakkozó török figura egyszerre testesíti meg a tudományos fejlődést és a varázslásban való hitet.

A humor kétségtelenül az egész kiállítást átszövi. Ez részben szóviccek formájában van jelen – már ezért sem lehet eltúlozni a címek jelentőségét. A Lazy Susan képen semmi nyoma annak az ételkínáló forgótálcának, amire első hallásra gondolhatnánk. Helyette a lustaság az intim szőrtelenítés mellőzésére vonatkozik. A kép fonott hajcopffal való installálása pedig azokat a hajtincsekkel egy keretbe foglalt dagerrotípiákat vagy a hajból fonott ékszerekbe helyezett fénykép medalionokat juttatja eszünkbe, melyek a fénykép emlékezést szolgáló szerepét a tapintással, a testi érintéssel kötik össze. Erre utal az is, hogy a kinyitható keretes relikviának tárgyként, kép a képben megjelenítése a Nefelejcs címet kapta. Az angol címe, Forget Me Knot, szójátékot is tartalmaz, mivel a „not” helyett „knot”, vagyis „csomó”, „hajgubanc” áll. A Sziámi ikrek szintén az abszurd humor eszközével él, a két embert ugyanis könnyen szét lehetne választani, hiszen csak a bajusznál vannak összenőve. Hogy ezt mégsem tették meg a Zohar Studios meséjében, azt a Halotti maszk kompozíció bizonyítja.

Az Obscura Object (magyarul Camera obscura) című képen egy női figura alakú camera obscurát láthatunk, melynek feje helyén egy réz szerkezetbe helyezett prizma egyfajta kiborg hatását kelti. A fénykép mellett bizonyítékként egy megsárgult papíron látható ugyanez a szerkezet, de áttetszően, hogy lássuk a benne kuporgó cilinderes rajzolót munka közben: vagyis mint a török sakkozó, itt is ember a gépben jelenik meg. A fénykép festett táj hátterének redőzete szándékosan felfedi az illúziót, míg a Vándorló zsidó nő vagy Humboldt papagája esetében erőteljesebb a trompe-l’œil hatás: a műterem háromdimenziós elemei és a kétdimenziós festett háttér közötti átmenetet a technika segítségével elhomályosította a művész. A Zohar Studios számára fontos forrást jelentettek mind a népszerű zsidó toposzok (vándorló zsidó – Vándorló zsidó nő), mind a kevésbé ismert zsidó témák (hasbeszélő – Komédiázás a Shtetlben). Berkman több interjúban nyilatkozott arról, hogy kamaszkorában nagyjából egyidőben kezdett érdeklődni a zsidó vallás és a zsidó miszticizmus, valamint a fényképészet iránt.viii

Az elmúlt egy-két évben rengeteg olyan fényképeknek ható képet láthattunk, melyeknek jellege (stílusa) megtévesztően ismerős, és amelyek erősen emlékeztetnek már korábban látott képekre, de mégis felfedezni vélünk valami gyanús elemet bennük, amely elárulja, hogy mégsem attól a fényképésztől, mégsem abból a korból származik, és mégsem azzal a technikával készült. A mesterséges intelligencia egyre bővülő adatbázisból egyre több alkotó és korszak fényképének jellegét egyre meggyőzőbben tudja utánozni, minden szerzői jogi vita ellenére. A Zohar Studios alkotta képeket azonban nem a technikai kivitelezésük, nem a stílusuk és nem is a korszakba nem illőnek vélt elemek árulják el (azoknak mind van valamilyen történeti hitelessége, legyen az görkorcsolya vagy a fényképekkel díszített ruhájú nő), hanem az, hogy egy 1860-as évekbeli műteremben nem meséket magukba sűrített, moziplakátokra hajazó kompozíciók, hanem ezeknél egyhangúbb és unalmasabb portrék készültek.

Lábjegyzet:
1 Szegedy-Maszák Zsuzsanna: „Amerikai kabinetképek reflektorfényben”, Fotóművészet, 2020/3., LXIII. évf. 94-99.
2 Lyle Rexer az 1970-es évekre datálja az archaikus fényképészeti eljárások újraéledését (Lyle Rexer: Photography’s Antiquarian Avant-Garde: The New Wave in Old Processes, Harry N. Abrams, 2002.) Magyarországon a különböző archaikus eljárásokat (cianotípia, kalloptípia, só- és albumin pozitívok készítése) Flesch Bálint és Kincses Károly 1985 és 1990 között tartott gödöllői önképző táborokban ismertette elméleti és gyakorlati szempontokból, a hazai kollódiumos nedves eljárás gyakorlása pedig a kilencvenes években kezdődött. A magyar és nemzetközi „archaista” reneszánszról és az Amerikában kimutatható kontinuitásról lásd Flesch Bálint: A Kézműves fotográfiai technikák és művészeti felhasználásuk, XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé MANU-TÍPIA konferencia, 2022. szeptember 9. https://www.youtube.com/watch?fbclid=IwAR2hGPyFWeaWB8h-paIWIC2MxenS6lIenk7wPxgT-RmALWJLwv_qEzrcYXg&v=x3ImA_lF9RI&feature=youtu.be Flesch Bálint szíves közlése, 2024. 02. 27.
3 Ezen a ponton felmerülhet az olvasóban, hogy a stúdió többesszámban használata talán szintén arra utal, hogy fiktív fényképészeti stúdió helyett fiktív filmstúdió termékeiről van szó (párhuzamként: MGM Studios, Paramount Studios, 20th Century Studios stb.)
4 2020. október 17. ‒ 2021. június 27. https://www.thecjm.org/exhibitions/106
5 Stephen Berkman: Predicting the Past—Zohar Studios: The Lost Years, Hat & Beard Press, Los Angeles, 2020.
6 Gyűjteményét a bloomingtoni Indiana Egyetem Lilly Könyvtárának adományozta.
7 2007-ben a Műcsarnokban rendezett Kempelen ‒ ember a gépben (kurátor: Mélyi József) kiállítás a 18. századi tudós-mérnök-művész-mutatványos életművét részben történeti, másrészt kortársművészeti alkotásokkal tárta fel.
8 Maga a Zohar név is feltehetően a kabbalisztikus Zóhár a ragyogás könyvére utal. A múlt megjövendőlését gyakorló Berkman számára nem lehetnek érdektelenek ennek a könyvnek azon bibliai magyarázatai, melyek az igeidők másképpen való értelmezésére vonatkoznak, például a „legyen világosság és lőn világosság” helyett „fény lesz ‒ és fény lesz”. Fordította Dániel és Réti Péter, 1990. https://mek.oszk.hu/00200/00201/00201.htm#b8