Fejér Zoltán György: A Maharadzsa Kamerája

A fotótechnika-történet egyik legérdekesebb fényképezőgépét George Hare (1825‒1913) készítette el az 1870-es évek közepén Londonban, Pudra Pratap Singhnek (1848‒1893), az indiai Punnah-bundelcundi Maharadzsának.i?

Könnyedén
Paul Henry Van Hasbroeck, a huszonhárom éves fiatalember megvakarta tarkóját és a feje tetejéhez nyúlt, hogy megigazítsa sapkáját. Nadrágja farzsebébe gyűrte Calcutta térképétii és újra megnézte a papírfecnire írt címet. Meglepetéssel állapította meg, hogy jó helyen jár, annál is inkább, mert a megkapott utca-házszám alatt egy kocsma állt. Hasbroeck mély lélegzetet vett és belépett az ivóba.

Odabent vágni lehetett a füstöt. Néhány másodpercig eltartott, míg a kinti napfény után szeme megszokta a félhomályt és odalépett a söntéspulthoz. Morgott valami köszönésfélét, majd rákiáltott a csaposra:

- Uram! A kameráért jöttem!
- Hol hagyta?iii – kérdezte a csapos meglepetten.
- Valami Maharadzsában maradt… – válaszolta Hasbroeck némileg elbizonytalanodva.
- Uraságodnak kitűnő az angol kiejtése, hol tanulta? – kérdezte kitérőleg a csapos.
- Én angol vagyok! – vágta ki önérzetesen Hasbroeck.
- Igazi angol? Ők alig járnak erre. Majdnem olyan ritkán, mint a Maharadzsák. De mit is mondott? Milyen az a kamera?
- Hasbroeck hirtelen magához tért. Úgy érezte: elemében van. Mint egy jól megtanult leckét úgy sorolta az adatokat: 6 ½x6 ½ inches képméretű, sliding box, azaz fiókosan kihúzható rendszerű, fényezett, rézberakással erősített mahagóniból készült, fogasléces élességállításos gépváz, függőleges és vízszintes képmérethez állítható, levehető mattüveggel. Három szimpla 7x9 inches kazettával nedves lemezhez; öt darab dupla kazettával, szárazlemezhez. Felsoroltakhoz egy mahagóniból készült zárszerkezet, három állványláb, három objektívtartó lap és hat Ross gyártmányú objektív tartozik. Mindezeket Hare három fadobozban helyezte el, amelyek közül kettő, valamint a faállvány és a gépváz a legnagyobb dobozba rakható bele. A gépváz tetején és a fadobozon, egy ezüst lapon a Maharadzsa címere és rangjának leírása olvasható – vágta rá a kérdezett egy szuszra.

A csapos még habozott, legalább annyira, mint a dán sör, amit több pohárba felfogva próbált szétosztani. ‒ Maga jól ismeri George Harét? – kérdezteiv felhúzott szemöldökkel. Hasbroeck határozottan vágta rá: - Nézze, Anglia sokkal kisebb ország, mint India. Mi angolok mind ismerjük egymást.

A csapos megenyhült. Széles mozdulattal a pult alá nyúlt és a két oldalán lévő fém fülnél megfogva a vendég elé tette a sötétbarna fadobozt.

Időjáték
A negyvenöt éves angol asztalos feltörte a borítékon lévő viasz pecsétet és növekvő elégedettséggel olvasta a levelet. Amikor a szöveg végére ért, úgy érezte: volt értelme a tanulásnak és az inaskodásnak Thomas Ottewillnél, majd azt is jól tette, hogy magát tizennégy éve önállósítva műhelyt alapított Londonban, a Pentonwille Road 140-ben. Igaz, hat éve átköltöztek a Lower Calthorpe Street 1-be, de ha minden jól megy, akkor teljesül felesége kívánsága is és berendezkedhetnek a 26-os szám alatt álló nagyobb házban.

‒ Drágám! ‒ kiáltotta George Hare, képzeld, megérkezett a megrendelés! A nő kötényébe törölte a kezét, megigazította kontyában a hajtűt és gyanakodva kérdezte:
‒ Milyen megrendelés már megint, George?
‒ A Maharadzsáé, aki még Ottewillel és Collissal kezdett tárgyalni, de tudod, ők két évvel ezelőtt abbahagyták a munkát. Meséltem Neked erről az illetőről. Ő az, aki hallani se akar a C. G. H. Kinnear által feltaláltv kúpos bőrharmonikáról, hanem fiókosan kihúzható fadobozos gépvázat akar, sok réz berakással.

Hare érzékelte, hogy itt és most nem a műszaki részletekkel kell traktálnia életének társát, hanem másképp kell érvelnie.
‒ Ha megérkezik az előleg, kicserélheted a függönyöket, sőt, vehetsz egy új ebédlőszekrényt is ‒ mondta Hare bíztató hangsúllyal. – Ha pedig befut a teljes összeg, akkor költözhetünk – vágta ki az ultima ratiót az asztalos.

Ugrunk egy évszázadot
Hasbroeck a foteljában ült és lábát feltette az előtte tornyosuló könyvhalmok közül a legmagasabbra. Kíváncsian forgatta a Svájcban közreadott kötetet,vi amelyben Michel Auer 1972-ben saját kiadásban a gyűjteményét ismertette. Nekem is ezt kell tennem, gondolta. Jó, hogy megvettem a Maharadzsa fotófelszerelését, ám mindenki csak vállvonogatva nézegeti. Ezer kifogást találnak: az egyik érdeklődőnek sok az objektív és a kazetta, a másiknak súlyos a gépváz, a harmadiknak sok az állványláb. Sose fogom visszakapni a ráköltött pénzt, villant át a férfi agyán a felismerés. A délutáni postát várta. Pár perc múlva csengettek is és átvette a Bostonból, a New York Graphic Society-től érkezett küldeményt. Idegesen bontogatta a csomagot, amiből Auer és a híres amerikai pilóta közös műve, a The Illustrated History of the camera from 1839 to the present [A fényképezőgép illusztrált története 1839-től napjainkig] című, 1975-ös évszámot viselő, frissen megjelent képes albuma került elő. A címlapra a svájci meglehetősen jó érzékkel Thurman F. Jack Naylor (1919‒2007) harmincezer darabos tárgy-együttesének egyik büszkeségétvii tette. A kúp alakú, favázas daguerreotyp kamera, amelynek objektívjét két réz sárkány tartja, joggal mondható a legérdekesebb, formatervezett fényképezőgépnek.

Hasbroeck mérgesen határozta el, hogy megzavarja az idillt. Öt évig tartó munkával sikerült rábeszélnie a George Eastman House igazgatóját, Philip L. Condaxot (1934‒2014), hogy ne Naylor, hanem a másik fontos amerikai gyűjtő, Fred Spira (1924‒2007) kollekcióját mutassa be a Múzeumában. Erre sor is került, mert 1980. szeptember 26. és 1981. január 11. között láthatták az érdeklődőkviii Rochesterben a Selections from the Spira Collection [Válogatás a Spira gyűjteményből] című tárlatot. A megnyitó után Naylor jelentősége határozottan csökkenni látszott. Ez után azonban még 8 év kemény munka kellett ahhoz, hogy Hasbroeck elérje célját. A világhírű árverési cég, a Sotheby jelentette meg 1989-ben, Londonban a kötetét,ix amely az átfogónak tűnő 150 Classic Cameras from 1839 to the present [Fényképezőgépek 1839-től napjainkig] címet kapta. A Kiadó és Hasbroeck közös megegyezéssel a Maharadzsa Kamerájának képét tette a címlapra. Ez sokak képzeletét megmozgatta, de közülük is kimagaslott az egykori utcai fényképész, Jim Barron (1927‒2002).

Gyász
Michael Pritchard (sz.: 1964) a Christie’s árverési ház osztályvezetője kissé unatkozva ült South Kensingtoni irodájában az íróasztal mögött. Szórakozottan nézett a naptárra, amely 2002. május 24-ét, pénteket mutatott. Hirtelen megszólalt az asztalon a több állomásra kapcsolható telefon, amelyen titkárnője jelentkezett. – Egy fekete ruhás, kisírt szemű, harmincöt év körüli hölgy jött Önhöz, osztályvezető Úr. ‒ mondta fojtott hangon a telefonkagylóba beosztottja. – Kéretem. ‒ szólt Pritchard.

A hölgy talpig feketében volt és halk hangon így mutatkozott be: Liz Barron vagyok. Pritchard a kezét tördelve kívánt részvétet, majd a hölgyet hellyel kínálta, ő maga is leült, és érdeklődéssel kérdezte: ‒ Miben állhatok szolgálatára, asszonyom?

Liz Barron elmondta, hogy édesapja vasárnap elhunytx és a családtagok úgy döntöttek, gyűjteményét a fogalommá vált és híres árverési háznak ajánlják fel értékesítésre.xi Pritchard a naptárjához nyúlt, majd behívta titkárnőjét. – Kérem, jegyzeteljen! ‒ szólt a belépő nőre határozottan, majd a hölgyhöz fordult: ‒ Ugye édesapja 1927-ben született? – Igen, válaszolta a nő kissé megnyugodva. Már írtam is egy rövid életrajzot. – Remek, mondta Pritchard, azt majd leközöljük a katalógusban. Úgy gondolom, hogy egy külön árverést fogunk rendeznixii a gyűjtemény anyagából, legkevesebb 135 tételben. Persze a tárgyak fényképezése és a szöveges leírás elkészítése miatt hónapokkal előbb meg kell kapnunk az anyagot. Lássuk csak, mikorra tudjuk mégis beszúrni ezt az eseményt? ‒ forgatta naptárának lapjait Pritchard. Úgy látom, hogy december 11. szerda lenne alkalmas. A cím talán az lehetne: The British Camera 1840‒1960, The Jim Barron Collection [A brit fényképezőgép 1840‒1960, Jim Barron gyűjteménye]!

Amit Michael Pritchard mond, arra mérget lehet venni, és úgy is történt, ahogy ígérte. MCA-9516-osxiii aukciós kóddal, négy napos bemutató után, valóban 2002. december 11-én került sor Londonban, az Old Brompton Road 85-ben, a Christie’s South Kensington cégnél Barron kollekciójánakxiv árverezésére. Az egykori fényképész azon túlmenően, hogy a szigetországban gyártott fényképezőgépek gyűjtésére szakosodott, híresnek számított az eladók között arról, hogy inkább többet fizetett egy-egy darabért, de a kifogástalan állapotú, még eredeti dobozban lévő kamerákat kereste.

A 114 oldalas katalógus címlapjára végül a Folding Tropical Minex egyfényaknás-tükörreflexes fényképezőgép fotóját tették a rendezők, mivel az 1920-as évek végén gyártott favázas kamera még minden apró részletében gyári újnak látszott. A 129. tétel volt a Maharadzsa Kamerája, amelyről a katalógus három képet is közölt. A becsértéket 7 900 és 13 000 Font közé tették; 5 000 Fontról indult a licitálás, amelynek végén a vevőnek az árverési jutalékkal együtt 8 813 Fontot kellett fizetnie.

Felmerül a kérdés, hogy mennyire volt eredményes a Christie’s aukciója? Nos, elmondható, hogy a műtárgyak – az eredetre való hivatkozással ‒ 2002 óta folyamatosan bukkannak fel a nemzetközi műkereskedelemben. 2002-ben a 22-es tétel, egy vörös bőrözésű VN, Van Neck Technical Camera, azaz 4x5 inches műszaki fényképezőgép volt, amely Peter Loy londoni boltjában került eladásra 2014. január 11-én, 935 Fontért. (A 2002-es ár 646 Font volt.). A 37-es tételt, amely egy tekintélyes méretű, műtermi faállványra helyezett Studio Minex Camera volt, Peter Coeln adta el a Leicashopban, Bécsben. Nála szerepelt a kínálatban a 96-os tételként elárverezett, bordói vörös harmonikás Lizar’s Tropical Challenge sztereó kamera és a 125-ös számmal indított Wratten & Wainwright gyártmányú, állványos napfény-töltősátor is. A 131-es tétel, a W.W. Rouch Patent Camera a jelen cikk megírásakor is a Leicashop bolti árucikkeinek kínálatában található. Talán azért nem vásárolták még meg, mert a bordó harmonikás, külön optikai keresős fényképezőgépet a Christie’s fotósai túl jól fényképezték le. Elmondható, hogy a katalógusban megjelent, kinyomtatott kép jobb, mint az eredeti tárgy személyesen megtapasztalt látványa.

A 132-es tétel, azaz George Hare New Patent Field nevű fényképezőgépe 1 700 Fontért kelt el 2002-ben. Húsz évvel később, 2022. május 22-én került be Peter Loy kínálatába, 649 fontos áron. A Christie’s leírását is szó szerint idéző kereskedői szöveg megtette a kellő hatást, a tárgyat 48 órán belül megvették.xv

A 137-es tétel, Thomas Ottewill remeklése, azaz Double Folding típusú Camerája, dobozos kivitele ellenére szétszedhetőnek és laposra összecsukhatónak készült. Évekig Bécsben, a WestLicht kiállításán a fővitrinben állt xvi. Kérdés, hogy jelenleg ki büszkélkedik vele?

A WestLichtbenxvii
Én, mint az egyetlen, jelenlévő magyar elégedetten dőltem hátra a széken. Jogosan büszkélkedtem a legnagyobbrészt angolul, kisebb részben németül beszélő és a teremben a megszokott helyükön elhelyezkedő érdeklődők, vevőjelöltek között.

Büszkeségem okozója a nyomtatott katalógus volt. A korábbiakkal egyező méretű, A/4-es, fotó úton sokszorosított kiadványxviii a 832 tételről tartalmazott egy-egy jellegzetes képet. A tárgyak leírása viszont egy nyomdai úton sokszorosított, fűzött, 136 oldalas füzetbenxix jelent meg. Ehhez a rendezők mellékeltek egy CD-t, amelyen a WestLicht fotósainak a tárgyakról készített 4045 fényképét tették közzé. (A 685-ös tételről például 15-öt tartalmaz a lemez.)

A szervezők a 2008. június 7-én Bécsben megrendezett 13. árverésükre alaposan felkészültek. Nem voltak babonásak, mert 13 tagú Nemzetközi Szakértői Bizottságot vonultattak fel. A nyomtatott, angol nyelvű katalógus 2. és 3. oldalán minden tag fekete-fehér portréfotója és 5-6 soros életrajza is megjelent.

A szakértőket a katalógusban alfabetikus sorrendben felsorakoztató közlés engem Bawendi és Cornwall után a harmadik helyre tett. Ők persze mind jelen is voltak! Miközben a 103. oldalon a 685. tétel leírást böngésztem még mindig a szakértő-társakra gondoltam. A kissé gondterhelt amerikaira, McKeown-ra és szerzőtársára, a mindig derűs belga Scheibára; a dolgokra kritikusan tekintő német ügyvédre, Kochra; a csodálkozó japán hölgyre, Kobayashira; a bécsi röntgenorvosra, Mladekre és a bozontos sörényű ősz mesterre, Cornwallra. Majd ebédkor és az aukció utáni fogadáson jól kibeszélgetjük magunkat. ‒ határoztam el, és még jobban összpontosítottam a szövegre.

A WestLichtesek 1875-re tették a Maharadzsa Kamera elkészítésének időpontját, Pritchard csapata a Christie’s-ben, ebben a részletkérdésben nem foglalt állást. Azt viszont tényként fogadták el, hogy Hasbroeck száz évvel később jutott hozzá a műtárgyhoz. Érdekes, hogy Hare kétféle kazettát is készített, sőt, úgy látszik legalább két nedveslemezeshez szántat használtak is. A szárazlemezes duplák viszont szinte újnak látszottak, azok közül csak egyet vagy kettőt próbáltak ki. Igen ám, de kicsoda? Minden bizonnyal a Maharadzsának volt néhány fényképezni tudó alattvalója, akik előkészítették az eszközt a felvételhez. Sőt, valószínűsíthető, hogy a Calcuttában 1863-ban műtermet nyitó Samuel Bourne és Charles Sheperdxx is szívesen segített az uralkodónak. Ők többször is lefényképezték Rudra Pratap Singh-et, amely portrék közül egy 1887-re datált számít a szigetországi múzeumok ismert műtárgyának.

Olvasgatás közben rádöbbentem egy hiányosságra: a Maharadzsának ugyan a címerét és a pontos rangját tartalmazza a dobozra szerelt ezüst lapocska, de a nevét nem. Talán Hare nem tudta a pontos helyesírását és átírását, így nem akart tévedni? Az is feltűnő, hogy milyen sok a gépvázhoz adott objektív, a WestLicht leírása szerint öt. Hasbroeck könyvének címlapján csak négy látszik, a gépvázba pedig az egyik Petzval-rendszerűt helyezték, így azt be kellett süllyeszteni a fadoboz belsejébe. A két későbbi típusú a doboz előlapjára illeszthető, viszont kisebb és kevésbé dekoratív! A Bécsben legeredményesebben licitáló személy végül 18 500 leütési ár+árverési jutalék = 22 200 Euró lefizetése után vehette birtokba a jelentős és ismert előéletű tárgy-együttest.

Elmondható, hogy a kialakult árba belejátszott az is, hogy a műtárgy egy angol magángyűjteményből származott és szerepelt két nagynevű aukciós ház kínálatában is. George Hare ezen az egy, prototípusúnak is mondható kameráján kiküszöbölte a sliding box felépítésű, fiókosan kihúzható fényképezőgépek szerkezetükből adódó hibáját is. A teljesen merev gépváz helyett Hare felhasználva William James Stillman (1828‒1901) találmányát is, a Maharadzsa-kamera hátlapját dönthetőre alakította ki. A hátlap vagy előlap elfordítása, elcsúsztatása és megdöntése elengedhetetlenül szükséges ugyanis a hosszú gyújtótávolságú és emiatt kis mélységélességet adó objektíveket használó nagy képméretű fényképezőgépeknél.

Képaláírások:
A George Hare által készített Sliding Box rendszerű mahagóni favázas fényképezőgép és részletei a WestLicht katalógusának fotóin. © WestLicht, Bécs, 2008.

Lábjegyzet:
1 A maharadzsa indiai uralkodói cím, amelyet hindu vallású uralkodók viseltek, akik egy-egy jelentősebb területet, államalakulatot kormányoztak.
2 A Christie’s South Kensington 2002. december 11-i árverési katalógusa a 129. tétel leírásánál egyértelműen jelzi, hogy Hasbroeck 1975-ben, Calcuttában jutott hozzá a műtárgyhoz, egy meg nem nevezett személytől.
3 Hommage à Rejtő Jenő (1905‒1943).
4 A jelenet szereplője nem érti, hogy száz éves történetbe csöppent bele.
5 Eleinte a kihuzatot a fiókszerűen kihúzható, két egymásba csúsztatható fadoboz jelentette. 1851-ben jelent meg az első, a fadoboznál könnyebb bőrharmonikás kihuzat. Ez a típusú, téglalap alakú, párhuzamos, egymáshoz illeszkedő részekből álló kihuzat csak korlátozott mértékben nyomható össze. 1857-ben C. G. H. Kinnear skót fotós találta fel a kúpos bőrharmonikát, amelynek kisebb elemei becsukáskor a nagyobba illeszkedtek, így a kúpos harmonika jóval laposabbra nyomható össze. A trópusi melegben viszont, valószínűleg előnyösebben használható a teakfából kialakított gépváz és kihuzat.
6 Auer, Michel: Collection Michel Auer, a szerző kiadása, Hermance, 1972.
7 Auer, Michel: The Illustrated History of the Camera from 1839 to the Present, New York Graphic Society, Boston, 1975.
8 Condax, Philip L.: Selections from the Spira Collection, George Eastman House, Rochester, 1980.
9 Hasbroeck, Paul-Henry van: 150 Classic Cameras, from 1839 to the present, Sotheby’s publications, London, 1989.
10 Jim Barron, 1927. január 16. ‒ 2002. május 19. Eleinte autókat gyűjtött, később váltott az angol kamerákra.
11 Liz Barron a sikeres árverést követő évben befejezte tanulmányait és az értékesítésből befolyt összegből ma is működő céget alapított Londonban.
12 Figyelemre méltó tény, hogy Hasbroeck 150 Classic Cameras könyvét, címlapján a Maharadzsa Kamerával a Sotheby’s árverési ház adta ki, a tárgyak árverezésére viszont a vetélytársnál, a Christie’snél került sor.
13 Ezen a nyilvántartási számon fut a Christie’s-nél ennek az aukciónak összes adata, mind a mai napig.
14 Christie’s South Kensington, The British Camera 1840‒1960, The Jim Barron Collection, London, 2002. december 11.
15 A meglepő, és a korábbinál alacsonyabb árra az a magyarázat, hogy 2002-ben a tételhez két objektívet adtak, Peter Loy viszont csak a gépvázban lévővel árusította a favázas fényképezőgépet. Lehet, hogy a korábbi tulajdonos 2002-ben csak az általa megtartott ritka és értékes plusz objektív miatt vette meg a tételt.
16 Annak a műtárgynak sem érdektelen a története.
17 A Fotóművészet olvasói időben értesülhettek a bécsi magán-fotómúzeum megnyitásról, mivel arról már a lap 2001/3-4-es számában beszámoltam: Fejér Zoltán: „A WestLichtnek sikerül(t) és ott fénylik fenn”.
18 WestLicht Photographica Auction, 7th June, 2008, WestLicht, Wien, 2008.
19 13. WestLicht Photographica Auction, Vienna, 7th June 2008, Westlicht Auction, Wien, 2008, 136 oldal.
20 Azt, hogy egy idehaza is jól ismert műteremre hivatkozom, egyértelműen jelzi, hogy említettek szerepelnek Szakács Margit: Fényképészek és Fényképészműtermek Magyarországon (1840‒1945), Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1997, című könyvének második kiadása 201. oldalán. A könyv címe ellentmond a tartalomnak, ugyanis a szerző a 6. fejezetben felsorol 24 oldalnyi külföldi műtermet is.