Farkas Zsuzsa - A világ megismerhetősége a sztereóképeken keresztül, Beszélgetés Felvinczi Sándor gyűjtővel
Ma már annyira kevesen ismerik a sztereófényképeket, hogy szükségesnek látszik bevezetésként feleleveníteni a milyenségét, történetét, szerepét a vizuális kultúrában. Az európai polgárság számára az építészeti örökség, a természeti tájak és a világ városainak, lakosainak újfajta megismerését tette lehetővé, hiszen az addig ismert látáslehetőséget a térhatás élményével bővítette. Az ilyen típusú vizuális lexikontár szórakoztatta a közönséget, miközben tágította a világról alkotott képekben rögzített tudást, mert a viszonylag olcsón megvásárolható lapok, közvetítették a mindenkori képzőművészeti kánont, sőt távoli népek mindennapjairól is „valóságos” élményt kaphattak az érdeklődők. A képek modern általános műveltséget eredményeztek, a polgári társadalom ezek ismeretében újraértékelte a látható világról a korábbi rajzokon alapuló, sokszorosított grafikákból felépített világképet.
A sztereoszkóp szabadalmát 1838-ben Sir Charles Wheatstone publikálta és Robert Charles Murray látszerészi alkotta meg a gépet. Felfedezte a téri illúzió lehetőségét, ha két képet rajzolunk valamiről, két kissé eltérő szögből, akkor az agy háromdimenziós nézetté fogja őket össze. A találmányt Sir David Brewster fejlesztette tovább 1849-ben. A sztereográfia elkészítése során két képet készítettek ugyanarról a témáról, általában két objektívvel, egymástól 2,5 hüvelyk (6 cm) távolságra. Egy géppel is megoldható volt a felvételezés, a képet kissé elmozdítva kellett megismételni. Az egymás mellé helyezett képpárt a lencsével ellátott sztereónézőn keresztül kellett tanulmányozni, mely lehetett doboz formájú, vagy kézben tartható vagy csupán egy „lorgnette”. Az agy régen és ma is összeolvasztja az egymás mellé, kartonra felragasztott két képet, így érzékeli a mélységet, a harmadik dimenziót.
A sztereoképek az első nagy sikert az 1851-es párizsi, majd az 1862-ben megrendezett londoni világkiállításon aratták, amikor a London Stereoscop Company már egy millió képet adott el.ii Későbbi hanyatlásának, háttérbe szorulásának egyik oka a vizitkártya megjelenése lehetett. A második virágkor a század végén következett be, ekkor a legtöbb képcsoport az Egyesült Államokból érkezett.iii Több millió sztereó kártyát gyártottak és adtak el, a polgári szalonokban a sztereoszkóp évtizedekig fontos szórakozási és ismeretszerzési médium volt, még bútorokat is gyártottak a speciális alakú képek tárolására. A témák az ismert politikusok, a népszerű emberek portréitól a komikus zsánerjeleneteken át a látványos festői tájakig terjedtek.
Több nagy, erre szakosodott kereskedelmi cég létezett, például B. W. Kilburn, H. C. White Company és az Underwood&Underwood. Ez utóbbit 1882-ben alapította a testvérpár Ottavában, majd a cég központja New York-ba költözött. Idővel Kanadában és Európában is nyitottak irodákat. 1901-ben már napi 25 000 sztereó fényképet tudtak gyártani. A cég 1896-tól a sajtónak is adott el riportfotókat, 1897-ben számos főállású alkalmazottja és szabadúszó fotósa volt. Az Underwood fivérek kidolgoztak egy komoly értékesítési rendszert, majd 1904-ben saját képügynökséget hoztak létre. A találmányuk az egyes országokat bemutató sorozatok kiadásához egy könyvhöz hasonlító doboz volt, melyben 100 darab képet lehetett tárolni. A korabeli gyűjtők több kötetes sztereó fénykép-könyvtárat is kialakíthattak, melyekhez előlapjukon többnyelvű feliratok is társultak, hátoldalukon részletes magyarázat olvasható a felvétel tárgyáról.iv A képeken szereplő dátum nem jelent túl sokat, mert számos felvételt újra és újra megnagyítottak, és árusítottak, ezért a keletkezés pontos időpontját nagyon nehéz megállapítani. 1920-ban az Underwood&Underwood a gyártást leállította, képeiket és jogaikat eladták a Keystone View Company-nak.v
A Keystone vállalatnak a világ minden tájáról voltak sorozatai, amelyekhez szép tájrészletek, különleges építmények, utcai és vásári jelenetek is tartoztak. A Keystone View Company-t 1892-ben Benjamin L. Singley (1864−1938) a pennsylvaniai Meadville-ben alapította. Gyorsan fejlődött, és végül a világ legnagyobb sztereókat forgalmazó cégévé vált. Először Singley készítette a képeket, később több tucat stábfotós dolgozott nála. Az 1900-as évek elején, amikor a sztereó forgalom hanyatlani kezdett és egyes cégek csődbe mentek Keystone felvásárolta műveiket, és beépítette őket saját archívumába. Így jutott hozzá B. W. Kilburn, a H. C. White Company, az Underwood&Underwood hatalmas és változatos készleteihez. Ennek eredményeként az 1930-as évek közepére a cégnek állítólag két millió negatívja volt, körülbelül 50 000 számozott sztereó kép állt rendelkezésükre. Folyamatosan tiszta, éles nyomatokat készítettek, melyeket eredetileg barna színű kártyákon, majd később a védjegyükké vált, sötétszürke kartonon forgalmazták. A cég a tájékoztató szövegeket is preferálta, népszerűsítette az Underwood Brothers által megújított dobozos készletek koncepcióját is.vi A topográfiai, természeti, esemény és zsáner jelenetek mellett Keystone 1898-ban egy oktatási részleget is elindított, melyben földrajz, kereskedelem, technológia, történelem és természettudományok tematikájú sorozatokat adott ki. 1920 után a sztereoképek legnagyobb kiadójává vált, a világ minden táján működő irodái sikeresek voltak, főként az első világháborús felvételeket tudta értékesíteni.
1978-ban a Keystone archívumát a Kaliforniai Egyetem Kaliforniai Fotográfiai Múzeumának adományozták. Ezt a gyűjteményt Keystone-Mast kollekciónak nevezték el, 250 000 sztereó üveglap- és filmnegatívból, valamint 100 000 vintage nyomatból tevődik össze. Jelenleg a gyűjtemény 20%-a érhető el az interneten, melyek nem eredeti sztereókártyák, hanem kontakt nyomatok az eredeti negatívról.vii
A magyar helyzetről Kolta Magdolna: Képmutogatók. A fotográfiai látás kultúrtörténete című, 2003-ban megjelent könyvének egyik fejezetében olvashatunk.viii Majd egy kisebb cikkben a Pesten megnézhető és megvásárolható első sztereó képek újságokban megjelent reklámjairól, tudósításairól én is írtam.ix Így találtam rá arra a tényre, hogy 1854-ben magyar utazók párizsi élményeikről beszámolva elmondták, hogy ott találkoztak először nagyobb mennyiségű ilyen típusú képpel. 1855-ben Gyurkovics Lajos mutatta be sztereoszkóp kiállítását a francia főváros nevezetességeiről a Fehérhajó szálloda első emeletén.x „Aki Párist megakarja látni, hanem természetesen olcsón, mert elég pénzzel zsebeiben mindenki tudná: mit tegyen - figyelmeztetjük Gyurkovics Lajos úr nem rég ide érkezett stereoskop-kiállítására, hol a francia főváros nevezetességei igen élethű optiko-plasztikai képekben láthatók; ki egyúttal jót is akar cselekedni, az pénteken látogassa meg, mely nap jövedelmét a kiállító úr a helybeli szegényeknek szánta. Nézőhely: fehérhajó 1. em.” Az egész 19. század folyamán jól követhetők a sztereókiállítások, reklámtevékenységük az újságokban való publikáláson keresztül jól tükrözi a pesti szórakoztatóipar helyzetét, valamint azt a módot, ahogy az embereket vásárlásra ösztönözték.
Egy különleges „technika” segítségével 2006-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatkozott egy kiállításon a múzeum Fényképtára és Felvinczi Sándor magángyűjteménye. Az úgynevezett anaglif technika segítségével elevenítették meg a régi sztereólátványt. Ezzel a közel száz éve ismert technikával csak egy piros-kék papír szemüvegetxi kell használni, nem szükséges hozzá más gépezet. Az akkor megjelent könyv Térbe zárt pillanat címmel is ilyen formán tette érzékletessé a feleleveníteni kívánt dimenziókat.xii Bognár Katalin a kötet bevezetőjében felhívta a figyelmet arra is, hogy számos olyan sztereókép létezik, amelyen a térhatás kevéssé érzékelhető, ezért számos Klösz György által készített művet kizártak a bemutatóból.
Most Felvinczi Sándort mutatjuk be, aki 53 éves sztereófényképező és sztereógyűjtő, valamint egy gyermek édesapja. Először a sztereó-fényképek készítéséről, majd a gyűjtési szenvedélyről kérdeztük. Elmondta, hogy a sztereó-fényképezéssel informatikusként került kapcsolatba. Egy népszerű számítástechnikai magazin CD mellékletében bukkant rá egy olyan programra, amelynek segítségével könnyen lehetett házilag 3D-s fotókat készíteni. Ehhez csak két fényképre (az emberi szemek állásának megfelelően készített bal és jobb oldali képre), a segédprogramra és egy piros/kék „szemüvegre” volt szükség. Lelkesedéssel töltötte el az a felismerés, hogy nem is olyan nehéz 3D-s fényképet készíteni. Ekkor még filmes, (egy objektíves) fényképezőgépet használt és a két fényképet a fényképezőgép oldalirányú elmozdításával hozta létre. Ebből adódott, hogy csak statikus dolgok fényképezésénél, (ahol a két kép készítése közben nem történt bemozdulás) működött a felvételezés. Mivel ebben az időben hobbi-barlangász volt, úgy adódott, hogy a cseppkőbarlangok változatos formájú képződményeit fotózta. Többször járt a Baradla barlangban is, hogy ott 3D-s fényképeket készítsen.
A digitális fényképezőgépek megjelenésével alig várta, hogy egy saját kamerája legyen, így sokkal egyszerűbbé és hatékonyabbá vált számára a fényképezés. Nagy lendületet adott a sztereó-fényképezésnek, amikor sikerült megvennie egy Nikon Coolpix 4500-as digitális gépet. Ezt követően a Természettudományi és a Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállításáról készített 3D-s fotókat tartalmazó kiállításvezetőket. Később, 2013-ban a Magyar Posta által kiadott, első magyar 3D-s bélyegekhez készített fényképeket a zsámbéki Lámpamúzeumban és a fertőrákosi Kalcitkristály Múzeumban.
Az általa alkalmazott anaglif (piros/kék színszűrős) technikával készült 3D-s fényképek jó minőségű nyomdai kivitelezése elég nagy kihívást jelentett, ezért behatóbban kezdett foglalkozni a 3D-s fotók digitális képfeldolgozásával. Ekkor kezdett el ismerkedni a Photoshop nyújtotta lehetőségekkel, amiben nagy segítségére volt a Digitális Fotó Magazin,xiii hiszen két olyan tematikus száma is megjelent, amelyben sztereó-fényképezéssel foglalkoztak. Felvinczi Sándor megismerkedett a japán Masuji Suto által készített Stereofoto Maker nevű egyszerű programmal, amely a sztereó-fényképek szerkesztésében nyújtott óriási segítséget.
A gyűjtő az idők során olyan barátokra talált, akik hozzá hasonlóan elkötelezettek a 3D-s fényképezés mellett. Megemlítette Palatinus Józsefet (1945−2021), aki sajnos már nem élxiv és Zsolnai-Nagy Imrét. Palatinus azon kívül, hogy remek sztereó-fényképeket készített, mérnöki vénával is rendelkezett. Fényképeit egy általa továbbfejlesztett 3D-s vetítőrendszerrel mutatta be barátainak. Képeinek egy része a fortepanon megtekinthető. Tőle tudta meg, hogy az 1930-as években készültek az első magyar 3D-s filmfelvételek, amelyeken budapesti helyszíneket örökítettek meg. Sajnos ezek a szenzációs felvételek, anyagi támogatás hiányában mind a mai napig nem kerültek digitalizálásra. Annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, és a felvételek nyilvánosan bemutathatók legyenek, jelenleg egy lelkes tagokból álló csapat tesz erőfeszítéseket. Dr. Zsolnai-Nagy Imrétől,xv aki szintén remek fotós (térhatású makro fotóival több nemzetközi elismerésben részesült),xvi főként a fényképezés technikájáról és a 3D-s eszközök használatáról kapott hasznos tanácsokat. Az ő útmutatása alapján sikerült két Canon IXUS 70-es digitális fényképezőgépből egy sztereó fényképek készítéséhez alkalmas szettet összeállítani. Mivel manapság elég kevesen foglalkoznak 3D-s fényképezéssel, sokat jelent a technika csiszolásában, ha egy hozzáértő személlyel lehet a felmerülő nehézségeket megbeszélni − vallja Felvinczi. A sztereó-fényképezésben jelentős mérföldkőnek számított nála, hogy sikerült egy Fuji W3-as 3D-s (két objektíves) digitális fényképezőgépet vásárolni. Mind a mai napig ezt a készüléket használja, ha Budapestről, az életéről és érdekes eseményekről próbál 3D-s lenyomatot készíteni az utókor számára.
Végül a cikk apropójául szolgáló gyűjtői tevékenység is terítékre került. Már aktívan fényképezett, amikor tudomást szerzett arról, hogy a 3D-s fotózás valójában nem új keletű dolog, hanem szinte egyidős a fényképezéssel. Ennek bizonyítékai azok a sztereó-dagerrotípiák, amelyeket a világ nagy fotómúzeumai őriznek. Így irányult a figyelme a régi sztereó-fényképekre és kezdett el gyűjtésükkel foglalkozni. A fényképek vásárlásánál nagy előnyt jelentett, hogy sztereó-néző nélkül is jól látja a fényképek térbeliségét. Csak egy rövid fókuszálás és a két fénykép összeáll a fejében egy térhatású képpé. Ebből adódóan sokáig úgy gyűjtötte a sztereó képeket, hogy nem volt sztereó-nézője. Később, az idők során, természetesen ezekből is begyűjtött néhányat, melyek közül egyet itt is bemutatunk.
A régi sztereó-fényképek gyűjtése egy időre a sztereó-fényképezést is háttérbe szorította Felvinczi Sándor életében. Rendszeresen látogatta a bolhapiacokat, fotóbörzéket, antikváriumokat, ahol újabb kincsek felbukkanására számított. Az egyik kedvelt lelőhelye a Verseny utcai piac volt, ahonnan sok érdekes fotót sikerült beszereznie, ezáltal is gazdagítva a gyűjteményt. Itt talált rá arra a kereskedőre, aki hosszú időn keresztül hiába próbált meg túladni néhány sztereó-fotóján. Mivel egy nap úgy adódott, hogy egyetlen sztereót sem sikerült találni a piacon, hogy ne menjen haza üres kézzel, jobb híján, pár száz forintért, megvásárolta ezeket a mellőzött, régóta kallódó fényképeket. Utólag kiderült, hogy a fényképek Barabás Miklós festőművészhez köthetők, aki egy időben maga is tanulmányozta a sztereó-fényképezést. Ez volt az egyik legszerencsésebb vásárlás, amire szívesen emlékezett, de emellett persze bőven adódtak mellényúlások is – avatott be minket a régi piaci kalandozások rejtelmeibe.
Témájukat tekintve elsősorban a századfordulós sztereók érdeklik, hazai és külföldi fotók egyaránt. Szerencsére ez az időszak elég jól lefedett, mint írtuk a bevezetőben, az amerikai és a német fotóügynökségeknek köszönhetően. Az általuk forgalmazott sztereó-fényképeket, amelyek világ legkülönbözőbb pontjain készültek, igyekeztek minél több polgári család otthonába eljuttatni. Ezek a többnyire kiváló minőségben sokszorosított sztereó-kártyák korukból adódóan már ritkaságnak számítanak, de a mai gyűjtő számára a magánszemélyek által, saját célra készített régi sztereók jelentik a kuriózumot.
A régi sztereófényképek iránti érdeklődése nem merült ki a gyűjtésben. A gyűjtemény gyarapodása után Felvinczi Sándor elkezdett közgyűjteményekben kutatni. Így jutott el a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárába, ahol látva a gazdag sztereó gyűjteményt felvetette egy közös kiállítás javaslatát. Mint említettük 2006-ban valósult meg a Térbe zárt pillanat című kiállítás, amelyet Bognár Katalinnal, a fényképtár munkatársával közösen szerveztek. A nagy közönségsiker után a budapesti bemutató vándorkiállítássá alakult, négy évig tartó útja során számos hazai, és erdélyi nagyvárosban nézték meg az érdeklődők.
A Nemzeti Múzeummal a későbbiek során volt még egy közös kiállításuk, 2014-ben a Nagy Háború kitörésének száz éves évfordulója alkalmából. A tárlaton a Központi Hatalmak és az Antant szemszögéből mutatkozhatott be a sztereó-fényképek propaganda célú felhasználása. A Nézőpontok című kiállításxvii szintén négy évig vándorolt és erről is megjelent egy könyv,xviii amely addig nem publikált hadi felvételekből, légi fotókból és a háború hátországát bemutató képekből állt össze. A felvételek különleges perspektívát adtak a témának, mert a múzeumban őrzött képek a központi hatalmak szemszögéből, míg Felvinczi Sándor magángyűjtő képei az Antant oldaláról mutatták be a háború eseményeit.
A gyűjtőnek a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteménnyel (LátóTérben. Eötvös Lóránd és Stróbl Alajos térhatású fotográfiák)xix, a Török Kulturális Intézettel (Két földrész határán, Isztambul múltja 3D-ben)xx és a Műcsarnokkal (A boldog békeidők 3D-ben)xxi voltak közös kiállításai. A Műcsarnokban alkalmazta először a sztereó-fényképek filmszerű vetítését, egy két projektorból összeállított, poláros, 3D-s vetítőrendszerrel. A pozitív visszajelzések alapján ez tűnt ez eddigi leglátványosabb megoldásnak. „Különleges élményt kínálunk egy digitális technikát alkalmazó háromdimenziós vetítésen, ahol – mi sem természetesebb − átsétálhatunk a múltba.” − reklámozta a Műcsarnok a bemutatót. Jelenleg Nagy Zitával a FSZEK Budapest Gyűjteményének munkatársával arra készülnek, hogy a főváros 150 éves évfordulója alkalmából, egy olyan 3D-s fotókiállítást mutathassanak be 2023. szeptember 27-én, amelyen Budapest régmúltjába kalauzolják az érdeklődőket. A fényképeken kívül, Budapesti vonatkozású, 3D-s mozgófilm vetítése is szerepel a programban.
A cikket Felvinczi Sándor tulajdonában található művek illusztrálják, kérésemre inkább a régebbi anyagból válogatott.
Lábjegyzet:
1 http://www.earlyphotography.co.uk/site/companies2.html (2023.09.20.)
2 Bognár Katalin, Felvinczi Sándor: Térbe zárt pillanat. Epizódok a szetreofényképezés történetéből, Helikon, Budapest, 2006, 7.
3 Az első világháború alatt több ezer sztereó ábrázolta az eseményeket, majd a mozi szüntette meg az érdeklődést.
4 Welling, William: Photography in America. The Formative Years 1839−1900, New York, Thomas Y Crowell Company, 1978.
5 Az újra közzétett képek V előtagot tartalmaztak az eredeti Underwood-forráshoz.
6 A legnagyobb sikere az oktatási segédeszközöknek volt, a Sztereoszkopikus Enciklopédia 1906 és 1923 között tíz kiadást ért meg.
7 A gyűjteményükben két magyar mű van az Uderwood@Underwood: Hungarian. Ellis Island, N.Y. (Inscription), gelatin silver contact print Keystone-Mast Collection, UCR/California Museum of Photography, University of California, Riverside, Accession Number:1996.0009.X97736 California Museum of Photography ucr.emuseum.com/collectionoverview/3631#sthash.ujxVcGks.dpbs. Sajnos csak az adatokat olvashatjuk, a képek nincsenek beszkennelve, a kutatási kérésre nem reagálnak.
8 Kolta Magdolna: Képmutogatók. A fotográfiai látás kultúrtörténete, MFM, Budapest, 2003.
9 Farkas Zsuzsa: „Kukucskálni kötelező! Sztereóképek − a tudománytól a pornográfiáig”, Új Művészet, 2005/2., 10−11.
10 „Hírharang”, Hölgyfutár, 1855/258. november 12. 1029. [Eredeti tipográfia és helyesírás.]
11 A szemüveg kizárólag a Térbe zárt pillanat című könyv képeinek nézegetéséhez készült, tartós használata nem javasolt.
12 Bognár Katalin, Felvinczi Sándor: I. m., 10.
13 „Vezértémánk: Térhatású képek, Három dimenzió piros-kékben, Az anaglif eljárás, Térhatású fényképek készítése”, Digitális Foto Magazin, 2003. április, 24−40.; Hans Knuchel: „A harmadik dimenzió”, „Anaglif fotópályázat az interneten”, „Térélményt kínáló sík dimenziók”, „Világutazó (sztereó) fényképezőgéppel; Hopp Ferenc: „Anaglif készítése pontról pontra”, „Anaglif készítés Photoshop Elementsszel”, Digitális Foto Magazin, 2007. április, 16−40.
14https://www.opakfi.hu/akiktol-elbucsuztunk/73-palatinus-jozsef-1945-2021, Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület (opakfi).
15 Főorvos a Kátai Gábor Kórházban, Karcagon, szül.: 1959.
16 2007-ben és 2008-ban a PSA által kiírt versenyeken makrófényképezés kategóriában I. és II. díjat nyert.
17Nézőpontok. Térhatású fényképek a nagy háborúról, 2014. Magyar Nemzeti Múzeum. Pozsonyban, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen 2018-ban pedig Kolozsvárott is megnézhető volt. A látogatók 3D-szemüvegeken át nézhették a térhatású képeket.
18Bognár Katalin, Felvinczi Sándor: Nézőpontok: térhatású fényképek a Nagy Háborúról [Viewpoints: three dimensional photographs from the Great War], Anaglif Fotó BT, Budapest, 2014.
19 Eötvös Lóránd és Stróbl Alajos: Térhatású fotográfiák. LátóTérben, 2012. január 20. − március 24. A 3 dimenziós fotókiállítás képei részben Eötvös Lóránd (1848–1919) úti élményeit megörökítő gyűjteményéből, részben Stróbl Alajos (1856–1926) szobrászmester hagyatékában őrzött sztereo-fotó felvételekből származnak. 58 darab, 41x40 cm-es térhatású fénykép között számos kuriózum volt.
20 Két Földrész Határán – Isztambul Múltja 3D-ben (1898−1913), 2018. február, Cella Septichora Látogató Központ, Pécs.
21 2016. június 29. − július 24., Műcsarnok#Box.
