Kemenesi Zsuzsanna: L'Amour de l'art
Paris Photo − 2022. november 10.−13.
Grand Palais Éphémère, Párizs
A Paris Photo a különböző víziók, különféle gyakorlatok, magával ragadó irányzatok fókuszpontja.
Pierre Bourdieu francia filozófus, szociológus és antropológus, L'Amour de l'arti című munkája nyújthat elméleti keretet a látottakhoz. A párizsi Grand Palais Éphémère, a Paris Photo jelenlegi helyszíne, pár nap erejéig a képek mesterséges környezete, a hangulatok a „laboratóriumon” kívüli világ jelenségeire és folyamataira rezonálnak.
Ugyancsak L’Amour de l’art címen jelent meg 1938-ban Párizsban egy havilap a „Le mystère de la réalité redécouvert par la photographie” [A fotográfia újra felfedezte a valóság rejtélyét]ii című tanulmánnyal, amely Erwin Blumenfeld (Berlin 1897. − Róma 1969.) fotográfus gondolatait és önreflexióit tartalmazza, melyek szerint ő maga a „lehetőségek korlátain egyensúlyoz”. Megkísérli felfedezni a valóságban azt a tartományt, amelyből képes megalkotni a látványt.
A párizsi Musée d’art et d’histoire du Judaisme 2023. március 5-ig Erwin Blumenfeld fotográfiáinak és hitvallásának szentel egy egyéni kiállítás.iii Erwin Blumenfeld a fény és az árnyék nyelvtanát használja, amikor képeivel a szépségről beszél. Ez a gondosan őrzött nyílt titok. Erwin Blumenfeld elhív minket a maga fenséges, nagyvonalú és csodálatos világába.
„How seroiusly I take beauty!” – vallja Erwin Blumenfeld, azaz kétségtelen, hogy mennyire komolyan kell venni a szépséget, […] annál is inkább, hiszen felelősek vagyunk a holnap ízléséért – olvasható a Musée d’art et d’histoire du Judaisme kiállításán.
A Paris Photon a világ négy sarkából képviseltetik magukat a galériák, könyvkiadók, intézmények, kurátorok és gyűjtők. 2022-ben huszonötödik alkalommal került megrendezésre ez az esemény, amely valójában fizikai mivoltával mindig felüdülést jelent a digitális konvergenciával dacolva. Tények, számok, adatok: a 201 galéria idén 31 országból gyűlt össze. A 34 könyvkiadóval egyetemben nyújtottak élményeket a fotóesztétika híveinek. A Paris Photo programsorozata a Francia Művelődési Minisztérium kezdeményezéseként valósul meg minden évben. Az art fair mellett a Paris Photo Online Viewing Rooms biztosítja előre a technikai hátteret, egy adatbázist. A fizikailag jelenlévő galériák Dél-Amerikából, Ázsiából, Afrikából, Közel- és Középkeletről érkeztek Párizsba.
Ezúttal Japánból a The Third Galéria jóvoltából Okanoue Toshiko Invitation és a The Call című kollázsai hívták fel magukra a figyelmet finom kidolgozásukkal, összetéveszthetetlen stílusérzékükkel. Beengednek a világukba. Leginkább Tokióban, Kyotóban és Oszakában nyert teret, az európai galériákban alulreprezentált ez a komplex, minden részletében kidolgozott látványvilág. Okanoue Toshiko kollázsait Portlandben a Charles A. Hartman Fine Art galériában állították ki Drop of Dreams címmel, illetve Hustonban a Museum of Fine Arts rendezett egyéni kiállítást belőle. Anyaga Tokióban The Miracle of Silence címen volt látható a Tokyo Metropolitan Teien Art Múzeumban.
Szerepelt még egy érdekesség a Paris Photon a japán fotográfia világából, a svájci Christophe Guye Galéria válogatása. A zürich-i galériában 2023. március 23-ig látható Rinko Kawauchi retrospektív kiállítása. A Christophe Guye Galéria weboldalán virtuális túra opcióval bejárható a kiállítás. A Paris Photora ezúttal Rinko Kawauchi Illuminanceiv albumának újrakiadását hozták el. A tíz évvel ezelőtt bemutatott könyv kibővített kiadása az Aperture gondozásában jelent meg. Megindítóan költői módon játszik a képzelettel és a szenzibilitással.
Aki egy kicsit is odafigyelt, megtalálhatta az információs anyagban a közel háromszáz dedikáló művész között, hogy Rinko Kawauchi személyesen is tiszteletét tette a Paris Photon. A legigényesebb bibliofil szempontokat is figyelembe véve készült el a fotóalbum fakszimile kiadása.
A Christophe Guye Galéria másik meglepetése a Risaku Suzuki Sakura [Cseresznyefa virágzás] című kiállítása. Risaku Suzuki White című, hópelyhekről készült sorozata pedig Ukichiro Nakaya haikuját idézi: „A hópelyhek levelek a mennyből”.
A Grand Palais Éphémère-be belépve Roberto Kusterle Silent Mutation című anyaga került bemutatásra, melyet az akvarellek kifinomultsága jellemez, ugyanakkor képei tónusgazdaságát a japán tusrajzok könnyedségével egyesíti. Roberto Kusterle kálcium ferrocianidot (sárgavérlúgsót) használ a nyomatok legsötétebb tónusú részein, és akvarellel fedi le a túlontúl ragyogó fehér részeket. A gazdag tónusrepertoár és a visszafogott színek finom elegye a kézi festés eredménye. A szlovén és bécsi Photon Galéria által képviselt művész, Roberto Kusterle (1948 Gorizia, Olaszország) Stone Marks című sorozata 2011-es munkáit öleli fel. Az Atlante dei segni című képe a megpihenő kariatidát ábrázolja. A kariatidák ókori görög nőalakok, akik a homlokzatot hivatottak tartani; ők az erkély- illetve párkányhordozók legszebb példái.
A Zürichi Operaházat és a Milánói Scalát Martin Liebscher örökítette meg. Ez nem is olyan kis horderejű vállalkozás. Átjárhatóság van a térbeli és időbeli művészetek között, a tudományterületek és a művészetek között, a műfajok között. A koppenhágai Martin Asbæk Gallery évek óta olyan művekkel képviselteti magát, amelyek ellenállnak a modernitás homogenizáló vonzerejének, reagálnak a kulturális kontextusra és képesek új terek és időbeliségek befogadására.
Ilyenkor mindig megerősödik az az elképzelés az emberben, hogy a Paris Photo a csodálkozás, a találkozás és az empátia tere. Egy hiperkifinomult hely a világban.
Az Alzueta Gallery Barcelonából Andrea Torrest képviselte, akinek 2020-ban az Opéra National de Paris-ban nyílt az Aida képeiből egyéni kiállítása. Olyan látványokat komponál, hozzáteszem, a legletisztultabb formában, amelyek arra invitálják a közönséget, hogy történeteket fonjanak köré. A környezet determinálja a cselekvést, megindíthatja vagy blokkolhatja a fantáziát. Andrea Torres fényfestményei és látványvilága olyan erőt hordoznak, hogy képesek váratlan helyekre elvinni a gondolatainkat.
Paolo Roversi munkáit mind a párizsi Galerie Camera Obscura, mind a londoni PACE Gallery bemutatta. Egyébiránt a PACE Gallery a világ számos pontján képviselteti magát: New York, London, Hong Kong, Szöul, Genf, East Hampton, Palm Beach, Los Angeles, ahol kirendeltségük van.
A Galerie Camera Obscura gáláns módon felvállalta a klasszikus szépségeszmény bemutatását, erről tanúskodnak Sarah Moon Anatomie és Paolo Roversi Roos című kiállított munkái, amelyek mind ezt a harmonikus világot idézik fel. Időtlenek, gyönyörködtetnek, nem meglepni szeretnének, hanem nyugalmat árasztanak. Ennek megvannak a humán szociobiológiai gyökerei: „A kulturális fejlődésnek vannak olyan invariáns elemei, amelyek mindenekelőtt az egyéni érdekek és a személyközi kapcsolatok történelmi korokat átívelő állandó vonásait foglalják magukban”.v
Formai szempontból két galéria lépte át a műfaji határokat a legnagyobb természetességgel, engedve a tér nyújtotta lehetőségeknek. Az egyik, a londoni PACE Gallery, így nyilatkozott: „Paolo Roversi fotográfus és Sheila Hicks textilművész 2021-ben készült multimédiás alkotásai a galéria repertoárjában a leghangsúlyosabb anyag, megkülönböztetett figyelmet érdemelnek.”vi A fotográfia határain túllépve a galéria hely-specifikus installációt hozott létre. A másik formabontó kezdeményezéssel a londoni Huxley-Parlour Gallery hívta fel magára a figyelmet. A falaikat a kiállított képekkel stílusösszhangban festették ki. A Huxley-Parlour Galériában hozzáférhetőek Bill Brandt, Erwin Blumenfeld, Cecil Beaton, Arnold Newman művei egyaránt. Azonban nem a fotótörténet kanonizált útját választották, hanem a brooklyni Daniel Gordon csendéleteihez alakították a standot, minden részletében átgondoltan, gondos munkával varázsolták élénkké és határtalanul derűssé.
Dita and Leopard című munkájával szerepelt a Paris Photo-n Youssef Nabil a Galerie Nathalie Obadia Paris / Brussels jóvoltából. Youssef Nabil 1972-ben Kairóban született, vizuális kultúrája az egyiptomi közegből származik, jelenleg Párizsban és New Yorkban él. Munkásságában meghatározó a mozgókép világa, ebből merít ihletet. Minden egyes munkáját kézzel festi ki, így a nyomatok darabonként változnak. A Stevenson Galéria Fokvárosból Viviane Sassen Juno című alkotásával képviselte magát. Vivien Sassen retrospektív kiállítása pedig az elmúlt tizenhét év munkásságából egy utazó kiállításon az Arles-i Fotófesztiválon, illetve többek között a Scottish National Portrait Gallery-ben és a Winterthuri Fotómúzeumban volt látható. A párizsi in camera galerie Claudine Doury francia fotográfusnő Kaunas-ban készített munkáját hozta el. Az 1999-ben Leica Oscar Barnac Award nyertes fotográfusnak az in camera galerie 2020-ban Amour címmel rendezett önálló kiállítást. Jean-Philippe Charbonnie Les jambes de Marisa című fotográfiájával a Gallery Rouge gazdagította Párizs hangulatáról alkotott eredeti elképzeléseinket.
Jacques Henri Lartigue The Famous Rowe Twins of the Casino de Paris című képét a New York-i Ötödik sugárúton található Edwynn Houk Gallery mutatta be biztos stílusérzékkel.
Hiszem, hogy a kultúra, ezen belül is a művészetek jobbá tehetik a világot.
Ha valaki mondjuk erre vágyik, az pont azt fogja kapni, amit szeret.
A Paris Photo az a hely, ahol a világ megannyi kultúrája és fantáziája találkozik – megragadva a fotográfiák fizikai mivoltának romantikáját
Lábjegyzet:
1 Pierre Bourdieu, Alain Darbel : L'Amour de l'art : les musées d'art européens et leur public, Paris, Les Éditions de Minuit, 1969.
2 L’Amour de L’Art, No. 5, juin, 1938, Paris, Les Éditions Hyperérion.
3 Les Tribulations d'Erwin Blumenfeld, 1930−1950, Le musée d'art et d'histoire du Judaïsme, 2022. október 13. – 2023. március 5.
4 Rinko Kawauchi: Illuminance, 384 pages, Hardcover, 22x27,9 cm (8,7x11 in.), New York, Tenth Anniversary Edition, Aperture, 2021.
5 Bereczkei Tamás: A génektől a kultúráig. Szociobiológia és társadalomtudomány, Cserépfalvi Könyvkiadó, Budapest, 1992, 125.
6 Szóbeli közlés. Ford. Kemenesi Zsuzsanna.
