Fejér Zoltán: Gink Károly és a Hasselblad fényképezőgép

A száz éve született Gink Károly (1922−2002) számára fontos volt, hogy felvételeit az általa elérhető legjobb minőséget nyújtó eszközökkel készítse el.

Előjáték

1986. április 8. és 10. között Budapesten, a VII. kerületi Asbóth utca 15. szám alatt lévő bemutatótermében az Ofotért Vállalat a svéd Hasselblad és a Profoto, valamint az olasz Durst cégekkel közösen „nagyteljesítményű fényképezőgépek és tartozékok, műtermi villanó-készülékek, nagyítógépek” kiállításáti rendezte meg. Gink Károly az egyik nap egy diavetítést is tartott, ahol a Görögországról illetve a szovjet tagköztársaságokról szóló könyvei anyagából láthattak a nézők élményt nyújtóan érdekes színes képeket.

A vetítésen bemutatottakból a mai napig emlékszem egy városképre, amelyet Gink Tbilisziben, Grúzia fővárosában fényképezett, alkonyatkor. Mint elmondta, a 250 mm-es objektívjéhez egy (japán gyártmányú, Vivitar márkájú) kétszerező konvertert illesztett. Az eredmény, a távlati hatás megdöbbentette a helyi segéderőket, akik szerint a téma egyes részei 30 kilométer távolságban helyezkedtek el a felvételi ponttól. Így vált érthetővé, hogy néhány más, szintén levetített diapozitívon a görög tengerparton fényképezett sirályok miért keringtek olyan „attraktív közelségben” a magyar fotóművészhez. (Ezekhez a felvételekhez is a 250 mm-es gyújtótávolságú, nyugatnémet Sonnart használhatta az idős mester.) A hazai szakmai közönség utolsó érdeklődői a bemutató bezárásakor, 1986. április 10-én, csütörtökön 18 órakor megnyugodva távoztak az Asbóth utcából, Gink Károly viszont éppen akkor élénkült fel: képanyagát már az előző nap becsomagolta és azon a délutánon átadtaii a Hasselbladtól érkezett svéd alkalmazottaknak, akik azt el is szállították Göteborgba.

A tárlat előkészületei

Gink Károly a következő héten (!), azaz 1986. április 16-án szerdán kora reggel beült ezüstszürke diesel Toyotájába, este megszállt Berlinben, majd másnap, csütörtök kora délután megérkezettiii Göteborgba. Ebben a svéd városban (az Östra Hamngatan 3. szám alattiv) állt akkor a világ(űr)hírűnek mondható Victor Hasselblad Aktiebolag cég épülete. A NASA részére a Holdon is használt fényképezőgépeket szállító gyár az Östra Hamngatani házban egy fotógalériát is működtetett, ahol első kelet-európaiként − és magyarként − Gink Károly fotókiállítását lehetett megtekinteni 1986. április 17. és május 14. között.

A kiállítás híre-ténye nehezen jutott el a magyar fotós szakma köztudatába, már ha létezett ilyen egyáltalán… Hajdú Éva érzékelve a helyzetet, Budapesten beszélgetett a már hazaérkezett fotóművésszel; cikkev 1986. május 9-én jelent meg.

Én ebben az időben levelezésben álltam a svédországi gyárral, mivel az 1984-ben vásárolt Hasselblad 500 C típusú fényképezőgépem budapesti javítása után további, a jobb használathoz szükséges részletkérdés iránt érdeklődtem. A göteborgi irodában akkor még dolgozott egy magyar származású hölgy, Amanda Krőnstad. Ő fordította le svédről magyarra a gyár egyes közleményeit, katalógusaik szövegeit, majd ezeket küldte el a levélben érdeklődő honfitársainknak. A Göteborg egyik délnyugati városrészében, Vastra Frőlundában lakó Amanda Krőnstad – valószínűleg már nyugdíjasként − 1987 októberében kérésemre azt is elintézte, hogy Nils Peterson, a gyár alkalmazottja állítson ki egy hivatalos igazolást a tulajdonomban és használatomban lévő Hasselblad 500 C típusú gép gyártási idejéről.

Gink tárlatáról is Amanda Krőnstad értesített. Elküldte nekem postán a meghívót és kivonatolta a sajtótájékoztató szövegét. Meglepte a kiállítás ténye, mert lehet, hogy elvárta volna: az előzetes egyeztetésbe vonják őt is be. Erre azonban úgy látszik, nem volt szükség, mivel Gink a gyárral akkor már két évtizedes kapcsolatot ápolt.vi A cég folyóiratának, a Hasselblad Forumnak az 1977/4-es számába Gink Károly írt egy cikket, amelyhez Lars Bengtssonvii fűzött magyarázó kiegészítéseket. Illusztrációként az akkor már széles körben bemutatottviii Bartók-anyagból válogattak színes felvételeket.

Gink kiállítását természetesen nem csak a sajtótájékoztató anyag, hanem egy cikk is részletesen leírta a Hasselblad Forum 1986/3-as számában. Mindkét ismertetés felsorolta a magyar fotóművész nemzetközi eredményeit: 35 különböző csoportos kiállításon nyert érmét és megemlítették a nemzetközi Fotóművészeti Szövetségtől (FIAP) kapott EFIAP nevű kitüntető címét. A svéd leírás szerint negyven könyve jelent meg, bár ebből az adatból a külföldi érdeklődők nyilván nem ugyanazt a következtetést vonták le, mint a hazai olvasók. Előbbiek szorgalmas embernek vélhették, míg honfitársaink a lehetetlen körülmények közötti emberfeletti teljesítményt gondolhatták tiszteletre méltónak.

A fotóművész Hajdú Évának nyilatkozvaix Gink Károly elmondta, hogy húsz éve dolgozik Hasselbladdal. Még az MTI alkalmazottjaként találkozott munkája során a japán Zenza Bronica és a svéd Hasselblad 6x6 cm-es képméretű egyfényaknás-tükörreflexes, cserélhető objektíves fényképezőgépeivel. A magyar alkotó az 1950-es évek végén és az 1960-as évek közepén viszont még a keletnémet ipar remeklését, a Praktisixet favorizálta, de rájött, hogy létezik annál jobb minőséget biztosító eszköz is. Szabadúszóként be is szerzett egyet.

A Bartók-anyag egy részét a fotóművész már Hasselbladdal fényképezte. Ennek a képsorozatnak az egyik első bemutatója a Ferencvárosi Pincetárlatonx volt 1974. áprilisában. Gink önarcképein is megjelent egy fényképezőgép-részlet, amely a Hasselblad tüköraknás keresőjének helyére illeszthető PME típusú, fénymérős prizma tetejét ábrázolja. A svéd műkedvelő fényképész és konstruktőr, Victor Hasselblad (1906−1978) által kimunkált egyfényaknás-tükörreflexes, 6x6 cm-es, tekercsfilmes fényképezőgép eredetileg viszont tüköraknás képkeresővel készült.

A születési centenárium alkalmából, GINK100 címen, Kecskeméten rendeztem kiállítást a Magyar Fotográfiai Múzeumban, amely 2022. december 1-ig volt megtekinthető. A Fotóhónap 2022 rendezvénysorozat részeként 2022. november 3-án Budapesten, a Mai Manó Házban megrendezett Gink és kora című szimpóziumon öt előadás hangzott el. Egyik rendezvény sem érintette azonban a mester fényképezőgép-használatát.

Rövid cégtörténet

Az 1841-ben alapított cég 1887-ben bővült fotórészleggel. A következő évtől ők árusították az amerikai Eastman Kodak cég gyártmányait is Svédországban. 1893 és 1913 között 9x12 és 12x16,5 cm-es képméretű, ejtőlemezes, dobozos fényképezőgépeket is készítettek, Hasselblad Svenska Express néven. Kérdés, hogy az első világháború előtti időben a legyártott 13 ezres darabszám soknak, vagy kevésnek számított-e?

1941-ben Victor Hasselblad érdekes felkérést kapott. A svéd hadsereg katonái egy lezuhant német repülőgépben légi fényképezésre kialakított kivitelű kamerát találtak. Felkérték a göteborgi gyártót, hogy állítson elő egy, a német fényképezőgéphez hasonló, kézből történő használatra, valamint nagyméretű tekercsfilm befogadására alkalmas, cserélhető objektíves eszközt. 1941 és 1945 között az akkor Ross Aktiebolagetnek elnevezett leányvállalat 342 ilyen tárgyat készített és szállított le a megrendelőnek, azaz a svéd hadseregnek.

A II. világháború alatt a Ross cég – egészen 1950-ig – faliórákat is gyártott (furcsa módon Exakta márkanéven), összesen mintegy 95 000 példányban. Másik sikeres termékük egy kisfilmes, kékeszöldre zsugorlakkozott házú diavetítő volt, amelybe 127 mm-es Kodak vetítő objektívet szereltek. A viszonylag hosszú gyújtótávolság és nagy lámpaház azt sugallja, hogy ezt a projektort közepes méretű teremben történő használatra tervezték. Ötezer darab értékesítése után a termék gondozását átadták egy másik cégnek.

Victor Hasselblad 1948. október 6-án mutatta be New Yorkban egy sajtótájékoztató keretében az egyfényaknás-tükörreflexes, cserélhető objektíves, redőnyzáras fényképezőgépét. A bemutató színhelyét az is indokolta, hogy a svéd gépvázhoz az USA-ban készített objektíveket használtak. Ez utóbbiak, valamint a Hasselblad 1600 F-nek elnevezett kamera zárfelhúzó gombja egyértelmű hasonlóságot mutat a Kodak akkori termékeivel, amelyek egy részét a rochesteri gyár magyar származású konstruktőre, Mihályi Józsefxi tervezete.

1952-ben jelent meg a Hasselblad 1000 F. A redőnyzárának a legrövidebb expozíciós ideje az 1/1600 helyett „csak” 1/1000 volt, de a gyártó javította az előző típus használat során jelentkező egyes hibáit. Fontos változásnak számított, hogy az amerikai termékek helyett az objektívsor (5,6/60; 2,8/80; 3,5/135; 4/150;xii 5,6/250) a nyugat-németországi Zeissnél, Oberkochenben készült. Miután Victor Hasselblad szenvedélyes madárfényképésznek számított, egy 500 mm-es gyújtótávolságú angol gyártmányú Dallmeyer teleobjektívet is ajánlott az 1000 F-hez.

1954-től forgalmazta a cég a 4,5/38 mm-es Zeiss Biogon nagylátószögű objektívvel fixen egybeépített Supreme Wide Angle nevű optikai keresős fényképezőgépét, amelyből öt év alatt 2000 darabot adtak el. A kereskedelmi siker hatására az eszközt még kézre állóbbra tervezték át és hosszú évtizedekig árusították.

1957-ben, jelentős változtatás után mutatta be a gyártó a Hasselblad 500 C-t. A fényképezőgép annyiban tért el az 1600 F-től és az 1000 F-től, hogy a gépváz helyett a csereobjektív(ek)be szerelt központi zárszerkezettel működött. Ez természetesen megdrágította az eszközt, mivel a nyugatnémet gyártó minden objektívet Synchro-Compur márkájú, 1-től 500 mp-ig exponáló zárszerkezettel épített egybe.

A NASA is felfigyelt az Egyesült Államokban hamar népszerűvé váló és kifogástalan képminőséget biztosító fényképezőgépre és elektromotoros filmtovábbító motor beépítését javasolta. Az űrkutató cég állta is a szavát, mert a kéréseik alapján létrehozott 500 EL típusú modellek számukra módosított változataiból 11 darabbal fényképeztek isxiii a Hold-expedíciók alkalmával.

Gink Hasselblad használata

Ernst Wildi 1986-ban egy 342 oldal terjedelmű kötetbenxiv ismertette a svéd fényképezőgép különböző típusainak jellemzői közül az általa fontosnak vélt részleteket, de nem az összest. (Mivel ez a terjedelem sem volt elegendő a teljes ismertetésre, nem várhatjuk el a néhány mondatos Wikipédia leírástólxv a műszaki részletek szakszerűségét.) Wildi könyvének előszava szerint a kamerával alkotó módon történő fényképezésnek csak a felhasználó képzelőereje szab határt. Nos, kreativitásnak Gink Károly nem volt híján. A gépvázak közül az 500 C/M-et, a csereobjektívek közül a 250 mm-est, a nagylátószögűek közül a 3,5/30 mm-es Zeiss Distagon 180 fokos halszemobjektívet részesítette előnyben. Ezen túlmenően Károly kellően kiaknázta a kamera felépítéséből adódó egyik lehetőséget. A filmet ugyanis nem a gépvázba, hanem az ahhoz szervesen és szorosan kapcsolódó film-magazinba kell tölteni. A zárfelhúzáskor a gépvázba épített és a magazinnal összekapcsolódó fogaskerék továbbítja a filmet. Ha a fényképező ezt nem óhajtotta, akkor a magazint (ugyanúgy, mint filmcsere esetén) levehette a gépvázról és „csak” a zárszerkezetet húzta fel. Ily módon egy filmkockára többször is rá lehetett exponálni, ami jelentősen fantáziadús egybekombinálásokat tett lehetővé. Ginken kívül a nála fiatalabb Török László (1948−2020) és Tóth György (1950) alkalmazta néhány évvel később a Hasselblad fényképezőgép által nyújtott lehetőséget. Az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején a Képzőművészeti Kiadó naptárainak felelős szerkesztőjeként mindhárom alkotó anyagával dolgoztam. 1992-re Gink fotóiból két különböző asztali naptárt is összeállítottam. A 6221-es típusúban megjelent néhány „egybeexponálós” városkép; a 6243-as tizenhárom felvétele közül szinte mindegyik egy-egy kreatív előtéttel készült. (Ugyanebben az évben jelent megxvi Török László 6204-es típusú, fekete-fehér felvételeket tartalmazó falinaptára, melyet a Kiadó benevezett a Kodak Stuttgarti naptárversenyére és díjat is nyert.xvii)

A göteborgi tárlat részletei

Gink Károly évtizedes, de laza kapcsolatot ápolt a göteborgi gyártóval. Elsősorban leveleztek és a folyóiraton kívül a magyar fotós megkapta a termékismertető anyagokat is. Indiai útja előtt Gink a 45 fokos hőség és a 90 százalékos páratartalom miatt átvizsgáltatta a cég szakembereivel felszerelését és tapasztalatairól be is számolt a svédeknek. Az 1977-es cikk után majdnem egy évtizednyi szervezés következett. Végül Károly egy kétszáz képes anyagot mutatott be a gyáriaknak, amelyből a Galériát vezető alkalmazottak a tárlathoz tíz színes és harminchárom fekete-fehér fotót választottak ki. Ezek között azonban (a sajtófotók alapján) szerintem olyanok is voltak, amelyeket már Gink az 1962-es budapesti fotókiállításán is szerepeltetett, tehát még nem Hasselbladdal készültek.

Az akkor ötszáz fős göteborgi cég alkalmazottai közül sokan fényképeztek. Ott-tartózkodása alatt Ginket felkérték egy belső fotópályázati anyag zsűrizésére. Károly vehemenciáját és sajátos német nyelvű megfogalmazásait ismerve nem meglepő, hogy a kétórás képbírálatotxviii még a cégvezetők is türelmesen végigülték. Viszonzásként a magyar fotóművész 160 képből álló diavetítését hasonló érdeklődés kísérte. Visszakanyarodva a cikk kiindulásához: biztosra vehetjük, hogy ezen az előadáson a göteborgi nézők ugyanazt az anyagot láthatták, mint a budapestiek az Asbóth utcában, az előző héten…

Lábjegyzet:
1 A Metroprint által sokszorosított A/5 méretű meghívó az archívumomban.
2 Logikus feltételezés, amely a rendelkezésre álló adatokból következik.
3 Ismerve Ginket, nem valószínű, hogy Skandináviáig vonatozott volna.
4 A jelenleg elérhető információk szerint a cég 2002-ben elhagyta ezt a házat.
5 Hajdú Éva: „Gink Károly fotói a Hasselblad-galériában”, Magyar Nemzet, 1986. május 9. A szerző szíves engedélyével közlöm írásának részeit.
6 Az viszont kérdéses, hogy milyen nyelven kommunikáltak, mivel tapasztaltam, hogy Gink közepes társalgási szinten és csak németül beszélt.
7 Gink Károly, Lars Bengtsson: „Sehen und sehen lassen”, Hasselblad Forum, 1997/4, német nyelvű változat.
8 1976. februárjában például Új-Delhiben, a Triveni Galériában rendeztek a képekből bemutatót.
9 Hajdú Éva: I. m.
10 Nyomtatott meghívó a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményében.
11 Fejér Zoltán: Négy név – száz év fotótechnika-történet, Műszaki Kiadó, Budapest, 1997.
12 A forrásul felhasznált, német nyelvű 0.005T30 2/1980 jelzésű Hasselblad prospektusban ugyan 4/250 szerepel, de úgy vélem, ez sajtóhiba.
13 Az űrhajósok csak a filmmagazinokat hozták vissza a Holdról, a gépvázakat és az objektíveket súlyuk miatt otthagyták!
14 Ernst Wildi: The Hasselblad Manual, Focal Press, London and Boston, Third edition, 1986.
15 A műszaki jellemzők (redőnyzár, központi zár, cserélhető objektívsorozat) lényegi elemei leírásának pontatlanságai feltűnőek a Wikipédia Hasselbladról szóló szócikkében.
16 Fejér Zoltán: A Képzőművészeti Kiadó 1992. évi művészeti naptárainak katalógusa, Budapest, 1991
17 Tóth György anyagának közreadása is szerepelt a Kiadó tervei között. A cég átszervezése miatt az elképzelés sajnos már nem valósulhatott meg.
18 Hajdú Éva: I. m.