Anne Kotzan: Fotográfiai koncepciók és kincsek - Az SK Stiftung Kultur Fotográfiai Gyűjteményének gyűjteményi kiállítása Kölnben

„Aki lát, hamar okul, inkább, mint előadások és elméletek által, köszönhetően ezeknek a
világos, erőteljes képeknek, és megtapasztal valamit másokról és magáról is. i“

„August Sander: Kortársak és utánzók”, ez lehetett volna az alternatív elnevezése az SK Stiftung 25 éves jubileumi kiállítás sorozatának, amelynek fotográfiai gyűjteményét 1992-ben alapították Sander hagyatékánakii a megvásárlásával. A kollekció a portrék mellett tájképeket, természetfotókat, városi látképeket, ipari és építészeti felvételeket foglal magába, ezen túlmenően pedig a konceptuális munkák melletti hitvallásnak, továbbá a dokumentáló, dokumentaristaiii kép mint művészi alkotás újraértékelésének is tekinthető.

Az 1997 óta aktívan működő fotográfiai gyűjtemény az 1975-ben létrehozott, kölni székhelyű SK Stiftung Kultur der Sparkasse KölnBonn (A Köln-Bonn Takarékpénztár Kulturális Alapítványa) négy részlegének egyike. A 25 éves évforduló alkalmából a saját állományából összeállított válogatással két kiállításon mutatta be tevékenységét, amelyek elnevezésükkel az 1997-ben ?Vergleichende Konzeption [Összehasonlító koncepció] címmel megrendezett első kiállításra utalnak. A cím vörös fonálként húzódik végig a gyűjteményi tevékenységen, ami megengedi, hogy a korabeli (régebbi) művek párbeszédet folytathassanak kortárs munkákkal. Mindenkor saját korszakuknak megfelelően értelmezve őket, megmutatkoznak a rokon vonások, a fejlődési irányok és a különbségek a képi tapasztalatot, illetve a képi nyelvet, valamint a témaválasztást illetően. Míg az első rész a portréval, a tájjal és a növényvilággal foglalkozott, a második részben a jelenlegi kiállításon a városi életre, az építészetre és az iparra fókuszáló munkák láthatók.iv Bármennyire is különböznek a német és külföldi fotográfusok (és -nők) koncepciói és témaválasztásuk, „legalább annyira egyesíti őket az a késztetés, hogy birtokba vegyék az általuk megélt környezetet a képi dokumentumban, és azt lehetőség szerint differenciált és autentikus formában közvetítsék.”v A témák szembeállításából létrejön egy feszültséggel teli közeg a múlt és a jelen között, amelynek szembenézésre, számadásra kellene késztetni.

Az intézmény gyűjteményi és kiállítási koncepciójának kiindulópontját August Sander (1876−1964) saját egykori archívuma jelenti. Az állomány része 10700 negatív, több mint 6000 vintázs nagyítás, dokumentumok és Sander levelezése. A huszadik század emberei című híres portrégyűjteménye, amely ötven eredeti nagyítást tartalmaz, a tájképei, látképek a régi Kölnről, megbízásos munkái, valamint a kevésbé ismert kéztanulmányai döntő fontosságúak. Mindenek előtt a portréfényképezésre gyakorolt hatása számít előremutatónak és korszakos jelentőségűnek. „Az alapvetően új kihívások, ahogy a médiummal bánt, valamint az embert ábrázoló egyedi vagy csoportképek tükröződnek vissza benne – ezek olyan értékmérők, amelyek lényegesek a fotográfiai gyűjtemény számára.”vi

Visszatekintés
A gyűjteményi bemutató első részében több mint 380 művet állítottak ki a „portré, tájkép, növénytan” központi témájához kapcsolódva, példamutatóan szemléltetve ezeket 25 egykori, valamint kortárs művészi felfogás segítségével. Láthatók fotók Eugéne Atget-től, Lawrence Becktől, Laurenz Bergertől, Karl Blossfeldt-től, Ursula Böhmertől, Christian Borcherttől, Natascha Borowsky-tól, Paul Dobétól, Hans Eijkelboomtól, a Folkwang-Auriga Verlagtól, Bernhard Fuchstól, Candida Höfertől, Fred Kochtól, August Kotzsch-tól, Andreas Madertől, Francesco Neritől, Simone Niewegtől, Gabriele és Helmut Nothhelfertől, Albert Renger-Patzsch-tól, Andreas Robins-tól, Max Bechertől (aki Bernd és Hilla Becher fia), Judith Joy Ross-tól, Martin Rosswogtól, August Sandertől, Oliver Siebertől, Antanas Sutkus-tól, Jerry L. Thompsontól és Albrecht Tübkétől.

Aktuális
Még 2023. január 22-ig látogatható a kölni kiállítás második része, amely 450 m2-en, az alapítvány saját tereiben látható, és ahol több mint 300 művet állítanak ki 21 – német, olasz, amerikai és japán – fotográfustól a városi élet, az építészet, és az ipar témakörében. A központi helyet itt is Sander foglalja el a különféle témájú felvételeivel (kikötői látképek, kölni mulatók, megbízásra készített építészeti és ipari felvételek, továbbá Köln egykor 1920−1939). A párbeszéd itt Bernd és Hilla Becher, Boris Becker, Joachim Brohm, William Christenberry, Jim Dine, Claudia Fährenkemper, Lee Friedlander, William Guerrieri, Ruth Hallensleben, Candida Höfer, Horst Lang, Werner Mantz, Daido Moriyama, Albert Renger-Patzsch, Achim Riechers, Stephen Shore, Katja Stuke, Henry Wessel és Petra Wittmar munkái között jön létre. Egyértelműen megmutatkozik a fotográfiai gyűjtemény törekvése arra, hogy különös hangsúlyt fektessen a düsseldorfi Becher tanítványok műveire, akik közül összesen hatnak a munkái kerültek most bemutatásra.

A kiállítás központi eleme Bernd (1931−2007) és Hilla Becher (1934−2015) életműve, akik nemzetközi ismertségre és elismertségre tettek szert a szállítótornyokat, víztartályokat, kohókat, gáztartályokat, vagy a Sieg vidékén található favázas házakat ábrázoló képtipológiáikkal. A nagy formátumú fényképezőgéppel szórt fényben készített portrészerű felvételeik a különféle építészeti formákról „márkavédjegyükké” váltak. Munkáik a fotográfiai gyűjtemény alapítása óta alkotják az intézmény számára legfontosabb második csoportot. A számos házon belül rendezett kiállítás mellett nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a nemzetközi színtéren is elhelyezzék Becherék művészetét, és számos kiadvánnyal tették azt láthatóvá. A mostani kiállításon a waltropi bányáról 1967 és 1982 között készült anyaggal szerepelnek. A dokumentáció egyik jól körülhatárolható kivonatát mutatják be 1982-ben készült eredeti felvételek segítségével a művészházaspár által meghatározott rendszerben. A két alkotó számára fontos volt, hogy az ipari létesítményeket a táj kontextusába helyezzék. „Mint egy elbeszélésben, úgy haladunk egyik csoporttól a másikig, a távlati képtől a részletek felé, és a csarnokokhoz, amelyek Becherék számára különösen érdekesek voltak Waltropban” – mondta Gabriele Conrath-Scholl, az alapítvány vezetője.vii

August Sander a Klöckner-Moeller elektrotechnikai cég megbízásából már az 1930-as években dokumentált egy kvarchomokbányát, illetve fényképezte a külszíni barnaszénfejtést. Nála azonban nem a gépek és az ipari létesítmények kerülnek előtérbe, hanem az átalakított természet. A nagy kiterjedésű kopár területről készült felvételei egyértelműen láttatják, miként képes megváltoztatni az ember a táj arculatát. Egy bányaács fiaként maga is dolgozott ércválogatóként egy vasércbányában. Már akkoriban elkészítette első felvételeit. Gyerekkora összekapcsolja Bernd Becherrel, akire szintén nagy hatással volt a vidék Siegen környékén. „A Klöckner-Moeller archívumában még háromszáz eredeti nagyítás lappangott Sandertől, amelyeket most tartós letétbe kapott az alapítvány.”viii Így némelyik ipari témájú felvételét most lehetett első alkalommal bemutatni, ezek között olyanokat, amelyek műhelyeket, irodákat és termékeket ábrázolnak. Érdekes összehasonlítani olyanok munkájával, mint Albert Renger-Patzsch, akinél már az 1920-as években meghatározó témaként jelentek meg az ipari és a technikai berendezések, vagy Ruth Hallensleben, akire szintén nagy hatással volt az „új látás”.ix Az unokahúga ajándékozásának köszönhetően 1500 nagyítás került a gyűjteménybe a főként ipari létesítményeket fényképező Hallenslebentől. A gumikesztyűk öntőformáiról készült felvétele a mostani kiállítás címlapképe lett. Caludia Fährenkempert már akkor lenyűgözte a külszíni barnaszénfejtés, mielőtt Becher osztályábax jelentkezett volna. Figyelmét leginkább a folyamatos kotró (Schaufelradbagger) hatalmas méretei vonták magukra. Vizsgamunkájához készített, igényesen kidolgozott fekete-fehér felvételein szembesíti a nézőt a gép monumentalitásával a tájban, akárcsak a csavarok és szegecsek részleteivel.

Az ipari felvételek érthetővé teszik, hogy az ember miként hagyja ott tevékenysége bélyegét a tájon, és hogy a táj, a természet és a városi élet miként csúsznak egymásba. Sander már korán kijelölte itt a metszéspontot, amikor a romantikus Rajna menti tájat fényképezte, vagy épp külszíni barnaszénfejtést. A természet egyre inkább függővé vált az ember formáló akaratától és gazdasági tevékenységétől. Már 1931-ben úgy nyilatkozott a WDRxi számára készített egyik rádióelőadásában, hogy „a tájban is felismerjük egy olyan kor emberi szellemét, amelyet a fényképező apparátus közvetítésével ragadhatunk meg.” Már itt utal arra, ami 1975-ben a Rochesterben megrendezett, azóta legendássá vált New Topoghraphicsxii című kiállításnak köszönhetően a tájképfényképezést átértelmezte, amennyiben értékmentesen és elfogulatlanul került az ember által megváltoztatott táj a képbe. A kiállító tíz fotográfus között szerepelt akkor Stephen Shore és Henry Wessel, akiknek a munkáit most bemutatta az SK Stiftung, és egyedüli nem amerikaiként ott lehetett akkor a Becher házaspár, és ezzel bezárul a kör.

Stephen Shore kiállított munkái egytől egyik a korai American Surface [Amerikai felszín] című sorozatából származnak. Shore-t a banalitás ragadta magával. „Vizuálisan tudatosan akartam átélni a napot. Így elkezdtem mindent lefényképezni, […], az utcákat, amelyeken jártam, a városokat, amelyeket meglátogattam.”xiii Iránymutató ezen kívül, hogy már akkor színes filmre dolgozott. Henry Wessel is az urbánus amerikai életvilágban találta meg motívumait. Fekete-fehér felvételein a kaliforniai fények jelentik a központi témát. „A fénynek csaknem testi jelenléte volt, úgy tűnt, mintha támaszkodni lehetne rá.”xiv

A fény Joachim Brohm vibráló színvilágú Culatra című sorozatában is meghatározó szerepet játszik, amely 2008 és 2010 között készült az azonos nevű portugál szigeten. Miközben ő mindent felhasznál a környezetében – kunyhókat, mindenféle szétszórt dolgot, csónakokat, a vizet és az égboltot – képei megformálásához, addig Boris Becker, az egykori Becher tanítvány, a városi életet az 1990-es évek elején bemutató sorozatában a lakóházak és előkertjeik építészeti megoldásaira koncentrált, és a képek sorába rendeződő tipológiaként jeleníti meg a lakók eltérő életfelfogását és viszonyaikat. Vele szemben függnek Candida Höfer rideg belső tereket ábrázoló felvételei, amelyek a 20. századi modern építészetet ábrázolják. Petra Wittmar saját szülőhelyén, Medebach-on dolgozza fel képei segítségével a helyi építési és strukturális változásokat 1979 és 1983 között. Józanul, lényegre törően és pontosan komponált fekete-fehér felvételein a külső látvány mellett belső tereket is megjelenít. Az ember perszónaként kívül marad. Hasonló kiindulópont figyelhető meg William Guerrieri színes munkáin, aki hatvan év elteltével vizsgálja – ma az észak-olaszországi Modena egyik városrészének tekintett – falu megalapítását követően a változás folyamatát fényképezőgépe segítségével. Guerrieri történeti dokumentumok reprodukcióinak felhasználásával saját formát talált dokumentarista törekvéseihez.

A gyűjtemény különös kincsei Jim Dine szerszámokról készített heliogravürjei.xv Egy két termet összekötő átjáróban függ egy válogatás a Dark Movie című 2001-ben készült 12 részes sorozatából. Dine számára központi szerepet játszanak a szerszámok, amelyek nemcsak művei létrehozásánál fontosak, hanem azok tárgyát is alkotják. A fényképezés „eszközként szolgál [számára], hogy a gondolkodás és az alkotás folyamatait analizálhassa és szemléltesse.”xvi A fényképezőgép ilyen konceptuális használata alkotja a hidat a többi bemutatott alkotói felfogáshoz, amelyeknél a (környező) világxvii megfigyeléséről és dokumentálásáról van szó.

A kiállítás hatékonyan tudatosítja a nézőben a különféle képanyagok összevetésével, hogy a fotográfiai gyűjtemény kötelező kritériumként a lényegre törő dokumentarista fényképezést és az azzal összekapcsolódó konceptuális eljárásmódokat tekinti iránymutatónak. A középpontban olyan gondolkodási irányok állnak, amelyek a határozottan körvonalazott, hagyományokban gazdag törekvéseket alkotó módon továbbfejlesztve testesítik meg, így biztosítva számukra a jelent és a jövőt.

Pfisztner Gábor

Lábjegyzet:
1 Alfred Döblin előszavából August Sander A kor arca című könyvéhez. Az idézet, és az ebből a könyvből származó további idézetek fordítója: Pfisztner Gábor.
A műnek több kiadása étezik, magyarul nem jelent meg. Az első kiadás: August Sander, Antliz der Zeit, Sechzig Aufnahmen deutscher Menschen des 20. Jahrhunderts von August Sander Mit einer Einleitung von Alfred Döblin, München, Kurt Wolff Verlag/Transmare Verlag, 1929. Újabb kiadás: August Sander, Antliz der Zeit, München, Schirmer/Mosel 1977. (2018).
2 És az ahhoz tartozó jogoknak (Ford. Pfisztner Gábor).
3 Az eredetiben a [das] dokumetraische Bild szerepel, a német (és az angol) nyelvben azonban nem tesznek különbséget a „dokumentáló” és a „dokumentarista” között. Az előbbi a kép dokumentum voltára helyezi a hangsúlyt, amely így egyfajta bizonyíték, az utóbbi viszont inkább egy „műfaji” meghatározás, illetve Walker Evans felfogása szerint „stílus” (ehhez lásd Leslie Katz beszélgetését Walker Evans-szel: L.K. Then photographs can be documentary as well as works of art? W.E.: Documentary? That’s a very sophisticated and misleading word. And not really clear. You have to have a sophisticated ear to receive that word. The term should be documentary style. An example of a literal document would be a police photograph of a murder scene. You see, a document has use, whereas art is really useless. Therefore art is never a document, though it certainly can adopt that style. [A fényképek lehetnek ugyanúgy dokumentálók/dokumentaristák, mint művészi alkotások? W.E. Dokumentáló/dokumentarista? Ez egy nagyon kifinomult és félrevezető szó, és nem is túl világos. Kifinomult hallással kell ahhoz rendelkezni, hogy jól értsük. A kifejezés a dokumentarista stílus kellene legyen. A szó szerinti dokumentumra a gyilkossági helyszínen készült rendőrségi felvétel lenne a példa. Maga is tudja, hogy a dokumentumot használják, célja van, a művészet ténylegesen haszontalan, céltalan. Ezért a művészet sosem dokumentum, de természetesen adaptálhatja ezt a stílust.] Art in America, March-April 1971, 82−89. Online elérhető az interjú első része, amelyben az idézett rész olvasható: https://americansuburbx.com/2011/10/interview-an-interview-with-walker-evans-pt-1-1971.html (utolsó letöltés dátuma: 2022. 12. 27.)
4 Teil 1. Porträt, Landschaft, Botanik [I. rész, portré, táj, botanika], 2022. február 11. és július 21. között volt látogatható, illetve Teil 2. Urbanes Leben, Architektur, Industrie [II. rész, városi élet, építészet, ipar], 2022. szeptember 2. és 2023. január 23. között látogatható (a ford.).
5 Sajtóközlemény a második kiállításhoz kapcsolódóan, [https://www.photographie-sk-kultur.de/ausstellungen/aktuell/#c1655]
6 Sajtóközlemény az első kiállításhoz kapcsolódóan (https://photography-now.com/exhibition/152227)
7 Elhangzott a Deutsche Gesellschaft für Photographie (DGPh, Német Fotográfiai Társaság) tárlatvezetésén 2022. november 22-én.
8 Elhangzott a Deutsche Gesellschaft für Photographie (DGPh, Német Fotográfiai Társaság) tárlatvezetésén 2022. november 22-én.
9 Az új látás az 1920-as és 1930-as években kialakult „stílusirányzat”, amelyet általában a Bauhaushoz, illetve egyes konstruktivista művészekhez kötnek. A fő célkitűzés a folytonos kísérletezés mellet a korszak „tárgyilagos, realista, illetve kíméletlenül valósághű” ábrázolása volt. Az irányzat lényegét kifejtő egyik kulcsfontosságú könyv Moholy-Nagy László: Festészet, fényképészet, film című kötete [Malerei, Fotografie, Film], Bauhaus Bücher 8. Albert Langen, München, 11925, 21927, magyarul a Corvina Kiadónál jelent meg 1967-ben, majd 1978-ban Mándy Stefánia fordításában, az utószót Otto Stelzer és Bíró Yvette írták. (A ford.)
10 Bernd Becher által vezetett képzés a Düsseldorfi Művészeti Akadémián (a ford.)
11 Észak-Rajna-Vesztfália regionális közszolgálati adójának a rövidítése, amelynek elődje 1927 és 1933 között a Westdeutsche Rundfunknak AG volt. Sander ennek a rádióadónak készítette előadássorozatát Vom Wesen und Werden der Fotografie [A fényképezés lényegéről és fejlődéséről] címmel 1931-ben, amelyet vasárnap reggelenként 8.30 és 8.55 között sugároztak. (V. ö.: https://augustsander.org/page/werke; [a ford.])
12 A New Topographics: Photographs of a Man-Altered Landscape című kiállítást a Georg Eastman House-ban működő International Museum of Photography-ban rendezte William Jenkins 1975 október és 1976 február között, amelyen Robert Adams, Lewis Baltz, Bernd és Hilla Becher, Joe Deal, Frank Gohlke, Nicholas Nixon, John Schott, Steven Shore és Henry Wessel Jr. vett részt. (https://library.nga.gov/discovery/fulldisplay/alma993325903504896/01NGA_INST:NGA) Lásd ehhez még: Emilia Mickevicius, "New Topographics," Smarthistory, October 14, 2020, (accessed December 13, 2022,) https://smarthistory.org/new-topographics/, valamint Pfisztner Gábor: „Közhelyek pusztával”, Fotóművészet, 2009/2. LII. évf. 2. szám. (http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200902/kozhelyek_pusztaval) (a ford.).
13 Stephen Shore: Uncommon Places America, Das Gesamtwerk, Mit einem Text von Stephan Schmidt-Wulffen und einem Interview von Lynne Tillman, München, Schirmer/Mosel, 2004. 178−179.
14 Henry Wessel: Werkausgabe in fünf Bänden, Göttingen, Steidl, 2006, 5.
15 Az eljárás részletes leírását lásd Kincses Károly, Munkácsy Gyula, Kolta Magdolna (szerk.): Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2000, interneten elérhető változatában: http://fotomult.c3.hu/pozitiv/fotoheliogravur/index.html (a ford.)
16 Elhangzott a Deutsche Gesellschaft für Photographie (DGPh, Német Fotográfiai Társaság) tárlatvezetésén 2022. november 22-én.
17 Az eredeti szövegben (Um)welt szerepel. A németben az Umwelt elsősorban környezetet jelent, de az Um zárójelbe tétele felfogható utalásként arra, hogy itt nem csak a környezetről van szó, hanem a világról is, amely az előbbit magába foglalja, és a kettő szükségszerűen egyszerre témája, tárgya a kutakodó megfigyelésnek és az eredmények rögzítésének a dokumentáció érdekében. (A ford.)