Farkas Zsuzsa: Magyar magángyűjtők

Beszélgetés Fejér Zoltán Györggyel

Számosan ismerik Fejér Zoltánt, hiszen sok fényképkiállítás résztvevője volt, miközben számos tárlatot rendezett másoknak is. Az alkotó művészi gyakorlat felől sok ismerőse van, de a fotótörténészek is figyelnek munkásságának másik, lényeges részére. Érdeklődik a régi fényképezőgépek, a régi technikák iránt. Jól ismeri a régi fényképezőgépeket és ki is próbálja őket a mai viszonyok között, így hozza létre érdekes kísérleti képeit. A régi technikák aktualizált alkalmazása ma már divatos megjelenítése a modern kornak, de mindenki számára komoly feladatot jelent, hogy megtalálja a lehetséges és pontos kivitelezés formáit. Fejér Zoltán 1971-es tapasztalatai alapján 1974-től dolgozik ebben a szellemben. A művész, a kurátor és a technikatörténész most háttérbe szorul, mivel gyűjteményének egyes kiemelkedő darabjait szeretnénk bemutatni, amelyet 1964-től állított össze.

Most csak röviden összegezzük életútját, mert készül erről egy részletesebb beszámoló is a következőkben. A közkedvelt enciklopédiában, a Wikipédián, nem találunk róla sem szócikket, viszont az artportali közöl róla néhány adatot. A művész megkülönböztetésként használja olykor a Fejér Zoltán György nevet, de többnyire csak egy keresztnévvel írta alá cikkeit. 1951. március 11-én született Budapesten, 1967-ben kezdett el érdeklődni a fényképezés alkotó módozatai iránt. Fényképei 1968-tól szerepelnek hazai országos, és 1970 óta külföldön megrendezett nemzetközi fotókiállításokon, amelyeken eddig 24 díjat nyert. Saját fotóiból 1972 és 2019 között 18 önálló kiállítást rendezett és több fotótörténeti tárlat kurátoraként is tevékenykedett. 1968 augusztusában az MTI Fotónál és a Fővárosi Fotó Vállalat vidámparki Gyorsfotó Szolgálatánál dolgozott. 1969-ben érettségizett. 1969. augusztus 5-től 1982 februárjáig a Fővárosi Fotó Vállalat Dorottya utca Riport részlegének a munkatársa volt. 1969-től 1972-ig világosító volt, majd, miután 1972-ben szakmai gyakorlat alapján fényképész szakmunkás vizsgát tett, fotóriporter lett. 1971-ben – egy szezon erejéig – a Fővárosi Fotó Vállalat állatkerti Gyorsfotó Szolgálatának telepvezetőjeként tevékenykedett.

1982 februárjában a Fővárosi Fotó Vállalattól kilépett, mert megbízták a Budapesti Fényképész Szövetkezet Reklámfotó Stúdiójának vezetésével. 1983-ban a Belkereskedelmi Továbbképző Intézetnél középfokú, majd 1988-ban felsőfokú reklám-propagandista képesítést szerzett. 1983-as szakdolgozata A térhatású, színes transzparens bevezető reklámja címet viselte. Az 1988-as szakdolgozata A fényképezés technikai fejlődése és hatása a reklámozási, fogyasztói szokásokra az amatőrfotó-kidolgozás területén címmel született meg. 1984-ben áthelyezték a Fényképészeti Szövetkezettől a Magyar Eszperantó Szövetséghez, ahol a Szövetség Világ és Nyelv és Hungara Vivo című folyóiratainak főállású újságíró-fotóriportere lett. Ugyanettől az évtől tagja lett a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Végh Antal és írótársai folyóiratának, az Új Időnek, az alapításától a megszűnéséig (1989–1990) készített fotóillusztrációikat.

1985 és 1992 között a Képzőművészeti Kiadónál a megjelentetett reklámnaptárakat szerkesztette. 1989-től kinevezték már a Kiadó összes naptárának, azaz a kereskedelmi forgalomba kerülőknek is, a felelős szerkesztőjévé. Mivel elégedetlen volt a rendelkezésére álló szakmai lehetőségekkel, állását felmondta és 1993 óta szellemi szabadfoglalkozásúként tevékenykedik.

Bár 1988-tól tagja volt a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, képzőművészeti munkáinak bemutatását nem erőltette. 1989-ben felvették a Magyar Fotóművészek Szövetségébe, ahol 2011-ben megkapta az Életműdíjat. 2007-ben egyik alapítója a Magyar Fotótörténeti Társaságnak (MAFOT). 2016-ban a Magyar Fotóművészek Világszövetsége tiszteletbeli tagjává választotta. Fényképei magángyűjteményeken kívül 15 hazai közgyűjteményben és 7 ország 14 múzeumában találhatók meg.

Fotótörténeti kutatásait négyszáznál több, nyomtatásban megjelent cikkben és 13 könyvben publikálta. Szerettük volna ezeket az adatokat a Wikipédián közzétenni, de a jelenlegi rendszer ezt nem engedélyezte. Jó lett volna egy hivatkozással odalinkelni. Szerettem volna emlékeztetni a közönséget megjelent könyveire, a Fotóművészet hasábjain talán megtehetjük, hogy a jegyzetben közöljük az összes kötetének a címét. Ezek jegyzéke – egy kivételével – megtalálható az Országos Széchenyi Könyvtár állományában is.ii Ez a 13 kötet sokat elárul érdeklődési köréről, kapcsolatairól is, sőt fényképi gyűjteményeire is utal, hiszen minden témához (például régi gépek, Vác, Dulovits) gyűjtött tárgyakat, képeket, és további dokumentumokat is. De gyűjtési szokásairól valójában a cikkei mesélnének, hiszen szinte minden megszerzett képnek feltárta a meghatározható kontextusát, a milyenségétől az ábrázolás tárgyáig. Próbált utána járni, hogy kit ábrázolnak a portrék, olyan műveket vásárolt, amelyek valamilyen fényképészeti kuriózumot, érdekességet, netán poént is tartogatnak. Nagyon precízen vezette megírt cikkeinek listáját, majd a megjelenés helye szerint csoportosította azokat. Ennek felsorolására sajnos nincs módunk, pedig biztosak vagyunk benne, hogy számos érdeklődőnek, kutatónak szolgálnának adatokkal és ötletekkel.

A több, mint 400 cikk nagy részét szakmai fórumokon a Fotóművészetben, a Műértőben, a Fotómozaikban, és a Lupe című folyóiratokban publikálta. A lista szerint 1987-ben jelent meg az első írás (a Hungara Vivo nevű eszperantó nyelvű folyóiratban), amely érdekes módon a hazai fotótörténet-írás 1980-as évekbeli helyzetét ismertette. A „Leica történetei” című írása volt 1995-ben az első Fotóművészetben közzétett cikke. Már 2021-es publikáció a fényképek kereteit ismertető cikke: „Óv, véd és körbevesz” címen, amit a Műértő hozott le az idei, április-májusi számában. Szerettük volna ezt a páratlan listát a Wikipédián közölni, de a szerkesztő szerint ez az hely (nem enciklopédia) erre nem használható, mert csak másodlagos adatokkal operálhat. Sajnos nincs olyan hely, orgánum Magyarországon, ahova a fényképészek adatai, képei, munkái feltölthetők lennének. Tudjuk természetesen, hogy egyes fényképészek igen jól adminisztrálják magukat és ebbe időt és energiát fektetnek, így ennek köszönhetően teljes életművek digitális feldolgozásai is elkészülnek. Ha a fényképész tevékenységet leválasztanánk Fejér Zoltán munkásságáról, a bölcseleti rész is sok-sok információval szolgálná a történeti feltárásokat. Gyűjtési tevékenysége sok szállal kötődik a szövegekhez, hiszen miután megvásárolt egy-egy tárgyat, azt professzionális módon műtárgyként lefényképezte és cikkeinek illusztrálásra használta azokat. Különleges darabokkal segítette a Magyar Nemzeti Galéria Borsos József kiállításának berendezését is 2009-ben, kölcsönadott egy 1864-es gyártású objektívet, és egy olyan különleges Borsos-Doctor felvételt, amely egy szegény fiút ábrázolt. Mint a néprajzos kollégák megállapították, kiváló szemmel választotta ki a vizitkártyát, hiszen egy modellképről van szó. A fiú többféle nemzet, véletlenszerűen összeállított viseletében áll előttünk.

Ebben a mostani összeállításban a fényképezőgépekkel nem foglalkozunk, bár kétségtelen, hogy utolsó könyvének, A magyar fototechnika tervezői, termékei, gyártói című kötetnek az illusztrációi, a több, mint 1000 tervezett kép nagyon hiányzik számunkra is, sajnos nincs mód ezek közlésére. Főként olyan tárgyakat választottunk, amelyek igen becsesek a gyűjtő számára, szokatlanok és javarészt el is térnek az eddig bemutatott más gyűjtők darabjaitól. Három olyan darabot választottunk, amelyeket egy német aukción vásárolt 2016-baniii Szerényen jegyezte meg, hogy bizonyára Magyarországon is voltak efféle technikailag igencsak ritka tárgyak, de sajnos nem maradtak meg.

1. sz. kép
Az első ezek közül egy üvegkancsó, ónfedelén felül látható egy fénykép, mely egy iskolát ábrázol, Frankenberg Schulerseminarium felirattal.

2. sz. kép
A második egy színes ólomüveg keretbe foglalt fekete-fehér dia, amely egy dadát ábrázol, aki egy férfinak (vélhetően az apjának) megmutatja a kisgyermeket. A kép láncon az ablakba akasztva, átvilágítva díszítette az egykori otthont.

3. sz. kép
A harmadik darab kiválasztását a Veress Ferenc által készített tárgyak inspirálták, hiszen általuk összehasonlíthatóvá válnak a különböző helyeken készített hasonló eljárások. A porcelán csészén egy nő arcképe látható, mely 1895 körül készülhetett. A Veress-időszak utáni újabb divathullámot szemlélteti. Vélhetően egyedi műtárgyként és nem egyszerű ivóedényként funkcionált. Vagyis a megajándékozott a vitrinben tarthatta azt, vagy az egész készletet. Fejér Zoltán aukciós vásárlásának több, különleges darabja látható lesz a kecskeméti Fotográfiai Múzeum fényképkereteket bemutató, júniusban nyíló kiállításán.

A gyűjtemény számos darabja Horváth Győző Ferenc (1933–2007) hagyatékából maradt a művészre, akivel jó barátságban voltak. Ezt mutatja, hogy számos könyvét ő jelentette meg, hiszen a Hogyf Editio könyvkiadó cég a budapesti Róna utcában a mezőgazdasági és fotós szakkönyvek kiadója volt. Emlékezetes gesztus volt Talbot A természet irónja című művének hasonmás kiadása, amelyhez a Talbot Alapítvány adott mai nagyításokat az egykori negatívokról.iv Ezek azért különlegesek, mert a Nagy Britanniából kapott fotók szélein néhány milliméterrel több látható, mint a többi, külföldi könyv nyomatain, mivel a képszerkesztők általában körbevágták a képeket. A magyar könyv illusztrációi az eredeti Talbot-sorozatról készültek és nem egy másik könyv került felhasználásra. Ez a fekete-fehér sorozat is a mai gyűjteményhez tartozik. Hasonlóan ahhoz az ambrotípiához, amelyen egy női arckép látható. Horváth Győző Ferenc úgy gondolta, hogy minden fellelhető technikából, képtípusból egy-egy képet kell megvennie, ebből állt hajdani gyűjteménye. Megjelentette Fotómúltv című 750 számozott példányú kötetét, amelyben 685 fekete-fehér és 496 színes fényképet mutatott be.

4. sz. kép
Ott reprodukálta ezt a művet is, amelyet a szokásos módon nagyon vékony aranyozott kis keret díszít.

5. sz. kép
Kiválasztottunk egy olyan női arcképet, amelyet a gyűjtő Párizsban vásárolt. Paul Nadar (1856–1939) a világhírű Félix Tournachon vagyis Nadar fia alkotása, aki 1874-ben vette át édesapjától párizsi stúdiójának vezetését. 1885-ben Paul Nadar kísérletezni kezdett a hőlégballonról történő fényképezéssel, és bemutatta eredményeit a Francia Fotográfiai Társaság [Société Française de la Photographie] rendezvényén. Pályafutása során innovatív kísérletező Paul Nadar a mesterséges megvilágítást vizsgálta, és szabadalmaztatta az állóképek animálására szolgáló vetítési rendszerét; 1893-ban az Eastman Kodak franciaországi ügynöke lett. Női portréját 1896 után készítette, hiszen verzójának feliratából kitűnik, hogy a készítés pillanatában már 8 kitüntetése volt az 1883 és 1895 közötti időszakból. Azért választottuk ezt a portrét, mert tükrözi azt, hogy a papír méretéhez alkalmazva nagyméretű arcokat csak különleges nem Petzval rendszerű objektívvel lehetett készíteni. Az 1890-es években már újabb konstrukciójú portréobjektívet használtak, amely nagyobb méretű fej ábrázolását tette lehetővé.

Természetesen a magyar gyűjtemény is igen gazdag, abc rendben sorakoznak a fényképészek. A gyűjtemény legnagyobb részét a váci anyag alkotja 13 műteremből. Utána Borsos József, majd Veress Ferenc portréművészete következik.

6. sz. kép
Időrendben haladva Barabás Miklós Anya gyermekével című, igen furcsa képét választottuk. A műtermét mindössze két évig működtető művésznek mindezidáig kevés olyan felvételét láttuk, amely a szabadban készült. Családját a villája környezetében megörökítő képeit a Fotóművészet hasábjain publikáltuk. Ez a vizitkártya egy nagyon egyszerű, magasabb ház erkélyén ábrázolja a modelleket, akik szerény, de nem olcsó ruházatot viselnek. A kissé megfakult kép számos kérdést generál, hiszen nem tudunk arról, hogy a Barabás műteremnek udvar felőli részén volt-e erkély, továbbá vajon a borús idő generálta-e a modell nem szokványos lefényképezését.

Fejér Zoltán nagy figyelemmel kíséri a verzók litográfiáit is, számos alkalommal ilyen irányban is kiegészítette gyűjteményét. Több alkalommal felvetette nekem is, hogy milyen érdekes lenne, ha a Festő-fényképészek című könyvemben közölt 40 festőt tartalmazó listát tovább bővítenénk és a verzók alapján összegyűjtenénk mindenkit, aki festőként tünteti föl magát felvételeinek hátlapján. Én mindössze 20 fényképészről tudtam megállapítani, hogy bár festőnek tüntette föl magát, de igazolható festői tanultsága nem volt. A listát nyilván érdemes folytatni, ha elegendő anyagunk van hozzá.

7. sz. kép
Fejér Zoltán legkedvesebb verzója Glatz (Tivadar) és Koller (Károly) vizitkártyáján látható. A finom kidolgozású litográfia különböző árnyalatokban jelent meg, megpróbáljuk bemutatni a sárga és a zöld variációt, amennyire azt a digitális technika megengedi. Akkor készült, amikor a két mester rövid ideig együtt működött. Glatz egyedül is használta ezt a grafikát Glatz Theodor/Hermannstadt felirattal, a fényképész felvételeinek második típusán. Később négy majd hat éremmel megrajzolt verzót terveztetett magának.

8. sz. kép
Papp Júliával írt, mindössze 60 példányban megjelent könyvünkben megpróbáltuk összegyűjteni vagy ízelítőt adni a könyvekbe beragasztott eredeti magyar fényképek típusaiból.vi Ebben a gyűjteményben egy Klösz György által készített portré képviseli ezt a metódust. Greguss Gyula Összegyűjtött értekezései című művet Greguss Ágost emlékbeszéde vezeti be. A szerző arcképével ellátott poszthumusz kötetet a Természettudományi Társulat adta ki 1876-ban.vii Klösz egy vélhetően nem saját maga által készített negatív alapján dolgozott. A magyar gyorsfényképészeti műtermek feltérképezése még nem kezdődött el. Az egyik enigmatikus alakja Horváth Zsigmond volt, aki 1873-ban alapította a műtermét.

9. sz.
Az itt bemutatásra kerülő ferrotípia papírtasakja szerint az első amerikai gyors fényképészete a Margitszigeten és a Városerdőben működött. Az ilyen művek keretezése ritkán maradt meg, hiszen a vékony paszpartu papírja sérülékeny és múlékony, míg a ferrotípia vaslemeze tartós darab. A férfi barátokat megörökítő kép készítésének idejét 1880-re tesszük a viselet alapján. A verzó igen ritka, hiszen Borda Márton Áron verzó-katalógusában a fenyiratok.hu internetes portálon nem található. A Honterus aukciós ház árverésén felbukkant hasonló példányon azt is láthatjuk, hogy az ideiglenes jellegű műterem hátterét egy festett vászon takarta, amely egy ablakot ábrázolt. A századfordulóhoz érve egy másik, kevéssé ismert fényképész munkája következik, Kaukal Ferenc az Albrecht utca 9. szám alatt tartott fenn műtermet, melynek udvarán a szabadban is készített portrékat az 1910-es évek közepén.

10. sz. kép
A bemutatásra kerülő portrén egy kislány látható babával, aki a gyermekszékre helyezte divatos kalapját, háttérben egy bekeretezett képen egy retusőr látható oldalnézetben. Fejér Zoltán feltételezése szerint maga a fényképész próbált ezen a módon megmutatkozni.

11. sz. kép
A fentivel közel egy időben készült a Mariazelli emlék című ferrotípia egy gyorsfényképésznél. A felvétel közepén a készítés dátuma is jól látható, hiszen minden évben cserélték a feliratot. Mariazellben bencés szerzetesek fogadták a zarándokokat. A lelkipásztorkodásnak ez a formája megfelelt a rend szolgálatának, zarándokok vonultak a szentélybe, ahol a szerzetesek gondozták lelküket. Ez az emlék 1903-ban szolgálta a vidéki lányok emlékképzését. Középen Mária a kis Jézussal szobor másolata, hátul pedig egy festmény a templom tornyait idézte. A Budapesti Történeti Múzeumban rendezett Mariazell és Magyarország című kiállítás alkalmával a vásári képek és a búcsús emléktárgyak tucatjait sorolták fel.viii Több szerző foglalkozott a fényképekkel, találkozhatunk Nikolaus Kuss és fia Johann festő-fényképészek műtermére való utalással, akik főként emléklapokat gyártottak. A gyorsfényképészek közül a helyi Hans Rögl és J. Pomberger neve bukkan fel. Érdekes módon mindnyájan ugyanazt a kulisszát használták, így csak akkor lehet munkáikat megkülönböztetni, ha a verzókon vagy ráragasztva jelezték azt. A mariazelli Heimatmuseumban őrzik a felöltöztetett Mária-szobrot, és a valószínűleg Nikolaus Kuss által festett, a bazilika látképét ábrázoló háttér vásznat.ix

12. sz. kép
Végül gyűjtőnk legkedveltebb alakjához jutunk, akiről önálló monográfiát is írt. A tanár, filmoperatőr és fényképezőgép-konstruktőr Dulovits Jenőnek (1903–1972) egy olyan igen kiváló felvételét mutatjuk be, amely egy fekete-fehér diapozitív. Keretezése hasonlít az úgynevezett Uránia diákhoz, melyeket iskolákban, filmszínházakban is tematikus keretek között vászonra vetítettek. A kiváló alkotás lehet egy magyar fényképészetet bemutató sorozat darabja, de ilyen összeállításról nem tudunk. Főként képzőművészeti sorozatok maradtak ránk.

Sok érdekes, felfedezésre váró, közös dologról beszélgettünk a gyűjtő tárgyai között, mostani válogatásunk talán tükrözi széles körű technikai tudását, érdeklődését. Visszatérve a bevezetőre, a Wikipédia „nem a cikkalanyok közléseinek, életrajzi írásaiknak a gyűjteménye, az itt megjelent cikkeket a megfelelő szakmai források alapján bármikor, bárki módosíthatja, amihez nem szükséges a cikkalany hozzájárulása, és ebben a folyamatban nincsen neki sem előjoga (bár természetesen felhívhatja a figyelmet arra, ha valamely tény vagy állítás hibás), valamint a cikkek valójában sosem lesznek lezárva, folyamatos változásban, fejlődésben vannak.”x Ez nagyon elszomorító dolog. Fejér Zoltán szerényen megjegyezte: „Én egy űrhajó vagyok, a Wikipedia jó esetben repülőgépként fogja fel a tárgyakat. És ezt még deklarálja is.”xi Mindezek miatt felkértük a MAFOT vezetőit, hogy támogassák a szervezet tagjairól készült rövid életrajzok, megjelent kötetek és legfontosabb írások listáinak megjelenését. Hátha második nekifutásra jobban sikerül a nyilvánosság elé lépni a lehető legegyszerűbb formában.

Lábjegyzet:

1 Egyéni kiállításainak jegyzéke megtalálható artportal honlapján, Török Ágnes szócikke. Itt található a díjainak jegyzéke és a róla szóló írások válogatott bibliográfiája. Részletes adatokat közölnek fényképészeti műveinek közgyűjteményi helyéről a világban.
2 Adalékok Vác fotótörténetéhez, Vác, 1994, 122. oldal, 2. átdolgozott, bővített kiadás, Dunakanyar Fotóklub (Első kiadás: Vác, 1989. MTESZ, sokszorosítás); Magyar fényképezőgépek, 1856–1966, Soós Kereskedés, Budapest, 1996, 1997, 32 oldal; Négy név - száz év: fototechnika-történet, Petzval József, Mihályi József, Riszdorfer Ödön, Dulovits Jenő, (Magyar feltalálók), Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1997, 56 oldal; Fejér Zoltán: Négy név - száz év: fototechnika-történet. Petzval József, Mihályi József, Riszdorfer Ödön, Dulovits Jenő, HOGYF Editio, Budapest, 1997, 56 oldal (2. kiadás 2001.); Szarka Klára, Fejér Zoltán: Fotótörténet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, 240. oldal; Hungarian cameras: 22 colour photos, 258 photos, HOGYF Editio, Budapest, 2001, 180 oldal; Tasnádi Gábor (szerk.): „Örök művek világa”, Tisztelgés Illyésnek, (40, egész oldalas Fejér Zoltán fényképpel), HOGYF Editio, Budapest, 2002, 220. oldal; Gera Mihály (bev): Dulovits Jenő: Fény és árnyék, Városháza Kiadó, Budapest, 2002, 40 oldal; Petzvaltól a Pajtásig: a magyar fényképezőgép-gyártás története, 1839–1966, HOGYF Editio, Budapest, 2003, 51 oldal; A fény szerelmese, Dulovits Jenő fotóművész, feltaláló munkássága, HOGYF Editio, Budapest, 2003. 205 oldal; Fényképíró masinák, Tandem Grafikai Stúdió, Budapest, 2019, 139. oldal; Tudós fotós: dr. Bárány Nándor munkássága, Magyar Fotográfiai Múzeum (A magyar fotográfia történetéből sorozat), Kecskemét 2008, 200 oldal; „A magyar fototechnika tervezői, termékei, gyártói”, A magyar fotográfia történetéből (50. kötet), Magyar Fotográfiai Múzeum, Budapest, 2019, 427 oldal.
3 Auction Team Brecker, Köln, 23-24 September 2016. 953. tétel.
4 Készült a Fox Talbot Múzeum, Lacock egyetértésével és közreműködésével. W. H. Fox Talbot: The Pencil of Nature című műve, a világ első, fényképekkel illusztrált nyomdaterméke megjelenésének 150 éves évfordulóján, 1000 számozott példányban. Hozzátartozik egy 10 oldalas füzet The Pencil of Nature címmel, az eredeti kiadvány szövegével.
5 Horváth Győző Ferenc: Fotómúlt. Kamera-Kép-Könyv, Hogyf Editio, Budapest, 1999.
6 Farkas Zsuzsa, Papp Júlia: A műtárgyfényképezés kezdetei Magyarországon 1840–1885, A magyar fotográfia forrásai 4., Budapest, 2007.
7 A könyvtárak katalógusaiban ezt a különlegességet nem jelzik.
8 Barna Gábor: „Mariazell és Magyarország a 19-20. században. A paraszti búcsújárástól a tömeges zarándoklatokig”, Farbaky Péter, Serfőző Szabolcs (szerk.): Mariazell és Magyarország. Egy zarándoklás emlékezete, Budapest, 2004, 228–240.
9 Erika Thümmel: „Fogadalmi képek a marizelli bazilikában”, Farbaky Péter, Serfőző Szabolcs (szerk): Mariazell és Magyarország. Egy zarándoklás emlékezete, Budapest, 2004, 341.
10 Samat szerkesztő, segítő, kioktató levele számomra. Wikipédia szerkesztő segédlet oldal.
11 Fejér Zoltán levele a szerzőnek 2021. április 24.