Surányi Mihály: Töredékek

Gondolatok Bohus Réka Ami maradt című sorozata kapcsán

A sorozatról
Bohus Réka 2019-ben készült, Ami maradt című sorozatát a TOBE Galéria mutatta be a 2020 őszén. A sorozat 15 darab 75x50 cm-es nyomatból áll barna fakeretekben. A TOBE galéria terében a képeket egymástól egyenlő távolságban installálták és a kiállításhoz tartozott egy fából készült, közel egy méter magas ház is kék háttér előtt. A falakon szabályosan sorakozó képek és a ház sajátos szakrális hangulatot adtak a térnek. Bohus Réka tudta, hogy szülei elvesztését fel kell dolgoznia valahogy, mindazzal, ami az utolsó években történt vele. A végső lökést a Bohus család tagjainak műveiből összeállított, és a Vizivárosi Galériában megrendezett kiállítási adta, ahogy ezt Bohus Réka a Farkas Laura által készített interjúban el is mondja. „Tökéletes alkalomnak mutatkozott arra, hogy végre belevágjak, és mintegy a szüleim felé tett vallomásként megmutassam azt, ami bennem maradt.” ii Egy vizuális vallomás a kiállítás, amelyen keresztül sok mindent megvall a művész az eltávozottaknak, amit szóban nem tudott kimondani.

A TOBE Galériában megrendezett tárlat kapcsán, az idézett interjún kívül, számos írásiii jelent meg a különböző felületeken a sorozatról. A visszatekintésnek és mindannak a forrása, amin Bohus Réka dolgozik, azok az újságok, amelyek születése napján jelentek meg, és amelyeket tizennyolcadik születésnapjára kapott meg a bátyjától. Ennél nem is találhatott volna frappánsabb kiindulópontot. Mintegy 100 oldalnyi újságról van szó, 1992. május 16-i dátummal. Ebből a közel 100 oldalnyi újságból válogatott, ezeket színezte, festette, tárgyakat helyezett el rajtuk, hogy végül egy tablót állítson össze, hogy egy részét láthatóvá tegye mindannak, ami maradt.

Bár első látásra nem magától értetődő, de a sorozatnak van egy belső íve, amely azzal a képpel kezdődik, ahol a gyermek Bohus Rékát tarja az édesanyja karjában egy fotón, majd a művész saját gyermeke kifestett hátának a képével folytatódik, és végül a Családi kör című képpel zárul. Nem csupán a TOBE galériában kiállított installáció utal egyértelműen arra, hogy a sorozatnak szándékoltan létezik egy belső íve, hanem az is, hogy minden kép címében is szerepel sorszám.

A képek nézegetése közben az is gyorsan kiderül, hogy a megvalósítás során Bohus Réka a gyermekrajzokra jellemző határozott színvilágot használ: sárga, kék piros, zöld színeket, legyenek azok egy gyermekrajz vonalai, vagy üveggolyók színei, vagy színes fonalak. Külön hangsúlyt kapnak a sorozaton belül azok a képek, melyeknek a színvilága ettől lényegesen eltér. Maga a sorozat nem narratív, inkább elégikus hangvételű, mentes minden pátosztól és nehézkességtől.

Mivel a sorozatról már több cikk is megjelent, most elsősorban az egyes képeknek azokat a részleteit szeretnénk bemutatni, amelyeket egy rövidebb kiállítás-látogatás alkalmával nem feltétlenül vennénk észre.

A részletek
Adott tehát mintegy 100 lap az 1992. május 16-án megjelent újságokból. Ebből készült 15 kép. Nem véletlen, hogy Bohus Réka mit használt fel a rendelkezésre álló oldalakból. Bár visszatekintve esetlegesnek tűnik, hogy annak idején pontosan milyen hírek és milyen szerkesztésben jelentek meg, de a mi szempontunkból ez nem is fontos. Ugyanakkor joggal vethető fel két kérdés: milyen a kapcsolat az egyes szövegek és a belőlük felépített képek között, valamint, hogy mi nem látszik az oldalakon, mi az, ami kitakarásra került? Az alábbiakban ennek az ívnek a mentén mutatunk rá néhány, a képekben megjelenő, apróságra.

1. Emléksorok
Apró négyzetekre hulló családi portrék.
A Pesti Hírlap 1992. május 16-iki számában megjelent rejtvény megfejtése Komjáthy Jenő,iv Emléksorok című verse volt. Az oldal szinte kínálta magát, hogy a sorozat nyitóképe ez alapján készüljön. A keresztrejtvény négyezeteinek megfelelően felvágott képek egyes sorai és oszlopai eltolódtak, egyszerre utalva ezzel emlék voltukra, arra, hogy már csak emlékek, másrészt pedig az emlékeink pontosságával kapcsolatos bizonytalanságunkra.

A véletlen műve lehet, hogy ezen a napon éppen ez a vers került a rejtvényhez, de a vers, Komjáthy Jenő programverse egy újabb réteggel gazdagítja magát a sorozatot.

Komjáthy Jenő: Emléksorok
„Rossz a világ? Légy jó tehát magad!
Üres a lét? Adj tartalmat neki!
Az ember szolga mind? Légy te szabad!
Hídd sorsodat bátor versenyre ki!”v

2. Rajzmozaik
Újra illesztett múltbéli rajzok.
A Rajzmozaik a sorozat egyik játékos darabja. Amit nem látunk, hogy az apró fecnikre vagdosott gyermekrajzok a Népszava családi oldalát fedik el, ahol az állandó rovatok a Horoszkópé, a Család, otthon, nevelés, a Jó tudni, vagy éppen a Különleges történetek voltak. A rajzokon megjelenő a színvilág az egész sorozaton keresztül domináns marad.

3. Apa gyermekével
Az oldalt kétféle matéria tölti ki: a hétköznapi játszótéri és a szülők által az üvegmegmunkáláshoz használt homokfúvó homok.
Réka édesapja, Bohus Zoltánvi műhelyében a homok, amivel mások csak a játszóterem, építkezésen vagy a tengerparton találkoznak, alapvető nyersanyag volt. Az alkotó számára, aki ott nőtt fel a lakás és a műhely között, a homok és a műhely a mindennapi élet tere volt.

Az apa-lánya viszony, egy nagyon egyedi, bonyolult kapcsolat, és ezt mindkét fél pontosan érzi, még ha nincsenek is ennek mélységével teljesen a tudatában. Ahogy ezen a képen is megfogalmazódik a kapcsolat bensőségessége egy személyes vallomás keretében a közös kontúrokkal, de eltérő színű homokkal, minden mást kitakarva.

4. Építőkockák
A gyermekkor kedvelt játéka.
Az építőkockák, bár nagyon szigorú rendben helyezkednek el a Magyar Nemzet oldalán, nem alkotnak házat, csak az elemeket látjuk, ahogy az újságban is az ismeretlenek különálló hirdetésekben keresik otthonuk jövendő építőköveit, lakásukat, férjüket, feleségüket. A képnek vagy egy médiatörténeti vonatkozása is. Az idő múlását olyan hirdetési oldal segítségével ragadja meg, amely a XXI. század harmadik évtizedében gyakorlatilag már elképzelhetetlen, hiszen az internet az élet minden területét átszövi.

Bohus Réka számára az építés gesztusa eddigi munkáiban is fontos volt, elég, ha a Konstruktum sorozatára gondolunk, ahol szinte mértani alakzatokból építette meg a képeit. A képen egyetlen álló elem van, egy henger, egy oszlop. Csak egy apró adalék, hogy az alatta nem látható hirdetés jeligéje: „Philemon és Baucis”.

5. Más világot!
Aktuálpolitikát taglaló cikk, melyre a szülők által egy művészeti vásáron készített diakép vetül; így jelenítődik meg egy lapon a 90-es évek politikai és művészeti szellemisége.
A Magyar Hírlap melléleteként megjelenő Le Monde Diplomatique 1992. május 16-iki számának 4. oldalán két cikk jelent meg az alábbi címekkel: Más világot és Varázsige már van, jövőkép még nincs – A nagy daráló. Közel 29 év elteltével ezek a címek kaput nyitnak a jelen felé is. Az oldalt puha színessel, talán krétával készített vonalak és azok virtuális árnyai fedik. A színek hasonlítanak a második képen már megismert színekre. A lap alján egy ember fekete sziluettje látható, nem magasabb az oldal egyhatodánál, azaz szinte eltörpül mindazzal szemben, ami a kihajtott oldalakon van. Bár a szöveg inkább nyomasztó, az embernek mégis az az érzése, hogy ezek a színes alakzatok a sziluett fejéből rajzanak elő.

A kép jobb oldalán a Magyar Hírlapban megjelent illusztrációként egy rézkarc is látható, ahol valaki éppen egy sárkányt öl meg. Az első pillantásra Szent György és a sárkány küzdelmére gondolhatunk,vii és ez jól ki is egészíti azt az értelmezési tartományt, amelyet az alkotó a félszegen álló sziluettel is sugallt.

6. Üveggolyók
Az alkotó egyik féltve őrzött gyűjteménye.
Újra itt az üveg, mert mit is gyűjthet egy lány, akinek az életében oly nagy szerepet játszik a műhely, ahol az üvegszobrok készülnek. Az üveggolyók gyűjtése, talán erre Bohus Réka is rájött, egyfajta közösségvállalás azzal, aki ezt az anyagot megmunkálta, ugyanakkor, ahogy a képen is pontosan látható, az üveggolyó a világ teljességét is megjeleníti.

7. Gipszek
Az édesanya az alkotáshoz gyakran felhasználja a testrészeket ábrázoló gipszöntvényeket, melyek modelljei többnyire a családtagok voltak. A kép alján az anya fejrészlete, közepén az édesapa két keze látható, míg felül Bohus Réka keze helyezkedik el.
Az előző kép párjaként itt vannak az édesanya által használt gipszöntvények a másik műhelyből. A hívó szó a mozgástér, amely kiterjeszti az egymáson nyugvó kezeknek és az azokok fekvő anyai arcról készült öntvény képének a jelentését.

8. Fonalhálózat
Azon pillanat megragadása, mikor először fogalmazódott meg az alkotóban a művésszé válás gondolata.
A Fonalhálózat jó példa arra, hogy a sorozat mennyire sokrétű és mégis mennyire egységbe foglalt. Kifejezetten játékos kontextust ad a képnek, hogy egy olyan oldal felhasználásával készült, ahol az egyik cikk címe: Felfedezni a hasznos kötődéseket. A játékosság akkor a legnyilvánvalóbb, ha azt is tudjuk, hogy a fonalak a kiskorú Bohus Réka játékára utalnak, amikor a szobabútorok között színes fonalakat feszített ki. A gyermek számára a fonalakból alkotott háló lett a világ modellje, a felfedezés szimbolikus eszköze, hogy birtokolhasson a világból egy darabot. A cikk címe, a fonalhálózat színei, a megidézett játék elegánsan fonódnak össze ebben a képben a sík- és térbeli szerkezeteket amúgy is kedvelő felnőtt keze alatt.

9. Olvass a sorok között
Olyan szavak és mondatok kiemelése, melyek emléket idéznek fel.
A sorok között való olvasás, sajnálatos módon, régi és alapvetően a túléléshez szükséges képessége a közép-európai embereknek. Atyáról fiúra hagyományozódik a gyakorlat, de biztosak lehetünk abban is, hogy nem a kisgyerekkorhoz kapcsolódik.

A kép alapja a Népszava egyik oldala, ahol nemzetközi és hazai hírek és eszmefuttatások egyaránt találhatók. Az egyenletesen lefestett hasábok között azonban néhány sorra nem került festék. Feltételezhetjük, hogy nem a véletlen hozta így.

Csak a tisztánlátás kedvéért, az alábbi összeállítás tartalmazza a cikkekben kiemelt mondatokat:

A NATO segíthet a magyar honvédelemnek
„… konfliktus teljes mértékben belső természetű. „
Hullák jövése menése – Ki látta Beriját?
„Ennyi”
„Hogy a valóságban, hogy történtek a dolgok, az történészek »unalmas« feladata lesz még ezután is.”
Parlagi szófejtés az élelmességről
„bizonyos önkorlátozás”
„ha bajban vagy, add el az állataidat, éld fel a vagyonodat és bízzál a gondviselésben.”
„»Ha a Fold Istennek kalapja, hazánk a bokréta rajta« – így szólt apáink, nagyapáink rigmusa.”
A sajtó szabad, cenzúrázni nem szabadv
„a közlés nem valósíthat meg bűncselekményt.”

Hogy miért éppen ezek a sorok voltak fontosak, annak a megítélését én is a nézőre bízzuk.

10. Remények a koponyák körül
Az édesanya halálát is okozó betegséggel foglalkozó cikk, amelyen a szülők által meghagyott gyógyszerek sorakoznak.
Számtalan esetleges szál köti össze Bohus Réka családjának a történetét a születése napján megjelent újsághírekkel, de talán legmegdöbbentőbb ez az agydaganatok operációjának fejlődéséről szóló cikk, annak fényében, hogy tudhatjuk, hogy Réka édesanyjaviii éppen ebben a betegségben halt meg. Nincsenek színek, csak a szülők által hátrahagyott orvosságok rendezett sorai és oszlopai. A lapban megjelent képeken feltűnő alakok arcai és sebei helyett is csak a megmaradt gyógyszerek elrendezett csoportjai láthatók. Ez a gyógyszerekből font háló fátyolként rejti el a nézők elől mindazt, ami másra nem tartozik, amit nem lehet megosztani, a fájdalmat, a szenvedést és a méltatlanság érzését. Talán ezt érzést a legnehezebb a túlélőknek feldolgozni, hogy a szenvedés nem megosztható.

11. Ön és a programok
A szülők műhelyéből megmaradt üveglapok. Az időszaki kiállítások rovatban fellelhető az édesanya, Lugossy Mária neve is.
Az Ön és a programok című képen ismét feltűnik az üveg, mely a gyermek Bohus Réka környezetének meghatározó szereplője volt. A rétegzett üvegből készült szobrokban Bohus Zoltán ejtette csapdába a fényt és adott neki térbeli formát, az egymáson fekvő üveglapok nyilvánvalóan erre utalnak. De a képen mindketten jelen vannak, hiszen 1992. május 16-án, arról adott hírt a Magyar Nemzet kulturális melléklete, hogy Lugossy Mária szobraiból a Dorottya Galériában kiállítás látható.

12. Diakép keretben
A teljes családot ábrázoló kép, melynek árnyéka az újságpapírra vetül.
A Diakép keretben című kép egyik érdekessége, hogy míg több kép is kifejezetten a kisgyermekkor emlékeit idézi fel, az iskolás korral explicit módon csak ez foglalkozik. A képen egy bekeretezett diaképet tartó kéz látható, mely árnyékot vet az újságoldalra. Ha közelebbről megnézzük a diát, láthatjuk, hogy azon öt alak áll, legelöl egy kislány szoknyában és fehér zokniban, mögötte két oldalt feltehetőleg a szülők és a testvérek. A kislány, aki hat-, vagy hétéves lehet, valami nyakkendő félét hord. Úgy tűnik, a kép egy ünnepi eseményen készült. A dián egyetlen szó sejlik át: Gimnázium.

Ha a tovább fordítjuk a tekintetünket arra területre, ahova az árnyék vetül, a dia árnyékán áteső fény egy másik szövegtöredéket tesz láthatóvá a cikkből: „…életemet megh…” A folytatást mindenki kitalálhatja. És ha tovább kalandozunk a képen és a szövegen, felfedezhetünk még valamit, egy idézetet Kálmán Mórtól, amely a Radnóti Gimnázium falán volt olvasható akkoriban, és amely tovább vezet egy másik dimenzió felé, kicsit összecsengve a Komjáthy Jenő idézettel:

„A zsidóságnak szétszóródott állapotában – Isten rendelkezésére és az emberiség történeti törvényszerűsége szerint – nem lehet más feladata, mint hogy minden egyes tagja egyéni jellemességét teljes odaadással és lelkiismereti hűséggel annak a nemzeti közösségnek, haladásnak és tökéletesedésnek szentelje, mely kulturális feladatának teljesítésében szívesen fogadja munkatársnak, egyenlő jogú tagnak.”

Nem az asszimilációra való buzdítás fontos ebben a szövegben, hanem a tökéletesedésnek szentelt élet. Az alkotó szándékától függetlenül ez az idézet és a Komjáthy Jenő idézet együtt nagyon pontosan jellemzik azt a kort, ahol születettek.

13. Tükörkereszt
Kereszt alakú tükör égbolttal.
A Tükörkereszt, egyszerűsége és tömörsége miatt is jellemző képe a sorozatnak. A kereszt sokféle anyagból készülhetett volna, fából, vagy kőből, lehetet volna fekete, vagy szürke, de Bohus Réka a tükröt használta, ami szintén utalás az üvegművész szülőkre. A tükör a mennyboltot tükrözi vissza, a kereszt felett pedig a Magyar Nemzet rovatfejléce így hangzik: Fókusz.

14. Gyermek
A gyermek testet beborító szülői szeretet megnyilvánulása.
Ez a kép foglalkozik a legáttételesebben Bohus Réka saját felnőtté válásával. A képen művésznő fia látható, testét a Magyar Nemzet nemzetközi hírek rovatának szövegei keretezik. A gyerek hátát a képen a sorozatot egyébként is meghatározó színekkel közösen festették ki a párjával, aki maga is művész. A festés a gesztusa olyan, mint amikor a pap a kisded homlokára keresztet rajzol a megszentelt olajjal és útjára bocsájtja, ahogy a művészházaspár is mesterségük eszközeivel rajzolják tele a fiú hátát, mintegy gazdag életet kívánva neki. A fiú egyben az, aki minden sejtjében tovább viszi mindazt, amit Réka kapott a szüleivel töltött idő alatt, és azt, ami maradt ő is továbbadja majd, ahogy mi is ezt tesszük mindannyian.

15. Családi kör
A hagyatékgondozással járó megpróbáltatások egy képbe sűrítve.
A sorozatot lezáró kép esetében nyugodtan eltekinthetünk a Népszabadság aktuális cikkének tartalmi vonatkozásaitól. Bohus Réka ebben az esetben csak a címet emelte be a műbe. Bizonyára számos embernek ismerős az az érzés, amikor annyira biztos lesz valamiben, mint az égből elénk zuhanó szikla, amelyről tudjuk, hogy velünk marad egész életünkben. Egy ilyen szikladarabbal zárul a sorozat. A hiány megmarad, ott van, csak valami más elfedheti. A nagybetűs Családi Kör velünk lesz, amíg élünk, ha nem jelenvalóságában, akkor hiányában. A gyász csak az első lépcső a felismerések sorában, míg végül az útravalóul kapott hagyatékot lassan megértjük.

Lezárás
Bár számos apróságról szó volt a fentiekben, visszatérnék még egyszer a sorozat szerkezetére. A képek sorrendjét nézve, eszünkbe juthat, hogy a sorozat íve hasonlít a passiójátékok, a stációk vagy a rekviemek szerkezetéhez. Nem megfeleltető egyiknek sem közvetlenül, de nyilvánvaló utalásokat találhatunk a képek és a szenvedéstörténet között. A sorozat személyes jellegénél fogva lazább és inkább csak utalások szintjén találhatunk rokonságot egy-egy kép és egy-egy zenei tétel vagy stáció között.

Akár a tartalmát, akár a formai megoldásait tekintjük, ez a sorozat minden drámaiság ellenére, avagy talán éppen azáltal, valójában a szülők szellemével folytatott dialógus. Az eltűnt otthon szellemének állít sokrétű emléket „emelvén szívünket a gyásztól a vágyig”.ix

Lábjegyzet:

1 Vizivárosi Galéria: Ars Sacra – Fényt hozzon... VIII., 2019. 09. 20. – 10. 11., Az Ars Sacra Fesztiválhoz kapcsolódóan, Művészcsaládok sorozat: Bohus Zoltán, üvegplasztika; Lugossy Mária, üvegplasztika, grafika; Bohus Réka, elektrográfia, digitális nyomat, fotó; Bohus Áron, érmeplasztika, relief, nyomat.
2 Farkas Laura: „Meg akartam mutatni azt, ami bennem maradt” – Interjú Bohus Réka képzőművésszel, Papageno, 2020. október 27. https://papageno.hu/featured/2020/10/elobb-vagy-utobb-megnyilnak-a-kapuk-a-tobe-galeriaban-lathato-bohus-reka-elso-egyeni-kiallitasa/
3 Cséka György: „Kétféle homok, Bohus Réka: Ami maradt”, Új Művészet, 2020. november. 25.
https://www.ujmuveszet.hu/2020/11/ketfele-homok/
Barta Edit: „Körforgásban – Bohus Réka kiállításáról”, PUNKT, 2020. november 23. https://punkt.hu/2020/11/23/korforgasban-bohus-reka-kiallitasarol/; Tóth Balázs Zoltán: „A rétegek súlya”, Országút, 2020. október 11.
https://orszagut.com/kepzomuveszet/a-retegek-sulya-795 Tóth Balázs Zoltán: „Réka Bohus at TOBE Gallery”, Art Mirror, 2020. október 29.
http://artmirror.org/exhibitions/612-reka-bohus-at-tobe-gallery Takáts Fábián: „Életem története – Bohus Réka: Ami maradt”, KULTER, 2020. november 21.
https://www.kulter.hu/2020/11/eletem-tortenete/
Tóth Judit Nikoletta: „A harmónia törékenysége – Ami maradt – Bohus Réka fotográfus kiállítása a TOBE Galleryben”, Artnews.hu, 2020. november 4.
http://artnews.hu/2020/11/04/a-harmonia-torekenysege-ami-maradt-bohus-reka-fotografus-kiallitasa-a-tobe-galleryben/
4 Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. február 2. – Budapest, 1895. január 26.)
5 http://vmek.oszk.hu/00700/00739/00739.htm#48
6 Bohus Zoltán (Endrőd, 1941. – Budapest, 2017.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész, üvegtervező. Előbb a Magyar Iparművészeti Főiskola docense, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egyetemi tanára.
7 A Szent Györgyre való utalás nyilvánvaló, még akkor is, ha a rézkarcon Marcus Atilius Regulus harca látható a sárkánnyal még az első pun háború idejéből. A legendák szerint az esemény ie. 256-ban zajlott le Tuniszban.
8 Lugossy Mária (Budapest, 1950. – Budapest, 2012.) ötvös-, szobrász-, üvegtervező-, éremművész, érdemes művész.
9 József Attila: Thomas Mann üdvözlése, József Attila összes versei, Stoll Béla (szerk.), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984.