Farkas Zsuzsa: Magyar magángyűjtők, Beszélgetés Dr. Sereg Péterrel

Dr. Sereg Péter jogász, okleveles közgazdász miskolci származású gyűjtő, aki jelenleg az Igazságügyi Minisztérium Kiemelt Jogi Ügyek Főosztályának főosztályvezetője. Az úgynevezett antik fotók iránti érdeklődése több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött el egy eredeti, Giuseppe Ambrosetti műtermében készült Kossuth Lajost ábrázoló fénykép megvásárlásával. Az elmúlt évtizedben egy gondosan összeválogatott és tárolt gyűjtemény állt össze. Egyes darabjait a flickr csoportban (Old Hungarian Photos), és a facebook oldalán mutatja be. Tematikailag annyiban különbözik az eddigi gyűjtőktől, hogy a portrék mindegyikéről a 19. század híres embereinek arcképei köszönnek vissza. A gyűjtemény kialakítása során az elsődleges szempont az volt, hogy eredeti, műtermi jelzettel ellátott fényképet helyezzen az albumába. Ennek következtében a gyűjtemény jelentős része a hírességek – Kossuth Lajos, Liszt Ferenc, Jókai Mór és második felesége, Jászai Mária, Blaha Lujza, Zichy Jenő stb. – által dedikált példány is egyben, ami még inkább egyedibbé teszi a kollekciót. A hat eredeti Kossuth ábrázoláson kívül olyan hírességekről készült arcképekkel is találkozhatunk, mint Ferenc József, Andrássy Gyula, Klapka György, Teleki László, Eötvös József, Türr István, Apponyi Albert, Wekerle Sándor, Munkácsy Mihály, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, és Mauks Ilona. Jelen keretek között válogatásra kényszerültünk, hiszen a hat Kossuthról készült portré mellett három politikus és három művész arcképének bemutatására van lehetőségünk.

Mi vonzza a Kossuth arcképekhez? – tettem fel a kérdést a gyűjtőnek. A Kossuth-ábrázolások iránti érdeklődése Kossuth Lajos monoki szülőházában kezdődött 2007-ben, ahol a Földes Ferenc Gimnázium által meghirdetett történelem-versenyre gyűjtött anyagot Monok híres szülöttjéről. Az emlékházban látott fotók olyan mély benyomást tettek rá, hogy elhatározta, egyszer neki is lesz eredeti felvétele Kossuthról. Ez az ígéret vált valóra 2010-ben, amikor megvette az első Kossuth-fotóját.

Kossuth Lajos (1802–1894) arcképei számos múzeumba, magángyűjteménybe bekerültek, feldolgozásuk több alkalommal összegződött. Alapvetésül most Rózsa György ikonográfiája szolgált, mely 1994-ben jelent meg,i továbbá Csorba Csillaii és Cs. Lengyel Beatrixiii kutatásai és megjelent írásai tették pontosabbá a fényképészeti adatokat. Eltekintünk a neves személyiség életpályájának ismertetésétől, hiszen azt részleteiben és írásai olvasatában mindenki jól ismeri. Az első most bemutatásra kerülő képet a londoni sztereoszkóp társaság terjesztette, az eredetileg 1855-ben készült sztereó felvételt a kor divatjának megfelelően vizitkártya alakban is terjesztették, így ez az ábrázolás vált a legismertebbé a nyugati világban. A drapéria előtti könnyed könyöklés az államférfiúra utaló öntudatos beállítással Kossuth Lajos forradalmi eszmékben való eltökéltségét szimbolizálta. Kossuth Londonban a helyi szokásokhoz igazodó polgári redingotot viselt, míg Amerikában kormányzói díszruhájában, tollas kalappal a kezében, karddal örökítette meg magát.iv Az eredeti portré az Edinburgh Stereographia Company által készült 1855-ben, amelynek egyik változata az Ihász Dániellel közösen készített páros kép, ahol a közöttük álló oszlopot szép mintázatú terítővel takarták le. Az arckép annyira népszerű volt, hogy a Londoni Sztereó Társaság is forgalmazta, de már önálló vizitkártyaként. (A hátoldal felirata: Album portrait. Under the Patronage of her Majesty. London Stereoscop Comp. 54. Cheapside, 2 Doors from Bow Church.) A két társaság közti jogi viszonyt ugyan nem ismerjük, de vélhetően az edinburgh-i felvétel korabeli pozitívjairól készült negatívok szolgálták a vizitkártya készítést.

Ezáltal kapcsolódtak be abba a folyamatba, amely azt is elősegítette, hogy a vizitkártyákat albumokba gyűjtsék. A családi fotók, a híres emberek, a színészek, a művészek, a nevezetességek, az úti jegyzetek más-más albumba kerültek a tehetős családoknál az 1850-es évek végétől.

A kormányzó iránti rajongás a kiegyezés után nyíltan vállalható volt. 1867 után egyre erősödött az igény, hogy a politikust a Kossuth-imádók láthassák, portréját megvehessék. 1867 szeptemberében a pesti kirakatokban feltűnt Kossuth fényképe. Ez a „legújabb” életnagyságú arckép Torinóban készült, mintául szolgált a képzőművészek számára. 1874-ben Koller Károly pesti fényképész színezett arcképet készített Kossuthról. Valójában egy kisebb fényképet nagyított fel életnagyságúra és ezt színezte ki. Ez az üvegfestésű kép szolgált az olajnyomatok számára mintaként, melyet Calderoni István optikus kirakatában mutattak be a nyilvánosságnak. A honvéd menház bizottsága kérte meg Kossuthot, hogy az arcképét árusíthassák. Azzal a föltétellel engedte ezt meg, hogy minden eladott példányból egy forintot fizessenek a honvéd menház javára. Brandes&Wolf hannoveri gyárában készítették el azokat az olajnyomatokat, melyek 1875 májusában érkeztek Budapestre. Kossuthot folyamatosan ostromolták hívei, hogy arcképet kérjenek tőle. Simonyi Ernő személyi titkár közölte 1876-ban, hogy Kossuth arcképét bárki megrendelheti Ambrosetti fotográfusnál Torinóban, a Po utca 43. szám alatt. Egy kép ára „kabinet alakban 3 frank, bármentesen küldve 1 frt 50 kr” volt. Kossuth még Madarász Viktor neves festőművésznek sem engedte meg, hogy róla reprezentatív portrét fessen. Az elutasítást így magyarázta. „Ami porból lett, hogy porrá legyen, az ne bitorolja a maradandóságot, melyre csak a tetteknek s eszméknek van igényök.”v

Giuseppe Ambrosetti (1841–1890) valószínűleg többfajta beállítást kipróbált és a politikus maga választotta ki a karját elöl összekulcsoló portrévariációt, mely a nagyközönség elé került. Számos dedikált példányt ismerünk, hiszen a ceglédi választók százas küldöttségének minden tagja kapott ajándékba egy-egy darabot 1877. január 24-i látogatásuk emlékére. A portrék általános ajánlását minden újság közölte: „[...] méltóztassanak a fényképeket szívesen fogadni, emlékül öreg hű szolgájoktól, aki amíg csak élek, mindig hálás megilletődéssel fogok emlékezni a szeretet és a bizalom megható nyilatkozatára, mellyel viszontagságos életem alkonyát megvigasztalni méltóztattak. S ha a megpróbáltatások napjaiban még sokat hányatott Hazára várnak s csak épen is készülőben vannak néha a barocconei remete arczmására vetni tekintetüket, jusson eszükbe annak jelszava is: »törhet, de nem hajlik«”.vi

Ambrosetti 1883 augusztusában három különböző felvételt készített az idős politikusról, amelyek fekete kartonon, és ovális kivágatokban mellképre szabva is forgalomba kerültek. Az itt bemutatásra kerülő kép kissé elázott állapotában is tükrözi a torinói fényképész azon törekvését, hogy megtalálja a legmegfelelőbb beállítást. A felvételen Kossuth Lajos dedikálása olvasható, amely Dr. Kanyurszky Györgynek szól, aki egyetemi tanár, orientalista kutató és pap volt.

Csorba Csilla feltételezi, hogy ugyanabban az évben készült a következő kép, hiszen az ünneplő ruhája ugyanaz. Ezen Kossuth pöttyös csokornyakkendőt visel. Ebből a képből is szívesen ajándékozott látogatóinak, akik a hószakállú idős politikusról mint az egyik legszebb öregemberről beszéltek. A gyűjtő példányának fekete karton anyaga erre utal és a fotón látható felirat későbbi. A felvétel közismert ugyan, de az ovális kivágat és az arany kartonozás további adalékként gyarapítja az ikonográfiát. Rózsa György a pöttyös csokornyakkendős portrét 1889-re keltezi, hat példányt sorol fel, de azok feliratait nem közli. Önálló tételként kezeli a szembe forduló mellkép 21 féle variációját. A gyűjtő példányát Mellkép fej bal profilban, babos nyakkendőben címmel önálló számozott tételként adja meg.vii Cs. Lengyel Beatrix felsorol számos feliratot, ezek alapján ő a pöttyös csokornyakkendős arckép készülését 1890. február 12. előtti időre helyezi.viii

A gyűjtő új, év végi szerzeménye Ambrosettinek az a felvétele, amelyen Kossuth a kamerába néz. Oldalt jól leolvasható Calderoni száraz pecsétje, amely jelzi, hogy Pesten árusították ezt a közkedvelt portrét. Ambrosetti sok más fényképészhez hasonlóan beszámozta negatívjait, a kép hátoldalán találjuk a tintával, kézzel írott megrendelési számot: 55.168.

1892-ben a Függetlenségi Párti küldöttség otthonában köszöntötte fel a 90 éves politikust. Ellinger Ede (1846 k.–1915) pesti fényképész is tagja volt a delegációnak, és 1892. szeptember 20-án egy teljes sorozatot készített a Via dei Mille-i lakásban. Íróasztala mellett állva, íróasztalára könyökölve láthatjuk a képeken. Az ismert mű most az Ellinger által gyártott kartonnal együtt, tehát valódi tárgyi mivoltában látható, ahogy Rózsa György is mindig megjegyzi: „Ellinger Ede felvétele (cégjelzéssel)”.ix Kossuth jobb kezében levelet, a baljában pedig cigarettát tart. Érdekesség, hogy a jelen tanulmány első felvételén Kossuth bal kezének mutató ujján látható egy gyűrű, amely a harminchét évnyi öregedés következtében az Ellinger-féle felvételeken már a híres politikus kisujján látható.

Michele Schemboche (aktív 1860–1906) torinói fényképész készítette el 1892. december 13-án az úgynevezett utolsó felvételt. Két variáció ismert, az egyiken szembenéz a kamerával, a másikon pedig kissé jobbra fordítja a fejét. A szembe néző portré felirata, amely a neves fényképgyűjtő Gadányi György tulajdonában van: Dernier cliché original du 13 décembre 1892. Az oldalra tekintő változat ismert ugyan a Nemzeti Múzeum példányából, de a gyűjtő tulajdonában lévő variáción is megtalálható, ugyanaz az a francia feljegyzés.x

Rózsa György és Cs. Lengyel Beatrix rendkívüli alapossággal összeállított Kossuth-ikonográfiája csak szűk körben ismert. Rózsa a festményeket, grafikákat és fényképeket együtt közölte, időrendi sorrendben. Rezignáltan írta a bevezetőjében: „Valamennyi változat és példány összegyűjtése és feldolgozása fáradtságos és időigényes feladatot jelentene, és az áttekintést beláthatatlan időre kitolná.”xi A legnépszerűbb képek alkotják az általa összeállított tipológiai családokat, amelyekről számos másolat készült. Cs. Lengyel csak a fényképekből állított össze egy terjedelmes katalógust, amelyhez bőséges jegyzetanyagot csatolt. Az összehasonlítások alapját ez a kötet képezte.

Mi vonzza dr. Sereg Pétert a politikus arcképekhez? – tettem fel a másik kérdést a gyűjtőnek. A politikusok arcképei a történelemtagozatos középiskolai tanulmányainak és a történelem iránti érdeklődésnek köszönhetően kerültek a gyűjtés fókuszába. Izgalmas felfedezni azoknak az embereknek az arcképeit és életútjait, akik a 19. században meghatározták Magyarország politikai és jogi irányait.

A neves személyiségek arcképeinek pontos meghatározásához feltétlenül szükséges ismerni azok teljes életútját, életük jellegzetes állomásait, kapcsolódását a portrékészítéshez, fennmaradt hagyatékukat, közölt arcképeiket. Sajnos az életrajzok általában igen mostohán bánnak a fényképekkel, számos esetben semmilyen adatot nem adnak meg a reprodukált képekhez. Türr István (1825–1908) tábornok életrajza nem eléggé feldolgozott ahhoz, hogy egy-egy új kép könnyen elhelyezhető legyen az élettörténetben. Itt most egy olyan képpel találkozhatunk, amelynek egy térdkép variánsa az Olaszhoni emlék című kötetben is reprodukálásra került.xii A fényképező mester az olasz Alessandro Duroni (1807–1870): Álló térdkép, nagykockás nadrágban, 1860-as évek meghatározással került be a kötetbe.xiii

Dr. Sereg Péter felvételén pedig egy különös angol cég jelzi magát, amely Londonban működött mint hármas társulás: McLean, Melhuish, Naper@Co. A londoni National Portrait Gallery fényképész adatai alapján ez a társulás 1859 és 1861 között állt fenn.xiv Arthur Melhuish (1829–1895) kimagasló személyiség volt, aki Thomas McLean és Robert Napper társaságával vállalkozást hozott létre. 1861-ben Napper elhagyta a társulást és helyette Frank Haes (1933–1910) lett az új tag. Albert herceg volt Melhuish patrónusa az 1850-es évek végén. Türr István élettörténete, amely ebben az időben rendkívülien izgalmas volt Garibaldi mellett, nem teszi lehetővé a felirat megfejtését. A képek vándorlásával kell inkább számolni, a híres emberek arcképeit igen sokszor egy-egy élelmes vállalkozó lemásolta. A jogi útvesztőket elkerülve ilyen esetekben sokszor a verzón semmilyen feliratot nem találunk. Ebben az esetben másról van szó, hiszen a két cég közötti megegyezésre, szerződésre utal az angol feliratok használata.

Míg Türr Istvánt kétszer ítélte halálra az osztrák hatalom, gróf Andrássy Gyulát (1823–1890) csak egyszer a szabadságharcban való részvétele miatt. A jelképesen felakasztott arisztokrata mint „szép akasztott”, kora egyik legszebb férfijának számított Párizsban az emigrációban. 1867 és 1870 között miniszterelnök, majd 1871-től 1879-ig az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt. Számos alkalommal lefényképezték ünnepi díszruhákban a különféle kiemelkedő politikai alkalmakkor. Dr. Székely József (1838–1901) bécsi műtermét szívesen látogatta, így az ott készült felvételek variációi jól ismertek. A most bemutatásra kerülő portré is ott készült 1875 körül, amely alapján a 61 éves politikust Benczúr Gyula 1884-ben térdképként lefestette.xv A vörös díszruha aranyhímzéseinek díszítettsége sokkal jobban kivehető a fényképen.

Ferenc József osztrák császár és magyar király (1830–1916) számos alkalommal lefényképeztette magát. Borovi Dániel kiváló dolgozatában összegezte Ferenc József ábrázolásait a Fotóművészetben, kiemelten foglalkozott azokkal a reprezentatív alkotásokkal, amelyek magyar műtermekben készültek.xvi Ferenc József 1888. március 6-án kereste fel Koller Károly (1838–1889) műtermét a Harmincad utcában. Megérkezését várva tömeg vonult a műterem elé és egy amatőr lefényképezte a jelentet az utcáról. Ezt a pillanatot Koller litografált formában fényképeinek hátoldalán használta fel. Ekkor 12 különböző állásban örökítették meg a királyt. 1892-ben, a koronázás 25. évfordulója alkalmából, Ferenc József ismét felkereste a műtermet, ekkor már Koller utódai, Forché Román és Gálfy István készítették a portrésorozatot. Erről a Vasárnapi Ujság így ír: „A felvételi terembe egyedül lépett, s mint a felvételeket készítő fényképész írja, magatartása az egyes exponálások ideje alatt csöndes, nyugodt volt, akár álló, akár ülő helyzetben.”xvii A fotók sokszorosítására Forché és Gálfy engedélyt kapott az uralkodótól, és azok reprodukciói kevéssel később az illusztrált sajtóban is megjelentek. A király hiteles ábrázolásának hozzáférhetősége ezzel nagymértékben nőtt, akárcsak a lehetőség, hogy a felvételek uralkodóportrék előképéül szolgálhassanak. – írja Borovi Dániel.xviii Az ekkor közölt képeken a király három kitüntetést visel, míg 1903-ban az újabb fényképezés alkalmával már négy kitüntetése volt. Teljesen azonos a ruha, a csákó és a beállítás.xix Az öregedő király kedves mosolya a variációk számát gyarapítja. Az itt bemutatásra kerülő portré előlapján a „Koller utódai” felirat és az „1903” évszám szerepel, amely az említett a fényképezkedésre és a jogok gyakorlására utal. „A király Budapesten. A király ma reggel 7 órakor misét hallgatott, azután nagyobb sétát tett a várkertben. Tizenegy órakor lakosztályába vonult vissza s államügyekkel foglalkozott. Ő felsége egy órakor gróf Paar Ede főhadsegéd kíséretében a Koller tanár utódai Harminczad-utczai fényképészeti műtermébe ment, ahol ő felségéről több felvételt készítettek.”xx

Az utolsó három kép kiváló művészeink portréi. Kozmata Ferenc (1846–1902) lefényképezte az idős Liszt Ferencet, és azokból számos példányt készítetett. A fellelhető ikonográfiák alapján a kép 1878 körül születhetett. Több variáció ismert, a közeli arckép után mellképek és térdképek is, ülő helyzetben mutatják az idős művészt.xxi Érdekesség, hogy a fotó hátoldalán német nyelvű dedikáció olvasható Liszt Ferenctől, amely szintén Dr. Kanyurszyk Györgynek szól.

Ferdinand Mulnier (1817–1891) párizsi mester Munkácsy Mihályt megörökítő arcképei közül a Munkácsy ikonográfia alapján ismert volt egy kép, amelyet 1878 előttre datáltak.xxii Az ovális alakú portré a festőt profilból ábrázolja. A dr. Sereg Péter tulajdonában lévő két további variáció ebbe a sorozatba tartozik, a nyakláncán szerencsepatkót viselő művész két arcképe magabiztos ember benyomását kelti. Egy ugyanekkor készült teljesen szembenéző ovális variáció bekerült a kortársakat (Galerie contemporaine, littéraire, artistique) megörökítő sorozatba, mely 81 lapot tartalmaz és 1879-ben állítottak össze.xxiii A kissé szomorkás tekintetű művész woodburytípia technikával készült portréja a nyilvánosság számára könnyen elérhető albumban tekinthető meg.xxiv

Strelisky Sándor (1851–1928) neves színész portréfényképező Jászai Marit Az ember tragédiája ősbemutatóján örökítette meg, melyet 1883. szeptember 21-én mutattak be Paulay Ede rendezésében a Nemzeti Színházban. Jászai Mari Éva szerepében tündökölt. A különböző színekben viselt ruhák közül ekkor öt (vagy még több) felvétel készült az első színésznőről, aki ezt a szerepet eljátszhatta. Éva a paradicsomban, Éva a paradicsomon kívül, Júlia Rómában, Pórnő a francia forradalom alatt, és Egyiptomi rabszolganő jelmezeket megörökítő promenade nagyságú képeket az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tár gyűjteménye és a Bajor Gizi Színészmúzeum is őrzi. Dr. Sereg Péter gyűjteményében a francia forradalom egyik jelmezét láthatjuk. 1886-ban a Vasárnapi Ujság dicsérettel említi a színésznő alakítását: „Jászai igaz művészettel oldotta meg e feladatát. A paradicsombeli Éva, az egyiptomi rabszolga neje, kit a fáraó magához emel, a Miltiades nemes asszonya, a római örömlány, a Tankréd eszményi hölgye, a Kepler kacér felesége, a Danton marquisnője és azonnal rá a rongyos sansculotte nő (e gyors átváltozásban tetőz a Jászai alakító ereje), a londoni polgár lány, az eszkimó neje s végül ismét az álmából ébredő Éva – annyi alakokon át (Pedig nem is említettük valamennyit).”xxv

A bemutatott képek dr. Sereg Péter örvendetesen alakuló gyűjteményének kiemelkedő darabjai, ha vannak is hasonlók egyes múzeumokban vagy közgyűjteményekben, azok online kevéssé tanulmányozhatók, így hézagpótló, ha ezeket nyilvánosság elé tárjuk.

Lábjegyzet:

1 Rózsa György: „Kossuth Lajos ikonográfiája”, Körmöczi Katalin (szerk.): „(...) Leborulok a nemzet nagysága előtt” A Kossuth-hagyaték, Budapest, 1994, 291–456. MNM
2 E. Csorba Csilla (szerk.): Kossuth Lajos életének képei Szabad György tanulmányával, HG&Társa Kiadó, Budapest, 1994. Megjelent Kossuth Lajos halálának 100. évfordulóján.
3 Cs. Lengyel Beatrix: „Kossuth különös portréja”, Élet és Tudomány 49 (1994) 1642–1643.; „Kossuth legkorábbi itáliai fényképei”, Folia Historica 20 (1999) 109–124.; „Az utolsó arcképek. Ismeretlen Kossuth felvétel”, Élet és Tudomány 54 (1999) 324–326.; „Kossuth öregkori fényképei”, Basics Beatrix (szerk.): Tanulmányok Rózsa György tiszteletére, Budapest, 2005, 167–170.; „Olaszhoni emlék – Ricordo dall’Italia”, Az itáliai magyar emigráció fényképeinek katalógusa, MNM, Budapest, 2007.; „Fényképek”, Aradi Ereklyemúzeum – Gyűjteményi katalógus, 2. kötet, MNM, Szeged, 2012, 75–108.
4 E. Csorba Csilla: I. m., 1994, 6.
5 Farkas Zsuzsa: „»Halandó ember romlékony vonásai«. Kossuth-ábrázolások a 19. századból”, Historia, 2002, 9-10. sz. 66. (R: hátsó borító belső.)
6 Uo., 66.
7 Rózsa György: I. m., 1994, 348.; Cs. Lengyel Beatrix: I. m., 2007, 38–45. Számos variációt is felsorol.
8 Cs. Lengyel Beatrix: I. m., 2007, 50. A 21. sz. tétel ovális változata.
9 Rózsa György: I. m., 1994, 354.
10 Cs. Lengyel Beatrix: I. m., 2007, R: 59., megegyezik a 25.1. sz. tétellel.
11 Rózsa György: I. m., 1994, 292.
12 Cs. Lengyel Beatrix: I. m., 2007, 130.7. sz. tétel, álló térdkép 256, 261.
13 BTM ltsz.: 20. 209/5, vizitkártya, Cs. Lengyel Beatrix: I. m., 2007, 256., 261. Utal továbbá egy jelzetlen példányra, a jobb kéz magasságában elvágva megjegyzéssel.
14 npg.org.uk/research National Portrait Galley McLean, Melhuish, Napper & Co
15 Kozári Mónika: Andrássy Gyula, Gondolat, Budapest, 2018. A kötet címlapján ez a festmény szerepel, mely BTM Kiscelli Múzeum tulajdona. Adatai: olaj, vászon, 152x100 cm, de a fényképezett portrét nem közli. Szvoboda Dománszky Gabriella: Benczúr Gyula, Budapest, 2009, 35., MNG-Kossuth.
16 Borovi Dániel: „»Hát még semmi sincs a vásznon?« Fotóhasználat Ferenc József és Erzsébet magyarországi portréin”, Fotóművészet, 2012/2., 114–124.
17 „A király arcképei”, Vasárnapi Ujság, 1892. július 10., 481–482, R: 484–485.
18 A sorozat két darabja: Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, ltsz. 64.179, 72.1247. Példányai az ÖNB-ben: 367–369f, 371–373.
19 Köszönöm Borovi Dániel segítségét.
20 Független Magyarország 1903. március 15. 247. (Számos más újság is közölte a hírt)
21 Somogyi Klára: Liszt Ferenc arcai, Múzsák Kiadó???, Budapest, 1986, 27. R. 26, 29, 31, 32. sz. kép.
22 Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály és a fotográfia. (h. n.) 2004. 157. R: 53. Magyar fotográfia történetéből 34. kötet MFM , A fénykép adatai: Békéscsaba Munkácsy Mihály Múzeum ltsz.: 58.26.6. M
23 Megtekinthető Fine Arts Museum of San Francisco állományában.
24 fr.wikipedia.org/wiki/Ferdinand_Mulnier, data.bnf.fr./14977623/ferdinand-mulnier (Működik mind a kettő, egyikből a másikba könnyű eljutni, mivel a bnf keresési modulja nagyon nehézkes) wikipediara nem szokás hivatkozni, mert a szócikkeknek nincs szerzőjük, és nem is működik ez a link (?????)
25 Vasárnapi Ujság 1886. 12. sz. március 21. 181–182.