Nagy Zopán: Intro- és extroverziók
Gábor Enikő Introverziók című fotogram-sorozata nyomán
2020. 10. 27. – 11. 06. Art9 Galéria, Budapest
A teremtő sötétségből meg-megszülető, a melankolikus örömökkel és archaikus technikákkal ölelkező művésznő álmaiból ébredő alkotások: „tárgy nélküli” műtárgyakként bontakoznak a fény felé. Anyagok előtti-mögötti geometrikus objektek, melyek (gondolati-érzéki) felületei a barit papírok és brómezüst zselatinok világa felől érkezve, a porózusan karcolt, grafittal átitatott grafika-hatásokkal ön-reflexíven: nyitva-záródó zárva-termőként nyilatkoznak meg…
Az Introverziók című sorozat érdekessége, hogy az egyes fotók működnek síkban kiterítve és térben meghajlítva is, de egyszerre nem láthatók mindkét állapotban.
A képek elkészítése során Gábor Enikő nem használt sem negatív filmet, sem tárgyakat, közvetlenül a fotópapírra exponált, majd ezt, hagyományos kémiai módon vegyszerekkel hívta elő.
Technikai értelemben az így létrehozott kép egy olyan fotogram, ahol a végeredményt nem befolyásolja semmilyen külső tárgy, a fény megformálása csupán a különböző módon meghajlított papírok pillanatnyi állapotától függ.
Ez a kiállítás az utóbbi időben készült fotósorozat nagyobb méretű darabjait prezentálja, miközben az alkotó az egyedi művek kvázi műhelytitkait is megvillantja, sejtteti, kibontakoztatja a nézők (f)elé… A leíró fejében (sziderikus ellenfényben) Mahler II. Feltámadás szimfóniája szól, éppen az opus 3. Vezényel: Zubin Mehta…
A befelé monologizáló, kifelé torzuló tekervények, mint elvont (és alakzatjaikba rejtőző) Kundalini-formák, mint elméleti rezgés-adaptációk; ismételhetetlen felfejtéseket, ismeretlenek felé ívelő megérzéseket sugallva; a művész zsigeri, szellemi állapot-részleteit is tükröz(het)ik… Az alkotások önnön árnyékukat, hasításaikat, illesztéseiket használva, többféle funkciót magukba-ölelve, lehetőségeket, rejtett felületeket, formulákat ki- és bevetítve élnek tovább…
Gábor Enikő Introverziók sorozata sajátos állapotot hív elő és mutat fel a fotográfia, a képzőművészet, a tér- és síkelmélet, vagy éppen a fotópapír-plasztikák, a paradox objektek nehezen definiálható tárházában. A végeredmény (folyamat): az absztrakció aligha tovább-redukálható netovábbja…
Szemcse-szemcsepp, szemek a szemben... Szeplős matéria, oldott kő (Eni), kvarcban arc, ön-direkt projekt, talányos témák, szubjektív szférák… A mikro-professzionális részecskék autonóm logoszból táplálkoznak… Ó, speciális fotogram-szobor torzók, foto-kemogramok az elme egy-egy szférájából las-sít-va (ki- és befelé) exponálódók…
