Fejér Zoltán: A gazdasági csoda kamerája

A címre több, az 1950-es években Nyugat-Németországban készített fényképezőgép is pályázhatna. Ezúttal a Finetták történetéből villantok fel néhány epizódot.

A közeg

A II. világháborút elvesztett és romokban heverő Németország négyhatalmi megszállás alá került. Ez a helyzet a legkarakteresebben Berlinbeni jelentkezett. A várost a Szövetségesek – éppúgy, mint az országot – négy részre osztották. A keleti felén a Szovjetunió befolyása érvényesült. A nyugati oldalon három zóna jött létre, amelyeket (északról dél felé haladva) Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesül Államok uralt. Az ország nyugati részén először a Trizónia változott Bizóniává, majd 1949-ben megalakult a Német Szövetségi Köztársaság. A keleti rész neve Német Demokratikus Köztársaságra változott.ii

A G. C. Marshall (1880–1959), amerikai tábornok-politikus, külügy-, majd hadügyminiszter által 1947-ben kidolgozott amerikai gazdasági segélyprogram (Marshall terv) a következő évben indult el, azzal a céllal, hogy a II. világháború után a nyugat-európai országok gazdasági talpra állását segítse. A terv keretében a résztvevő országok 1952-ig nem kevesebb, mint tizenhárom milliárd (!) dollár vissza nem térítendő támogatást, vagy hosszú lejáratú hitelt kaptak.iii

1949-ben Konrad Adenauert (1876-1967) választották meg a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjává. 1963-ig tartó hivatali ideje alatt különös dolog történt az országban. Az ipari termelés 185 %-kal nőtt, ami magától értetődő természetességgel a fogyasztás és a jólét hasonló szintű emelkedését eredményezte. A korszakot a Wirtschaftwunder, azaz a gazdasági csoda időszakának nevezik.

Németországban közkedvelt énekesnő volt a francia Caterina Valente (született:1931). Ő játszotta a Bonjour Kathrin című 1955-ben készült zenés film főszerepét. Ennek egyik jelenetében hangzott el a Wirtschaftwunder indulójává vált dal, amelyet az előadó úgy énekelt, hogy egy szálloda folyosóján táncolt a személyzet tagjaival. „Es geht besser, immer besser…” – hangzott a refrén, azaz: „Egyre jobban megy, jobban megy, jobban megy…”. Amíg viszont ezekben az években a németek Borgward Isabellájukoniv az Autobahnon száguldoztak, addig mi magyarok nyakig ültünk a gehakte córeszbanv…

Ugyanis, mi határozottan és egyértelműen visszautasítottuk a Marshall-tervet. Jól emlékszem, hogy az általános iskolai osztályfőnökünk, Bihari Lászlóné az 1960-as évek elején azt mondta, hogy azért történt ez így, mert „nem kértünk a mikiegérből meg a sztanéspanból”. Ez az érv tetszett. Úgy gondoltam, nem csak fogyasztanom kell a kultúrát, hanem elő is kell állítanom – igaz, a terjesztésről még hiányos ismereteim voltak. Kappel írógépemen gyors iramban írtam is néhány novellát, amelyeket először világot járt szomszédomnak mutattam meg, aki viszont óvatosan eltanácsolt a közzétételtől. Határozott véleménye olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy huszonöt évig nem is próbálkoztam írásaim nyilvánosságra hozatalával.

Az előállítók és tervezők

Piet Sarabér 1899-ben született a hollandiai Delftben. Eletromérnöknek tanult, német nőt vett feleségül. 1942-ben Németországba költöztek, ahol Sarabér a háború után, 1945-ben, a Harz-hegységben fekvő Goslarbanvi kis üzemet nyitott. Eleinte végzettségének megfelelően elektromosipari feladatokkal foglalkozott, de érdeklődése a fényképezőgépek előállítása felé fordult. Megismerkedett Helmut Finkével, aki Braunschweigben a Voigtlander cégnél dolgozott konstruktőrként. Finke átigazolt Sarabérhez, akinek 1947-ben megtervezte a róla Finettének elnevezett kisfilmes fényképezőgépet.

A Finette 1948-ban jelent meg a boltokban. A fixfókuszos, Fenar nevű 11-es fényerejű 4,3 cm-es (vagy 5,6/4,3 cm-es) objektíves Newton keresős kamera B-t vagy pillanatfelvételt exponált az objektív mögötti, kétlamellás zárszerkezetével.

A gyártási tapasztalatok alapján 1949-ben dobták piacra a Finettát, amely már élesre állítható objektívvel és blendézési lehetőséggel is rendelkezett. McKeown szerintvii ebből a változatból négy típus készült. A Finetta ötödik módosításába már 4-es fényerejű objektívet építettek.

1951-ben csatlakozott a csapathoz Drezdából Rudolf Trentsch, aki korábban Franz Kochmannak a Korelle (6x6-os) fényképezőgépeket is előállító gyárában dolgozott. Trentsch érkezése lendületet adott Sarabér üzemének. Az 1951-ben bemutatott már cserélhető objektíves Finetta Super volt az első német érintkezős-vakupapucsos fényképezőgép.

Az 1952-re kimunkált Finetta 99 olyan csúcsteljesítményt valósított meg, amelyhez hasonló előállítására csak az Otto Berning által vezetett Düsseldorfi Robot Foto und Electronic cég volt képes. Még a wetzlari Leitznél sem tűzték ki célul, hogy rugómotoros filmtovábbítót teljes képkockás, azaz 24x36 mm-es képméretű kisfilmes fényképezőgépbe építsenek be. (A Leica-motort a gépváz alsó részéhez lehetett csatlakoztatni.)

A különböző képméretű (24x24 és 24x36 mm), gépvázba integrált rugómotoros Robot Royalok mellett csak a Goslarban készített, cserélhető objektíves Finetta 99-esek rendelkeztek ilyen műszaki megoldással.

A Robot fényképezőgépet 1932-ben tervezte meg Heinz Kilfitt (1898–1980), de mivel a kivitelezésre nem volt pénze, a lehetőséget átengedte Otto Berningnek. Ő az 1934-es Lipcsei Vásáron mutatta be a rugómotoros Robot I-est, tehát cége az 1950-es évek elejére már két évtizedes gyártási tapasztalattal rendelkezett. Sarabért akár bátornak is mondhatjuk, hogy fél évtized alatt megszerzett tudással vágott bele a motoros filmtovábbítás feladatának megoldásába.

A Finetta 99-eshez gyártója hat objektívet kínált. Ezek közül kettőt a rövid tárgytávolság és élességhatár miatt korai makró objektívnek mondanak. Goslarban csak a gépvázak készültek és a végső összeállítás zajlott. A Finetták objektívjeit Münchenben állította elő a Dr. Staeble & Co.viii

A McKeownnál lelkesebb Günther Kadlubekix 25 féle Finettát sorol fel. Ő is megemlíti az egyik legizgalmasabb együttműködést, ami csak létrejöhetett a XX. századi fotótechnikában. Jacques Bogopolsky (1895–1962), a Bolex filmfelvevő, az Alpax és a Bolsey fényképezőgépek tervezője ugyanis 1955-ben Sarabér cégét kérte fel a Bolsey 8 nevű, 8 mm-es filmfelvevőként és fényképezőgépként egyaránt használható kamerájának gyártására. Ez meg is történt és a gépekbe 2,8-as fényerejű 7,5 mm-es Saraber-Goslar Finon objektívet építettek be. A Bolsey 8 két további típusának előállításaxi azonban másutt folytatódott… Az angolszász szakírók – így például Roger Hicks – a Finettákkal „egy lapon” említikxii az Egyesült Államok iparának csúcstermékét, a chicagói Bell & Howell óriáscég rugómotoros Fotonját. Az 1948-ban bemutatott és rendkívül magas, 700 Dolláros áron kínált kamera csak két évet élt a piacon: borsos ára buktatta meg.

A II. világháború utáni német fényképezőgépekkel foglalkozó Ulrich Schleiffer szakíró szerint 1957-ig tucatnyi típusban és körülbelül százezer példányban készültek a Finetták. A kedvező árfekvésű, de figyelemre méltó műszaki teljesítményeket is felmutató fényképezőgép-márka véleményem szerint jogosan keltheti fel a fotótechnika-történet iránt vonzalmat mutatók érdeklődését még akkor is (vagy éppen azért!), ha ez a kameratípus a korábbiakban szinte teljesen ismeretlen volt Magyarországon.

1956-ban a kamera gyártója, Piet Sarabér csődöt jelentett – talán elapadhatott a dotáció, majd a maradék alkatrészek felhasználása után 1957-ben a cég megszűnt.

A bemutatott példány

Karácsonyi ajándékként kaptam mérnök-ipari formatervező barátomtól a képeinken is látható Finettát, ami McKeown besorolása szerint IID típus. A 011370-es gyártási számú, 126x76x51 mm-es gépváz két részre nyitható szét. Az alumínium vázat belül bakelit filmvezető rész, képkapu és húzóorsó egészíti ki. A bakeliten a kioldógombnál Patent, a képkapu felett P. Sarabér 90-014/2, alul Made in Germany felirat olvasható. A szabadalomra utaló Patent szó jelentheti a kioldógomb – zárgátlós – műszaki megoldását. Exponáláskor ugyanis a kioldógomb lent marad, majd filmtovábbítás után emelkedik újra fel. Érdekes módon a kioldógomb külső csavarmenetének kialakítása/mérete a Leicákhoz, az Edixákhoz és a korai japán kisfilmes (például Nikon) kamerákéhoz hasonló.

Goslar angol zónában lévő elhelyezkedése, vagy esetleges export-lehetőség keresése miatt a gépváz alján lévő retesz mellett a szöveg nem német nyelvű. A kétállású retesz melletti felirat angolul (closed-open) jelzi a csukott-nyitott állapotot.

A gépvázból alig kiálló objektív Achromat Finar típus és 5,6/4,3 cm-es. Az élességállítást öt kis színes kör segíti. A használati utasításban adhatta meg a gyártó, hogy például egész alak 2 méterről történő fényképezéséhez a sötétkék kör jelenjen meg az objektívgyűrű feletti kivágásban. Az előlapon található az időállító gomb, amely pillanatfelvételt (M) és időt (B) jelez. A filmkocka-számláló ablaka a gépváz tetején a kioldógomb mögött, a továbbító gomb mellett foglal helyet.

Barátom azzal küldte el a Finettát, hogy nézzem alaposan át, mert szerinte egyes kiviteli megoldásai kifejezetten hasonlítanak néhány magyar fényképezőgépre. A kamera megvizsgálása után már én is egyetértek a véleménnyel. A gépváz tetejének formai megoldása és a kereső kialakítása valóban azonos a Kinoboxon is láthatóval. A Finetta gépvázában lévő bakelit filmkapu is visszaköszön a Kinoboxban, igaz, oda Dennik Ferenc és Stenczer János ívesen meghajlított filmsíkot épített be. Feltűnő viszont a képméret-különbség: a német kamera hagyományos kisfilm-méretű, azaz 24x36 mm-es, szemben a következetes, magyar 24x32-vel.

A Finetta gépvázának szögben hajló részei a Momikont, a gépváz belsejének kialakítása (például a csukóretesz fémlapja) pedig még akár a Mometta II-est is eszünkbe juttathatja. Mivel készítettem egy összehasonlító felvételt, az esetleges – külső – hasonlósággal kapcsolatban Olvasóink is állást foglalhatnak…

Lábjegyzet:

1 Ember Mária: Nyugat-Berlin, Medicina-Panoráma, Budapest, 1985, 15–16.
2 Szelle Béla szerk.: Akadémiai kislexikon, második kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, 276.
3 SZELLE BÉLA i.m. 152. oldal.
4 Brémában, a Carl F. W. Borgward GmbH által 1954–1962 között gyártott kétajtós karosszériájú, 1500 köbcentis, 75 lóerős motorral felszerelt személyautó.
5 Jiddis szóösszetétel, jelentése magyarul: nagy rakás baj.
6 Goslar, vagy Goslar Alte Kaiserstadt Alsó-Szászországban fekszik a Harz-hegység északi részénél. A II. világháború után brit megszállás alá került. Lakossága 1950-ben 53.804 fő volt.
7 Mckeown Jim: Price Guide to Antique and Classic Cameras, 12. kiadás, Grantsburg, 2004. 295–296.
8 A cégről már írtam korábban a lapban. Fejér Zoltán: „Heinrich Kühn munkássága és magyar kapcsolatai”, I–II, Fotóművészet, 2010/1–2.
9 Kadlubek Günther: Taschen Preisführer, 4. Auflage, Photo Deal, Neuss, 2000, 64–65.
10 Fejér Zoltán: „Az Alpa történet nyomában”, Fotóművészet, 2003/3-4.
11 Mckeown Jim: I. m., 147.
12 Hicks Roger, Schultz Francis: Rangefinder, Sussex, 2003, 27.