Stepanka Bieleszova: Az Olmützi Művészeti Múzeum fotográfiai gyűjteménye, Jindřich Štyrský (1899–1942)

1919. augusztus – 1941. június
Nyolcadik rész*

Cseh festő, fotográfus, grafikus később díszlettervező, könyvkiadó, irodalmár, költő és a művészetben megjelenő erotika töretlen népszerűsítője. Sokoldalú és egyedi látásmódja a két háború közötti európai avantgárd ismert képviselőjévé avatta. Kiterjedt érdeklődése lelkesedéssel és tehetséggel párosult, így máig a huszadik század első felének legérdekesebb cseh művészei között tartják számon.

Jindřich Štyrský tanárcsaládból származott. Születése örömteli esemény volt 39 éves édesapja és 41 éves édesanyja számára. A családdal élt anyja első házasságából született lánya, Marie is, akihez szorosan kötődött. Marie 1905-ben meghalt, ám, mint szimbolikus nőalak később megjelenik Štyrský munkáiban. Vítězslav Nezval (1900–1958) Emília álmomban érkezik [Emilie přichází ke mně ve snu] című versciklusáhozi készített erotikus illusztrációin megjelenő alak is kötődik Marie személyéhez. Jindřich Štyrský számos művészeti területen alkotott. A festészetben, élettársával, a Toyen néven ismert festővé vált Maria Čermínovával (1902–1980) új művészeti irány, az artificializmusii létrehozásán fáradozott. Štyrský forradalmian új képversek szerzője és számos költészeti gyűjteményt illetve prózakönyvet illusztrált nemcsak rajzaival, de eredeti kollázsaival is. Erotikus képei, fotókollázsai a két háború közötti időszak kultúráját gazdagították.iii

Ugyancsak jelentős a szürrealista fotóművészetben betöltött szerepe. Štyrský 1920-ban kezdett fotókkal foglalkozni és kezdetben más alkotók fotóit, képeinek reprodukcióit használta forrásként; könyvborítókhoz, kollázsokhoz és képversekhez.iv Munkásságában a fotográfia fokozatosan vált meghatározóvá és külön fejlődött egyrészt vizuális eszközként, másrészt, mint tartalmi-inspirációs közeg. Első ízben 1935-ben állította ki fotóit a Csehszlovák szürrealisták csoportja prágai tárlatán. A szürrealizmus, mely elsőként az irodalomban, a költészetben majd később a képzőművészetben jelent meg, a korabeli Csehszlovákiában népszerű művészeti irányzat volt, és ez a tendencia a mai napig töretlen. A szürrealizmus hazai elfogadtatása azoknak a cseh művészeknek köszönhető, akiket a háború előtti, nemzetközi, európai avantgárdhoz fűzött kitartó és ösztönző kapcsolat. A szürrealizmus legjelentősebb külföldi alkotóit, mint Hans Arp, Salvador Dalí, Max Ernst, Alberto Giacometti, Giorgio de Chirico, Paul Klee, André Masson, Joan Miró, Wolfgang Paalen, Antonio Savinio, Yves Tanguy egy kulcsfontosságú, Poesie 32 című tárlaton Prágában már 1932-ben bemutatták. Vítězslav Nezval két évvel később megalakította a Csehszlovák Szürrealisták Csoportja [Skupina surrealistů v ČSR] nevű avantgárd kört, amely a harmincas években élénken követte a külföldi művészek munkásságát.v Csehszlovákiában, 1935-ben éppen a cseh szürrealisták felkérésére tartott előadást a Szürrealizmus első kiáltványának (1924) francia szerzője, André Breton (1896–1966), a költő Paul Éluard (1895–1952) és a festő Josef Šíma (1891–1971) kíséretében.vi A korábban említett Csehszlovák Szürrealisták Csoportjának első kiállítására ugyanebben az évben került sor. Itt Štyrský két képciklusa kapott helyet. A Férfi szemellenzőben [Muž s klapkami na očích] és a Békaember [Žabí muž] című sorozata. Mindkét sorozat összesen 73 fotográfiát tartalmazott. A második világháborút követően, 1941-ben szamizdat kiadásban jelent meg válogatás ezekből a sorozatokból  A tűk manapság [Na jehlách těchto dní] címmel, Jindřich Heisler (1914–1953) verseinek kíséretében. Hivatalos nyomtatásba csak később, 1945-ben került, azonban néhány kritikus – például Antonín Dufek – szerint a cseh fényképezés történetében ez a kiadvány a legelső, amely fotósorozattal módszertani és tematikus formában foglalkozott.vii A fotósorozat egyes elemeinek címe sajnos nem maradt fent, de Štyrský szóbeli közlése szerint azok kiegészítették és értelmezték a képeket. Feltételezhetően egyes címeken a költő, Vítězslav Nezvallal (1900–1958) együtt dolgozhatott.viii Štyrský felvételei első látásra rokonságot mutatnak Eugène Atget (1857–1927) francia fotográfus munkáival, amelyeket kortárs művészek sora, többek közt Man Ray (1890–1976) vagy Berenic Abbott  (1898–1991) is csodált. Munkái nemcsak a huszadik századi avantgárd illetve a szürrealista fényképezés örökségéhez, jelentőségének értékeléséhez járultak hozzá. Fotói bekerültek a 1929-es stuttgarti Film und Foto nemzetközi kiállításba is, ahol elismert fotósok számos szürrealista munkáját – egyebek mellett a cseh avantgárd képviselőinek munkáit is – először láthatták. Štyrský és Atget munkásságát összekapcsolja a téma felkutatásának és rögzítésének a módszere. A Marcel Duchamp által leírt ready-made szellemében véletlenszerűen leltek rá és izolálták a szokatlan témákat, amelyeket irreális és fantasztikus környezetben kontextualizáltak. Tartalmilag mindkét alkotó azonos forrásból dolgozott, alapvető különbség van azonban az alkotásaik vizuális komponálásában és érzelmi színezetében. A környező világ rejtett tartalmának vagy szerkezetének megragadása érdekében Štyrský helyettesíti Atget költői látomását a kegyetlen és ironikus valóság felmutatásával. Breton példáját követve szürreális és fantasztikus képet keres és talál is a hétköznapi valóságban. Ekkorra datált felvételein temetkezési jelenetek, bolhapiacok, vidámparkok dominálnak.

Mindennél jobban érdekelte azonban az idő mint jelenség, és az idő megragadhatóságának fotográfiai lehetőségei. Az idő katalizátorként felelős a romlásért, a pusztulásért, az alakváltozásért, az erózióért, és a szürrealisták annyira csodált gyakorlatát követve az ábrázolás felfedi a rejtőzködő igazságot és rejtélyt, lemezteleníti a szerző belső énjét, a dolgok rejtett jelentését. Štyrský ábrázolásaiban ehhez adódik hozzá a terek összefonódása és a tárgyak szándékolt kétértelmű megjelenítése. Előszeretettel mosta el a határokat élő és látszólag mesterkélt részletek között, felvételein keverte a figurák, végtagok, parókák felkavaró részleteit. Kiváló példája ennek az élettársáról, Toyenről készített fotó, melyen a festőnő egy műlábbal látható. Ismét egy duchamp-i előképpel él; a varrógép és az esernyő találkozása egy műtőasztalon. Štyrský számára az utcai kirakatok szintén érdekes témaként szolgáltak. És nemcsak a gyakran kuriózumszámba menő áruk, hanem a kirakatban visszatükröződő utcai események, a környező házak homlokzatainak tükörképei miatt. A kiállított áruk és dekorációk statikussága kontrasztban állt a tükröződő, dinamikus visszaverődésekkel, ami így a két ellentétes világ feszültséggel teli összefonódását jelenítette meg. A kirakatok, ablakok és a környezetük visszatükröződései iránti érdeklődés egyúttal egy másik jelentős avantgárd művésszel, Jaromír Funkéval (1896–1945) is összekapcsolja Štyrskýt. Funke a huszadik század elejének legjelentősebb cseh fotográfusai, valamint az avantgárd és absztrakt fotóművészet világszerte ismert úttörői közé tartozik. 1929-es fotóciklusa, Üveg és tükröződés [Reflexiók] (Sklo a odraz [Reflexy]) a valóság és tükörképeinek fantasztikus szembesítését mutatja be. Ebben a ciklusban Funke – néhány évvel megelőzve Štyrskýt – Atget munkájának egy részére reflektál, és a szürrealizmus szellemében hoz létre alkotásokat. Hasonlóképpen a következő ciklusban, melynek címe Az idő kitart, 1930–1934 [Čas trvá 1930–1934] különféle tárgyak szokatlan, szabad téren való találkozását örökíti meg. Bár Funke nem volt tagja a szürrealisták csoportjának, a cseh fényképezéstörténet őt tekinti az első szürrealista művek alkotójának.ix

Alkotásaikkal Funke és Štyrský egyaránt hozzájárultak a nemzetközi szürrealista mozgalom fotóművészetének alakulásához. Mindketten vonakodtak attól, hogy beavatkozzanak a fotónegatívba, vagy bármilyen utólagos fotótechnikai eljárást alkalmazzanak. Éppen ellenkezőleg, közvetlenül a fotóra dolgoztak, nem komponálták és nem retusálták a felvételeiket. A kor elvárásaival ellentétben nem a kísérletezés vagy a manipuláció útján indultak el, hanem a lehető legegyszerűbb technikák segítségével készítettek felvételeket.x Štyrský még az akkoriban oly népszerű ferdeszögű beállításokat vagy más, drámai hatású, térbeli rövidüléseket is elkerülte. Képei statikusak, mégis tele vannak belső feszültséggel, amit csak fokoz az emberi alakok hiánya. A fényképek szürrealista értelmezésén túl Štyrský felvételei kellő hűséggel rögzítik a korabeli élet, a kortárs reklám és utcakultúra aspektusait.

Az Olmützi Művészeti Múzeum 2007 óta őrizi Jindřich Štyrský munkásságának 62 fekete-fehér fotográfiáját, amelyek Anna Fárová (1928–2010) a prágai Iparművészeti Múzeum nyugalmazott kurátorának fotógyűjteményből származnak. A fotókat a művész halála után a negatívokból nagyították A tűk manapság [Na jehlách těchto dní] című könyv kiadása alkalmából.xi Az olmützi kollekció válogatásokat tartalmaz Štyrský a Férfi szemellenzőben [Muž s klapkami na očích] és a Békaember [Žabí muž] című két sorozatából, amelyeket kiegészítenek a Párizsi délután [Pařížské odpoledne] című párizsi ciklusban szereplő felvételek. A képek 1935-ben, Štyrský párizsi tartózkodása alatt születtek, az utazást viszonzásul Breton (prágai) látogatására a párizsi szürrealisták szervezték.xii Toyen és Vítězslav Nezval kíséretében Štyrský ellátogatott Man Ray, Salvador Dali, Claude Cahun, Joan Miró illetve Max Ernst és Marcel Duchamp műtermébe.xiii A párizsi ciklus képeit Štyrský temetők iránti érdeklődése jellemzi. Egy sor képet készített a Père-Lachaise temetőben. Ehhez a sorozathoz tartoznak a szobrok, az emlékművek, a mauzóleumok és a ravatalok részleteiről készült felvételek is, kellő terepet biztosítva Štyrský furcsa tárgyak és helyzetek iránti érdeklődésének, valamint az idő formáló és pusztító erejének az ábrázolásához. Jindřich Štyrský a legjelentősebb cseh szürrealisták egyike, aki egész életében hű maradt a szürrealizmus elveihez. Halála előtt négy évvel írta; „A szemem még mindig élményekre szomjazik. Mohón és telhetetlenül elnyel mindent. Éjjel, álmomban pedig költ.“xiv Štyrský tehát megnevezte inspirációs forrásait, kreatív módszerét, amelyet széles körben alkalmazott munkája minden területén a festészettől a fényképezésig, jelentősen gazdagítva nemcsak a cseh, hanem az 1930-as évek európai avantgárd mozgalmát.

Fordította Regős Csilla.

Lábjegyzet:

1 Štyrský, Jindřich: Emilie přichází ke mně ve snu, Praha, Torst, 2001.
2 Az artificializmus a két világháború közötti avantgárd egyedülálló irányzata volt, amelyet Jindřich Štyrský és Toyen 1926-ban, párizsi tartózkodásuk idején tett közzé. Az irányzat egyedüli képviselői voltak. A korszakra jellemzően a pszichológia módszereit, a pszichoanalízis vívmányait használták fel, melynek eredményeképpen imaginatív festményeket hoztak létre.
3 1930 októbere és 1933 áprilisa között Jindřich Štyrský adta ki az Erotická revue című lapot, ami egy bibliofil magánkiadás volt legfeljebb 200 példányban. Gyűjteményes kiadása újraszerkesztett változatban: Štyrský, Jindřich: Erotická revue 1–3., Torst, Praha, 2011.
4 Srp, Karel: Jindřich Štyrský, Torst, Praha, 2001, 38.
5 A tagok között volt Toyen is (1902–1980); eredeti nevén Marie Čermínová, festő, Štyrský szerelme, aki munkájában automatikus rajzok, nyomtatott színes foltok értelmezésével, és a vászon felületének strukturálásával kísérletezve tanulmányozta a valóságábrázolást az erotikus művészet és az absztrakció határmezsgyéjén.
6 Josef Šíma Franciaországban élő cseh festő. Tagja volt többek között a Le Grand Jeu művészcsoportnak, amely a szürrealizmus alapelveit követte. Számos cseh művész eljutott Párizsba. Toyen és Štyrský mellett például a szürrealista költő, Jindřich Heisler (1914–1953) is, akinek később származása miatt bujkálnia kellett, és akit Toyen a Gestapo elől a saját prágai lakásában bújtatott.
7 Dufek, Antonín: Jaromír Funke. Průkopník fotografické avantgardy, Moravská galerie, Brno 1996, 12.
8 Srp, Karel: Jindřich Štyrský, Torst, Praha 2001, 41.
9 Hasonló motívumokat megtalálunk más alkotóknál is. E. Atget gyakorta volt hatással olyan cseh fotográfusok munkáira, mint Miroslav Hák (1911–1978), Jiří Sever (1904–1968) vagy Emila Medková (1928–1985).
10 Különbözött például Man Ray rayogramjától, mely először a Les champs délicieux című könyvben jelent meg 1922-ben, Tristana Tzara (1896–1963) előszavával.
11 Anna Fárová (1928–2010) alapvető hatással volt a cseh fotográfia előmozdítására és elfogadtatására a normalizáció idején, a múlt század kommunista évtizedeiben, a 70-es, 80-as években. Cseh és külföldi fotográfusok kiállításait rendezte meg hazájában és külföldön, illetve a témában monográfiákat írt. Feldolgozta František Drtikol (1883–1961) és Josef Sudek (1896–1976) munkásságát. Számos könyvet írt olyan, világszerte ismert művészekről, mint Robert Capa, és a nevéhez fűződő Magnum fotóügynökség tagjairól, Cartier Bresson-ról (1908–2004), vagy Werner Bischofról a legelső monográfiájában, de más cseh alkotókról is írt, mint Jiří Jeníček, Eugen Wiškovský, Jindřich Štyrský, Josef Koudelka, Eva Davidová. Felépítette és gondozta a prágai Iparművészeti Múzeum fotógyűjteményét, amelyet ma Csehország legnagyobb fotógyűjteményeként és archívumaként tartanak számon.
12 1935-ben, Párizsban Štyrský komolyan megbetegedett (agyi érelzáródást kapott). Már a húszas években örökletes szívbetegséget állapítottak meg nála. A megtapasztalt betegség tükröződik Štyrský A születés traumája [Trauma zrození] (1936) című képén. Erről lásd: Bydžovská, Lenka – Srp, Karel: Jindřich Štyrský, Argo, Praha, 2007, 524.
13 Bydžovská, Lenka – Srp, Karel: Jindřich Štyrský, Argo, Praha, 2007, 524.
14 Štyrský, Jindrich: Emilie přichází ke mně ve snu, [Emily Comes to Me in a Dream.] Additional text by Bohuslav Brouk. Prague: Edice 69, 1933