Fejér Zoltán: A tervező keze nyoma

Egy tárgy gyakorlati megvalósítása összetett feladat. A művelet után jogosan érezheti úgy a néző, felhasználó, hogy tervezője kéznyoma visszavonhatatlanul rajta maradt az alkotásán.

Összehasonlító felvezetés
A fényképezőgépet tervezők közül toronymagasan kiemelkedik Oskar Barnack (1879–1936). Már könyvtárnyi a róla és a 35 milliméteres, kétoldalt perforált filmre konstruált fényképezőgépéről szóló szakirodalom. A Fotóművészet hasábjain is többször értekeztünk már róla, bemutattuk az ősLeicát, a nullszériát és azok hasonmás kiadását is. Írásomhoz ezúttal a WestLicht 21. árverésen, 2012. május 12-én 2 160 000 euróért eladott tárgyról készített saját fotómat mellékelem. Peter Coeln árveréseini több nullszériás Leica is szerepelt. Korábban, a 19. aukción még 1 320 000 eurós árat regisztráltak a fotótechnika-történet anyagi vonatkozásai iránt is érdeklődők. 2018 márciusában azonban, a 122-es gyártási számú példányt megvásárló gyűjtőnek még mélyebben kellett a zsebébe nyúlnia, hiszen a kalapács kétmillió eurónál koppant, amihez még négyszázezer eurónyi árverési járulékot is hozzászámoltak.

Ugyanezen az árverésenii került új tulajdonosához egy vörös bőrözésű, fél(kép)formátumú Leica is. A rendezők szerint a korábban alig ismert, még képen is meglehetősen ritkán látható műtárgy 1948-ban készült a gyárban, Helmut (sic!) Schäfer részére és a nevet a gépváz aljára is rágravírozták. Ugyan a kamera szerepelt a Christie’s 1989. júliusi árverésén, de a patinás árverési ház a katalógusban inkább a fényképezőgépet Herr Schäfer kezében megörökítő korabeli fotót preferálta, mintsem a kamera tárgyfotóját.

Ezt ellensúlyozandó viszont a tárgy képe az aukció után megjelent a Leica Historical Society folyóiratánakiii címlapján. Ugyanakkor egyik árverési ház leírásában sem egyértelmű, hogy az összenyomottnak is mondható, 18x24 mm-es képméretű Leicát Schäfer használta-e avagy az ő elképzelése alapján kivitelezték a gyáriak. Az mindenesetre egyértelmű, hogy a tervezőnek azon túl, hogy a gépváz méretét csökkentette, eszébe sem jutott a filmtovábbító, és a visszatekercselő gomb recézésének megváltoztatása. Barnack kezenyoma rajta maradt a félformátumú kamerán is, azaz nem változott sem a filmvezetés vízszintes iránya, sem a filmtovábbító gomb elhelyezése, formája és mérete.

Kalandom Mihályival
Éppen a Fotóművészet című folyóiratban jelent meg 1979-ben Gadányi György cikke, ahol felhívta a szakma figyelmétiv Mihályi Józsefre. Felmerülhet a kérdés: mi az oka annak, hogy hazánkfia a lapban most ismét terítékre kerül? Nos, a kiadvány 41 évvel ezelőtti nyomdatechnikája miatt akkor a képek és a szöveg elváltak egymástól, Gadányi tárgyfotói pedig méltatlanul kisméretűek voltak. Az 1970-es évek végén az olvasók számára természetes volt a fekete-fehér illusztráció. A (Mihályi által tervezett Kodak fényképezőgépet) Medalistot ábrázoló fotó nyomata például 51x70 milliméteres méretben jelent meg, amin belül maga a kamera 44x51 milliméteres volt…! Az Ektrát szemből mutató illusztráció pedig még kisebb, 43x62 mm-es méretben látható, amin a fényképezőgép mindössze 31x42 mm méretűv volt.

Fotótörténettel foglalkozó szakíróként mit tehettem hozzá az évek során az előzőekben említettekhez? 1996 júliusában beszereztem például Jerome Katz könyvét (The Joe Mihalyi Story), amelybőlvi a magyar fotóriporter is felhasznált négy reprodukciót a cikkéhez.

Az egyébként dedikált kötetre azért volt égetően szükségem, mert a Műszaki Könyvkiadónál sikerült rábeszélnem Rét Anna szerkesztőt, hogy az általa gondozott Magyar feltalálók, találmányok könyvsorozat 9. (záró) kötetekéntvii fotótechnika-történeti könyvecskét állítson össze.

A kézirat elkészítésével – rajtam kívül álló okból – sietnem kellett, a Kiadó munkatársa ugyanis anyai örömök előtt állt. Interurbán telefonon egyeztettem néhány adatot az ifjabb Joe Mihályival (1927–2015), azaz a tervező fiával, aki akkor az Egyesült Államokban élt. Ez a beszélgetés tisztázta a Kodak (1942-ben kinevezett) egykori főmérnökének halálozási dátumát. Így sikerült tehát pontosítani a tervező adatait: 1889–1978.

Mihályi feltalálóként kifejezetten aktív volt. Természetesen nem egy-egy konkrét, komplett műszaki újdonságot, hanem azok részmegoldásait szabadalmaztatta. Jerome Katz összesítése szerintviii Mihályi nevén 1939-ben és 1940-ben 15-15; 1946-ban 16 szabadalom jelent meg.

A Magyar Szabadalmi Hivatalnak az a részlege, ahol a külföldi közlönyöket őrizték, akkor még a Belgrád rakpart egyik épületének pincéjében működött. A tekintélyes mennyiségű bekötött könyv között a türelmes gyűjteménykezelő kikereste nekem a Mihályira vonatkozó köteteket és egymás után tette elém a több évtizedes raktározás után már kissé dohszagú kiadványokat. Kifejezetten örömet jelentett számomra, hogy a megjelent szabadalmak közül néhányról fénymásolatot készíthettem és így publikálhattam. Napjainkban a hasonló boldogságérzetet csökkenti az, hogy ezeknek a dokumentumoknak egy része már elektronikus úton is hozzáférhető.

Mivel a megjelent könyvecske sorozat-jellegéből adódó egyszerű kivitelét az érdeklődők egy része nem tolerálta, felbontottam a szerződésemet a Műszaki Könyvkiadóval és atyai jó barátomat, Horváth Győző Ferencetix (1933–2007) kértem meg egy keménytáblás kötésű, bővített terjedelmű és újrafényképezett képanyagú, második kiadásx gondozására. Szerzői jogdíjat nem kértem, Győző pedig a nyomdaszámla felének megfelelő bolti árat szabott, így a még mindig vékonyka kötet fogyasztói ára 890 Forint lehetett. Ez viszont az akkor még létező könyvterjesztő cégeknek nem tetszett, mert az így képződő árrést kevesellték. A kiadvány egy darabig fel-feltűnt a könyvesboltok kirakataiban, majd eltűnt onnan.

A későbbi években további két könyvben és jó néhány újságcikkbenxi értekeztem Mihályiról; ezek teljes felsorolása akár még dicsekvésnek is tűnhetne. Ezért itt csak a legutóbb bemutatott, vaskos kötetemrexii hivatkozom, amelyben Mihályi életútját, illetve annak egyes részleteit az idehaza dolgozó Riszdorfer Ödönével (1889–1944) vetettem egybe. Erről a II. rész 5. fejezete szól 19 oldalon. A szöveget 52 lábjegyzet egészíti ki. Mivel ebben a könyvben egyetlen illusztráció sem jelent meg, jelen cikk valamelyest még az ott közölteket is kiegészíti.

Mihályi munkái
Az érdeklődő(k) szerencséjére Bécsben, a WestLicht 2002. és 2018. között megrendezett 34 árverésén számos olyan tétel szerepelt, amelyben a Mihályi József által tervezett Kodak fényképezőgépeket kínálták fel megvételre. (2018. november 24-én az új tulajdonosok névváltozást jelentettek be, azóta a rendezvény Leitz Photographica Auction néven fut.)

A már hivatkozott összesítésem szerintxiii a WestLicht aukcióin legkevesebb ötvenegyszer bukkant fel például a Kodak Ektra, a Medalist, a Super Kodak Six-20, vagy a Bantam Special. Ezeket a jellegzetesen recézett továbbító gombos, „Mihályis” Kodakokat és a szabadalmakban felismerhetőket könyvemben egyébként – a szerkesztőnő javaslatára – egy táblázatbanxiv is összesítettem.

Látványos összeállítást tárt Mihályi munkáiból 2018. november 23-án a vásárlók elé a WestLicht akkori tulajdonosa,xv Peter Coeln. Az Egyesült Államokba emigrált Mihályi munkáinak korábban alig látható együttese került centiméteres távolságú, kézzelfogható közelségbe. Akkor készített fotóimból válogattam a jelen cikkhez mellékelt közeli felvételeket. Ezen az aukción kalapács alá került a cserélhető filmmagazinos kisfilmes Ektra korábban szinte egyáltalán nem látott és csak prototípusban maradt, II-es típusjelzésű változata is. A feketére festett csigamenetes élességállítású Medalist is teljes szépségében bontakozott ki a bemutatón. Remélem, ennek a recézett továbbító gombjáról készített fotóm ezúttal érzékletes méretű nyomatban tanúskodik arról a tervezői szándékról, hogy használat közben ne csússzon meg rajta az esetleg izzadt és nedves kéz…

Cikkem címe valószínűleg tetszene Jerome Katznak, aki könyve kéziratának elkészítése közben, az 1970-es évek közepe-végén többször felkereste és lefényképezte Mihályit. Katz egyik kedvelt módszere volt, hogy a feltalálót arra kérte: tartsa kezében azt a fényképezőgépet, amelybe beépültek szabadalmaztatott megoldásai. A könyvben végül is nem kevesebb, mint 27 ilyen fotó szerepel.

Mihályi számos kortársa vélte úgy, hogy ezt a műszaki megoldást kell alkalmaznia az Agilux Agiflashen, az Argus 21-en, a View Master és a Bell & Howell Stereón, de még a Hasselblad 1600 F-en is. Természetesen a Kodaknál is megjelent az utód, Arthur Hunt Crapsey Jr. (1919–1998) személyében. Crapsey a II. világháborúban katonaként megsebesült és leszerelése után került Mihályi mellé. Első tervezésében, 1949-ben a Pony 828-on még ő is a Mihályisan recézett filmtovábbító gombot alkalmazta, de azután jobban kibontakoztatta tervezői elképzeléseit. Rajzasztalairól egymás után kerültek le a fényképezőgép kezelőszerveit már jobban a gépvázhoz integráló, áramvonalasabb gépvázak. Crapsey 1948-tól tíz éven keresztül álmodta meg azokat a Kodak fényképezőgépeket, amelyeket az Egyesült Államokban amatőrök milliói használtak. Ezek közül a Signet 35-öt választottam ki, amelynek Design Patentjét 162.630-as számon 1951. március 27-én jelentette be. Ezen a tervező az USÁ-ban meglehetősen népszerű art déco hagyományait kitűnően ötvözte a Streamline-nal és a modernista vonalvezetéssel.

Lábjegyzet:

1 Fejér Zoltán: A WestLicht bécsi Fotómúzeum és árverési ház tevékenységének hatása a magyar fotótechnika-történetre, Budapest, 2019, (tanulmány, kéziratban).
2 32th WestLicht Camera Auction, Wien, 2018. március 10. katalógus, 14.
3 LHSA Viewfinder Magazine, Vol. 22, No. 4, 1989.
4 Gadányi György: „A világhírű, hazájában mégis ismeretlen Mihályi József”, Fotóművészet, 1979/1.
5 Összehasonlításképp: a Fotóművészet 2019/4-es számában megjelent cikkemben a Super Ikontát ábrázoló egyik kép például 160x110 milliméteres.
6 Jerome Katz: The Joe Mihalyi Story, 2. kiadás, S.J.F. Enterprises, Rochester, 1978.
7 Fejér Zoltán: Négy név – száz év fototechnika-történet, Petzval József, Mihályi József, Riszdorfer Ödön, Dulovits Jenő, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1997.
8 Jerome Katz, I. m., 97.
9 Mihályiról Horváth Győző Ferenc is megemlékezett oly módon, hogy a Fotómúlt című, 1999-ben megjelentetett könyvének 250. oldalán közzétette magyar nyelvű életrajzát.
10 Fejér Zoltán: Négy név – száz év fototechnika-történet, HOGYF Editio, Budapest, 2001.
11 A történeti hűség kedvéért: „Mihályi évforduló”, Fotóművészet, 2014/4.
12 Fejér Zoltán: A magyar fototechnika tervezői, termékei, gyártói, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2019, 174–193.
13 Fejér Zoltán: A WestLicht bécsi Fotómúzeum és árverési ház tevékenységének hatása a magyar fotótechnika-történetre, I., m.
14 Fejér Zoltán: Négy név…, I. m., első kiadás, 25.
15 „A WestLichtnek sikerült és ott fénylik fenn”, Fotóművészet, 2001/3-4.