Gáspár Balázs: Fotópropaganda Osztálytól az Operaházig – Vajda Manó, azaz Vajda M. Pál élete és munkássága

Három név, két alkotói korszak, egy ember. A magyar fotótörténet egyik kevésbé ismert alkotója Vajda Manó, azaz Vajda M. Pál (eredeti nevén: Weisz Mór, 1874–1945), aki az 1910-es évek elejétől az 1940-es évek elejéig fényképezett. Pályafutása két, egymástól élesen elkülönülő korszakból áll: míg az elsőt Vajda Manóként a politikai elkötelezettség és elsősorban riport- és propagandafotók, addig a másodikat Vajda M. Pál néven a politikától való távolságtartás, színházi és portréfényképek jellemzik. Vajda, élete során, baloldali köröktől és a Tanácsköztársaság legfontosabb fotográfusi pozícióitól az Operaházig, az utcai sajtófotóktól egy erzsébetvárosi műteremig jutott el – mindez pedig elválaszthatatlanul összefonódik a két világháború közötti Magyarország társadalmi változásaival.

Weisz Mór 1874. február 15-én született Budapesten, Weisz Adolf lisztkereskedő és Wilhelm Mária gyermekeként.i Izraelita vallásúként a Deák téri ágostai hitvallású evangélikus magyar-német gyülekezet népiskolájába járt,ii később középfokú végzettséget szerzett.iii Családnevét az 1890-es évek elején Vajdára változtatta.iv Már Vajda Manó néven 1900-tól kezdve hosszú időn át tevékenykedett különböző egyesületeknél, szövetségeknél.v Nem tudni, mikor és hogyan kezdett el fényképezni, tanulta-e a mesterséget – egy 1913-as fotója „amatőr fénykép” címszó alatt jelent meg,vi ebből, illetve az életrajzi adatokból arra következtethetünk, hogy autodidakta módon sajátította el azt. 1917 márciusától 1918 februárjáig több alkalommal vetített képekkel egybekötött ismeretterjesztő felolvasást tartott Utazás Svájcon keresztül és Az északi sark meghódítása címmel szak- és munkásegyesületekben.vii 1917 májusában a Magánalkalmazottak Sportegyesületében megalakult fotóosztály első összejövetelén Vajda „elvtárs” A fényképezés alapvető tanításai című előadása hangzott el.viii 1917-ben és 1918-ban már az Érdekes Újság, a Tolnai Világlapja és a Vasárnapi Újság is közölte felvételeit. 1917-ben a falusi életet idilli módon bemutató képeinix túl a vidéki városokba nyaralni induló munkásgyermekeket megörökítő riportfotóix és A magyar szocialisták vezérei családi körben című cikkhez készített képsorozata már ekkor jelzi a fotográfus baloldali körökkel való szorosabb kapcsolatát.xi 1918-ban fényképezte a magyar és a bajor királyi párt Luxemburgban,xii a fővárosból nyaralni induló gyermekeket,xiii magyar gyermekek nyaraltatását Abbáziában,xiv május elsején több baloldali kötődésű alakot (például Bokányi Dezsőt és Garbai Sándort) beszéd közben,xv november 16-án pedig a köztársaság kikiáltását Budapesten.xvi

A Tanácsköztársaság idején Vajda politikai és fotográfusi szempontból is aktív maradt – a két terület pedig össze is fonódott ebben az időszakban. Az április 7-i Munkás- és katonatanácsok megválasztásakor a VII. kerület választási bizottságának volt a tagja,xvii a választások eredményeként ugyanebben a kerületben beválasztották a Központi Tanácsba.xviii Volt iskolájának tíz sorozat diapozitív képet adományozott.xix Május elején a Közoktatásügyi Népbiztosság fotószakosztályt létesített, ennek céljaira „az Uránia szemléltető eszközök gyárát szocializálta. Az osztály vezetésével és a szocializált üzem termelésének irányításával Vajda Manó elvtársat bízta meg”.xx 1919. május 27-én alakult meg a Fényképészeti Direktórium, amelyet a Közoktatásügyi Népbiztosság hozott létre a fényképészet és a fényképészeti cikkek egységes árusítása céljából. Tagjai, az alapító intézmény képviseletében Vajda Manó, a fényképészmunkások közül Szentiványi Jakab, Zsámboki Gyula és Nádor Sándor, a Szellemi Termékek Országos Tanácsa részéről pedig Stemmer Vilmos és Székely Aladár voltak.xxi A Fényképészeti Direktórium „szabályozta a fényképnagyítások elkészítését”,xxii illetve végrehajtotta a Forradalmi Kormányzótanács egy hónappal korábban kihirdetett LXXV. számú rendeletet, amely a fényképészeti üzemek köztulajdonba vételéről szólt.

Vajda a Tanácsköztársaság idején végig fényképezett: az újságokban az általa készített portrék jelentek meg a Forradalmi Kormányzótanács tagjairól, az Érdekes Újságban tőle közölték a legtöbb fényképet, 1919. március 21. és augusztus 1. között az összes lényeges eseményt megörökítette. A Fotópropaganda Osztály vezetőjeként állította össze az 1919. A vörös május albumot, amely harminckét képen keresztül mutatta meg a Tanácsköztársaság egyik legfontosabb eseményét, a május elsejei ünnepséget.xxiii Vajda két másik albumot is készített a Tanácsköztársaság idején, ezek azonban személyre szóló, egypéldányos darabok voltak. Az egyiket, amely tizenhat darab fotót tartalmaz a budai Vérmezőn május 25-én megtartott vörösőrök szemléjéről és felvonulásáról, Szántó Béla népbiztos számára készítette emlékül. A másik album a köztársaság kikiáltásától, 1918. november 16-tól kezdve 1919. május elsejéig mutatja be az ország ezen időszakát saját fényképein keresztül – főleg a Tanácsköztársaság fontos szereplőire és eseményeire helyezve a hangsúlyt. Az album ötven fényképből áll, Weltner Jakab számára készült ajándékba.xxiv Mindebből kitűnik, hogy Vajda Manó elkötelezett baloldali volt és valószínűleg az ehhez a politikai körhöz fűződő kapcsolatai és tapasztalata segítették hozzá, hogy jelentős pozíciókba kerüljön, annak ellenére, hogy fotográfusként ekkor nem tartozott a legjobbak közé.

A Tanácsköztársaság bukása után Vajda Manó neve a Budapesti Magyar Államrendőrség/Budapesti Királyi Ügyészség egy 1920. január 8-i jelentésben tűnik fel, miután egy Blas Kovács [olvashatatlan szó] nevű személy izgatás jogcímen őt és öt másik személyt feljelentett. A dokumentum rá vonatkozó része szerint azonban „Vajda Manó bpesti szül ag. ev. 45 éves [olvashatatlan szó] munkásbiztosító titkára a kommün alatt is mint házgondnok, illetve házbizalmi működött, azonban a kommün alatt semmiféle agitációt nem fejtett ki. Igazolja ezen állítását Ábrányi Emil operaházi igazgató és Dr. Ludon Gyula táblabíró”.xxv A büntetést tehát elkerülte, azonban ismét nevet változtatott – ezúttal Vajda M. Pál lett. Az elkövetkezendő huszonöt évben távol tartotta magát a politikától, elsősorban színházi előadásokon fotózott és portrékat készített.

Vajda M. Pálként 1921 szeptemberében szerepelt először az újságokban.xxvi A Damjanich utca 52. szám alatt 1922-ben nyitott fényképészeti műtermet,xxvii ezt valószínűleg majdnem élete végéig működtette.xxviii A Színházi életben 1925-től 1938-ig, az utolsó számig jelentek meg képei. A Tolnai Világlapjában szintén 1925-ben mutatkozott be és 1940-ig rendszeresen publikálták a fotóit. Ezen kívül A Természet, a Magyar Rádió Újság, a Film Színház Irodalom/Film Színház Muzsika, a Pesti Napló Képes Műmelléklet és az Új Idők közölte a fényképeit. 1926-ban és 1933-ban külföldi tanulmányútra ment.xxix Korának számos hírességéről készített portrét, többek között Apponyi Geraldine, Ábrányi Emil, Bajor Gizi, Bartók Béla, Hubay Jenő, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond és Sztragovszkij arcképét örökítette meg.

Vajda M. Pál elsősorban a színházi képeiről vált ismertté, beszámolók szerint külföldi lapok is gyakran közölték fotóit.xxx A Színházi Élet 1927-ben annak bizonyítására, hogy „mint minden művészet, így a fotográfusok művészete is egyéni. Egy arcról száz fényképész száz teljesen különböző fényképet csinál”, felkért tizenhárom fotográfust, hogy örökítse meg az akkor tizenhét éves Dávid Zsuzsi színésznőt. Többek között Angelo, Gaiduschek Erzsi, Pécsi József, Rónai Dénes, Székely Aladár és Vajda M. Pál készített portrét a lányról. Gelléri Andor, a cikk írója így jellemezte Vajdát: „A legnyugodtabb ember. Az Operaház fotográfusa. Nyugalmából csak az operabemutatók zökkentik ki, akkor viszont olyan ideges, hogy akármelyik főszereplőnek ötven fórt adhat százban. A felvétel is nyugodtan készül, egyszerűen: – Erre a pontra tessék nézni. – Még egy fél pillanat… – És készen van egy plasztikus arckép”.xxxi Egy pár hónappal későbbi történet is alátámasztja, hogy a fotográfusnak nyugodt jelleme lehetett. E szerint Nagy Margitot fotózta, aki kíváncsi volt a képre, így gyorsan előhívta neki az üveglapot. A színésznő rémülten kiáltott fel, hogy rossz oldalára van kötve a kard, ezért újra akarta csináltatni a képet – Vajda ezt meg is tette, másodszorra azonban, a tudósítás szerint, már üres kazettával kattintott.xxxii Egy másik történet – amelyben szintén főszerepet kap egy üres kazetta – szintén egy kedves, ám kissé szórakozott figurát jelenít meg: „Vajda M. Pál, az Operaház udvari fényképésze, aki kitűnő a maga szakmájában, de bizony a zenetörténelemhez nem sokat ért”, azt az utasítást kapta Márkus László rendezőtől, hogy fotózza le a nézőtéren ülő zeneszerzőt. Vajda betessékelte az egyik öltözőbe a komponistát, aki történetesen Bartók Béla volt – csakhogy a fotográfus nem ismerte fel. Miután megtörtént a fotózás, hazament – ott vette észre, hogy lemez nélküli kazettát tett a gépbe, így rohanhatott vissza az Operaházba.xxxiii 1934-ben az Operaház épületében berendezett műtermében ő állt a résztvevők rendelkezésére az Operabál teljes időtartama alatt.xxxiv 1935-ben kiadták az Operaház hivatalos történetét, a könyvet „Vajda M. Pál gyönyörű fényképei díszítik kitűnő reprodukciókban”.xxxv 1939 januárjában, annak következményeként, hogy az egyik homlokzati szobor leesett az Operaházról,xxxvi úgy döntöttek, hogy az összes, zeneszerzőt ábrázoló alkotást leszedik az épületről. Mielőtt azonban ezt végrehajtották volna, Vajda minden oldalról lefotózta a homlokzaton lévő szobrokat, hogy ezek alapján mintázhassák majd meg az új darabokat.xxxvii

Színházi képei mellett még a gyermekfotói miatt tartották számon. 1921 szeptemberében egy stockholmi kiállítás a háború sújtotta országokban lévő svéd gyermekvédelmi csoportok gyermekmentési akcióit mutatta be – a pesti gyermekek nyaraltatását Vajda M. Pál „jeles budapesti fényképész” készítette.xxxviii 1922-ben Oszkár bácsi népszerű mesedélutánjának mellékprogramjaként az ő gyermekfénykép-kollekcióját nézhették meg a gyerekek.xxxix 1923-ban a Műcsarnokban megrendezett Országos Gyermekügyi Kiállítás a gyermekmentés és a nevelés terén elért eredményeket demonstrálta, melyen a „gyermekmentési munkásságot különösen Vajda M. Pál művészi fényképgyűjteménye állítja egész meglepő módon a nagyközönség elé”.xl 1926-ban a „gyermekkultúra fontosságát felismerve” az Embervédelmi Kiállítás vezetősége gyermekhetet rendezett, az ezzel kapcsolatos újságcikket Vajda gyermekportréi illusztrálták.xli Az újságok hirdetéseiben is rendszerint feltűnt a fotográfus: „Művészi gyermekfelvételek / szépek, elsőrangúak, olcsók / Vajda M. Pálnál” – olvashatta a közönség 1934-ben.xlii

A színházon és a műtermen kívül is dolgozott, riportokat készített. 1924 és 1928 között több alkalommal járt a fővárosi állatkertben, ahol kutyakiállítást, új jövevények érkezését, az állatok mindennapjait is megörökítette, de József főherceg és Auguszta főhercegasszony látogatását is lefotózta.xliii 1926-ban ellátogatott Dreher Jenő martonvásári kastélyához, ahol Beethoven az 1800-as évek elején a Brunswick-család vendégeként két nyarat töltött. A parkban egy szobrot terveztek felállítani a zeneszerzőről, ennek apropóján fényképezte le Vajda a kastélyt, a kőpadot, ahol Beethoven szeretett üldögélni, és a szobor helyét kijelölő bizottságot.xliv 1937-ben a Hogyan élnek és dolgoznak a vakok? című cikkhez készített képeket – ezeken a vakok Braille-írást tanulnak, zongorát hangolnak, széket, kosarat, seprűt és kefét készítenek, énekelnek.xlv

A szakmában ismert és elismert tekintélynek számított. 1926-ban részt vett a fényképészek kongresszusán, melynek során a fotográfusok a „kontárkérdés rendezését, azaz a B-listás köztisztviselők hivatásos fényképészkedésének beszüntetését” követelték a belügyminisztertől.xlvi 1929-ben Révész Imre, Rozgonyi Dezső, Rónai Dénes, Vajda M. Pál és Vedres M. Pál röpiratot készített, amely „a fényképész ipartestület kebelében történt szabálytalanságokkal foglalkozott”. Az irat tartalmát Torda József elnök sértőnek találta, így sajtópert indított a szerzők ellen, akiket végül felmentettek a vád alól.xlvii 1931-ben már Révész Imre volt a Budapesti Fényképész Ipartestület ügyvezetője, Róna és Vajda is vezetőségi tagként tevékenykedett.xlviii 1932-ben alelnök lett.xlix Egy 1937-es eset is jól mutatja, hogy bíztak szakmai tudásában: a Petőfi Társaság egy levelet kapott, melynek írója azt állította, hogy a birtokába jutott egy 1844-ben Temesvárott készült, Petőfit ábrázoló talbotípia. A Petőfi Társaság két neves irodalomtörténész – Császár Elemér és Pintér Jenő – mellett fővárosi fényképészek, így Koller utódjának, Szenesnek, dr. Gyulai Ferenc műegyetemi fotólektornak és Vajda M. Pálnak a véleményét is kikérte. Egy dologban mindenki egyetértett: a kép nem ábrázolhatja Petőfit. A fotós szakemberek egybehangzó véleménye volt, hogy a fotó nem lehet talbotípia, Vajda szerint „a kép stílusa és technikája arra vall, hogy jóval a[z 18]60-as évek után készült, mert csak akkor kezdték alkalmazni a hátteret, viszont a kép hátterének stílusa francia munkára vall. Vajda M. Pál még kifejezte azt a gyanúját is, hogy a kép beöltözött fiatal férfit ábrázol, lehet, hogy valamilyen előadásról, de semmi esetre sem készült 1844-ben”.l

Vajda M. Pál 1945 áprilisának vége felé – huszonharmadika környékén – hosszan tartó betegség után halt meg. A Népszava elvtársként emlékezett meg róla, elsősorban a munkásbiztosító pénztárnál és a párt gazdasági osztályánál betöltött munkakörét emelik ki, ezután térnek ki arra, hogy „egyike volt azoknak, akik utat törtek nálunk a művészi fényképezés terén s e részben is általános elismerésre és megbecsülésre tett szert”.li A Szabadság és a Szabad Szó rövid közleményében csak azt említi, hogy több évtizeden át volt az Operaház munkatársa.lii Az 1918 és 1945 közötti magyarországi politikai fordulatokat jól mutatja, hogy míg Vajda Manó számára a Tanácsköztársaság idején a korábban szerzett baloldali kapcsolatok és pozíciók kamatoztathatóak voltak, addig 1920-at követően korábbi tevékenységét hallgatás övezte. Az újabb fordulat után, 1945-ben azonban már ismét meg lehetett említeni a baloldali múltat, sőt a Tanácsköztársaságot, illetve az akkor megrendezett május elsejei ünnepséget is. A Népszava Régi májusaink című cikkében érdekes módon keveredik össze az 1919-es szerep az 1920 után felvett névvel, amikor az 1919. A vörös május kiadványt említik: „a fényképfelvételeket több fotóriporter elvtárs közreműködésével Vajda M. Pál végezte”.liii

A tanulmány a Nemzeti Kulturális Alap Fényképészeti Kollégiumának támogatásával készült.

Lábjegyzet:

1 Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: XV.20.2.a27.0524
2 A budapesti ágostai hitv. evang. magyar-német gyülekezet népiskolájának évi értesítője az 1881/82. tanévről. 38.; Programm der Volksschulen der Deutsch-Ungarisch Evang. Kirchengemeinde A. C. in Budapest für das Schuljahr 1882–1883. 38.; Programm der Volks- und Bürgerschulen der Deutsch-Ungarisch Evang. Kirchengemeinde A. C. in Budapest für das Schuljahr 1883–1884. 41.
3 Szabó Viktor: A magyarországi Tanácsköztársaság propagandája, Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 2016, 374. http://disszertacio.uni-eger.hu/16/1/Szab%C3%B3%20Viktor_%20%C3%A9rtekez%C3%A9s.pdf
4 Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai 1800–1893. Kiadja Horánszky Viktor, Budapest, 1895, 238.
5 A Budapesti Kerületi Betegsegélyező Pénztárnál könyvelő, számvevő és titkár pozícióban is dolgozott az 1910-es évek második feléig, a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületnél számvizsgáló bizottsági tag, a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségénél választmányi és vezetőségi tag is volt. Lásd: Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, 1901–1902, 345.; Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, 1902–1903, 351.; Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, 1912, 497.; Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, 1916, 535.; Budapesti Hírlap, 1912, május 17. 16.; Népszava, 1913. február 26. 15.; Népszava, 1913. március 18. 14.; Budapesti Hírlap, 1914. április 15. 19.
6 Új Idők, 1913. február 9. 176.
7 Nincs információnk arról, hogy Vajda járt-e Svájcban vagy az északi sarkon. Svájc gazdasági, természeti, kulturális viszonyait 1917 márciusában és áprilisában, illetve 1918 februárjában és márciusában több alkalommal, több helyen is ismertette. Többek között: Népszava, 1917. március 19. 7.; Népszava, 1917. április 3. 11.; Népszava, 1918. február 20. 6.; Az északi sarkról 1918 februárjában tartott előadásokat: Népszava, 1918. február 21. 8.; Népszava, 1918. február 28. 8.
8 Népszava, 1917. május 5. 8.
9 Az Érdekes Újság, 1917. július 22. 5.
10 Vasárnapi Újság, 1917. augusztus 12. 519.
11 Az Érdekes Újság, 1917. augusztus 12. 13–16.
12 Tolnai Világlapja, 1918/27–28. címoldal
13 Vasárnapi Újság, 1918. július 21. 437.
14 Vasárnapi Újság, 1918. augusztus 25. 493.
15 Az Érdekes Újság, 1918. május 5. 2.
16 Vasárnapi Újság, 1918. november 24. 652–653.
17 Népszava, 1919. április 5. címoldal
18 Pesti Napló, 1919. április 12. 4.
19 A budapesti ágostai hitv. evang. főgimnázium értesítője az 1918/1919-iki és 1919/1920-iki iskolai tanévről, 7.
20 Népszava, 1919. május 10. 9.
21 A Fényképészeti Direktórium tagjai tehát – ellentétben például az Írói vagy a Zenei Direktóriummal – nem a szakma legnevesebb képviselői közül kerültek ki. Népszava, 1919. május 27. 10.
22Népszava, 1919. július 27. 7.
A Forradalmi Kormányzótanács LXXV. számú rendelete. Fényképészeti üzemek köztulajdonba vétele. Belügyi Közlöny, 1919. május 4. 840. A rendelet nem érintette az összes fényképészeti műtermet, május 29-én három jól felszerelt, elegáns, polgári műtermet államosítottak: „A kommunista társadalmi rend a művészet és a proletárság szorosabb kapcsolatát jelenti. Ennek jegyében a legjobb fölszerelésű fényképészeti műtermek egy részét, amelyek eddig csak a burzsoázia számára dolgoztak, szocializálták”– írta május 29-én a Népszava. Lásd: Népszava, 1919. május 29. 9. A fényképészműtermek szocializálásáról részletesebben lásd: Gáspár Balázs: „Művészi fényképet a proletárnak” – budapesti fényképészműtermek a Tanácsköztársaság idején. https://maimanohaz.blog.hu/2017/12/19/_muveszi_fenykepet_a_proletarnak_budapesti_fenykepeszmutermek_a_tanacskoztarsasag_idejen
23 Részletesebben lásd: Gáspár Balázs: Az 1919. A vörös május album, Fotóművészet, 2019/3. 48–55.
24 A két album megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában.
25 Legalábbis érdekes, hogy Vajda politikai és fotográfusi, illetve propagandatevékenységéről szó sem esik az iratban. Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU BFL - VII. 18.d - 13/1907 – 1920.
26 Az új név Az Újság 1921. szeptember 23-i számában szerepelt először, ezzel a névvel az első fénykép 1921. október 16-án jelent meg Raffay Sándor evangélikus püspökről a Vasárnapi Újságban. Lásd: Az Újság, 1921. szeptember 23. 5.; Vasárnapi Újság, 1921. október 16. 219.
27 Budapesti cím- és lakásjegyzék, 1922–1923. 1426.; Pesti Hírlap, 1922. nov. 25. 4. A házat Mai Manó építette 1906 és 1908 között, és akárcsak a Nagymező utca 20. szám alatti épületnél, ennél is Nay Rezső és Strausz Ödön voltak a tervezők, és Mann József a kivitelező. Lásd: Budapesti Hírlap, 1906. augusztus 11. 10.; Pesti Hírlap, 1907. december 19. 28.; Budapest folyóirat, 2014/1. 16.
28 Életében utoljára 1943-ban található meg a címlistában. Lásd: A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora, 1943. január, 563. Lakásának címe: Mátyásföld, Árpád utca 10. Érdekes módon még halála után, 1949-ben és 1950-ben is szerepel a Budapesti távbeszélőnévsorban az, hogy „Vajda M. Pál fényképezőműterem, Damjanich-u. 52”. Lásd: Budapesti távbeszélőnévsor, 1949. december, 304.; Budapesti távbeszélőnévsor, 1950. december, 476.
29 8 Órai Újság, 1926. augusztus 4. 5.; Nemzeti Újság, 1933. augusztus 13. 19.
30 Újság, 1928. március 8. 10.
31 Színházi Élet, 1927/28. 32.
32 Újság, 1927. október 13. 12.
33 Új Nemzedék, 1931. március 24. 10.
34 Budapesti Hírlap, 1934. január 31. 8.
35 Az Újság, 1935. július 5. 11.; A könyv nem került kereskedelmi forgalomba.
36 A leesett szoborról nem tudták megállapítani, hogy kit ábrázol: „az Operaház építkezése idején az építtető az akkor divatos zeneszerzők szoborportréit elkészíttette és az Operaház homlokzatán helyeztette el őket. Legnagyobb részükről azt se tudják már, kit ábrázol, így azt sem tudják, hogy kinek a szobra zuhant le ma délután”. Lásd: Magyarország, 1939. január 19. 14.
37 Az Újság, 1939. január 21. 12.
38 Az Újság, 1921. szeptember 23. 5.
39 Az Újság, 1922. december 7. 5.
40 Az Újság, 1923. június 16. 5.
41 Színházi Élet, 1926/25. 60–61.
42 Az Újság, 1934. augusztus 18. 10.
43 A Természet, 1924. június 15. 62–64.; A Természet, 1925. július 15. 79.; A Természet, 1926. december 15. 144.; A Természet, 1928. augusztus 15. 142.
44 Az Újság, 1926. december 5. 42.
45 A Tolnai Világlapja, 1937. január 20. 9–11.
46 Pesti Hírlap, 1926. szeptember 3. 8.
47 Budapesti Hírlap, 1931. június 12. 9.
48 Az Újság, 1931. február 27. 9.
49 Az Újság, 1932. november 13. 18.
50 A Petőfi Társaság közlönye, 1937/1. 36.
51 Népszava, 1945. április 26. 4.
52 Szabadság, 1945. április 24. 3.; Szabad Szó, 1945. április 26. 5.
53 Népszava, 1945. május 1. 5. Az eredeti kiadványban így szerepelt: „a fényképfelvételeket több fotóriporter elvtárs közreműködésével eszközölte és e propaganda-füzetet összeállította: Vajda Manó”. Lásd: 1919. A vörös május, Közoktatásügyi Népbiztosság, Budapest, 1919, 33.