Fejér Zoltán: Super Ikonta

A Zeiss Ikon gyárakban a Super Ikonta nevű tekercsfilmes, távmérős fényképezőgép különböző képméretű típusait 1933 és 1960 között állították elő.

Cégtörténet

A fényképezőgépet készítő üzemek története bonyolult és összetett. Vázlatosan azért próbálom mégis ismertetni, hogy érzékeltessem: a gyárcsoport a fotótechnika-történet egyik legjelentősebb előállítója.

Az események láncolata 1862-ben indult, amikor Richard Hüttig megalakította cégét Berlinben. Az 1887-ben Drezdába költöztetett manufaktúra 1905-re a legnagyobb európai fényképezőgép-gyártóvá nőtte ki magát. Hüttig cége 1909-ben mégis beolvadt az ICA AG.-be.

Az 1907-es gazdasági válság gondokat okozott a fényképezőgép-előállításban, ezért a Carl Zeiss-érdekeltség vezetésével 1909-ben alakult meg az International Camerafabrik Aktiengesellschaft. (Rövidítve: ICA.) Az egyesülés a következő gyárakból jött létre: a Carl Zeiss Palmos Camerawerkből; a már említett Hüttig cégből; továbbá Emil Wünsche 1889-ben létrehozott üzeméből és Dr. Krügener 1888-as alapítású manufaktúrájából. A cégfúzió részét alkotta Carl Paul Goerz 1888-ban Berlinben létrehozott üzeme is, amelyről – az objektívkészítésben betöltött szerepe miatt – talán egy következő cikkben tudok majd részletesebben is íni.

1925. december 10-én újabb fúziót egyeztettek a német piac fontos előállítói. 1926-ban jelentették be a Zeiss Ikon cég drezdai megalakulását. Az ikonikus(sá vált) Ikon nevet egyébként az ICÁ-ból és a Contessa-Nettelből alkották. A fúzió résztvevői az ICÁ-n kívül: Körner & Mayer 1902-ben Sontheimben alapított gyára, amely az 1906-ban, Nettel néven forgalmazott fényképezőgépükről 1909-től Nettel Camera Werkként szerepelt.

Carl Drexler & August Nagel 1908-ban, Stuttgartban hozott létre céget, amely a Contessa kameratípusuk sikere után felvette a fényképezőgép nevét. 1919-ben egyesült az előbb említett két gyártó és Contessa-Nettel-ként működtek tovább.

A Zeiss Ikonba olvadt be még a Goerz és az Ernemann is. Utóbbit Heinrich Ernemann 1889-ben hozta létre Drezdában, miután átvette Franz Wilhelm Matthias előző évben alapított üzemét. Bár nem német, hanem svájci gyár volt, a zürichi Zulauf cég is csatlakozott az egyesüléshez.

Az előzőekből – remélem – egyértelműen kiderült: hosszú évtizedek tervezési, gyártási és értékesítési tapasztalata halmozódott fel a felsorolt cégekben, amelyeknek különböző városokban lévő üzemeiben szakemberek generációi adták át egymásnak tapasztalataikat.

Termékek

A Zeiss Ikon vezetése jó érzékkel kifuttatta a korábbi, kevésbé kurrens gyártmányokat, a forgalomképeseket pedig továbbra is készítették/forgalmazták. A cég 1930. február 1. dátumot viselő (magyar nyelvű) gyártmánykatalógusa 80 oldalon keresztül sorolja fel a legfontosabb termékeket. 48 oldalas prospektus készült a tartozékokról, amelyhez Pápai Ernő műintézete 16 oldalas árjegyzéket nyomtatott magyar nyelven. A füzet 47 féle terméktípus rendelési számát és árát tartalmazza (Pengőben).

Zeiss Ikon Brücke néven a német gyártó 26 oldalas szakfolyóiratot jelentettek meg, amelynek 10. számának 153–155 oldalán N. Kubitzek három képpel kiegészített cikkben ismertette a 6x6-os képméretű Super Ikonta fényképezőgép fénymérős változatát.

Az ebben az időben, magyar nyelven megjelent 16 oldalas Zeiss Ikon fényképezőgép-katalógust a Klösz Nyomda készítette el. A valószínűleg német eredetiből fordított szöveg a távmérős, tekercsfilmes 6x6-is kamerát a maga nemében tökéletesnek nevezi. A 3,5-ös Tessar objektíves változatért 430 Pengőt, a 2,8-as fényerejű Tessárosért 465 Pengőt kértek. (A 6x9-es tekercsfilmes Box-Tengor 27 Pengőbe, a Novar objektíves, kétfényaknás-tükörreflexes, 6x6-os Ikoflex 185 Pengőbe került!)

A Zeiss Ikonnál számos tekercsfilmes kamera készült, amelyek klapp-rendszerűek voltak. A laposra összecsukható gépváz kinyitásakor a bőrharmonikás kihuzat automatikusan beugrott egy pontra, az élességállítás végtelenjére. A közelebbi távolságokra az objektív csigamenetével lehetett élességet állítani. Egyes típusokba élességállítással egybekapcsolt távmérőt és fénymérőt is beépítettek. Ezeket – bonyolultabb felépítésük miatt – természetesen a drágábbak közé sorolhatjuk.

1933–34-ben jelent meg a 120-as tekercsfilmre dolgozó, távmérős Super Ikonta gépcsalád. A 16 felvételt egy tekercsre készítő 4,5x6-ost 3,5/75 mm-es Tessar objektívvel szállították. A „csak” 8 felvételt készítő 6x9-es képméretűbe 4,5/105 mm-es Tessart építettek. Ahogy már hivatkoztam rá, a gyártó – legalábbis egy prospektus leírása szerint – a legjobban elkészített modellnek a 6x6-os képméretűt tartotta.

Super Ikonta 6x6

A Super Ikonta B típusa (bonyolultabb gyári kód szerint az 530/16-os) 1935-ben került a boltokba és 120-as filmre 11 felvételt (!) készített. A távmérő és a kereső még különvált. 1937-ben jelent meg az 532/16-os típusváltozat, amelyet egészen 1956-ig forgalmaztak. Ebben már egybeépítették a távmérőt és a keresőt. Különféle zárszerkezetekkel szállították, a Compur Rapidtól a Synchro Compurig.

A 6x6-os Super Ikonta 533/16-os, már 12 felvételt készítő típusát ráépített, de a zárszerkezettel össze nem kapcsolt fénymérővel is forgalmazták. A gép tetejére szerelt fénymérő megegyezett a kisfilmes Contax III-ason megismert típussal. Ezt a kamerát a második világháború után is gyártották, pedig akkor már az előállítás Drezdából Stuttgartba költözött. Az újnak is mondható cég az objektívet sem Jénából, hanem Oberkochenből szerezte be, így ennek a nyugatnémet fényképezőgépnek – a külső azonosság ellenére – kevés köze volt a kezdeti darabokhoz. Valószínűleg az igazgató-tanácsot is zavarhatta a kialakult helyzet, mert 1954-ben a gépváz tetejét átterveztették, így az új, 531/16-os típus hasonlósága a korábbi típusokhoz képest csökkent.

Araki aprópó

Budapesten, a Mai Manó Házban láthatják a nézők a 2019-es Fotóhónap talán legfontosabb kiállítását, amelyet a Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezett. A 80. életévéhez közeledő japán alkotó, Araki Nobuyoshi: Sentimental Journey [Érzelmes utazás] című tárlatát 2020. január 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők.

A Motoo Hiszako és dr. Baki Péter által rendezett összeállításban az első emeleten, a harmadik teremben több fekete-fehér tárgyfotó is látható. Araki Nobuyoshi kevéssé zavartatja magát a „nagy elődöktől” és egy-egy képe kifejezetten reminiszcenciaként szerintem ezt nem kell elmagyarázni hat. Így az érdeklődő az egyes fotók láttán gondolhat Albert Renger-Patsch-ra (1897–1966), Karl Blossfeldtre (1865-1932), de még Lőrinczy Györgyre (1935–1981) is…

Araki egyik képe egy ütött-kopott, régi fényképezőgépet ábrázol. A hangulatos, szubjektív tárgyfotón az alkotó nem kívánta az ábrázolt objektumot a maga nemében tökéletesen, alaposan körbevilágítva és maximális élességgel, anyagszerűséggel ábrázolni. Az egyértelműen régi, nyugodtan avíttnak nevezhető eszköz minden részletében megviselt, elnyűtt és a használat egyértelmű és látható nyomait viseli magán.

Meglepődtem ezen a felvételen és elgondolkodtam. Megpróbáltam értelmezni a képet és arra gondoltam: talán a japán fotós édesapjáé lehetett a kamera. Araki Nobuyoshi hozzáférhető életrajzai közlik ugyanis, hogy atyja lelkes amatőrfényképész volt. Az is eszembe jutott, hogy talán a hetvenkilenc és fél éves fotós maga is exponálgatta a filmtekercseket ifjabb korában a képkészítő eszközben…

Ekkor azonban felülkerekedett bennem a fotótechnika-történész. Amikor hazaértem, fellapoztam két külföldi szakkönyvet és már másképp tekintettem Araki tárgyfotójára. Az Egyesült Államok-béli McKeown házaspár vaskos kötetét átnézve egyértelműen kiderült: Araki fényképe egy második világháború utáni, 6x6-os képméretű Zeiss Ikon Super Ikontát ábrázol. A fotón jól olvasható az objektív neve (Opton) és gyártási száma: 1119025. Elővettem Hartmut Thiele: Fabrikationsbuch Photooptik III című könyvét. Ebben a szerző az először Coburgba, majd később Oberkochenbe költözött Nyugat-Német Zeiss 1948 és 1996 között elkészített összes fényképezőgép-objektívjét felsorolja.

Thiele már a fotótechnika-történészek harmadik nemzedékéhez tartozik. A műfaj alkotói először általános érvényű, a teljes időintervallumot átfogó munkákat adtak közre. Ez után következtek a gyártók ismertetései, a különböző nemzetek által a műfajhoz hozzáadott kamerák és az egyes gyűjtemények bemutatásai. Thiele képet nem tartalmazó (!), egyszerű kivitelű kötetei leginkább az 1960-as évek telefonkönyveire emlékeztetnek. A már hivatkozott, az oberkocheni Zeiss-et bemutató könyv 138 oldalas. 53 oldalt foglalnak el az objektívek gyártási szám szerinti növekvő sorrendben 100201-től 8.131.621-ig. Az 55. oldaltól a 94. oldalig pedig alfabetikus sorrendben következnek egymás után az objektívek nevei Apo-Sonnartól Vario-Sonnarig. A 95–134 oldalakon pedig az előzőek fényképezőgép-csatlakozási módozatai szerinti felsorolása olvasható az Agiflite Aerialtól a WW-Rolleiflexig. Thiele feldolgozta még és közreadta a Voigtländer objektíveket (2004-ben); a Perutz 1880-2000 közötti történetét (2000-ben) és a Werra fényképezőgépeket (2002-ben). A fáradhatatlannak tűnő szerzőnek természetesen további munkái folyamatosan látnak napvilágot.

Hartmut Thiele munkássága új dimenziót jelent a fotótechnika-történetben, mivel a halandzsa helyére a forrásmunkák pontossága került. A már hivatkozott Fabrikationsbuch 13. oldalának 12. sorában ezt olvashatjuk: Opton (-Tessar), 2,8/80; 26.04.50; 15.000; 1.110.083-1.123.754; S-Ikonta 533/16; 100205. Ez a szövegrész a könyv bevezetésében foglaltak szerint értelmezve és az Araki Nobuyoshi fotón látható fényképezőgépre vonatkoztatva azt jelenti, hogy a 100205-ös számú gyári dokumentum szerint a kamerába épített objektív egy 15000 darabos sorozatból származik. Ennek gyártását 1950. április 26-án, szerdán kezdték meg. Mivel hajszálpontosan ilyen fényképezőgép nem állt rendelkezésemre, Szász György segítségét kértem, akitől a fotóinkon látható Super Ikontát fényképezésre kölcsönkaptam.