Tőry Klára: 120 éve született dr. Sevcsik Jenő

A 120 éve született dr. Sevcsik Jenőről azt mondták, – az idő ködébe vész, elfelejtettem, hogy ki és hol írta –, hogy egymaga egy intézmény volt. Valóban, hosszú élete alatt úttörő módon, széles területen tevékenykedett, példátlan oktatói-nevelői és szakírói munkássága megkerülhetetlen mindazok számára, akik Magyarországon fényképezéssel foglalkoztak, foglalkoznak. Több mint öt évtizeden át kitartóan munkálkodott a hivatásszerű fotográfus szakképzés magasabb színvonalra emeléséért. A fotó tanonciskola megszervezője, alapítója, a képzés első vezetője, hosszú ideig tanára volt. Oktatott a Práter utcai Fényképész Szakmunkásképző Iskolában, a Képző- és Iparművészeti Gimnázium (ma Szakgimnázium, népszerű nevén Kisképző) fotó szakosztályának vezetője, majd szakelméletet tanára volt. Jegyzetet, majd harminchat könyvet írt, amelyekből generációk tanultak fotográfiát, nemcsak technikát, hanem korszerű szemléletet is. Joggal írta Végvári Lajos, hogy könyve „a mai magyar fényképészeti kultúra egyik alapköve.”i Nekem is ő tanította a szakelméletet, emlékezetem őrzi, hogy az ő tárgyában nem lehetett megbukni. Nem azért, mert „bratyizott” volna a diákokkal, hanem, mert alapvetően jóindulatú, kedves, fehér bajuszkája alatt somolygó tanár volt, aki nem arra volt kíváncsi, hogy mit nem tudunk, hanem arra, hogy mit tudunk. Olyan világosan magyarázott és olyan közérthetően írta meg a könyveit, hogy még a nem túl magas intellektuális szinten álló nebulók is képesek voltak megérteni és megjegyezni. Később mások szakkönyvei egy-egy részének megértéséhez akár mérnöki végzettségre lett volna szüksége a tanulóknak. „Tiszteletre nem túl fogékony korunkban, tiszteletre nem szokott, nem nevelt szakmánkban ritka szeretet övezte.”ii – írta Tímár Péter.

A „tanár úr” 1899. december 25-én született Temesváron, 96 évével négy év híján három évszázadot és két évezredet ért meg. Később jogot végzett, apja Budapestre jött négygyermekes családjával. A fizika, és annak gyakorlati felhasználása iránti érdeklődése vezette a fényképezéshez, családi nyaralásaikon főként tájképeket készített. A Ferenc József Intézetben végzett tanulmányait 1917-ben hadiérettségivel fejezte be és bevonult katonának. Az olasz frontra, Tirolba került a tüzérséghez. A hegyekben túrázva 9x12 cm-es Ica fényképezőgépével üveglemezekre fényképezte a háromezres csúcsokat, de ezekből a képeiből – mint a későbbiekből is – kevés maradt fenn. 1918-as leszerelése után a Műegyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, majd átkerült a bölcsészkarra, ahol 1925-ben matematika-fizika szakos tanárként végzett a bölcsészkaroniii. Közben alkalmi munkákból élt, magántanítványokat vállalt és egy budai fényképészműteremben tanoncként ismerkedett meg a szakfényképezés alapjaival, módszereivel, 1932-ben lett segédlevele. Hogy megfelelő munkát kapjon, a Közgazdaságtudományi Egyetemen is oklevelet szerzett, jogi tanulmányokat is folytatott. 1926-ban szerezte meg a doktori címet, de állandó munkája egy ideig nem volt. 1920-ban miniszteri rendelettel az iparszerű fényképezést képesítéshez kötötték, de a fotós-tanoncok a többi mesterség szakmunkás-jelöltjeivel közös iparos-tanonc iskolában együtt tanultak, így a saját szakmájuk elméletével az iskolában csak elvétve találkoztak, tehát képzettségük a legelemibb követelményeknek sem felelt meg.

1926-ban Sevcsik Jenőt – hiszen maga is fényképezett és értett a fizikához és matematikához, sőt a tanításhoz is – megbízták, hogy az egész főváros területéről egy intézménybe összegyűjtve szervezze meg a fényképésztanulók központi, szakirányú oktatását, mivel a tanoncoknak segédlevelük megszerzéséhez vizsgát kellett tenniük. Így 1927-46 között Sevcsik kereskedelmi középiskolában tanított és az ipartestületi összejöveteleken is tartott előadásokat. Sok buktató és annak ellenére, hogy a képzettebb tanulóktól egyes mesterek féltették az egzisztenciájukat, a Wesselényi utca 52-ben önálló fényképész osztályok indultak, majd más helyszíneken folytatódott a tanítás. Problémát okozott a fiúk és a lányok közös osztályban való oktatása, ezért mindkét nem számára két-két évfolyamot össze kellett vonni és két év anyagát egyszerre tanítani. Miután már az ipartestület vezetői és a tanoncokat küldő műtermi fényképészek és a tanoncvizsgáztató bizottság is elfogadták, Sevcsik a technológiai oktatás tantervébe fokozatosan bevezette a művészeti oktatást is, de ezzel újabb ellenérzéseket váltott ki. Később már a maga is a mestervizsga-bizottság tagja lett. Szintén sok mester ellenezte, hogy az iskolához tanműhelyt létesítsenek, hogy a különböző mestereknél különböző gyakorlati munkát végző tanoncok nagyon egyenetlen gyakorlati munkáját magasabb szinten egységesítsék. A Sevcsik által 1933-ban megszervezett, kedvező körülmények között sokoldalú képzést nyújtó műhelyiskola a Nyár u. 9-ben a világháború végéig sikeresen működött. Szintén eredményesen szervezte a felnőttek számára indított szakmai továbbképző tanfolyamokat és a mestervizsgára előkészítő tanfolyamot. Megnősült, egy fia és egy lánya született.

Az oktatásban Sevcsik számára az jelentette a legnagyobb gondot, hogy nem volt megfelelő, korszerű ismereteket közvetítő tankönyv, amelyből a tanulók a szakelméletet tanulhatták volna. Az első évben csak a műteremben végzett gyakorlatokat egészítette ki elméleti magyarázatokkal. Mivel a kor valamennyi számottevő szaklapjában, a Magyar Fotográfiában, a Fotoéletben és a Diákfotoban évek óta publikált, cikkeivel a szakmai szövegek írásában már nagy gyakorlatot szerzett. Így felesége segítségével 2-300 példányban házi kivitelezésben sokszorosított, fotokémiai, optikai és felvételi kompozíciós alapelveket tartalmazó 80 oldalas jegyzetet készített.iv Bár feletteseitől megrovást kapott, hogy nem engedélyeztette hivatalos huzavonával, a jegyzet váratlan sikert hozott a szakemberek körében. Ennek anyagát kibővítve, átdolgozva 1930-ra készült el az első szakkönyve. A könyvkiadók azonban nem láttak benne fantáziát, így komoly anyagi nehézségek árán 1200 példányban saját kiadásban jelentette meg A fényképezést,v mely most már az amatőrök körében is igen keresett volt, nagy erkölcsi, de kevés anyagi sikert hozott. Az egyik legnagyobb szaktekintélynek örvendő Pécsi József, aki az ipartestület vizsgáztató bizottságának elnöke volt, igen elismerő kritikát írt a Magyar Fotográfiában a könyvről. Sevcsik rövidesen megírta a könyv második részét is, amely a Fényképészeti optika és kémiavi, valamint A fényképezés eljárásai és alkalmazásai vii című művek egyesítésével került forgalomba,viii és amelynek újabb sikere a világháborúig 3000 példányos második kiadást,ix majd egy képekkel és műmellékletekkel bőven illusztrált harmadik átdolgozott kiadást eredményezett. A háború éveiben írta meg a Fényképészipart.x 1945 után új könyve, a Fényképészeti ismeretekxi csak 1955-ben jelenhetett meg, majd a következő évben publikálta A fényképezés kézikönyve című művet.xii Mindegyik több kiadást ért meg, akárcsak A fényképezés,xiii először 1959-től, a Gyakorlati fényképezésxiv 1961-től, a Fotolaborxv 1963-tól. Témaköre kibővült az 1964-ben publikált Perspektíva és fényképezésben.xvi A Sevcsik-könyvek fogalommá váltak, a fotó technikájáról mindenki „a Sevcsikként” emlegetett munkákból tanult, tájékozódott. Az újra és újra tökéletesítés igénye jegyében újra és újra átdolgozta őket, a tudomány és a fotótechnika újabb eredményeit és új tapasztalatait beleépítette az új kiadásokba. Mivel az utánpótlás nevelését nemcsak a szakoktatásban, hanem a fotószakírás területén is fontosnak tartotta, következő könyveit társszerzőkkel írta: a Fotóhibákatxvii Csörgeő Tiborral, a Fotóamatőr zsebkönyvetxviii Sárközi Zoltánnal, a Fototrükkök, felvételi fogásokat Chochol Károllyal,xix a Fotósok könyvétxx Sárközi Zoltánnal és Kun Miklóssal, a Fényképészetetxxi Hefelle Józseffel.

Bár a háború alatt képeinek és felszerelésének nagy része elpusztult, a tanműhely berendezése is tönkrement, elkallódott, a tanoncok szétszéledtek, Sevcsik munkakedvét nem törte meg. 1945-ben egy fotó- és filmművészeti főiskola tervét dolgozta ki, amelyből csak az utóbbi valósult meg, fotóművészeti főiskolai oktatásra még évtizedekig várni kellett. Viszont 1946-ban felkérték, hogy középiskolai szinten szervezze újjá és vezesse a Székesfővárosi Iparrajziskolában (a mai Kisképző) a fotó oktatását, állítsa össze a tantervet. Kiváló fotóművészeket,xxii köztük Pécsi Józsefet is bevont a munkába, aki 1914-ben alapította és 1920-ig vezette a fotó-szakosztályt, de a két világháború között csak sokszorosító nyomdai fényképezést oktattak. A sikerre jellemző, hogy még esti tanfolyamokat is indítottak a vállalatoknál dolgozó fotográfusoknak. 1954-től 1960-as nyugdíjba vonulásáig a Práter utcai szakmunkás-képzőben oktatott, ahol tantervet, módszertant írvaxxiii megreformálta a szakmunkásképzést, a gimnáziumban óraadóként szakelméletet tanított. 1963-ban tevékenyen részt vett a Technika Házában megrendezett A fényképezés 130 éve című technikatörténeti kiállításxxiv létrehozásában, a kiállításon tárlatvezetéseket tartott, és cikket írt.xxv Nyugdíjasként már említett könyvei sorával foglalkozott. Szép kort megérve 1996. január 29-én halt meg Budapesten.

Munkásságát a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége 1957-ben AFIAP, 1969-ben EFIAP díjjal ismerte el,xxvi itthon 1974-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát nyerte el, 1988-ban Pécsi József díjat kapott. A Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagjaként 1958-tól a Szövetség Történeti- és Múzeumi Bizottságában és Ösztöndíj Bizottságában dolgozott, 1982-től a Magyar Alkotó-művészek Országos Egyesületének tagja volt. Tíz éven át a Műszaki Könyvkiadó Fotó és Film Szerkesztőségi Tanácsának elnökeként dolgozott. Fényképeit a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi. 1981-ben a Műcsarnokban megrendezett Tény-Kép. A magyar fotográfia története 1840-1981 című átfogó fotótörténeti kiállításonxxvii 1938-as Leányka című képe szerepelt. A Szövetség 1997-ben emléktáblát állíttatott a több mint hat évtizedes otthonának a falán, a Lövőház utca 26. szám alatt. Születésének 120. évfordulója alkalmából 2019. december 14-én itt emlékeztek meg róla.

Lábjegyzet:

1 Végvári Lajos: „Köszöntjük a hetvenéves Sevcsik Jenőt”, Fotóművészet, 1969/4. 22.
2 Bacskai Sándor: „Jóformán az egész XX. századra emlékszem. Sevcsik Jenő életéről”, Fotóművészet, 1996/3-4. 80.
3 Az ELTE bölcsészettudományi kara 1921-1950-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem nevet viselte. A reáltárgyak oktatása is ezen belül zajlott. 1949-ben a természettudományok intenzívebb fejlesztése érdekében vált ki a bölcsészkarból az ELTE Természettudományi Kara. https://www.btk.elte.hu/tortenet
4 Fényképészeti technológia, írta Sevcsik Jenő szfőv. tanár Kézirat gyanánt, Budapest, 1929., 1931.
5 A fényképezés, Szerzői kiadás, Viktória Nyomda, Budapest, 1930.
6 Fényképészeti optika és kémia, Szerzői kiadás, Budapest, 1933.
7 A fényképezés eljárásai és alkalmazásai, Szerzői kiadás, Budapest, 1935.
8 A fényképezés – Gyakorlati fényképezés. 1.-2. rész, Szerzői kiadás, Viktória Nyomda, Budapest, 1935.
9 A fényképezés. Elméleti és gyakorlati kézikönyv, Győző Andor kiadása, Budapest, 1940., 1943.
10 Fényképészipar, Ipari Szakkönyvtár 87–90. kötet, Ipari Tanfolyamok Országos Vezetősége, Budapest, 1942., 1945.
11 Fényképészeti ismeretek, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1955., 1956., 1959.
12 A fényképezés kézikönyve, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1956.
13 A fényképezés. Eszközök és eljárások, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959., 1960., 1963., 1965., 1972.
14 Gyakorlati fényképezés, Ipari szakkönyvtár. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.
15 Fotolabor. A fényképezés laboratóriumi munkái, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1963., 1973.
16 Perspektíva és fényképezés, Fotókönyvtár 10., Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964.
17 Csörgeő Tibor, Sevcsik Jenő: Fotóhibák, Fotokönyvtár 13., Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 1967.
18 Sárközi Zoltán, Sevcsik Jenő: Fotóamatőr zsebkönyv, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1968.
19 Chochol Károly, Sevcsik Jenő: Fototrükkök, felvételi fogások, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971.
20 Sárközi Zoltán, Kun Miklós, Sevcsik Jenő: Fotósok könyve, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977.
21 Sevcsik Jenő, Hefelle József: Fényképészet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1980.
22 Csörgeő Tibor, Vadas Ernő, Járai Rudolf, Langer Klára, Sándor Zsuzsa, Reismann Marian
23 Fényképészipari tanterv, Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 1960., Fényképész szakoktatás módszertana, Módszertani Intézet, 1960.
24 A fényképezés 130 éve, 1969. március 13–28. A kiállításnak hetvenezer látogatója volt.
25 „A fényképezés 130 éve, Kiállítás a Technika Házában, 1969. március”, Fotóművészet, 1969/2.
26 Fédération International de l’Art Photographique: Artiste FIAP, Excellence FIAP pour Service Rendus
27 Tény-Kép A magyar fotográfia története 1840–1981, Műcsarnok, 1981. december 19. – 1982. január 31.