Gáspár Balázs: Az 1919. A vörös május album

Tömeges vonulás Budapest utcáin: hosszú, végeláthatatlan sorokban hömpölygő menet, férfiak és nők egyedül, párban, csoportosan, kisebb-nagyobb zászlókat, transzparenseket lengetnek, a háttérben többemeletes pesti épületek. Mindenki számára ismerős, sokszor látott kép. Vajda Manó egyik május elsején készített fotója is egy ilyen jelenetet ábrázol. A kép történelmi idejének keretét nem kirívó, de jól észrevehető részletek adják. Jobbra hátul egy hirdetőoszlopon Biró Mihály ikonikus kalapácsos embere, mögötte a Fürdő (ma József Attila) utca torkolatánál Karl Liebknecht és Friedrich Engels fejszobra és egy hatalmas méretű kapu, kibetűzhetetlen felirattal, baloldalon szintén hirdetőoszlop, rajta a „tanács” szó olvasható, a tetején óra: a mutatók alapján délelőtt tizenegy óra lehet, mindkét oldalon zászlók, az előtérben egy elmosódott sarló és kalapács szimbólum.

A Tanácsköztársaság legismertebb fényképei az 1919. május elsejei ünnepségről készültek. Ezeket a képeket eddig vagy történeti munkák illusztrációjaként vagy képzőművészeti alkotások – szobrok, festmények, installációk – szempontjából vizsgálták: rekonstruálták a művek létrejöttének folyamatát, azonosították az alkotókat, korabeli forrásokat felhasználva értelmezték a május elsejei városképet.i Ebben a kontextusban kizárólag a fotók dokumentumértékére fókuszáltak – az ünnepi napon készült képek egy része azonban nem (csak) dokumentálás céljából készült és/vagy nem (csak) dokumentumként használták azokat.

Az 1919. A vörös május az egyetlen, a Tanácsköztársaság idején a Fotópropaganda Osztály által megjelentetett fotóalbum – számos kép, amely ebben a kiadványban látható, szerepelt történeti és művészettörténeti tanulmányokban. Az albumot több fotótörténeti munka is említi, annak történetével, összeállítójával, a fényképek készítőivel kapcsolatban azonban nem szolgálnak konkrétumokkal.ii Éppen emiatt érdemes feltárni a fotótörténeti szempontból lényeges elemeket, továbbá megvizsgálni az 1919. A vörös május albumba bekerült fényképeket – az eddigi megközelítésekkel ellentétben – nem történeti vagy képzőművészeti nézőpontból, nem a dokumentumértékük végett, hanem a propaganda perspektívájából.

1919. május elsején az újságíróknak – szerkesztőségenként két munkatársnak – és a hivatásos fényképészeknek az ünnepségen karszalagot kellett viselniük, amelyet igazolvány ellenében vehettek át.iii A Népszava beszámolójában a fényképészek is szerepelnek: „A millenniumi emlék átalakított pompás vörös íve fogadja a fölvonuló munkásságot. A régi szoborcsoportozatot piros redőnyökbe rejtették az ízléses művészkezek. […] A szobor aljában karszalagos főrendezők állnak, akik tervszerűen elosztják a tömegeket a liget különböző részeibe. Fényképészek, mozgóképfölvevők egész légiója áll a nagy térség közepén, hogy megörökítse a gigászi felvonulást, amelynek órák hossza alatt sincs vége”.iv Nem áll rendelkezésre arra vonatkozó információ, hogy a propagandafüzet összeállítását már május elseje előtt tervezték-e – a sajtó munkatársai számára kiosztott karszalagok azt mutatják, hogy tudatosan készültek az ünnepségek fényképezésére, a június végi megjelenésből azonban arra is következtethetünk, hogy csak május elseje után kezdtek el dolgozni az albumon (bár a papírhiány is közrejátszhatott).

A Népszava június 25-én közölte, hogy már lehet kapni „a májusi ünnepségeket fényképfölvételekben megörökítő ízléses füzet[et]. A füzet címlapját Biró Mihály hatalmas vörös embere díszíti, belül pedig a legkitűnőbb fényképfölvételek teszik számunkra szemlélhetővé a nagy májusi ünnep legmegragadóbb fázisait”.v A kiadványból tudható, hogy „a fényképfelvételeket több fotóriporter elvtárs közreműködésével eszközölte és e propaganda-füzetet összeállította: Vajda Manó, a Közoktatásügyi Népbiztosság fotópropaganda-osztályának vezetője”.vi (sic!) a propagandafüzet helyesírása miatt

Érdemes röviden kitérni a szerkesztő személyére, pályafutására: a Tanácsköztársaság kapcsán néhány fotótörténeti munka ugyan megemlíti Vajda Manó (1874–1945, eredeti nevén Weisz Mór, 1920-tól Vajda M. Pál) nevét,vii de nem mutatnak rá a korszak során betöltött pozícióinak és fotográfusi munkásságának fontosságára. Vajda politikai és fényképészi pályafutása már 1919 előtt egymással párhuzamosan haladt. 1900-tól kezdve hosszú időn át tevékenykedett különböző egyesületeknél, szövetségeknél.viii Nem tudni, mikor és hogyan kezdett el fotózni, tanulta-e a mesterséget – az életrajzi adatokból azonban arra következtethetünk, hogy autodidakta módon sajátította el azt.ix A neve az 1910-es évek második felétől tűnik fel gyakrabban újságok képei alatt, 1917-ben és 1918-ban már Az Érdekes Újság, a Tolnai Világlapja és a Vasárnapi Újság is közölte felvételeit. Mindeközben baloldali körökkel állt kapcsolatban, ezt jól mutatja például az 1917-es A magyar szocialisták vezérei családi körben című cikkhez készített képsorozata.x 1917-ben és 1918-ban több alkalommal tartott képvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő felolvasást különböző szak- és munkásegyesületekben.xi 1917 májusában a Magánalkalmazottak Sportegyesületében megalakult fotóosztály első összejövetelén Vajda „elvtárs” A fényképezés alapvető tanításai című előadása hangzott el.xii A Tanácsköztársaság idején is mindkét színtéren aktív maradt. Az április 7-i Munkás- és katonatanácsok megválasztásakor a VII. kerület választási bizottságának volt a tagja,xiii a választások eredményeként ugyanebben a kerületben beválasztották a Központi Tanácsba.xiv A Tanácsköztársaság hónapjaiban a fényképészeket, a fényképészeti életet érintő kérdésben minden más fotográfusnál nagyobb befolyással rendelkezett. A Közoktatásügyi Népbiztosság őt bízta meg a május elején létesített fotószakosztály vezetésével és egy szocializált üzem, az Uránia Szemléltető Eszközök Gyárának a termelésének az irányításával.xv Vajda május végén a Fényképészeti Direktórium tagja lett,xvi az 1919. A vörös május albumot pedig már a Közoktatásügyi Népbiztosság Fotópropaganda Osztályának vezetőjeként állította össze.xvii Az újságokban az ő portréi jelentek meg a Forradalmi Kormányzótanács tagjairól, Az Érdekes Újságban tőle közölték a legtöbb fényképet a Tanácsköztársaság alatt, melynek során végig fényképezett; az összes lényeges eseményt megörökítette. Mindebből kitűnik, hogy Vajda Manó elkötelezett baloldali volt – az ehhez a politikai körhöz fűződő kapcsolatai és tapasztalata hozzásegíthették ahhoz, hogy jelentős pozíciókba kerüljön, annak ellenére, hogy fotográfusként ekkor nem tartozott a legjobbak közé.

A Vajda által szerkesztett,xviii harmincnégy oldalas 1919. A vörös május Weltner Jakab előszavátxix és harminckét darab, május elsején, a fővárosban készült fényképet tartalmaz. A képek alatti szövegek négy nyelven olvashatóak: magyarul, németül, franciául és angolul – a szerkesztők tehát az itthoni közönségen túl az internacionalista eszmét is figyelembe vették, a külföld elérésének igénye is megvolt. Az album harminckét képe közül tizennyolcat más források segítségével sikerült beazonosítani: tizenkettő Vajda Manó, négy Révész és Biró, egy-egy Pobuda Károly és Harsányi Gyula nevéhez fűződik.xx Három fénykép esetében – más fotók alapján – valószínűsíthető, hogy Vajda készítette azokat. Az ismert arányok alapján feltételezhető, hogy a Fotópropaganda Osztály vezetőjeként és az album összeállítójaként Vajda többségében a saját képeit használta.

A Fotópropaganda Osztály által kiadott füzet kontextusában az album képeinek nem (csak) a dokumentatív jelentősége, hanem a potenciális propagandaértéke (is) számít. Az egyes fotók már önmagukban tudatosságról árulkodnak: a szobrok, installációk monumentalitásának hangsúlyozása a mellettük álló emberalakok, illetve az alulnézet által; a képkivágásokba belefoglalt díszletek, feliratok és a tömeg nagyságának érzékeltetése felülnézetből. A harminckét kép ugyanakkor négy csoportra osztható. Az első, hét képből álló rész a május elsejére felállított köztéri szobrokra fókuszál – ez az alkotások szemléltetésén túl a munkásmozgalom gyökereit, az elődöket (Marx, Szabó Ervin) mutatja be és a munkások hatalmát reprezentálja (Munka szobra, Munka háza).xxi A legelső fotó a budai Váralagútnál készült: az abból Buda irányából ki, vagy abba Pest felől beérkező járókelőket két szobor fogadta.xxii Az alagút tetején vörös csillag, benne kalapács és eke, a magyar címert és az oroszlánfejet egy drapéria fedi, rajta egy felfelé álló kalapács, e mellett felirat a korszak két kitüntetett dátumával és egyik fő jelszavával: „Március 21. / Proletárdiktatúra / Május 1.” Ez a fotó az egész album témáját kijelöli, és szimbolikusan is egy új kezdetet jelenít meg a térbeli határvonal (az Alagút be- és kijárata, a sötétségből a világosságba való átmenet) által.xxiii Bár az első rész fotóin is vannak emberek, a tulajdonképpeni tömeg a második, tizenkilenc képet tartalmazó szekció középpontja. A civil felvonulók jól öltözöttek: öltöny, nyakkendő, kosztüm, kalap a város monumentális díszletei és a transzparensek feliratai („Világ proletárjai egyesüljetek!”, „Győzelmünk nélkül nincs béke!”) mutatják, hol, mikor készültek a képek. Ezen kívül proletárok, háztartási alkalmazottak, török, cseh-szlovák és német munkások vonulása, dalárda, gyűlés és röpiratok osztása látható.xxiv Mindez a proletárdiktatúra mögött álló számottevő tömeget hivatott illusztrálni. Az összes, a propaganda szempontjából fontos csoport bekerült az albumba: a dolgozók közül a tengerészek, a mozgófénykép- és húsipari, illetve a csepeli munkások vonulása kapott helyet; a nőket, egyenjogúságukat, jelentős létszámuk, munkájuk elismerését pedig a háztartásbeliek külön csoportja mutatja; a nemzetköziséget, illetve a külföldi támogatottságot a Magyarországi Internacionalisták Szocialista-Kommunista Föderációjának idegen országokat képviselő szekciói jelenítik meg.xxv A harmadik egység mindössze két képből áll, amelyek versenyfutókat ábrázolnak.xxvi A futók képei nem csak a testmozgás, a sport Tanácsköztársaságban betöltött központi szerepét hangsúlyozzák.xxvii Az első fotón az Andrássy úton, az Operaház előtt futók tömege, a másodikon a cél előtti pillanat van megörökítve. „Győztesek a cél előtt” – olvasható az utóbbi képnél, amelyen bal oldalon két-két, jobb oldalon négy ember fut be kézen fogva: ezzel a gesztussal az egyenlőséget és a testvériséget, illetve annak eljövetelét, célba érését szimbolizálják. A negyedik, utolsó rész négy fotójának témája a gyermek. Az első képen a Margitsziget – ahogy akkor hívták: a „gyerekek szigete” – bejárata látható, a „proletáranya” szobra mögött a „Gyerekek / tietek a / jövő” felirat áll. Ezután három, gyerekeket ábrázoló kép következik.xxviii Az utolsó fotó a mutatványosok előtt álló „kis proletárokat” mutat, több tucat gyerek integet és néz vagy mosolyog a fényképezőgép irányába, egyikük kezében – feltehetően – egy vörös színű lobogó. Ez a fotó az album utolsó darabjaként egyfajta búcsú: ezen túl azonban jelképezi azt az elkövetkezendő korszakot, amelyben a képen lévő gyerekek egy olyan világban fognak majd felnőni, ahol „övék” lesz a (feltételezett boldog) jövő.

Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy az egyes részek, illetve a képek nem véletlenszerűen következnek egymás után. A fotók sorrendje ugyanis sajátos ívet, narratívát ad, amely a szobrok, majd a tömeg, végül a futók és a gyermekek reprezentálása által a múlt felől a jelenen át a jövő felé halad. Az album képeinek ez a fajta olvasata is rávilágít arra, hogy a hatalom a Tanácsköztársaság idején (is) tudatában volt a vizuális propaganda fontosságának, ami nemcsak a plakátokra és a képzőművészeti alkotásokra, hanem a fényképekre is vonatkozott. Az album nemcsak megörökítette, vagyis szemlélhetővé és a kollektív emlékezet részévé tette (kívánta tenni) az 1919. május elseji ünnepségek képeit, hanem azokat a propaganda és a nevelés szolgálatába is állította (kívánta állítani). Az 1919. A vörös május képanyaga ugyanakkor nem mondható kiemelkedőnek. A csak az újságokban megjelent fotók közül is bekerülhetett volna jó néhány az albumba – a Berlini téri szobrokról vagy a csepeli proletárokról is közöltek jobb képeket –, olyan neves fotográfusok pedig, mint Müllner János vagy Jelfy Gyula, helyet sem kaptak benne.xxix Ehhez hozzájárulhatott a sietség (az esemény és a kiadás között kevesebb, mint két hónap telt el), de felülről kapott utasítás is közrejátszhatott, és az is lehetséges, hogy egyszerűen csak a szerkesztő nem válogatott a legjobban.

Vajda Manó felvonuláson készített fotóján felhős az ég: mire a képen látható óra mutatója egyszer körbeért, hatalmas vihar kerekedett, amely a városban felállított installációk, díszek jó részét megrongálta, tönkretette. Nem sokkal később aztán a történelem vihara söpörte ki a vörös drapériákat a város tereiről. Az 1919. A vörös május albumot 1919 októberében már az „elkobzandó és megsemmisítendő kommunista, bolsevista és anarchista sajtótermékek” között tartották számon.xxx Az album, végül is, a propaganda szempontjából azért jól sikerült.

A tanulmány a Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti Kollégiumának a támogatásával készült A Tanácsköztársaság Fotópropaganda Osztályától az Operaházig – Vajda Manó, azaz Vajda M. Pál élete és munkássága című írás egy fejezetének átdolgozott, kibővített változata.

Lábjegyzet:

1 Például: Révész Emese: A múltat eltörölni végképp – Helyett, legalább gyorsan elfelejteni. A Tanácsköztársaság május elsejei ünnepségének dekorációi. In: Artmagazin, 2013/2. 8–11.; Markója Csilla: „Vörös posztó” – Városinstalláció 1919. május 1-én a források tükrében. In: Enigma, 2018/94. 147–215.
2 „A Fotópropaganda Osztály utólag külön füzetet állított össze az ünnepről, nem titkolt propaganda céllal.” In: Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia. Osiris Kiadó, Budapest, 2009. 129.; „Végül a művészi jellegű mindenkinek szóló népszerűsítő röpiratok közé soroltuk »A Vörös május 1919« [sic!] című kiadványt, mely tulajdonképpen a Tanácsköztársaság legnagyobb szabású tömegrendezvényének, a budapesti május elsejei ünnepség-sorozatnak a fényképes és szöveges dokumentálása volt. […] A kiadvány elsősorban a május elsejei ünnepségre létrehozott építészeti, művészeti alkotások bemutatására törekedett, de természetesen a tömegjelenetek, felvonulások megjelenítése sem hiányozhatott belőle.” In: Szabó Viktor: A magyarországi Tanácsköztársaság propagandája. Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 2016. 197.
3 Népszava, 1919. április 29. 8.
4 Népszava, 1919. május 3. 4.
5 A füzet ára két korona volt és a hírlapárusítóknál lehetett kapni. Népszava, 1919. június 25. 10. 61919. A vörös május. Közoktatásügyi Népbiztosság, Budapest, 1919. 33.
7 Szakács Margit: A magyar Tanácsköztársaság a riportfotók tükrében. In: Fotó, 1959/2. 70–73.; Gábor Imréné: A forradalom és a szocialista fotóművészet. In: Helikon, 1969/2. 301–303.; Demeter Zsuzsanna–Stemlerné Balog Ilona: Müllner János. A háborús Budapest riportere. BTM Kiscelli Múzeum, Budapest, 2006. 8.; Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia. Osiris Kiadó, Budapest, 2009. 129.
8 A Budapesti Kerületi Betegsegélyező Pénztárnál könyvelő, számvevő és titkár pozícióban is dolgozott az 1910-es évek második feléig, a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületnél számvizsgáló bizottsági tag, a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségénél választmányi és vezetőségi tag is volt. Ld.: Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, 1901–1902. 345.; Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, 1902–1903. 351.; Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, 1912. 497.; Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, 1916. 535.; Budapesti Hírlap, 1912. május 17. 16.; Népszava, 1913. február 26. 15.; Népszava, 1913. március 18. 14.; Budapesti Hírlap, 1914. április 15. 19.
9 Egy 1913-as fotója „amatőrfénykép” címszó alatt jelent meg. Új Idők, 1913. február 9. 176.
10 Az Érdekes Újság, 1917. augusztus 12. 13–16.
11 Az előadások címe: Utazás Svájcon keresztül, illetve Az északi sark meghódítása. Nincs információnk arról, hogy Vajda járt-e Svájcban vagy az északi sarkon. Svájc gazdasági, természeti, kulturális viszonyait 1917 márciusában és áprilisában, illetve 1918 februárjában és márciusában több alkalommal, több helyen is ismertette. Többek között: Népszava, 1917. március 19. 7.; Népszava, 1917. április 3. 11.; Népszava, 1918. február 20. 6.; Az északi sarkról 1918 februárjában tartott előadásokat: Népszava, 1918. február 21. 8.; Népszava, 1918. február 28. 8.
12 Népszava, 1917. május 5. 8.
13 Népszava, 1919. április 5. címoldal
14 Pesti Napló, 1919. április 12. 4.
15 Népszava, 1919. május 10. 9.
16 További tagok: „a fényképészmunkások részéről Szentiványi Jakab, Zsámboki Gyula és Nádor Sándor, a szellemi termékek országos tanácsa részéről Stemmer Vilmos és végül Székely Aladár”. Népszava, 1919. május 27. 10.
17 Népszava, 1919. június 25. 10.
18 Kérdés, hogy az album – alább bemutatott – koncepciója Vajda Manóé volt-e, vagy kapott valamilyen utasítást az összeállításra vonatkozóan.
19 Weltner Jakab (1873–1936) szociáldemokrata politikus, képviselő, újságíró, a Tanácsköztársaság idején vezető személyiség, a Népszava szerkesztője volt. A már említett A magyar szocialisták vezérei családi körben sorozatban Vajda őt is lefotózta feleségével és lányával. Ld.: Az Érdekes Újság, 1917. augusztus 12. 16. A fotográfus egy másik albumot személyre szólóan Weltner számára állított össze ajándék gyanánt – ebben a köztársaság kikiáltásától, 1918. november 16-tól kezdve 1919. május 1-jéig mutatta be az ország ezen időszakát ötven, saját fénykép által. Az album megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában.
20 Vajda Manó az album 1., 6., 7., 11., 12., 13., 18., 23., 25., 28., 31. és 32., Révész és Bíró a 15., 16., 17. és 29., Pobuda Károly a 19., Harsányi Gyula pedig a 21. képét készítette. A 3., 14. és 27. fotó valószínűleg Vajda Manó nevéhez fűződik. A képek azonosításában Az Érdekes Újság és A Tolnai Világlapja a Tanácsköztársaság időszakában megjelent számai, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött, a Tanácsköztársaság idején készült fényképek segítettek. Révész és Biró, vagyis Révész Imre (1895–1975) „Magyarországon főleg a riport- és reklámfotóival lett ismertté”. Ld.: Kincses Károly: Magyar fotográfusok külföldön- Kislexikon. http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/201102/magyar_fotografusok_kulfoldon_%E2%80%93_kislexikon; Pobuda Károly (?–?) elsősorban a Tolnai Világlapja fényképészeként lett ismert, főleg sporteseményeket fotózott. Harsányi Gyula ugyanannál a lapnál dolgozott, „a pillanatfelvételek matadora” – írta róla a Tolnai Világlapja 1910-ben. Ld. Tolnai Világlapja, 1910. december 25. 2980.
21 Az elsőn a „vörös katona az Alagút bejáratánál”, a másodikon a „Munka szobra” az Országház téren, a harmadikon a „kalapácsos vörös emberek a Berlini téren”, a negyediken „Marx szobra a Ferencz József-téren”, az ötödiken a „Marx-allegória a millenniumi emlékoszlop helyén”, a hatodikon „a Munka Háza a parlament előtt”, a hetediken „Szabó Ervin szobra a Deák téren”. Ld.: 1919. A vörös május. Közoktatásügyi Népbiztosság, Budapest, 1919. 1–7.
22 Kisfaludi Stróbl Zsigmond Őszirózsás katonája és Biró Mihály kalapácsos embere. Kisfaludi szobrát az albumban vörös katonaként említik, Biró szobra grafika formájában az album borítóján is szerepel.
23 „A nemzeti címer letakarása és az új rend jelképeivel való »felülírása« a proletár-testvériséget hirdető internacionalizmusnak a »nemzeti önzést« megtestesítő nacionalista ideológiával szembeni felsőbbrendűségét volt hivatott megjeleníteni” – írja Szabó Viktor. Ld.: Szabó Viktor: A magyarországi Tanácsköztársaság propagandája. Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 2016. 298.
24 Ennek a résznek az első képén a Vérmezőn gyülekező embereket, az utolsón a hazafelé tartó budaiakat látjuk az Erzsébet híd budai hídfőjénél – ezen kívül többek között a Fürdő utca, az Andrássy út, az Oktogon, a Körönd, a Stefánia út és a Városliget helyszínei jelennek meg a fotókon. Ld.: 1919. A vörös május. Közoktatásügyi Népbiztosság, Budapest, 1919. 8–26.
25 Szabó Viktor: A magyarországi Tanácsköztársaság propagandája. Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 2016. 304. 261919. A vörös május. Közoktatásügyi Népbiztosság, Budapest, 1919. 27–28.
27 „Amint a színházakat, a zenét a szellemi kultúra minden értékes javát közkinccsé tette a Tanácsköztársaság, közkinccsé kellett tennie a testnevelésnek minden intézményét is.” Az idézet helye, illetve a Testnevelési Ügyek Direktóriumáról ld.: Népszava, 1919. április 25. 12.
28 Az első: „póznamászás a Margit-szigeti ünnepélyen”, a második: „proletárgyerekek mulatsága a Népligetben”. Ld.: 1919. A vörös május. Közoktatásügyi Népbiztosság, Budapest, 1919. 29–32.
29 Igaz, a még nem azonosított darabok között tőlük is szerepelhet fénykép.
30 Belügyi Közlöny, 1919. október 5. 1314.