Farkas Zsuzsa: Magyar fényképgyűjtők - Emlékezés Mészöly Leonórára
Az előző három gyűjtő számos alkalommal utalt arra a fényképezőre, gyűjtőre és gyűjteményre, amely tanította és inspirálta őket. Mészöly Leonóra (Budapest 1952.02.15. – Budapest 2016.08.12.) 2009-ben csatlakozott a Flickr nevű képmegosztó oldalhoz, ahol azóta közel 35.000.000 kattintást regisztrált a rendszer, vagyis rengeteg ember tekintette meg a képeit; az utolsó adatok szerint összesen 16.851 fényképe és megközelítőleg 2100 követője van az interneten. Életrajzát röviden összegezve annyit emelhetnénk ki, hogy kiválóan rajzolt, számos alkalommal jelentkezett a Képzőművészeti Főiskola grafikaszakára és tanult Luzsica Lajos festőművésznél is. A főiskolára ugyan nem vették föl, de restaurátorsegédként dolgozott középkori freskók felújításán többek között Sopronban és Csarodán is. 1976-ban ment férjhez Pásztor Ferenchez, akitől négy gyermeke született. Sokáig őket gondozta és nevelte, közben a Kossuth nyomdánál vállalt korrektori munkát. Életében négy unokája született, ez az egész családot nagy örömmel töltötte el. A Flickren és a Facebookon számos alkalommal velük és a kisgyerekekkel együtt volt látható életük különböző eseményeinek alkalmával. A sors különös adománya, hogy legnagyobb unokája, Pásztor Emma tíz éves korában az Élet és Irodalom egyik teljes számát illusztrálta.i Nagymamájához hasonlóan érzékenyen és nagy odaadással örökíti meg az általa elképzelt világot. (A címlapon: Macskatudósok léggyé alakuláson dolgoznak című grafika látható.)
A Mészöly Eleonóra által kialakított és ma is látható gyűjtemény két nagy részből áll; egyrészt saját képeiből, amelyeket a fényképezőgépeinek a milyensége és minősége által is csoportosított, másrészt pedig a régi fotók gyűjteménye. Mészöly Nóra régi fényképezőgépe egy Camera Exa 500 (1973) volt, melyet három objektívvel használt, férjének az első gépe Zenit E-Helios (1960–1970-es évek) volt, amelyet Nóra azután egyre jobbra, végül digitális kamerára cserélt. Mészöly Nóra a Flickr oldalon e szempont alapján is tagolta az elkészített műveket, minden képénél feltüntette, hogy melyik géppel készült. Később egy Sony Alfa 200-as gépet kapott a fiától, és a digitális technikának köszönhetően kezdett bele a nagyarányú fényképezésbe. A cserélhető objektívek lehetővé tették a kísérletezést, így a Budapestről és Magyarországról készült kiváló színes képek nagy reklámot eredményeztek az országnak, hiszen az egész világon szabadon nézegethető állományt képeznek. Széles kapcsolati hálója alakult ki, és sokan azért jöttek el Magyarországra látogatóba, mert látták a képeit. Férjével együtt is szenvedélyesen készített képeket kirándulásaik során. A család ma is próbálja egyben tartani és folyamatossá tenni a kifejezetten a nyilvánosság számára fenntartott anyag megtekinthetőségét. Képi hagyatékként kezelik az általa különféle albumokba rendezett képek sokaságát.
Kapcsolati hálóját nagy külföldi, főként amerikai baráti köre alkotta, az egyik kommentelő ismerős így összegzi a gyűjtemény jelentőségét.
„Ami eredetileg Nóri oldalára vonzott az a családjának csodálatos és felbecsülhetetlen képei voltak. Amikor elkezdtem áttekinteni a gyűjteményt nagyon érdekessé vált, amikor összehasonlítottam a budapesti életet az amerikai 1960-as évekkel. Budapest egyes részei, az utcai gázlámpákkal és macskaköves utakkal visszavittek engem a viktoriánus korszakba. Nagyon lenyűgöző! Köszönjük, hogy megosztotta csodálatos gyűjteményét.”ii(sic! Ismeretlen fordító)
A fentebbi hozzászólásban megfogalmazott gondolatok fontosságát az is hangsúlyozza, hogy ezeket a sorokat kiemelték és a „testimonials” részhez csatolták, hiszen összegzi azt a szerepet, amelyet a képek egészen a mai napig betöltenek. Nóra Elionor4 néven 2013 óta tagja volt egy Ipernity nevű másik képmegosztó oldalnak, melyben megadja a Flickr-elérhetőséget és négy témát, amelyekben első helyen a családtörténet áll.iii A saját képeinek készítése mellett, azzal egyidejűleg, fokozatosan tanulta meg a fotótörténet rejtelmeit. Ennek elsajátításában az apai és anyai ágról egyaránt meglévő gazdag polgári élettér is segítségére volt.
A családot megörökítő képek sorát most mindössze négy képpel szemléltetjük, de szép férfiak és nők, csoportok, családi összejövetelek garmadát mutathatnánk be; ezeket ma is megnézhetik a Flickren keresztül. Kedvenc képünk a Kávé nénikék címet viselő mű, amely Mészöly Nóra nagyapjának nagynénjeit és anyai nagyanyját ábrázolja brassói otthonukban. Tehetős brassói szász família volt, Nóra kutatásai szerint azonban sajnos kihalt a család. Az akkoriban divatos Makart-csokrok – melyek száraz virágokból és strucctollakból álltak össze – és a tükör mellé tűzött pávatollak egészen különleges hangulatot árasztanak. A tükör kombinálása a tollakkal szimbolikus jelentést is hordoz, és sérülékenységük miatt egészen ritkán jelennek meg a szobabelsők, intérieurök állandóan változó világában. Ez volt az első kép, ahol már én is kommenteltem és tetszikeltem, mert úgy véltem, hogy bizonyos képzőművészeti (szecessziós festmények és grafikák) alkotások mellett nagyon hatásos együttest és új, érdekes, eddig a magyar anyagban nem ismert aspektust mutat be.
A következő kép egy igen elegáns és divatos megjelenésű felvidéki rokont ábrázol Nóra férjének a családjából. A hölgy magyar népi motívumokkal hímzett kabátjának szépségét, és a muffot is minden kommentelő megemlítette, emellett gyönyörű, tollas kalapja is figyelemre méltó. A férje nagyapjáról is megmaradt egy kiváló felvétel 1904. december 24-éről, melyet Scherling Antal készített Szatmáron. A 25 éves férfi vonzó, szép arcú ember volt, a család minden tagja máig őrzi képmását. A Piknik a Normafánál a nagymamát és annak testvéreit ábrázolja abban a korban, amikor először lehetett nőknek férfias nyakkendőt hordani, és a leányok hatalmas masnikat viseltek a hajukban. Az utolsó családi kép Schmidt Ede felvétele, amelyhez Nóri a következő magyarázó szöveget fűzte. „Dédanyám hét gyereket hozott a világra, öt (3 lány és 2 fiú) életben maradt. Egy baba meghalt egyéves kora körül. A képen bal oldalt látható kislány nem sokkal a fotózás után halt meg. Két évre rá született még egy fiú. Itt mindannyian gyászruhában vannak a baba miatt.” Nemcsak a polgári családképek ritkasága miatt érdekes ez a felvétel, hanem annak a tudásnak a birtoklása okán is, hogy az egységesen sötét tónusú, vélhetően teljesen fekete ruházat a gyász kifejezése volt.
A jelenlegi összeállítás a fotótörténeti gyűjteményből válogat, amelyeket a gyűjtő albumokba rendezett. Rövid statisztika alapján a teljes, ún. Antik- és régifotó-gyűjtemény 1688 darabból áll; a Magyar stúdiók nevű album 909; Bécsi és osztrák stúdiók 89; Vrabély és Mundy család 24; Ismeretlen emberek a múltból 287; Az én családom – anyai oldal (1860–1930) 193; Apa és az ő családja (1860–1960) 136 képet tartalmaz. Mivel Nóra a képeit tagelte, így más felosztások is elérhetővé váltak, vagyis ugyanez az anyag megtekinthető időrendi sorrendben: 1860–1870 között 814; 1880–1890 között 991; 1900–1910 között pedig 1193 képet találunk. De a képek nagysága szerint is felállítható egy sorrend: vizitkártya 737; kabinet 436; képeslap 676; századfordulós, különleges nagyságok 39 darab. Elkötelezett gyűjtőként természetesen a képek hátoldalát is beszkennelte, így összegyűjtött 914 versot, 143 szecessziós ábrázolást, és kiemelten kezelte az angyalokat ábrázoló versografikákat, melyeket szintén önálló albumba rendezett. E gyűjtés nagy részét átadta a Fortepannak, amely használhatja ezeket a beszkennelt grafikákat, bár időskálájukon nem lehet feltüntetni, hiszen csak 1900-tól indul az időbeosztás. Az albumok alkalmat adnak a tematikai csoportosításra is, ezek felállítása szinte minden gyűjteményben eltérő, általában 30 egységnél többet nem szokás megadni. Nóra számára a következők alakultak ki: nők, anya gyermekével, gyerekek, férfiak, férfiak uniformisban, férfiak, papok, duó, trió, család, csoport, stúdium, egyéb.
Elsőként egy Kozics Ede képet, az egyik Olvasó nőt választottuk, amely felidézi, hogy a gyűjtő mennyire szeretett olvasni, napi egy könyvet könnyedén elfogyasztott. A korai, pozsonyi kép a tagelés miatt öt albumban szerepel (általános, minden antik, Kozics, vizitkártya 1860–1870, magyar stúdiók). A következő kép a sokak által ismert, vezető pesti mester, Koller Károly felvétele. E mű 55 csoportban (pl. magyar nemesek, genealógia), nyolc saját albumban is szerepel, 62 taggel van ellátva, például „found photo”, amely által megkülönbözteti a saját, a családi, a régi családi és a „más” kategóriákat. Ez a két felvétel most mintaként szolgál a műtermi portréfényképezés egy- és kétalakos portréinak megismeréséhez és értékeléséhez is.
Az Uher Ödön és Goszleth István által készített családi képek információval szolgálnak a műtermi portréfotózás keretein belül készített csoportképekről. A Thoma család egyik férfitagja államvasúti felügyelő volt, neje Biskó Anna, gyermekeik Frigyes, Albert, József és Margit. Nóra a kommentjében megjegyezte, hogy azért kedvelte nagyon ezt a képet, mert neki is négy gyermeke volt, három fia és egy leánya. A kép 54 csoportban, 9 saját albumban és 53 taggel ellátva jutott el a nézegetőkig. A Goszleth-képnél hosszan idézik a fényképésznek a Györgyi Giergl családdal való rokonságát, kapcsolatát.iv A felvételen látható családdal a fénykép hátoldalára feljegyzett születési dátumok segítenek megismerkedni. A férj, Anton Ludwig 1846-ban született, felesége 1852-ben, gyermekeik pedig 1875-ben, 1878-ban, 1879-ben, 1882-ben és 1889-ben jöttek a világra, a legkisebb a felvételen még csecsemő. A kép 54 csoportban és 8 saját albumban található meg, és a 36 tag segítségével számos helyre eljutott. A legérdekesebb, hogy az egyik hozzászóló, „Béla bácsi” a teljes családtörténetet is megírta a hozzászólásában. E szerint a Ludwig család a 19. század közepén települt Magyarországra, magyaros nevén Ludwig Antal a józsefvárosi pályaudvar állomásfőnöke volt. Egyik fia, Rudolf tengerész lett, és meghalt az első világháborúban, Károly, a másik pedig már korábban tüdőgyulladásban. A két kisebb lány a MÁV-nál volt titkárnő, egyikük sem ment férjhez. Harmadik leányuk Márta, Márk Lajoshoz ment feleségül, aki orvosnak tanult, de MÁV-hivatalnokként helyezkedett el, majd 35-40 éves kora körül, valamikor az 1950-es években meghalt tüdőgyulladásban. Két gyermekük született, Tivadar, az Operaház Kossuth-díjas jelmeztervezője volt (2009-ben halt meg 95 éves korában), és Edit (1910–2006), aki szintén az Opera jelmezrészlegén dolgozott. Egyiküknek sem volt családja, sírjuk a Farkasréti temetőben található. Többnyire nehéz azonosítani a fényképek szereplőit, és gyakran a családtörténetek és az arcok nem köthetők össze, ezért is ritka és meglepő ez a sok információ a kép kapcsán; ezek az ismeretek történetekkel telítik meg a szereplőket, amik tudatában másképp tekintünk rájuk.
A következő felvétel Hajdu József mezőtúri fényképész munkája. A talpraesett, vagány kisfiú esetére mutat rá, aki nincs megszeppenve a különleges helyzetben még akkor sem, ha magára maradt. A zsebre dugott kéz ugyan jelzi a szorongását, de ez vélhetően nem a fényképész, és nem is a család instrukciója lehetett. Ez egy ritka póz a gyermekábrázolások tengerében, a fiúcska lába között a háttámaszték is látható. Azért is választottuk ezt a felvételt, mert Nóra igen büszke volt arra, hogy „ritka” képet gyűjtött egy olyan mestertől, aki nem szerepel a Szakács Margit-féle magyar fényképészek összeállításban. Ennek értéke csak gyűjtői körökben magas, hiszen általában az ábrázolás e szempontból mellékes, a hangsúly ilyen esetben a hátoldalra, a versóra tevődik. A következő képen, Prager József felvételén, a szereplők tisztes, jómódú polgárok voltak. Horn Ede k.u.k. hadnagy, később a svábhegyi fogaskerekű vasút igazgatója volt. Valér a budai kereskedelmi és iparbank tisztviselője, egy gyermeke született, felesége 23 évesen halt meg. Idővel Hortira magyarosította a nevét. Vilmos előbb Buda önkormányzatának tisztviselője, majd később fővárosi tisztviselő. A Svábhegyen a Hollós úton laktak. István a budai és óbudai népbank tisztviselőjeként dolgozott. Mészöly Nóra körbejárta a pesti antikváriumokat és megtalálta azokat a szétszórt képeket, amelyek által rekonstruálni tudott egy albumot, mely ennek a családnak a történetét tárta fel. Ezek után kezdett utánajárni, hogy kik is ők és hogyan kapcsolódnak össze. Philpott Beatrix, gyűjtő, akinek gyűjteményéről nemrégiben írtunk, elismerően fogalmazott az egyik hozzászólásában:
„Nagyon tetszik ez a kép, még jobban, mint amikor először láttam. Látszik, hogy nem beállított póz, hanem spontán hülyéskedés következménye, például a szamárfület mutató belepislogó srácnál.”v
A gazdag magyar polgári réteg szívesen időzött Abbáziában a nyári időszakban, ahol számos professzionális fényképészeti műhely szakosodott a pihenés pillanatainak megörökítésére, a műhelyük nevét pedig a képeslapok hátoldalán tüntették föl. A Füred-hajó előtt áll egy jól öltözött társaság, a felvételt a kor szokásainak megfelelően nyílt képeslapként adták postára, a hátoldalon olvasható szöveg azonban egészen meglepő:
„Kedves Simon! Légy szíves elmenni a lakásomra, a fehérnemű szekrény legalsó fiókjában van egy kis skatulya, abban van egy fekete oldalzsebtárca, melyben két takarékkönyv van, és vedd a tárcát magadhoz. Még néhány napig itt maradok Abbaziában. Csókol mindnyájatokat Ede. Tekintetes Weisz Simon úrnak, Budapest, VI. Király utca 28. I. emelet.” (sic!)
Természetesen többeknek feltűnt, hogy ezeket a bizalmas információkat nyílt levelezőlapon osztják meg, bár a feladó lakcíméről nincs adat.
Mészöly Nóra számára nagy fontossággal bírt a Várkerület, hiszen a Dísz tér 16. szám alatt lakott egészen férjhezmeneteléig, onnantól pedig a tér és a sétány sarkán lévő, 1893-ban épült, eklektikus stílusú bérházban éltek, melynek földszintjén ma a Korona cukrászda található. Szülei itt vészelték át a II. Világháborút, annak végét pedig az óvóhelyen. Szülei hagyatékában maradt meg a Várkerület 1945–1965 című, 16 fényképet tartalmazó kis füzet is, melyhez egy hivatalos iratot is csatoltak.
„Budapest székesfőváros I. kerületének elöljárója. 298/1945.
Méltóságos Polgármester úr!
Jelentem, hogy az I. kerület hulla és romeltakarítási munkálatai a legnagyobb nehézségek mellett csak igen lassan haladhatnak. A kerület szenvedte a legnagyobb bomba és belövési károkat s itt pusztult el a legtöbb ember és ló. A közmunka szolgálatosok nagy erőfeszítéseket tesznek a munkálatok gyors ütemű elvégzésére, de igen gyakran megtörténik, hogy a katonai hatóságok a már munkában lévőket más célra használják fel. Emellett nagy területek vannak a kerületben (Vérmező, Tabánpark, Várpalota, Horvát-kert) amelyeknek közelében ember alig lakik.”vi (sic!)
A nyomtatott képek és a mellékelt irat is elolvasható és megtekinthető Mészöly Nóra képi hagyatékában, amely a Facebokon keresztül (ez is működik, mivel nem rendelkezett jogilag a megszüntetés menetéről) is elérhető. A Flickren elhelyezett képek „megjelentetési”, vagyis a mai jog szabályainak megfelelő díjat a család fizeti, így az egy ideig még nyilvános. Ez a különleges, inspiráló gyűjtemény, amely professzionális műtermi fotósok munkáit, a századelőtől pedig már amatőr képeket és saját digitális felvételeket is tartalmaz, alkalmat ad másfajta megközelítésre, amelyek elemzésekben, ismertetőkben is felhasználhatók. Bizonyos képek már többször megjelentek könyvborítóként, illetve egy-egy tanulmányt illusztrációjaként. Most csak egyfajta portréfotó-történeti válogatásra vállalkoztunk, amely pusztán azt jelzi, hogy Nóra egy egész nemzedéket tudott inspirálni, tanítani kommentjeivel, és azzal, hogy nap mint nap képes volt örülni annak, ha valaki talált egy jó képet, és megosztotta azt. Számos alkalommal segítették ismeretei a képek datálását, a ruhák megnevezését, a családok és a szereplők élettörténetének kutatását is. Az általa szervezett és vezetett közösség egy kisebb kiállítás keretén belül mutatkozott be Debrecenben és Szombathelyen is.vii
Lábjegyzet:
1 Sinkó István: „Emma (álom)világa”, Élet és Irodalom 63. (2019/6) 10.
2 Mészöly Leonóra flickr oldala: www.flickr.com/people/nora-meszoly joe/Februari 3, 2010, Testimonials részhez kiemelve, 2019. 09. 02.
3 www.ipernity.com/home/297783 elinor04 2019. 09. 02
4 Basics Beatrix – Györgyi Erzsébet (szerk.): Művészgenerációk – a Görgyi Giergl család három évszázada, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 2006.
5 Philpott Beatrix Csoszi név alatt van jelen a Flickren, és ezzel a védjeggyel látja el képeit is
6 Pásztor Ferenc tulajdonában
7 Grégász Miklós: Wiener Fotografien Walzer, Debreceni Egyetem, 2015.
Wiener Fotografien Walzer, Szombathely, 2015.
30 Belügyi Közlöny, 1919. október 5. 1314.
