Bata Tímea: Vágatlanul. A Néprajzi Múzeum vidéki fényképészműtermeinek gyűjteményéről

1921–1922-ben az ország vidéki műtermeiből, fényképészeitől a Néprajzi Múzeum fényképtárába közel 25000 darab üvegnegatív került be. Jelen írás az országos gyűjtés céljáról, eredményeiről és kutatási lehetőségeiről szól röviden.

A vidéki fényképészműtermek gyűjteményének létrejötte és összetétele

A Néprajzi Múzeum 1921 tavaszán minisztériumi támogatást igényelt a pusztuló néprajzi javak gyűjtése céljából:i „Már a tizenkettedik óra is ütött felettünk a háborús évek mindent elpusztító zivatarában. Mentenünk kell, sürgősen mentenünk, ami még megmenthető belőlük. Egyenlőre sajnos nem tehetünk mást, minthogy összegyűjtjük azokat a régi és ma már elpusztult népviseletet ábrázoló fényképeket és fényképlemezeket, amelyek vidékenként tapasztalásunk és hallomásunk szerint még nagy számban megszerezhetők, mielőtt végleg tönkremennének, vagy másféleképpen elkallódnának.”ii Az első világháború miatt két okból vált fontossá a fényképek felvásárlása. Egyrészt a háború utáni állapotok és a trianoni békeszerződés következtében a néprajztudomány számára korábban kiemelt jelentőségű területeken történő terepmunka, és egyáltalán a hosszabb ideig tartó néprajzi gyűjtőmunka időlegesen lehetetlenné vált. Másrészt a háború idején megugrott a műtermek forgalma, a hirtelen felhalmozódott lemezek tárolását a fényképészek nem tudták megoldani: „Helyszíni tapasztalataink csakugyan arról győztek meg bennünket, igazán az utolsó órában fogtunk hozzá a mentéshez, sőt sok helyen el is késtünk vele. Voltak olyan esetek, amikor a fényképész 10-50000 darabnyi lemezanyagát potom áron eladta üvegkereskedőknek és tükörcsiszolóknak, vagy melegházas kertészeknek, vagy kocsiszámra kihordta a város végére, vagy fuvarköltség kímélése végett kertjében elásta, padlásra, pincébe hordatta stb. mert a háború alatt szinte epidémiáva vált fényképeztetés annyi lemezt halmozott föl raktárukon, hogy a régiektől mindenáron meg kellet válniok”.iii

A helyszínek kiválasztását a következőképpen határozták meg: „Minthogy fénykép és lemez gyűjteményünk revisiójával és rendezésével végre elkészültünk, tiszta képet alkothattunk arról, hogy mely vidékek nincsenek kellőképpen képviselve osztályunkban s ennek alapján csinálhattuk meg gyűjtőprogramunkat. A jobb idők beálltával azután útnak indultuk, egy csomó helyre kiszállottunk s minthogy korábban már egy-két próbagyűjtés alapján meggyőződtünk hogy egy-egy fényképésztől nagyobb területre vonatkozó régi anyagot lehet összeszerezni […].”iv A főbb témák a következők: „népviseleteket, nép ünnepségeket, népi foglalkozásokat, arctípusokat ábrázoló, aránylag olcsó, jóformán üvegárban megszerezhető, s néprajzi szempontból felette értékes fényképlemezek […].”v

A múzeum néprajzkutatói közül Györffy István, Kemény György, id. László Gyula, Madarassy László, Viski Károly végezték a helyszíni válogatást, majd a múzeumi adminisztrációt.vi A gyűjtés mértékét és intenzitását jól jelzi, hogy a két év alatt a negatívok vásárlásávalvii megduplázták a Néprajzi Múzeum fényképtárának akkori állományátviii. A felvételek leltárba vétele rövid időn belül megtörtént, a munkát külön délutáni óradíj fejében a múzeum több munkatársa párhuzamosan végzete.ix Azonban az üvegnegatívok adatolása esetleges: a települések kisebb hányadánál szerepel a helyi fotográfus neve. A későbbi pontosítást lehetővé tevő múzeumi iratanyag (Néprajzi Múzeum Irattára, törzskönyvek, leltárkönyvek) sem old fel minden hiányosságot. A gyűjtemény jellegénél fogva a pozitív képek adta előnnyel, a műtermi verzókkal sem számolhatunk a beazonosításnál. A fotók készítésének datálása a bekerüléskor elmaradt, azok többsége az 1914 és 1921 közötti időszakra sűrűsödik.

A bekerülés után majd száz év elteltével, intenzív kutatómunka eredményeképpen a jelenleg rendelkezésre álló dokumentumok (törzskönyvi adatok, jelentésekx), fényképész lajstromok és a hátterek összehasonlító vizsgálata alapján a teljes anyagból hetvennégy fényképész azonosítható, hatvankettő településről:xi nyolc helységben két-két műterem, Szegeden négy műterem anyagából válogattak. Kilenc település fényképészének azonosítása várat magára. A műtermek jelentős része (42%) hiányzik Szakács Margit országos regiszterébőlxii (kurzívval jelölve).

A fényképészek névsora megyénként, azon belül településenként a következő:
Bács-Bodrog: Bácsalmás (?), Bajaxiii – Goldstein R., Nesselroth Bernát, Jánoshalma (?); Baranya: Mohács – Völker és Tolnai fényképész kisasszonyok, Sellye – Szemán Imre, Siklós – Szentgyörgyváry Károly; Békés:xiv Békés – Horváth Viktor, Békéscsaba – Vörös Kálmán, Endrőd – Szabó Imre, Gyoma – Kocziha András, Gyulaxv – Békés Gyula, Szeghalom – Szeghalmy Gyula; Bihar: Sarkad – Maár Róza; Borsod: Mezőkövesd – Weissbach Rilly és testvére,xvi Miskolc – Barkó Imre, Barna Hugó; Csongrád: Szegedxvii – Keglovich Emil, Brenner Testvérek, Lintner Ferenc, Rutkay és Vitnay, Szentes - Hegedűs Vilmos utóda; Esztergom: Esztergomxviii – Klomann Nándor, Koch Dániel; Fehér: Bicske – Kirschweng Lajos(né), Wokaun József, Sárbogárd – Diamant István, ifj. Kozma István; Győr: Győrxix – Glück József; Hajdú: Hajdúszoboszló – Szeremley Zsigmond; Heves: Egerxx – Kiss József, Hatvan – Dora László (?), Pásztó – Sztanok Ödön; Hont: Nagymaros – Zeidler József; Jász-Nagykun-Szolnok: Jászapáti – Lakatos Antal, Jászárokszállás – Beck Jenő, Jászberény – Pollák Fülöp, Kunmadaras – Szűcsné Juhász Juliska, Mezőtúr: Kerpitz Kristóf, Varga Kálmán, Szolnokxxi – Papszt Piroska, Túrkeve – Markóczy Félix; Komárom:xxii Tata – Fürst Frigyes, Tatatóváros – Dimény Olivér; Moson: Magyaróvár – Kumpf Antal; Nógrád: Balassagyarmat – Vámos Aladár; Salgótarján - ?; Pest-Pilis-Solt: Aszód – Solti Kálmán, Cegéldxxiii – Mózer (Aladár) és Rudda (Imre), Gödöllő – Hirling Ernő, Kalocsa – Csincsák Endre, Kecskemét – Fanto műterem,xxiv Kiskőrös - ?, Kiskunfélegyháza – Wesel Hugó, Kiskunhalas – Zseli Benő, Kunszentmiklós – Holzmann Erzsébet, Nagykőrös – Szmrecsányi Miklós, Ráckeve – Szabó Mariska (átadó?), Rákospalota – Borsy Béla, Szabadszállás - ?, Vác – Vasas Sándor; Somogy: Kaposvár – Langsfeld (Mór) fiai; Sopron: Kapuvár – Karinger Károly, Sopronxxv – Rupprecht R.,xxvi Stagl Ferenc; Szabolcs: Kisvárda – Prohászka János; Tolna:xxvii Bátaszék – Rovácsek (Récsei) Pál,xxviii Dombóvár - ?, Dunaföldvár – Milnder I., Wurczinger fotószalon, Paks – Tumpek Mihály, Szekszárd – Borgula Ede, Tolna – Schrantz Ferenc (előbb Róth János); Vas: Celldömölk - ?, Körmend – Steindl Károly (?), Sárvár – Szente Géza; Veszprém: Devecser – Németh Sándor (?), Pápaxxix – Sörenstein Béla, Veszprémxxx - ?; Zala: Nagykanizsa – Mathea Károly, Sümeg - ?, Zalaegerszegxxxi – Vajda Dóri,xxxii Zemplén: Sátoraljaújhely – Barizek fivérek (László).

A múzeumba került felvételekből a fentieken túl (települések és fényképészek száma) a következő rövid statisztika rajzolódik ki: Pest-Pilis-Solt-Kiskun (14), Jász-Nagykun-Szolnok (8), Tolna (6) és Békés (5) megyében gyűjtöttek a legtöbb településről. A műtermekből belekerült üvegnegatívok száma változó (8 és 1342 db közötti), Weissbach Rilly mezőkövesdi (941 db) és Vasas Sándor váci (1342 db) műterméből került be a legtöbb üvegnegatív, ezen kívül 18 műterem adott át 500 és 900 darab közötti tételt.

Milyen lehetőségek hordoz majd két tonna üvegnegatív?
A 25000 db zselatinos szárazlemez súlya körülbelül 1800 kg. A gyűjtési célokból és körülményekből (többnyire 1914 és 1921 között készült, hiányosan adatolt, néprajzi szempontból válogatott felvételek) adódóan a készítési és használati kontextusából kiragadott korpusz a hazai fotótörténet egy szűk, de annál sűrűbb és rétegzettebb keresztmetszetét adja, emiatt többszempontú vizsgálat forrása lehet. Legerősebb néprajzi, népviseleti olvasata, hiszen – a gyűjtés céljának és a válogatásnak megfelelően – országos látlelet adja a századfordulón hordott viseletek, a polgári viseletdarabok, anyagok térhódításának vagy éppen dominanciájának egyes vidékeken. Egy-egy városi, kisvárosi műteremxxxiii vonzáskörzetébe több tucat település tartozott, emiatt több száz falu ünnepi és hétköznapi népviseletének pótolhatatlan forrása a gyűjtemény.

A fotóanyag egyértelműen mutatja a paraszti, parasztpolgári fényképkészíttetés korabeli elterjedtségét, a főbb műteremlátogatási alkalmakat is. Ezek egy része egy-egy eseményhez kötődik: elsőáldozás, besorozás (1. kép), esküvő (2-4. kép), ravatalozás; más részük igazolványkép (5-6. kép), emlékképek, családi képek (7-12. kép). Ezeket többnyire az ünnepi viselet, ruhadarabok használata (megmutatása, megörökítése) jellemzi. A teljes anyagot uralja a gyűjtés okát jelentő, háborús időszakban történő családi „fényképezkedés”, a frontra készülő (vagy retusált formában jelen lévő), katonaruhás családtaggal készült (13. kép) vagy a férfiak nélküli nőket, gyerekeket megörökítő, frontra küldendő családi emlékfotó (14-17. kép). Ezek a felévételek nem ünnepi alkalomból készültek, nagyban jellemzi őket a hétköznapi öltözet. A néprajzos, elsősorban viselettörténeti szempontú válogatás miatt alig-alig találunk településképet, az adott helység kulturális, társadalmi vagy iskolai életét reprezentáló fotográfiát, elvétve egy-egy mesterséget bemutató felvételt az anyagban.

Fotótörténeti vonatkozását tekintve több olyan műterem negatív anyaga őrződött meg (esetenként több száz felvétel) a gyűjtés révén, melyekből elvétve, egyáltalán nem vagy leginkább használatból származó pozitív került más közgyűjteménybe. A fényképészműtermek típusa, felszereltsége széles skálán mozog (18. kép, illetve 4., 6., 15. képek): a kor legmodernebb felszerelésével ellátott országos hírű műtermektől (például Békés Gyula, Fanto család vagy Mathea Károly műterme) az elsősorban szegényebb társadalmi rétegeket kiszolgáló (de saját verzóval ellátott pozitívokat adó, 2. kép) fotósokon át a más főfoglalkozás mellett, a lakóház verendáján, tornácán vagy udvarán működő fényképészekig. A megrendelőnek átadott nagyítások – természetesen – a fényéképész által korrigált fotográfiák. A negatívok a környezetet, a képkészítés valódi miliőjét, a műterem később láthatatlanná váló részleteit is megmutathatják, ily módon egy vágatlan anyagot jelentenek a pozitív képekhez képest. A különféle technikai felszereltséggel és hátterekkel működő műtermek, fényképészetek az üvegnegatívok tanulsága alapján a festett hátterekkel, kellékekkel, beállításokkal leginkábba polgári környezetet imitálták. Ez a legtöbb esetben nem volt összhangban a fotózásra érkező parasztpolgárok, parasztok, cselédek stb. otthonával. A fotózás alkalmával a szereplők a legtöbb esetben gondosan összeállított, a helyi jelrendszerben értelmezhető (ünnepi) viseletet öltöttek.xxxiv Kunt Ernő paraszti fényképhasználatról szóló fotóantropológiai írásában megállapította, hogy „a hivatásos fényképészek műtermei […] tulajdonképpen a privát és a nyilvános szféra sajátos zsilipkamrái, átváltoztató műhelyei voltak.”xxxv A tanulmányhoz válogatott, földrajzi egységek, viseletfajták és fényképész műhely típusok széles tárházát mutatják a röviden bemutatott fotóállománynak. A vágatlan negatívok ezt a zsilipkamrát, a műtermek környezetét és atmoszféráját idézik fel. A képek jól demonstrálják azt az ellentétet is, mely a paraszti, parasztpolgári társadalom tagjai és a polgári hátterek, kellékek között feszültek. Ugyanakkor azt az esetlegességet is jelzik, ahogyan egy-egy kisebb térben, udvaron, tornácon egy-egy fényképész küzd a valódi műterem és fényképészeti kellékek hiányával (pld. 1., 3., 4., 9., 10., 11., 12., 13., 15 ., 16. képek).

Lábjegyzet:

1 Fogarasi Klára: „Fényképgyűjtemény”, Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000, 729–776. (ebben: 740., 741.)
2 Levél a miniszterhez 25.000 korona gyűjtési pénz tárgyában. (Néprajzi Múzeum Iratai – továbbiakban NMI, 34/1921).
3 Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának tisztviselői által az 1921 év első félévében végzett gyűjtőútjairól (NMI, 55/1921).
4 Jelentés Fejérpataky László főigazgatónak a Néprajzi Osztály tisztviselői által 1921. év első felében végzett gyűjtőutakról (NMI, 55/1921).
5 Uo.
6 Közülük Györffy István 23, id. László Gyula 21, Madarassy László 19 településen fordult meg. Például: László Gyula: „Szabadszállás – Jánoshalma – Bácsalmás – Dunaföldvár gyűjtőút; lemezekért: 440+300+240 korona; személyi kiadások (Szabadszálláson 1, Jánoshalma-Bácsalmáson 3, Dunaföldvárott 2 nap, összesen 6 nap alatt) hordárdíjak, kocsidíjak, nyugta bélyegek, ruhatár díj a Keleti p. u. és ás vegyes kiadások 3614.” (Gyűjtőutakról elszámolások, NMI, 73/1922).
7 Egyes esetekben a fotós személyesen adta át a múzeumnak az anyagot, ekkor jellemzően ajándékként és nem vásárlásként került be az anyag (például: Glück József, Szemán Imre, Szente Géza, Szentgyörgyváry Károly, Völker és Tolnai).
8 A fényképgyűjtemény 1894-ben kapott önálló leltárkönyvet.
9 Az 1921. évi negyedéves jelentések (NMI, 32/1921) és 1922. év negyedéves jelentései (NMI, 31/1932).
10 NMI, 55/1921 (lásd 3. lábjegyzet) és a Kimutatás Fejérpataki László főigazgatónak a 25000 korona elköltéséről (NMI, 67/1921) tartalmazza az eladók nevét, vonatkozó település nélkül. Az iratanyagból teljes mértékben hiányoznak: Brenner Testvérek, Dora László, Fanto, Goldstein R., Horváth Viktor, Langsfeld (Mór) fiai, Lintner Ferenc, Maár Róza, Mathea Károly, Nesselroth Bernát, Rovácsek (Récsei) Pál, Rutkay és Vitnay, Steindl Károly, Tumpek Mihály, Vajda Dóri, Vámos Aladár, Wurzinger fotószalon.
11 Az egyes műtermek beazonosításával kapcsolatban köszönöm Cservenák Péter, Fejér Zoltán, Illés Péter, Kothencz Kelemen, Kunics Zsuzsanna, Megyeri Anna, Mészáros Irén, Odler Zsolt, Szabó Magdolna, Székelyné Kőrösi Ilona, Szojka Petronella segítségét.
12 Szakács Margit: Fényképészek és fényképészműtermek Magyarországon 1840–1945. Adatok a Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtárának gyűjteményéből. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 1997.
13 Albert Iván: „Amiről a fénykép mesél. A bajai fényképészet rövid története 1945-ig”, Bácsország, 2005/3. 40-42. o.
14 Bata Tímea: Műtermi fotózás Békés megyében (1872–1921). Válogatás a Néprajzi Múzeum vidéki fényképészműtermeinek gyűjteményéből, Budapest, Néprajzi Múzeum, 2018.
15 Durkó Károly –Durkó Illés Bernadett – Balla Tibor: Gyula régen és ma XI. Gyulai fényképészek (1896-2014), Gyula, Gyulai Évszázadok Alapítvány, 2014.
16 Bata Tímea: „A »német kisasszonyok« fotói a Néprajzi Múzeumban: a Weissbach nővérek és a matyó viselet”, Fisli Éva (szerk.): Fotográfusnők. A Magyar Fotótörténeti Társaság 2017. évi konferenciájának kötete, Budapest, Magyar Fotótörténeti Társaság (www.mafot.hu) – megjelenés előtt.
17 T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859–1913), Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 2009.
18 Kaposi Endre: Fotográfusok Esztergomban a XIX. és a XX. században. Komárom megye fotótörténete, Tatabánya, 1987.
19 Nagy István: A győri fotográfia 150 éve, Győr, 1994.
20 Demeter Pál: Egri fényírók és fényirdák. Az egri fényképezés kezdetei 1854–1914, Eger, Demeter Pál kiadása, 2017.
21 Berta Ferenc: A fényképészipar 150 éve Szolnokon 1852–2002, Szolnok, 2002.
22 Mácza Mihály – Pusztai Ágota – Fűrészné Molnár Anikó: Fotográfusok Komáromban, Tatán, Tatabányán, Komárom megye fotótörténete, Tatabánya, 1988.
23 Reznák Erzsébet: „Fényképészek és műtermek Cegléden”, Soós Sándor (főszerk.): Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok, Studia Comitatensia 25. Szentendre, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995, 265–306. 24 Székelyné Kőrösi Ilona: A Fanto fotó Kecskeméten. Egy fényképész dinasztia emléke, Kecskemét, 2014.
25 Hárs József: A fényképezés története Sopron városában 1840–1857, Kézirat, A szerző internetes oldalán publikálva. http://harsjozsef.wahavi.hu/sites/harsjozsef.wahavi.hu/irasok/palyazatok/1984_A_fenykepezes_tortenete_Sopron_varosaban.pdf.
26 Rupprecht Mihály lánya (?).
27 V. Kápolnás Mária: „Az első fényképészek és műtermek Tolna megyében 1870–1914”, A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. Szekszárd, Wosinszky Mór Megyei Múzeum, 2002, 385–442.; V. Kápolnás Mária: „Fényképészek és műtermek Tolna megye Központi járásában” A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 36. Szekszárd, Wosinszky Mór Megyei Múzeum, 2014, 507–546.
28 V. Kápolnás Mária: „Bátaszék első fényképésze Rovácsek (Récsei) Pál 1842–1926”, MAFOT Apertura 30. 2014/szeptember. http://mafot.hu/apertura_bataszek-elso-fenykepesze-recsei-rovacsek-pal-1842-1926.html.
29 Ürmös Lóránt: Régi pápai fényképészek. A vizit és kabinetképek korszaka 1864–1935, Pápa, Jókai Mór Városi Könyvtár, 2014.
30 V. Fodor Zsuzsa: „»Isten áldja a tisztelt ipart.« Iparosélet Veszprémben a két világháború között”. Veszprémi múzeumi értesítő, Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1989.
31 Megyeri Anna: „Fényirdák, fényképészek, amatőr fotográfusok Zalaegerszegen, a dualizmus idején”, Zalai Múzeum 22. 2015, 147–200.
32 Megyeri Anna: „Vajda Dóri (1880–1944) fényképész és családja emlékezete”, Pannon Tükör 2015/3, 6–11.
33 A mezőkövesdi Weissbach Rilly és testvére, Róza műtermébe legalább 17 településről jártak (Bata Tímea: „A »német kisasszonyok« fotói a Néprajzi Múzeumban: a Weissbach nővérek és a matyó viselet”, I. m.)
34 A paraszti műterem- és fotóhasználatról bővebben Kunt Ernő: Fotóantropológia, Budapest-Miskolc, Kunt Ernő örökösei, 1995.
35 Kunt Ernő: I. m., 39.