Szentirmay Réka: Photo London 2019

A Photo London ötödik, eddigi legnagyobb kiadása 2019. május 16. és 19. között került megrendezésre a londoni Somerset House 18. századi épületében. A Temze-parti neoklasszikus palota remek kiállításaival egész évben kiváló célpont a fényképészet szerelmeseinek, de koronájának dísze kétségkívül a májusi vásár. Idén 139 galéria kínálta portékáit, köztük a legnagyobbak, úgymint a berlini Camera Works vagy a Howard Greenberg Galéria New Yorkból. A kiállítók mellett könyvkiadók, szóló kiállítások és installációk is helyet kaptak. Mindent összefoglalva közel 200 látnivalóval nézhetett szembe a közönség, nem említve a kapcsolódó szatellit-rendezvényeket. A fesztivál életműdíjával (Master of Photography) idén Stephen Shore-t (1947) tüntették ki.i

Amennyiben az embernek csak egy nap áll rendelkezésére, a vásárt bejárni komoly logisztikai kihívás. A szervezés szerencsére brit precizitással történt, habár akadtak a térkép alapján nehezen megtalálható, rejtett kincsek az épület pincerendszerében. A fő látványosságok között Shore 1969-es képei szerepeltek, amelyek mind egy napon, február 4-én készültek Los Angeles városában. [1] A fekete-fehér sorozatot, új, nagyméretű színes képei ellensúlyozták: fél évszázad ide vagy oda, a művész minimalizmusa mit sem változott. [2] A kötelezők között Vivian Maier (1926–2009) is szerepelt, mint az utóbbi évek nagy felfedezettje. Minél gyakrabban látom Maier képeit, annál jobban értékelem a megkeseredett dadus humorát. Esetében a „kevesebb több” elmélete semmiképp sem állja meg a helyét. [3]

A régi klasszikusok közül Roger Fenton (1819–1869) kapott egy jókora szóló show-t. Lett légyen az a krími háború (1853–1856) vagy épp a brit királyi család, a kiállítás szépen összefoglalta a fényképész életművét. [4]

A fesztivál igyekezett teret adni a női alkotóknak. Ugyan a Fotográfia Mestere cím eleddig csak egyszer, Taryn Simonnak köszönhetően jutott női kezekbe (2017), ebben az évben a kiállított művészek mintegy 40%-aii került ki a női nem képviselői közül. A fesztivál központjában álló pavilon külsejét idén a Nők a Fotográfiában témájának szentelték: itt Rachel Louis Brown (1985), Mary McCartney (1969), valamint a Deutsche Börse díjat a Photo London ideje alatt elnyerő Susan Meiselas (1948) munkája kaphatott helyet. [5–8] Van még hova fejlődnie a szakmának a nemek egyenlő képviseletében. A Photo London törekvései talán kicsit erőltetettek, de remélhetőleg jó irányba mutatnak. Hogy mindez mennyire őszinte, majd kiderül a következő években megválasztandó Fotográfia Mesterei alapján.

Sok látogatót vonzottak Tom Wood (1951) képei: fotói kíméletlenül őszinte humorral ábrázolják az emberi lét különféle verzióit. Az eredetileg festőnek készülő ír alkotó képeinek zöme Liverpool utcáinak és mindennapjainak állít emléket. [9–10]

Kiemelendő az Aho & Soldan néven dolgozó finn páros is, valamint Claire Aho (1925–2015). Heikki Aho (1895–1961) és Björn Soldan (1902–1953) 1924-ben kezdett együttműködni. 1961-ig aktív közös stúdiójukból fényképek ezrei és több mint 400 dokumentumfilm került ki. Heikki lánya, Claire, az 1940-es években csatlakozott a duóhoz. Fotói a született fényképész könnyed alkotásai. Mestersége mestere anélkül, hogy túl komolyan venné magát. Képei, műfajuktól függetlenül, játékosak és könnyedek. [11–12]

A kínálatban Gianni Berengo Gardin (1930) elegánsan fesztelen fekete-fehér remekművei is feltűntek. Az olasz művész pajkosan művészi fotográfiái első látásra magukkal ragadnak; a műfajjal, Olaszországgal, a mindennapokkal. Vizuális mindfulness, a carpe diem (és a kompozíció) magasiskolája. [13]

A fine art kategóriában Edouard Taufenbach (1987) képei keltették fel az érdeklődésem. A médium határait feszegető művész újabban Sébastien Lifshitz (1968) francia filmrendező fotógyűjteményének darabjait használja fel kollázsaihoz. Szó szerint: kicsit mintha valahol a film, fényképészet és szobrászat határmezsgyéjén alkotna, Taufenbach amatőr fényképek tucatjait szabdalja fel, majd komponálja újra össze térhatású, dinamikus műveihez. [14]

A magyar alkotók közül a TOBE Gallery képviselte Kontha Dóra (1987) kísérleti fotográfiáit szeretném megemlíteni: mindig is szerettem a negatívokkal való játékot, amellyel Kontha „belső tájképeket, képzeletbeli univerzumokat” alkot.iii [15] Az Inda Galériának hála Csáky Marianne filozofikus mixed média darabjait ismerhettem meg, amelyek emlékeink szerepét, illetve azok folyamatos formálódását dolgozzák fel.iv [16] George Legrady (1950) gyerekkori emlékeimet visszaidéző lentikuláris nyomatait szintén hosszan el tudnám nézegetni. Mindez aligha meglepő, hiszen saját családi gyűjteményét értelmezi újra a művész – és a médiaarcheológia szerelmeseként ez a gyengém. [17]

Alapjában véve nem szeretem a hasonló művészeti vásárokat. Célközönségük egyértelműen a tehetősebb gyűjtők köre, s habár valóban élmény 65 000 dollárra tartott Ansel Adams képekkel találkozni, általában a belépők, katalógusok stb. árát is az ő pénztárcájukhoz szabják. Amennyire demokratikus tehát a fotográfia médiuma, annyira elitista az ilyen jellegű rendezvények legtöbbje.v Ennek ellenére, ha valaki gyorsan és töményen szeretne hozzájutni a legfrissebb piaci információkhoz, valamint kapcsolati hálóját is szívesen fonja nagysebességgel, ezek a megaesemények elengedhetetlenek.

A Photo London minden év májusában kerül megrendezésre a Covent Garden-beli Somerset House-ban. A következő nagyszabású vásár Amszterdamban esedékes: a szeptember 20. és 22. között megrendezendő UNSEEN során ismét több tucat galéria mutatja majd be tehetségeit, a műgyűjtők legnagyobb örömére.

Lábjegyzet:

1 2015-ben Sebastião Salgado, 2016-ban Don McCullin, 2017-ben Taryn Simon, 2018-ban Edward Burtynsky kapta.
2 A Photo London saját, hivatalos statisztikája alapján.
3 Kontha Dóra: „Dreamland”, http://artnews.hu/2018/08/22/dora-kontha-%E2%80%A2-dreamland, 2018, Letöltve: 2019. június 25.
4 Csáky Marianne: „INDA Gallery is proud to announce a solo presentation of Marianne Csáky’s work”, https://arthereartnow.com/2018/11/01/inda-gallery-is-proud-to-announce-a-solo-presentation-of-marianne-csakys-work, Letöltve: 2019. június 25.
5 Sokatmondó már önmagában az a tény is, hogy csupán 24 országból érkeztek galériák, tehát a világ nemzeteinek alig több mint egytizede képviseltette magát. (A Photo London saját, hivatalos statisztikája.)