Albertini Béla Egy elvetélt albumterv - I. rész A bécsi Dentoni-kapcsolat kudarca

Az 1920-as évek első felében a magyar fotókultúra sajátos átmeneti helyzetben volt. Már kiheverte a vesztes világháború, a forradalmak és Trianon közvetlen sokkját, de még szenvedett ezek gazdasági következményeitől. Az osztrák fotóéletet ugyancsak megviselte, hogy az egykori európai nagyhatalomból, az Osztrák–Magyar Monarchiából Ausztria egy alig több mint hatmillió lakosú kis országgá zsugorodott – egy ötvenmilliós birodalom számára szervezett, majd „vízfej” fővárossá vált Béccsel. 1920 elején a főváros lakosságszáma az egész országénak közel egyharmadát tette ki.i

A hazai újjáéledés egyik jele volt, hogy megélénkült az 1905 végétől működő Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségének (MAOSz) a tevékenysége. A MAOSz tíz éves kényszerszünet után 1920 őszén rendezte meg III. művészi fényképkiállítását – ezúttal az Iparművészeti Múzeumban –, amely a szűkebb szakmán túl is visszhangot keltett,ii és híre a magyar szerzők írásai által Ausztriába és Németországba is eljutott.iii 1921 májusában indult a MAOSz lapja, a Fotóművészeti Hírek, amely mintegy másfél évtizeden át az igényes amatőrfotográfia első számú sajtóorgánuma lett. Ugyanezen esztendő júniusában bontott zászlót a Magyar Fotografia (így, „a”-betűs írásmóddal), a Budapesti Fényképészek Ipartestületének és a Magyar Fényképészek Országos Szervezetének – vagyis a hivatásos fotográfusoknak – a „hivatalos közlönye”. 1920 nyarán a fényképészeti ipart miniszteri rendelettel a képesítéshez kötött iparágak közé sorozták,iv ez azt eredményezte, hogy megnőtt a szakma jelentősége és emelkedett a rangja.

Az 1921:LIV. tc. 68–72. paragrafusa kitért a fotográfiákkal kapcsolatos szerzői jogokra is.v Meg kell jegyezni, hogy az ezekre a passzusokra figyelmet felhívó fotográfiai publicisztika erről – valószínűleg történeti tájékozottság híján – úgy számolt be, mintha ilyen szabályozás a magyar törvényhozási gyakorlatban először fordult volna elő.vi Pedig ismeretes, hogy a szerzői jog hatályát már az 1884:XVI. tc. hatodik fejezetében a 68–75. paragrafusok a fényképekre is vonatkoztatták.vii Ezzel összefüggésben több mint három és fél évtized eltelte után annak a megmutatása lett volna a nóvum, hogy az 1921. évi törvény a fényképek szerzői jogának védelmét az 1884. évihez képest ötről tizenöt évre növelte – ez nyilvánvalóan értéknövekedésként fogható fel.

A folyamatosság jegyében ezekben az években is eljutott Magyarországra az 1864-ben alapított, nagy tekintélynek örvendő osztrák Photographische Korrespondenz. A nálunk ugyancsak jól ismert, 1919 óta működő bécsi konzervatív Allgemeine photographische Zeitungban (alcím 1924-ben: Illustrierte Monatschrift für alle Zweige der Phototechnik) budapesti képviselőjükről név és cím szerint is megemlékeztek – Silberer Béla, Budapest, Andrássy u. 88.viii Ez a folyóirat a jelen téma szempontjából kiemelt fontosságú lesz. Magyar fotográfusok által rendszeresen olvasott sajtóorgánum volt továbbá a német Photographische Rundschau und Mitteilungen,ix amely 1924–25-ben már a 61–62. évfolyamánál tartott. Ugyancsak népszerűvé vált nálunk az 1922-ben indult svájci Camera (Illustrierte Monatsschrift für Berufsphotographen und Amateure),x és ismert volt az 1893-ban létesült prágai Fotografický obzor is (eredetiben kis „o”-betűvel írva az „obzor”, szemle szót). – A Fotóművészeti Hírek munkatársa, az amatőr magyar fotográfia egyik akkori reprezentánsa, a Budapesten letelepedett építészmérnök-fotográfus Vydarený/Vydarény Iván szlovák anyanyelvű volt, így a csehszlovák lap közleményei sem maradtak nálunk ismeretlenek. Kassák Lajos ekkor Bécsben szerkesztett folyóirata, a Ma elsősorban szépirodalmi és képzőművészeti orgánum volt, de 1924-ben például az Amerikából Párizsba települt Man Ray fotogram kísérleteiről is hírt adott.xi Erősen kérdéses, hogy mennyire jutott el ez az információ magyar fotográfusokhoz, de az elvi lehetőség fennállt. Man Ray munkásságát a hazai szaksajtó nem vette észre – szemben például a prágai Fotografický obzorral, ahol az akkor már nemzetközileg is befutott Jaromír Funke (1896–1945) publikált elemző, méltató, terjedelmes cikket az egykori dadaista festő fotográfusi munkásságáról.xii Az aradi megjelenésű Periszkop, amely a berlini Querschnitt és a bécsi Ma nyomdokait követte, európai látókörű folyóiratként 1925 áprilisában Moholy-Nagy fotoplasztikákat is közreadott – Magyarországon a Bauhaus legfiatalabb professzorának fotográfiai formanyelvi újításai akkor visszhang nélkül maradtak.

A húszas évek elején a gazdasági nehézségek a fotográfia területén is érvényesültek. A bevezetőben érintett Fotóművészeti Hírek egy példánya 1924 februárjában 1000 (inflációs) koronába került, márciusban 3000 koronába, szeptemberben 4000, november–decemberben pedig már 5000 korona volt egy lapszám ára.xiii

Wessely János mérnök, a lágyan rajzoló „magyar »félachromat«” feltalálója – miután pár évvel korábban arról cikkezett, hogy a [trianoni] békeszerződés „[…] magasabb kultúrájú emberek millióit alárendeli alacsonyabb értelmiségű népek önkényének”xiv ‒, egzisztenciális okokból 1925-ben Jugoszláviába (akkori hivatalos nevén a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságba) települt át,xv és többé nem is tért vissza Magyarországra. A nyár folyamán Párizsban megtartott VI. nemzetközi „photographiai” kongresszuson magyar résztvevő pénzügyi hiány miatt nem volt jelen.xvi Az 1925‒26 fordulóján Torinóban rendezett nemzetközi szalonra a magyarok csak postán tudták elküldeni képeiket, így az akkori értékelés szerint hátrányba kerültek a csehszlovákiai kollégáikkal szemben, akik személyesen lobbizhattak érdekeik érvényesítéséért a helyszínen.xvii

Az anyagi problémákról azért kellett ilyen részletesen szólni, mert mint az a későbbiekben látható lesz, ez képezi majd az egyik motívumot az alcímben jelzett kudarchoz. Nagy kérdés, hogy a fotográfia hívei közül kik olvasták Fülep Lajos 1923-ban kötetben közreadott munkáját, a Magyar művészetet. Ma számosan tudják, hogy a hivatásos, ekkor még fiatal fényképész Pécsi József (1889–1956) sokrétű művészettörténeti műveltséggel is rendelkezett.xviii Kevesebben ismerik azt a tényt, hogy Kankovszky Ervin (1884–1945) – az ő vezetékneve időnként Kankowsky vagy Kankowszky formában kapott nyomdai megjelenítést – saját készítésű, fotográfiai alapú exlibrise a mai napig látható Alfred Lichtwark hamburgi művészettörténész (a Kunsthalle egykori igazgatója) egyik könyvének élén.xix Ez jelzi Kankovszky képzőművészeti érdeklődését is. Ezek azonban eseti jelenségek voltak, nem tudjuk közelebbről, hogy a korabeli fotográfus társadalom tájékozottsága mennyire terjedt ki a művészettörténetre, és különösen Fülep idézett, nem kis nyitottságot igénylő művére. A magyar fotográfusok ekkortájt folytatott tevékenysége nem utal arra, hogy elfogadták volna azt a tényt, hogy a magyar művészet produktumait az európai progresszív alkotásokhoz mérve lehet igazán hatékonyan értékelni, mint azt Fülep Lajos tette a képzőművészet területén. Arról már nem is beszélve, hogy vajon hányan értették meg és tekintették iránymutatónak a „nemzeti és az egyetemes” Fülep által kifejtett viszonyát.

A Németországban és Ausztriában a húszas évek közepe táján már virágzó magazin-kultúra Magyarországon nem honosodott meg (a Magyar Magazin 1928-ban lépett a porondra, intenzív fénykép-használó volt, de csak rövid ideig maradt fenn). A kolozsvári Korunkban a szerkesztő Gaál Gábor cikkezett 1931-ben szigorú, nem egészen igazságos módon a németországi magazinok szellemi színvonaláról.xx

A hazai fotóéletnek ekkor még nem volt a fotóművészet eredményeiről átfogó keresztmetszetet nyújtó fényképalbuma. Valószínűleg ez is indokolta, hogy a magyar fotográfusok felfigyeltek egy bécsi albumkiadási kezdeményezésre. A korábbi történelmi adottságok, a közös múlt folytán Ausztria fotográfusaival általában is jó volt a fotókultúra magyar híveinek a kapcsolata 1919 után is.

A fentebb már érintett osztrák folyóirat, az Allgemeine photographische Zeitung kiadója és felelős szerkesztője, Josef A. Dentoni (eredetileg: Josef Leopold Anton (1891–1946), aki 1938 után a nemzetiszocializmus híve lett), fotókönyv kiadást is folytatott. „A művészi fotográfia mesterei. Ily címen jelenik meg a legközelebbi napokban Jos. A. Dentoni Wien kiadásában annak a könyvsorozatnak első száma, mely a képszerű fotografia kultiválását és ápolását tűzte ki céljául” – adta hírül 1924 februárjában a Fotóművészeti Hírek.xxi A „képszerű fotográfia” fogalom – a német szakmai nyelvhasználatban bildmäßige Fotografie – abban az időszakban a gyakorlatban festői fotográfiát jelentett. Olyan fényképet, amelyet (némi leegyszerűsítéssel szólva) elsősorban speciális pozitívtechnikák alkalmazásával – úgynevezett „nemes eljárásokkal” – a festményhez, grafikához tettek hasonlóvá. Az eredményt piktorialista fényképnek (is) nevezték. A piktorializmus az 1880-as években jött létre a fényképezés művészi lehetőségét bizonyítandó elsősorban Angliában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Ausztriában és Magyarországon, majd a tengeren túl is gyors hódító útra indult; művelőinek elsődleges szándéka szerint a tömegtermelésre dolgozó fényképészeti ipar és az igénytelen amatörizmus ellenében.

A Dentoni-kiadású albumról/albumokról szóló híradás a továbbiakban mélynyomással készült kettős autotípiákat ígért, amely azt jelentette, hogy a kiadó a fotográfiák minél pontosabb nyomdai kivitelezésére törekedett, és ez a szándék a piktorialista fényképek hatása szempontjából nagyon jelentékeny tényező volt. (Egy festői fotográfiát annak fizikai sajátosságai folytán nyomdailag a mai napig is csak megközelítő mértékben lehet híven megjeleníteni, azért is, mert ezek a képek többnyire speciális, érdes felületű papíron jelentek meg.)

Bár a festői fényképezésnek már a századelő táján is voltak ellenzői, vele szemben az igazán erőteljes támadást és a festői fényképezés alkonyát – legalább is Nyugat-Európában és Amerikában – az 1920-as évek hozták. (A Bauhaus, személy szerint Moholy-Nagy László és mások formanyelvi újításai, az avantgárd képzőművészeti „izmusok”, és a kialakuló Neue Sachlichkeit fotográfiai eredményei rövidebb-hosszabb időn belül felőrölték, a fotótörténetbe száműzték – esetenként degradálták – a piktorialista fényképezést). Képszerű fotográfiák könyvben történő kiadása Bécsben tehát a piktorialista fényképezés leszálló időszakában valósult meg.

A Meister der Lichtbildkunst első kötetét Johannes Krone (1853/1854[?]–1923) jegyezte. A mérnök Krone (nem tévesztendő össze a drezdai hivatásos fényképész apa, Hermann Kronéval) a Krupp-cég képviselőjeként került Bécsbe, amatőrként kezdett fotografálni. A második kötet 1924 májusában Hermann Schieberth (1876–1948) képeit mutatta be. Schieberth Bukovinából érkezett 1909-ben a birodalmi fővárosba, elsősorban portrékat – közöttük művészeket ábrázoló képeket – alkotott, majd aktfotográfusként működött és képes levelezőlapokhoz szolgáló felvételeket készített a Kilophot cég számára.xxii

A Fotóművészeti Hírek 1924. évi februári és márciusi száma fél oldal terjedelemben vezette fel a két kötet kiadásának hírét. Negyedévi közleményként nevezte meg őket. „Ezen gyűjtemény [mármint az albumsorozat tervezett kötetei] grafikailag kiváló gonddal lesz kiállítva. A szövegrész a legfinomabb Zander papíron nyomatik, az illusztrációk egy része kézisajtón készült átnyomások, más része mélynyomással és kettős autotypiák a legfinomabb műnyomópapíron” – olvasható a híradásban.xxiii

A háború miatt összeroppant gazdasága rendbetételére Ausztria 1922 őszétől 650 millió aranykorona külföldi kölcsönt kapott, és bár az értékálló schilling („az alpesi dollár”) csak 1925 márciusától került forgalomba, a kölcsön nyomán az osztrák gazdaság szanálása megkezdődött, az inflációt megfékezték.xxiv A művészi fotográfia mestereit még a régi pénzért árusították, egy-egy kötet ára 60 000 osztrák korona volt. 1924 szeptemberében a Fotóművészeti Hírek arról adott tájékoztatást, hogy a második kötet – Hermann Schiebert „magyar származású wieni szakfényképész” 21 portré- és aktfelvételét tartalmazó albuma – már elhagyta a nyomdát.xxv (Itt nem célszerű megemlíteni azt a bonyolult kérdéskört, hogy a nemzeti, nemzetiségi és felekezeti szempontból igen tarka Bukovinábanxxvi ki milyen identitású polgárnak minősült egykor.)

1924-ben a magyar lap november–decemberi száma a könyvsorozat harmadik kötetének megjelenését vetítette előre. „Kunstphotographische Vereinigung, Bildmässige Photographien” – idézte a címet a híradás.xxvii Szándékosan vagy véletlenül a nálunk közreadott címből kimaradt, hogy ez esetben a Graz városában működő egyesület képei kapnak publicitást. Az érintett fotográfusok szakmai rangja meghaladta az első két kötetben szereplőkét, ebben ugyanis Maximilian Karnitschnigg (1872–1940), és dr. Hugo Haluschka (1880–1951) képei szerepeltek túlnyomó többségben. Mindketten az osztrák fotótörténetben erős nyomot hagyó szereplők voltak. Karnitschnigg vezérőrnagy az első világháborús katonai karrier után a stájerországi államigazgatásban működve gyakorló fotográfusi és szakírói munkásságot is folytatott – alapvetően konzervatív szellemiségben.xxviii A jogot végzett Haluschka 1909-ben a Graz városi Kunstphotographische Vereinigung /Művészfotográfiai Egyesület/ alapító tagja volt, amatőr fotográfusként Karnitschnigg felfogásához hasonló szemlélet alapján működött. Hosszú fotográfiai szakmai pályafutása alatt a Heimatphotographie híressé vált híveként igyekezett fékezni az ausztriai fotográfiai modernizációt.xxix

Az albumból (1–2. kép) itt megidézett három kép (3–5. kép) reprezentálja azt a fotográfusi látásmódot, amelyet a kötet képei hordoztak. Ezek a munkák a „régi” Ausztriára emlékeztettek, de nem Stephan Zweig, Arthur Schnitzler, Arnold Schönberg, Alban Berg, Adolf Loos, vagy Egon Schiele világát idézték, hanem a romantizáló múltba révedést motiválták.xxx Szimptomatikusnak nevezhető, hogy Dentoni ezt a modort támogatta.xxxi Természetesen színezte a képet, hogy egyidejűleg érvényesült Ludwig Wittgenstein, Sigmund Freud, Robert Musil, Otto Wagner, Gustav Klimt munkássága, a kávéházi irodalom, valamint a habkönnyű bécsi operett; a nagy egész leírása tehát nem egyszerűsíthető csupán ellenpontok kiemelésére.

Az 1924 novemberében megjelent harmadik kötet Meister der Lichtbildkunst nyomdai kivitele meghaladta az első kettőét: a bevezető szövegekxxxii után a tizenhat oldalnyi műnyomó papíron közreadott fénykép mellett hat munka kézi nyomású gravürként jelent meg (első kötet: 1, második kötet: 4 gravür). Valamennyi közreadott kép eredetileg a nemes eljárások egyikével, brómolaj átnyomással készült.xxxiii Az emelkedő számú gravür kivitelezése nyilván megnövelte az előállítási költségeket. Az a tény, hogy a harmadik kötet is ugyanannyiba került, mint az első kettő, azt jelzi, hogy tőkeerős kiadó állt mind a fotókönyvek, mind a lap, az Allgemeine photographische Zeitung mögött.

Dentoni jó PR-érzékét jelzi, hogy a kötetek megjelenéséről 1925 tavaszán az amatőr- fotográfusok egyik prágai lapja is tudósított.xxxiv

Minden bizonnyal a fotográfusi szemléletmód hasonlósága, továbbá a kiadó anyagi lehetőségeinek ismerete voltak bíztatók a magyar fotográfusok számára. A hazai fotográfus társadalom a fentebb bemutatott okok folytán nem tudott volna egy albumkiadáshoz pénzfedezetet előteremteni.

A Fotóművészeti Hírek 1925. évi első száma februárban az albumsorozat harmadik kötetének ismételt népszerűsítése után a következő szöveget adta közre. (6. kép)

Ez a felhívás volt a nyitány a magyar album tervéhez. Első olvasás után annyiban igényel kommentárt, hogy a Dentoni-kiadványokat illetően a „világszerte elterjedt könyv” minősítés hirdetési túlzásnak tekinthető (ehhez bizonyságképpen elegendő pár nagyobb európai általános és művészeti könyvtár katalógusába bepillantani). Ez természetesen felfogható a potenciális kiadónak történő udvarlás epizódjaként is. Fontosabb arra figyelni, hogy a kiadvány ügyének magyarországi gondozója dr. Fejérváry Sándor, a MAOSZ főtitkára lett. Indokolt az ő személyét közelebbről bemutatni, mert ez által az akkori hazai közélet és fotográfusvilág korfestő sajátos mozzanatai is láthatóvá válnak.

Lábjegyzet:

1 Számszerűen pontosan: 1920. január 31-én Ausztria összes lakójának száma 6 131 445, Bécsé 1 841 326 fő volt. – Ergebnisse der ausserordentlichen Volkszählung vom 31. Jänner 1920, Wien, Statistische Zentralkommission, 1921. 5. /Beiträge zur Statistik der Republik Österreich, Heft 7./ A magyar publicisztikában „nem szokás” szólni arról, hogy Ausztria mit veszített a saint-germaini békeszerződés (1919. szeptember 10.) által – magához a békeszerződés teljes szövegéhez sem könnyű hozzájutni –, pedig tanulságos lenne nálunk végiggondolni, hogy a nyugati szomszéd hogyan küzdötte fel magát az akkori állapotából a ma ismert szintre.
2 „III. művészi fényképkiállítás”, Magyar Iparművészet, 1920. 94.; „Művészi fényképkiállítás”, Magyar Grafika, 1920/9. november, 142.
3 Dr. Alexander FEJÉRVÁRY: „Dritte Ausstellung künstlerischer Photographien des Landesverbandes ungarischer Amateurphotographen”, Photographische Korrespondenz, 1920/12. december, 320–321.; Hans WESSELY, „Landesausstellung künstlerischer Photographien in Budapest”, Photographische Rundschau und Mitteilungen, 1921/2. 26−27.
4 A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1920. évi 61.752. számú rendelete valamennyi másodfokú iparhatósághoz, a fényképész-iparnak a képesítéshez kötött iparágak közé sorolásáról: Magyarországi rendeletek tára: Ötvennegyedik folyam: 1920, Budapest, Magyar kir[ályi] Belügyminisztérium, 1920, 943.
5 1921:LIV. törvénycikk a szerzői jogról: Fényképészeti művek: 1921. évi törvénycikkek, jegyz. ell. TÉRFY Gyula, Budapest, Franklin Társulat, 1922, 451.
6 KUNSZT Dezső: „A szerzői jog kiterjesztése fotóművekre”, Fotóművészeti Hírek, 1923/1. január, 2–3.
7 XVI. törvényczikk a szerzői jogról: 1884-dik évi országgyűlési törvényczikkek, Budapest, Ráth Mór, 1884, 115–117.
8 Allgemeine photographische Zeitung, 1922/3. március, borító oldal.
9 A lap szerkesztője például részletes bírálatot írt a hozzájuk beküldött magyar képekről – [Fritz] M[ATTHIES]-M[ASUREN]: „Zu unseren Bildern”, Photographische Rundschau und Mitteilungen, 1922/2. január második fele, 27–28.
10 Stolz Róbert és Vydarény Iván egy-egy képét […], Fotóművészeti Hírek, 1924/6. 42.
11 „Hírek: Az amerikai Man Ray […]”, Ma, 1924/6–7. július 1. [12.]
12 Jaromír FUNKE: „Man Ray”, Fotografický obzor, 1927/3. március, 36–38.
13 Összehasonlításul néhány élelmiszercikk árának alakulása 1924-ben Budapesten: 1 kg marhahús februárban 30 000, márciusban 34 000, szeptemberben 52 000 korona; 2 kg kenyér februárban 7 240, márciusban 9 900, szeptemberben 13.800 korona; 7 liter tej februárban 22.400, márciusban 32.200, szeptemberben 42 000 korona volt. – Budapest székesfőváros statisztikai évkönyve: XIII. évfolyam: 1921–1924, Budapest, Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, 1925, 506.
14 WESSELY János: „Nemes eljárások a fényképezésben”, Fotóművészeti Hírek, 1922/12. december, 131.
15 „Wessely János távozása”, Fotóművészeti Hírek, 1925/2. április, 19. A Wessely által létrehozott lágyrajzú „félachromat” hasznosítási lehetőségéről Bécsben is jelent meg magyar szerzők képeivel illusztrált cikk: Hugo HALUSKA: „Erfahrungen mit Wessely’s Halbachromaten”, Allgemeine photographische Zeitung, 1925/3. március, [29]–31.
16 „VI. nemzetközi photographiai kongresszus Párizsban 1925”, Fotóművészeti Hírek, 1925/2. (ápr.) 21.
17 „A turini nemzetközi salon […]”, Fotóművészeti Hírek, 1926/1. február, 7–8.
18 Pécsi 1908–1910 között a müncheni Lehr- und Versuchsanstalt für Photographie, Chemigraphie und Gravüre nevű intézményben módszeres művészettörténeti képzésben is részesült – Lehrjahre Lichtjahre: Die Münchner Fotoschule 1900–2000, München, Fotomuseum in Münchner Stadtmuseum, Staatliche Fachakademie für Fotodesign, München, Schirmer/Mosel, 2000. Pécsi két kiadást is megért kis könyve, A fényképező művészete (Budapest, A Fény, 1917, 1927.) erről a műveltségről közvetlen módon is tanúskodik.
19 Alfred LICHTWARK: Übungen in der Betrachtungen von Kunstwerken: Nach Versuchen mit einer Schulklasse, Berlin, Bruno Cassirer Verlag, 1914. Ez a kis kötet ma a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában található.
20 GAÁL Gábor: „Magazin-kultúra” [sic!], Korunk, 1931, július.
21 „A művészi fotográfia mesterei”, Fotóművészeti Hírek, 1924/1–2. február 6. (Kiemelés és fogalmazásmód az eredeti szerint.)
22 Anton HOLZER: Fotografie in Österreich: Geschichte, Entwicklungen, Protagonisten 1890–1955, Wien, Metroverlag, 2013, 33., 54., 76.
23 „Folyó év január hótól kezdve megjelenik: […]”, Fotóművészeti Hírek, 1922/1–2. február 10.; 1924/3. március 22.
24 NÉMETH István: Az első Osztrák Köztársaság (1918–1938): Történeti áttekintés: Ausztria a 20. században: Az „életképtelen” államtól a „boldogok szigetéig”, szerk. NÉMETH István, FIZIKER Róbert, Budapest, L’Harmattan Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány, 2011, 133.
25 „Meister der Lichtbildkunst […]”, Fotóművészeti Hírek, 1924/6. szeptember 44.
26 Martin POLLACK: Galizien: Eine Reise durch die verschwundene Welt Ostgalizien und der Bukowina, Frankfurt am Main, Leipzig, Insel Verlag, 2001.
27 „A művészi fotográfia mesterei című könyvsorozat 3. száma […]”, Fotóművészeti Hírek, 1924/7–8. november‒december.
28 Anton HOLZER: I. m., 69–70., 207.
29 Anton HOLZER: I. m., 69–70., 102., 204.
30 Az osztrák szellemi/művészeti élet akkori viszonyainak átfogó megismeréséhez egy 1985-ös nagyszabású bécsi kiállítás nyújt jó alapokat: Traum und Wirklichkeit: Wien: 1870–1930, Wien, Museum der Stadt Wien, 1985.
31 Az osztrák fotográfia történetéről egy 1983-ban Bad Ischlben megrendezett átfogó tárlat gazdagon tájékoztat: Geschichte der Fotografie in Österreich – az ehhez szolgáló többkötetes katalógus még ma is alapvetően fontos feldolgozásokat tartalmaz.
32 Hugo HALUSKA: Die Kunstphotographische Vereinigung in Graz, 1–5.; Uő.: Unsere Arbeitsweise, 5–9.; Maximilian KARNITSCHNIGG: Über die Wertung der Photographie im Publikum, 9–12.; A[dolf] LEDENIG: Die Darstellung der Bewegung, 13–[20.]
33 A fotográfiai nemes eljárások (Edelverfahren) iránt érdeklődők számára jó tájékozódást kínál egy kortárs magyar fotográfus, fotócikk kereskedő kis könyve, amely 1919-ben már a negyedik, javított és bővített kiadásánál tartott: SZAKÁL Géza: A gyakorlati fényképezés: Kézikönyv kezdő és haladottabb amatőröknek. Útmutató a művészi fényképezés elsajátítására, Budapest, a szerző kiadása, 1919, 185–216.
34 „Meister der Lichtbildkunst. Vydal Jos. A. Dentoni […]”, Rozhledy fotografa amatéra, 1925/3. március, 47.