ALBERTINI Béla :A Magyarországi Munka-kör fotócsoportja (1930–1932)

A MAGYARORSZÁGI MUNKA-KÖR FOTÓCSOPORTJA (1930–1932)
Első rész

Meghívást kaptam a Pompidou Központból, hogy 2017. március 3-án egy nemzetközi konferencián a fenti témából tartsak referátumot. (A meghívás előzménye egy 2011-es madridi kiállítás katalógusához írt szöveg – Szociofotó: Hungarian Worker Photography in the 1930s – volt.) A párizsi referátum elhangzott, ennek szövege az alábbiakban olvasható. Hazai közreadása remélhetőleg hozzájárul azoknak a történelmi, társadalmi, vizuális művészeti viszonyoknak az értelmezéséhez, amelyek a fotócsoport megalakulásához vezettek, s a benne zajló fotóéletet serkentették.
A Munka-kör fotócsoportjának tevékenysége, egyes tagjainak életútja, munkássága fő vonásaiban nemzetközileg is ismert. A Magyarországon kívül megjelent irodalom mellett nálunk ugyancsak adtak ki ebben a tárgyban idegen nyelvű feldolgozást. A sajátos történelmi körülmények folytán a mai határainkon túl is láttak napvilágot magyar nyelven egyes idevágó írások. A magyarországi irodalom elsődleges forrásokban és történeti feldolgozásokban olyan gazdag, hogy csak válogatott számbavételre lehet vállalkozni. Ez utóbbiak főként az eseménytörténetre vonatkoznak.
Az események okainak kibontására, az összefüggések vizsgálatára ösztönöz a Munka-kör, illetőleg a fotócsoport létrejöttének kezdeményezője, életének spiritus rectora, Kassák Lajos (1887–1967) személyisége, életműve. Őt Párizsban nem kell közelebbről bemutatni.
Bővebben kell ugyanakkor szólni Gró Lajosnak (1901–1943) a fotócsoport életében betöltött teljes szerepéről. Gró programalkotó, publicista, kiállítás-szervező tevékenysége mellett közvetlen fotográfiai szakmai, világnézeti szemléletformáló munkát is végzett. Az ő munkásságát Kassák is nagyra becsülte. Kimondatlanul Gró volt a fotócsoport gyakorlati vezetője, a filmkultúra felől érkezett: első könyve A film útja (1927) alapvetően ismeretterjesztő munka volt. Második műve, Az orosz filmművészet (1931) már Munka-köri aktivitásának része, eredménye. A kötet borítóját Kassák készítette; a könyv elején és végén pedig az egyik Munka-körös fotográfus, Lengyel Lajos fotómontázsai is szerepelnek. [1. kép]

A Munka-kör fotócsoportjának létrejöttéhez, tevékenységének formálódásához három – csak a vizsgálat számára szétválasztható – vonulat találkozása vezetett.
Az első vonulat a vizuális kultúrában a nemzetközi színtéren végbement hangsúly-áthelyeződés volt. A fotográfia hívei büszkén szokták sorolni, hogy az 1920-as évek második felében, az 1930-as évek elején milyen fontos szakmai eredmények születtek. A sort minden bizonnyal a Malerei Fotografie Film nyitotta meg 1925-ben. Moholy-Nagy László alapműve a címében is tükrözte a festészettől a fénykép és a film felé történő fordulást. 1927-ben újra kiadták ezt a kötetet.
Most csak azokra a könyvekre és eseményekre térek ki közelebbről, amelyek a jelen történetben tételes szerepet játszanak.
1929. május: megjelent Werner Gräff kis könyve, az Es kommt der neue Fotograf. Ezt rövid időn belül az 1929-es stuttgarti Film und Foto (FIFO) kiállítás katalógusa is népszerűsítette. Bár a rendezvényt személyesen valószínűleg nem láthatta, a FIFO-ról Gró Lajos rövid ismertetést írt. Tájékoztatásában kiemelte Dziga Vertov Ember a felvevőgéppel című filmjének első nyugat-európai bemutatóját is.
A FIFO a huszadik századi vizuális kultúra kulcsfontosságú eseménye volt. Itt ugyancsak már a cím, s természetesen a rendezvény tartalma is jelzi a vizualitás technikai irányultságát. Az esemény (1929. május 18 – július 7.) katalógusából látható, hogy Stuttgartban az egész világ progresszív fotográfiát és filmalkotást művelő képviselői – Moholy-Nagy, Edward Steichen, Edward Weston, El Liszickij és Hans Richter – az előkészítők voltak. A kiállítók névsorát az 1979-ben másodszor is kiadott katalógus tételesen bemutatja.
Ugyancsak 1929-ben jelent meg a Deutschland, Deutschland über alles című kötet John Heartfield fényképeivel, montázsaival, Kurt Tucholsky szövegével; erről Magyarországon szintén Gró Lajos írt ismertetést.
A Bauhausban, ahol köztudottan már a kezdetektől használták a fotográfiát, a fényképezést pedig más művészeti ágakkal egyenrangúnak tartották, éppen 1930-ban indult meg az intézményesen is a fényképezés oktatása (Fotoabteilung – vezető Walter Peterhans).
Itt indokolt lenne kitérni a fényképek ekkortájt történő térhódítására a képes hetilapokban, magazinokban, folyóiratokban, de ennek terjedelmi korlátai lennének.
Ez a fotográfia-áradat paradigmaváltást is jelentett a fényképezés és a fénykép értelmezésében. Szinte minden kezdeményezés a 19. és a 20. század fordulóján uralkodott festői fényképezés ellenében jött létre.
A fotográfia híveinek büszkesége tehát jogos. Látni kell azonban, hogy a fotográfiák térhódítása ekkor nem valamilyen spontán jelenség, hanem következmény volt. Következménye annak a ténynek, hogy az 1920-as évek második felében az avantgárd igazi lendülete Európa-szerte kimerült; élesebben, ám stílszerűen fogalmazva: kifulladt. Ezt Kassák Lajos, akinek fogékonysága a nemzetközi újdonságok iránt közismert, nyilvánvalóan jól érzékelte.
A második vonulat, amely a Munka-kör fotócsoportjának létrejöttéhez, tevékenységének formálódásához vezetett, Kassák 1926 utáni életútjának, a vizuális kultúrához fűződő kapcsolatának alakulásában, változásában érhető tetten. Minden Kassákkal kapcsolatosan keletkezett munka kitér azokra az eseményekre, amelyek a bécsi emigrációból történt 1926 őszi hazatérése után vele történtek. Első itthoni évei azonban nem légüres térben teltek el; akkori viszonyulását a hazai dolgokhoz a korabeli magyarországi állapotok ismeretében lehet jól megérteni.
Az 1926 ősze (Kassák hazatérése) és 1929 ősze (a világgazdasági válság kirobbanása) közötti időszak ugyanis gazdasági, politikai és kulturális téren is a két világháború közötti Magyarország legsikeresebb periódusának nevezhető.
Az 1925 végén kirobbant frankhamisítási botrány, amelynek hullámai a magyar miniszterelnök, gróf Bethlen István személyéig is fölértek, 1926 során főként az angol és olasz jóindulat következtében elült.
A világháború és az 1918–19-es forradalmak miatt válságba került gazdaság szanálása az évtized közepén lakossági áldozatok árán és népszövetségi kölcsönnel megtörtént. 1927 januárjában megjelent az új stabil magyar fizetőeszköz, a pengő. A fentiekkel is összefüggésben emelkedett a lakosság életszínvonala, s ez nem csak a felső- és középosztályra vonatkozott. Ugyanakkor: a magyar gazdaság szerkezetileg nem volt kiegyensúlyozott. A túlzott gabonaexport-orientáció rövidesen súlyos következményekkel járt.
A pozitív gazdasági változások politikai eredményeket is hoztak. Az 1926 végi országgyűlési választások a jobboldali kormányzó párt számottevő megerősödését, a baloldal gyengülését tükrözték.
A fennálló rendszer a külpolitikában is sikereket ért el. 1927 tavaszán a Bethlen miniszterelnök római látogatása során megkötött olasz–magyar szerződés erős külső támaszt teremtett Magyarország számára. Április 27-én hirdették ki azt a törvénycikket, amely A Trianoni Békeszerződés katonai rendelkezései cím alatt könnyítéseket tartalmazott az egyes korábbi tilalmak és korlátozások körében. (Gyakorlatilag megszűnt Magyarország külföldi katonai ellenőrzése.)
1928-ban az indoklásban nagy magyarázkodások közepette törvénymódosítás szűntette meg az 1920. évi úgynevezett numerus clausus törvény antiszemita élét (ez annak idején korlátozta a zsidó fiatalok egyes felsőoktatási intézményekbe történő felvételét). Az intézkedés a magyarországi baloldali mozgalom adottságai folytán jelentős enyhítő gesztust képzett (egyúttal külföldön is igyekezett „szalonképesebbé” tenni a kormányzati rendszert).
Ha a szociális háló teljességével nem is szolgált –, de jelentős előrelépést jelentett a betegségi és baleseti kötelező biztosításról 1927-ben, továbbá az öregség, özvegység és árvaság esetére vonatkozó, ugyancsak kötelező biztosításról szóló 1928-ban meghozott törvény.
Az anyagi helyzet javulását is mutatta a külföldi magyar kulturális intézmények létesítéséről és a művelődést szolgáló ösztöndíjakról szóló 1927. évi törvény; az akkor létrejött Collegium Hungaricumok a mai napig működnek. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter kezdeményezése nyomán olyan méretű vidéki elemi iskola és pedagóguslakás építési akció indult ezekben az években, amely az írni-olvasni tudás tömeges elterjesztéséhez vezetett Magyarországon.
Kassák röviddel hazatérése után egykori avantgárd lapjainak – A TETT (1915–1916), MA (1916–1925) – örökségét folytatandó 1926 decemberében DOKUMENTUM címmel újabb művészeti folyóiratot indított. Ezt azonban olyan érdektelenség fogadta, hogy maga a szerkesztő kénytelen volt 1927 nyarán megszűntetni. Ennek oka volt a fentebb vázolt nemzetközi méretű avantgárd-apály is. Kassák 1926 után mintegy két évtizeden át nem festett, kapcsolata a vizuális művészeti területtel azonban élő maradt. Útban az elementáris tipográfia felé címmel például cikket írt a Magyar Grafika című folyóiratba, ezt olyan reklámmunkái kísérték, amelyekben fényképeket és fotómontázsokat használt fel. A fotómontázsról szóló 1930-as elvi igényű eszmefuttatása a mai napig nem kapott kívánatos fotótörténeti elemzést. Ezek a munkái világosan jelzik érdeklődési irányának megváltozását.
1927-ben Bethlen miniszterelnök kezdeményezésére Magyar Szemle címmel magas szellemi színvonalú, konzervatív havi folyóirat indult, szerkesztőbizottsági elnöke maga Bethlen volt.
Amit Kassák az 1926 utáni években tett, az a fentiek végiggondolása nyomán válik igazán érthetővé.
Az előbbiekben vázolt magyarországi kül- és belpolitikai konszolidáció, a gazdasági és kulturális fellendülés következményeként 1927 őszén rendezhették meg a budapesti II. nemzetközi fotóművészeti kiállítást. Kassák formálisan egy kritikát írt a kiállításról, szövege azonban elvi jelentőségű volt; kulcsot ad a Munka-kör fotócsoportja későbbi működésének megértéséhez is. Ő korábbi lapjaiban is közölt fotográfiákat, illetőleg fotómontázsokat, érintette a fotóélet területén keletkezett újdonságokat, de tételesen nem nyilatkozott a fényképezéssel, fényképpel kapcsolatban. Most megidézett eszmefuttatása eddig nem eléggé keltette fel a szakemberek figyelmét. Ebben az írásban nem az a nóvum, hogy Kassák a festői fényképezés ellenzőjeként lépett fel. Fontosabb arra figyelni, ahogy Kassák a festészet és a fényképezés közötti különbségről vélekedett: „[…] a festészet művészet, a fényképészet pedig elsősorban technikai produktum […]. A festészet az ember kultúrfejlődésének egyik legmagasabb fokú eredménye és individuális kifejeződése, a fényképezés az új kor szülöttje, elsődlegesen technikai eredmény, szigorúan anyaghoz kötött művelet. […] A festő azt festi, amit lát, a fényképész azt rögzíti meg, amit gépe lát.” – szögezte le Kassák. „A mai ember részére az abszolút festészettel szemben a produktív fényképészet fény- és árnykompozíciói határozottabban adják meg a korszerű alakítás ekzakt [sic!] tisztaságát és esztétikai nagyszerűségét” – folytatta gondolatmenetét a Századunkban Kassák. Elvi igényű eszmefuttatásában a fotográfia dokumentatív funkciójának érvényesítése mellett tört lándzsát.
A harmadik vonulatot a világgazdasági válság, illetőleg annak nemzetközi fotográfiai és magyarországi anyagi következménye képezte. Az 1929 őszi New York-i tőzsdekrach által indukált pénzügyi válság rövidesen a nemzetközi gazdasági élet egészére kiterjedt. Ez logikus módon számos országban a szociális fotográfia erőteljes kibontakozásához vezetett. A szociáldemokrata, szocialista, valamint a kommunista pártok és a szakszervezetek felismerve a politikai mozgósító lehetőséget, támogatták a gazdaságilag, társadalmilag peremhelyzetbe, nyomorúságos viszonyok közé került emberek gondjainak fényképi dokumentálását. A nemzetközi kommunista mozgalomban szovjet inspiráció érvényesült főként Németországban és Hollandiában a szociális fényképezés területén. Németországban a kommunista irányítású Der Arbeiter-Fotograf (1926-tól), valamint az 1921 óta kiadott képes újság, az Arbeiter-Illustrierte Zeitung (A-I-Z) jelentette a legfőbb szociofotós fórumot. Az 1930-ban indított szociáldemokrata orgánum, a Das neue Bild a képek mellett elvi igényű cikkeket is közölt a szocialista fényképezés céljairól. Hollandiában az ugyancsak kommunista beállítottságú De Tribune, és a De Soviet Vriend című lapokban is jelentek meg szociofotók az 1930-as évek elején. Ausztriában a szociáldemokrata Der Kuckuck képes hetilap volt elsősorban szociofotók fóruma. Franciaországban az Amateur Photographes Ouvriers (A. P. O.) 1930 októberétől közölt rendszeresen szociofotókat. Teret kaptak szociofotók az egyik legsikeresebb francia képes újság, a Vu hasábjain is.
Itt szót kell ejteni az egykor nemzetközileg is érvényesült, és ma ugyancsak előforduló fogalmi összemosódásokról is. A munkásfotó annak idején jelentette a munkások által készített fényképeket, de a munkások életéről szóló, nem munkások fényképezte produktumokat is. Hangsúlyozni kell, hogy a munkásfotó és a szociofotó megnevezések logikailag részlegesen egybeesnek; nem minden munkásfotó szociofotó is egyben, és viszont.
A világgazdasági válság Magyarországon, mint elsősorban gabonaexportra berendezkedett országban főként a mezőgazdaságban dolgozók elszegényedését eredményezte (az egykori külföldi felvevőpiac megcsappanása mellett a termelési költségek erőteljesen megnövekedtek). Az iparban súlyos munkanélküliség állt elő (a munkanélküliek számára nem létezett folyamatosan működő segélyrendszer). A válság még az alsó középosztályt is sújtotta (nagyarányú diplomás állástalanság keletkezett).
A három vonulat összegződésének következményei: Kassák 1926 után jól érzékelte, hogy a bethleni konszolidáció viszonyai között a magyar és nemzetközi kommunista mozgalom által szorgalmazott „Második Tanácsköztársaságot!” – vagyis az 1919-es proletárdiktatúra megismétlését hirdető jelszó irreális. Hazatérését követően belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Ugyanakkor Kassák következetesen bírálta a pártvezetés általa langyosnak tartott politikáját is. Ebben a helyzetben a hangsúlyt a munkásság műveltségének, eszmei felkészültségének növelésére helyezte. Ennek gyakorlati megvalósulását szolgálta a Munka-kör 1928 tavaszán történt megszervezése, amely művészeti csoportosulások (szavalókórus, színjátszó csoport, képzőművészeti csoport) létrehozását jelentette fiatal munkások, diákok, főiskolai hallgatók, adminisztratív dolgozók számára. A második lépés egy folyóirat megindítása volt. A lap a Munka-körök elnevezésre rímelve Munka címmel jelent meg 1928 szeptemberétől. (2. kép)
Programadó cikkében Kassák világosan fogalmazott: „Nem mint szakpolitikusok tömörülünk a lap köré [kiemelés az eredeti szövegben – A. B.], az élet más területein vagyunk szakemberek, mint alkotó művészek, pedagógusok, technikusok és társadalomkritikusok akarunk munkálkodni. […] A világháborúból kifejlődött 1917–19-es forradalmak nem váltották be Európa részére a várt eredményeket, mi ezt tárgyilagosan tudomásul vesszük, anélkül, hogy ezek a letagadhatatlan tények siránkozó vénasszonyokká gyámoltalanítottak, vagy felelőtlen demagógokká indítottak volna bennünket.” (Ennek éle mind a jobboldali, teljes megadást hirdető szociáldemokraták, mind pedig a türelmetlen, forradalomváró kommunisták ellen hatott.) Kassák elítélte a munkásmozgalmat megosztó frakciózást – ez a nemzetközi méretű, Moszkvából motivált kommunista–szociáldemokrata szembenállásra utalt. „Ahhoz, hogy a munkásság szocialista politikát csinálhasson, meg kell ismerkednie az élet sokoldalúságával. [A Munka-körben éppen a többféle művészet általi sokoldalú személyiségfejlesztésen, politikai képzésen volt a hangsúly – A. B.] A politikai harcoknak ezer összetevője van, csak természetes, aki többet ismer, akinek több van a birtokában ezek közül az összetevők közül, annak nagyobb és osztálytudatosabb az ideológiai iskolázottsága, s így több jó lehetősége van a politikai harcokban […] – írta lapja programadó cikkének végéhez közeledve Kassák. A lapban már kezdettől fogva jelen volt az új felfogást képviselő fotókultúra, módszeresen elegyítve a fotográfiai avantgárd bemutatását a dokumentatív jelleggel, érzékeltetve a képzőművészet, a film és a fotográfia rokonságát. Egy eddig még kevéssé észrevett, elemzett autodidakta pszichológus, Gergő Endre Munka-cikke, amely A fénykép kultúrája címmel Kassák felfogásával összhangban a fotográfia új, aktuális funkcióiról értekezett népszerű módon.
Ilyen előzmények nyomán jött létre a Munka-kör részeként 1930 nyarán a fotócsoport. Nem csak Gró A munkásfényképész című, a Munkában közreadott, toborzó cikke nyújt utat a genezis megismeréséhez, hanem az a szignálatlan kis írás is a Munkássport című havi közlönyben, amely 1930 májusában jelezte, hogy a Munkás Testedző Egyesületben (MTE) létrejött a fotócsoport, „[…] amely csoport rendszeres havi összejöveteleken fog a tagok szakszerű és szocialista képzésével foglalkozni.” A sport és a fotográfia összekapcsolása német példa nyomán történt nálunk. Németországban még külön lapja is volt ennek a sajátos szimbiózisnak. A Munka-kör fotócsoportjának kiindulási pontja tehát az MTE-ben volt. Forrást jelentett még a Munka-kör szavalókórusa és képzőművészeti csoportja (amelyben képzőművészeti főiskolások is voltak), továbbá a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola (a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elődje) növendék-köre. Később indokolt lesz a művelődésben, művészi munkában, politikai képzésben érvényesülő komplexitásról részletesebben beszélni; a többoldalúság, a művészetek testvérisége a kassáki koncepció, emberfelfogás következtében a Munka-körben hatékonyan érvényesült. (Itt is lehet Bauhaus-hatást érzékelni.) A fotócsoport tagnévsora elasztikus volt; az idők során nem mindenki vett részt valamennyi csoportakcióban (kiállítások szervezésében, cikkek írásában), inkább egy magról lehet szólni. Hangsúlyos szereplő volt Bass Tibor, Bergman Teréz, Bodon Sándor, Bruck László, Frühof (Gönci) Sándor, Haár Ferenc, Lengyel Lajos, Schmidt Anna (Kovács Zsuzsa) Tabák Lajos, s az író, publicista (!) Vajda János. Ők valamennyien a huszadik század első évtizedében születtek, többségük 1905 és 1910 között. Még nem elemezték társadalomtörténeti, szociológiai, szociálpszichológiai nézőpontból azt a kérdést, hogy ebben a csoportban mennyi volt ténylegesen a kétkezi, fizikai munkás.
Az, hogy a fotócsoport tevékenységének középpontjában a szociofotó művelése állt, a fentebb vázolt „harmadik vonulat” (gazdasági világválság) aktuális érvényesülését mutatja. A fotográfiai formanyelvi modernizáció az „első vonulat” következménye (az új fotográfia térnyerése a vizuális kultúrában a húszas–harmincas évek fordulóján). Az a specifikum, amely a Munka-kör fotócsoportjának tevékenységét nemzetközi összehasonlításban is sajátossá, sőt egyedülállóvá teszi, a „második vonulat” keretében bemutatott Kassák-féle világlátásban, és a fotográfiával kapcsolatos nézeteiben gyökerezett.

Albertini Béla

Köszönet a megíráshoz nyújtott segítségért: Csatlós Judit (Kassák Múzeum), Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Lengyel János, MOME Levéltára, Országos Széchényi Könyvtár, Tóth Balázs Zoltán (Magyar Fotográfiai Múzeum)
BA[SS Tibor], Verhaftung [fénykép], Der Arbeiter-Fotograf, 1931/10. (okt.) 254.; Ungarn wie es ist, Der Kuckuck, 1932/16. (ápr. 17.) 5.; Josef NÁDASS, Einer von Millionen: Der Tag des Budapester Arbeitslosen Georg Rakos, Der Kuckuck, 1932. (nov. 20.) 8–9.; Das gute Lichtbild, Der Kuckuck, 1932. (dec. 18.) 15.; F. R[OSENBERG], Ein soziales Fotobuch, Arbeiter-Zeitung (Wien), 1932/213. (aug. 2.) 7.; Ungarische Kinder, Der Kuckuck, 1933/24. (jún. 11.) [16.]; L’udovít HLAVÁČ, Sociálna fotografia na Slovnesku: obsah, dejiny, súvislosti, prínosy, Bratislava [Pozsony], 1974. 15.; Béla ALBERTINI, Historischer Abriß der ungarischen Soziofotografie: Symposium des Mediums Fotografie der 20er Jahre. Leipzig/Dessau 1980. Beiträge, Berlin, Kulturbund der Deutschen Demokratischen Republik Zentrale Kommission Fotografie, 1980. 177−189.; Erich RINKA, Fotografie im Klassenkampf: Ein Arbeiterfotograf erinnert sich, Leipzig, VEB Fotokinoverlag, 1981. 131−132.; Károly KINCSES, Photographes made in Hungary, Arles, Actes Sud; Milano, Federico Motta Editore S. p. A., 1998., 163. 165. 167−168., 253. 268−271.; Annie-Laure WANAVERBECK, Identité plurielle de la photographie hongroise 1919 et 1939: Photographies hongroises: Regards nouveaux [Az Új Tekintet], Paris, Somogyi éditions d’art, Csaba Morocz Photographies, 2004. 11−14.; Francis Haar, A Lifetime of Images, Forew. James MICHENER, Honolulu, University of Hawaii Press, 2001. 1–[36.]; Matthew S. WITKOVSKY, Foto: Modernity in Central Europe, 1918–1945, London Thames, Hudson, 2007. 149–151.; Béla ALBERTINI, The History of Hungarian Photography 1900–1938: The History of European Photography 1900–1938, 1. A–I, ed. Václav MACEK, Bratislava, Central European House of Photography, 2010. 316–337., XXV–XXVII.; XLVI–XLVII.; Béla ALBERTINI, The Munka Circle and Hungarian Social Photography: The Worker Photography Movement 1926−1939: Essays and Documents, ed. Jorge RIBALTA, Madrid, Museo Centro De Arte Reina Sofia, 2011. 295–298.
Csilla CSORBA, Le cercle »Travail« de Lajos Kassák et la socio-photo: Photographes hongroises 1900−1945, Bp., Edition Enciklopédia, 2001. 41.
JELEN Mihály, Munkásfényképészek [a Munka pozsonyi kiállítása], A Reggel (Bratislava [Pozsony]), 1932. ápr. 3. 8.; H. G., A »munkagárda« [a Munka pozsonyi kiállítása], Csehszlovákiai Népszava, (Bratislava [Pozsony]), 1932/14. (ápr. 3.) 3.; NÁ[DASS] Jó[zsef], Mentik a kultúrát [A Munka fotókiállításának betiltása], A Reggel (Bratislava [Pozsony]), 1932. ápr. 10. 8.; M. PÁSZTOR József, A magyarországi szociofotó csoport és 1932. évi pozsonyi kiállítása, Irodalmi Szemle (Bratislava [Pozsony]), 1968/2. borító első; ALBERTINI Béla, A fotószakíró Brogyányi Kálmán, Pozsony, AB-ART, 2003. 112.
Ezek mind a műfajok, mind az absztrakciós szint szempontjából heterogén anyagot képeznek. A több évtizedes múlt következényeként a különböző történelmi, eszmei/politikai viszonyok, az egyes szerzők szemléletmódja, azok menet közbeni változásai elkerülhetetlenül tükröződnek rajtuk. A mai elemzőnek mindezen tények figyelembevételével kell kezelnie az egyes forrásként funkcionáló írásokat, feldolgozásokat.
G[RÓ] L[ajos], Stuttgarti film- és fotókiállítás, Munka, 1929/8. (jún.) [246.]
GRÓ Lajos, Filmek – könyvek [W. Gräff: Es kommt der neue Fotograf], Munka, 1930/13. (április) 415.
A fényképező munkás, Munkássport, 1930/3. (május) 5.
SZ[ÉLPÁL] [Á]rpád, Munkásfotókiállítás [a Munka első kiállítása], Népszava, 1931. márc. 3. 8.
HAÁR Ferenc, A Munka fotókiállításához [a Munka első kiállítása], Munka, 1931/17. (márc.) [470.]
N[ÁDASS] J[ózsef], Munkásfotókiállítás [a Munka első kiállítása], Szocializmus, 1931/4. (ápr.) 130−131.
FRÜHOF [Sándor], Munkásfotó, Munka, 1931/19. (okt.) 525−[526.]
Fényképészek kiállítása [a Munka második kiállítása], Az Est, 1931. ápr. 19. 8.
FARKAS Zoltán, Fényképészeti kiállítások [a Munka második kiállítása], Nyugat, 1931/9. 633.
B[ÁLINT] Gy[örgy], Fotokiállítás [a Munka harmadik kiállítása], Pesti Napló, 1932. febr. 19. 11.
GRÓ Lajos, III-ik fotókiállításunk, Munka, 1932/22. (febr.−márc.) 623.
Kassák előadása és a fotókiállítás [Szolnok, 1932.], Szolnoki Újság,1932. ápr. 7. 2.
Amire nincs szüksége Szolnoknak [A Munka fotókiállításának betiltása], Szolnok és Vidéke, 1932. ápr. 10. 3−4.
Szociofotó kiállítás Pozsonyban [A magyar diplomáciai szolgálat jelentése a Munka-kör fotócsoportjának 1932. márc. 27−29. közötti pozsonyi kiállításáról] Budapest, 1932. ápr. 15. 3806/Pol/1932.
[Fábry Zoltán, a szolnoki rendőrkapitányság vezetőjének jelentése Kassák szolnoki előadásáról és a fotókiállítás tartalmáról a belügyminiszternek], gépirat, Szolnok, 1932. május 21. M. kir. Rendőrség szolnoki kapitánysága, 66/1932. biz. szám.
MÁRAI Sándor, A cenzuráról, Ujság, 1932. máj. 22. 5−6.
A mi életünkből/Aus unserem Leben: A Munka első fotókönyve, előszó KASSÁK Lajos, Bp., Munka, 1932.
Megjelent a »Munka« fotókönyve […], Munka, 1932/24. (jún.) 667.
M[ÁRAI] [S]ándor, Korszerű fényképek [A mi életünkből], Újság, 1932. jun. 8.4.
SZ[ÉL]P[ÁL] Á[rpád], Képeskönyv a munkáséletről, Népszava, 1932. aug. 19. 22.
FRÜHOF Sándor, HAÁR Ferenc, LENGYEL Lajos, Tanulékonyság vagy élelmesség [Válasz Szélpál Árpád recenziójára], Munka, 1932/25. (okt.) 707.
KASSÁK Lajos, Egy magyar fotográfus Japánban [Haár Ferenc], Híd, 1941. jan. 10.
HEVESY Iván, A társadalmi harc magyar művészei. A szociofotó: A magyar fotóművészet története, Bp. Bibliotheca, 1958. 135−136.
KASSÁK Lajos, A Dokumentum: A magyar avantgard három folyóirata, Helikon, 1964/2−3. 254−255.
K[APOSVÁRI] Gy[ula], A mi életünkből 1932: Szociofoto kiállítás, Jászkunság, 1966/szept. 113−118.
HAULISCH Lenke, Kassák Lajos 1887−1967, [Nekrológ.] Fotóművészet, 1967/2. 3−5. [Kassák és a fotó: 4−5.]
HAULISCH Lenke, Kassák és a fotó, Fotóművészet, 1967/3. 10−[27.]
KÖRNER Éva, »A város peremén«: Derkovits Gyula, Bp., Corvina, 1968. [174] −201.
Haár Ferenc munkássága, életrajz: LENGYEL Lajos, Bp., Corvina, 1969.
KERÉNYI Mária, Beszélgetés Lengyel Lajossal, Fotóművészet, 1974/4. 4−18.
VADAS József, A konstruktőr, Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1979. 134−[135].
FÁBIÁN László, »Jó fotósok és tudatos szocialisták«: Beszélgetés Tabák Lajossal, Fotóművészet, 1981/2. 3−8.
ALBERTINI Béla, A szociofotós örökség, Forrás, 1981/12. 72−76.
ALBERTINI Béla, A szociofotó tény-képe, Fotóművészet, 1982/1. 42−44.
TORDA István, Beszélgetés Bruck Lászlóval, Fotóművészet, 1982/1. 3−7.
Az 1932-es szolnoki szociofotó kiállítás. Dokumentumok, összeáll., jegyz. ell. ALBERTINI Béla, Szolnok, Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, 1982.
ALBERTINI Béla, »Véleményt akartam mondani a társadalom életéről« [Gönci Sándor szociofotóiról], Új Tükör, 1983/20. 26.
VADAS József, Kassák és a szociofotó mozgalom, Fotóművészet, 1983/1. 48−50.
CSAPLÁR Ferenc, Magyar szociofotók a Der Kuckuckban (1930−1933), Fotóművészet, 1983/2. 11−13.
Leletek a magyar fotográfia történetéből, vál. SZILÁGYI Gábor, KARDOS Sándor, Bp., Képzőművészeti Kiadó, 1983. 174−178.
ALBERTINI Béla, Beszélgetés Gönci Sándorral, Fotóművészet, 1984/2. 3−8.; 44−45.
HEGYI Lóránd, A Munka-kör: Magyar művészet 1919−1945 I., Szerk. KONTHA Sándor, Bp., 1985. 533–537. – ez a fejezet tárgyi tévedéssel kezdődik: ismeretes, hogy a Munka című folyóirat nem 1929. január 1-én – mint ez ott olvasható – hanem 1928 szeptemberében indult.
BEKE László, Az avantgarde és a szociofotó: Magyar művészet 1919−1945 I., i. m. 537−540. – A kapcsolódó képkötetben nem nyertek bemutatást a Munka-körös fotográfusok művei.
CSAPLÁR Ferenc, Kassák körei, Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1987. 251–305.
ALBERTINI Béla, A magyar fotókritika története 1839−1945, Bp., Múzsák Közművelődési Kiadó, 1987. 88−89.
TISZAI Lajos, Egy élet az igazság szolgálatában: Tabák Lajos 85 éves, Jászkunság, 1988/4. (dec.) 34−48.
ALBERTINI Béla, A magyar szociofotó tegnap és ma: A fénykép varázsa: Tizenkét kiállítás a magyar fotográfia történetéből, Budapest: Magyar Fotóművészek Szövetsége, Szabad Tér Kiadó, 1989. 279−312.
Gönci (Frühof) Sándor [kiállítási katalógus], a kiáll. rend., előszó CSAPLÁR Ferenc, Bp., Kassák Múzeum, 1992.
SZARKA Klára, Egy évszázados ember: Tabák Lajos fotográfus, Bp., Magyar Hírlap Rt., 1992.
ALBERTINI Béla, Vonzások és taszítások: Fotográfiánk és a nagyvilág a húszas évektől a hetvenesekig, Alföld, 1993/3. 56-57.
ALBERTINI Béla, A Sarló szociofotós vonulata, Pozsony/Bratislava, Madách Könyv- és Lapkiadó, 44−45.; 53−54.; 63−64.
TABÁK Lajos, A fényképek útján [Önéletrajz], Eszmélet, 1995/28. 162–165.
Lengyel Lajos fotói 1926–1977 [kiállítási katalógus], a kiáll. rend., előszó és életrajz CSAPLÁR Ferenc, Bp., Kassák Múzeum, 1995.
ALBERTINI Béla, A magyar szociofotó története a kezdetektől a második világháború végéig, [Kecskemét], Magyar Fotográfiai Múzeum, 1997. 57−94.
SZARKA Klára, Tabák Lajos fényképei elé: Lázító fotográfiák: Tabák Lajos: Ezredvégi fotók, Szolnok, a szerző kiadása, 1997. 5–[7.]
BÁN András, Fotóművészet: Magyarország a XX. században III., szerk. KOLLEGA TARSOLY István, Szekszárd, Babits Kiadó, 1998. 76−78.
ACZÉL Géza, Kassák Lajos, Bp., Akadémiai Kiadó, 1999. 140−166.
SZARKA Klára, A fotográfia története: SZARKA Klára, FEJÉR Zoltán, Fotótörténet, Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1999. 89−90.
SIMON Mihály, Összehasonlító magyar fotótörténet, [Kecskemét], Magyar Fotográfiai Múzeum, 2000. 166−175.
ALBERTINI Béla, Budapesti szociofotók, Budapesti Negyed, 2002/1−2. 79−83.
KOLTA Magdolna, KINCSES Károly, Haár Ferenc magyarországi képei: Út a Munka-körtől a zenbuddhizmusig, [Kecskemét], Magyar Fotográfiai Múzeum, MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja, 2004.
CSAPLÁR Ferenc, Haár Ferenc fotói: 1930−1990 [Kiállítási katalógus], Bp., Kassák Múzeum és Archívum, 2004.
ALBERTINI Béla, Intézmény nélkül − intézményesen. Művészeti és politikai nevelés Kassák Lajos Munka-körének fotócsoportjában: Reform, alternatív és progresszív műhelyiskolák 1896−1964, szerk. KÖVES Szilvia, Budapest, Magyar Iparművészeti Egyetem, 2003. 89−96.
KONOK Péter, A Munka-kör szellemi, politikai hátországa, Múltunk, 2004/1. 245–257.
SZARKA Klára, Kerékpárral a négyes úton: A százéves Tabák Lajos világa, Eső, 2004/1. 93–97.
JENEI Gyula, Retus nélkül: Tabák Lajos meséli, Eső, 2004/1. 98–107.
SZARKA Klára, Tabák Lajos, a modern művész: Tabák Lajos száz éves: Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban, Bp., Magyar Fotóművészek Szövetsége, 2004. [1.]
SVÉD László, A Munka és az ifjúság, Múltunk, 2004/1. 257–270.
SZARKA Klára, Egy évszázados ember: Tabák Lajos fotográfus, Bp., Noran-Kiadó Kft., 2004.
SZÉCHY András, A munkásmozgalom magyar »szociofotósa«: Tabák Lajos, [Bp., Május Elseje Társaság, 2007.] 5–8.
AGGOD József, Látogatóban a mi százévesünknél [Tabák Lajos], [Bp., Május Elseje Társaság, 2007.] 9–12.
ALBERTINI Béla, A Nyugat és a fotográfia, Tiszatáj, 2008/11. (nov.) 47−48.
STEMLERNÉ BALOG Ilona, Történelem és fotográfia, Bp., Osiris, 2009. 141−142.
Lengyel Lajos 1904−1978: A bevezető tanulmányt írta, az ouvre katalógust ősszeállította és a könyvet szerkesztette VADAS József, Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2010.
K. HORVÁTH Zsolt, Kulturális vonzások és baloldali választások: A Munka-kör és a társadalmi tér kettős fogalma, 1928–1932: Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások, Nagyvárad, Budapest, Partium, reciti, 2014. 257–270.
A National Bibliotheque állományában 62 (nincs elírás: hatvankettő) tétel szerepel Kassák neve alatt; ezekben a költő, író, képzőművész, szerkesztő, művelődésszervező művei mellett a róla és munkásságáról szóló irodalom is olvasható magyar, illetőleg francia nyelven. Kassák Lajos képzőművészeti alkotásai az 1960-as években több alkalommal szerepeltek Párizsban részint egyéni, részint csoportos kiállítások keretében (1960, 1962, 1963, 1964, 1967) – a budapesti Kassák Múzeum kiállításán látható az első egyéni kiállítás katalógusa: Galerie Denise René Paris 1960 Michel Seuphor előszavával). A Párizsban szerkesztett Magyar Műhely egy a hetvenes évek második felében, Noisy-le-Grandban Magyar Aktivizmus, L’ Activisme Hongroise címmel megrendezett Kassák kiállításról is szól.
ALBERTINI Béla, Beszélgetés Gönci Sándorral, i. m. 5.; JENEI Gyula, Retus nélkül: Tabák Lajos meséli, Eső, 2004/1. 101.; SZARKA Klára, Egy évszázados ember: Tabák Lajos fotográfus, i. m. 31.
KASSÁK Lajos, Gró Lajos portréjához: Gró Lajos: Filmesztétikai tanulmányok, Bp., Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 1967. 9−16.
GRÓ Lajos, A film útja, Bp., Általános Könyvkiadó, 1927. Ez a kötet a szerző nemzetközileg is széleskörű filmismeretére építve, a filmet, mint sajátos egyéni nyelvet érvényesítő művészetet népszerűsítette. A szakmai, formanyelvi vonatkozások mellett már ez a kis kötet is tükrözte a filmesztéta társadalmi elkötelezettségét, a kapitalizmus akkori megnyilvánulásait kritizáló eszmei alapállását. A filmes és a fotográfiai szakma egyaránt adós még annak alaposabb elemzésével, hogy Gró Lajos nézetrendszerében milyen kölcsöhatásban van a korabeli fotográfiai formanyelvi modernizáció és az orosz/szovjet filmrendezők, operatőrök újszerű látásmódja. Jelenleg elsősorban a következményeket ismerjük: a Gró által a fotográfusoknak közvetített ismeretek nagymértékben az akkor világviszonylatban is úttörő szerepet játszó orosz/szovjet filmek képkultúráján alapultak.) – Gró Lajos olvasta Pudovkin Filmregie und Filmmanuskript című könyvét – recenziót is írt róla (Az orosz filmművészet, Bp., a Munka kiadása, 1931.), hangsúlyozva a montázs jelentőségét az új orosz filmben. Részletes ismertetést írt a Pudovkin által rendezett és Budapesten is vetített Dzsingisz kánról. – Pudowkin filmkönyve, Munka, 1929/6. (márc.) [190.] – „Az orosz filmtechnika, a montázs legszebb eredményeit mutatja fel ez a film,…” – mondta Gró, s az egyes képeket felidézve példák által is konkretizálta. (I. m. 222.)
GRÓ Lajos, Az orosz filmművészet, Bp., a Munka kiadása, 1931.
MOHOLY-NAGY László, Malerei Fotografie Film, München, Albert Langen, 1925.
Albert RENGER-PATZSCH, Die Welt ist schön: Einhundert photographische Aufnahmen, München, Wolff, 1928.; Albert RENGER-PATZSCH, Photographie und Kunst, Photographische Korrespondenz, 1927/3. 80−82. + két műmelléklet; Albert RENGER-PATZSCH, Die Halligen, Geleitw. Johann JOHANNSEN, Berlin, Albertus-Verlag, 1927.; Germaine KRULL, Métal, ed. A. CALAVAS, pref. Florent FELS, Paris, Libraire des Arts Décoratifs, 1928.; a fotográfusnő életművéről lásd: Michel FRIZOT, Germaine Krull, Paris, Éditions Hazan, Je de Paume, 2015.; Karl BLOSSFELDT, Urformen der Kunst, einl. Karl NIERENDORF, Berlin, Ernst Wasmuth, 1928.; José Ortiz ECHAGÜE, Spanische Köpfe: Bilder aus Kastilien, Aragonien und Andalusien, eing. Felix URBAYEN, et. al., Berlin, Wien, Zürich, Verlag Ernst Wasmuth A. G., 1929.; August SANDER, Antlitz der Zeit: Sechzig Aufnahmen deutscher Menschen des 20. Jahrhunderts, München, Transmare Verlag, 1929.; A FIFO tárlat következményeként jelent meg 1929 végén a foto-auge: 76 fotos der zeit: oeil et photo 76 photographies de notre temps: photo-eye 76 photos of the period (az eredeti cím a Bauhaus-írásmód érvényesítése miatt nélkülözte a főnevek nagy kezdőbetűit); Festészet vagy fotográfia cím alatt még a sztálini Szovjetunióban is kiadták Moholy-Nagy fentebb idézett alapművét. (Itt meg kell jegyezni, hogy ekkor még nem érvényesült teljes szigorával a szovjet szocreál művészetpolitika; a FIFO kiállításon is az a Rodcsenko vihette metaforikus értelemben a szovjet fotográfusok zászlaját, akit aztán 1932-től a hivatalos művészetpolitika „formalizmus” vádjával végletesen elítélt.); Léon-Paul FARGUE, Roger PARRY, Banalité, Paris, Editions de la Nouvelle Revue Française, 1930.; MOHOLY-NAGY László, 60 Fotos, 60 photos, 60 photographies, einl. Franz ROH, Berlin, Klinkhart, Biermann, 1930.; Aene BIERMANN, 60 Fotos, 60 photos, 60 photographies, einl. Franz ROH, Berlin, Klinkhart, Biermann, 1930. (Fototek 1, 2); Josef PÉCSI, Photo und Pulizität: Photo and Advertising, Berlin, Josef Singer, 1930.; E[ugène] ATGET, Lichtbilder, eingl. Camille RECHT, Paris, Leipzig, Verlag Henri Jonquieres, 1930.; Camille RECHT, Die alte Photographie, vorw. Iwan GOLL, Leipzig, Verlag Henri Jonquieres, 1931.; Lewis W. HINE, Men at Work: Photographic Studies of Modern Men and Machines, New York, The Macmillan Company, 1932; BRASSAÏ. Paris de nuit, Paris, Editions Arts et Métiers Graphiques, 1932.; Erna LENDVAI-DIRCKSEN, Das deutsche Volksgesicht: mit 140 Kupferstifdrucktafeln, Berlin, Kulturelle Verl.-Ges., [1932.]
Werner GRÄEFF, Es kommt der neue Fotograf, Berlin, Verlag Hermann Reckendorf, 1929.
GRÓ Lajos, Filmek – könyvek, i. m. 415.
GRÓ Lajos, Stuttgarti film- és fotókiállítás, Munka, 1929/8. (jún.) [246.]
Az irányváltásról szólt egy budapesti kiállítás: A fotóművészet születése: A piktorializmustól a modern fotográfiáig: 1889–1929/The Birth of Art Photography: From Pictorialism to Modern Photography, a katalógust szerk. BAKI Péter, Bp., Szépművészeti Múzeum, 2012.
Internationale Ausstellung des Deutschen Werkbund Film und Foto Stuttgart 1929, hg. Karl STEINORTH, Vorw. Manfred ROMMEL, Stuttgart, Deutsche Verlags-Anstalt GmbH, 1979.
GRÓ Lajos, Filmek – könyvek, i. m. 415.
Csak jelzésszerűen pár példa – Nagy-Britannia: The Illustrated London News; Franciaország: Vu; Németország: Berliner Illustrirte Zeitung, Münchner Illustrierte Presse, Uhu stb.), de ennek terjedelmi korlátai lennének. – Budapesten 1925 februárjától jelent meg a Pesti Napló képes melléklete, ez a lap képaláírásokkal, illetőleg rövid kommentárokkal csak fényképeket közölt.
PASSUTH Krisztina, Magyar avantgarde – kelet-európai avantgarde: Tranzit: Tanulmányok a kelet-közép-európai avantgarde művészet témaköréből, Bp., Új Művészet Kiadó, 1996. 150.
A legjobb feldolgozás e tárgyban minden bizonnyal egy több évtizeddel ezelőtt készült munka – GYÖRGY Péter, Az elsikkasztott forradalom: Kassák 1926 után – a hazatérés tanulságai, Valóság, 1986/2. [66]–85. Vonatkozó véleményeket, ítéleteket is számbavesz egy kismonográfia részlete: RÓNAY György, Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükrében, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971. [203]–[220.], továbbá: PINTÉR István, Adalékok Kassák és Munka-köre munkásmozgalomhoz való kapcsolatáról, 1927–1939, Múltunk, 2004/1. 270–283.
A konszolidáció felé vezető útról fontos összefoglalást nyújt GERGELY Jenő, PRITZ Pál, A Bethlen-korszak, a nyugalom évtizede (1921–1931): A trianoni Magyarország 1918–1945, Bp. Vince Kiadó, Bp., 1998. [53]–94.
Pár magyar politikus és katonatiszt hamis francia frank nagy tömegű piacra dobásával akart bosszút állni Trianonért, de a terv a nyomatok gyenge minősége miatt már az induláskor megbukott.
Az átállás előkészületei már az 1925. évi törvényhozásban megindultak: 1925:XXXV. törvénycikk a pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről, Magyar Törvénytár 1925, jegyz. ell. TÉRFY Gyula, Bp., Franklin-Társulat, 1926. 271– 275.
1927:XXVIII. t. c. az Olaszországgal 1927. évi április 5. napján Rómában kötött barátsági, békéltető eljárási és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről, Magyar Törvénytár 1927., jegyz. ell. TÉRFY Gyula, Bp., Franklin-Társulat, 1928. 561–565.
Magyar Törvénytár, i. m.: 90–96.
1928:XIV. törvénycikk a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló 1920. évi XXV. törvénycikk módosításáról, Magyar törvénytár 1928, jegyz. ell. TÉRFY Gyula, Bp., Franklin-Társulat, 1929. 330–332.
1927:XXI. törvénycikk a betegségi és baleseti kötelező biztosításról, Magyar törvénytár 1927, jegyz. ell. TÉRFY Gyula, Bp., Franklin-Társulat, 1928. 384–531.; 1928: XI. törvénycikk a betegségi és baleseti kötelező biztosításról, Magyar törvénytár 1928, jegyz. ell. TÉRFY Gyula, Bp., Franklin-Társulat, 1929. 587–652. Ezek jelentőségére jellemző, hogy az ország első közjogi méltósága, Horthy Miklós kormányzó is kívánatosnak tartotta, hogy később kelt visszaemlékezésében erről dicsérőleg szóljon. (HORTHY Miklós, Emlékirataim, Bp., Európa, História, 1990. 185.)
1927:XIII. törvénycikk a külföldi magyar intézetekről és a magyar műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról, Magyar törvénytár 1927, jegyz. ell. TÉRFY Gyula, Bp., Franklin-Társulat, 1928. 171–182.
1926:VII. törvénycikk falusi népiskolák létesítéséről és fenntartásáról, Magyar törvénytár 1926, jegyz. ell. TÉRFY Gyula, Bp., Franklin-Társulat, 1927. 61 –71.
KASSÁK Lajos, A Dokumentum: A magyar avantgard három folyóirata, Helikon, 1964/2–3. 253–255.
KASSÁK Lajos, Útban az elementáris tipográfia felé, Magyar Grafika, 1928/5–6. 144–148.
KASSÁK Lajos, Fotomontázs, Reklámélet, 1930/5. (máj.) 7–8.
II. nemzetközi művészi fényképkiállítás Budapesten a Műcsarnok termeiben: 1927. szeptember 14–október 2., Bp., Athenaeum Irod. és Nyomdai Részvénytársulat ny., 1927.
KASSÁK Lajos, A budapesti második nemzetközi fényképkiállítás, Századunk, 1927/1−2. 256–258. – újraközölve: ALBERTINI Béla, A magyar fotókritika története 1839−1945, Bp., Múzsák Közművelődési Kiadó, 1987. 196−199.
A fotográfia modernizációja iránti érdeklődésére jellemző, hogy bécsi magyar nyelvű lapjában már 1924-ben hírt adott Man Ray fotogram-készítő munkásságáról – Az amerikai Man Ray […], Ma (Wien), 1924. 6–7. (júl. 1.), [13.]
Egy Kassák és a fotográfia kapcsolatát egyébként a mai napig a legjobb színvonalon elemző írás például egyáltalán nem említi ezt a kritikát – HAULISCH Lenke, Kassák és a fotó, i. m. 10−[27.] Beke László korábban idézett munkájában két alkalommal is érintette ezt a kritikát, de nem tért ki ennek sajátos voltára Kassák és a fotográfia kapcsolatát illetően – Az avantgarde és a szociofotó, i. m. 538−539.
KASSÁK Lajos, A budapesti második nemzetközi fényképkiállítás, i. m. 526.
KASSÁK Lajos, A budapesti második nemzetközi fényképkiállítás, i. m. 527.
Ƃoлъшой шаг вперед: к приезду немецких товарищей, Советское фото, [Nagy előrelépés: a német elvtársak megérkezése, Szovjet fotó] 1930/23. (dec.) 649−650.
Heinz WILLMANN, Geschichte der Arbeiter-Illustrierten Zeitung 1921−1938, Berlin, Dietz Verlag, 1974.
Hugo SIEKER, Zielsetzung einer sozialistischen Lichtbildpflege, Das neue Bild, 1930/1. 2−3.
Arbeidersfotografen, De: camera en crisis in de jaren ’30, sammenst. Flip BOOL, Jeroen de VRIES, tekst. Bert HOGENKAMP, et al., Amsterdam, Van Gennep, Pegasus, 1982.
Stefan RIESENFELLNER, Josef SEITER, Der Kuckuck: Die moderne Bild-Illustrierte des Roten Wien, Beitr. Murray G. HALL, Wien, Verl. für Gesellschaftskritik, 1995.
Michel FRIZOT, Cédric de VEIGY, Vu, Paris, Éditions de la Martinière, 2009.
SIPOS Péter, Egy lejáratott fogalom rehabilitálása: munkásfotó, szociofotó, História, 1981/4. 24–25. – Ez a cikk nem a fogalom-tisztázáshoz járul hozzá, hanem a korabeli belpolitikai légkör változását jelezve a nyomor illetőleg a szükség fotográfiai tükrözésének különbségére koncentrál.
KASSÁK Lajos, [cím nélkül, a Munka folyóirat programja] Munka, 1928/1. (szept.) [1.]
KASSÁK Lajos, [cím nélkül, i. m. [3.]
Itt jelent meg magyar nyelven először Moholy-Nagy fotófelfogásának tömör megfogalmazása – MOHOLY-NAGY László, A fényképezés megújulása, Munka, 1928/2. 42. – ez még akkor is korszakos szakmai esemény volt, ha egy különös leiterjakab nehezítette is a megértést – ABERTINI Béla, „A tárgylencse körülszegése”: A korai Moholy-Nagy recepcióhoz, Apertura, 2015. július, (http://www.mafot.hu/apertura.htlm). Az első lapszám egy Moholy-Nagy fotogramot is közölt – Munka, 1928/1. 19. Kevés visszhangot kapott eddig, hogy „Klisé i 10” cím alatt szintén egy – különben szignálatlan – Moholy-Nagy kép volt látható a lapban – Munka, 1928/1. 27.
GERGŐ Endre, A fénykép kultúrája, Munka, 1929/6. (márc.) [182]–183. A szerző egy mára eléggé elfelejtett személyiség volt, róla egy szövegkiadásának bevezetésében lehet olvasni: Gergő Endre válogatott pszichológiai munkái, bev. GÖNYEI Antal, Bp., Akadémiai Kiadó, 1973.
Valamennyi szakirodalmi forrás ezt tartja a nyitánynak – GRÓ Lajos, A munkásfényképész, Munka, 1930/14. 245. – de érdemes tudni, hogy ennek is volt előzménye.
A fényképező munkás, Munkássport, 1930/3. (máj.) 5.
PHOTO-SPORT in Bild und Wort, ill. Monatschrift, München, Müller, 1927.