MOHOLY-NAGY ÉS A NÉMET KÉPES ÚJSÁGOK

A Moholy-Nagy-fotográfiák publikációs fóruma a harmincas évek első felében egy új sajtóorgánummal bővült. Az ismét berlini lakossá vált alkotótól mintegy tucatnyi kép jelent meg a Der Querschnitt című folyóiratban. (1. kép)
Ez az orgánum eredetileg Alfred Flechtheim (1878–1937) galériájának közleményeit tartalmazva 1921-ben indult a birodalmi fővárosban. 1924 és 1931 között Hermann von Wedderkop (1875–1956) kiadásában történt meg a felfutása; a modern irodalom és képzőművészet fontos fórumává fejlődött folyóirat az 1920-as évek végére elérte a húszezres példányszámot.1 Megjegyzést érdemel, hogy a lap 1929 márciusában közölt egy színpadi látványképet, amelyet Moholy-Nagy tervezett a berlini opera számára2 – a kép érdekessége, hogy azt Lucia Moholy-Nagy jegyezte. (2. kép)
A húszas–harmincas évek fordulóján a német képes sajtóorgánumok közül ez a 24×17 cm méretű folyóirat volt a legnépszerűbb a magyar fotográfusok körében. Németországban itt adta közre a legtöbb képét például Balogh Rudolf, egy felvétel Besnyő Éva neve alatt jelent meg – ismeretes, hogy ő dr. Peter Weller műhelyének tagjaként nem mindig szignálhatta a saját felvételeit, így csak kevés sajtófotója azonosítható biztossággal.3 Brassainak Párizsból a Mauritius Verlag közvetítésével két fotográfiája kapott nyilvánosságot a lapban.4 Az akkor ugyancsak a francia fővárosban élő Kertész képei között itt szerepelt a Münchner Illustrierte Presséből ismert macska portréjának egyik változata, amely tény önmagában is figyelemre méltó (3. kép). Nyilvánvalóan a Der Querschnitt hangsúlyos irodalmi profiljának a következménye volt, hogy két fénykép az író Déry Tibortól (1894–1977) is publicitást nyert ezen a fórumon.5 Talán nem széles körben ismert irodalom- és fotótörténeti tény, hogy ő a húszas évek elején az avantgárd fotográfia iránt is érdeklődött.6 A Der Querschnitt széles körű ismertségére jellemző, hogy a lapot ismerte az író, publicista, szociofotós Szélpál Árpád (1897–1987) Budapesten,7 Erdélyben pedig Szántó György (1893–1961), a képzőművésznek indult, ám világháborús sebesülése miatt megvakult regényíró, szerkesztő 1924-ben így írt Aradról Fábry Zoltánnak: „ […] Átmérő címen szemlét indítok.”8 (Kiemelés tőlem – A. B.)
A hazai olvasók nagy szerencséjére a német folyóirat 1930 és 1933 között megjelent számai eredetiben fellelhetők a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi intézményében is.9
A Der Querschnitt a fotókultúra terjesztésének, népszerűsítésének is fontos fóruma volt. Fotográfiai formanyelvi szempontból alapvetően a tolerancia érvényesítőjének bizonyult. Lágy rajzú, elmosódott körvonalú, a korábbi évtizedek fényképeszményéhez kötődő felvételeket például Dulovits Jenőtől és Leitzl Józseftől – mi több: Munkácsi Mártontól – éppúgy közölt,10 mint egy avantgárd felfogású futballjelenetet az akkor aktuális Das deutsche Lichtbild kötetből, s egy szociográfiai ihletésű fotóportrét August Sandertől az Antlitz der Zeit megjelenése alkalmából.11 A lap politikai tekintetben is színes arculatú volt: az évtizedfordulón Mussoliniről készült felvételek12 mellett helyet kaptak benne Lenint ábrázoló képek is.13
A fényképek közreadásának ekkor már jól kialakult rendszere volt; a számonként átlagosan mintegy 72 oldalnyi szövegben arányosan elosztva nyolcszor négyoldalnyi (néha csak kétoldalnyi) műnyomó papíron – négy-négy (két-két) táblán – kaptak helyet a fotográfiák, közöttük a finomabb tónusokat igénylő műtárgyábrázolások, illetőleg -reprodukciók is. Ezeket az oldalakat nem számozták, ezért a hivatkozások azt jelzik, hogy egy adott kép melyik számozott oldal után, hányadik táblán szerepel.
Mielőtt rátérnénk a Der Querschnittben megjelent Moholy-Nagy-felvételekre, tartalmi okokból s az időrend miatt is fel kell idézni az itt már jól ismert Das Leben egyik általa készített képét. „Wenn die ersten Herbstage anbrechen” – mondta a képaláírás. (4. kép) Első pillantásra egyszerűnek tűnő látvány áll az 1930. októberi számban: egy precízen szerkesztett felülnézeti kompozíció közvetíti az őszi napok beköszöntének hangulatát. A kép bemutatásának aktualitása egyértelmű. Megtörténhet, hogy kicsit elidőzünk előtte, s már lapozunk is tovább. E fotográfia láttán azonban lehetséges egy másik olvasatról is beszélni. Ezt tette a német Andreas Haus az előző részekben már többször idézett, Moholy-Nagy fotográfiai munkásságáról szóló alapvető munkájában. (Ebből a szempontból részkérdés, hogy Haus egy plusz információt is tesz a képhez: a feldolgozásban „Lucia Moholy a reggeliző asztalnál ca. 1926” cím alatt tárgyalja, a kötet végén felsorakoztatott táblák egyikén pedig a „Portrait Lucia Moholy, ca. 1926.” képaláírás olvasható.) Haus úgy véli: Moholy-Nagy itt Malevics nyomdokain haladva szuprematista formaelemekből, fehér alapon körből és keresztből építkezve alkotta meg képét.14 Ennek bizonyítására a fotográfiát az orosz festő Szuprematista rajz 1915/16 című műve mellé helyezte.15 Tény, hogy Moholy-Nagy a személyes ismeretség révén otthonos volt Malevics szuprematizmusában. Bár voltak felfogásbeli fenntartásai, ő szerkesztette a Bauhaus Bücher sorozatban az orosz festő könyvét Die gegenstandlose Welt címen.16 Amennyiben Haus interpretációját elfogadjuk, érdekes „csavar” szemtanúi lehetünk. A szuprematizmus (némi leegyszerűsítéssel) a valóság tárgyait – alkalmasint fehér alapon – geometrikus alakzatokra redukálva hozott létre látványélményt; Moholy-Nagy ezen a képen pedig nagyon is valóságos tárgyi elemeket rendezve egymás mellé lehetőséget teremtett arra, hogy a képbe geometrikus formákat „lássunk bele”. Ma már megválaszolhatatlan kérdés: vajon hogyan fogadták/értelmezték annak idején ezt a fotográfiát a Das Leben olvasói.
1930 novemberében a Der Querschnitt szerkesztősége „olasz számot” adott közre. Az ilyen tematikus szerkesztési megoldások a lap gyakorlatának részét képezték, a januári számot például Angliának szentelték. Bizonyára ezért történt, hogy a lapban a több év során mintegy húsz képet publikáló Munkácsi Mártonnak az itthon is jól ismert „Palermo. Eső” című felvétele a novemberi számban egy egész oldalt betöltő képként jelent meg.17 (5. kép) A méretválasztás a szerkesztőség jó szemét dicséri. Ez a kép a Gundlach-féle, nagy Munkácsi-monográfiában a fotográfus egy meg nem valósult könyvterve által nyert publicitást. A The Fabulous World of Munkacsi címet viselő összeállítás első képpárjának második elemeként jelent meg, ez jelzi, hogy Munkácsi maga is fontosnak tartotta ezt a felvételét.18
A novemberi folyóiratszámban egyet lapozva, sajátos meglepetésben lehet részünk. Négy gyermekportré következik, ezek egyike Munkácsi (eredetiben: Munkacsy) Mártontól származott, két másik alatt pedig Moholy-Nagy neve szerepelt.19 (6. kép) Moholy-Nagy- és Munkácsi-képek egy folyóiratoldalon: ez párját ritkító együttes szereplés. Ezzel összefüggésben értelemszerűen megfogalmazódhat egy sor, a lehetséges kapcsolatra vonatkozó kérdés. Annál is inkább, mert mint arra már korábban rámutattam, megtörtént az is, hogy Munkácsi egyik felvétele Moholy-Nagy-képek közé keveredett.20 (7. kép) A fotótörténet szempontjából nyilván fontosak a személyes összefüggések is; Moholy-Nagy és Munkácsi Márton kapcsolatára vonatkozólag még további kutatások indokoltak.
A két Moholy-Nagy-gyermekportré kötetben megjelent változataival ez ideig nem találkoztam. Nem zárva ki a tévedés lehetőségét: úgy vélem, ez nem véletlen, mivel ezek a képek nem tartoznak a tipikusan „moholys” produktumokhoz. Ugyanakkor az rögzíthető, hogy magyarországi közlésben itt láthatók először. Ezért ezek adalékot képeznek Moholy-Nagy fotográfiai alkotó munkásságának jobb megismeréséhez.21
Az 1930. évi decemberi Der Queschnittben egy Notre Dame látomás jelent meg Moholy-Nagytól. (8. kép) E nevezetes építmény korán felkeltette a fotográfusok érdeklődését; talán Hippolyte Bayard 1850 körül keletkezett képe volt az első, amelyről a fotótörténetnek tudomása van. Valószínű, hogy korábban is születtek fényképi Notre Dame-ábrázolások, csak azok nem váltak széles körben ismertté.
Andreas Haustól tudjuk, hogy Moholy-Nagy 1925-ben a svájci művészet- és építészettörténész Sigfried Giedion társaságában járt Franciaországban, ekkor született a Notre Dame-kép.22 Tíz évvel később keletkezett írásában a művészettörténész a közösen megtett útjukra visszaemlékezve utalt arra, hogy Moholy-Nagy ignorálta a hagyományos perspektívát, és minden általa készített kép felfelé vagy lefelé irányult.23 A Wölfflinnél doktorált Giedion (1888–1968) építészetfelfogásáról magyar nyelven is lehet ízelítőt nyerni egy, a közelmúltban két kiadást is megélt szöveggyűjteményből.24
A számtalan fotográfus által megörökített párizsi katedrális általában felfelé emelkedő tekintetet – és fényképezési irányt – motivál(t); a magasba törő, robusztus voltukban is karcsú épületelemek szinte kényszerítik a szemlélőt, hogy fölfelé nézzen. S talán többre is. Sursum corda, mondhatja a nem hívő szemlélő is ezen építészeti remek láttán. A Moholy-Nagy-kép eredetisége talán éppen abban nyilvánul meg a legpregnánsabban, hogy az általános gyakorlathoz képest fordított látványélményt kínál. A fotográfussal együtt lefelé nézve átérezhetjük, hogy milyen magasságokat is láthatunk itt.
Megemlítendő, hogy ez a kép szerepelt a korábban már idézett Moholy-Nagy László 100 fotó című kötet 132. oldalán is, „é. n.” jelzéssel.
1925 több szempontból is igen fontos év volt Moholy-Nagy számára. Ismeretes, hogy ekkor jelent meg első kiadásban a Malerei Fotografie Film. (9. kép) – Ezt az alapművet a magyar fotográfiai szaksajtó annak idején „nem vette észre”, pedig a hazai fotográfiai elit által jól ismert külföldi szakmai orgánumok, a Halléban kiadott Photographische Rundschau und Mitteilungen és a bécsi Photographische Korrespondenz is közöltek róla recenziót.25 1925-ben rendeződött a Bauhaus sorsa, miután az előző év végére eldőlt, hogy a fenntartóval kialakult, feloldhatatlan konfliktus miatt a Bauhaus nem maradhat tovább Weimarban.26 A Dessauba történt átköltözés új reményeket adott az intézmény munkatársai és tanítványai számára.27
A Der Querschnitt 1930. decemberi száma még egy Moholy-Nagy-képet hozott, a „Schnee” címet viselő felvétel egy képpár második tagjaként jelent meg. (10. kép) Az előző cikkrészben a Der Querschnitt képpár-alkalmazásának egy korábbi példája már szerepelt. A századvégen létrejött, s a fényképeket indulása óta igen intenzíven használó berlini Die Woche már 1924-ben is élt ezzel az eszközzel.28 Ugyancsak érdemes felfigyelni arra, hogy a Stefan Lorant néven 1921-től ugyancsak Németországban működő Lóránt István 1927-ben egyértelműen Moholy-Nagy-hatást tükröző képpárokat adott közre.29 (11. kép) Valószínű, hogy a Moholy-Nagy és Lóránt István közötti kapcsolat kutatása is időszerű lenne.
A Der Querschnitt idézett, decemberi képpárja a nyilvánvaló aktualitás jegyében került a lapba. Fotográfiai szempontból a két, egymás mellé helyezett kép között lényegi különbség van: az első egy nem is szignált téli emlékkép, a második – Moholy-Nagyé – egy újabb példa a felülnézet hatásosságának bizonyítására. Szakmailag egyértelműen erősebb az előbbinél. Kérdés, hogy a két kép egymás mellé helyezésével a szerkesztőség azt akarta-e érzékeltetni, hogy a téli világ így is és úgy is fényképezhető, és milyen különbség van a két ábrázolásmód között. Vagy – és talán ez a kézenfekvőbb magyarázat – az első kép esetében a fotográfiai értéket a kép szereplői „helyettesítették”. Ők ugyanis az értelmiségi körökben akkor jól ismert jeles irodalmi személyiség leányai voltak. Max Krell (1887–1962) a húszas években az Ullstein Kiadó igen eredményes lektora volt, többek között az ő nevéhez fűződött Erich Maria Remarque Im Westen nichts Neues című kéziratának támogatása, gondozása, amely 1929-ben jelent meg könyvként. A első világháborús regény hatása miatt számos nyelven vált nemzetközileg is igen sikeressé. Magyarországon Benedek Elek fordításában, Nyugaton a helyzet változatlan címmel, 1929-ben indult el a később sok kiadást megért útjára. Vélelmezhető, hogy 1930-ban a Max Krell lányairól készült téli kép önmagában is hatásosnak ígérkezett a Der Querschnitt olvasóinak táborában.
1930–1931 fordulóján Moholy-Nagy visszatért a publikációs fórumaként már jól bevált Uhu magazinhoz. Ha egy férfi játszani kezd – indult egy egész oldalas képének kommentárja. (12. kép) A két négyzetméteren megépített, mintegy száz (!) métert kitevő „vasúti” sínpálya látványa több képzettársítást is indukálhat. Moholy-Nagy rokonszenve, vonzalma a műszaki és technikai produktumok, az e téren megnyilvánult fejlődés iránt, közismert. Hogy vizuális művészeti alkotómunkássága ezzel miként függött össze, külön tanulmány tárgya lehetne.30 A kép közreadásának időpontja, december, azt is eszünkbe juttathatja, hogy az ironikus szólásmondás szerint az apák azért vesznek karácsonyra kisvasutat gyermekeiknek, hogy azzal saját maguk játszhassanak. A homo ludens képzetét egy ma már klasszikusként tisztelt hivatásos fotóriporter, Alfred Eisenstaedt (1898–1995) ugyanezen időszakban készült egyik fotója is erősíti. (13. kép) Ami a Moholy-Nagy-kép publicitását illeti, Magyarországon eddig még nem közölt felvételt láthatunk itt. Eddig még kötetben és kiállítási katalógusban sem találkoztam vele.
1931 januárjában az Uhu ismét időszerű fotográfiát közölt Moholy-Nagytól. Az újév reggele természetesen készülhetett bármelyik téli napon, a cím itt nyilvánvalóan csak a látvány frappírozását szolgálta. Fontosabb a rézsútos felülnézetből adódó kompozíciós lehetőség maximális kihasználása: a vonalelemek és a vonalelemként is működő árnyékok rendszere tökéletes harmóniát sugall. Andreas Haus ezt a képet idézve utal könyvében az Uhuban történt megjelenésre is.31
Szintén ő említi egy másik fotográfiának a Der Querschnittben, 1931 májusában történt közreadását is. (14. kép) A berlini rádiótoronyból készített kép, amely a meredek felülnézet látványával hökkenti meg a nézőt, széles körben ismert. Haus azt is rögzíti, hogy ez a felvétel 1928 előtt készült.32 Valószínű, hogy az első közlés fóruma a Der Querschnitt volt. Az Über Moholy-Nagy című kötet közöl egy másik hasonló nézőpontú, de más látványt eredményező berlini rádiótorony-képet is Moholy-Nagytól, 1925-ös datálással.33
Ezúttal is szó esett a képváltozatokról, az ezzel kapcsolatos kérdésre a cikk negyedik részében kell visszatérni.
Az 1931 májusától 1932 májusáig terjedő időszakból alig találtam Moholy-Nagy-fényképet német képes újságokban. Itt jegyzem meg, hogy Moholy-Nagy és a die neue linie című lap (az írásmód a Bauhaus-rokonságra utal) kapcsolatának külön irodalma van,34 ezért az ő ott megjelent munkáival – főként montázsokról van szó – én nem foglalkozom. Ugyanakkor tény, hogy Moholy-Nagynak ebben az időszakban mind szakmai, mind magánéleti téren pozitív élményekben volt része. 1931-ben együttműködött Herbert Bayerrel a német építészeti kiállítás megalkotásában, abban az évben keletkezett a Berliner Stilleben című filmje, első ízben állították ki fényképeit New Yorkban, és 1931–1932 telén találkozott Sibyll Pietzsch-sel (akivel 1933-ban összeházasodott).35 A képes lapokban történő publikálás hiánya – vagy legalább is ritkább volta – ezzel is összefügghetett.
*
Már nyomdában volt e cikksorozat második része, amikor rábukkantam egy Angyalfi Andor-felvételre. (15. kép) Angyalfiról a Markovics Ferenc által összeállított Fények és tények című kötetből lehet a legfrissebben kelt információkat megtudni.36 A tősgyökeres soproni amatőr fotográfus (1892–1973), aki „civilben” postatisztviselő volt, ezt a felvételét a bécsi Die Galerie című folyóiratban adta közre. Ez a programszerűen nemzetközi profilt vállalt fotográfiai fórum 1933-tól számos magyar fotográfus számára nyújtott megjelenési lehetőséget.37 (16. kép) Érdekes tény, hogy a harmincas évek magyar élvonalbeli alkotói közül többen voltak, akik Németországban és Ausztriában is megjelentek munkáikkal, de páran csak az osztrák fővárosban publikáltak. Mai ismereteim szerint ez utóbbiak közé tartozott Angyalfi is. Nehéz nem észrevenni ezen az 1940-ben Bécsben nyilvánosságot kapott képén Moholy-Nagy hatását. A Fotóművészet előző számaiban már megidézett „rács-árnyékos” Moholy-Nagy-képekhez, valamint a 60 Fotos kötet 50. tábláján látható Oskar Schlemmerről készült fényképhez képest Angyalfi felvétele kicsit „lájtosabb”, de a rokonság így is elég egyértelmű. Ide kapcsolva az első Moholy-Nagy-cikkrészben ugyancsak megidézett Hegyei Tibor-képet is (A világ szeme, Das Magazin, 1929/53. 3124.), árnyalást igényel Hevesy Iván egykori megállapítása: „…Moholy-Nagy munkáinak alig van közük a hazai fotókultúrához. Ha nyomdai reprodukciókban haza is kerültek, nem lehettek több hatással az itthoni foto [sic!] fejlődésére, mint bármely külföldi fotóművész képei.”38 Nyilvánvaló, hogy nem csak „hazakerülésről” lehet beszélni, annak idején – amint az magyar fotográfusok számos németországi publikációjából is kiderül – sokan forgattak frissen megjelent német képes újságokat, legfeljebb megtartották maguknak a tájékozottságot. Hegyei és Angyalfi képének megjelenési helyei felvetnek egy különös kérdést is: vajon egyes hazai szerzők annak idején csak külföldön – Németországban és Ausztriában – közreadott képeik által „mertek” – vagy csak ott akartak – Moholy-Nagy munkásságának ismeretéről bizonyságot adni?

Albertini Béla

Jegyzetek
1 Maga Wedderkop is fotografált – ha csak korrekt emlékképek készítésének szintjén is – Italienische Reise, Der Querschnitt, 1930/6. (jún.) 356. oldal után 2. tábla.
2 Moholy-Nagy addigi munkásságát számba véve Franz Roh már 1930-ban szólt a Staatsoperben megvalósult konstruktivista színpadképekről. – L. Moholy-Nagy, 60 Fotos, hrsg. von Franz ROH, Berlin, Klinkhardt, Biermann, 1930. 3.
3 Albertini Béla: Beszélgetés Besnyő Évával, Fotóművészet, 1987/1. 8.
4 A Mauritius Verlaggal való kapcsolatáról, annak közvetítő szerepéről Brassai egy a szüleihez intézett levelében számolt be 1931. január 24-én – Brassai, Előhívás: Levelek 1920–1940, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1980. 137–138.
5 Berlini kirakat, 1933/3. (márc.) 188. oldal utáni 1. tábla; Virágárus asszony az Alexanderplatzon, 1934/4. (ápr.) 236. oldal utáni 2. tábla. A korszak berlini atmoszféráját, amelyet Alfred Döblin oly érzékletesen jelenít meg a Berlin, Alexanderplatz című regényében (magyarul Soltész Gábor fordításában, Budapest, Magvető Kiadó, 1976.) Déry Tibor is jól ismerte. Az irodalomtörténet-írás feltételezi, hogy Déry fényképezett is Berlinben. „[…] lehetetlen nem gondolni arra, hogy hónapokon át több-kevesebb sikerrel maga az író is fényképezett.” Botka Ferenc, Déry Tibor és Berlin: Mítosz és utópia: Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok, Budapest, Argumentum Kiadó, 1995. 132. Mint fentebb látható, ez ma már bizonyosság.
6 Kéziratos formában fennmaradt munkája, Az ámokfutó = Der Amokläufer: Ein illustriertes Gedicht von Tibor Déry, Budapest: Múzsák, Petőfi Irodalmi Múzeum, [1985.] 72 p. – Az 1921–22-ben keletkezett mű eredeti példánya a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.
7 Albertini Béla: Levél-interjú Szélpál Árpáddal, Fotóművészet, 1983/2. 7. A cikk végén közreadott 5. számú jegyzetemet korrigálni kell: a Der Querschnitt nem 1920-ban indult, hanem 1921-ben.
8 Szántó György, Fábry Zoltánnak: Arad, 1924. nov. 3.: Periszkop 1925‒1926: Antológia, 421. Szántó lapja végül Periszkop címmel jött létre, s 1924-től rövid fennállása során fotográfia szempontból is fontos avantgárd orgánumként működött; szerény anyagi lehetőségeihez képest láthatóan a Der Querschnitt példáját igyekezett követni. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy kortárs recenzensként Lyka Károly kritizálta Szántó nagyot akarását, s a vizuális kultúrát illető radikalizmusát. L[yka] K[ároly]: Periszkóp [sic!] Szerkeszti Szántó György. 1925 májusi szám, Magyar Művészet, 1925/3. 78.
9 A Staatsbibiothek zu Berlin olyan nagy becsben tartja a lapot, hogy olvasásra csak a reprint változatot adja kézbe.
10 Megemlítem, hogy a szándékos fotográfiai életlenségnek már önálló irodalma van. Wolfgang Ullrich: Die Geschichte der Unschärfe, Berlin, Verlag Klaus Wagenbach, 2002., 2009.
11 Dulovits Jenő: A Moldvánál, 1930/3. (márc.) 156. oldal utáni 1. tábla; Leitzl József: Szénlapátoló, 1930/6. (jún.) 364. oldal utáni 2. tábla; Munkácsitól cím nélkül közöltek egy teljes oldalon, fekvő formátumban egy elmosódott rajzú aktábrázolást 1930 szeptemberében az 596. oldal utáni 1. táblán – ez a kép nagyobb kivágásban látható a Gundlach-monográfia 293. oldalán is; Futball-játékos, 1930/5. (máj.) 294. után 2. tábla. A Das deutsche Lichtbild (egyes írásmódok szerint Das Deutsche Lichtbild) című évkönyv sorozat – benne Moholy-Nagy Die beispiellose Fotografie című tanulmányával – 1927-ben indult; August Sander: Német Reichstag-képviselő, 1930/2. (febr.) 114. oldal utáni 2. tábla.
12 1930/6. (jún.) 356. oldal utáni 1. tábla; 1930/11. (nov.) 712. oldal utáni 4. tábla.
13 1930/6. (jún.) 380. oldal utáni 3. és 4. tábla. – A 4. táblán látható képen Lenin a szentpétervári Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadításáért vezetői körében ül 1897-ben a vizsgálati fogság letöltése után és a szibériai száműzetésbe vonulás előtt. Robert Service: Lenin: Egy forradalmár életrajza, Budapest, Park Könyvkiadó, 2007. 138–139., és 224. oldal utáni 4. tábla.
14 Kazimir Malevics (1878–1935) orosz festő A kubizmustól és a futurizmustól a szuprematizmusig című írása (1915), valamint a Szuprematizmus című manifesztuma (1919) magyarul is olvasható. Konstruktivizmus: Válogatás a mozgalom dokumentumaiból, vál., szerk., bev. tanulm. Bajkay Éva, Budapest, Gondolat, 1979. 53– [60.]; 61– [63.]; Szabó Júlia: Kazimir Malevics, Budapest, Corvina Kiadó, 1984.
15 Andreas Haus: Laszlo Moholy-Nagy, Fotos und Fotogramme, München, Schirmer, Mosel, 1978. 45.; Erläuterungen zu den Tafeln: 87.;Tafeln: 4. Haus ebben a munkájában nem idézte fel, hogy a kép megjelent a Der Querschnittben.
16 A kötet első kiadásának egyik példánya, amely a nevezetes sorozat 11. köteteként jelent meg, megtalálható a berlini Kunstbibliothek állományában a Malevicsre vonatkozó közel másfél száz munka között. Kasimir Malewitsch, Die gegenstandlose Welt, München, Langen, 1927. Hasonmás kiadása német nyelven, illetőleg annak magyar nyelvű változata elérhető az OSZK-ban és Szépművészeti Múzeum Könyvtárában is.
17 Der Querschnitt, 1930/11. (nov.) 768. oldal utáni 1. tábla. A képet Hevesy Iván két helyen is idézte: A magyar fotóművészet története, Budapest, Bibliotheca, 1958. 30. tábla: Kompozíció címmel (datálatlanul); A fotóművészet egyetemes története, Budapest, Budapesti Fotóklub, Népművelési Intézet, 1964. 67. számú illusztráció („Utcán. 30-as évek” adatokkal a 198. oldalon – ez utóbbi időmeghatározás hibás). Munkácsi képe a németországi kiadásokhoz képest mindkét kötetben alul és felül kissé megvágva jelent meg… Közli ezt a felvételt a Pesti Napló képes mellékletében megjelent más Munkácsi képekkel együtt, és önálló képként is a Munkácsi & Munkácsi című kötet is. Szöveg: Kincses Károly, Markovics Ferenc, Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum, Magyar Fotográfiai Szaksajtó Alapítvány, 1996. 28., 55. A kép legújabb hazai nyomtatott közreadása a Ludwig Múzeumban rendezett Munkácsi-kiállításhoz kapcsolódik. A katalógusban a következő adatok kísérik: „A boldog család – A szegény rokon 1955 körül” – ez nyilvánvalóan dátumhiba. – Egy szempillantás alatt: Martin Munkácsi, szerk. Pfisztner Gábor, Budapest, Ludwig Múzeum Baráti Köre Egyesület, 2010. 61.
18 Martin Munkacsi, hg. F. C. Gundlach, Göttingen, Steidl Verlag, 2005. 345.
19 Der Querschnitt, 1930/11. (nov.) 768. oldal utáni 2. tábla. A Németországban közreadott Munkácsi-képek gyakran y-os névaláírással jelentek meg (ez egyébként korábban Magyarországon is előfordult), így volt a Palermo. Eső című kép esetében is. Rokon jelenség, hogy a korszak egyik jeles magyar fotográfusa, Rónai Dénes a német nyelvterületen többször is szerepelt y-os névírással, mi több, egyszer ezt még egy „ékkő” is dekorálta: a bécsi Die Galerie 1934. évi 2. számában a XIV. oldalon az alábbi módon kezdődik egy cikk: „Prof. Dénes Rónay, Ungarn: Die Photographie von heute”.
20 Albertini Béla, „A tárgylencse körülszegése”: A korai Moholy-Nagy-recepcióhoz, Apertura, 2015. július. Az itt látható 7. kép Rabinovszky Máriusz A fényképező ember: Moholy-Nagy László felvételeihez című írásában is Moholy-Nagy fényképeként jelent meg, Napozó lány címmel (Magyar Művészet, 1930. 642.), viszont ez a munka már korábban egy az amatőr fényképről szóló cikk keretében Munkácsi (eredetiben: Munkacsy) felvételeként szerepelt – »Halt mal still!« Martin Munkacsy [sic!] und Renger-Patzsch über Amateur-Photographie, Uhu, 1929/10. (júl.) 18.
21 Moholy-Nagy fotográfiai alkotói munkásságnak ismeretét illetően indokolt az óvatosság. Ha valaki állt már a Bauhaus-Archiv könyvespolcai előtt – esetleg összekoccanó térdekkel attól a felismeréstől, hogy vajon mennyire lehetséges a mintegy két folyóméternyi Moholy-Nagy-irodalomban való alapos elmélyülés –, akkor vélekedhet úgy, hogy a rá, illetve életművére vonatkozó tájékozódás igen sok munkát igényel. S akkor a levéltári jellegű dokumentumokról még nem is esett szó.
22 Andreas Haus, i. m., 90-91. – Haus hivatkozott e képnek a Der Querschnittben történt megjelenésére is.
23 Sigfried Giedion, Moholy-Nagy: Moholy-Nagy Dokumentary Monographs in Modern Art, ed. Paul Cummings, New York, Washington, Praeger Publishers, 1970. 202.
24 A mérhető és a mérhetetlen: Építészeti írások a huszadik századból, szerk., Kerékgyártó Béla, Budapest, Typotex, 2000., 2004. 80‒87.
25 A Photographische Rundschau und Mitteilungen a Büchherschau rovatban (1926. 143.) a szerkesztő [Fritz] M[atthies]-M[asuren] kissé kritikus hangvételű, de az átlagosnál nagyobb terjedelmű írásával reagált; a Photographische Korrespondenz [Karl Heinrich] Waggerl szintén kritikai élű, de korrekt módon alapos bemutatását közölte. Buchbeschprechungen, 1926/2. 108–109.
26 Die Meister des Staatlichen Bauhauses Weimar: Erklärung der Auflösung des Bauhauses. Offener Brief, 26. Dezember 1926. Közli: Karl-Heinz Hüter: Das Bauhaus in Weimar: Studie zur gesellschaftpolitischen Geschichte einer deutschen Kunst- schule, 2. unveränderte Aufl., Berlin, Akademie Verlag, 1976. 277. A nyílt levél – amely a Deutschland című lapban 1924. december 29-én jelent meg – kilenc aláírója között W. Gropius mellett ott volt Moholy-Nagy is.
27 Hans M. Wingler: Das Bauhaus 1919–1933 Weimar Dessau Berlin, Bramsche, Verlag Gebr. Rasch & Co., M. DuMont Schauberg, 1962. 117.
28 „Bitte, nicht küssen!” címmel adott közre egy humoros képpárt 1924-ben. Die Woche, 1924/28. 908.
29 Die Welt aus Spatzen und Mäusperspektive gesehen von Stefan Lorant, Revue des Monats, 1927/9. (júl.) [!] 956–959. A cikk a címének megfelelően képpárokra épült, ezek egyike látható a képmellékletek között.
30 E témához v. ö.: Hannah Weitemeier, Licht-Visionen: Ein Experiment von Moholy-Nagy, Berlin, Bauhaus-Archiv, 1972.
31 Andreas Haus, i. m., 90., 21. tábla.
32 Andreas Haus, i. m., 91–92., 37. tábla.
33 Über Moholy-Nagy: Ergebnisse aus dem Internationalen László Moholy-Nagy Symposium, Bielefeld 1995, zum 100. Geburtstag des Künstlers und Bauhauslehrers, hg. Gottfried Jäger, Gudrun Wessing, Bielefeld, Kerber Verlag, 1997. 237.
34 Wessely Anna, László Moholy-Nagy und die neue linie, Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae, 2007/48. [191]–202. – Wessely Anna a 194. oldalon idéz egy 1931. évi decemberi címoldalt, amelyen Moholy-Nagy-munka látható.
35 Retrospektive László Moholy-Nagy, hg. Ingrid Pfeiffer, Max Hollein, München, Berlin, London, New York, Prestel, 2009. 178.
36 Markovics Ferenc: Fények és tények: Ötven éves a Magyar Fotóművészek Szövetsége, Budapest, M[agyar] F[otóművészek] Sz[övetsége], Folpress Kiadó, 2006. 22.
37 Már az indulás évében a borítón jelent meg Schmidt Nándor – egyébként több évtizeddel korábban készült – Hazatérő juhnyáj című képe. – Die Galerie, 1933/4. (jún.) – A képnek különös története van, egyszer ez is megér majd egy önálló bemutatást.
38 Hevesy Iván, A magyar fotóművészet története, i. m. 150.