A MOHOLY-NAGY MŰVÉSZETI EGYETEM FOTOGRÁFIA SZAKOS VÉGZŐS HALLGATÓI

Utazás, család, otthon – három visszatérő tematika a MOME fotó szakának idei diplomamunkái közül. A klasszikus témák megközelítése során a hallgatók a történeteknek, momentumoknak olyan aspektusára helyezték a hangsúlyt, melyek önidentifikációs szempontból fontos jelentőséggel bírtak számukra, tágítva ezzel saját határaik, múltjuk láthatatlan struktúráit.

Az utazás és az úton levés fogalomkörét igyekezett körüljárni Antalfi Anikó Miért itt az ottan? című mestermunkája: saját élményeiből kiindulva közelít a témához, a jelenség érzékelésének, megélésének vizuális leképezését tűzve ki célul. Sorozata a tavaly elkezdett Honvágyturizmus című munkájának folytatásaként is tekinthető, melyben a Kolozsváron eltöltött éveire reflektált. Az emlékek újraélésének vágya inspirálta képanyag bensőséges attitűdje ugyanakkor más hangot képvisel, mint a diplomamunka inkább dokumentarista beállítású képkockái. Utazásai során véletlenszerű találkozásokat rögzített, magához hasonló átutazókat, akik a portrék szereplői lettek. Azonban az utazásra vagy a tranzitállapotra ezek a minimál eszköztárral, többnyire személytelen környezetben készült arcképek inkább csak a képaláírások formájában utalnak. A portrék sorát tagolják, kötik össze az utazás közhelyes metaforáiról: repülőtérről, tengerről, autópályáról vagy felhőtakaróról készült felvételek. Ezek az átmenetet képviselő helyszínek vagy a kilátó, kikötő, esetleg bőröndökkel pakolt szekrény előtt készült portrék narratívát nem sugallnak, s a választott témakör felszínét érintik csupán – sem a tájképek, sem a portrék nem invitálják a befogadót mélyebb utazásra.
Az egyén útkereséséről állít tablót elénk Száraz Kata Nocturne sorozatával. Egyéves külföldi tartózkodása során megélt helyzetek, valamint itthoni életének fragmentumai jelennek meg dobozkeretekbe foglalva. Privát szférájának és kapcsolatainak középpontba állításával próbál egy életszakasz hétköznapjairól/
éjszakáiról hiteles képet közvetíteni. Hol spontán, hol teátrálisabb hangsúllyal, de folytonosság és értelmezés nélkül vezetnek minket a képek az éjszakákon keresztül. A budapesti és antwerpeni helyszínek szimultán jelennek meg, dezorientálva a nézőt, ugyanakkor a hangsúly a helyszínek helyett inkább a magányt, egyedüllétet sugalló hangulati elemekre került, melyek erőteljes kontraszttal adnak nyomatékot az este, éjszaka szeparációs voltának. A sorozat húsz képe összetartozik, egy egységet alkot, melyet az installációs forma is erősít, egy hangulatában spleenes, de nem túl árnyalt összképet kiadva.
Darab Zsuzsa Itthon című, személyes hangvételű diplomamunkájának tárgya saját otthonának, családjának analízise. Az alfától, a szülői háztól kezdett öndefiníciós vizsgálatában hozzátartozóinak mindennapi életét figyelte és rögzítette. A banális hétköznapi cselekvéseket, szokásokat kapta lencsevégre, s a kiragadott pillanatképek az alkotói intenció szerint a családra jellemző pillanatokat hivatottak bemutatni, mégis dominánsabb a falusi zsáner hangulat, amely vázlatosan kirajzolja a családtagok közötti viszonyrendszert, miközben a ruhákon, felületeken megcsillanó kemény fényű fehér vaku részben el is távolít a személyes közegtől. A privát fotó és szubjektív dokumentarizmus határán egyensúlyozó diplomamunka a ház körüli tevékenységek és napi rutin közben rögzített, visszatérően diagonál kompozíciójú életképek és portrék sorozata, melyek közül a kerti palacsintadobálós és a Borsod Volán-busz alatt fekvő alakos kép kivitelezésében, dinamikájában messze a többi felé emelkedik.
A horvát határ menti Bolhón felnőtt Gyurokovics Zita a Borders alive című diplomamunkájában otthona geopolitikai helyzetének történeti aspektusát veszi kiindulópontul. A Dráva vidékét feltérképezve, annak kisközösségre gyakorolt hatását vizsgálta. Egy mozgó képinstalláció formájában vezet bennünket vissza a kis faluba, mely az első világháború után húzott határ mentén fekszik. A folyó vonalát jelölték ki határnak, de a pontatlan, századeleji térképek a múlt egy fázisát mutatták, a valós folyómeder vonala addigra eltért a korábban feljegyzettől, kettős határt hozva létre. A horizontális sávba rendezett, osztott képernyőn futó videókon a két határvonal képei, környezete váltakozik, s a helyiek mesélte történetfoszlányok, emlékek adnak kontextust és kapcsolják össze időben és térben a látottakat, így téve az élő történelem metaforájává az egykori és a mai Dráva mentét.
Az idei diplomamunkák közül kiemelkedik Herczeg Eszter Apaképek fotósorozata, mely egyszerre pszichológiai kísérlet és vizuális játék: egy-egy apa (gyermekei szemszögéből karakterisztikusnak tartott) tárgyaival készült csendéleteket fotózott. Megjeleníthető-e egy személy a rá jellemző vagy általa birtokolt tárgyakon keresztül? Az alkotó a jellemzett apaképhez kapcsolódó szokások, környezet mentén választotta ki a tárgyakat, amelyekből a kompozíciók épültek, majd az eredeti miliőbe vagy ahhoz hasonló közegbe helyezte őket. A tárgyak elrendezése nem csupán esztétikai megfontolások mentén alakult, hanem, függetlenítve őket az eredeti kontextustól, új összefüggésrendszert rajzolt ki. Az attitűdbeli különbségek befolyását kiegyensúlyozandó, testvérpárokkal dolgozott, hogy a gyermekek szubjektív szűrője mellett is pontos személyiségképeket kapjon. Herczeg Eszter olyan embereket kért fel a munkára, akik a környezetéhez tartoznak, meghatározó szerepük van az életében, így a projektet egyben öndefiníciós folyamatként is értelmezhetjük. Kedvesen játékos, közben részletekig kidolgozott és átgondolt, klasszikus enteriőrökbe helyezett tárgyegyüttesek ezek, melyeken egyenrangú hangsúllyal vannak jelen a múlt megélt emlékképei, illetve azok személyes átirata.
Trembeczki Péter diplomamunkája a 2011-ben bemutatott Újratervezés folytatásaként értelmezhető, mely önismereti utazásának első állomása volt. A szülővé válás ellentmondásokkal teli élménye, helyzetei, s a családon belüli szerepek, pozíciók újradefiniálásának nehézségei fogalmazódnak meg benne. Az Infantia ennek nem direkt folytatásaként a gyermeki világról szól, egy gyermek környezetének és hétköznapjainak bemutatása által. Ugyanakkor nem egy konkrét személy mindennapos pillanatainak a megragadása volt a cél, sokkal inkább tágabb perspektívába helyezni a gyermeki lét fogalmát, mely egyszersmind segít újraélni és definiálni saját életünk ezen szakaszát is. Kulcsfontosságú pillanatok jelennek meg hétköznapokba rejtve, melyek jelentőségmentes könnyedségük által válnak mégis emlékezetbe égő, erős képekké. Bensőségességet sugallnak, mégsem válnak túlontúl személyessé, s a környezetből kiragadott csendéletek is a hétköznapok banális pillanataira, szépségére helyezik a hangsúlyt. Bár a kilenc kép lineáris egysége kirajzol egyfajta elbeszélést, mégis inkább egy korszak, mintsem egy történet áll a középpontban. A képeken vizuálisan nem jelen lévő fotós, kettőjük meghitt kapcsolata ugyanúgy a kompozíciók részét képezik, mint az általuk közvetített, rendben lévő világ.
Magérusz Anna diplomamunkája, a Pandórák független, erős nőkről készült portrésorozat. A határozott nőiességet és erőt sugárzó portrék által a hagyományos női szerepek és sztereotípiák létjogosultságát kérdőjelezi meg az alkotó. Klasszikus arányú és beállítású, többnyire háromnegyedes statikus portrék alkotják a sorozatot. A lágy fénykezelés, a modelleket jellemző, intim enteriőrök, valamint a portrék magabiztos tekintetű szereplői által sugallt erőteljes önképek kontrasztja teszi még élőbbé a sorozatot. Pandóra a görög mitológia szerint az első nő volt, aki a tiltott szelence kinyitásával az emberiségre szabadította a csapásokat. Ezen momentumhoz kapcsolódik a portrék installációs módja is: egyik hosszanti oldalukon vannak a falhoz rögzítve, melyeket kihajtva lehetőséget ad a befogadónak a megismerésre a szereplők személyiségét illetően, így a nézőt a passzív befogadás helyett annak aktív részesévé teszi.
Zuhogó vízesés képvilágának megalkotását tűzte ki célul Richard Usher. Négy vízszínű, áttetsző keretet választott hordozó felületként, melyben képként hozott létre vízfalat – ez szabályos síkot képezve kelti állókép hatását, s csak a víz csobogó hangja emlékeztet a látvány valós természetére. Usher a fizikai jelenséget keretbe foglaló gesztusa egyszerre reflektál a fotó médiumának, a pillanat rögzítésének ambivalens voltára, s játszik a befogadás és érzékelés aktusának folyamatával.
Balvin Nándor Out of focus sorozata az életlenséget és annak recepcióját vizsgálja, azt, hogy miként válhat az életlenség képszervező és -építő, kompozíciós elemmé, a művészi önkifejezés eszközévé. Az alkotó az életlenséggel esztétikai és filozófiai síkon is foglalkozik, miközben az absztrakt festészeti hagyományokra is reflektál. Repetitív elemekre épülő sorozatában függőleges struktúrák ismétlődnek, ugyanakkor az alkotó nem absztrahál: meglévő felületeket fotóz, a gondolati tartalom minimalista redukciójaként, a felismerhetőség és absztrakció határán egyensúlyozva. Üresen világító citylight boxokat fényképezett, melyek eredeti, közvetítő funkciójuktól megfosztva jelennek meg: figyelemfelhívó tartalom hiányában világító monokróm felületekké válnak a fényszórást segítő matt műanyag felülettel, melyen a szennyeződések, a kopás addicionális időbeli réteggel is gazdagítják az értelmezési tartományt.
Mátyássy Jónás diplomamunkaként egy új ékszermárka, a Piroskanna kampányfotóit készítette el. A minimál hangvételű sorozatában a termékek jellemző stílusjegyeit vette alapul, mint a geometrikus formák, a játékosság és az elegancia. Ezeket szem előtt tartva, s a tárgyak fizikai tulajdonságaiból kiindulva tervezte képeit. A sorozatban váltakoznak a letisztult térbe helyezett, modellel készült kompozíciók, árnyékokkal játszó tárgyfotók és a szűkebb kivágású, az ékszer és a test kapcsolatára fókuszáló felvételek. A kortárs divatfotók minimalista vonalát követő összképen kívül azonban nem rajzolódik ki markáns, egyéni arculat vagy hang, mely az emlékezetünkbe égne.
Az idei év diplomamunkái közül kevés azon sorozatok száma, melyekre évek múltán is biztosan emlékezni fogunk, annak ellenére, hogy a diplomázók nem voltak híján a tudás- és kvalitásbeli képességeknek. Sokan tekintettek a saját életükre mint kiindulópontra a sorozataik elkészítésekor, s tulajdonképpen diplomamunkájuk is az: alkotói útjuk kezdete, s rajtuk áll, hogy az merre halad tovább.
Somosi Rita