ANNA LEFEBVRE KÉPEIHEZ

Anne számára a fotográfiai nyersanyagok hétköznapi eszközök. Ezekre támaszkodva alkotja műveit, fejezi ki gondolatait, érzelmeit. Motívumait a hétköznapi környezetéből meríti: a háztartásában fellelhető tárgyakat, a kádat, az üveget, a kanalat – és a kezet, mely összefogja mindezt.
Festőnek tanult, de a fototechnikákat is könnyedén használja, és elfogadja az előre nem látható, nem kiszámítható hibákat a képen. Többrétegű fotográfiáinak lényege a történések minden pillanatának rögzítése egy fotón belül: több negatív egymásra való nagyítása egy képen (multiexpozíció). Minden egyes részlet hosszan kidolgozott és átgondolt. Művészi építkezésének gyökereit meghatározza az a megközelítés, melyet az orosz Obériu csoport "Reális művészetet" is magáénak vall. Az avantgárd és futurista orosz művész-szövetség az 1920–30-as évek Oroszországában működött, írókból, zenészekből és képzőművészekből állt.1

– A képeid messze eltávolodnak a klasszikus fotográfiai kritériumoktól. Nem akarnak megfelelni az aktuális szabályoknak sem.
– Az ilyenfajta képkészítés része egy hagyománynak, melynek alkotói ma már szinte klasszikusak. Csak, hogy néhány alkotót felsoroljak, Fieret, Tichy, Sigmar Polke. Számomra ők valamiképpen egy családot képeznek, még akkor is, ha tagjai nagyon eltérőek vagy elszigeteltek.
– A laborban történő munka nagyon fontos az alkotási folyamatodban.
– A hívótálban feltűnő kép láttán az elképzelések biztos formát öltenek, és mindig az az érzésem, hogy képes vagyok felfedezni egy kicsit többet és többet és még többet az ismeretlenből.
– Min dolgozol jelenleg, és mik a terveid?
– A Lévai Fotográfiai Napokon állítok ki harminc aktképet. Ez egy nagy reményű, sikeres szlovákiai fesztivál, amit évente megrendeznek. A Budapesti Francia Intézetben egy másik anyagot mutatok be, amelynek Párhuzam a címe. Párhuzamba állítottam a munkáimat Detvay Jenő 1975–76-ban készült képeivel. Bemutatok egy könyv alakú dobozt is a fényképeimmel a Higgins kiadó gondozásában, melynek címe Vrouw. Ez egyfajta hangutánzó szó, vizuálisan megoldott palindróma, szójáték. A vrouw flamandul asszonyt jelent; a fotósorozat egy belga történetet mond el asszonyok és lépcsők segítségével.
Ugyancsak meghívást kaptam a lisszaboni Pedro Alfacinha galériába, hogy részt vegyek egy kollektív kiállításon, a címe Summer Show, június 25-én nyílik. Egyúttal egy új fotográfiai kiadványon is dolgozom.
– A fotóid markáns művészi világot sejtetnek, mely sokféle forrásból nyer inspirációt, így a képi, irodalmi és filmes világból is táplálkozik.
– Igen. A nagyításaim gyakran egyediek, és úgy tűnhet, hogy egy másik időt tükröznek vissza, mintha idegen nyelven szólnának hozzánk. Azt hihetnénk, hogy ezek a képek most léptek ki egy családi fotóalbumból, egy Oroszországból emigrált család képei, akik Franciaországba, Boulogne-Billancourt-ba érkeznek (ez a szülővárosom). Boulogne-Billancourt-t átneveztem Billankoursknak. Ezt a címet kapta az első monográfikus kiadványom, amely a belgiumi La letter vole kiadónál jelent meg.
– Kik inspirálnak téged?
– Knut Hamsun, Patti Smith, Ingmar Bergman, Marcel Duchamp, Faulkner, Danyiil Harmsz. Szeretem az improvizatív táncot, Munchot és a norvég thrillert.

Detvay Jenő

1 ld. eredetiben: Henri Lefebvre, http://chezhiggins.com/crbst_234.html