Hegedűs 2 László művei a Műcsarnok Képpraxisok című kiállításán

A Műcsarnok nagyszabású Képpraxisok tárlata igen izgalmas kísérletnek bizonyult a magyar művészeti életben. Hegedűs 2 László, Lévay Jenő és Váli Dezső párhuzamosan elrendezett, rendkívül gazdag anyagainak különbözősége, illetve a közöttük levő lehetséges kapcsolódási pontok figyelemre méltó tanulságokkal szolgálnak képalkotási módszereik, képhez fűződő viszonyuk szempontjából is. E mostani írás Hegedűs 2 László anyagára összpontosít, önálló egésznek tekintve azt, és azt a kérdést igyekszik körüljárni, hogy a három kiállító közül milyen utat választott Hegedűs 2 László.

A művész sokoldalúságára utal, hogy egyaránt tagja a képzőművészek, a fotóművészek és a filmművészek szövetségének, emellett több hazai és nemzetközi művészeti szervezetnek is. Számos művészeti ágban, különféle médiumokkal kísérletezve bizonyította tehetségét. Tervező grafikusként alkotója volt például az Egér a Marson sorozatnak és a Fehérlófia című animációs filmnek. Fotóalapú művek készítése mellett foglalkozott festészettel, sokszorosított grafikával, fotóval, alkotott művészkönyveket, „művészlemezeket”, valamint számos videót, kísérleti és animációs filmet rendezett.
A mostani kiállításon digitális fotói és installációi kaptak helyet a Műcsarnok leghangsúlyosabb, központi terében, a „főhajóban”, illetve annak „apszisában”. Tágas termekben, levegősen, szellősen elrendezve, ahol a képsorozatok messziről való szemlélésére is lehetőség nyílt. A nézőt a látvány befogadása közben meditatív hangulatba ringatta valami távoli, eleinte felismerhetetlen morajlás, amelynek lépésről lépésre derült ki a forrása. A meditáció mentén a kiállított képek elrendezése teremről teremre haladva beavatást sejtetően vezette a nézőt. A sajátos címadású képanyagot (számmal és betűvel jelezve, hány darabból áll a sorozat, valamint a cím zárójelben) az 1EGY(BA-BA) és a 2KETTŐ (BA-BA) című művek fogták keretbe: az elsőn egy babafej, az utolsó kettőn pedig egy baba testének negatív lenyomata volt látható a hóban.
A nagyméretű nagyításokból álló képsorozatok egyes darabjainál fontos a digitális utómunkák szerepe. Olyan beavatkozásokról van szó, amelyek mintha a fotózás pillanatának meditatív továbbélései lennének. A változtatás mértéke nagyon különböző lehet, vannak olyan képek, amelyeken a kamera előtti látvány önmagában elegendőnek bizonyul, így szinte érintetlenül marad, míg mások kisebb-nagyobb arányú művészi továbbalkotás alanyává válnak.
A művész az egyes felhasznált fotókat transzformáltan jeleníti meg. Számos módszert alkalmaz ennek érdekében, és ezeket többnyire kombinálja is egymással. A képek egy részénél több pillanatot montíroz egymásra. Különböző dimenziók találkoznak, más és más idő- és térbeli síkok, eltérő mértékek és perspektívák kerülhetnek egyetlen képre, és válnak egy új, szubjektív és szuverén látványvilág részévé.
Az egyik ilyen lehetőség az utólagos színezés, mely kiválóan alkalmas kiemelésre, a hangsúlyok megváltoztatására. Hegedűs 2 László egyik erőssége, ahogyan a színekkel bánik. Nagyon különböző hangulatok érzékeltetésére képes ennek révén. Előszeretettel választ például háttérnek havas tájat. Ez alkalmas arra a játékra, amikor egy színes kép szinte fekete-fehérként hat, ilyen a 7HÉT (DALMATA) vagy a 2KETTŐ(FEHÉRNEMŰ), de alkalmas igen drámai hatás elérésére is, mint a 7HÉT(TÓL-IG) címet viselő képen, amely lírai memento mori ábrázolássá válik annak révén, ahogyan a műanyag rózsák, a temetői művirágcsokrok és a koponya tompult, fénytelen színei szinte kiragyognak a fehérségből.
A 6HAT(STRAND) tónusai a szürke felé hajlanak, egyes részek viszont annál kiáltóbbaknak hatnak az élénk színnel való kiemelés révén. Másutt a visszafogott, tompa színek borongós hangulatok, elégikusnak tűnő állapotok érzékeltetésére válnak alkalmassá: 2KETTŐ(ÁBRÁZATOK).
Megint más esetben a színezés mellett a tónusok, a képélesség alakítása válik beszédes kifejezőeszközzé. A 40NEGYVEN (ÉNTEŐMITIŐK) nagyszabású, negyven darabos sorozatán a gyermekarcok az elmosódottság mögül, a homály alól érezhetően figyelnek minket, számonkérően szemlélik az embert, valóra váltja-e álmait abban a beteljesedés igényével várt majdani életszakaszban, amely a gyermek számára a kívánságok és ígéretek végtelennek és határtalannak tetsző gazdagságát jelenti.
A művész sokszor egy apró motívum kiemelésével és megsokszorozásával borítja be képeinek felületét. Ilyen lehet például az „önálló életre kelő”, fénylő lakótelepi ablak a 6HAT(PANEL-HÁTTÉR) sorozat egyik darabján, de tűnhet csorgatásos ráfestésnek is, mint például a 10TÍZ(SMINK)-en. Néha matematikai vagy írásjelekkel látja el a képet, az értelmezés sajátos dimenzióját jelölve így ki: 8NYOLC(NAPFOGYATKOZÁS); másutt duplázással, többszörözéssel, az elemek variálásával teremti meg képeinek fikcióra és realitásra épülő sajátos egységét: 16TIZENHAT(TRAFIKCIÓK), 6HAT(AFAISNŐ).
Hegedűs 2 László egyik alapvető eljárása, hogy saját készítésű és „talált” fényképeket együttesen használ fel. Amikor az eredeti fotó más fényképekkel kerül kölcsönhatásba, képi rétegeik együtt létezése révén hatást gyakorolnak egymásra, áttűnések keletkeznek, egymásra vetülnek.
A felhasznált fotók nagyon változatos idő- és térbeli körből származnak. A rajtuk szereplő emberalakok például lehetnek régi korok, akár a fényképezés hőskorának emberei. Különösen nőalakok – 6HAT(AFAISNŐ), 8NYOLC(NAPFOGYATKOZÁS), 9KILENC(MENYASSZONY), 3HÁROM(CSOPORTKÉPEK) –, akik az emberi emlékezés inkább hangulati, mintsem gondolati oldalának vizuális vetületei. Szemben velük, a figurák másik csoportja napjainkból származik, láthatjuk őket mindennap az utcán, a strandon, nejlonzsákot cipelve, vagy mobiltelefonálva: 6HAT-(PANELHÁTTÉR), 6HAT(STRAND). Sok művön háromdimenziós emberábrázolások, például próbababák – 5ÖT(PRÓBABA-BA), 2KETTŐ(FEHÉRNEMŰ) –, szobrok (talán sírszobrok is?) bukkannak fel, például a 4NÉGY(AJÖVŐAMÚLTRAHULLVA-HULLAMÚLTBA) című képen egy kislányé, aki az egyik képen a borongós felhőkkel a háttérben mintha a Jelenések Könyvében leírt „élet könyvét” tartaná a kezében. A vizuális kísérletek alanyaként gyakran szerepel a kutya is, ilyen a már említett 7HÉT (DALMATA) vagy az élesség-életlenség-színesség problémakörét vizsgáló 6HAT(EXpOZÍCIÓ) képen.
Az apszis bejárata előtt álló installáció mintegy útját állta a nézőnek, hogy az eddigi, fotóalapú művek más ágaknak, szövegeknek, kottáknak, filmkockáknak adják át helyüket. Hegedűs 2 László művészetében meghatározó a nyelvfilozófiai érdeklődése, a kép és a nyelv bonyolult kapcsolatának vizsgálata. A kiállításon fontos darabja ennek nagyméretű, szinte egy egész falat betöltő installációja, kiegészülve „testet öltött” betűkkel, egy labdát tartó kislány műanyag szobrával és egy preperált madárral.
A kiállítótér apszisában Fritz Lang Metropolis című filmjéből egy női arc változó ritmusú, végtelenített pillantásaival találhatta szembe magát a látogató, miközben a körbe-körbe járó, csak másodpercmutatós óra számlapján olvasható „HOGY MÚLIK AZ IDŐ” mondat volt hallható Esterházy Péter végtelenített monológjaként. Belépve a félköríves fallal lezárt térbe, egy Ottlik Géza Iskola a határon című regényéből vett idézet installációja szerepelt az innenső falon, angol és magyar nyelven: „MINÉL JOBBAN RITKULNAK A SZAVAK, ANNÁL JOBBAN SŰRŰSÖDIK AZ IGAZSÁG; S A VÉGSŐ LÉNYEG A HALLGATÁS TÁJÁN VAN, CSAK ABBA FÉR BELE.” Ez a mondat felveti az élet verbális világának valóságtartalmát. Lehet-e továbblépés innen? A Bartók-kottákról készült nagyméretű másolatok „vonalkódjainak” világa a tiszta zeneiség felé mutatta az irányt. Kotta és elhangzó zene viszonya emlékeztet a szöveg és kép viszonyára. Hegedűs 2 László kiállítása az Ottlik-idézet csendjéről szólt, vagy még inkább a szavak utáni „csend” zenéjének vizualitásáról beszélt.
Tasnády S. Attila