Serényi Árpád, Zalaegerszeg fotográfusa

A Serényi Árpádról kialakult képünket főként a korabeli sajtó tudósítóinak sokszor talán túlzó, elfogult írásai formálták, de segített bennünket a több száz darabos, napjainkban is gyarapodó fotó- és képeslap gyűjtemény ismerete, melyet a Göcseji Múzeum s más közgyűjtemények őriznek.1

Serényi Árpád egész élete, munkássága összefonódott azzal a kisvárosi társadalommal, amelyben élt. Különösen jó barátságot ápolt Czobor Mátyás2 polgármesterrel, akinek köszönhetően számos megrendelést, lehetőséget kapott. Sok fotója, képeslapja az ő hagyatékából került a múzeumba, de ugyancsak tisztelte őt Fára József, a levéltár tudós igazgatója.3 Munkáit rendszeresen küldte külföldi kiállításokra. Fájlalta, hogy idegenben több elismerést kapott, mint a hazájában. Fára József 1935-ben megjelent, méltató írásában számolt be arról, hogy a National Geographic is igény tart Serényi művészi fotográfiáira.4 De az ő jegyzeteiből ismert, hogy a La Revue Moderne Illustrée des Arts et de la Vie 1930. május 15-i számában közölte Serényi három felvételét és külön cikket szentelt neki, és 1931. november 15-én szintén közölte négy képét. C. de Cordis La photographie artistique című, a művészi fényképezéssel foglalkozó cikkében megállapította: Serényi a művészetig vitte a fotografálást. A The American Annual of Photography 1934-ben közölte és ismertette az Aratás című képét.
A Zalamegyei Ujság tudósítója 1937-ben azt írta, hogy Serényi Árpád világhírességre emelkedett, s nemcsak Zalaegerszeg, hanem az egész nemzet büszke lehet rá.5 Azonban a fényképészeti szakkönyvek nem tartják őt számon, nemzeti fotógyűjtemények sem őrzik műveit. Ennek okát több tényezőben kereshetjük, olyanokban, mint vidéki léte, ebből fakadó, kissé megkésett látásmódja, korai halála, hagyatékának szétszóródása.
Zalaegerszeg az erkölcsi elismerés mellett a tisztes megélhetési lehetőségét is nyújtotta Serényi Árpádnak. Keresetének fő forrását természetesen a műteremben készített fotók, az alkalmi fényképezések jelentették. Ma is sok család őrzi felvételeit, az 1980-as években még sokan emlékeztek rá szeretettel. Rossz minőségű kópiák is kerültek hozzánk, gyűrött, szakadozott, fakult, ezüstkiválásos példányok, melyeket mégis megőriztünk a rajtuk látható pótolhatatlan látvány, pillanat miatt. Fotóinak anyaga celloidin, matt celloidin, nagyobbrészt zselatin ezüst, szívesen alkalmazta a selyemrasztert, valamint a brómolajnyomást, ragaszkodott a festői, lágy tónusokhoz.6
Serényi Árpád 1897-ben született a Vas megyei Hegyfaluban Scherer Alajos állomás-elöljáró és Rasztovics Margit gyermekeként.7 Középiskolába Szombathelyen és Zsombolyán járt, szakmáját Knébel Jenő fényképésznél sajátította el Szombathelyen 1912 szeptembere és 1914 júliusa között. Tanulmányaiban ekkorra már megözvegyült édesanyja segítette. A jó minősítéssel felszabadult fiatalember rögtön katona lett, a 83. gyalogezred kötelékében Bukovinában és Galíciában teljesített szolgálatot. Sebesülten orosz hadifogságba esett, csak 1918 februárjában került haza, hallása megromlott, jobb keze szinte használhatatlanná vált. Ez különösen súlyosan érintette, de megtanult bal kézzel retusálni. Leszerelése után Szombathelyen, Sopronban, Budapesten talált munkát. Szombathelyen iparengedélyét is kiváltotta, de 1920 júniusában üzletének beszüntetése miatt törölték az iparlajstromból.8
Ezt követően érkezett özvegy Saly Viktorné hívására Zalaegerszegre, akinél először segédként, majd társtulajdonosként dolgozott.9 Az özvegy 1917-ben elhunyt férje, Saly Viktor fényképész szintén Knébel Jenő tanítványa volt. 1902-ben telepedett le a zalai megyeszékhelyen, ahol hamarosan korszerű, üvegfedeles műtermet nyitott.10 Ő is a harctérre került, ahonnan halálos betegen tért haza. Felesége egyedül maradt három kisleánnyal. Mivel ő is értett a mesterség bizonyos fogásaihoz, özvegyi jogon folytatta a fényképészetet, de szüksége volt segédre.11
Serényi Árpád könnyen beilleszkedett a városba, kortárs fiatalokkal barátkozott. 1922-ben feleségül vette Léránt Margitot, egy zalaegerszegi iparos leányát.12 Léránt Margit nagyapjának, Léránt István börtönőrnek tíz gyermeke volt, akik valamennyien elismert tagjai lettek a kisvárosi társadalomnak. E szerető, nagy család védőernyőt vont a gyermektelen házaspár köré, egyben kiszélesítette ismeretségük körét. Serényiék később kedvelt vendégei lettek a városi elitnek is.13
Néhány évig nagy egyetértésben működött munkaadójával, az Országos Falu Szövetség 1925-ben rendezett zalaegerszegi kiállításán még Saly és Serényi jelzésű képekkel nyertek díjat.14  1926 októberében azonban önállósította magát, megnyitotta "teljesen modern és a legkényesebb ízlést is kielégítő" műtermét. Helyiséget bérelt az akkoriban felépült Batthyány utcai emeletes házban, a Szalay és Dankovits bútorüzem épületében.15 Salyné és leányai sohasem tudták megbocsátani egykori alkalmazottjuk hűtlenségét, főként azt, hogy ugyanabban az utcában, de a városközponthoz közelebb nyitott üzletet. Az idő múlásával azonban Serényi egyre elismertebb lett, kialakította stabil megrendelői körét, melybe a város felsőbb rétegei, értelmiségiek, a módosabb iparosok, kereskedők tartoztak.
Zalaegerszeg megyeszékhely, ahol tisztviselők éltek, mellettük kisiparosok, kereskedők, földművesek jelentették a város lakosságát. Tipikus kisváros volt, néhány barokk középülettel, a város déli határán hatalmas, neoromán vasútállomással, a városközpontban az Arany Bárány nevű, eklektikus, kétemeletes szállodával. 1924-ben felépült a korábban tervezett, későszecessziós Postapalota, új vágóhíd, iskolák, egyházi épületek magasodtak a városban, virágos terek, sétányok tették hangulatossá a meglehetősen előnytelen közlekedés-földrajzi helyzetben lévő várost, ahol nyaranta a Zala folyó mellett működő strand és a környező dombok szőlői, gyümölcsösei adtak enyhet a városlakóknak.
1924-ben már hat fényképész dolgozott itt,16 egy 1938-as ipartestületi meghívón Antal József, Bendli István, Merkler Ferenc, Serényi Árpád, özv. Saly Viktorné, Vajda D. nevét olvashatjuk.17
Közülük Serényi Árpád lett a legnépszerűbb. A szakmája elkötelezett híveként folyamatosan fejlesztette tudását, szaklapokat járatott, többek között a Magyar Fotográfiát. Többször jelentkezett levelezési rovatában, 1926-ban mutatta be találmányát, a modellforgatót.18 Ő volt az egyetlen hivatásos fényképész, aki rendszeresen kimozdult a műteremből, megörökítette a városi eseményeket, az ünnepek mozzanatait. 1927-ben Karlovits Ferenc amatőrfényképész és Vajda fényképész társaságában mutatta be képeit a vármegyeházán rendezett Műkiállításon.19 Ezt követően képeinek témái egyre gazdagabbakká váltak: nagy esküvők, betlehemező cserkészek, a város jeles eseményei, zászlóavatások, vendégfogadások, Teleki Béla főispáni avatása és leányainak tánca a pölöskei kastély parkjában.
Népszerűségét az is növelte, hogy részt vett a város társadalmi életében is – tagja volt az Ipartestületnek, az Iparos Körnek, a Katolikus Legényegyletnek és a Sportegyletnek is.20
1926–27-ben Zalaegerszeg egyik legnagyobb eseménye a ferences templom és kolostor építése volt. Szervezése Pehm (Mindszenty) József nevéhez fűződik, aki híveit komoly adakozásra buzdította, hogy felépülhessen a város új temploma. A neobarokk épületegyüttest dr. Kotsis Iván műegyetemi tanár tervezte. A templom felszentelésére 1927. szeptember 25-én került sor. Ezt követően Serényi elegáns kiállítású albumot szerkesztett 46 fényképpel.21 Megörökítette az ünnepséget, a jeles személyiségeket – Bődy Zoltán alispánt, Pehm József apátplébánost, az építkezés nagylelkű támogatóját, gr. Batthyány Pálné zalacsányi földbirtokost, P. Deák Szulpic első gvárdiánt, Czobor Mátyás polgármestert –, a Templomépítő Bizottságot, valamint a város mutatósabb tereit, jelentősebb középületeit. Az albumhoz Czobor Mátyás és Pehm József néhány soros bevezetőt írt. A képeskönyv bevételének 10 százalékát a templomnak ajánlotta fel. Pehm József  apátplébános az albumot elküldte Zita királynénak, aki ezért köszönetet mondott neki.22 (A IV. Károly király emléktemplom szószéke Zita ajándékaként került Zalaegerszegre.)
A magyar fényképészekhez hasonlóan Serényi is szívesen küldte hazai és külföldi tárlatokra műveit.23 A Magyar Fotográfia kritikusa 1929-ben beszámolt a Göteborgban rendezett nemzetközi fényképkiállításról, ahol a magyarok képeiből a zsűri 21 darabot fogadott el és állított ki, köztük a budapesti Boronkay Kálmánét, Pécsi Józsefét, a debreceni Gissner Gyuláét, valamint Serényiét. "Ebből a névsorból kitűnik, hogy a vidék is szépen fejlődik és eléri azt a nívót, amelyet a főváros reprezentál" – írta a tudósító.24 Serényi a kiállításon a helyi sajtó szerint "két gyönyörű brómolaj nyomású" képpel vett részt. "Az egyik kép egy zalai malomrészlet, a másik pedig egy zalaegerszegi városrészletet (teknőárus cigányok a főtéren) ábrázol."25
Egy másik helyi sajtóorgánum is nagy megelégedéssel számolt be a mester külföldi kitüntetéséről és "merész" újításáról. "Ezentúl nevezetesebb ünnepélyeken és sportversenyeken Serényi fotónkat már mozigéppel látjuk majd, s alkalomadtán a helyi moziban nézhetjük magunkat." Mozireklám és sok gyermekportré is készült a felvevő segítségével. "Serényi újításaihoz gratulálunk. Nagy jövőt jósolunk néki annyiból is inkább, mert külföldön már minden nagy fényképész mozifelvevővel dolgozik. Tehát városunk megint egy új dologgal előzte meg a többi hozzánk hasonló városokat."26 Kérdéses, a tudósító mennyire volt tájékozott a korabeli fotós életben. Ettől függetlenül a pénzgondokkal küzdő, a lakosainak szerény megélhetési lehetőségeket kínáló városnak nagy szüksége volt az ilyesféle, önbizalomnövelő hírekre.
1931-ben jelent meg Pesthy Pál tanár, újságíró Zalaegerszeg múltja és jelene című városismertető kötete. Illusztrációinak egy részét Serényi készítette, a többit az Alsólendváról ideszármazott, titokzatos életű, ám kiválóan fényképező Schrantz Ede műszerész. A szerző külön méltatja a kötetben Serényi mestert, aki hamarosan új, jelentős megbízást kapott.27 A városi és a megyei vezetés ekkoriban új idegenforgalmi tervet dolgozott ki: ha az elfeledettnek tartott Göcsejt (ekkoriban építettek itt utakat, s kapcsolták be az autóbusz-közlekedésbe is) megismertetik az ország lakosságával, s idecsalogatják őket, akkor turistaútjaikon Zalaegerszeget is felkeresik majd. A Zala vármegyei törvényhatósági Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága felkérte Serényi Árpádot: készítsen felvételeket Göcsejről és Zalaegerszegről, segítve ezzel a megye nyugati vidékének propagandáját. 1932. július 22-én Fára József főlevéltárnok, Bődy Zoltán vármegyei aljegyző, Lillik Béla népművelési titkár autóval bejárták Göcsej egyharmad részét, s mintegy 70 felvételt készítettek különböző "néprajzi tárgyakról és tájszépségekről."28 A következő évre sikerült elkészíteni egy diapozitívokból álló sorozatot is, melyet 1933. szeptember 30-án az Edison moziban vetítettek le a bizottság tagjainak, Fára József levéltáros összekötő szövegével kísérve.29 A diákat 1934 elejétől különböző helyszíneken mutatták be. A fővárosban a Magyar Mérnök és Építészegylet építészeti és geodéziai szakosztályának kérésére tartottak előadást.30 A göcseji képsorozatból 1934-ben művészi képeslapokat is kiadott a bizottság, hátlapjukon kis térképekkel és felirattal.31
1934 júniusában Zalaegerszegen repülőnapot rendeztek. Serényi, kihasználva az alkalmat, felszállt az egyik géppel és fényképezett. Próbálkozásának eredményét így méltatták: "A városról készített légi felvételei tökéletesek. Pontosan fel lehet ismerni [...] a képeken a város minden részét. Több felvétele annyira ügyes beállítású, hogy rajtuk Zalaegerszeg valóságos nagy városnak hat."32
Legújabb felvételeit Keszthely ünnepi hetén mutathatta be 1934 szeptemberében. A hét a keszthelyi nyári egyetem és a balatoni képzőművész, fénykép és tervkiállítás megnyitásával kezdődött a Balatoni Múzeum épületében. A kiállításnak 89 résztvevője volt.33 Mesterünk 36 fotót küldött a tárlatra, köztük a téli halászatot, a balatoni várakat, Göcsejt és Zalaegerszeget megörökítő képeit.34
Nevének említésére hamarosan ismét alkalom adódott. Fára Józsefet kérték fel a Részletes Magyar Útikalauzok sorozat 1934-ben megjelenő, Balaton és környéke című kötetének Zalaegerszeget és vidékét bemutató fejezetének megírására. A kor fellendülő turizmusát segítő könyvből az olvasók megismerhették "Göcsej egész történetét, néprajzi, közlekedési viszonyait, építkezését, minden szépségét."35 Szerepel benne Serényi három reprodukciója régi egerszegi ábrázolásokról, valamint az illusztrátor, Fayl Frigyes rajzai is az akkor már ismert Serényi-képek alapján készültek.
A kiadvány megjelenését követő évben, 1935-ben rendezték meg a Göcseji hetet. Az 1928-ban megyei jogú várossá lett Zalaegerszeg ekkor ünnepelte rendezett tanácsú várossá válásának 50. évfordulóját is. A szervezők (a város és a megye vezetői egyaránt) azt remélték ettől a nagyszabású eseménytől, hogy fellendíti a tájegység és a megyeszékhely ismertségét, ezzel idegenforgalmát. Különböző kiállításokat rendeztek, sok vendéget hívtak és vártak, s ez alkalommal próbálták életre kelteni, bemutatni Göcsej népszokásait és népviseletét.36 Ehhez kapcsolódott a régi egerszegi szokás, a húsvéti határjárás felelevenítése is. Erről az eseményről Serényi fotókat, filmet is készített.37
Az 1936-os év ismét hozott külföldi sikert. A párizsi magyar katolikus misszió dr. Kozma Ferenc kezdeményezésére szeretetvásárt és iparművészeti kiállítást szervezett a párizsi Magyar Házban.38 A bemutatón Serényi Árpád képei mellett a zalai cserkészek faragványai is szerepeltek. "Minden hozzáértő őszinte elismeréssel adózott Serényi Árpádnak a nyolc világkiállításon sikert aratott és számos díjat nyert fényképeinek és művészi brómolajnyomatainak, melyek közül a Nyár című képe a »L'Illustration«-ban is megjelent."
Gyermeke nem lévén, szívesen foglalkozott fiatalokkal. 1927 és 1940 között nyolc tanoncot foglalkoztatott.39 Az iparos ifjakat tömörítő 80. Csány László cserkészcsapat tisztjeként rendszeresen vezetett foglalkozásokat. Az 1933-as gödöllői nemzetközi dzsemborin több mint 2000 felvételt készített.40 1937-ben bábcsoportot szervezett a gyerekekkel, a bábokat és a paravánt a cserkészek készítették. A darabokat kisiskolásoknak és cserkészeknek mutatták be nagy sikerrel.41 Eszperantóul is megtanult, szinte a világ minden táján voltak levelezőpartnerei, akikkel bélyegeket cserélt, ajándékba zalai tájképeit küldte el. Szerényen élt, vagyont nem gyűjtött, minden felesleges pénzét a fényképeire, a hobbiként űzött hivatására költötte.
1941-ben az első világháborúban szerzett betegség végzett vele. Pedig mindent megpróbált, szerette az életet, levélben kereste fel a közeli Bucsuszentlászlón a gyógyító hírében álló szerzetest.42 Sírja a Göcseji úti temető keleti falánál található, városi védelem alatt áll.
A Serényi Árpád halála után megjelent méltató sorok a fotóművészet jeles alakjaként és a munkásemberek követésre méltó példaképeként emlékeztek meg róla.43 Zalaegerszeg két világháború közötti arculatát, lakóinak arcmását részben az ő fényképeiről ismerjük, fotói ma is kiadványok, kiállítások nélkülözhetetlen szereplői, a Göcseji Múzeum becses darabjai.

Megyeri Anna

Jegyzetek
1 Sopronban kerültek elő fényképei egy romos házból, dr. Borsos Árpád rendezett kiállítást ezekből 2014-ben. Ő a tulajdonosa a kiállításokon kapott okleveleinek is. Ugyancsak számos fotóját őrzi a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (P 2259, Fára József levéltáros hagyatéka, benne kéziratos feljegyzés Serényi kiállítási díjairól, a róla megjelent tudósításokról).
2 Czobor Mátyás polgármester 1918. június 1. – 1936. július 18. között.
3 Fára 1917 és 1939 között töltötte be ezt a posztot. Serényivel közös munkájáról lásd: Megyeri Anna: Egy kisvárosi fényképész, Serényi Árpád (1897 – 1941). In: Zalai Gyűjtemény, 31. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg, 1990. 351–372., valamint Béres Katalin: Fára József közművelődési és idegenforgalmi tevékenysége. In: Fára József főlevéltárnok emlékezete. Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei levéltára Zalaegerszeg 2012. 27–44.
4 Zalamegyei Ujság (tovább ZMU) 1935. január 6., 2.
5 ZMU 1937. augusztus 11., 21.
6 A képek technikájának meghatározását a Nemzeti Múzeum fotórestaurátorainak, Sor Zitának és Ormos Józsefnek köszönöm.
7 Vámoscsaládi rk. plébánia, kereszteltek anyakönyve 1897. 6. kötet, 41. szám. 230
8 Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára, Szombathelyi Iparlajstrom 1913–1926. V.173.g.60.
9 Békássy Jenő: Zalavármegye feltámadása Trianon után. Zalai fejek. Budapest, Hungaria, 1930. 185.
10 Magyar Paizs, 1911. március 2., 5. Saly Viktor hirdetése.
11 Megyeri Anna: Gyűjtőnapló, interjú a Saly nővérekkel. Göcseji Múzeum Adattára
1301/1988.
12 Békássy 1930. 185.
13 2014 nyarán kerültünk kapcsolatba a Léránth család leszármazottaival.
14 ZMU 1925. szeptember.8., 2.
15 ZMU 1926. október 16., 3. Hirdetés. A kitűnő anyagból emelt, stabil épületet a háború után szükséglakásnak használták, majd 2013-ban lebontották.
16 Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági cimtára, Budapest, 1924., 1507. Antal József, Serényi Árpád, özv. Saly Viktorné, Merkler Ferenc, Vajda D., Vajda Izidor.
17 ZML V. 1607d. Kiemelt tárgyi csomók
18 Magyar Fotográfia 1925. szeptember 5., 11.
19 ZMU 1927. december 31., 3.
20 A magyar ipar almanachja, Budapest, 1929. 493.
21 Zalaegerszeg rt. város 1927. Fényképalbum a Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményében.
22 ZMU 1930. október 4.2.
23 Serényi Árpád kiállításainak bizonyára nem teljes listája a Zalamegyei Ujság hírei, Szilágyi Gábor: A fotóművészeti kiállítások szakrepertóriuma 1890–1945. Kézirat, Budapest 1978., valamint dr. Borsos Árpád PhD által nagylelkűen rendelkezésünkre bocsátott oklevelek, diplomák adatainak felhasználásával készült. 1925: Országos Falu Szövetség kiállítása, Zalaegerszeg, ezüstérem. 1927: Műkiállítás a vármegyeházán, Zalaegerszeg. 1928: III. Országos Kézművesipari Tárlat, Budapest, bronzérem. 1928: Szombathelyi Ipari Kiállítás; 1929: Kaposvári Országos Kiállítás, nagy ezüstérem. 1930: Nemzetközi fényképkiállítás, Svédország, Göteborg; Országos Kiállítás, Orosháza, aranyérem; Norvégia, Trondhjem (ma Trondheim), II. Nemzetközi Fényképkiállítás, három képpel szerepelt; Párizs, 25. Nemzetközi Szalon, egy képpel szerepelt; Zaragosa, Salon Internacional, Diploma de Cooperacion. 1931: 26. Nemzetközi Szalon Párizs. 1932: Milánó, Nemzetközi Fényképkiállítás, diploma; Róma, Nemzetközi Kiállítás, díszoklevél; Antwerpen, Internationaal Fotosalon – az Aratás című képpel; IV. Országos Kézművesipari Tárlat. 1933: Zalaegerszeg; Tűzoltó ünnepség. 1934: Keszthely, Balatoni Múzeum; Tokió, Nemzetközi Fotószalon,, – oklevél az Aratás című képért. 1935: Zalaegerszeg, Göcseji Hét. 1936: Zalaegerszeg, Göcseji Hét; Párizs, Nemzetközi Szalon; Budapest,, IV. Nemzetközi Művészi Fényképkiállítás – Jön a rozson át című képpel; A Magyar Cserkészszövetség IV. Országos Művészi Fényképkiállítása – A tél című képpel. 1937: Budapest, Iparcsarnok, Kézművesipari Kiállítás. 1939: Prima Mostra Internazionale della Fotografia Aeronautica, emlékplakett; Róma, diploma.
24 MF 1929. november 5., l5.
25 ZMU 1929. november.8., 3. Ezt a fotóját nem ismerjük.
26 Zalai Élet, 1929. december 23., 6.
27 Pesthy Pál: Zalaegerszeg múltja és jelene. Képekkel és a város térképével ellátott útmutató. Kakas Ágoston könyvnyomdája, Zalaegerszeg 1931.
28 ZMU 1932. július 29., 2.
29 Fára József: Göcsej földje, népe és népművészete: ismeretterjesztő előadás vetített képekkel. Zala vármegye törvényhatósági Iskolánkívüli Népművelési Bizottságának tulajdona. Kézirat. 21.
30 ZMU 1934.február14., 3.
31 Zalavármegyei Hivatalos Lap 1935. 36.
32 ZMU 1934. június 27., 1.
33 ZMU 1934. augusztus 3., 2.
34 ZMU 1934. július 31., 2.
35 Fára József: Zalaegerszeg és Göcsej részletes kalauza. Turistaság és Alpinizmus kiadása. Részletes helyi kalauzok 20. Budapest, 1934., ZMU 1934. augusztus 9., 1.
36 ZMU 1935. július l0., 2.
37 ZMU 1934. április 1., 8. a határjárásról lásd: Marx Mária: Húsvéti határjárás Zalaegerszegen. In: Zalai Múzeum 10. Közlemények Zala megye múzeumaiból. Szerk. Frankovics Tibor. Zalaegerszeg, 2001. 239–245.
38 ZMU 1936. május 21., 2
39 Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára (tovább ZML) IX. 208. Zalaegerszegi ipartestület, 1930-1942. évi mester szerinti tanoncnyilvántartás 2. köt. 6.
40 2009-ben egy padlásról került elő egy gyűrődött, koszos tabló mintegy 50 fotóval.
41 ZMU 1937. május 22., 2.
42 A levélre Csomor Erzsébet levéltáros hívta fel a figyelmemet.
43 ZMU. 1941. május 1., 1.