Szöllősy Kálmán Budapestje

Szöllősy Kálmánról nem állíthatjuk azt, hogy elfeledte volna a magyar fotográfiai közélet, és újbóli felfedezésre szorulna, de az igaz, hogy az utóbbi években ritkábban esik róla szó. Korábban, a 20. század végén még több kiállításon is szerepeltek fényképei, illetve több cikk is foglalkozott a munkásságával. Leginkább 1987-ben került reflektorfénybe, amikor születésének 100. évfordulója alkalmából kiállítással emlékezett meg róla a Budapesti Fotóklub, és e tárlat híre megjelent az ország összes fontosabb sajtótermékében.

Mivel a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára meglehetősen sok felvételt őriz Szöllősy Kálmántól, ezért szeretnék most egy kisebb összeállítást a Fotóművészet olvasói elé letenni. Ez a válogatás szigorúan szubjektíven készült, a számomra legkedvesebb fényképeit gyűjtöttem egybe. Ezek a két világháború közti budapesti életet, a város hangulatát örökítették meg. Persze nem kell elfeledkezni arról, hogy Szöllősy is fényképezett vidéken – sőt Vadas Ernő és Balogh Rudolf mellett a magyaros stílus jelentős alakjaként tartjuk számon –, külföldön is, majd 1938–
1940-ben a Magyarországhoz visszacsatolt területeken, és azt is tudjuk, hogy a háború utáni romos Budapestet vitathatatlan képi erejű, mondhatni ikonikussá vált képeken örökítette meg. De ez a mostani válogatás csak arra vállalkozik, hogy az 1930-as évekbeli budapesti felvételei közül egy csokorra valót bemutat. S bár Szöllősy aktfényképeiről is ismert, e fotóit sem válogattam, mert az életmű ilyen tematikájú darabjai nem kerültek gyűjteményünkbe. Szöllősy teljes életművét talán majd később elkészíti a fotótörténet-kutatás; most munkásságának csak egy szeletébe pillantunk bele. Továbbra is érvényben marad az a megállapítás, amit Chochol Károly fogalmazott meg vele kapcsolatban a Nők Lapja hasábjain 1987. október 10-én, a születése évfordulójáról megemlékező írásában. Ő akkor azt írta, hogy a 100. évforduló apropóján Szöllősy Kálmán munkáiból megrendezett kiállítás csupán törlesztés adósságaink tengerében. Most egy újabb tizednyit törlesztünk ez adósságból, de életművének komolyabb feltárása és bemutatása még várat magára. Bárki is lesz az, aki elvégzi majd ezt a munkát, szerencsésnek tarthatja magát, mert Szöllősy Kálmánról, fényképeit látva, bizton kijelenthetjük, hogy őt is azok közé a nagy fényképészek – Vadas Ernő, Balogh Rudolf, Kinszky Imre, Escher Károly és a többiek – közé kell sorolnunk, akik főként a két világháború közti években alkották meg életművüket.
A képek kiválasztásánál az előbb felsorolt tematikus behatároláson kívül még ahhoz a szemponthoz tartottam magam, hogy azok közül a munkái közül válogattam, melyek 2000 után kerültek közgyűjteménybe, a MNM Történeti Fényképtárába, tehát remélhetőleg azok számára is újdonságot jelentenek, akik korábban már ismerték a fotográfus több felvételét.
Ezeken a fényképein megelevenedik a harmincas évek Budapestje, mely az első világháború következményein már túllépett, a második nagy háború pedig még nem érintette meg. Néhány év, amikor a város lakói az európai szintű nagyváros kényelmes életét élhették. Láthatjuk a napfényes vagy ködös, esős utcákon sétáló embereket, a parkokban gyerekeket levegőztető anyákat és dadákat, a modern nagyváros autóforgalmát, más képeken a téli város havas hangulatát. A fény és árnyék játéka teszi teljesebbé a képek által megfogalmazott érzéseket. Számos fotón a nevezetes Arizona mulató műsorából kapunk ízelítőt.
Szöllősy Kálmán 1887-ben Pécsett született, és 1976-ban Budapesten halt meg. Hosszú életének első felében különböző hivatalokban dolgozott, és csak munkája mellett fényképezett amatőrként, 1906-tól kezdődően. 1929-től kezdte szerepeltetni fényképeit nemzetközi és hazai kiállításokon, s nem egy érmet, oklevelet magáénak tudhat e bemutatókon megjelent művei elismeréseként. 1932-ben – miután az addigi munkalehetőségeit sorra elveszítette – váltotta ki az iparengedélyt mint fényképész, és ettől fogva a fotózás már nemcsak a szenvedélye volt, hanem hivatásává is vált. Érdemes kiemelni, hogy ő szervezte meg az ILL-PHO elnevezésű fotóügynökséget, amely körülbelül egy évtizeden át küldte a magyar alkotók munkáit külföldi kiállításokra, illetve képes újságokba. Saját fényképei közül is számos példányon ott az ILL-PHO bélyegzője.
Fényképeit a kifogástalan beállítás és kidolgozás jellemzi; tökéletesen elkapta a megőrzésre érdemes múló pillanatokat. A harmincas évek városképeinél előszeretettel használt lágyító előtétet vagy lágyrajzolatú objektívet. Technikai tudása magas színvonalának és kitűnő fényképészi látásának köszönhetően, a két világháború közti Budapest egy élhető, színes világú, emberméretű városként őrződött meg a képeken.
Az itt közölt fotóinak a gyűjteményünkben őrzött eredetije mind zselatinos ezüst papírra készült vintázsfelvétel, a képek méretét a képaláírásokban feltüntettem.

Baji Etelka