A SZEMÉLYAZONOSÍTÁSHOZ HASZNÁLT ELSŐ "RABOSÍTÓ KÉPEK"

A rabosító fotókról elsőként a philadelphiai Public Ledger napilap 1841. november 30-i számában történt említés. A cikk szerint: sok gyanús személy vagy bűnös van őrizetben Franciaországban, ezért azonnal lefényképezik az illetőt, és a dagerrotípiákat szekrényben helyezik el jövőbeni referenciaként.
A máig fennmaradt, bűnözőket ábrázoló, legrégibb dagerrotípiákat (4 darabot) a brüsszeli rendőrségen készítették, 1843 elején. A képek hátoldalán felirat figyelmezteti a nézőt, hogy a kép fordított. Ez azt jelenti, hogy bár a képmás precíz volt, ha például a tolvaj hajának választéka a fej bal oldalán volt, akkor azt a dagerrotípia a fej jobb oldalán mutatta.
Az általam felkutatott legrégebbi fényképet Stenzl 1858-ban készítette a kufsteini várbörtönben Rózsa Sándorról (Szeged, 1813. július 16. – Szamosújvár, 1878. november 22.). A híres betyárt az 1848-as szabadságharcban való részvételéért hosszú ideig körözték. Szokatlanul magas vérdíjat, 10 000 forintot tűztek ki a fejére. Végül 1857-ben egy besúgónak köszönhetően elfogták. 1859-ben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
A fényképek hátoldalán pennával írt jegyzeteket, leírást is találunk a fotón szereplő személyekről, illetve az általuk elkövetett bűncselekményekről. Néhány kép hátán zöld színű kereszt látható. Ez azt jelenti, hogy az illetőt kivégezték. Az, hogy a képek a korra jellemző „vizitkártya” minőségben készültek, annak is köszönhető, hogy a rendőrség által lefényképezendő személyeket elkísérték a fotográfusok műtermébe, és ott készíttették el a felvételt, illetve a felvételeket. A fotográfusok gyakran alkalmaztak tükröt is, hogy egy képen legyen a személyről készült portré szemből és oldalról. Ez megtévesztő is lehetett, ha például az arc egyik oldalán vagy a fülön elváltozás volt, akkor a tükörkép azt ellentétes oldalúnak ábrázolta. A rabosító fényképek készítésével Bogdán Melinda bővebben is foglalkozik a témát körüljáró cikkében.(http://bfl.archivportal.hu/id-691-bogdan_melinda_rabosito_fenykep.html)
Mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fényképgyűjteményében található fotón láthatjuk (75. oldal), a műterembe kísérettel érkezik a „rabosítandó” férfi. Olyan székre ültetik, amely a megfelelő expozíciós időhöz szükséges mozdulatlanságot biztosítja. A legtöbb esetben a szék a talpán elfordítható, így újabb beállítás nélkül elkészíthető a profil kép is. Később a rendőrség kifejlesztett egy saját céljainak megfelelő berendezést, ahol a személyt olyan székre ültették, melynek hátul volt egy fém fejtámasza is, így biztosították, hogy a fényképezendő személy a kép készítése közben ne mozduljon el. Később egy kar meghúzásával a fényképész a gép mellől tudta a személyt forgatni.
Urbán Tamás

(Részlet Urbán Tamásnak a magyar rendőrség képes történetét feldolgozó, az NKA által támogatott munkájából.)