FOTOGRÁFIÁK VIDÉKI GYŰJTEMÉNYEKBEN – 3. RÉSZ

Békés és Tolna megyében országos jelentőségű fotóanyagokat is őriznek, bár természetesen a helyi érdekű kollekciók gyűjtése az elsődleges. A békéscsabai megyei múzeumban Munkácsy Mihály fotográfiái, a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumban pedig a fotótörténeti ritkaságok száma figyelemre méltó. A szarvasi múzeumban kivételesen gazdag fotóhagyaték található a helyi műtermekből. Izgalmas a bonyhádi Völgységi Múzeumban a helyi németség történetének egyik súlyos fejezetét dokumentáló kollekció, Felden Albert fényképészmester hagyatéka. A levéltárakat is érdemes fölkeresnie annak, aki a történeti fotográfia iránt érdeklődik. A tolnait leginkább a Perczel család fotógyűjteménye, a békésit az első világháborús albumok miatt. Ezúttal elsősorban azokat a helyeket veszem számba, ahol személyesen is tájékozódhattam.

Bár a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum és Szárazmalom1 nem a legnagyobb gyűjteménye a megyének, fotótörténeti szempontból mégis érdekes hely. A fényképtár a néprajzi raktár része; a kezelője is ugyanaz a személy, néprajzos végzettségű munkatárs. A tekintélyesnek látszó kollekció csekély részét tárták eddig fel, pusztán egy-két százalékát vették nyilvántartásba – ez nem is csoda, hiszen a gyűjteményért felelős munkatársnak hetente legföljebb fél vagy egy napja jut a fényképekre. A negatívokat, kópiákat és diákat a néprajzi gyűjtemény részeként tartják nyilván, ami különösen a helyi fényképész mesterektől származó, nagyjából 20 ezernyi üvegnegatív esetében nem igazán indokolt. Emellett körülbelül 600, diáról készült papírképet és néhány tucat diát őriznek. Ezek egy százaléka 1880 előtti, öt százaléka 1880 és az első világháború közötti időkből származik, ugyanennyi a két háború közötti anyag is, a fennmaradó hányad pedig a háború után készült.
Szarvason – ahogyan másutt is – a helytörténeti és néprajzi szempontból használható fotódokumentációt tartották igazi értéknek az elmúlt évtizedekben. A fénykép saját jogon nem nagyon jött szóba muzeális kincsként. 2010-ben rendeztek egy kiállítást az egyik legjelentékenyebb helyi mester, Matók Sándor műveiből, de a válogatásban akkor is főként helytörténeti szempontokat tartottak szem előtt. Elsősorban a viselettörténeti, a gazdálkodáshoz kapcsolódó és Szarvas épített örökségét dokumentáló képek digitális feldolgozása kezdődött meg. Ezen kívül több ezernyi üvegnegatívot őriznek a két háború közötti időszakból. Ezek helyi fényképészek hagyatékából kerültek a múzeumba, s a megőrzött képek olyan mennyiségben állnak rendelkezésre, hogy a 20. századi vidéki fényképésziparosság történetének fontos fejezete rajzolódhatna ki a kollekcióból – ha volna lehetőség a kutatására, feldolgozására. Több fényképészről, így Roth Béláról (1873–1942) és Berger Margitról (? – 1944) is tudható, hogy nem élték túl a vész-korszakot. Az ő hagyatékuk mellett Gross Rózsi, Mihájlovits Honória és Matók Sándor (1907–1971) műveinek zömét is őrzik.2
Főként portrék vannak a gyűjteménynek ebben a részében, s ezek nyilván megrendelésre készültek. Roth Béla vagy Matók képei között viszont több, igazán igényesen elkészített képet is találni. Matók igyekezett a 20-as évek végétől a modernebb portréművészet stílusjegyeit is érvényesíteni. Szuperközelik, merészen megvágott kompozíciók, adott fénnyel világítás jellemzik a felvételei egy részét. A mesterek – nyilván saját gyönyörűségükre – kiruccantak más műfajokba is, igényes csendéleteket, illetve valószínűleg a családjuk életének érdekes eseményeit megörökítő riportfelvételeket is készítettek. Matók Sándor kivételével elég keveset tudni a zömmel zsidó származású szarvasi fényképészekről.
Mindezek mellett jó állapotban őriznek egy óriási, térképészeti célra használt kamerát, sértetlennek látszó objektívvel, több méteres mozgatható alappal, kézi másolót és retuspultot, illetve egy szépen restaurált, nagy méretű (kb. két és fél méter hosszú), fából készült, kézzel festett eredeti fényképész cégtáblát.3
Az anyag raktározási körülményei viszonylag jók. Bár többnyire fűtött helyiségben, de Dexion Salgó polcokon, döntően az eredeti (fotós)dobozokban állnak a nagyrészt 9×12-es üvegnegatívok.
A Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Munkácsy Mihály Múzeum4 legértékesebb darabjai az intézmény névadójának itt őrzött felvételei. A múzeum rendje szerint a festő tanulmányfotóit nem a fénykép-, hanem a művészeti tárban őrzik. Ezeket a fotográfiákat meglehetősen jól feldolgozták, a raktározási körülmények szinte ideálisak: fémszekrényekben, jórészt savmentes környezetben, igaz, nem temperált körülmények között. Ráadásul, Sz. Kürti Katalin publikációinak5 köszönhetően, viszonylag ismertek is.
Létezik ugyan önálló fotótár is az adattár részeként, de fényképek a múzeum egyéb gyűjteményeiben (művészeti tár, helytörténeti tár stb.) is megtalálhatók, nem kis mennyiségben. A fotótárban vegyes tematikájú képek kaptak helyet, amelyeket hosszú évtizedekig, mint dokumentációs segédanyagot őriztek. Az adattári képek föltárása leltárkönyvvel történt. A leltárkönyvből azonban jószerivel semmilyen konkrét, lényeges adat nem olvasható ki a tényleges gyűjteményt illetően.6 A csaknem százezres kollekció nagyjából harmada negatív, emellett majdnem hatvanezer pozitív kópiát és ötezer diát őriznek. Az első világháború előtti tételek száma csekély, a két háború közötti időből származik az anyag 5 százaléka, a többi 1950 utáni. Ám arra vonatkozóan, hogy van-e valamilyen jelentősebb hagyatéki, családi kollekció vagy egyéb nagyobb egység, a kutatások hiányában még semmilyen információ nincsen.7
A régi fotók szinte feltáratlan kincsesbányái a levéltárak. Ezekben az intézményekben az anyagok feltárása általában roppantul nehéz, mert a legtöbb helyen egyáltalán nincsen önálló fényképgyűjtemény, s a fotográfiák az iratanyagokkal együtt szunnyadnak. Ám a Békés Megyei Levéltárnak8 van fotótára (jelzete: XV. 9.), megyei vonatkozású helytörténeti tematikával. A kollekció elég jól feltárt és viszonylag szakszerűen őrzött anyag. Egy pályázatnak köszönhetően gyönyörűen rendezték (savmentes borítékokba és dobozokba, fémpolcokon) az egyik helyi amatőrtől, Halmos Béla gyulai mérnöktől származó, főleg az 1960-as és 1980-as évek között készült, több ezernyi, helyi témájú, fekete-fehér ezüst zselatin pozitív kópiából álló, főként a városrendezés előtti Gyuláról szóló kollekciót. Ezt az együttest tartják a fotóanyag egyik legfőbb értékének, mivel a dokumentációs-helytörténeti szempontok dominálnak a megítélésben itt is. Halmos szisztematikusan, építész szemmel dokumentálta a várost és környékét. A zömmel 9×12 cm-es és 13×18 cm-es képek jó állapotban vannak, datálva s ikonográfiailag is jól leírva. Halmos munkássága átfogó képet ad a modernizáció előtti alföldi mezővárosok képéről, jellegzetes épületeiről, utcáiról, tereiről, a középületek és magánházak típusairól.
Vannak a fotótárban múlt század eleji képek is. Kiváltképp az első világháború előtti közéleti eseményeket s városképeket lehet ezek között találni. De semmi közelebbit nem lehet tudni róluk. Ezen túl számos fondban találni még fotókat, de ezek felmérésére a jelenlegi körülmények között esély sincsen. Amíg valaki kutatni nem kezdi a témát, s nem derül ki, hogy az adott levéltári fondban fotó is van, addig az lappangó anyagnak számít. Viszont az egységes levéltári raktározási elveknek köszönhetően a fényképek elég jó eséllyel vészelik át az éveket.
Igazi különlegesség a három darab, I. világháborús fotóalbum, így tartják nyilván a békési levéltárosok is. Az egyik egészen egyedi, szinte a Monarchia teljes területéről szerepelnek benne csatajelenetek és háborús életképek, tájképek, városképek, portrék, s az album lapjait roppant igényesen, valószínűleg tanult festő által díszítették. Sajnos, ma még (vagy ma már) nem tudható, kinek a tulajdona volt az album, kik vannak a képeken, s főleg, ki a dekoratőr. Ettől függetlenül, a dekorálása és a fotók dokumentum-értéke, valamint viszonylagos teljessége miatt, további kutatásra volna érdemes.
A gyulai levéltár internetes oldalán egyébként fotógaléria található, részben eredeti fényképek digitalizált másolataival.9
Önálló fotógyűjteménye nincsen, de változatos anyagot őriz Orosházán a Szántó Kovács János Területi Múzeum10. Különösen érdekes az öt darab, szebb napokat látott, porladó album, amelyekben mintegy 200 darab 19. századi és múlt századfordulós fénykép (ferrotípiák, vizitkártyák, kabinet képek stb.), elsősorban portrék vannak neves mesterektől is, többek között Borsostól, Maitól, Kozmatától, Klösz-től, Plohntól. A fényképek a Monarchia területéről származnak, Bécstől Belgrádig, Pozsonytól Aradig. Körülbelül tucatnyi, 20. század eleji (1910-es évek végére datálnám), igényesen kidolgozott, nagy méretű (csaknem méteres), igazán szép kivitelű portréjuk is van helyi fényképészektől, javarészt Lampel Károlytól és Iliás Annától, értékes régi keretben, illetve a múlt század elején és közepén készült üvegnegatívok és pozitívok, teljességgel feldolgozatlanul. A fotók számát ötezer darabra becsülik. Őriznek még egypár hibátlan minőségű porcelánfotót is. A legfőbb baj, hogy a képegyüttes meghatározása, leírása nagyon hiányos. Legtöbbször még az sem tudható, kitől és hogyan kerültek az albumok és a régi fotográfiák a múzeumba.
Emellett, a korábbi múzeumigazgató jóvoltából, több száz darabos, főként néprajzi jellegű kollekciót őriznek a múlt század közepéről (zömmel az 1950-es, 60-as évekből). Jó ideig csakis ezt az anyagot tartották becsben dokumentumként, ebből már publikáltak is helytörténeti kiadványokban, s ez került be a leltárkönyvbe.11 Szinte kizárólag fekete-fehér zselatinos ezüst nagyítások, 13×18 cm-nél nem nagyobb méretben. Részben a volt igazgató, Nagy Gyula12 felvételei, részben vásárolta őket, ezek készítői ma már azonosíthatatlanok. A képek zöme a tradicionális életmódot, főként a hagyományos viharsarki gazdálkodást (vályogvetést, pásztorkodást, aratást, cséplést stb.) örökíti meg. Érdekes és viszonylag egységes az a pár száz darabos fekete-fehér kópiából álló kollekció, amelyik a közeli Gyopárosfürdő múlt századi arculatát, a több mint száz éve gyógyfürdőként használt forrás mellé épített tipikus alföldi fürdőt és a közönségét idézi meg.
Orosháza egyéb gyűjteményeiben is találni értékeket. A közművelődési intézményként működő Városi Képtár13 a városhoz kötődő fotográfusoktól gyűjt eredeti kópiákat: Müller Miklós 93 db fotóját14 és egy róla készült portrét; Pap Gyula festő, grafikus 42 db, Welles Ella 81 db, Vahl Ottó 14 db, Ujhelyi István 168 db, Murvai Árpád 22 db és Hemző Károly 12 db művét őrzik. Ennek megfelelően a kollekció mintegy ötöde két háború közötti, a többi későbbi mű, a gyűjtés szempontja pedig elsődlegesen művészettörténeti.
A szekszárdi Wosinszky Mór Megyei Múzeum, Babits Mihály Emlékház15 ad helyet a Tolna megyei gyűjteménynek, bár a múzeumot most már a város működteti. Az értékes fotókollekció jó néhány, fotótörténeti szempontból is számottevő darabot tartalmaz. Többek között Disdéri és Veress Ferenc készítette vizitkártyákat, színezett dagerrotípiákat, talbotípiát, nagyméretű, szépen restaurált, gyönyörű Koller-kromotípiát. Zavaros Gyula kölesdi orvos még az 1970-es években vásárolt több száz értékes, Borsos és Doctor, Kozmata vagy Barabás műtermében készült, eredeti fotót Apponyi Sándorról, Jókairól és Lisztről. ezek is a múzeumhoz kerültek. Pár éve további fényképeket vásároltak a Zavaros családtól, és módszeresen gyűjtik a megyében működő jelesebb fotográfusok képeit, emlékeit is. Vannak portcelánfotóik, ferrotípiáik, néhány pannotípiájuk, Ferenc József arcképével díszített tubákos szelencéjük is. Igazi kuriózum a selyemtörténeti színes üvegdia és a képzőművészeti üvegdia kollekciójuk, valamint Mutscenbacher kőfaragó mester16 üvegnegatívjai. Jelentékenyek a múzeum névadója, Wosinszky Mór keleti útjairól hozott különleges fotográfiák, illetve az általa gyűjtött, s az életét dokumentáló képek.17 Fontosak a neves tolnai családoktól (Wosinszky, Ugró család, Ordas Iván stb.) kapott hagyatékok is.
Az 1956 utáni anyag érdekes része a Munkásőrség szervezésének és történetének megyei fejezetét dokumentáló több száz, jó minőségű kópia.
A gyűjtemény kezelője, dr. Kápolnás Mária értője és kutatója a történeti fényképeknek.18 Ennek megfelelően a kollekció jól feltárt, de az őrzése, tárolása az irodákban, s csak kisebb részben savmentes környezetben, távol áll az ideálistól. Korábban már gombásodni kezdett a nagyítások és a negatívok egy része, ezeket, szerencsére, részben restaurálni tudták.19
A Tolna Megyei Levéltárban20 már az 1920-as évek óta intenzíven gyűjtik a családi hagyatékokat. Az egykori levéltárigazgató, Hadnagy Albert nevét szükséges megemlíteni.21 Neki köszönhető, hogy számos családi archívum került biztonságba, s az írásos, nyomtatott dokumentumok mellett fényképek ezrei is. Személyes kutatásom során a megye életét alapvetően meghatározó és országosan is jelentős személyiségeket adó Perczel család hagyatékából származó fotográfiákat tekintettem át. Minden bizonnyal ez a legjelentősebb anyag a levéltárban, fényképtörténeti szempontból is. Ezernél több 19. és 20. századi, főleg 1945 előtti felvételt tartalmaz. Tucatnyi korai vizitkártya mellett – az 1850-es évek elejéről (pl. Simonyi Antaltól) – olyan különlegességek is vannak, mint a Perczel Dezső miniszter kezéről készült röntgenkép.22 A több száz darabos 19. századi kollekcióban a korszak legjelesebb magyar fényképészeinek felvételei találhatók: Strelisky, Koller, Dunky, Ellinger, Skopal, Borsos, Kozmata, Goszleth stb. Emellett néhány tucat külföldön, főleg Bécsben (Berthold Bing, J. Lowy, Adolf Ost) és New Yorkban (Wilhelm) készült szép portré is bekerült a gyűjteménybe. Nagyon érdekesek az első világháborús harctéri jeleneteket, valamint a családi utazásokat dokumentáló 19. század végi és múlt századfordulós képek együttese. Ebből a korszakból szokatlan formátumú, sarkukra állított négyszög alakú portrékat is találni, az emlékkönyvek lapjaira hasonlító módon behajtott sarokkal. A 20. századi képek némelyikét olyan jeles fotográfusok készítették, mint Beszédes Sándor vagy Rónai Dénes. A portrék zömét a család egyik tagja – a rokonsági viszonyok szerint – rendezte, kisebb részben kartonokra ragasztotta, nagyobb részben fotósarkokat használva helyezte A4-es méretű lapokra.
Szintén múlt század eleji az a több száz darabos, ám rendezetlen Perczel-kollekció, amelyik zömmel családtagok amatőrképeit tartalmazza. Kirándulások, utazások, katonai szolgálat, sport, lóverseny, családi rendezvények szerepelnek a különféle méretű és színvonalú, de tartalmilag izgalmas fotók között. Néhány tucatnyi negatív – többnyire kisebb méretű üveglemez – is a fond részét képezi, de ezek szinte kizárólag reprodukciók. Kisebb részük a családtagok síremlékeiről, nagyobb részük családi iratokról készült.23

Érdekes az a néhány tucatnyi üvegnegatív is, amelyeket Kammerer Ernő, a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója fényképezett a családja mindennapi életéről, ezeket szintén a levéltárban őrzik.
A bonyhádi Völgységi Múzeum24 értékes fotókollekcióval büszkélkedhet, és a sikeresen elnyert pályázati támogatásoknak köszönhetően nagyon jól haladnak a digitalizálással. A már feldolgozott állományt a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tették a http://bonyhad.fotogyujtes.hu oldalon. A fényképekkel részmunkakörben foglalkozik a múzeum egyik munkatársa. A képek egy százaléka 1914 előtti, ötödük a két háború között készült, a többi újabb keltezésű. 8300 darab eredeti papírképeket őriznek, kb. 700 negatívot és 900 diát.
A múzeum fotógyűjteménye három nagy témát ölel föl. Az egyik legizgalmasabb rész a helyi fotográfus, Felden Albert25 műveiből, 700 darab üveglemezéből tevődik öszsze. Felden a helyi németséget örökítette meg, s az 1939 és 1941 között készült képein a Volksbundba, a Wermachtba, az SS-be és a Hitlerjugendbe belépett tolnai németeket és hozzátartozóikat is megörökítette. A kollekciónak ez a része – elsősorban politikai és személyiségi jogi okokból – hosszú évtizedekig lappangott, majd adományként került a múzeumhoz. A képek egy része már megrongálódott, így a digitalizáció a legjobbkor történt. A gyűjtemény másik része a jelentékeny helyi ipar históriáját dokumentálja, a cipőgyár és a Perczel Béla által alapított Magyar Zománcmű és Fémárugyár történetét. A több száz fénykép zöme az 1950-es, 1960-as évekből való. A kollekció harmadik fontos együttese a Bonyhádon megtelepedett bukovinai székelyek életét mutatja be.
Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Helyismereti, Helytörténeti Gyűjteményében26 nincsen önálló fotótár, de körülbelül 1500 darab, szinte kizárólag fekete-fehér zselatin ezüst kópiát őriznek, zömmel a megye településeiről készült városképeket. Még a 60-as, 70-es években rendszerezték a fotók nagyobb részét úgy, hogy kartonokra felragasztották a képeket települések szerint, ezeket dobozokban tárolják. Viszonylagos becsben tartott, de alig föltárt az a nagyjából 200 fekete-fehér és színes kópia, amelyik a szekszárdi születésű Mészöly Miklós és a város kapcsolatát örökíti meg27. A felvételeket Móser Zoltántól és Pilisy Elemértől kapták.
A könyvtár múltját és az itt rendezett olvasótáborokat dokumentálja a fotóanyag kisebbik, a múlt század közepén készült része.28
Mindkét megye intézményei pénz- és szakemberhiánynyal küzdenek. Miután a fő gyűjteménygondozó tevékenységekre sincsen elégséges forrás, a fényképet, rossz lelkiismerettel ugyan, de többnyire a sor végére hagyják. Általánosságban megoldatlan a 20. század második felében született fotóörökség gyűjtése, kezelése. Jellemző eset a Tolnai Néplap több tízezer darabos negatív és több ezer darabos pozitív kópiáját egykor magában foglaló sajtóarchívum sorsa. Mint Gottwald Károlytól, a nyugdíjazott fotórovat-vezetőtől tudható, a digitális technikára való áttérés után az archívum szinte feleslegessé vált az ezredforduló táján. Néhányan, a még most aktív fotóriporterek, illetve az egykori kollégák elvihették a negatívjaikat, így Gottwald is. Ezek a kollekciók most magánkézben vannak. A többi negatívot és papírképet egyszerűen kiselejtezték, bizonytalanná téve ezzel a közelmúlt képi örökségének a sorsát.
Több helyen nem fogadnak be digitális állományokat a gyűjteményekbe, holott az elmúlt két évtizedben egyre meghatározóbban már nem a hagyományos analóg technika hordozza a fotográfiát. Erre vonatkozóan sincsen egységes szakmai útmutatás, gyakorlat, pedig az idő sürgetné a megoldást ebben is.
Szarka Klára

Jegyzetek
1 5540 Szarvas, Vajda P. u. 1. Igazgató: Roszik Zoltán, a fotográfiával Hanzó Teréz néprajzos foglalkozik, (http://www.szarvasimuzeum.hu/http://www.
szarvasimuzeum.hu/), a látogatás időpontja: 2010. július 12.
2 Matók Sándortól (1907–1971) tudható (aki Roth Béla tanítványa volt), hogy Szarvason 1945 előtt jelentékeny arányban művelték nők a fotográfiát. Sajnos, az elmúlt két évtizedben szinte egyáltalán nem volt kapacitás arra, hogy föltárják az esetleg még létező hagyatékokat, s megmentsenek valamennyit a helyi ipartörténetből. A múzeum munkatársai szerint nagyon sok kép elpusztulhatott, külföldre került vagy lappang.
3 Matók Sándor műtermének cégére.
4 5600 Békéscsaba, Gyulai út 1., (http://www.munkacsy.hu/), igazgató: Dr. Szatmári Imre, a fotográfiával Balázs Hajnalka művészettörténész foglalkozik, a látogatás időpontja: 2010. július 13.
5 Sz. Kürti Katalin: Munkácsy-ereklyék és -dokumentumok a békéscsabai múzeumban, Békéscsaba, 1994. (A Békés
Megyei Múzeumok Közleményei 18.); Farkas Zsuzsa – Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály és a fotográfia, Magyar
Fotográfiai Múzeum, 2004; Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály élete és kultusza, Békéscsaba, 2004.
6 A régi leltárkönyveket a fiatalabb munkatársak szinte egyáltalán nem forgatják, gyakran nehézségeik vannak a bejegyzések értelmezésével is. A legtöbb helyen a leltárkönyvet láthatólag egyáltalán nem használják tételes adatrögzítésre. Az aprólékosabb, de a fotótörténeti szempontokat tökéletesen nélkülöző bejegyzéseket általában az 1960-as évekből találni. Azóta legföljebb csoportos leltári bejegyzések születtek, illetve digitálisan leltároznak. Az intézményekben lezajlott nemzedékváltás, leépítések során nem egy helyen elvesztek az információk. A mostani munkatársak nem nagyon tudják használni a fotótári munkában a korábbi adatolást.
7 Az adattár részeként kialakított fotógyűjteményben találomra is érdekességekre lehetett bukkanni: például egy 18x24-es, remek állapotú Müllner János-felvételre Áchim András temetéséről.
8 5700 Gyula, Petőfi tér 2. (www.bekes-archiv.hu), fotográfiával Sáfár Gyula mb. igazgatóhelyettes foglalkozik, a látogatás időpontja: 2010. július 13.
9 A levéltárban az egyik kiadványukhoz néhány éve több száz helytörténeti jelentőségű vizuális emléket repróztattak, így más gyűjtemények képeit is. Ezek között szép számmal voltak 19. századi fotóportrék és életképek is. Ezeket a repró másolatokat az eredetikkel egyenértékűként kezelik. Sajnos, az eredeti felvételek megszerzése vagy legalábbis számba vétele, nem volt célja a kutatásnak. A fő gond itt is az, hogy a fotókra fordítható idő roppant szűkös: a fényképi ügyekben nyilatkozó igazgatóhelyettes idejének és energiáinak elenyésző részét képes csak erre a munkára fordítani. A reprózott képeket egyébként hozzáférhetővé tették a honlapjukon: http://www.bekes-archiv.hu/index.php?action=gallery&category_id=23
10 5900 Orosháza, Dózsa Gy. u. 5. (http://www.szkm.hu), igazgató: Rózsa Zoltán, a fotográfiával Csepreginé Nagy Judit gyűjteménykezelő foglalkozik, a látogatás időpontja: 2010. július 14.
11 Nagy Gyula: Hagyományos földművelés a vásárhelyi pusztán, Magyar Nemzeti Múzeum – Néprajzi Múzeum, 1963, u. ő.: Orosháza története és néprajza, 1965, Orosháza (szerk.) u. ő.: Parasztélet a vásárhelyi pusztán, A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4., 1975.
12 Nagy Gyula (1911–1994) néptanító, etnográfus, múzeumigazgató. 1945-ben ő alapította az orosházai múzeumot, 1976-ig igazgatója volt.
13 A Képtár a Petőfi Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. üzemeltetésében működik.
14 Müller Miklós, Nicolás Muller magyarországi képeiből rendezett (2009) kiállítás anyagáról van szó, Pap Gyula esetében is hasonlóan jártak el. Pap Gyula születésének 110. évfordulóján mutatták be a dél-alföldi fotóanyagát, ahogyan Hemző Károly 2003-ban rendezett kiállítási anyaga is a Képtárban maradt. A kollekció tehát zömmel a Képtárban rendezett korábbi kiállítások nekik adományozott fotóiból épül föl.
15 7100 Szekszárd, Babits utca 13. (http://wmmm.hu/), igazgató: Ódor János, a fotográfiával Viliminé dr. Kápolnás Mária történész foglalkozik, a látogatás időpontja: 2006. október 8. A többihez képest négy évvel korábbi dátum magyarázata az, hogy Szekszárdon már 2006-ban módom volt érdemben megismerni a kollekciót. A Mafot-kutatás keretében csak azt mértem föl, mi változott a korábbi állapotokhoz képest. A korábbi látogatásról lásd: Szarka Klára: Fotógyűjtemények és -archívumok sorsa a digitális korszakban in.: Fotóművészet 2006/3, 2006/4, 2007/1.
16 Mutscenbacher (?) kőfaragó, fia Miklósi M. Ödön néven festőművészként szerzett nevet magának.
17 Wosinszky Mór (1857–1907) pap, régész, múzeumalapító, részt vett több régészeti-néprajzi feltáró utazáson, például az egyik ázsiai Zichy-expedíción is.
18 A teljesség igénye nélkül: Gaál Zsuzsanna–V. Kápolnás Mária: Megelevenedett képek: Egy kisváros a századfordulón, Szekszárd, 1996; V. Kápolnás Mária: Tomecskó Frigyes, Egy fényképész Tolnáról in.: Fotóművészet 2003/2; Viliminé dr. Kápolnás Mária: Az első fényképészek és műtermek in.: Szekszárd a XX. sz. első évtizedeiben (Szerk: Dobos Gyula), Szekszárd, 2005; Üdvözlet Tolna vármegyéből (szerk: V. Kápolnás Mária), Szekszárd, 2010;
19 Az 1956 és 1963 közötti időből való, eddig leltározatlan, tekercsben tartott nitrátos filmeket elkülönítése és digitalizálása is sürgető.
20 7100 Szekszárd, Béla király tér 1. (www.tolnalev.hu), a fotográfiával Cserna Anna főlevéltáros, főosztályvezető foglalkozik, a látogatás időpontja: 2010. december 7.
21 Hadnagy Albert (1901–1967) 1926 és 1964 között volt a levéltár igazgatója. Kimagasló szerepe volt a vidéki kastélyokban még föllelhető könyvtári, levéltári és múzeumi értékek megmentésében. Szisztematikusan gyűjtötte a levéltári anyagokat, másrészt a II. világháború alatt az ő gondoskodásának köszönhető, hogy a már meglévő gyűjtemény jórészt megmenekült. 1945-ben, a front elvonulása után sorra járta a megye kastélyait és kúriáit, hogy a fosztogatóktól megmentse legalább az iratanyagokat. Ezért ennyire gazdag a megyében a történelmi családok relikviáinak, iratainak és fotográfiáinak kollekciója.
22 A kb. 18×24 cm-es röntgenképet nagy becsben tartják a levéltárban mint az első magyar röntgenfotót. Az orvostörténeti szakirodalomban egyébként 1896. január 9.-re teszik az első fennmaradt magyar röntgenfelvétel keletkezését. A készítő Gothard Jenő, a felvételen Eötvös Loránd keze látható.
23 A számban és minőségben is imponáló Perczel-gyűjtemény mellett ennél kisebb, de szintén jelentős családi kollekciókat is őriz a levéltár. A teljesség igénye nélkül: az Augusz, Bartal, Bernáth, Csapó, Bezerédj, Gindli családokéit.
24 Bonyhád, 7150 Szabadság tér 2. (www.vogysegimuzeum.hu), igazgató: Dr. Szőts Zoltán, a fotográfiával Antal István foglalkozik, a látogatás időpontja: 2010. december 7.
25 Felden Albert (1906–1945) maga is támogatta a helyi Volksbund törekvéseit. Halálának körülményeit máig nem derítették ki, vannak feltételezések arra vonatkozóan, hogy közvetlenül a felszabadulás után bosszúból megölték. 1989-ben kiállításon mutatták be a képeit, Völgységi emberek – ahogyan Felden látta címmel a Völgységi Múzeumban. A tárlatról publikáció is megjelent, Szőts Zoltán: Völgységi emberek – ahogyan Felden látta, Tolnai Könytáros 1989. 2. pp, hasonló témában publikálta Solymár Imre: A dél-dunántúli németek mentalitása, Bonyhád, 2003 című művét.
26 7100 Szekszárd, Széchenyi u. 51. (www.igyuk.hu), a fotográfiával Fuchs János, olvasószolgálati osztályvezető foglalkozik, a látogatás időpontja: 2010. november 30.
27 A fotók zöme az 1970-es és 1980-as években készült, amikor Mészöly Miklós magánemberként, illetve hivatalos rendezvények alkalmából megfordult Szekszárdon.
28 Egy beázás során korábban megsemmisült vagy megrongálódott több ezernyi fotó és negatív. Kidobni nem akarják, restauráltatni lehetetlenségnek látszik az adott helyzetben. Ezen túl sem idő, sem munkaerő nincsen a további gyűjtésre és a rendszerezésre sem.