SZABÓ IVÁN, A SKÓCIAI MAGYAR FOROGRÁFUS

A Marosvásárhelyen született Szabó Iván könyvkereskedő, kapitány, nyelvtanár és fényképész volt. Könyvkereskedő a reformkorban, kapitány a szabadságharc idején, nyelvtanár és fotográfus az emigrációban. Születési évszámát csak sejtjük; hamvait 1858 óta Edinburgh Grange temetője őrzi.

Az Egyesült Királyságban az utóbbi két évtizedben számos tanulmány és összefoglaló, feltáró bibliográfiai munka jelent meg a fényképezés korai korszakáról.
Szabó Ivánról, az időszak magyar szempontból fontos alakjáról Julie Lawson írt elsőként. A skót kutatónő Kenneth MacLeay (1802–1878) miniatűrfestő életét kutatva talált a magyar fotográfusra vonatkozó adatokat. Szabó halála után MacLeay vásárolta meg Szabó edinburghi házát, a kertben álló üvegműtermet, a fotográfiai felszerelést. A skót festő szeretett volna fényképezésből megélni, ez azonban nem sikerült neki, rövidesen tönkrement. A bankcsődje okait vizsgáló tanulmányát követően Julie Lawson külön cikket szentelt Szabó Iván működése egykorú adatainak és a National Portrait Galleryben őrzött képeit is közölte.1 Az Egyesült Királyságban 1839–1865 között különféle kiállításokon szerepelt fotográfiák 2002-ben, Kanadában kiadott és interneten is hozzáférhető katalógusa pedig pótolhatatlan forrásokat tett közzé az egykor Szabó által kiállított, illetve őt ábrázoló fényképekről. Ebben a hatalmas és összehangolt munkát igénylő katalógusban tételesen összegyűjtötték és publikálták a 19. század közepén megjelent kiállítási katalógusok adatait, amelyekből nem egyszer csak egy-egy példány maradt meg.2 Így a már publikált források alapján volt tudható, hogy Szabó Iván pontosan hol szerepelt kiállításon képeivel, kikkel együtt állított ki, s néhány fényképének alanyára is fény derült. Ezen információkat könnyen megismerhetően, elérhetően egészítik ki a fotográfia neves skót és angol úttörőinek levelezéseit közzétevő internetes honlapok, a St. Andrews Egyetem speciális gyűjteményének honlapján hozzáférhető adatok és más kisebb források.
Szabó munkásságáról, haláláról és sírjáról az emigráns társ Csernátony Lajos (1823–1901) számolt be a Hölgyfutárban3, s az 1860-ban, Kolozsvárott megjelenő Erdélyi Naptár is megemlékezett róla4, valamint Szinnyei József komáromi emlékiratai is megőrizték alakját.5 Ezeken keresztül, s talán más itthoni, korabeli tudósítások alapján hagyományozódott a magyar fotótörténeti és történeti irodalomban – már Julie Lawson cikke megjelenése előtt – Szabó Iván mint 48-as emigráns fotográfus neve. Kevésbé ismert, nem közölt tény, hogy Fejős Imre 1962-ben érdeklődő levéllel fordult a skót kollégákhoz, mit tudnak Szabóról. A válaszukban igen sok volt a bizonytalanság. Fényképet küldtek a sírról, annak szövegéről, s az akkor hozzáférhető lakcímösszeírások és iparos névjegyzékek alapján tudtak kevés információt adni.6 2002-ben Miklósi Sikes Csaba az erdélyi fényképezés adatait közzétevő, forrásfeltáró kötetében rövid életrajzi összefoglalót tett közzé7, majd Kincses Károly foglalkozott Szabó Iván alakjával az angol nyelven megjelenő Hungarian Quarterlyben, mindezen publikációk nyomán, kiegészítve azt fényképével.8
Szabó személye és munkássága tehát a történeti és fotótörténeti irodalomban fel-felbukkant, de életútja és munkássága máig feltáratlan. Ennek oka, hogy hirtelen bekövetkezett, váratlan halála miatt a művei és a rá vonatkozó források igen szétszóródtak, rejtőznek.
2008-ban James Downs összefoglalta a Szabó munkásságáról angol nyelven elérhető forrásokat, alapos levéltári és könyvtári kutatást végezve.9 Írásomban a skót kutatók által már publikált, ismert adatok tömör ismertetését, illetve az életút magyar szakaszának adataira vonatkozó legfontosabb új ismereteinket, valamint a Nemzeti Múzeum gyűjteményében található szignált és azonosított vagy a személyéhez köthető képekre vonatkozó adatokat közlöm.10
Szabó Iván 1822–1824 körül született Marosvásárhelyen.11 A forradalom kitörésekor Pesten könyvkereskedő segédként dolgozott.12 A Hivatalos Közlöny 1848. november 1-jei, 140. száma közölte számvevő hadnagyi kinevezését (október 28-i hatállyal) a Komáromban megalakult 37. honvéd zászlóaljban, amely később a vár őrségéhez került. A szabadságharc idején feltehetően végig Komáromban szolgált. Arra nincsen adat, hogy mikor léptették elő számvevő főhadnaggyá. Klapka György 1849. augusztus 26-i hatállyal léptette elő századossá (kapitánnyá), amit a Komáromi Lapok 1849. évi 65. száma augusztus 29-én közölt.13 A várőrségben alakuló 203. honvéd zászlóalj 2. századának parancsnoka lett.14 Tehát hivatalosan a vár védői közé tartozott.
Életrajzának azon – több helyen előforduló – téves elemei, amelyek Görgey Artúrhoz és Guyon Richardhoz kötik, nyilván abból a tényből fakadnak, hogy (az angliai Bathban született) Guyont 1849. március 15-én Kossuth vezérőrnaggyá léptette elő, és kinevezte a komáromi vár parancsnokává. Guyon azonban csak április 21-én jutott be az erődbe. Az tehát biztos, hogy egy ideig együtt voltak a híres erődben, más kapcsolatra nincsen egy-korú forrás. Guyont május 28-án Görgey felmentette a beosztásából, s júniusban már a tartalék hadtest hadosztályparancsnoka, július közepétől a délvidéki IV. hadtest parancsnoka volt.15
Szinnyei József komáromi naplójában többször említi Szabót. Ezekből az apró híradásokból tudjuk, hogy 1849. július elején a várban tartózkodott, s egy ideig Szinnyei felettese is volt. Szinnyei egy alkalommal említi, hogy Szabó kártyázik tiszttársaival, s egy szeptember 5-i bejegyzésben így jellemzi: „Szabó százados igen mulatságos ember”. A naplóból megtudjuk, hogy szeptember 6-án Szabó Iván licitációt tartott a holmijaiból, amelyekből Szinnyei is vett ruhadarabokat. Szeptember 21-én Szabó százados gyakorlatozott a legénységgel. Szinnyeinél ez az egyetlen említése katonai ténykedésüknek.16 1849. szeptember 27-én Klapka aláírta a „hódolati szerződést”, amelynek értelmében a várat október 1–4. között átadták Haynau csapatainak. A megállapodás szerint a tisztek megtarthatták kardjukat, egyhavi zsoldot kaptak, és szabadon távozhattak. Kászonyi Dániel tudósítása szerint, 1849–1850 telén Szabó Hamburg felé távozott a komáromi menlevél birtokában.17 Szinnyei könyve végén, ahol a katonatársairól írt kis életrajzi összefoglalókat, ekképp emlékezett rá: „Szabó Iván, erdélyi székely fiú, könyvkereskedő volt Budapesten, midőn 1848-ban ideje korán haza ment fegyvert fogni. A 37. z.-aljnál mint számvevő tiszt működött hadnagyi, később főhadnagyi ranggal; 1849. aug. 29. pedig kinevezték a 203. z.-aljhoz századossá. 1850-ben ő is emigrált és Edinburgban Skotországban mint fényképész élt, de egy pár év mulva meghalt.”18 Szinnyei igen részletes kéziratos, 1858-as naplója, amelyet a MTA Könyvtára Kézirattára őriz, Szabó haláláról semmilyen adatot nem tartalmaz.
Szabó minden valószínűség szerint hamarosan távozott Hamburgból, ugyanis James Downs kutatásaiból kiderült, hogy már 1851–52 telén a neves skóciai St. Andrews Egyetem Madras kollégiumában dolgozott nyelvtanárként. Itt került kapcsolatba a fénytani tanulmányokkal foglalkozó Sir David Brewster (1781–1868) fizikaprofesszorral, aki szoros baráti kapcsolatban állt az 1850-es évektől a családjával hosszabb időszakokra Skóciába utazó William Henry Fox Talbottal (1800–1877).19 A baráti és kutatói, kísérletezői kör, amelybe Szabó a tanítás révén belekerült, igen illusztris volt. Brewster mellett közéjük tartozott Sir David Octavius Hill (1802–1870), a vegyész Robert Adamson (1821–1848) és testvére, John Adamson, aki az egyik első skót műtermi fotográfust, Thomas Rodgert (1832–1883) megtanította fényképezni. A Madras College köré csoportosuló tudósok, tanárok fordították a szegény magyar emigráns nyelvtanár érdeklődési körét a fényképezés felé, s a mesterfogásokat Rodgertól sajátította el. 1855-ös újsághirdetésekből arról vannak adatok, hogy Szabó Iván Cuparban és a St Andrewsban levő, South Street-i lakásán is nyelvórákat adott. Egészen bizonyosnak tekinthető, hogy ezekben az években, azaz 1851–1852 és 1856 kora tavasza között tanult és dolgozott Thomas Rodger műtermében is. Valamikor 1856 közepén költözött át és nyitott önálló műtermet Edinburghban. Augusztus végén még St. Andrewsból keltezett levelet, de Brewster professzor októberi ajánlólevele Forbes professzorhoz már a műterem kialakításáról szólt.20 A következő két szűk esztendőben Szabó számos hirdetésben népszerűsítette az Edinburgh déli részén levő ateliert, s folyamatosan részt vett a Photographic Society of Scotland kiállításain, sőt Brewster professzor ajánlására tiszteleti taggá választották. A társaság első kiállításán, 1856 decemberében több mint ezer, különféle technikával készült fotográfiát mutattak be, köztük a Szabó által készített 16 portrét. A kiállítók között volt Antoine Claudet, W. H. F. Talbot, Horatio Ross, Roger Fenton, Thomas Rodger is. A második kiállításon szereplő 850 kép között is szerepeltek a képei. 1857-ben díjat nyert egy brüsszeli kiállításon, amiről a Szabóról szóló publikációkban felbukkanó skót újsághíren kívül sajnos eddig semmi közelebbit nem sikerült kideríteni. 1858 februárjában a South Kensington Museum kiállítására 22 portrét küldött, köztük Brewster professzor21 és David Octavius Hill képmásait.
Szabó Iván fotográfiáit a korabeli sajtó magasztalta, a kiállításokról szóló beszámolókban külön kiemelték női portréi báját, kellemét. Elismertségére jellemző, hogy Sir David Octavius Hill nemcsak meglátogatta műtermét, hogy magát fényképeztesse, hanem nővére és unokahúga is fényképezkedett nála. Hill, a Royal Scottish Academy igazgatójaként, antik vázák és Noël Patton allegorikus, nagy méretű festményének (The Persuit of Pleasure, 1855) a lefényképezésére is őt kérte fel. Szabónak a technikai kivitelezéssel kapcsolatos levele a Royal Scottish Academy archívumában található az edinburghi Dean Gallery épületében. A magyar emigráns tehát két év alatt a skót fotográfus közösség elismert és megbecsült tagja lett.
Szabó Ivánt 1858. július 15-én reggel holtan találták a hálószobájában. A The Scotsman július 17-i száma két hírt is közölt a fiatal fotográfus haláláról. A halálozási rovatban csak a tényt, azzal a megjegyzéssel, hogy a barátok külön értesítés helyett vegyék tudomásul a halálhírt. Váratlan, hirtelen halálhír címmel pedig pár sorban a közlemények rovatban emlékeztek meg róla, sajnálattal tudatva a jól ismert és tehetséges, magyar „kalotipista” halálhírét, akit mind munkája, mind személyi kvalitásai miatt kiemelt tisztelet övezett.22 A holttestet megvizsgáló Miller professzor a halál okaként agyvérzést állapított meg. Az újsághír megjegyezte, hogy bár az elhunytát megelőző estén egy barátjánál járt vendégségben, nemrégiben orvosi kezelés alatt állt.23 Tisztelői, barátai 1858. július 19-én, hétfőn helyezték nyugalomra az Edinburgh déli szélén 1847-ben megnyitott Grange temetőben. A sírhelyért járó 8 fontot George Harrison ruhakészítő vagy -kereskedő (az eredeti szövegben: clothier) még július 15-én kifizette.24 Szabó barátai és tisztelői hamarosan gyűjtést kezdeményeztek, és síremléket állítottak, amely ma is megtalálható. Érdekes, szép feliratát már Csernátony Lajos is közölte, a fényképe is több alkalommal megjelent. 1858. augusztus közepén elkészült a hagyatéki leltár, amely készpénz vagyonát, berendezési tárgyait és a számadásai alapján neki tartozókat vette számba. A leltár egyik aláírója szintén George Harrison kereskedő (merchant) volt.25

Szabó István szignált képei
Jelenleg az alábbi publikált és publikálatlan, szignált Szabó Iván-képekről van tudomásunk:

l National Portrait Gallery, Edinburgh, PGP 65.2: Ismeretlen idős hölgy fényképe26
A kissé oldalt ülő hölgy baljával az asztalra helyezett könyvre támaszkodik, ölébe ejtett jobbjában lornyont fog.
Jobbra lent, a képen szignált: Phot. by Iván Szabó Edinbgh
Minden bizonnyal kollódiumos üvegnegatívról készített sóspapír pozitív.
Megjegyzés: A kép egy időben került be a PGP 65.1 leltári számú férfi portréval a gyűjteménybe, ezért bár az nem szignált, de a technikai és méret hasonlóság, a leomló drapéria alapján ezt is Szabó Iván képeként tartja számon a gyűjtemény.27
Az ismeretlen helyről az edinburghi gyűjteménybe került, ugyancsak ismeretlen férfit ábrázoló, hasonló technikájú, méretű férfi portré is Szabó fényképeként szerepel a gyűjteményi katalógusban, a műtermi berendezés alapján.28

l St. Andrews Egyetem Könyvtára Különleges Gyűjteménye, Alb 9-61: Mrs. Janet Ross Playfair29
Idősebb hölgy ülő egész alakos portréja, oválan körbevágott. Jó állapotban.
Szignált, a képen alul középen kezdődően: Phot. By Iván Szabó Edgh
Méret: 20×15,3 cm
Albumin pozitív, feltehetően kollódiumos üvegnegatívról.
A kép alatt az albumban felirat tollal, egykorúnak látszó szálkás kézírással, ami az albumban máshol is megtalálható: „Jn. Playfair – 1857.”
Megjegyzés: Az 1795-ben született Janet Ross 1815-ben ment férjhez George Playfairhez (1782–1846) az elsősorban Indiában szolgáló katonaorvoshoz, s 1862-ben hunyt el.30
Az álló alakú (28×25×3,5 cm) albumban található képet az album lapjára ragasztották, nincsen saját kartonja.
l St. Andrews Egyetem Könyvtára Különleges Gyűjteménye, Alb 9-35: Mrs. Janet Ross Playfair
Ugyanarról a negatívról készült másik pozitív, szignálatlan, ám mindenképpen a Szabó-képek közé kell sorolnunk. Sokkal halványabb, kicsit kisebb a tartalmi része a képnek, az ovál takarás már belelóg a könyvekbe is, viszont nincsen körbevágva, a teljes, albuminnal bevont lap megvan.
A teljes lap mérete: 21,1×16,1 cm
Ovál takarásban levő kép: 14,5×11 cm
Megjegyzés: az albumlapon is, az albuminlapon is 1–3 mm-es lyukak láthatók alul.

l St. Andrews Egyetem Könyvtára Különleges Gyűjteménye, Alb 53-7: Agnes Playfair
Asztalra könyöklő fiatal hölgy portréja. Az asztalon ugyanazok a könyvek láthatóak, amelyek James Robertson portréján. Publikálatlan.
Feltehetően kollodiumos üvegnegatívról készült sóspapír pozitív
Szignált, a kép alatt jobbra: Phot. by Iván Szabó Edgh
A kép alatt egykorú, az albumhoz tartozó kézírással a név, alatta a dátum: 1857
20,3×15,3 cm
Megjegyzés: A rendkívül rossz állapotban lévő két kötetes fényképalbumot az egyetemi kéziratgyűjtemény őrzi, a fényképgyűjteményben csak a negatívjai találhatók meg. Az arany díszítésű, fekete bőrkötésű, 30×24×5,8 cm nagyságú albumban a képeket az album lapjaira ragasztották fel, néhány képet utóbb kivágtak. A hölgy vagy Janet (Ross) Playfair Robert nevű fiának a felesége, Agnes (Webster) Playfair (1832–1918), vagy a legfiatalabbik lánya: Agnes Isabella Playfair (1824–1871).

l Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár 2007.185.1.: Oscar Gustav Rejlander31
Baljával egy terítővel letakart oszlopon lévő könyvre könyöklő férfi portréja. Jellegzetes drapéria az alak mögött a kép bal oldalán. Feltehetően Oscar Gustav Rejlander (1813?–1875) svéd származú festő-fotográfust ábrázolja; az interneten található ábrázolások és a Royal Photographic Society (Bath) közreműködésével Stockholmban, a Moderna Museetben 1998/
1999 fordulóján rendezett, a fotográfus Rejlandert bemutató kiállítás katalógusa alapján azonosítottuk a személyét.32
Szignált, a képen: Phot. by Iván Szabó Edingh
Feltehetően kollodiumos üvegnegatívról készített sóspapír pozitív
21,5×17 cm

l Magyar Nemzeti Múzeum, 2012.137.
1.: Dr. Schmitz#33
A középkorú férfi jobb karja hiányzik, ruhaujja zsebébe tűrve, hónaljához botot támasztottak. Baljában tart valamit, s kezét asztalra tett könyvön (a címe: Scrab Book) nyugtatja. Feltehetően kollódiumos üvegnegatívról készített sóspapír pozitív
Szignált, a kép alatt jobbra a karto-non: Phot. by Iván Szabó Edingh
A kép kartonján jobbra lent, éppen a karton aljánál ceruzával feljegyzés: Dr. Schmitz
Karton 39×26,4 cm
Kép: 20,2×15,2 cm, ovál kivágat
Megjegyzés: Dr. Leonhard Schmitz (1807–1890) történész professzor a Royal High School rectora volt 1846–1866 között. A jobb karját tíz éves korában veszítette el egy balesetben. Kossuth Lajos skóciai látogatásaikor egyes üléseken, ahol a kormányzó beszédet mondott, Dr. Schmitz vezette le az ülést. Például 1856. május 4-én az edinburghi Music Hallban vagy 1856. december 1-jén a Queen Street Hallban.34 A képet Unger Ödön adományából vásárolta meg a Nemzeti Múzeum.

Jelzetlen, de Szabó Iván felvételeként számon tartott fotográfiák, a fentebb ismertetett két férfiportrén kívül:
l National Portrait Gallery, Edinburgh, PGP EPS 309: Mary (Hill) Watson35
Fotelben ülő, ölbe tett kezében könyvet tartó hölgy bokaképe.
Feltehetően kollódiumos üvegnegatívról készült sóspapír pozitív
Megjegyzés: A kép az edinburghi Photographic Society ajándékaként 1987-ben került a gyűjteménybe.

l National Portrait Gallery, Edinburgh, PGP EPS 98: Sarah (Watson) Gardiner36
Fiatal nő álló portréja.
Minden bizonnyal kollódiumos üveg-negatívról készült sóspapír pozitív
Megjegyzés: A kép 1987-ben, ajándékként került a gyűjteménybe.

l St. Andrews Egyetem Könyvtára Különleges Gyűjteménye, Alb 13-43: James Robertson37
Ülő bokakép, a két kéz összekulcsolva, bal karjával a terítővel leterített asztalon lévő könyvekre támaszkodik.
A képtől jobbra, az album kartonján James Robertson D D felirat
19,5×14,3 cm
Feltehetően kollódiumos üvegnegatívról készített sóspapír pozitív
Megjegyzés: Az 1916-ban a gyűjteménybe került, álló alakú, nagy albumban (40×33×4 cm) számos városkép, portré található az album lapjaira felragasztva, nagyjából az 1850-es évektől egészen az 1890-es évekig. A tintával írott feliratok az albumban egy kéztől származónak látszanak. Az albumban találtam egy feljegyzést, amely Sara Stevensontól származott, ő azonosította, tulajdonította először (nem tudom, hogy mikor) Szabó Ivánnak a képet a műterem berendezése, az asztalterítő, a drapéria és az asztalon látható könyvek alapján.38

l Magyar Nemzeti Múzeum, 2858/
1958: Csernátony Lajos39
Ülő alak, kissé oldalt fordul, jobbját zsebében tartja, baljával terítővel takart asztalra helyezett könyvre támaszkodik (Scrab Book), a könyv mellett kalapja.
Feltehetően kollódiumos üvegnegatívról készített sóspapír pozitív
Ovál kitakarással
Szignálatlan, kasírozatlan, mérete: 21,8×16,8 cm

l Magyar Nemzeti Múzeum, 2857/
1958: Csernátony Lajos
Ülő alak, szemből, karba font kézzel, mögötte a kép bal oldalán drapéria.
Feltehetően kollódiumos üvegnegatívról készített sóspapír pozitív
Szignálatlan, kasírozatlan, mérete: 20,9×16,8 cm
Megjegyzés: a képen jól látható a negatív széle, illetve a kép bal és jobb alsó sarkában a kollódiumos rétegen az a hely, ahol a fotográfus megfogta a negatívot. A negatív látható mérete: 20,6×16,3 cm

l Kincses Károly magángyűjteménye: Szabó Iván40
A kép verzóján levő felirat szerint a kép Szabó Ivánt ábrázolja. Mivel más, hiteles ábrázolást nem ismerünk róla, a Veress Ferenc jelzetű vizitkártya felirata alapján fogadjuk el, hogy ő van a képen. Áttételesen megerősíti ezt, hogy a műterem berendezése alapján Szabó műtermében készültnek kell tulajdonítanunk a felvételt, s feltesszük, hogy nem Veress Ferenc a kép készítője. Annyi bizonyosnak látszik, hogy Szabó nem merészkedett haza az 1849-es emigrálását követően, a menlevél nem volt biztosíték a bántatlanságra. Talán feltételezhetjük, hogy a Glasgow Photographic Society 1859. áprilisi–májusi kiállításán szerepelt, Szabó egykori segédje, James Farmer által készített egész alakos portrét látjuk Veress Ferenc vizitkártya reprodukciójában.

Szabó Ivánhoz köthető képek
a Nemzeti Múzeumban
Külön kell foglalkoznunk a Nemzeti Múzeum gyűjteménye néhány különleges darabjával. Kossuth Lajos és Ihász Dániel ugyanabban a karosszékben ülnek a róluk készült felvételeken. Kossuthról ismert vizitkártya formátumban és a firenzei Alinari gyűjteményben a karosszék mellett álló változatban is fénykép.41
A Kossuthról készült sóspapír fotográfiát jelenleg londoni felvételként tartjuk nyilván. A kartonra kasírozott kép a két világháború között került közgyűjteménybe.42 Erősen hasonlít ehhez Ihász Dániel fényképe, bár mellőle hiányzik az asztal, de a háttér ugyanolyan üres, drapéria mentes, mint a Kossuth-képen. Az Ihászról készült felvételről két pozitív volt a gyűjteményben, az egyik albumin, 14,5×10,2 cm nagyságú, aminek a széleit láthatóan levágták, illetve egy elég halvány, 21×16,5 cm méretű sóspapír pozitív.43 2009-ben vásároltunk egy harmadik képet, amely szépen kasírozott, jó megtartású sóspapír kép, s a kartonján, jobbra lent – ugyanazzal a kézírással, mint a Dr. Schmitz-portrén – „Colonel Ihász” ceruza felirat olvasható.44 A kép hátoldalán egyértelműen Szabó Iván írásával olvasható: „Szumrák Ernőnek Sz. I.” (Ismert Thomas Rodger nagyon hasonló beállításban, ebben a műtermi környezetben készült, jelzetlen felvétele Brewster professzorról.45) A Kossuth-kép egy példánya a St. Andrews Egyetem Könyvtárának különleges gyűjteményében ugyancsak megtalálható.46
Kossuth, a kíséretében Ihász Dániel ezredessel, többször volt Skóciában. Arról, hogy az egyetemi városban is jártak-e, nem egészen egyértelműek a források, talán 1856. december elején lehettek ott, más időpontról nincsen forrás.47 A rendelkezésünkre álló adatok közül a műterem berendezése (elsősorban a szék) Thomas Rodger műterméhez kötik a felvételeket, azonban a beállítás alapján inkább Szabó Iván képének tartjuk a Kossuthot és Ihászt ábrázoló fotókat. Írásos forrásunk nincsen a fényképezkedésről. Megkockáztathatjuk a feltevést, hogy esetleg nagyon korai edinburghi Szabó-képekről van szó. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor legalábbis azt kell feltételeznünk, hogy azokat Szabó készítette, de még Thomas Rodger műtermében. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a Skóciában előadó körúton járó kormányzót ne a volt komáromi kapitány fotografálta volna, akár a saját műtermében, akár mint Thomas Rodger segédje; ez nem lenne életszerű. Szabó halála után a Photographic Society kiállításán bizonyosan szerepelt Kossuth-ábrázolás, ennek készítési ideje viszont ismeretlen.48
A Nemzeti Múzeum gyűjteményében található, esetleg Szabó Ivánnak tulajdonítható képek közül kiemelkedőnek tartjuk még a Brewster-féle sztereonézőt kezében tartó ifjú hölgyet ábrázoló felvételt.49 Meg kell említenünk egy csoportképet, amelynek jobb szélén látható az üvegműterem ablaka.50 Mostani ismereteink szerint ezeket nem tudjuk bizonyosan Szabóhoz kötni, de nem tartjuk lehetetlennek, hogy a fotópapírok és a vegyszerek, a negatívok nagysága stb. vizsgálata alapján egyszer sikerül majd pontosabb meghatározásokra jutnunk.
A MNM Oscar Rejlandert ábrázoló képe hívta fel a figyelmemet a Central Edinburgh Scottish Library fényképére, amit a könyvtár szívességéből közölni is tudunk.51 A Principal William Cunninghamről, a New College tanáráról, teológusáról készült fotográfiát egyértelműen Szabó Iván felvételének tartjuk. Rev. Dr. Cunningham legalább egy alkalommal ott volt a Kossuth-beszédek szervezői és hallgatói között.52 A családtagok nevei előfordulnak a hagyatéki leltárban, tehát fényképezkedtek Szabó műtermében. Azt gondoljuk, hogy a stílus, a beállítás Szabóra vall, a kép feltehetően kollódiumos üvegnegatívról készített sóspapír pozitív, saját, eredeti kartonján.
A kép méretei: 19,3×16 cm, míg az egész karton 20,1×16,3 cm. A képet az edinburghi C. B. Boog Watson ajándékozta a könyvtárnak, ezt nyomtatott szöveg örökíti meg a támasztó kartonon.
Külön kell foglalkoznunk azzal a nevezetes fénykép-párral, amelyet az utóbbi időben brit és magyar kutatók is Szabó Iván felvételeinek tartanak. A feje tetején kopaszodó Talbot gallérját felfelé állítva, haját lefelé fésülve (Hair down, Collar up) ült modellt az egyik képen, a másik képen a haját felfelé, a kopasz részre fésülte, s gallérját lehajtotta (Hair up, Collar down). A képek évek óta megtalálhatóak a neten (www. edinphoto.org.uk).
A tévedést, ahogyan azt James Downs a Szabó életútját ismertető cikkében feltárta, valószínűleg egy 1858 júniusában Constance Talbot nevére kiállított számlán szereplő, „Mr. Talbot”-ra való utalás miatti félreértés okozza.53 Az itt megjelenő „Mr. Talbot”-ot többen W.H.F. Talbotnak gondolták-gondolják, nem pedig a fiának, Charlesnak, akit Ela nővérével együtt Szabó 1858. április 20-án valójában (forrásokkal igazolhatón) lefotózott. A másik két Talbot leányt, Matildát és Rosamondot, 1858. április 27-én fényképezte le.54 Az egészen bizonyosnak látszik, hogy személyesen ismerték egymást Brewster professzoron keresztül, s a fényképezés lehetősége nem zárható ki. Szabó számláján Talbot mindhárom lányáról szó van, „Mr. Talbot”-tal együtt, akiről viszont James Downs-szal közösen azt gondoljuk, hogy Talbot fia, Charles, aki 1858. február 2-án 16 éves volt.
Ha a Mr. Talbot név W. H. F. Talbot, akkor több problémával állunk szemben.
1. Semmiféle utalás nincsen a publikált iratokban arra, hogy W. H. F. Talbot bármikor is modellt ült volna Szabó Ivánnak.
2. A számlákról James Downs egyértelműen bizonyította a cikkében, hogy a gyermekek fényképezéséről szólnak, s még Constance Talbot említésének sincsen nyoma.
3. Végül, W. H. F. Talbot 1858 áprilisában nem tartózkodott Edinburghban, pontosan ezért számolt be felesége részletesen a Szabónál történt fényképezkedésről.55
Tehát a számlák és a levél önmagukban nem lehetnek bizonyító erejűek a képek készítésére nézve. Talbot ebben az időben a technikai kísérleteihez keresett és vásároltatott feleségével fotográfiákat különféle edinburghi fényképészektől, mivel maga nem tartózkodott ott.
4. Végül egy olyan érv, ami puszta megfigyelésen alapul, azonban fontos lehet: a „felhajtott galléros, lehajtott galléros” Talbot-ábrázolások semmilyen hasonlóságot nem mutatnak Szabó Iván ismert portréival, teljesen más stílusban készültek. James Downs személyesen is megvizsgálta az eredeti üvegnegatívokat Bradfordban, 2008-ban. 2011-ben pedig közösen tanulmányoztuk a Nemzeti Múzeum gyűjteményében található felvételeket, továbbá mindketten ismerjük a St. Andrews Egyetem különleges gyűjteményében és az Edinburgh Libraryban található publikált és nem publikált, szignált és nem szignált, de Szabónak tulajdonított, különféle vizsgálati szempontok alapján neki tulajdonítható fotográfiákat. Ezen vizsgálatok és a fenti adatok mindaddig, amíg meggyőzőbb és egyértelműbb bizonyíték nem lelhető fel, erősen cáfolják az érdekes W. H. F. Talbot-portrék Szabó-felvételeként való elfogadását.
Immár ismerünk Szabó Iván által készített fotográfiákat, s látjuk azt a kutatási utat, amely életútja és munkássága feltárásához vezet. Skót és magyar együttműködéssel biztosan sikerrel járunk majd.
Cs. Lengyel Beatrix

Jegyzetek
1Julie Lawson: Bankruptcy Through the Lens: The Case of Kenneth MacLeay. In: Bulletin of the Scottisch Society for the History of Photography, Spring 1986. 25–27. p. és uő: Iván Szabó: A Hungarian photographer in Scotland. In: Shadow and Substance. Essays on the History of Photography, Edited by Kathleen Collins. Michigan, 1990. 17–21. p. A Szabóra vonatkozó cikket az 1990-es évek végén az Edinburghban járt Csorba Lászlótól és Tomsics Emőkétől is megkaptam.
2 Photographs Exhibited in Britain 1839–1865. A compendium of photographers and Their Works by Roger Taylor. National Gallery of Canada Library and Archives. Occasional Papers, Ottawa, 2002.
3 Tony: Levelek Angliából, Liverpool, július 22. In: Hölgyfutár, 1860. július 27. 765.p.
4 Koós Ferenc: Külföldön élő magyarok. Erdélyi Naptár, 1860. Közli Miklósi-Sikes Csaba: Fényképészek és műtermek Erdélyben. 1839–1916. Székelyudvarhely, 2001. 278–279.p.
5 Szinnyei József: Komárom 1848–49-ben. (Napló-jegyzetek) Budapest, kiadja Aigner Lajos, 1887.
6 Az 1962-ben készített fényképek a sírról és a Nemzeti Múzeum jelzeteire emlékeztető irattári számokkal iktatott levelezés, valamint a Scotsman 1858. július 21-én közölt nekrológja a Magyar Fotográfiai Múzeum Adattárában található meg.
7 Miklósi-Sikes Csaba im. 196.p.
8 Kincses Károly: Remembrance of Things Past. Two Hungarian Photographers in Britain. Hungarian Quarterly, Vol. 44. 2003. 171. szám 122–129. p. (ebben a Szabóról szóló rész a 122–127. p.)
9 James Downs: Out of the shadows: Iván Szabó (1822–58), a forgotten ’photographic luminary’. In: Sudies In Photography, 2008. 28–38.p.
10 Szabó Iván életútjának, munkásságának kutatása még több szálon folytatódik. James Downs-szal együttműködve próbáljuk meg feltárni életútja részleteit, megkeresni fellelhető fotográfiáit. Különös figyelmet fordítunk a hagyatéki leltárra, amelyben a neki tartozó kliensek nevei találhatóak. Vizsgáljuk a magyar emigránsokkal, például Figyelmessy ezredessel, Csernátony Lajossal, Ihász Dániellel, Orbán Balázzsal, Reményi Edével, Rónay Jácinttal, Szumrák Ernővel és a kolozsvári fotográfussal, Veress Ferenccel való kapcsolatát is.
11 Az Edinburgh Grange temetőjében máig meglevő sírkövén születési évszámként 1822 szerepel, ami azt jelenti, hogy 35-36 évesen hunyt el. Ennek az adatnak ellentmond a temető regisztere, ami szerint a halálakor 34 éves volt, vagyis inkább 1824-ben születhetett. Halálát szolgája jelentette be, az adatok tehát bizonytalanok itt is. Lásd General Register Office 685/2.
Csetri Elek professzor kérésemre megpróbált adatot keresni a marosvásárhelyi születési anyakönyvekben, de közvetlenül halála előtti beszélgetésünkkor azt jelezte, hogy az 1822–1823. évi anyakönyvekben nem talált. Most László Márton marosvásárhelyi levéltáros kolléga próbál egykorú forrást találni a születési dátumra.
12 Kászonyi Dániel: Magyarhon négy korszaka. Fordította Kosáry Domokos, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket Márkus László írta. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977. 587. p. (Eredeti kiadás: Ungarns vier zeitalter. Leipzig, 1868.)
13 Lásd még Kászonyi 282. p. és Szinnyei
14 Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988. 562.p.
15 Hermann Róbert – Joó András – Mészáros Kálmán – Seres István: Török menedékjogot kapott magyar emigránsok rövid életrajzi összefoglalója. Magyar–Török Baráti Társaság, Budapest és a Rodostói Magyar Baráti Társaság kiadása, h.n. 2010. oldalszám nélkül.
Jelenlegi ismereteink szerint egykorú forrás nem támasztja alá azon feltételezéseket, hogy Guyon Richard hadsegédje lett volna, vagy hogy valahol Görgey Artúr mellett harcolt volna. Arra sincsen egykorú forrás, hogy a szabadságharc leverése után Törökország felé menekült, és Itália, Franciaország érintésével jutott volna el Britanniába. Feltehetően Szabó János századossal keveredik alakja, aki ugyancsak komáromi százados volt, s aki valóban Itálián át érkezett Britanniába, majd távozott az Egyesült Államokba. Lásd Jánossy Dénes: A Kossuth emigráció Amerikában és Angliában. Budapest, 1940. 593–594.p. és 1058.p. illetve Kende Géza: Magyarok Amerikában. Az amerikai magyarság története. I. kötet. Cleveland, A Szabadság kiadása, 1927. 259–260. és 271–273. p. A skót és a magyar sajtóban halálakor megjelent információk e tekintetben nem tekinthetők mérvadóknak, hiszen csak áttételesek, s évekkel későbbiek. Lásd például Journal of Photographic Society, 1858. november 22-i száma. Az információ keveredés oka minden bizonnyal az is lehet, hogy több Szabó nevű százados is harcolt a szabadságharc idején. Lásd Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1988. című kötetében húsz Szabó nevű százados szerepel. Maguk a magyar emigránsok is keverhették az adatokat, illetve igyekeztek magukat és/vagy egymást a neves magyar katonai vezetőkhöz kötni. Nem szerepel a törökországi emigrációval foglalkozó, a Pap János egykorú feljegyzéseire alapozott, Szalczer Sándor által publikált, A magyar emigránsok Törökországban című kötetben (Pécs, 1893.), továbbá az OSZK Kézirattárában található eredeti kéziratban sem. Csorba György: Az 1848/49-es törökországi magyar emigráció története. In: Hadtörténelmi Közlemények 112. (1999) 2. sem közöl Szabóra vonatkozó adatot.
16 Szinnyei im. 209. és 217.p.
17 „1849–50 telén ismét több honfitársunk érkezett Hamburgba, hogy ideiglenesen ott letelepedjen, név szerint … Szabó Iván kapitány …” Kászonyi im. 282. p.
18 Szinnyei im. 487.p.
19 Lásd erről Monica Thorp: William Henry Fox Talbot and the Edinburgh connection, 1855–1872. In: Sudies in Photography, 2005. 24–33.p.
20 James Downs adatai, köztük Szabó Iván levele C G H Kinnerarhoz, a Photographic Society of Scotland elnökéhez (National Archive of Scotland, GD 356/16/22), megköszönve a társaság tiszteletbeli tagjává választását, amit részleteiben többen idéztek. Továbbá Brewster 1856. október 14-i levele J D Forbes professzorhoz, az Edinburghi Egyetem természettudományi tanszékének vezetőjéhez. St. Andrews University Library, J. D. Forbes papers, közölte James Downs.
21 Brewster professzor Szabó által készített képének J. B. Dancer manchesteri fotográfus által készített mikrofotográfia változata megtalálható a Skót Nemzeti Múzeum gyűjteményében, s feltűnik Dancer katalógusában is a 13. számon. Dancer és Brewster élénk levelezésben álltak egymással e téren. Brewster maga ajánlotta Dancer figyelmébe a Szabónál készült portréját. Tacye Phillipson: Forgotten Gems. In: Studies in Photography, 2007. 59–66. A kép a 60. oldalon.
22 „ ’Sudden Death’ – Mr. Szabo, the able and well-known calotypist was, we regret to say, found dead in his bedroom on