ROBERT CAPA LEVELE ANDRÉ KERTÉSZHEZ 1938-BAN

Robert Capa itt közölt levele 1938-ban kelt, akkor tehát, amikor Joris Ivens2 és John Fernhout3 stábjának tagjaként vett részt egy, az épp zajló japán–kínai háborút4 bemutató dokumentumfilm forgatásán. E hét hónapról szól a holland Rixt A. Bosma könyve5, amely korábban nem publikált fotók és szövegek révén bepillantást enged a forgatócsoport olykor meglehetősen küzdelmes, korlátokkal és cenzorokkal terhelt mindennapjaiba. A 24 éves, spanyolországi fotóriportjai révén ekkor már ismert Robert Capa forgatási felvételeket készít, s a The 400 million című film stáblistáján már mint „asszisztens”6 szerepel. Közben persze fényképeket is küld a nagy képes magazinok számára. A Life, a Regards publikálja majd hankoui képeit.
Ebből az időből több magánlevele maradt fenn, olyan is, amelyben megemlíti egy lehetséges, párizsi székhelyű ügynökség tervét.7 Eszerint tehát már ekkor nagyobb befolyással kívánt volna lenni saját képeinek terjesztésére és felhasználására. 1936-tól kezdve a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor a képek fegyverré válhatnak: a (polgár)háborús propaganda éppúgy használta őt és társait8, mint ő és társai, a fotóriporterek a sajtót, amely számára – többnyire politikai meggyőződésből is – dolgoztak.
Capa kínai ténykedése valamiképp függetlenség és kötöttség, lehetőségek és ambíciók koordinátarendszerében képzelhető el. Választásai, döntései mélységének9 vagy esetlegességének megítéléséhez természetesen jóval több részletet kellene ismernünk. Az azonban már most is látható, hogy az ifjú fotóriporter szakmai és személyes kapcsolatai ekkorra lehetővé tették, hogy megpróbálja a saját útját megtalálni. Hosszú keleti távolléte alatt írt leveleiben ezeket a kapcsolatokat próbálja fenntartani – választott, majd kényszerűnek bizonyuló – elszigeteltségében, azzal a közvetlenséggel és iróniával, amely a rá emlékezők és fennmaradt írásai szerint is személyiségének alapvonása volt.
E levelek közé sorolható a most közölt, Kertészékhez (ekkor már Capa néven, de még magyarul) írt levél is.
Fisli Éva

Capa levele10 Kínából André Kertészhez és Saly Erzsébethez (1938)
Recto
Kedves Kertész familia, nagyon gyenge levélíró vagyok, de ezt ti megértitek. Sajnos vagy szerencsére én nemigen tudok dönteni ez inkább amiatt van, túlsokat zajlik az ügy (hogyishívják élet). Sok víz lefolyt New York óta11 (nem a torkomon hál’ Istennek) és én most a világ másik feléről vágyok Párisba. Elég hülye az ember, hogy mindig be van sózva a feneke és messzire megy, hogy sóhajtozhasson. Kína az nem fenékig tejfel és hogy Párist újra dicsérhessem ott ettem utoljára jó kínai kosztot.
A meló rettentő nehezen indult meg, mert Ivensnek nagy csatái voltak kövér kínai generálisokkal és mi kénytelenek voltunk ebbe a rettenetes Hankow nevű félig kínai és félig fene tudja lyukban tétlenkedni. Most végre holnap startolunk gépekkel, szolgákkal, ágyakkal és nagy kínai levelekkel a zsebünkben. Úgy gondoltam, hogy Kína után tanálkozunk, de ez most elég bizonytalan, mert igen nyugtalan vagyok Europa miatt és ha valami ott történik akkor pucolok vissza. Általában inkább rossz mint jó dolgok történnek és én szidom magam, hogy nem maradtam Spanyolban. Ha lett volna pénzem úgy csapot papot hagytam volna és pucolnék vissza, de nincs. Ha nem történik katasztrófa és spanyolok tartják magukat, akkor julius 14-re talán Párisban leszek. A munka itt rettentő körülményes és semmimódon nem hasonlítható Spanyolországhoz.

Verso
Szóval vagy New Yorkban, vagy Párisban találkozunk. Azt hiszem, Szivacsnak12 nincs sok kifogása ellene. Tekintve, hogy igen messze vagyok és hogy 6 hét múlva rettentő levéléhes leszek, szedjétek össze gyorsan magatokat és írjatok, hogy mi történik a „Beaux-Arts”13 körül. Szivacs pedig ír nekem még egy kis amerikai pletykát és akkor minden O.K. lesz. Befejezem eme gyenge levélt, mert megint az utolsó napra hagytam mindent és a legfontosabb a nagy levél a Glücknek14 még sehol sincs. Sok szeretettel üdv és ölelés Capa.

Jegyzetek
1 Ez az írás egy sorozat első darabja, melyben – egyebek közt – a franciaországi André Kertész-archívumban folytatott kutatásaim eredményeit igyekszem a közönség elé tárni. Ezúton is köszönöm a Balassi Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Médiathe`que de l’architecture et du patrimoine; támogatásuk és a Klebelsberg-ösztöndíj nélkül e szöveg nem született volna meg.
2 Joris Ivens (1898–1989) holland dokumentumfilm-rendező.
3 Johannes Fernhout (1913–1987) férje a fotográfus Besnyő Évának, aki Capa gyerekkori barátja volt.
4 A (második) kínai–japán háború az 1931 óta tartó határvidéki konfliktusból 1937 nyarára szélesedett totális háborúvá, és csak 1945 szeptemberében ért véget.
5 Az amszterdami Rijksmuseum fotótörténeti sorozatának 8. kötete: Photography Meets Film. Capa, Ivens and Fernhout in China, 1938. Manfred & Hanna Heiting Fund / Rijksmuseum, Amsterdam, 2011.
6 „Assistant in China”.
7 A 37 rue Froideveaux cím alatti atelier és a hozzá fűződő tervek részleteiért lásd Bernard Lebrun–Michel Lefebvre: Robert Capa, Traces d’une légende. En collaboration avec Bernard Matussie`re, Éditions de la Martinie`re, Párizs, 2011.
8 Capa és társai felvételeinek brosúrákban is zajló másik életét is érinti Cynthia Young (dir.): The Mexican suitcase the Rediscovered Spanish Civil War Negatives of Capa, Chim, and Taro, New York and Göttingen, the International Center of Photography and Steidl, 2010, 2 vols, 592 p.
9 Az ifjú Friedmann Endre habitusának itthoni formálódásáról, a Munka-körhöz való viszonyáról és elköteleződéséről lásd K. Horváth Zsolt: Háború: A hátunkban érzett tekintet. Optikai és politikai közelség problémája Robert Capa fotográfiájában In Páldi Lívia (szerk.) Így készül a történelem/History in the Making, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2009. 20–36. o.
10 Vékony selyempapír két oldala. A levél alján: „Kertész. Lent. Érk. 26/IV.
1938.” A levelet betűhív átírásban közöljük.
11 Capa spanyolországi balesetben elhunyt fotóriporterkedvesének, Gerda Tarónak a temetése után egy hónappal, 1937 szeptemberében New Yorkba utazott; már kint élő édesanyját és öccsét látogatta meg. Az 1936 őszén szintén Amerikába költözött Kertész házaspárral is felvette a kapcsolatot, közben igyekezett új ismeretségeket kötni és megbízásokat szerezni. A Pix ügynökséggel és a Life magazinnal kötött ekkor szerződést. A következő évben jelent meg New Yorkban a spanyolországi képekből válogató Death in the Making című album, és nyílt meg Capa első kiállítása 1938 februárjában a manhattani New School for Social Research-ben. A kötet layoutját André Kertész készítette.
12 A Szivacs feltételezhetően Saly Erzsébet egyik beceneve volt. (Kertész 1963-as párizsi jegyzeteiben is feltűnik e furcsa név.)
13 Utalás Kertészék címére New Yorkban: Beaux Arts Aparment Hotel, New York, 307-310 East 44th Sreet.
14 Ladislaus Glück (másutt Fekete vagy Tölgy László, illetve Peter Koester), a berlini Dephot fotóügynökség gazdasági vezetője, Capa közeli ismerőse. Több levelet váltottak 1938 tavaszán jövőbeli terveikről, azonban Glück júliusban meghalt.