KERTÉSZÉK ÉS PAULA WRIGHT KAPCSOLATA

Számtalanszor éltük meg a sötétkamrában: lassan bontakozik ki a kép az előidéző szerben – ahogyan eleink az előhívó oldatot nevezték –, s nyeri el végső formáját, egyben szépségét. Mindez megesik teljes életművekkel is, amikor a kutatás során a lappangó részletek apránként bukkannak fel. De a búvárkodó azzal a szomorú ténnyel is lépten-nyomon találkozik, hogy alig egy-két emberöltő, tehát mintegy 30–60 év eltelte után kevés információforrás áll rendelkezésére. Hát még akkor, ha a „célszemélyek” külföldre távoztak, s különösen, ha utódok nélkül hunytak el…
Az elmúlt esztendő novemberében tekintélyes tartalmú dossziéval ajándékozott meg régi, kedves barátnőm, Bálint Erzsébet, akivel valaha együtt koptattuk a Ceglédi Kossuth Gimnázium padjait, az iskola kosárlabda palánkját, majd dolgoztunk a ceglédi postán, ahonnan azután a székesfővárosba kerültünk. Erzsi férjhez ment, és az 1960-as években együtt, társbérletben éltek André Kertész bátyjának, Kertész Imrének (1890–1957) özvegyével, született Nasiczi-Rosenberg Margittal. Gréti, ahogyan leveleiben André szólította, gyermektelenül, egyedül élt lakrészében. Erzsi anyósa viselte gondját, már-már rokoni viszonyban, haláláig. A kialakult kapcsolat olyan szoros volt, hogy végül mindenét rájuk hagyta. Ennek egy részét képezte az Andréval folytatott levelezés, a Harper’s Bazaar néhány, Kertész-fotókat közölt száma, kiállítási katalógusok stb.
A dosszié tartalmát átböngészve, jó néhány furcsaságra leltem. Az egyértelműen André Kertész által postázott karácsonyi-újévi üdvözletek, amelyeket saját fotóinak hátoldalára írt, összekeveredtek egy bizonyos Paula Wright és néha Andrew-val, máskor Andrással közösen megírt év végi jókívánságaival. Ez utóbbiak mindegyike Paula kitűnő fényképeivel ötvöződött.
Az első számú rejtély André Kertész lapjaihoz fűződik: rajtuk csak „Bandi” aláírása olvasható, a vele egy fedél alatt élt Elizabeth kézjegye sohasem. Vajon miért? A lehetséges választ Kolta Magdolna és Kincses Károly könyvéből bogarászhatjuk ki: ismert, hogy a Kertész család a Sali (Salamon) Erzsébettel való kapcsolatát nem nézte jó szemmel (házasságkötésük még Párizsban történt, 1933. június 17-én, amint ezt a tényt az Amerikai Bevándorlási Hivatalhoz benyújtott honosítási kérelmük rögzítette). Elizabeth keze írása egyetlen fotón fedezhető fel: André kakasos képén, 1952-ben, a következő szöveggel: „Szép öreg kakasunk az egyik ablakban, – mögötte egy darab New York. (A hó az nem hó, hanem eső.... hiába Bandi így tud).” Alatta pedig Kertész kiegészítése: „Ez az, ahogy én próbálom, erőlködöm látni New Yorkot. Bandi”. A kakas feltűnik a sok esztendővel későbbi üdvözleten is, itt már csupán a többesszám utal arra, hogy kettőjük nevében küldte: „Grétikém, a legjobbakat kívánjuk (a kövérített betűk tőlem: M. F.) karácsonyra, ujévre, szeretettel: Bandi 1961. Karácsony New York”.
A levelezés tehát folyamatos volt Kertész Imre elhunyta után is, Margit 1974-ben bekövetkezett haláláig. Az újévi üdvözletek szűkszavúak, de így is érdekes és értékes adalékokat szolgáltatnak az André Kertész amerikai életútját kutató fotótörténészeknek.
Nagyjából az 1960-as évek elejétől kelteződnek Paula Wright üdvözlőlapjai. Ám, amennyiben bárkinek felkelti érdeklődését küldőjük személye, nehezen talál információt róla. Az interneten keresgélve lelhető meg Loren Ellis videó-interjúja, amelyet 1997-ben készített az akkor 100 esztendős Paula Wrighttal. Ebből derül ki, hogy Magyarországon született, Weisz Paula néven. És még több részlet Kincses Károly írásából, amely a Foto Black and White 2007. őszi számában jelent meg, s Suzanne Szász és Paula Wright munkásságával foglalkozott. A cikkben Kincses nem említi meg legfőbb adatforrását, Suzanne Palagyit, de személyes kérésemre megadta New York-i elérhetőségét. (Kincses egyébként még akkor került kapcsolatba Palágyi Zsuzsannával, amikor a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója volt, s helyet adott a Paula Wright-hagyaték egy szép kollekciójának).
Palágyi Zsuzsanna festőművész barátja és gondozója volt Paulának, élete végső időszakában, több, mint két évtizeden át. De az ápoláson túl segítségére volt a fotográfus gazdag életművéből válogatott kollekciók különböző amerikai múzeumokban, intézményekben történt elhelyezésében. A fennmaradt hagyatékot pedig azóta is őrzi és gondozza. Eljuttatta hozzám a Paula Wrightról általa írott, tömör életrajzot:

„Paula Wright photographer
(Budapest, 1897 – New York, 2001)
Paula Wright (született: Weisz Paula) Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1915–17 között. Festőnek készült, de a fotografálás is érdekelte, ezért megtanult fényképezni és elhelyezkedett egy első osztályú portréstúdióban (Gaiduschek Erzsi műtermében) Budapesten. Eközben Ausztriában elsajátított egy újfajta, frissen kifejlesztett képszínezési technológiát, amelyet Magyarországon elsőként ő honosított meg. 1929-ben New Yorkba települt át, először egy Fifth Avenue-n működő fotóműterem munkatársa lett. Néhány év múlva saját stúdiót nyitott, a Central Park melletti lakásában. Ismertté kiváló portréi és állatfotográfiái révén vált.
Számos hírességet fotózott, például Margaret Mead antropológust, Ruggiero Ricci zongoristát, Albert Einsteint és feleségét, Többször ült kamerája előtt Gábor Zsazsa és annak húga, Julie Gabor, valamint anyjuk, Jolly Gabor. Ellesett pillanatokat rögzített Manhattan utcáin, a Central Parkban. A Távol-Kelettől Izlandig sok országot bejárt, s természetesen mindenütt fényképezett, a szociofotótól a tájképig – minden területen otthonosan mozgott. Többször visszatért Magyarországra is. Művei megtalálhatók a Metropolitan és a Brooklyn Museum, a New York Central Library és a New York Historical Society kollekcióiban, a Magyar Fotográfiai Múzeumban és számos magángyűjteményben.”
Ebből számos fontos részlet megtudható, de nem ad választ az engem izgató, a Paula üdvözlőlapjaira vonatkozó kérdéseimre. Palágyi Zsuzsanna szívesen válaszolt az alábbiakra:
– A Paula neve mellett szereplő Andrew a férjének, Andrew Wrightnak a személyneve. De nem tudja, hogy a szintén Magyarországról kivándorolt, eredetileg Wisinger András miért változtatta meg a nevét? (Kiejtési nehézség okán aligha hihetnénk).
– Paula valószínűleg az ezüstáruval kereskedő férje révén ismerkedett meg André Kertésszel. És ez életük végéig szóló barátsággá erősödött. De nem tudja, milyen kapocs fűzte őket Grétihez? Lehetséges, hogy Paula 1961-es magyarországi látogatása során ismerkedtek meg? Esetleg André Kertész közvetítésével?
Kérésemre Palágyi Zsuzsanna újra végigolvasta Paula tíz naplóját, amelyeket még ifjú leány korában kezdett vezetni. Ebben egyetlen bejegyzést sem talált André Kertészről, bár bizonyos, hogy a barátságuk hosszú időn át töretlen volt.
És nincsen nyoma, magyarázata Paula Grétihez fűződő kapcsolatának sem.
Maradnak azonban ezeknek kézzel fogható és látható dokumentumai, az újévi üdvözlőlapok. És megvannak Paula képei (mintegy hatszáz darab), negatívjai és munkásságának írott lenyomatai, amelyek zömét Palágyi Zuzsanna New Yorkban, kisebb hányadát testvére, dr. Havas Péter Budapesten őrzi. És abban reménykednek, hogy az értékes, fotótörténeti szempontból fontos anyag egyszer majd Magyarországra költözik és nyer méltó elhelyezést.
Velük együtt bizakodom magam is…
Markovics Ferenc