FOTOGRÁFIÁK VIDÉKI GYŰJTEMÉNYEKBEN – 2. RÉSZ

A Zala megyei fotóanyagot1főként a megye múzeumai őrzik: a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban (GM), a keszthelyi Balatoni Múzeumban (BM) és a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (TGYM) elsősorban helytörténeti jelentőségű hagyatékok, helyi fotográfusok anyaga található, tematikai szempontból a városképek, a régészeti, néprajzi felvételek a meghatározóak. A zalaegerszegi Magyar Olajipari Múzeum (MOIM) országos gyűjtőkörével elsősorban a tudománytörténeti szempontból kiemelkedő anyagokra koncentrál. A zalaegerszegi Göcseji Múzeum megyei szinten gyűjti az anyagot, de nagy hangsúlyt helyez a várostörténetre is, a másik két városi múzeum (Keszthely, Nagykanizsa) pedig a településen kívül a régiója anyagára is koncentrál.2 A közgyűjteményi fotó- és diagyűjteményeket elsősorban az adott múzeum dolgozói, a szűkebb témák kutatói és az adott várost bemutató kiadványok használják fel. Egyik intézményben sincs olyan munkatárs, aki teljes munkaidejét a fotóanyag kezelésével, feldolgozásával töltené. A következőkben a három városban található múzeumok, könyvtárak anyagát tekintem át röviden, kiemelve a fontosabb fotográfusokat és tematikus egységeket.

A zalaegerszegi Göcseji Múzeum két, egymástól elkülönített fotógyűjteménnyel rendelkezik: az eredeti forrásértékű fényképek gyűjteményével és az adattári fotótárral (1953-tól). Az eredetileg a történeti dokumentumgyűjtemény részét képező forrásértékű fotók 2004 óta alkotnak önálló gyűjteményt. Az eredeti, forrásértékű fényképek gyűjteményben több, mint másfél ezer leltározott tétel található, valamint körülbelül kettőezer leltározatlan fotó és negatív. Ezeknek körülbelül hatvan százaléka a pozitív, negyven százaléka a negatív; készítésük időbeni megoszlás szerint, 15 százalékuk 1880 előtti, 20 százalékuk 1880 és az I. világháború közötti, 45 százalékuk a két világháború közötti és 20 százalékuk 1950 utáni. Az adattári fotógyűjteménybe 52 000 dia és fotó (főképpen pozitív) tartozik (20:80 százalék megoszlásban). Mivel ez a gyűjtemény az 1950-es években jött létre, a felvételek mindegyike az ezt követő időszakban készült. Az adattári fotógyűjteménybe kerültek a város- és eseményképek, a néprajzi vagy régészeti terepmunkák során készített fotók, a falumúzeum építésének képi dokumentumai. De találhatunk itt korábbi időszakra vonatkozó anyagot is, gyűjtőutak során készült fotóreprodukciók formájában. A helytörténeti adatok és az életmód illusztrálására felhalmozott anyagból kiemelkednek a gyógyszerész Kaszter család3 albumának reprodukciója, a budapesti Deák család fotótárának helyi vonatkozású darabjai.
A Göcseji Múzeum 19. század végi, 20. század eleji családi hagyatékainak egy-egy kiemelkedő darabja neves fotóműtermekből származik: például Klösz György, Borsos [József] és Doctor [Albert]. A Magyar Fotótörténeti Társaság kutatása elsősorban a fotótörténeti anyagra fókuszál, ezért az alábbiakban én is főként az eredeti forrásértékű fényképek gyűjteményének anyagát ismertetem. Ennek legfőbb értékei a helyben működő hivatásos és amatőr fényképészek anyagai, hagyatékai; szisztematikus gyűjtés eredményeképpen folyamatosan bővül az anyag. Kiemelkedőek az 1860-as és ’70-es években Zalaegerszegen is működött Tömöry Ferenc munkái4 és a platinotípia magyarországi alkalmazói között számon tartott Antal Béla képei, akinek 1897 és 1911 között volt Zalaegerszegen műterme, de az azt megelőző időből is ismertek felvételei. Fontosak még Vajda D[óri] 1912 és 1944 közötti fényképei, valamint a Saly műterem több száz pozitív képe és üveglemeze a huszadik század első feléből; Saly Viktor 1902-ben nyitotta meg műtermét, háborús sérülése következtében 1918-ban elhunyt, az üzletet a felesége, majd a lányai, a Saly nővérek vitték tovább az 1980-as évekig.
A Göcseji Múzeum Központok Zala mentén című állandó kiállításában láthatjuk Saly Viktor egyik műtermi hátterét és a fényképezőgépét, valamint a „reklám” vitrinben számos felvételét.5 A Saly nővérek anyagának egyik kuriózuma az orosz katonákat bemutató sorozat.
A gyűjtemény egyik legnagyobb egysége Serényi Árpád zalaegerszegi fotográfus 1920 és 1941 közötti, 445 fotót tartalmazó anyaga.6 Serényi 1920-ban került Egerszegre Saly Viktor özvegyének kérésére, ahol segéd pozícióból a tulajdonostársig jutott, majd 1926-ban önálló műtermet nyitott. A szakmai újítások, kísérletezések és külföldi kiállítások felé nyitott Serényit nem csupán a műtermi fényképezés érdekelte, szívesen fotografált természetet és néprajzi témákat is. A polgármester felkérésére fénykép- és diasorozatot is készített Göcsejről, melyek egy részét képeslapok formájában is kiadták, illetve az ország több pontján vetített előadás keretében bemutatták.7 Említést érdemelnek még Izsák Gyula Endre polgári iskolai, gimnáziumi tanár és fotószakkörvezető, illetve a zalaegerszegi ruhagyár fotókörének felvételei az 1970-es és 1980-as évekből.
Ami a családi fotóhagyatékokat illeti, itt is folyamatos a gyűjtés, de inkább szórvány anyagról lehet beszélni. Többnyire Zalaegerszeg társadalmának képviselőitől került be fotóanyag: tisztviselők, iparosok, kereskedők, földművesek családi képei. Közülük kiemelhető Czobor Mátyás polgármester hagyatéka (19. század végi, két világháború közötti felvételek), Vámossy késes mester és családjának hagyatéka, a Morandini építész család anyaga,8 a Viosz család 19. századi vizitkártyáit tartalmazó fotóalbuma. Említésre méltóak a felsőrajki Cziráki Gyula által hazaküldött I. világháborús fotók (portrék, emlékfotók, az olasz fronton készült sokszorosított háborús felvételek). Tematikai szempontból Gönczi Ferenc (1861–
1948, néprajzkutató) hagyatékának fotóanyaga az egyik legkiemelkedőbb. Ezek Gönczi Göcsej, s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (1914), illetve A zalamegyei vendek (1914) című munkájához készültek a 19. század végén és a 20. század elején.9 Gönczi hagyatéka családi képeket is tartalmaz, közöttük három (ismeretlen fotóstól származó) ferrotípiát is.
Kuriózumnak tekinthető egy, a Göcseji Falumúzeum tulajdonában lévő hajdinahántoló gépben elrejtett, a 2006-os restauráláskor előkerült 1956-os fotóanyag, mely a zalaegerszegi eseményeket örökíti meg. A felvételeket az akkori múzeumigazgató, Dr. Szentmihályi Imre készítette, a forradalom bukása után múzeumi tárgyba rejtette azokat (hasonlóan a nagykanizsai Thúry György Múzeum néprajzosához, Kerecsényi Edithez). A fotók felfedezése katalizátorként működött, hatására áttekintő tanulmány született a megye ’56-os fényképanyagáról.10 Az elmúlt évek egyik gyarapodását a Kettő egy pár (2006)11 című kiállításhoz köthetően a térség esküvői szokásaihoz kapcsolódó történeti és kortárs fotók gyűjtése jelentette. Jelenleg az 1970-es éveket bemutató kiállításhoz kérik a lakosság segítségét.12 2012-ben egy TIOP-pályázat13 keretében a múzeum számára lehetőség nyílik egy fotó gyűjteményi tanulmányi raktár létrehozására, ahol a témához kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozásokat, előadásokat tarthatnak.14
Zalaegerszegen található az 1969-ben alapított, országos gyűjtőkörrel indított Magyar Olajipari Múzeum is, melynek célja a magyarországi szénhidrogénipar történetének dokumentálása, bemutatása. A múzeum önálló fotógyűjteménnyel rendelkezik, ebben 11 000 beleltározott tétel található, illetve körülbelül 50 000 szekrénykataszteri rendszerben. A Fotótár jelentős részét, mintegy 75 százalékát pozitív képek teszik ki. Az anyag időbeni megoszlása a következő: 1 százalékuk 1880 és az I. világháború között, 15 százalékuk a két háború közötti és 84 százalékuk 1950 után készült. Tehát a gyűjtemény elsősorban a huszadik század második felét reprezentálja, azonban az azt megelőző korszakból is számottevő tudománytörténeti anyag található itt. Ezek közül a legismertebbek és legjelentősebbek Dr. Papp Károly és Dr. Papp Simon hagyatékai. Dr. Papp Károly (1873–1963) geológus, egyetemi tanár nevéhez Erdély földgázkincsének a feltérképezése fűződik. A múzeum közel 600 üvegnegatívját és diáját őrzi: a geológiai témájú felvételek Erdély, Afrika, az Amerikai Egyesült Államok területein készültek, főképpen a huszadik század első felében. Papp Károly többek között részt vett Déchy Mór15 egyik kaukázusi útján is, ahol fotókat is készített. Dr. Papp Simon (1886–1970) geológus a MAORT vezérigazgatója16 volt. A gyűjteményben 4–5000 darab, 1920 és 1965 között készült pozitívot őriznek, többek között Pápua Új-Guinea, az Egyesült Államok, Törökország, Ausztrália, Görögország, Erdély vidékeiről. Felvételeit albumokba ragasztotta, leírásokat is készített hozzájuk. Az anyagot politikai okokból az ÁVH is átnézte a MAORT-per17 miatt. Emellett más geológusok, bányamérnökök fotóit is őrzi a múzeum, az 1950-es évektől napjainkig terjedő időszakig: többek között Udvardi Géza és Buda Ernő bányamérnökök és Horváth Róbert diáit, Simon Pál (volt nehézipari miniszter) albumát (ezek többsége szekrénykataszterben, feldolgozatlanul áll). Tematikai szempontból a szénhidrogén iparág a leginkább meghatározó, de a geológia, földrajz (városkép, tájkép) témájához kapcsolódóan is jelentős tudománytörténeti anyaggal rendelkezik a múzeum. Az olajipari vállalatokhoz köthető felvételek közül megemlítendő a múzeumot támogató és azzal együttműködő MOL NyRt. (reklámanyagok, arculathoz kötődő és terepen készült fotók találhatóak itt), illetve jogelődje, az OKGT (Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt), valamint ez utóbbi vállalategységei, például az ÁFOR (Ásványforgalmi Vállalat) működését bemutató fényképek. Más, az ágazathoz tartozó cégek, például a Schell, a Csepeli Finomító történetét dokumentálók fotók is vannak itt.
A Zala megyei könyvtárakban töredék anyag található, itt a többi iratanyagtól elkülönítve elsősorban a könyvtár rendezvényeit, eseményeit dokumentálják és őrzik (családi és egyéb hagyatékokban, iratanyagokban is vannak fotók, ám ezek nincsenek külön nyilvántartásba véve). A Zalaegerszegen működő Deák Ferenc Megyei Könyvtár Helyismereti és Nádas Péter Gyűjteménye is őriz fényképeket, körülbelül 450 darab fotó pozitívot, ennek kétharmada a két világháború között készült, egyharmada 1950 után. Említésre méltóak a Göcseji Múzeumnál már említett Serényi Árpád városi fotográfiái, a zalai könyvtárügy történetét dokumentáló anyagok és a Zala megyei településekről készített felvételek. Az idén hetvenéves író kortárs fotóit is tartalmazó Nádas Péter Gyűjtemény külön egységet alkot.18
A keszthelyi Balatoni Múzeum fotótárában és diatárában is találunk fotótörténeti anyagot. A fotótár több mint negyvenkétezer darab beleltározott negatívot és pozitívot őriz, a diagyűjteményben pedig nyolc és fél ezer beleltározott tétel van. A fotóanyag 1 százaléka 1880 előtt, 5-6 százaléka 1880 és az első világháború között, 25 százaléka a két világháború között, a fennmaradó 68–69 százalék pedig 1950 után készült. A múzeum legfőbb értékeit az 1900-as évek elejének cigányait ábrázoló néprajzi felvételek, valamint a balatoni táj- és a keszthelyi városképek jelentik. Az 1898-ban alapított Balatoni Múzeum Egyesület egyik legkorábbi kollekciója Csák Árpád és Sági János nevéhez fűződik, akik 1900 nyarán gyalog megkerülték a tavat, és különböző tárgyakkal, fotókkal tértek vissza. Ez lett az alapja a Balatoni Múzeum fényképgyűjteményének is. Csák Árpád régészeti tárgyú fotográfiákat, Sági János (1874–
1938) pedig közel ötszáz üveglemezt és 70 pozitív képet adott át, melyek jelentős részét a néprajzkutató a Balaton írásban és képekben (1902), illetve a Keszthely, Balaton és Hévíz-fürdő (1910) című, a térséget turisztikai szempontból propagáló munkájában publikálta. Emellett a Balatont bemutató 160 diájával és filmekkel 1903-tól tizenöt éven át szerepelt a budapesti Uránia Tudományos Színház műsorán. Sági leghíresebb, néprajzi szempontból talán legfontosabb felvételei a fenékpusztai teknővájó cigányokat örökítik meg (2–300 darab). Számos műve képeslap formájában is forgalomba került. Malonyay Dezső A magyar nép művészete című sorozatának A balatonvidéki magyar pásztorság művészete (1911) és A dunántúli magyar nép művészete (1912) című köteteibe is ő készítette a fényképek nagy részét.
A hivatásos fotográfusok közül nagy volumenű Tímár Rózsika (1893–1993) hagyatéka, aki az 1980-as években két részletben adta át felvételeit a múzeumnak. A Gyulafehérvárott született fényképésznő az első világháború után érkezett Magyarországra, 1920-tól dolgozott a keszthelyi Fő téren lévő műtermében. A műtermi portréfotózás mellett a városi rendezvényeket is megörökítette, de a Festetics család is gyakran hívta őt a kastélybeli családi ünnepeire. Mielőtt a régi nemesi család 1944-ben elhagyta volna a kastélyt, a hercegasszony kérésére Tímár Rózsika végigfényképezte a termeket (az anyag egy része itt is fellelhető). A múzeumi gyűjteményben közel 2000 beleleltározott tétel fűződik a nevéhez, ezek főképpen pozitív képek, emellett tetemes mennyiségű leltározatlan üvegnegatívot is őriznek. Tímár Rózsika üveglemezes kamerája is megtalálható itt. A fényképésznő meghatározatlan képeiből 1988-ban „interaktív” kiállítást is készített a Balatoni Múzeum: a kiállított felvételekhez adatokat kerestek a város lakosaitól, ez részben sikerrel járt, jó pár képhez tudtak hasznos információkat szerezni ily módon.
A családi fotóhagyatékok kiemelhető egységei a Reischl család képei,19 a 2010-ben érkezett Stadinger család hagyatéka, valamint Varga József családi, elsősorban a városi eseményeket bemutató fényképeinek másolata. Helytörténeti szempontból a Művelődési Központ által átadott Helikoni Ünnepségek albumai is figyelemre méltóak: az 1957 óta megtartott ünnepségek eredete 1817-re nyúlik vissza, amikor Gróf Festetics György diákünnepséget rendezett a városban, ezt a hagyományt elevenítették fel a helyi diákok számára. Fotótörténeti jelentőségű még a Fényképészeti Szövetkezet anyaga. Tímár Rózsika műtermében később a Fényképészeti Szövetkezet kapott helyet, s az ő „leselejtezett” anyaguk szintén a múzeumba került: a készítés után öt évvel átadott anyag zárolt (és eddig feldolgozatlan), családi (elsőáldozás, ballagás, lakodalom) és városi eseményeket, műtermi felvételeket tartalmaz. Kisebb egységek, de fontosak az 1944 körüli országos sajtófotók (eredetük ismeretlen, több száz darab) és az 1960-as, 1970-es években Keszthelyen készült MTI-fotók. Tudománytörténeti szempontból kiemelkedő Dr. Réthelyi Jenő főorvos (1912–2007) Kárpát- medencét átölelő diagyűjteménye az 1970-es, 1980-as évekből (körülbelül 5000 darab tájkép, városkép). A város egyéb intézményeitől való átadások közül kiemelném a Városgazdálkodási Vállalat anyagát, a Keszthely tanácsi épületeit (1970-es évek), illetve a 2010-ben bezárt Hunnia Húsüzem Kft. mindennapjait dokumentáló képeket.
A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum könyvtárában is találhatunk fényképeket, igaz ezek feldolgozottsága minimális, ennek ellenére a témák szerint, borítékokban csoportosítva tárolt anyag kutatható. Az 1000–1500 darabos képhalmaz főleg repró pozitívokból áll, és a Festetics család tagjairól, a kastély épületéről valamint a múzeumi eseményekről, tárgyakról készült. Az anyagból kiemelendő a Festetics család tagjairól (Mária, Ella, Tasziló) a bécsi, Graben utcai Adéle műteremben készült pár darab felvétel.20 Emellett egy-egy Istvánffy F.-,21 Uher Ödön-, Sági János-, Pál Nándor-fotográfiáit találunk. Említésre méltó még Kuhla Miklósnak a Festetics Tasziló 1933-as temetésén készült sorozata, mely a felvonulást és Horthy érkezését is dokumentálja. Kuriózum a „kastély alkalmazottak” feliratú boríték, melyben néhány 1900-as évek előtti eredeti pozitív képet is találhatunk.22
A nagykanizsai23 Thúry György Múzeumban nincs önálló fotógyűjtemény, hanem más egységekhez tartozóan, tematikusan gyűjtik a közel negyvenötezer fényképet: a régészeti adattár fotótárában háromezer, a történeti fotótárban több mint hétezer eredeti és tizenhétezer adattári, a néprajzi adattár fotótárában tizenhat és fél ezer, míg a képzőművészeti fotótárban közel kilencszáz darabot. A képek 90 százalékát nyilvántartásba vették, leltár formájában. Az eredeti történeti fotókat 1972–2000 között a történeti dokumentációs tárban leltározták be, a 2000 után leltározott fényképeket a történeti (eredeti) fotók leltárában találjuk. Az anyag 1 százaléka 1880 előtti, 2 százaléka 1880 és az I. világháború közötti, 15 százaléka a két háború közötti és 82 százaléka 1940 utáni. A gyűjtemények legfőbb értékei az egykori nagykanizsai fényképészek felvételei, illetve a város és a hajdani járáshoz tartozó települések történetét dokumentáló fotók, az itteni családok hagyatékai.
Nagykanizsa hivatásos fotográfusai közül a korai fényképészek (Mikolasch Samu, Lingg Gyula, Auerbach és Kozmata)24 mellett Fiedler Gyula,25 Mathea Károly, id. Uher Ödön, a Varga Testvérek (Varga G. és Varga J.),26 Vértes (Wasserman) Antal és Fodor József28 képei emelkednek ki fotótörténeti szempontból. A nagyszebeni születésű id. Uher Ödön fényképész, filmgyáros (1859–1931) 1891-től működtetett itt fotóműtermet, 1898-ban már Budapesten dolgozott, 1900-ban kapta meg a császári és királyi udvari fényképész címet. Ő volt az 1905-ben alakult Magyar Fényképészek Országos Szövetségének első elnöke. 1911-ben a budapesti műtermét filmkészítő üzemmé alakította át, így született meg az Uher filmgyár. Kanizsai műtermét Mathea Károly vette át (Uher utódaként hirdette magát, egy ideig együtt dolgozhattak), aki korának legismertebb fényképésze lett.29 Kevés adat ismert róla. A Thúry György Múzeum Színes selymek, fodrok, csipkék elnevezésű divattörténeti kiállításán képzeletben Mathea műtermébe látogathatunk, fotóin keresztül (is) megismerve a korszak polgári viseletét.30 A múzeum nemcsak fotográfiáit, hanem Rapid típusú fényképezőgépét is őrzi.
Az amatőrök közül Berentés Tamás nyugállományú őrnagyot emelném ki, ő a Zala megyei Építőipari Vállalat sofőrjeként nagykanizsai építkezéseken és gyárakban fotózott. A családi hagyatékok közül fontosabbak a Bentzik család, a Németh család, az Ozori család és a Merkly–Belus család (digitalizálásra kölcsönkapott) fotográfiái. Helytörténeti jelentőségűek Buzek Dénes fényképész 1960-as, 1970-es években a város rendezvényein készült fényképei. A városképet, a város lakóit és életét megörökítő fotográfiák mellett szignifikánsak a múzeum néprajzi témájú felvételei, melyek a nagykanizsai járásban készültek a két háború közti időszaktól kezdődően napjainkig, építészet, népszokások és családi események témákban. A harmadik nagyobb csoportba Nagykanizsa és környékének régészeti ásatásainak képi dokumentumai tartoznak, melyek az 1950-es évektől napjainkig terjedő időszakot ölelik fel.
Az áttekintésből látható, hogy a három megyei múzeum mindegyike őriz a régióján túlmutató, országos szempontból is jelentős anyagot, bár a fotográfiák elsősorban a helyi társadalmi, történeti és néprajzi kutatások fontos kiindulópontját adják. A fotográfusok szerinti tudományos feldolgozás a Göcseji Múzeumban megindult (ez köszönhető annak is, hogy ebben a gyűjteményben két történész szakmuzeológus is dolgozik részmunkaidőben), a Thúry György Múzeum tematikus kiállításaihoz, kutatásaihoz köthetőek markáns fotótörténeti mélyfúrások. A megye (fotó-) történetéhez kapcsolódó publikációi alapján a helyi szintű kutatások igényesek, van honnan elindulni tehát, hogy a gyűjtemények kincseit megmutathassák, feldolgozhassák.
Bata Tímea

Jegyzetek
1 A Zala megyei múzeumok anyagáról majd két évtizede született egy áttekintő cikk – Megyeri Anna: Fotógyűjtemények a zalai múzeumokban. In: Érték a fotóban. Országos fotótörténeti konferencia. Tata: Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, 1994. Egy-egy témában születtek a megye múzeumi fotóanyagát is összefoglaló munkák. Például Megyeri Anna: Fotográfiák 1848–1849 zalai szereplőiről. (Pannon Tükör, 1998/3); Béres Katalin – Csomor Erzsébet – Kapiller Imre: A legyőzött győz, az elesett él. Az 1956-os forradalom zalai fotókrónikája. Zalaegerszeg: Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2006.
2 Köszönöm a gyűjteményekben dolgozók segítségét az anyag feltárása kapcsán: Megyeri Anna – Göcseji Múzeum, Bodorkós Zsolt – Magyar Olajipari Múzeum, Gyenes Imre – Deák Ferenc Városi Könyvtár, Csomor Erzsébet – Zala Megyei Levéltár, Grúberné Molnár Adél és P. Barna Judit – Balatoni Múzeum, Hargitainé Vári Éva – Helikon Kastélymúzeum, Kunics Zsuzsa és Hohl Zoltán – Thúry György Múzeum. Illetve külön köszönet Megyeri Annának a kitartó adatszolgáltatásért.
3 Megyeri Anna: A Kaszter gyógyszerész család Zalaegerszegen a 19–20. században. (Zalai Múzeum 17, 2008).
4 Tömöry Ferenc az 1860-as években Szombathelyen kezdte pályáját, rövid ideig Zalaegerszegen dolgozott, utazó fotográfusként bejárta a megyét, később a mai Szlovéniában működött. Megyeri Anna: Tömöry Ferenc, egy utazó fényképész Zalában az 1860–70 körül. Előadás a Zalai Közgyűjteményi Napokon (2010). Az anyagból publikáció is készül (folyamatban).
5 Béres Katalin – Megyeri Anna: Zalaegerszeg. In: Központok a Zala mentén: a Göcseji Múzeum állandó kiállítása: katalógus. Béres Katalin-Kostyál László-Kvassay Judit szerk. Zalaegerszeg: Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2002.
6 Megyeri Anna: Egy kisvárosi fényképész. Serényi Árpád (1897–1941). In: Művelődéstörténeti tanulmányok. Turbuly Éva szerk. Zalai Gyűjtemény, 31. Zalaegerszeg: Zala Megyei Levéltár, 1990.
7 Sajnálatos módon maga a képanyag már nincs meg, az előadás Fára József levéltáros által írt szövege azonban fellelhető.
8 Megyeri Anna: „A földre építek, az égben bízom”: A Morandini építészcsalád a Monarchiában. Zalaegerszeg: Salla Közhasznú Alapítvány, 2010
9 Többek között Fillippics Zsigmond rákospalotai, R. Mosigner varasdi és zágrábi, Jandaurek H. tescheni (később Iglón, Kassán működött), Zelesny Károly pécsi fényképész, illetve Gaal Imre csáktornyai rajztanár felvételei. Nagy Betti: A Göcseji Múzeum dokumentumai Gönczi Ferenc életrajzához (Zalai Múzeum 6, 1996).
10 Béres Katalin – Csomor Erzsébet – Kapiller Imre: A legyőzött győz, az elesett él. Az 1956-os forradalom zalai fotókrónikája. Zalaegerszeg: Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2006.
11 Marx Mária – Megyeri Anna – Kovács Zsuzsa: Kettő egy pár. Szerelem, udvarlás, esküvő a 20. században. A Göcseji Múzeum kiállításának katalógusa. Zalaegerszeg: Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2007.
12 Ez megelőzte az Így éltünk a hatvanas években kiállítás, mely hasonló módon összegyűjtött anyagot is felhasznált. Bővebben: http://www.zmmi.hu/hireink-gocsej/fotogyujtesi-felhivas
13 A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program – Múzeumok és levélárak iskolabarát fejlesztése és oktatási-képzési szerepének infrastrukturális erősítése néven meghirdetett pályázata, melyre a múzeum Gyűjtemények közös térben elnevezésű projekttel jelentkezett.
14 http://www.zmmi.hu/hireink-gocsej/gyujtemenyek-kozos-terben
15 Az első Kaukázus-kutatók egyike, geológus, ő maga is rendszeresen fotózott.
16 Papp Simon: Életem. Zalaegerszeg: Magyar Olajipari Múzeum, 2000
17 A Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) ellen 1948-ban indított pert az állam, szabotázsra hivatkozva a vezetőket (köztük Papp Simont is) bíróság elé állították és az ítélet értelmében a vállalatot állami felügyelet alá helyezték. Bővebben – Srágli Lajos: A MAORT-perről (Pannon Tükör, 2002/3-4).
18 Dokumentumállományának nyilvános része Nádas Péter magyar és idegen nyelven megjelent műveit tartalmazza, könyveket és folyóiratcikkeket egyaránt. A gyűjteményben ezen kívül az író munkásságát ismertető, értékelő művek, kritikák, valamint fényképek, könyvborító tervek, plakátok találhatók. (http://www.dfmk.hu/felnott-olvaso-szolgalat/nadas—gyujtemeny)
19 Keszthely életének meghatározó sörgyáras dinasztiája, a két világháború között jelentős közéleti tevékenységet is végeztek a család tagjai.
20 A stúdió 1862 és 1905 között működött, a galíciai származású Adéle Perlmutter-Heilperin és két bátyja hozta létre. Adéle korának egyik legelismertebb női fotográfusa volt Bécsben, a császári család számos tagját és más prominens személyiségeket is fotózott, bár ő maga 1880 körül visszavonult, de az üzlet ezt követően is az ő nevén futott tovább.
21 Istvánffy F. 1865 és 1900 között Nagykanizsán, illetve 1888 és 1900 között Keszthelyen is tartott fenn műtermet.
22 Ezek közül érdekes Kummer Mihály főpénztáros portréja, melynek hátlapjáról kiderül, 1935-ben, 50 éves szolgálata emlékére szép teás készletet kapott a Festetics családtól, 1944-ben is aktív volt (ekkor menekült el a család), 1954-ben halt meg, 89 évesen. A portrét Pál Nándor készítette, aki 1905 és 1935 között tartott fenn műtermet Keszthelyen.
23 A nagykanizsai fotográfia történetéhez sok adalékot, dokumentumot találhatunk Tarnóczky Attila: Hol, mi? Kanizsai házak és lakói munkájában, mely interneten is elérhető, mutatózva (http://hol-mi.nagykar.hu/) A 2009-ben készült könyv internetes változata folyamatosan frissül.
24 Említett fotográfusoktól a Göcseji Múzeumban is találunk felvételeket.
25 Nagykanizsai fényképész, az Ady utcában volt napfényműterme 1882-től, 1891-től Zágrábban működött.
26 A Varga Testvérek nagykanizsai működésének pontos dátuma ismeretlen, párhuzamosan Zágrábban is működtettek műtermet. Nagy valószínűséggel az 1880-as évek és 1900 között dolgozhattak Kanizsán is.
27 A vajdasági Versecről származó fényképész, Vértes Antal Singer Sándor műtermében segédkezett, 1900-ban vásárolta meg tőle az üzletet, 1925-ig dolgozott itt. 1907-es hirdetéseiben már arról olvashatunk, hogy elektromos világítás mellett is fényképez: ,,Fényképezés esti világításnál. A nagykanizsai fényképészüzlet egy bravúros lépéséről számolhatunk be. Ma már semmi akadálya sincs annak, hogy valaki magát este, vagy bármily borús időben is lefényképeztesse. – Ugyanis Vértes Antal fényképész Csengery-uti műtermét villamos reflektorokkal szereltette fel és így borús időben, vagy este is eszközölhet felvételeket. A felvételek semmivel nem különböznek a nappali világításos képektől. Sok egyéb között van egy érdekes előnye is ezen uj berendezésnek Ugyanis Vértes műtermét bálok, partik rendezvények alkalmával is késő estig nyitva tartja és így a közönség báli öltözékében megörökíttetheti magát. Vértes Antal hirdetését olvasóink figyelmébe ajánljuk.” (Zalai Közlöny 1907. 46/52. 4. o.)
28 Fodor József 1887-ben telepedett le a városban, 1891-ben az ő műtermét vette át Uher Ödön. További működését illetően ellentmondásos adatokat találunk, melyből akár az is következhet, hogy egy időben két Fodor József működött az országban. Varga Katalin millenniumi fényképészeiről szóló cikke egy 1894-es jegyzékben szintén hoz egy Fodor Józsefet, budapesti fotográfusként (Varga Katalin: Egyszer és azóta sem. Önkéntes fényképészeti szövetkezet a Millenniumi Kiállításon. Budapesti Negyed, 1997/1). Szakács Margit adatai alapján Fodor József 1899-1901 között Székesfehérváron dolgozott, majd pécsi tartózkodását 1902 és 1930 között időszakra teszi. Szabó Sarolta A nyíregyházi fényképészet kezdeteiről írott cikkében is említ egy Fodor Józsefet, aki 1914 és 1920 között dolgozott az egyik helyi műteremben, később újra kiváltotta iparengedélyét, ám újabb műterméről nincs adat (Szabó Sarolta: A fényképészet kezdetei Nyíregyházán. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 2001).
29 Kunics Zsuzsa kutatása alapján Mathea 1895-97-ben Uher Ödön utódaként jelöli magát, 1897-től már csak saját neve szerepel a hirdetésekben. Működésének vége nem ismert, egy 1926-os jegyzékben még szerepel.
30 http://www.zmmi.hu/idoszaki-kiallitasok-thury/szines-selymek-fodrok-csipkek-divattortenet.