RECEPTKÖNYVEK 1839-1851 KÖZÖTT

A különleges fotótörténeti kötetek, füzetek egy része a képek készítésének gyakorlati megismertetését tartalmazzák. A „hogyan készül a kép?” leírások a pontos vegytani és géptani részleteket ismertették meg a nagyközönséggel. Az összeállítások koronként modernizált változatai főleg a fényképészek számára nyújtottak izgalmas, kísérletezésre indikáló olvasmányt. Franciaországban és Nagy-Britanniában igen sok ilyen tárgyú, érdekes füzetet tartanak nyilván. Például Helmut Gersheim saját gyűjteményének darabjait: a Nagy-Britanniában megjelent füzetek katalógusát önálló kötetben adta közre.1 Ebben a különféle kiadványok 334 tételben, a címlapok képével együtt tanulmányozhatók.

Magyarországon alig találunk hasonló könyveket, számbavételük tehát nem hosszú. 1839 végén már árusították Daguerre könyvének németre fordított kivonatát. A Der Spiegel budai újság (1828–1852) mellékleteként megjelenő Pesther Handlungszeitungban Konrad Adolf Hartleben pesti könyvkereskedő hirdetést jelentetett meg. Az 1839. decemberi hirdetmény2 szerint egy Stuttgartban megjelent füzetet lehetett nála megvásárolni, amely 6 táblával magyarázta és illusztrálta Daguerre nevezetes felfedezését.3 A kiadványt franciából fordította „egy német fizikus”, akit csak ekként neveztek meg, a nevét nem tudjuk.

Hartlebennél 1840 első hónapjában egy másik füzetet is árusítottak, Dr. Friedrich August Netto szakíró Daguerre’ schen Lichtbilder című írását, mely eredetileg 1839-ben jelent meg.4 A Pestre szállított darabok már a második kiadásból származtak, melyhez a camera obscura rajzát mellékelték. A Pesther Handlungszeitungban erről a kötetről is nagyméretű hirdetés olvasható, Hartleben hathatós reklámjának köszönhetően.5 Míg az első kiadvány 108 oldalon részletezte a metódust, az utóbbi mindezt 25 oldalon tette meg. Magyarországon nem található ma ezekből egy példány sem, a folyton változó újabb metódusok a korábbiakat érdektelenné minősítették.

1840-ben Bécsben, Zimmermann Jakab fordításában jelent meg magyar nyelven Daguerre felfedezésének története, 24 oldalon, 6 ábrával magyarázva az újdonságokat. A saját korában nagy sikert aratott füzet kiemelt jelentőségű a magyar fotótörténet számára, ezt az is tükrözi, hogy 1984-ben és 2008-ban is megjelent reprint kiadásban. Így könnyen hozzáférhető, olvasható.

A következő adatunk 1843-ból való: Hartleben kiadásában (hiszen ő nemcsak forgalmazó, hanem kiadó is volt) olvashatóvá vált Petzval József matematika professzor elméleti munkája is, melyben a fényképezőgéphez használt lencsék matematikai képleteit fejti ki.6 Ez az elméleti mű nem taglalja a professzor által kigondolt speciális lencserendszer Voigtländer optikus általi megvalósításának történetét és annak európai sikerét sem. Petzval szerepe az objektívek fejlődésében ma már közismert tény.

1843-ban Geibel Károly pesti könyvesboltjában a „Nagy Kristófnál”, egy újabb érdekes füzetet lehetett megvásárolni. Noël Marie Paymal Lerebours és Marc Secrétan Párizsban megjelent kötete, a Traité photographie a legkiválóbb tanácsokkal látta el a képek színezéséről az érdeklődőket, a 46 oldalon megfogalmazott újítások közkedveltségét tükrözi, hogy abban az évben négy kiadása volt. A németre fordított változatot Lipcsében nyomtatták. Ezt hirdette Geibel a Pesther Handlungszeitungban, a 16 ábrával illusztrált kiadvány ára 30 forint volt.7 Egy későbbi verzióból (1846) ismerjük az ún. magyar keverék leírását, amely egy különleges vegyi anyag volt.8

Úgy tűnik, hogy az 1840-es években a magyar közönség részére ezek a művek voltak elérhetők a pesti piacon. További kiadványok is felbukkanhattak, amelyeket nem hirdettek, ezért nem tudunk róluk semmi biztosat.

A következő műre nem volt egyszerű rálelni, hiszen az 1851-ben Pesten megjelenő füzet nem túl közismert. Hartlebennél történt magyar kiadása miatt ez a kiadvány a magyar fotótörténetnek is szerves része. Az Országos Széchényi Könyvtárban található példány egyrészt könyvészeti ritkaság, másrészt további füzeteket rejt magában. Nemzeti könyvtárunk nem bővelkedik fotótörténeti kiadványokban, mindössze Paul Baumgärtner Das Geheimniss der Daguerreotypie (1839) című, 68 oldalas kis kötetét őrzi. Mivel ezt kiadták reprint kiadásban, ma már könnyen hozzáférhető és tanulmányozható. Az említett különlegesség három német nyelvű füzet, mely három leltári számon fut, és utóbb valamikor egybe kötötték. Időrendben haladva az utolsó az első, vagyis a legkorábban megjelent.

Dr. Friedrich August Netto9 könyve, a Die kalotipische Portrairtirkunst oder Anwesung, nicht nur die Portraits von Personen, sondern überhaupt gegenstände alle Art… (Quedlinburg, Berlin, 1847)10 eredetileg 1842-ben jelent meg, a második kiadásra 1845-ben, a harmadikra pedig 1847-ben került sor. A talbotípia(= kálotípia) módszertanát népszerűsítő kötet kapcsán nincs mód a papírfényképészeti módszer (negatív–pozitív eljárás) ismertetésére, olybá vesszük, hogy azt mindenki ismeri. Az angolszász szakirodalom könyvtárnyi kötetben foglalkozik vele, de a neten is bőséggel találunk érdekességet, akár Talbot kapcsán, akár a kétféle szóra keresve: talbotípia, kálotípia. A világhálón Talbot múzeuma a Lacock Abbey-ban a helyszínt idézi fel, míg a The Correspondence of William Fox Talbot honlap a művész 10 000 levelét és személyes kapcsolatait feltáró névjegyzéket tartalmazza.12 A kálotípiát Franciaországban egy régebbi esseni kiállítás mutatta be, újabban a George Eastmann House a talbotípia módszeréről adott ki katalógust.13

Netto füzetének 31 oldalához 3 ábrát csatoltak, melyek szerencsénkre megmaradtak. Az első ábra a camera obscura működési elvét, illetve a fejtámasszal felszerelt, különleges széket ábrázolja. A második tábla a camera obscura belső rendszerét ismerteti. A legérdekesebb számunkra a harmadik ábra, amely egy képzeletbeli, ideális atelier felépítését és egy talbotípia módszerrel készült háromnegyedes portré grafikai átírását mutatja be egy rajzban. Pontos képet kapunk arról, hogy a fényképészeti műhely az épület ablakainak elhelyezkedésétől függően rendezhető be. A szoba egyik sarkában elkerítve található a laboratórium, a kamera a széken ülő modellel szemben van felállítva. A kiszámított és feltételezett eredmény pedig a rajz jobb sarkában látható: egy férfi arcképe. (1. sz. kép)

Az első füzet tehát a talbotípia, a következő két füzet pedig a folyton megújuló dagerrotípia megvalósításának fortélyait tárja elénk. L. E. Uhlenhut receptkönyve, a Praktische Anweisung zur Daguerreotypie, nach dem neuesten Verbesserungen in möglichster dargestellt14, 1849-es kiadású. A 72 oldalas és 1 táblát tartalmazó második kiadás annyira népszerű volt akkor és az ma is, hogy reprint kiadást is megélt. A kötet ismertsége újbóli kiadása miatt megnövekedett, a Magyar Fotográfiai Múzeum is őriz belőle egy példányt.15 Uhlenhut a bevezetőt 1845-ben írta, vélhetően az első kiadással egy időben. A szerzők sokszor modernizálták, javították a megújuló verziókat. A kötethez mellékelt táblán található 19 rajz nagyon szép, igen részletes információkat ad a korabeli fototechnikai eszközökről, de sajnos nincs a szövegbe illesztett magyarázatuk. A rajzok finomságának szemléltetésére az egyik camera obscurát választottam. (2. sz. kép)

A harmadik kis kötet a Photographie auf Metallplatten, praktische Anweisung. Lichtbilder in 5–9 Sekunden auf Metallplatten nach der neuesten in Frankreich und Nordamerika befolgten, Methode, anzufertigen16 címet viseli. Franciából fordította J. Beyse, megjelent Hartleben kiadásában Pesten, de érdekes módon Lipcsében is. (3. sz. kép) A füzet elejének hosszas magyarázó sorai között még egy utalást találunk: „Gros báró nyomán”.17

Gros, Baron Jean-Baptist-Louis (1783–1870) nevezetes személyiség volt, francia diplomata, aki élénken érdeklődött a dagerrotípia-készítés iránt.18 1838–1842 között Bogotában élt, majd 1844–1847 között franciaországi épületeket örökített meg. 1850 körül mint diplomata Athénben tartózkodott, ekkor készült az Akropoliszról néhány kiváló dagerrotípiája. A következő évben a londoni világkiállításon is kiváló enteriőr képet alkotott a Kristálypalotában, ez a kép a párizsi Bibliothe`que national de France gyűjteményének féltett darabja.

Három füzetet írt a fényképezési tapasztalatairól, Essai de théorie daguerienne… (1844)19, Recueil de mémoires...(1847)20 és Quelques notes… (1850)21 címmel. A mi pesti kiadványunk tehát egyik műnek sem egyszerű fordítása, melyet az igen eltérő címek is mutatnak. A füzet bevezetője magyarázatot ad a Gros báróra való hivatkozásra, miszerint az ő kísérletei igen átgondoltak. A „gyorsítás” fontosságával, a dagerrotípiakészítés egyszerűsítő folyamataival foglalkozott. A galvanizált lemezekkel való kísérletek, a jól előkészített lemezek azt eredményezték, hogy már másodpercek alatt sikerültek a képek.

Nagyon sok fényképész titokban tartotta saját eljárását, ezért fordulópont az elektrokémia kísérleteinek nyilvános megjelenése. A galvanizálás lényege, hogy elektromos áram segítségével fémek felületét más fémrétegekkel vonják be. A dagerrotípiai lemez ezüstözésének ez volt a legjobb technikája, ezáltal az előkészített lemezek száma egyre növekedett. A füzet bevezető soraiból (melyet feltehetően J. Beyse, a fordító írt) megtudhatjuk, hogy korábban a dagerrotípia expozíciós ideje 30 másodperc volt, Gros báró módszerével ez borús időben 9, napfényes időben 5 másodpercre csökkent. Megjegyzik, hogy a különleges technikának köszönhetően a báró keleti, műemlékeket megörökítő képein különös melegség észlelhető.

A fordító szerint Gros báró ügyesen kidolgozta módszerét, amely könynyen elsajátítható. A felhasználóknak minden reggel egy próbaképet kellett készíteni, meggyőződve a sikerességről.

Magyarországon a nagyobb városokban ekkor még nem volt megvásárolható a kereskedelmileg gyártott ciánkálium, ezért azt javasolták, hogy azt mindenki maga készítse el. A mellékelt rajzokon (mindkét táblán) a galvanizáláshoz szükséges tárgyakat ismertették az olvasókkal. (4. sz. kép) Természetesen az alapismereteket, a gépet és a többi szokásos dolgot is megtaláljuk ebben a füzetben. A dagerrotípia rézlemezeinek galvanikus úton való előkészítésére osztrák és francia kísérletek is történtek, ezért a kötet végén egy aránytáblázat található a súlyokról.

Mindezek után talán nem elfogultság azt állítani, hogy nagyon fontos, szakszerű, tanulságos művel gazdagította Gros, Beyse és Hartleben a magyar fotótörténetet. A korai német és magyar fotótörténeti kiadványok Konrad Adolf Hartlebenhez (1778–

1863) vezetnek bennünket. Könyvkereskedése 1803-tól Pesten működött, majd 1844-ben Bécsbe tette át székhelyét, ekkor alapította a C. A. Hartleben’s Verlags-Expedition in Pest, Wien und Leipzig nevű céget. (A kiadó mind a mai napig létezik.22) Pesti lerakata 1870-ig árusított kiadványokat, majd felszámolták. A több, mint fél évszázad alatt jelentős mennyiségű könyvet forgalmaztak, adtak ki. Az Országos Széchényi Könyvár közel 2000 címszavát őrzi. A cég kiadványairól egy 1857-ben megjelent füzet alapján tájékozódhatunk, melyben megtaláljuk Gros, Baron és Petzval József könyvét, de mást nem.23

J. Beyse mint szerző és mint fordító is számos könyvet adott ki Hartlebennél 1851–1880 között. Egyik saját műve, az újabb fölfedezéseket tartalmazó Arany kincstár… (1861) magyarul is olvasható.24 Ezer rövid leírásban foglalta össze azokat a titkos szereket, melyeket ipar- és műtani irodák külön-külön árusítottak. A ciánkálium előállításáról ezt írja:

„Tégy porczellán tégelybe, mely belül krétával be van kenve, 8 rész vízmentes vérlúgsót és 2 rész száraz, szénsavas szikéleget25 és olvaszd föl a vegyítéket gyönge tűznél. A vas könnyen elválik a vékonyan folyó anyagtól, melyet le kell önteni. Ezen cyankalium igen ajánlatra méltó ezüstözésre és aranyozásra.”26

Farkas Zsuzsa

Jegyzetek

1 Helmut Gersheim: Uncunabula of British Photographie Literature. A bibliography of British photographie literature 1839–75 and British books illustrated with original photograhs. London, 1984.

2 Pesther Handlungszeitung 1839. december 7. 387. oldal.

3 Daguerres ausführliche Beschreibung, seiner grossen Erfindung oder die Kunst, auf die beste Art die so höchst merkwürdigen Lichtbilder zu verfigen. Stuttgart, 1830. (sic!), 108 oldal. (A dátum a hirdetés nyomdahibája lehet.)

4 Daguerre’ schen Lichtbilder auf Papier, Malertuch und Metallplatten durch Bedeutung oder durch die Camera obscura und das Sonnenmikroskop. Quedlinburg, 1839. 2. kiadás

5 Pesther Handlungszeitung 1840. január 25. 27. oldal.

6 Joseph Petzval: Bericht über die Ergebnisse einige dioptrischer Unterschungen. Pest, 1843. 60 oldal.

7 Rathgerber für Daguerreotypisten. (nach dem Lerebours) Enhält zugleich die beste Anweisung zum koloriren der Lichtbilder. Leipzig, 1843., Pesther Handlungszeitung 1843. december 2. 306. oldal

8 A pontos leírás az 1846-os kiadás 144–146. oldalán található.

9 Frank Heidtman, Hans-Joachim Breseman-Rolf H. Kraus: Die deutschen Photoliterature 1839–

1878. München, New York, London, Paris 1980. 690. oldal.

10 Az első kötet címe más írásmóddal: Die calotipische Portraitirkunst… Quedlinburg, Berlin 1842., Országos Széchényi Könyvtár ltsz. 819.860

11 Az Edinburgh Review 1843. januári száma megemlíti ezt a kötetet, továbbá Ludwig Moser Ueber der Process des Sehens und die Wirkung des Lichts auf Alle Korper (Poggendorff Annalen der Physik un Chemie, Band LVI. 1842. No. 6.) című írását mint fontos újításokat.

12 Fox Talbot Museum at Lacock Abbey.

13 Die kalotypie in Frankreich. Essen, 1965., Osterman, Mark: Talbotypie process. New York, 2007.

14 Quedlinburg, Leipzig, 1849, Országos Széchényi Könyvtár ltsz. 819.858

15 Reprint kiadása Stuttgart, 1993.

16 Országos Széchényi Könyvtár ltsz. 819.859

17 Nach dem Baron Gros.

18 Quentin Bajac: J. B. Gros. In: Hannavy, John: Encyclopedia of Nineteeth-century photography. Oxford–New York, 2008. I. kötet 624–625. (Petzval József kivételével ebben az igen jelentős munkában a többi idézett szerző nem található, mert nem voltak fényképészek.)

19 Essai de théorie daguerrienne et résultats pratiques par un professeur de sciences. Paris, Imprimerie J. B. Gros, 1844. 30 o.

20 J.-B. Gros: Recueil de mémoires et de procédés nouveaux concernant la photographie. Paris, 1847.

21 J.-B. Gros Baron: Quelques notes sur la photographie sur plaques métalliques. Paris, Librairie encyclopédique de Roset, Paris, 1850. Ill. schémas 106 oldal.

22 2007-től a nyolcadik leszármazott Markus Duran vezeti a kiadót.

23 Verlags-Katalog von Adolph Conrad Hartleben. Buchhändler in Pesth. (Verlags-Expedition in Wien und Leipzig) Wien, 1857. 82 oldal.

24 Beyse J.: Arany kincstár ezer titkos szerrel a közjólét előmozdítására és iparüzlet lendítésére, a mezőgazdaság, vegytan és műipar terén tett legújabb fölfedezések szerint. Pest, 1861. Hartleben, Fordította: Sztáncsay Jenő.

25 Sziksó (Na2CO3)

26 Ua. 608. tétel, 119. oldal. Vérlúgsó: káliumferrocianid (ferrociánkálium).