MIÉRT ÉS HOGYAN KELL SZKENNELNI?

Elöljáróban

Tulajdonképpen a dolgot nagyon röviden el lehetne intézni a szakácskönyv módszerre alapozott módon. Megjegyzendő, hogy ez a módszer igen elterjedt a fotográfia jelenlegi „technikai ismeretterjesztési” területén is. Ekkor a világhálón talált tapasztalatokat és a Canon, Nikon, HP, Adobe stb. kezelési utasításokban talált javaslatokat kell továbbítani mindenféle háttérismeret nélkül. Ez a módszer egy bizonyos motorikus gyakorlat szempontjából előnyös lehet. Van azonban ennek a módszernek az ismereteket kereső alkotó személy szempontjából egy lényeges, meghatározó erejű hátránya is. A részben marketing érdekek által meghatározott vonalak mentén kialakuló gyakorlat – az áttekintés hiányában – elveszíti a nélkülözhetetlen kreatív rugalmasságot.

Tagadhatatlan, hogy jelenleg az analóg–digitális átmenet egy kérdéseket felvető és gyakorlati ismereteket kívánó terület. Praktikus oldalról tekintve a dolgot, a fotográfia területén ez negatívok és pozitív képek szkennelését jelenti. Természetesen léteznek a szkennelési gyakorlat mellett további szempontok is.

Az utóbbi időben bekövetkezett változások a fotográfia informatív, kulturális szerepét lényegében alakította át. Fellazultak a magán- és a nyilvános szférát elválasztó határok. Magánjellegű fotók milliói árasztják el az internetet. Blogok, fényképes naplók és ki tudja, még milyen megnyilvánulások képviselik és terjesztik a tömeges, vizuális mintákat. Ezzel szemben áll az a tény, hogy a fotográfia egy bizonyos területen a jelenlegi társadalmi, kulturális környezet egy mélyen intellektuális vizsgálatának tekinthető. Az sem vitatható, hogy a digitalizálási akció újabb manipulációs lehetőségeket teremt.

Ha ez így van, akkor az alkotói, tárolói és terjesztési folyamat minden egyes fázisában meghatározó jelentőségű szerepet kap a személyes ismeretanyag. Egyszerűsítve a dolgot, tudni kell, hogy miért csinálok valamit. Ebben a megközelítésben persze az alkalmazandó dot per inch, vonal milliméterenként stb. csak háttér szerepet kell, hogy kapjon. Természetesen nem szabad letagadni ezek fontosságát sem.

Az sem tagadható, hogy jelenleg a vizuális információs, interpretációs csatornák alapvető kérdésekre keresnek választ. Ezek: milyen lehetőségek állanak rendelkezésre a manipulációs fázisban és a láthatóvá tétel folyamatában, hogyan lehet a kialakított eredményt tárolni és az általános hozzáférhetőséget biztosítani?

A kérdések megválaszolása a mai világot és kultúrát egyaránt mélyen érintő válaszokra vezethet.2

Az analóg–digitális konverzió mint egy évezredes probléma

Az a hiedelem, hogy a digitalizálás tíz-egynéhány éves probléma, teljesen megalapozatlan. Tulajdonképpen a kezdetek egy idősek az idő mint folyamatosnak érzékelt jelenség meghatározhatóvá, mérhetővé tételének igényével. Így például, ha igaz az archeológusok által javasolt megoldás az inkák kipu rendszerének megfejtésére, hogy a rendszer a bináris módszer elemeit tartalmazza, akkor az adott lehetőség már az időszámítás előtti évezredekben is alkalmazott eljárás volt.

Ha ez a megoldás nem tekinthető reálisnak, akkor az indiai kultúrában egyértelmű utalások vannak a bináris módszer alkalmazására. Pangala3 annak a szerzőnek a neve, aki egy bináris rendszert dolgozott ki a költészeti ritmika4 számszerűsítésére.5

Egy közelebbi példát vizsgálva, a képek és szövegek gyors továbbítása megkövetelte a látványt tartalmazó papírképek tartalmának elektromos jellé történő átalakítását. Az első sikeres kísérlet ebben az irányban Edouard Bellin rendszere volt, amely 1913-ban érte el a gyakorlati alkalmazhatósági szintet. Ez a rendszer még nem alkalmazhatott bináris, a mai népszerű nevén digitális technológiát. Ehhez az 1940-es években elkezdődött fejlődési folyamat eredményei kellettek.6

Amikor a számítógépes kapacitás és teljesítőképesség elérte a szükséges szintet, illetve a szükséges kiegészítő elektronikai egységek rendelkezésre álltak, lehetőség nyílt a mai értelemben vett szkenner létrehozására. Egy – Russel A. Kirsch által vezetett – kutatócsoport létrehozta a bináris technológiára alapozott szkennert. Az első, ily módon szkennelt kép az akkor három hónapos kisfia, Walden volt.7 Az adott kép 1957-ben készült.

Végül még egy, a digitalizálási folyamatokban jelentős tényt kell megemlíteni. 1975-ben Steve Sasson a Kodak cégtől megbízást és támogatást kapott egy elektronikus képrögzítő készülék kialakítására. Az eredmény a mai értelemben vett digitális kamera őse lett (lásd a mellékelt képet). A fényképészeti gyakorlatban alkalmazható első kamera az 1,5 megapixel képfelbontású, Kodak DCS 420 fényképezőgép volt.8

Elindult tehát egy folyamat, amely a digitális technológiával létrehozott képek mellett az ezüstalapú rendszerben készült képanyag digitalizálásának igényét is felvetette.

Az analóg–digitális interregnum

Azt persze gyermekded naivitás volna feltételezni, hogy 2001. április 1-jén 13 órakor (GMT) mindenki elkezdett szkennelni. Az ezredfordulón azonban világossá vált, hogy a vizuális információ létrehozásának, tárolásának és hozzáférhetővé tételének technológiai, technikai háttere alapvetően megváltozott. Ez a tény természetesen igen mélyreható kérdések megválaszolását követelte meg. Így például a szerzői jog, az eredetiség, a kizárólagossági jog stb. még ma sem tisztázott jogi problémákat vetnek fel.

Ezen túlmenően más területeken jelentőséggel bíró folyamatok, hatások kialakítását és vezérlését követelte meg. Ezek egyik, lényeges pontja a manipulációs fázis által megkövetelt ismeretanyag elterjesztése, hozzáférhetővé tétele volt.

Az adott technológia által kínált lehetőségeknek az elérni kívánt vizuális eredmények realizálása érdekében való alkalmazásáról természetesen még nem mondható el, hogy a digitalizálás és az ezzel kapcsolatos ismeretanyag általános közkinccsé vált. Tulajdonképpen a két látványrögzítő csatornának az elsődleges megközelítésben hasonló benyomásokat kiváltó megjelenése sok fontos technikai, technológiai jellegzetességet takar. (Ezek tárgyalása a sorozat második részében kerül sorra.)

Felmerül a digitalizálási jelenség általános vizsgálatának szükségessége. Rögtön megjegyzendő, hogy ebben a megközelítésben nem csak az eredetivel hasonlóságot felmutató másolat létrehozása és tárolása az egyedüli probléma.

Az adott technikai fejlődésekkel párhuzamosan létrejövő közlési, publikálási lehetőségek alapvető kiszélesedése lényegi változásokat hozott magával, amelyek mélyrehatóan befolyásolták a fotográfia kulturális, információs szerepét. A fotográfia és a világháló egy, a személyes indítékokat nyilvánossá tevő rendszerré is vált. Nem mondható, hogy a magát „hivatalosnak” tekintő réteg megértette, illetve felfogta az ezzel járó, elkerülhetetlen átrendezést.

Az interregnum egyben átrendeződés is

A szinte korlátlan nyilvánossá válás számtalan mozgalom, fotográfiai irányvonal létrejöttét tette lehetővé. Egy extrém példa lehet például az úgynevezett miksang vagy kontemplatív fotográfia9. Ez a csoportosulás a tibeti buddhizmusra hivatkozva mindenféle gátlás nélkül használja és sajátjának tekinti a ma már közel évszázados Neue Sachlichkeit, Bauhaus és hasonló iskolák vizualitását és formavilágát.

Nyilvánvaló a következtetés. Az ilyenfajta sarlatánizmus ellen csak az igazi értékek szembeállításával lehet fellépni. Azaz digitalizálni és széles körben hozzáférhetővé kell tenni őket. A fotóművészet halálának emlegetése helyett, az új helyzetben adekvát akciókat kell végrehajtani.

Ez persze megköveteli egy technikai, kultúrszociológiai ismeretrendszer elsajátítását is. Az sem tagadható, hogy ez alapvetően különbözik az ezüstbromid alapú technológiával kapcsolatos tudásanyagtól. Az alapvető eltérés az, hogy a bináris technológia a reprodukálási, megjelenítési folyamatot egy globális jelfeldolgozói rendszerré alakította. Ez a kijelentés teljes mértékben érvényes a szkennelés területére is. Ebből a szemszögből megítélve a szkenner egy speciális „fényképezőgép”, és a beszkennelni kívánt kép integrálódik a leképezendő környezetbe.

Következésképpen, a bináris technológia által nyújtott lehetőségek teljes skáláját ki lehet használni. Visszamenőleges lehetőségek is rendelkezésre állnak, így például lehetséges az eredeti képben fennálló perspektivikus, optikai és színtorzulások korrekciója is. Lehetőség van az élességi tulajdonságok befolyásolására10, a tónusátviteli jellegzetességek változtatására és a jelenet elemeinek, struktúrájának megváltoztatására is.1

A befogadói oldal változásai

A fotók, különböző képek, egyáltalán a vizuális elemek terjesztési, hozzáférési struktúrájának kiterjedése, alapvető megváltozása a befogadói oldal jelentős átalakítását hozta magával. Ma a már csak a gyűjteményekben, egyedi módon látható képek, fotók hatáskörnyezete alapvetően beszűkült a globálisan terjeszthető és hozzáférhető megnyilvánulásokhoz képest. Tagadhatatlan, hogy ezek a változások az általános értékrendet is lényegében változtatták meg. (Lásd a 9. lábjegyzetet!)

Ez a változási folyamat élénk és emocionális tartalmakkal töltött vita tárgya. Itt természetesen nincs mód az elemzésre, illetve egy határozott állásfoglalásra, mivel a technológiai és gyakorlati elemek kifejtése a végső cél.12

A vizualitás megváltozott társadalmi, kulturális szerepe magától értetődő módon követeli meg a már létrehozott értékek szerepvállalását ebben az új helyzetben is. Ennek egyik, talán legjelentősebb lehetősége a digitalizálás. Ezt mutatja a Google Art projekt vagy a Life folyóirat összes kiadványának digitalizálása is!

A technikai probléma és a gyakorlati megoldások

Tulajdonképpen a digitalizálás három lényeges szempont szerint hajtandó végre. Ezek: az eredeti, kiindulási állapot, megjelenés visszaállítása, az adott időpontban felmutatott vizuális tulajdonságok rögzítése, illetve a fentiekben említett, a további feldolgozás, felhasználás számára egy kiindulási pont kialakítása.

Világos, hogy az adott folyamatok optimális végrehajtása a megegyezések mellett speciális különbségeket is felmutat.

A sorozat következő részeiben először az általános problémák, a lehetséges megoldások taglalása, majd az ehhez szükséges konkrét gyakorlati ismeretek ismertetése lesz a cél. Nem feledkezve arról sem, hogy két kiindulási pont létezik. Negatívok és pozitív képek szolgáltathatják a digitalizálandó alapokat.

Montvai Attila

Teljes képaláírások:

1., Édouard Belin a ,,belinograph” nevű, fényképeket továbbító rendszerével 1920 körül. A rendszer papírképek továbbítását is lehetővé tette

2., Walden Kirsch által, 1957-ben készített beszkennelt változata egy, a fiáról készített fotónak

3., Steven Sasson, az Eastman Kodak mérnöke által 1975-ben bemutatott kamera, amelyet az első gyakorlati megoldásnak tekintenek

4., A professzionális gyakorlatban is használt fényképezőgép a Nikon N90 vázára épített DCS420

5., Egy, a hetvenes évek elején, Forte negatívra készített kép beszkennelt változata

6., A manipulációs lehetőségeket szemléltető változat. Speciális, perspektivikus korrekciós programmal kialakított kép, majd a korrekció után egy Photoshopban működő, dekonvolúciós pluginnal javított eredmény

7., Egy 10×15 cm-es papírkép beszkennelt változata mint kiindulási pont az utóbbi időkben kifejlesztett seam carving eljárás lehetőségeinek szemléltetésére. Az eljárás leírása megtalálható a szerzők által (Shai Avidan Mitsubishi Electric Research Labs és Ariel Shamir The Interdisciplinary Center & MERL) közreadott Seam Carving for Content-Aware Image Resizing című cikkben. Az eljárás egy változata megtalálható a Photoshop utóbbi változataiban

8., A seam carving eljárással transzformált, csak a szélességet érintő, majdnem felére csökkentett változat

9., A szélesség egyszerű változtatásával, azonos méretre csökkentett eredmény Jól láthatók a bekövetkezett geometriai torzulások

10., A seam carving eljárás kiterjedt matematikai háttérre támaszkodva a statisztikai és a képtartalom pixelenkénti eltérésének helyi jellegzetességeit, a változások adott képpontban fellépő nagyságait határozza meg numerikus úton. Az így meghatározott függvényeket a kép energiatartalmának nevezik (image energy function). Az eljárás célja ennek az úgynevezett energiatartalomnak a minimális torzítása a feldolgozás során. Az itt mutatott esetben ez a képtartalom változtatására irányult

11., Az adott eljárás nemcsak a seameknek nevezett trajektóriák eltávolítását teszi lehetővé, hanem a képtartalom alapján, statisztikai módszerekkel generált seamek beillesztését is magába foglalja. Ezt szemlélteti az itt bemutatott kép. Megjegyzendő, hogy a Photoshop ,,content avare fill” eljárással szemben az eredmény sokkal természetszerűbb, mert azzal sok esetben a környezet duplikálása következik be. Remélhetőleg a digitalizált képek utólagos manipulálhatóságáról a fő szövegben

említetteket ez a néhány példa is mutatja

Jegyzetek

1 A Kodak cég csődbemenetele reális lehetőség. BBC News: Eastman Kodak files for bankruptcy protection, January 19, 2012. http://www.

bbc.co.uk/news/business-16625725

2 Ebben a három részesre tervezett cikksorozatban az elvi, történeti alapok, majd a technológiai háttér és végül a gyakorlati, manipulációs kérdések kerülnek tárgyalásra.

3 Chanda ś?stra – az adott területen érvényes referencia címe, amely az időszámításunk előtti 5. századra datálható.

4 Prosody a terület azonosítására szolgáló fogalom.

5 Figyelmet érdemel, hogy az adott probléma egy alapvetően analóg, erősen nemlineáris rendszer.

6 Megjegyzendő, hogy a folyamatok elindítója a Fasori Gimnázium egykori tanulója, Neumann János volt!

7 Az ily módon szkennelt kép helyet kapott a Life által kiadott könyvben, melynek címe: 100 photographs that changed the world volt („Száz fénykép, amely megváltoztatta a világot”). Life, 2003.

8 1994!

9 A mozgalom egy tibeti emigráns szerzetes, Chögian Trumpa gondolatvilágát, majd amerikai születésű utódja, Thomas Rich (más néven Ösel Tendzin) tevékenységét kihasználva propagálja magát. A két vezéralak, Michael Wood (Chökyi Miksang!) és Julie duBose használja ki saját, sok esetben financiális érdekek elérésére. Triviális fotók 300–400 dolláros áron!

10 A dekonvoluciós módszerek és maszkolási lépések lehetővé teszik a globális élesség, de adott esetben a mélységélesség befolyásolását is.

11 Például alkalmazható az újonnan létrehozott smart/seam carving módszer, illetve a content aware fill technológia alkalmazásával.

12 Egy felszínes megjegyzés: a fotóművészet halálát emlegetni talán túlzás.