ÚJABB MAGYAR ESZKÖZÖK

Éppen tíz évvel ezelőtt, 2001. október 14-én került forgalomba a magyar fényképezőgépek történetéről (tervezés-gyártás) írt német–angol nyelvű könyvem. A keménytáblás kötésű, vaskos kötet Horváth Győző Ferenc (1933–2007) és felesége, Horváthné Enyedi Prediger Éva (1930–2011) kiadásában és jelentős anyagi áldozatvállalásuk árán jelent meg. Werner Götze stuttgarti Lindemanns könyvesboltja vállalta a terjesztést, kedvéért német – könyvazonosító – ISBN számot is kértünk: 3 89506 225 1.

A szöveget Götze úr javaslatára a nyersfordítások alapján újrafordító osztrák röntgenorvos, Dr. Milos Paul Mladek a neki juttatott tiszteletpéldányokat szisztematikusan szétküldte a világ különböző tájain élő gyűjtőtársainak. Elérte: a könyvet a megajándékozottak megismerték, és tartalmát figyelembe veszik tevékenységük során.

Jason Schneider, az Egyesült Államokban megjelenő Modern Photography szerkesztője, egy terjedelmes cikksorozatban tárgyalta a gyűjthető fényképezőgépeket, majd az írásokat három kötetbe rendezve könyvben is kiadta. Lapja 1983. augusztusi számának 56. oldalán még az egyik legritkább és legrejtélyesebb fényképezőgépek közé sorolta a Momikont. Ebből fellelt ugyan egy példányt Fred Spira gyűjteményében, de a géppel kapcsolatos történetből semmit sem ismert. A helyzet azóta nagyon sokat – és előnyére – változott.

A szintén az Egyesült Államokban élő Jim McKeown szakíró engedélyemmel beledolgozta irányárjegyzékébe a magyar fényképezőgépek főbb adatait. McKeown 2005/2006-os kötete tízezer fényképet közöl, de negyvenezernél is több kamerát ismertet, 1248 oldalon. A termékeket a gyártók betűrendes névsorában sorolja fel. Az Utitársat (a gépen így, rövid U-val szerepel!) a 295. oldalon találjuk, az F betűnél, a Pajtást a 337. oldalon, a G betűnél.

Az LP Foto 2011. szeptember 25-én rendezte 39. árverését Stockholmban. Ők a 152 oldalas katalógusukban bemutatott tételek közül az 58.-nál feltüntették: a három Pajtás (ők így írják: Pajta’s) közül egy a Gammában, kettő a „Fövarosi Finommechanikai Vallalat”-nál készült. Csak emlékeztetőül: utóbbi gyártó neve nem szerepel a fényképezőgépen…

A kétnyelvű könyv kéziratát 1997 márciusában kezdtem el írni. A négy és fél éves munkával elkészült kötetből természetesen sok fénykép és levéltári adat maradt ki, mivel a terjedelmet a nyomdaköltség miatt nem lehetett növelni. Az elmúlt tíz évben nem jelentek meg olyan publikációk, amelyek a közölteket alapjaiban kérdőjeleznék meg. A következőkben azokból a feljegyzéseimből válogatok, amelyek az évtized során gyűltek össze egy esetleges bővített kiadás kéziratához.

Szabad Szilárd favázas műszaki fényképezőgépe

A már említett stockholmi LP Foto 37. és 38. árverésén is felbukkant egy-egy favázas, bőrharmonikás-kihuzatos, nagy képformátumú műszaki fényképezőgép, amelyen a gyártó „S. Szabad, Stockholm” megnevezéssel szerepel. Egy ilyen fényképezőgépről két képet közölt Bajtai Lajos a Fotórégiségek című, 2004-ben megjelentetett könyvében. A három éve elhunyt gyűjtő a szövegben viszonylag röviden ismertette a külföldön ismertté vált magyar fényképészeti műasztalost; így én ehelyütt teszek kísérletet a kép árnyalására.

Szabad Szilárd 1907-ben született Nagybányán, és 1994-ben hunyt el Svédországban. Családjában a férfiak hagyományosan az asztalosmesterséget űzték. Szilárdnak szerencséje volt, az 1930-as évek végén kijutott Svédországba, ahol a dolgozni vágyó, ügyes kezű mesterembert örömmel fogadták. Hamarosan foglalkoztatni kezdték a stockholmi Műszaki Intézetben, ahol például vitorlázó repülők fa vázát készítette. Éppen bedolgozta magát a helikopterkészítő kísérleti csoportba, amikor kitört a II. világháború, és mint kevésbé megbízható, külföldi munkavállalót egyszerűbb munkákra irányították át.

A hadi események miatt megváltoztak az ország importálási lehetőségei is, amit lehetett, helyben kellett előállítani. Minden gyártó nagyítóval kereste az átlagosnál jobb képességű, kreatív szakembereket. Mint ismeretes, Victor Hasselblad cége ekkor még fényképészeti tartozékokat és légifényképező kamerát készített. Ők a filmtekercseket és/vagy a síkfilmet befogadó kazetták készítésével bízták meg a Stockholm belvárosában lévő kis műhelyében már önállóan tevékenykedő magyar emigránst.

Szabad Szilárd természetesen javítgatta az ismerősei fényképezőgépeit is. Herman Bergne műtermi Kodak kameráját például részben átalakította. A sikeres „műtét” híre a Kodakot 1908. óta Svédországban képviselő Hasselblad családhoz is eljutott. Az ő megbízásukra Szabad az 1940-es évek közepén favázas, síkfilmes, dönthető objektív- és filmsíkú műszaki fényképezőgépet kezdett gyártani. Ma már meglepőnek tűnik, de a kamerákat „Hasselblad’s Universalkamera” néven forgalmazták. Ne gondoljunk nagy mennyiségre, az első sorozat ötven darabból állt. A manapság fogalomszerűen híres 6x6-os „Hassi” ősét, a redőnyzáras 1600F-et 1948. október 8-án mutatta be a cég tulajdonosa New Yorkban. A forgalmazás 1949 májusában kezdődött. A 2859 elkészített példány konstrukciós nehézségeit kiküszöbölő és 1/1600 helyett már „csak” 1/1000-es legrövidebb időt exponáló, fém redőnyös Hasselblad 1000F 1952-ben jelent meg. Ez a modell a korábbinál nagyobb sikert aratott, és végleg a 6x6-os képméret felé terelte a göteborgi gyártót.

Szabad Szilárd 1953-tól már saját nevén forgalmazta fényképezőgépét. A mahagóniról áttért egy számára jobban megmunkálható, egyszerűbb fára, amit feketére festett. Az újabb modellt hat segítőtárssal készítette, különféle képméretben, körülbelül százas szériában.

Par Prittsel svéd építészeti fotós és Szabad 1947-ben született, ma Dániában élő fia ápolja az idegenben ismertté vált hazánkfia emlékét. Prittsel szerint Szabad 1962-ig mintegy ezerötszáz fényképezőgépet állított elő, de gyártott állványokat és nagyítógépeket is. Működése hasonlít a Budapesten tevékenykedő Garas Páléra, aki Németh József javaslatára szintén műszaki fényképezőgépet készített. Lehet, hogy Szabad nemsokára ugyanolyan ismert lesz, mint a Kodaknál, Rochesterben évtizedekig dolgozó konstruktőr, Mihályi József…

Magyar kisfilm-adapter Rolleiflexhez

Singer Ferenc nagyváradi lakatosmester 1943. szeptember 9-én jelentett be 136.145-ös lajstromszámon magyar szabadalmat: „Készülék tekercsfilmes fényképezőgépekhez, saját képméretüknél kisebb képméretű perforált filmek használatához”. A vállalkozó kedvű, a külföldi termékeket kellő kritikával figyelő lakatos lényegében egy Rolleiflexhez, Rolleicordhoz használható kisfilmes adaptert szabadalmaztatott és gyártott. Ezeknek a tekercsfilmes fényképezőgépeknek a gépvázához egy L alakú hát- és alaplap csatlakozik. A tekercsfilm betöltésekor, a gép kinyitásakor ez 90 fokos szögben fel- és elhajlítható. A braunschweigi gyár egy, a képkapuba illeszthető maszkot és cserélhető hátlapot forgalmazott a perforált kisfilmnek a „Rolliban” történő használatához.

Singer szabadalmi leírása szerint a cserélhető hátlapban alkalmazott eredeti tartozék filmkocka-számláló szerkezete „… bonyolult szerkezetű és ennek folytán nagy helyet foglal el, úgyhogy elhelyezésére a gép hátsó oldalán nagyméretű »szekrényre« van szükség.” Singer Ferenc ezt egyszerűsítette, így az ő „…feltekercselt filmet számláló szerkezete mindössze néhány fogaskerékből és mozgató karból áll.”

A történet számomra azért rendkívül fontos, mert azt is példázza, hogy a szekunder adatok olykor a primer kutatással szerencsésen találkozhatnak és kiegészíthetik egymást. Singer szabadalma 1953-ban jelent meg, és az ma is hozzáférhető a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának Szabadalmi Tárában, Budapesten. Ez azonban „csak” egy már meglévő, úgynevezett szekunder adat. Kutatási, primer adatra viszont úgy tettem szert, hogy felleltem a találmány egy megvalósított, gyártásra került és kereskedelmi forgalomba hozott példányát. Ennek a „Kisfilm berendezés”-nek az 1940-es évekbeli árusításakor a bordó papírdobozába egy 8,5x11 centiméteres, 6 oldalas, leporellószerű, magyar nyelvű használati utasítást helyeztek. A két magyarázó fényképet tartalmazó kisnyomtatvány ugyanabban a városban készült, ahol a szabadalmat bejelentő lakatos lakott – azaz Nagyváradon a Grafika Nyomda állította elő.

Vakuszinkronos Mometták

Egy budapesti árverésen 1997 májusában bukkant fel egy olyan, Mometta II feliratot viselő fényképezőgép, amelyben két (eredeti, gyári) vakuszinkron-csatlakozó volt. Az egyiket az egyes-, a másikat az örökvaku használatához készítették. Ez a műszaki megoldás a MOM-ban az 1958-tól gyártott és forgalmazott Mometta III-as és Mometta Junior fényképezőgépek sorozatgyártásának megkezdésétől épült be hivatalosan a termékekbe.

Léteznek viszont olyan MOM fényképezőgépek is, melyek műszaki jellemzői eltérnek a sorozattermékektől, és szemlátomást eredeti, gyári vakuszinkron található bennük. Ezek közül a legismertebbnek az 1957/1958-ban készült 50–50 darab Mometta III-as és Mometta Junior nullszériát mondhatjuk, mivel az ezekről készített műszaki fotók jelentek meg a gyári prospektusokban, használati utasításokban és a korabeli szaksajtóban. Szintén cserélhető objektíves fényképezőgép volt az 1997-es árverésen felbukkant példány.

Találkoztam azonban az elmúlt másfél évtizedben négy olyan MOM fényképezőgéppel is, amelyek még a korábbi, nem cserélhető objektíves szériából származnak, de két, gyári vakuszinkron-csatlakozót tartalmaztak. Ezek mind egykori MOM-dolgozók tulajdonában voltak, ami arra utal: 1958-ban alkalmazták ezt a (gyűjtők körében „átépítés”-nek nevezett) megoldást, mely a két különböző modell műszaki kivitelét ötvözi. Könyvemben két ilyen Mometta II-es fotóját közöltem is.

2010-ben és 2011-ben találkoztam egy vakuszinkronos Momikonnal, valamint egy Mometta II-essel. Utóbbi objektívjére egy szűrőtartós napellenzőt is szereltek.

Tekercsfilmes tükörreflexes fényképezőgép

A régi fényképezőgépek iránt érdeklődők túlnyomó többsége magát az eszközt próbálja „faggatni”, azaz adatokat próbál szerezni a gépről a géptől. Ez a furcsán képtelen megoldás az esetek túlnyomó többségében jóval kevesebb eredménnyel kecsegtet, mint az általam preferált levéltári kutatás. Szász György azonban csattanósan poénos adalékot szolgáltatott részemre és a tisztelt Olvasók részére arról, hogy egy cél elérése érdekében sokféle módszer alkalmazható.

Szász úr restaurálás céljából szétszedett egy 6x9 cm-es képméretű, egyfényaknás-tükörreflexes, forgatható hátlapos, dönthető előlappal rendelkező fényképezőgépet. Meglepetésére a fényképezőgép belsejében a következő szövegek és javítási dátumok bekarcolt szövegét találta:

– készítette: Horváth L. Bpest, 1938. VII. 30, első tulajdonos Rozgonyi Dezső

– Generál javítás; új tükrözés, új rugó készítés 1941. IX. 16. Horváth

– Dönthető obj. lapátalakítás 1946. II. 21, Horváth, 2ik tulajdonos (Toronyi J.)

– Új tükrözés és élesség beállítás 1952. II. 20. Horváth

– 2 drb. Közvetítő fog.kerék és kiváltó fog.ker. csere 1957. XI. 18. H

– Redőny csere 1959. X. 15. H

– Új tükrözés – porlasztott, 1961. VIII. 15. H

– 1963. VII. 2. tisztítás, H

– 1965. X. 27. tisztítás, H”

A gép belsejében őrzötteket röviden öszszefoglalva, úgy tűnik: Dulovits ismert, 1930-as évekbeli segítőtársa, Horváth László Nándor nem csak az ellenfény poétájának, hanem Rozgonyi Dezső fényképésznek is készített tükörreflexes fényképezőgépet. Az 1938-ban elkészült kamerát pedig nem hagyta magára, hanem huszonhét éven keresztül rendszeresen gondozta, javította…

Fejér Zoltán