ÚJ ADATOK ESCHER KÁROLY ISMERT KÉPEIRŐL

A Fotóriporter 2010/4. számában Albertini Béla több olyan Escher-képet említ, amelyekről részben bebizonyítja, részben valószínűsíti, hogy esetleg nem akkor, nem ott készültek, és nem arról az eseményről szólnak, amiről a képaláírás tudósít. Írásában közli a kisgazdapárt lapja, a Kis Újság heti képes melléklete, a négyoldalas Kis Képes 1946. december 1-jei számának címlapját és a belső dupla oldalán megjelent képöszszeállítást a Csallóközből menekült magyarokról. A lapokról valóban ismert, sokszor közölt Escher-képek köszönnek vissza egészen más kontextusban, mint ahogy eddig találkoztunk velük. Tulajdonképpen ez az írás indította el a kutatást, amelynek eredménye ez a cikk.

A csallóközi események történelmi háttere ismert. Az 1946 februárjában megkötött lakosságcsere-egyezmén értelmében Csehszlovákia annyi magyart telepíthetett volna át Magyarországra, ahány itteni szlovák önként jelentkezik áttelepülésre Csehszlovákiába. A magyarországi szlovákok viszonylag alacsony száma és előrehaladott asszimilációja miatt azonban a csehszlovák vezetés által elvártnál jóval kevesebb volt az önként jelentkező szlovákok száma, mint az egyezmény értelmében áttelepíthető magyaroké. A csehszlovák kormányzat ezért adminisztratív módon, kényszerkitelepítéssel, deportálással próbálta megoldani a kérdést. A pozsonyi Pravda november 16-i számában közölte Július Ďuriš csehszlovák földművelési miniszter nyilatkozatát, mely szerint: „A magyaroktól meg kell szabadulnunk, és megszabadulunk azért, hogy a szlovák föld végre a szlovák földműveseké legyen. Már a jövő héten megkezdjük a magyarok kiköltöztetését Szlovákiából és beállítjuk őket a csehországi mezőgazdasági munkába.”1 Ez világos beszéd volt a kormány szándékairól, amit tett követett.

A Kis Újság 1946. november 23-án drámai írásokban számolt be a bekövetkezett eseményekről: „Délszlovákia számos magyar községében napok óta folyik a magyar lakosság közmunkára szállítása”, „Sortűz és sorozatos erőszakosságok a szlovákiai magyarok deportálása során” címmel jelentek meg cikkek. A csallóközi községekben november 19-én kezdődtek a deportálások. A magyar férfiaknak behívókat kézbesítettek és családostól vitték őket – földet, házat hátrahagyatva velük – a kijelölt morva- és csehországi helységekbe. Az ellenszegülőkkel szemben erőszakot alkalmaztak, fegyverhasználatra is sor került. A kényszerkitelepítés elől mintegy 230-an menekültek ezekben a novemberi napokban a magyar határhoz legközelebb eső falvakba, többnyire csak annyi holmival, amit kézben magukkal tudtak hozni. Az események nagy felháborodást váltottak ki Magyarországon, a lapok címoldalon foglalkoztak a történtekkel, diplomáciai lépésekre is sor került. Újságírók és fotósok – köztük Escher Károly2 – utaztak a helyszínre, az akkor még – az 1947-es párizsi békekötés előtt – Magyarországhoz tartozó Dunacsúnyba, ahol a menekülők tömegesen érkeztek az ország területére, illetve Rajkára, ahol a magyar hatóságok átmeneti szállást és élelmezést biztosítottak számukra.

Róluk szól a Kis Képes képriportja.

A képes melléklet fenti számának belső dupla oldalán A csallóközi deportálás címmel tíz képből álló összeállítás jelent meg a Magyarországra menekültekről. A képek közül Albertini Béla kiemelte a Bányász beteg gyermekével címen az Escher-életmű fontos képeként többször, több helyen 1934-es dátummal közölt felvételt, amelyről szólva jogosan teszi fel, de nem dönti el a kérdést, más Escher-képekkel kapcsolatos datálási anomáliákra is utalva: „Lehet, hogy a csallóközi magyarokról szóló tudósítás keretében is régebbi képeket lehetett látni? Nehéz kérdés ez, és nem biztos, hogy valaha is teljes hitelességgel választ lehet rá adni.” Azt hiszem – legalábbis az 1946 novemberében Magyarországra menekült csallóközi magyarokról készült képek esetében – erre a kérdésre sikerül választ adni. (1–2. kép)

A Bányász beteg gyermekével című kép a Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdona, (eredeti leltári száma 68.1333, új száma: 01460034). Az 1966-ban megjelent Foto Escher-ben,3 amelynek képválogatásában a fotográfus maga is részt vett, ez a 10. számú kép, 1934-es dátummal. Ugyancsak ez a dátuma a Fénykép varázsa című kötetben az Escher Károly (1890–1966) kiállításon szereplő képek jegyzékében, a katalógus 135. oldalán.4 A képen szereplő férfi a bekötött fejű kisgyerekkel azonban egyértelműen felismerhető azon a Mafirt felvételen, amely a Magyar Távirati Iroda fényképarchívumában található a Csallóköz falvaiból Rajkára menekültek menetéről. A kép az 1946. november 20. körüli napokban készült, akkor, ott, jelzete MTI 1321/6.5 (3–4. kép)

A Kis Képesben 1946. december elsejei dátummal6 megjelent fényképek közül a már említettet leszámítva további hat kép eredeti, a szerző bélyegzőjével jegyzett vintázs kópia formájában megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában egészen más képszöveggel, korábbi dátumokkal. Ezeket a képeket Escher Károlytól vásárolta a gyűjtemény egyik jogelődje, a Legújabbkori Történeti Múzeum7 1960-ban és 1961-ben. A Siratják az otthont, a földet képaláírás feletti két kép közül az egyik, előterében a kucsmás férfival, Riporter egy külvárosi kilakoltatásnál, 1932, szöveggel van bejegyezve a fényképgyűjtemény nyilvántartásába. A Fényképtárban őrzött eredeti kép jobb szélén még egy jegyzetelő férfi is látszik (leltári száma: 60.1146, negatív: 6021). (5. kép) A másik kép Elfogott fiát sirató munkásasszonyként került nyilvántartásba, dátum nélkül ugyan, de nyilvánvalóan a Horthy-korszakra utalva (ltsz.: 60.1331, neg.: 6577). (6. kép) Az Egy kanál leves képaláírású felvétel a Nemzeti Múzeumban eredetileg Róbert bácsi ingyenkonyhája, 1920-as évek szöveggel szerepelt a leltárkönyvben, a muzeológusok a „Róbert bácsi”-t később zárójelbe tették, a dátumot 30-as évekre javították (ltsz.: 60.1138, neg.: 6013). (7. kép)

Az Ideiglenes szállás aláírással megjelent kép a Fényképtárban mint Kilakoltatott munkanélküli ideiglenes lakásban (dátum nélkül) került a gyűjteménybe (ltsz.: 60.1139, neg.: 6014). (8. kép) Az átmentett kincs képaláírás feletti három kép közül a másutt Bányász beteg gyermekével címen közöltről már beszéltünk. Kiegészítésül teszszük hozzá, hogy a képen látható férfi a bekötött fejű kisgyerekkel egyértelműen azonosítható a Fényképtár Eschertől Kilakoltatott munkáscsalád címen vásárolt képén, amelyen egy asszony és még egy gyerek is látható (ltsz.: 60.1184, neg.: 6059). (9. kép)

A batyut cipelő férfi képe Kilakoltatás szöveggel szerepel a múzeumi nyilvántartásban az 1930-as évekre datálva (ltsz.: 60.1147, neg.: 6022). (10. kép)

A csecsemőt tartó fiatalasszony Fiatal anya gyermekével, 1938 címmel jelent meg a Foto Escher 26. képeként. A Történeti Fényképtárban Munkásasszony gyermekével szöveggel 61.40 leltári számon szerepel.8 Hátoldalán Escher kézírásával további címek: Éhes a baba (Proletár Madonna) 1940. felirat is látható, a bélyegző lenyomata a többi feketétől eltérően ezen a képen lila színű. Az 1957-es év művészi fényképtermését bemutató, Magyar Fotóművészet9 című albumban ezt a képet Állomáson képaláírással közölték. A kötethez egy, a felvételek részletesebb adatait tartalmazó táblázatot is illesztettek, itt a negatív nyersanyagaként Agfa Isopan F-t, a felvétel idejét augusztus vége, 5 órában adta meg a szerző. A fiatalasszony a csecsemővel egyébként jól felismerhető a Kis Képesben is megjelent, már említett 60.1146 leltári számú, a múzeumban 1932-es dátummal bejegyzett képen is a kucsmás férfi mögött. A kötetben Escher által megadott felvételi adatok tehát nem lehetnek valósak. (11. kép)

A képmellékletben Szürkületben a Dunán át aláírással megjelent, csónakkal menekülő embereket ábrázoló felvételhez nagyon hasonló, nyilvánvalóan ugyanakkor, ugyanott készült eredeti, Escher Károly hagyatékából az özvegytől vásárolt két negatív kocka is megtalálható a gyűjteményben, számuk: 46494 és 46495. Ezek valós meghatározással kerültek nyilvántartásba, Escher feljegyzései alapján. (12. kép)

Albertini Béla a Fotóriporterben a Kis Képes címlapját is közli, amelyen Menekült csallóközi kis magyar aláírással egy batyut tartó kislány képét látjuk. (13. kép) A fénykép a következő képaláírással jelent meg Escher Riportfényképezés című könyvében10: Egyedül… A magáramaradt kicsi háborús árva mérhetetlen elhagyatottsága, bánata árad erről a képről. Ez a felvétel sajnos nincs meg a gyűjteményünkben, de a kislány egyértelműen felismerhető az Escher-től vásárolt, 60.1150 leltári számú, (neg.: 6025) A kis hadiárvát a Vöröskereszthez viszik, 1940-es évek szöveggel nyilvántartásba vett képen. (14. kép)

A Kis Képes négyoldalas képmelléklete hátlapjának fényképét nem mutatja be a cikk, de Albertini megírja, hogy a férjével és két gyerekével ott látható terhes asszonyról készült felvétel Szomorúság címmel megjelent Escher Riportfényképezés kötetének 87. oldalán, tegyük hozzá, hogy 1936-os dátummal.11 Az eredeti fénykép a Nemzeti Múzeum gyűjteményében 60.1149 leltári számon, (neg.: 6024) Munkanélküli család kilakoltatás előtt a Mária Valéria telepen, 1930 szöveggel szerepel. (15–16. kép)

A felsoroltakon kívül további képek is vannak még a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, eredeti, Escher Károlytól vásárolt vintázs kópiák, amelyek a csallóközi menekültekről készült riport darabjaiként azonosíthatók a felismerhető személyek és helyszínek, valamint az eredeti negatívok vizsgálata alapján. 1960–1961-ben ugyanis a Legújabbkori Történeti Múzeum nemcsak eredeti, döntő többségükben 18x24 cm-es, vagy ehhez közelítő méretű, a szerző bélyegzőjével ellátott papírképeket vásárolt tőle, hanem megvette a képek kisfilm negatívjait is. Az egyes kockára vágott negatívok sajnos ebben a formában jóval kevesebb információt árulnak el például a felvételek sorrendjéről, mintha csíkokban lennének. Az azonban így is kiderült, hogy a már említett, több címen ismert, Proletár Madonna/Éhes a baba/Fiatal anya gyermekével, 1938/Munkásasszony gyermekével, 1940 repró negatívjának kivételével a csallóközi menekültekről készült riportot Escher Agfa Superpan, az egyes képkockák gyári számozása nélküli, a mozgófilm negatívokra jellemző lábszámokkal gyárilag ellátott negatívra vette fel.12 A riport nagyon is egyneműnek látszó,13 cellulóznitrát alapanyagú negatívjainak közös jellemzője, hogy a Contax géppel fényképezett negatív kockákon a képmező egy egészen kicsit belelóg a perforációba.

A fentiek alapján még több, a Legújabbkori Történeti Múzeum által a Horthy-korszak nyomorának bemutatása céljából vásárolt felvételről is megállapítható, hogy valójában a csallóközi menekültekről 1946 novemberében készült riport részei.

A Kis Képesben Ideiglenes szállás képaláírással megjelent felvétel fényképtári variánsán ugyanaz a két felnőtt látszik – valószínűleg házaspár –, gyerekek nélkül, Kilakoltatott munkanélküliek ideiglenes szálláson, 1939. Budapest bejegyzéssel, (ltsz.: 60.1140, neg.:6015).

Nyilvánvalóan a rajkai menekültszálláson készült további képek szerepelnek a leltárkönyvben az alábbi szövegekkel:

Kilakoltatott asszony szükséglakásban, 1930-as évek (ltsz.: 60.1143, neg.: 6018)

Síró öregasszony a Mária Valérián, 1936. Budapest (ltsz.: 60.1335, neg.:6581)

Anya gyermekével kilakoltatás előtt, 1930-as évek (ltsz.: 60.1144, neg.: 6019)

Kilakoltatottak, gyermekek az ideiglenes szálláson (ltsz.: 60.1148, neg.: 6023)

Fiatal munkanélküli házaspár, 1928, Mária Valéria telep (ltsz.: 60.1140, neg.: 6015)

Hálóhely az asztal alatt egy Mária Valériai tömegszálláson (ltsz.: 60.1142, neg.: 6017)

Escher tudatosan helyezte át a csallóközi menekültekről 1946 novemberében készített riportjának képeit a Horthy-korszakba. Ezt egyértelműen bizonyítja az is, hogy az 1960-ban Kilakoltatott család kislánya, 1937, Budapest szöveggel tőle vett papírképről levágta az eredeti negatívon szereplő katonaládát, amelyen jól látható tulajdonosának csallóközi lakóhelyére utaló felirat: „Molnár J. Gutor”, (ltsz.: 60.1141, neg.: 6016). 1969-ben, már Escher halála után, az özvegyétől megvásárolt anyagban azonban megvolt a teljes nagyítás is a felvételről, amelyet 69.2195 leltári számon vettünk nyilvántartásba. (17–18. kép)

Miért változtatta meg Escher a képek datálását, szövegét? Miért a képek metamorfózisa? Elsősorban az akkori elvárások miatt. Az 1950-es évek második felében és az 1960-as évek elején, amikor megélhetési gondjai voltak, régi fényképeiből mindenekelőtt szociofotóira volt igény, a Legújabb-kori Történeti Múzeum is javarészt a Horthykorszak nyomorát megörökítő felvételeire volt vevő. Ezzel az anyaggal kívánták ugyanis bemutatni az aktuális kiállításokon és kiadványokban a munkásság nyomorát és elnyomását a Horthy-korszak idején. Jóllehet a nyomorképek – főleg, ami megmaradt ezekből – csak töredékét jelentik Escher gazdag fotográfusi munkásságának. Mihályfi Ernő, a kor befolyásos kultúrpolitikusa, aki munkatársa volt a háború előtt a Pesti Naplónál és korszakunkban is támogatta régi ismerősét, szintén a szociofotókra helyezte a hangsúlyt, mind a Foto Escher kötet előszavában, mind az 1965-ben megrendezett életműkiállítás katalógusának előszavában.14 Esher fotóriporter volt, képeit nem az örökkévalóságnak készítette, és eladott képeiből kellett megélnie.

A csallóközi menekültekről készült megrendítő riport – amint arra Albertini is utalt említett írásában – később, Escher életében, a politikai viszonyok alakulása miatt eredeti kontextusában nem kerülhetett volna publikálásra. A szocialista tábor népeinek testvériségét hirdető proletár internacionalizmus légkörében a korábbi konfliktusokról nem eshetett szó. Az elsősorban szociofotósnak tekintett Eschertől nyomort, elesettséget, kilátástalanságot kértek, mindez együtt volt ezeken a képeken.

A felvételek születésekor és az azt követő évtizedekben egészen más volt a fényképek helye a társadalomban, mások voltak a képfogyasztási szokások és lehetőségek, mint ma gondolhatnánk. A korszak történetírása a fényképet leginkább mint egy adott történeti koncepció illusztrációját használta (ha használta egyáltalán). Forrásként, a történetírás egyik lehetséges eszközeként csak mintegy két évtizede kezdenek a történészek a fényképre tekinteni és hitelességét vizsgálni. A fényképek pontos történeti meghatározásának igénye tehát csak jóval a képanyag múzeumba kerülése után merült fel. Eschert az a „veszély” sem fenyegette, hogy valaki felismeri a korábban más képaláírással megjelent fényképeket. A Rákosi-korszakban és utána még évtizedekig csak a megbízható kutatók juthattak volna hozzá a megszűnt kisgazdapárt korábbi sajtójához, ha akadt volna valaki, akinek kétségei merülnek fel a szerzőtől vásárolt fényképek hitelességét illetően. A történelem és a fotográfia kapcsolatában bekövetkezett szemléletváltozás és az Escher születésének kerek évfordulója kapcsán nagyobb lendületet vett kutatások – mindenekelőtt Albertini Béla írásaira gondolok – olyan adatokat, tényeket hoztak felszínre, amelyek további kutatásokat indítottak el, és így, egymás eredményeire építve egyre pontosabban tudjuk meghatározni ezeket a művészi és történeti szempontból egyaránt nagyon fontos fényképi dokumentumokat.

Mindaz, amit a fenti képekről elmondtunk, nem kérdőjelezi meg Escher fennmaradt képanyaga egészének hitelességét. A teljes anyagot tekintve tudatos hamisítással, úgy tűnik, olyankor találkozunk, amikor az eredeti kontextusban az adott politikai szituáció miatt nem publikálható, amúgy kitűnő minőségű képek más, a politika számára nagyon is kívánatos célból, használhatóvá tehetők voltak a képaláírás módosításával. A tanulság: a történeti forrásként felhasználható, illetve a történeti megjelenítés eszközeként szolgáló fényképeket ugyanúgy forráskritikával kell kezelni, mint az egyéb történeti forrásokat, ami a történész és a muzeológus közös feladata.

Stemlerné Balog Ilona

Jegyzetek

1 Kis Újság, 1946. nov. 24.

2 Kis Újság, 1946. november 28.

3 Foto Escher. Escher Károly munkássága. Budapest, 1966, Corvina Kiadó, (Fotóművészeti kiskönyvtár)

4 A fénykép varázsa. 1839–1989. Tizenkét kiállítás a magyar fotográfia 150 éves történetéből. Szerk.: Gera Mihály. Budapest, 1989, Magyar Fotóművészek Szövetsége – Szabad Tér Kiadó, 135. p.

5 A férfi a bekötött fejű kisgyerekkel az MTI 1321/11 jelzetű képén is felismerhető.

6 A Kis Újság 1946. november 28-i száma szerint – nyílván az esemény fontossága miatt – valójában aznap, azaz a hétvége helyett már csütörtökön megjelent a képes melléklet.

7 A gyűjtemény történetéről bővebben: Stemlerné Balog Ilona: A Történeti Fényképtár. In A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Szerk. Pintér János, Budapest, 2002, Magyar Nemzeti Múzeum, 308–327. p.

8 Negatívja nem eredeti, Eschertől vásárolt nitrátos alapanyagú kisfilm repró Agfa Isopanra, száma: 8570.

9 Magyar Fotóművészet 1958. Budapest, 1958, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. 17. kép.

10 Escher Károly: Riportfényképezés. Budapest, 1959, Műszaki Könyvkiadó, 49. p.

11 A Kis Képesben Akiket Jicsinbe akartak deportálni képaláírással jelent meg a felvétel. Az asszony, karján a kisgyerekkel jól azonosítható a Menekülők Rajkán aláírás feletti képen is.

12 A mozgófilm negatívra jellemző lábszámokat Schwanner Endre azonosította, köszönöm. A csallóközi riport negatívjainak két kockáján is megtalálható két egymáshoz közeli lábszám, a 6015 számú negatívon 52782, a 6023 számún 52784. A háború utáni nyersanyaghiány miatt a fényképészek gyakran használták a filmoperatőrök maradék negatív filmjeit.

13 Flesch Bálint javaslatára Ormos József restaurátor elvégezte a negatívok denzitométeres vizsgálatát a perforáció mentén, az exponálatlan részeken. Minden esetben ugyanazt az értéket mérte, csakúgy, mint a mikrométeres vastagság vizsgálatnál. Mindez valószínűsíti, hogy a negatívok egy tekercsből származnak.