SZELLEMI TULAJDON (III.)

Bevezető gondolatok

„A »fényképez« szónak szerencsés szinonimája a magyar nyelvben: »megörökít«. Érzékelteti a múló idő megragadásának, a tünékeny világ megőrzésének szándékát. Idő és fényképezés elválaszthatatlanok. Az exponálás egy pillanatot búcsúztat: a jelenből a gombnyomás pillanatában múlt lesz. A képen annak lenyomatát őrizzük – ami volt.”1 Korniss Péter fotóművész gyakran idézett gondolatát választottam a cikk mottójául, mert tulajdonképpen maga a szerzői jog is ebbe a gondolatiságba illeszkedik bele, ezeket az elveket hivatott védeni. A fotós létrehozott alkotásához fűződő jogát védi és szabályozza, néhány helyen a fotóművész szabadságát keretek közé szorítja. Ezekről a lehetőségekről és korlátokról lesz szó ebben a cikkben, különös tekintettel vizsgálódva azokban a (polgári jog és azon belül a szerzői jog szempontjából is) speciális esetekben, ahol a fotón személyek láthatók. Érdekes és a témámhoz illő kérdéseket vet fel a Natascha Kampusch portréfotójának felhasználása kapcsán kerekedett ügy2, melyben még ítélet ugyan nem született, de az eset kapcsán kifejtett érvek3 feltétlen idekívánkoznak.

Hogyan legyünk egyediek?

Az előző számokban korábban megjelent két szerzői jogi témájú cikk is hangsúlyozta, hogy a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: „Szjt.” vagy „törvény”) alapján mi szükséges ahhoz, hogy egy alkotásból mű, az alkotóból szerző váljon: az egyéni, eredeti jegyeket felmutató, a szerző szellemi tevékenységéből fakadó alkotásnak az irodalom, a művészet vagy a tudomány területéről kell származnia.4 Egy fénykép esetében az egyediségnek, mint ahogy magának a területnek is jelentősége van. A fotóművészeti alkotás készülhet pusztán művészi célból, de elképzelhető olyan eset is, amikor tudományos célból, egy biológiáról vagy csillagászatról szóló tankönyv illusztrálására készülnek a fotók, azonban utóbbiak kapcsán sem kizárt a szerzői jogi védelem.5

A szerzői jogi védelemmel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy az Szjt. az egyéni, eredeti jelleg fennállását nem köti mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőkhöz vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélethez.6 Ha neves kritikusok „rossznak” ítélnek meg egy fényképet, az még nem jelenti egyben azt, hogy az adott fotóművészeti alkotást nem illeti meg a szerzői jogi védelem. Az egyéni, eredeti jelleg, illetve a szerzői jogi védelem fennállását minden esetben bíróság mondhatja ki. Az adott mű elkészítéséhez rendelkezésre álló mozgástér is nagymértékben befolyásolja az egyedi alkotás létrejöttének lehetőségét. Mint ahogy egy építésznek a funkcionalitásra, használhatóságra és a fizikai törvényeknek való megfelelésre is gondolnia kell, úgy a fotóművésznek is sokkal behatároltabb lehetőségei vannak akkor, ha például portrét vagy csoportképet készít egy iskolai tabló számára, mintha a téma és a szempontrendszer kiválasztásában is szabad kezet kap.

Felmerül a kérdés, hogy az alkotói mozgásteret mennyiben befolyásolja az alkotás létrehozására szolgáló eszköz? Erre a felvetésre a szerzői jog válasza abban a szabályban rejlik, mely kimondja, hogy a szerzői jog azt illeti meg, aki a művet megalkotta.7 Az, hogy a festéshez ecsetet, a filmfelvételhez kamerát, egy számítógépes grafika elkészítéséhez számítógépet vagy a fotóművészeti alkotáshoz fényképezőgépet használ a művész, szerzői jogi szempontból tulajdonképpen lényegtelen. Az egyetlen lényeges tényező az ember, aki részt kell, hogy vegyen az alkotás folyamatában, melynek eredményeként szerzői jog által védett mű jön létre.8

Portréfotósok – nehezebb helyzetben?

A személyekről készített fotók egyéni, eredeti jellege a portréfotók, illetve, különösen a meghatározott célra készült iskolai fényképek esetében állapítható meg nehezebben. A Natascha Kampusch9 fotójából kerekedett szerzői jogi ügy kapcsán is felvetődött az a kérdés, hogy a lányról egy profi fotós, Eva-Maria Painer által Natascha elrablása előtt készített fénykép szerzői jogi védelem alá tartozik-e. Itt a fő gondot az jelentheti – mint a szobrokról, festményekről készített képeknél is láthattuk – hogy a fotós a valóság hű visszaadására törekszik és nincs akkora tere az alkotásnak, mint más esetekben. Az eredetiségre vonatkozó kérdés megválaszolásában döntő szempontként vizsgálták azt, hogy a fotós „kézjegye” felismerhető-e az alkotáson, és kihasználta-e a – még ha szűken is, de rendelkezésére álló – alkotói szabadságot. Alkotói szabadságon lehetett itt érteni a megvilágítás, a háttér, az árnyékolás kiválasztását vagy akár az illető arckifejezésének sajátos megörökítését a képen.10

A fotó „élete” a vaku villanása után – átdolgozás és többszörözés

Nem csak a fénykép elkészítése során mutathatja meg eredeti látásmódját a fotós, hanem a negatív előhívásakor, a digitális fotó átszerkesztésekor is létrejöhet szerzői jogi védelem alá tartozó mű, hiszen az alkotás tere végtelen lehetőséget nyújt az egyéni, eredeti jelleg megjelenítésére a fénykép elkészítése után is(például színek, tónusok megváltoztatása). Az így létrejött mű szintén szerzői jogi védelmet élvez és ha ezt nem maga a fénykép készítője, hanem egy másik személy végzi már meglévő fényképészeti alkotások alapján, akkor őt is szerzőnek kell tekinteni, akit szintén megilletnek a szerzői jogok.11

Magát a folyamatot az Szjt. átdolgozásnak, mint engedélyköteles felhasználásnak minősíti, mivel átdolgozás a mű minden olyan megváltoztatása, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre.12

A mai világban a számítógépes szoftverek is nagy szerepet játszanak a fotók átalakítása, egyéni jellegének kialakítása kapcsán, ez azonban nem jelenti azt, hogy bármilyen szoftver segítségével egyedi stílusú alkotást lehetne létrehozni. Erre példának ismételten Natascha Kampusch portréfotóját tudom felhozni: az újságok az Eva-Maria Painer által még a lány eltűnése előtt készített, szerzői jogi védelmet élvező alkotást használták fel cikkek illusztrálásához oly módon, hogy számítógépes szoftverek segítségével öregítettek a fényképen. Ezt a technikát és az így létrejött alkotást a főtanácsnok véleménye szerint nem lehet egyedinek tekinteni, ezért itt nem a fentiekben elemzett átdolgozásról, hanem csupán egy szerzői mű többszörözésről van szó, ahol az így létrejött mű nem áll védelem alatt.13

Szintén érdekes kérdésként merült fel az Obama amerikai elnök fotójának poszterként való megjelenítése kapcsán, hogy egy bárki által letölthető szoftver segítségével átalakított fénykép, ha teljesen más kontextusba helyezi a művet, egyedinek, eredetinek számít-e?14

Fontos megjegyezni, hogy mind az átdolgozás, mind a többszörözés a szerző engedélyéhez kötött felhasználás, erre engedélyt az eredeti fénykép szerzőjétől kell szerezni ahhoz, hogy az így létrejött alkotások jogszerűsége megkérdőjelezhetetlen legyen. Az átdolgozást nem csak a többszörözéstől, hanem az ihlettől is el kell határolni. Egy korábbi szerzői alkotás ötleteinek, gondolatainak csupán ihletként való felhasználása, a mű tartalmának, mondanivalójának újra felhasználása nem minősül átdolgozásnak, sem szerzői jogi engedélyköteles felhasználásnak, mivel az ötlet nem rendelkezik olyan egyéni, eredeti jelleggel, ami a szerzői jogi védelmet megalapozná.15 Az ihlet és a szerzői mű átdolgozása közti határvonalat csak esetenként lehet megállapítani, a törvény erre vonatkozóan nem tartalmaz általános iránymutatást. Például ugyanazon személy megrajzolása, majd később fényképen való megörökítése teljesen más alakban nem minősül a rajz átdolgozásának, mivel itt magának az ötletnek a felhasználásáról van szó.

Zárszó

A képmás, a képmáshoz való jog, a képmásról készített, egyéni, eredeti jelleget tükröző fényképészeti mű szerzői jogi védelemben részesül. Nagyon érzékeny területe ez nem csak a szerzői és polgári jognak, hanem a fotóművészetnek is: egyetlen rezdülés is elég ahhoz, hogy elárulja, kik vagyunk, mire gondolunk, mi a véleményünk és ezt a lencsevégre kapott pillanatot őrzi a fénykép és védi a jog.

Dr. Veréb Viola

Jegyzetek

1 Korniss Péter, http://olympusfoto.mindenkilapja.hu/

html/22970573/render/fotos-idezetek.

2 C-145/10. számú ügy.

3 Verica Trstenjak, az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásában eljáró főtanácsnok 2011. ápr.12-én kelt indítványa, mely egyfajta jogi szakvéleménynek tekinthető.

4 Szjt. 1. § (1)-(2).

5 Szinger András: Az eredetiség küszöbe, Jogtudományi Közlöny, p.123.

6 Szjt. 1. § (3).

7 Szjt. 4. § (1).

8 Faludi Gábor, Bevezető rendelkezések (I. fejezet), in: A szerzői jogi törvény magyarázata (szerk.: Gyertyánfy Péter), Complex Kiadó, Budapest, 2006., p. 30.

9 Natascha Kampusch osztrák lányt tíz éves korában elrabolták és nyolc éven át fogva tartották, kiszabadulását követő életét a sajtó a mai napig figyelemmel kíséri.

10 http://kluwercopyrightblog.com/2011/05/03/opi-nion-of-the-advocate-general-of-the-ecj-in-the-kampusch-case-2-the-notion-of-originality-in-photographs/

11 Szjt. 4. § (2).

12 Szjt. 29. §.

13 http://eszerint.blog.hu/2011/05/02/title_1618255

14 http://blog.volgyiattila.hu/2011/01/20/megallapodas-obama-foto-ugyben/, illetve http://www.art-for-a-change.com/Obey/index.htm.

15 Szjt. 1. § (6).