AZ 1875. ÉVI KERESKEDELMI TÖRVÉNY

Az 1875. évi XXXVII. számú, úgynevezett kereskedelmi törvény nemcsak a kereskedelemre vonatkozott, hanem az olyan magyar vállalkozásokra is, amelyek meghaladták a kisipar körét.1 Érdemes megvizsgálnunk, hogy a fényképészek közül hányan gondolták a törvény értelmében vállalkozásukat igen jelentékenynek.

A kereskedelmi törvény kimondta a cégszabadság elvét, vagyis kereskedelmi céget bárki előzetes engedély nélkül alakíthatott, de felügyeletük és ellenőrzésük az 1876. január 1-től működő cégbíróságok feladata volt. Két cégforma létezett, egyéni és társas (fajtája szerint: közkereseti, betéti, részvény és szövetkezet). A vállalkozónak azon a helyen kellett az üzletét bejelenteni, ahol a telephelyét felállította. A cégjegyzékbe történt bejegyzések megjelentek a Központi Értesítőben,2 amelyet a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelmi Minisztérium adott ki. Ebben a periodikában tehát az összes magyarországi cég szerepelt. A jegyzékek nyilvánosak, mindenki által megtekinthetők voltak, sőt bárki hitelesített másolatot kérhetett róla. A cégek neve az a név lehetett, amely alatt a kereskedő az üzletét folytatta s melyet aláírásul használt. A polgári név, de legalább a vezetéknév használata kötelező volt. A cégjegyzékek vezetését a királyi törvényszékek mint cégbíróságok végezték, Budapesten 1914-ig a Budapesti Kereskedelmi és Váltótörvényszék látta el ezt a feladatot. A Központi Értesítőben rengeteg adattal találkozunk, hiszen 1875-ig Pest, Buda és Óbuda összes cégjegyzése 2000 volt, ez a szám 1876–1895 között 6 900-ra emelkedett.

A kereskedelmi törvénnyel érvényüket vesztették a régi céhek jegyzékei és a kerületi Váltótörvényszékek regisztrálták a vállalkozásokat, ezáltal új jegyzékbe vették őket. A korábban is működő fényképészek, akik már iparjegy-tulajdonosok voltak, újra kérelmezték felvételüket, hogy bekerüljenek a kereskedelmi egyéni vagy a társas cégek jegyzékébe. A Központi Értesítő 1876–1882 közötti számaiban a következő fényképészekre vonatkozó adatokat találtam.

1876 elején három fényképészettel kapcsolatos vállalkozással találkozhatunk: Pataki József kőnyomdász és udvari kereskedő, Calderoni és társa (Hopp Ferenc) látszerkereskedő, valamint Hatsek Mór dísz- és norimbergi árukereskedő alapított céget úgy, hogy a régebbit megerősítette. Mindegyik üzletben árusítottak fényképező gépezeteket, sztereoszkópot, illetve fényképeket is, más egyebekkel együtt.

1876 második felében három fényképész alapított céget:

- Auerbach Miksa (Arad), a cég neve: Max Auerbach

- Borsos–Varságh (Budapest), a cég neve: Borsos & Varságh

- Geil József (Miskolc), a cég neve: J. H. Geil

Az első mesterek között találunk gazdaságilag prosperáló vállalkozást, mint például Auerbach Miksa 1860–1898 között a Nádasdy-féle kertben álló üzletét. A kiváló mester működésének idejére esik ez a tőkeerős gazdasági átalakulás.

Borsos és Varságh vállalkozása közkereseti társas cég volt, amely az egykori Borsos-műhely végét jelentette. Borsos József leánya elvált férjétől, Varságh Jánostól, ám az após és a vő a családi kapcsolatok felbomlása ellenére céget alapított. De a vállalkozás hamarosan átalakult, majd megszűnt.

Geil József a miskolci Széchenyi utca 2476. alatti Szilveszter-házban 1865 és 1885 között működtette műhelyét.

A következő három évben alapított fényképészetet:

- 1877-ben Exner Károly (Pécs), a cég neve: Exner Károly / Carl Exner

- 1879-ben Streliszky Lipót (Budapest), a cég neve: Leopold Streliszky3

- Szerdahelyi Mór (Budapest), a cég neve: Szerdahelyi Mór

Exner Károly a pécsi Király utca 45. szám alatt 1867–1885 között működő műterme a testvére, Exner Gyula hasonló üzletével versengett a helyiek kegyeiért.

Streliszky Lipót már a dagerrotípia időszakától számon tartott mester volt, aki 1861-től 1880-ig kiváló, több helyszínen megújult műteremhálózatot hozott létre, amelyet fia az 1930-as évekig vitt tovább.

Szerdahelyi Mór a budai oldal leggyakorlatiasabb mesterének számított, aki 1870 és 1910 között legalább három műteremben élt a Lánchíd környékén.

A következő három évben alapított fényképészeti cégek:

- 1881-ben Szinay István (Miskolc) és Koller Károly (Budapest)

- 1882-ben Kozmata Ferenc (Budapest)

Szinay István a miskolci Megyeháza környékére települt, jeles mester volt, 1870–

1898 között.

Koller Károly a nagyszebeni és besztercei évei után, 1874-ben települt át Pestre, rövid ideig Borsos Józseffel társult, majd a Harmincad utca 4. szám alatt építette fel önálló műtermét, amelyet utódai az 1930-as évekig használtak.

A Kozmata Ferencre vonatkozó cégiratok a levéltárban is fennmaradtak. 1882 februárjában írta meg kérvényét, melyhez csatolta a IV. kerületi elöljáróság mint elsőfokú iparhatóság által kiállított iparjegyet.4 Az 1872. évi ipartörvény 1. §-a értelmében az elöljáróság tudomásul vette a bejelentést. Kozmatának a törvényszék cégbejegyzési hivatal helyiségében kellett megjelennie, hogy iparjogosultságát és személyi azonosságát igazolja, melyről jegyzőkönyv készült. A határozatról értesítést kapott a cégjegyzékvezető, az Ipar- és Kereskedelmi Minisztérium, az Osztrák–Magyar Bank, a királyi adófelügyelő, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a kérelmező és a kiállító.

1882-ben történt az első fényképkereskedő cég alapítása is. Lebel Zsigmond főtelepe Bécsben volt, a budapesti fióktelepét 1882. május 1-én hozta létre, Lebel S. néven. Mint specializálódott kereskedő, elsőként jelent meg a budapesti közönség előtt, de sajnos nem tudjuk, hogy milyen fényképeket árulhatott. Feltételezhető, hogy a közszereplők hivatalosan terjesztett portréin kívül a műtárgyfelvételek lehettek keresettek, melyek a tárgyi gazdagságot szimbolizálták. A tájképek pedig a művészi szépséget, az esztétikai minőséget képviselték.

Az első hét év vizsgálatának ez a cégalapítási sorrend lett az eredménye, nyilván érdemes lenne folytatni a kutatást. Az új cégjegyzékbe történt bevezetés közzétételével a cégre vonatkozó és az addigi cégjegyzékben foglalt összes bevezetés hatályát vesztette. A kereskedelmi törvény szerint minden kereskedő köteles volt üzlete megkezdésekor leltárt készíteni, tehát ingatlanvagyonát, követeléseit és tartozásait, készpénze mennyiségét és egyéb javait pontosan összeírni, az egyes javak értékét feltüntetni, egyúttal mérleget készíteni. A leltárt és a mérleget minden évben el kellett készíteni. Ezeket az ún. kereskedelmi könyveket az utolsó bejegyzés keltétől számítva legalább tíz évig meg kellett őrizni.

A fenti nyolc fényképész bizonyosan vezetett ilyen számadást, talán még ma is megvannak valahol. Ezek lehetnének a világméretű képkereskedelem kialakulásának gazdasági háttereként használható igazi ügyiratok.

Farkas Zsuzsa

Jegyzetek

1 Tanulmányozható: www. 1000 év törvényei. Törvények, jogszabályok a Complex Kiadótól.

2 Magyar ipar- és kereskedelmi értesítő – Magyar iparosok és kereskedők közlönye. Szerk.: Witzenrath J. K. Budapest, 1876–1949.

3 A Strelisky név fokozatosan alakult ki, a névírási variációk fajtáiról részletesen: Baji Etelka: Strelisky. Egy fényképdinasztia száz éve. ( h. n. ) 2001. 7. Magyar Fotográfiai Múzeum.

4 Budapesti Fővárosi Levéltár VII. 2. e. Budapesti Királyi Törvényszék Cégbírósági iratok Cg 7975/1882.