SZELLEMI TULAJDON (II.)

1. Bevezető

Nemrégiben egy barátom érdekes probléma kapcsán fordult hozzám.

Elpanaszolta, hogy egy – a tulajdonában lévő, saját honlapját illusztráló – fotó miatt majdnem bajba került, miután a fotó szerzői jogi jogosultja felszólította, hogy amennyiben nem távolítja el a fotót a saját internetes oldaláról, úgy pert fog indítani ellene szerzői jog megsértése miatt.

Az ismerősöm értetlenül állt a probléma előtt, hiszen a fotót még évekkel ezelőtt szabályos adásvétel útján vásárolta meg, és nem értette meg, hogy hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe, hiszen a fotó a saját tulajdonát képezte, és a saját honlapját igyekezett vele még színesebbé tenni.

Vizsgáljuk meg, hogy a jóhiszemű, bár nem kellőképpen körültekintő kedves barátom hogyan kerülhetett ebbe az érdekes szituációba.

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) – mely jogszabályt a szerzői művek védelmére hoztak létre – szabályozza, illetve védi a fotókat is, valamint meghatározza, hogy a szerzőknek milyen személyhez fűződő illetve vagyoni jogaik vannak. A szerzői jog minden esetben az egyéni, eredeti jelleggel megformált tartalmat védi. A védelem tárgyköre igen tág, számos alkotás beletartozhat, amennyiben az az eredetiség jegyeit hordozza magán.1

Szerzői jogi védelem alá tartozik – függetlenül attól, hogy az Szjt. megnevezi-e – az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása, többek között a jelen történet alapját képező fotóművészeti alkotás is.2

A szerzői jog azt illeti meg, aki a művet megalkotta, vagyis a szerzőt.3 A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. A szerzői alkotások – nem a jogosult által történő – felhasználásához szükség van felhasználási szerződés megkötésére.4 A mű felhasználásának minősül különösen a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással, vagy másként a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, az átdolgozás valamint a kiállítás is (vagyoni jogok).5

Esetünkben a kulcsszó a felhasználási szerződés megkötése. Jelen esetben meg is van a probléma forrása, ugyanis ilyen szerződés nem jött létre. Ugyan a fénykép tulajdonosa a vevő – a kedves barátom – lett, a szerzői jogok azonban magánál a szerzőnél maradtak.

A vagyoni jogok gyakorlására továbbra is a szerző volt a jogosult. A helyes eljárás az lett volna, ha a barátom megkeresi a szerzőt (fotóst), és engedélyt kér tőle felhasználási szerződés megkötésével a felhasználásra, jelen estben a fotó honlapon történő megjelenítésére.

A problémára nagyon jól rámutat a Szerzői Jogi Szakértő Testület6 egyik döntése, mely kimondja: „Az adásvételi szerződés nem tekinthető egyben felhasználási szerződésnek is, (…). A műalkotás adásvételé-re irányuló szerződéssel és a műpéldány átadásával (birtokba adásával) a vevő, az új tulajdonos bizonyos értelemben a szerzői jog által korlátozott tulajdonjogot szerez a mű felett, a tulajdonos a rendelkezési jogát ugyanis a szerzői jog által korlátozottan gyakorolhatja.”7

A barátom elkerülte a szerzői jogi pert, ugyanis a felszólítást követően eltávolította a fotót a honlapról.

Azonban most vizsgáljuk meg a másik oldalt is, vagyis hogy mit tehet a szerző (fotóművész), ha hasonlóan a fenti példához, műve jogosulatlan felhasználását észleli, akár internetes, akár nem online környezetben.

2. Online környezet

A fenti példához is kapcsolódva, nézzük először, hogy mit is tehetünk, mint szerzők online jogsértés esetén, ha hasonló problémát észlelünk, vagyis ha jogosulatlanul használja fel valaki például egy fotónkat?

Először is utána kell járni, hogy van-e valamilyen elérhetősége a „lopott fotót megjelenítő” honlap szerkesztőjének. Amenynyiben igen, érdemes írni egy felszólító levelet a lap gazdájának, hogy vegye le az oldalról a jogainkat sértő tartalmat. Amennyiben ez a megoldás nem jár eredménnyel, az ún. értesítési és eltávolítási eljárás8 első lépéseként az internetszolgáltatóhoz lehet fordulni ezzel a problémával. Ez egy olyan eljárás, amely gyorsabb és hatékonyabb is a peres eljárásokhoz képest. Közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt értesítéssel kell felhívni az internetszolgáltatót, hogy távolítsa el a jogsértő tartalmat, amit az internetszolgáltató 12 órán belül meg is tesz. Erről a honlap készítőjét az internetszolgáltatónak 3 munkanapon belül tájékoztatni kell. Azonban ez csak egy átmeneti intézkedésnek minősül, mert ha a tartalomszolgáltató kifogással él, a tartalom visszakerül a honlapra.

Az értesítési és eltávolítási eljárás lépéseit követve a jogosult köteles a továbbiakban bírósági úton érvényesíteni az igényeit, és ezt a tényt igazolni az internetszolgáltató felé, aki köteles lesz a tartalom újbóli eltávolítására.

Eredményes bírósági eljárás után az internetszolgáltató a tartalom végleges eltávolítására lesz köteles.

Ez a lehetőség nagyon jó és viszonylag hatékony permegelőző eljárás, szemben a sokszor költséges és hosszadalmas bírósági eljárásokkal, de kizárólag online környezetben alkalmazható.

Vizsgáljuk meg azokat az eseteket, amikor már nem marad más lehetőség, mint bírósághoz fordulni, ilyenkor milyen jellegű, mennyiben hatékony lehetőségek állnak a szerzők rendelkezésére?

3. „Hagyományos” környezet

3.1 Polgári eljárás

Mindenekelőtt fontosnak tartom leszögezni, hogy a bírósági út előtt mindenképpen érdemes a mediáció biztosította lehetőségeket igénybe venni.9

A mediáció (közvetítés) alapján lefolytatott eljárásnak permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező funkciója van, célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (mediátor, közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.10

Szinte evidensnek tekinthető, hogy mindenki köteles tartózkodni attól, hogy a szerzőt megillető jogosultságokat megsértse. Szerzői jog megsértésének számít minden olyan magatartás, mely a szerző jogait megsérti.

Jogsértéssel leggyakrabban a szerző vagyoni jogainak a megsértése kapcsán találkozunk, amikor a szerző hozzájárulása nélkül használják fel a művét, vagy pedig a felhasználás kereteit túllépik. (Fontosnak tartom megemlíteni, hogy természetesen az is a szerzői jog megsértésének számít, ha például a felhasználó csak részben, vagy késve teljesíti a felhasználási szerződésben kikötött díjat, vagy például a szerződés valamely lényeges elemében a felek nem állapodnak meg, így a szerződés érvénytelen, a felhasználás pedig jogosulatlan lesz.)11

De előfordul a szerző személyhez fűződő jogainak a megsértése is, például a plágium esete, amikor valaki jogtalanul saját magát tünteti fel a mű szerzőjeként. Számos olyan szituáció előállhat, amikor megállapítható a jogsértés. Vizsgáljuk meg a szerzők rendelkezésére álló lehetőségeket, először a polgári jog területén.

Vannak olyan jogkövetkezmények (objektív), melyek pusztán már a jogsértés tényére alapítva is érvényesíthetőek. Ezekben az esetekben a szerző jogi jogosult polgári eljárás keretében kérheti például a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, valamint a jogsértő abbahagyásra való kötelezését, és eltiltását a további jogsértő tevékenységtől. Kérheti a bírótól azt is, hogy kötelezze a jogsértőt elégtétel adására nyilatkozattal vagy más megfelelő módon, szükség esetén a nyilvánosság bevonásával.

Célszerű kereseti kérelemként megjelölni azt is, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot az üzleti kapcsolatairól, illetve minden olyan személyről, akik szintén részt vettek a jogsértésben, valamint követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését is.

Szintén jogosult kérelmezni a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, valamint a jogsértéshez használt eszköz, vagy a jogsértés eredményeképpen létrejött dolog megsemmisítését.12

Előfordul olyan eset is, amikor a jogsértő magatartás felróható, azaz vétkes (szubjektív szankciók) ebben az esetben a szerző kártérítést is követelhet a polgári jog általános szabályai szerint. (A szerzőt a kártérítés a személyhez fűződő jogai megsértése esetén is megilleti.)13

Ebben az esetben mentesül a felelősség alól a felhasználó, ha úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, és ha ezt bizonyítani is tudja. (Az objektív szankciók alól nincs kimentési lehetősége a jogsértés elkövetőjének.)

Szintén szerzői jogi jogsértésnek számít, és alkalmazhatóak a jogkövetkezmények, ha a szerzői jog védelmére szolgáló ún. hatásos műszaki intézkedést megkerülik, vagy az ún. jogkezelési adatot, vagyis a jogosulttal vagy a művel összekapcsolt elektronikus tájékoztatatást megváltoztatják, illetve eltávolítják, majd terjesztik a nyilvánosság számára.14

Fotó esetében jó példa a hatásos műszaki intézkedés megkerülésére, ha például egy, az interneten elérhető fénykép valamilyen másolásvédelemmel van ellátva, például nem másolható, nem „vágható ki”, ennek ellenére a jogsértő ezt a másolásvédelmet megkerülve, „feltörve” mégis „ellopja” a fotót.

3.2 Büntetőeljárás

A polgári jog által biztosított eszközök mellett a büntetőjog is szabályozza a szerzői jogok megsértését.

A szerzői jogi jogsértés legsúlyosabb eseteit a törvény bitorlásként bűntetté minősíti. Bitorlást követ el, aki más szerzői alkotását a sajátjaként tünteti fel és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz.

Elvileg minden szerzői jogi jogsértés bűncselekmény, ugyanis a bitorlást csak szándékosan lehet elkövetni. A kiszabható büntetés 2–3 évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, de a tapasztalatok szerint ezek a tételek sajnos nem elég súlyosak, csupán néhány esetben rettentik el az elkövetőt.15

4. Záró gondolatok

A fentiek alapján bátran kijelenthetjük, hogy a szerzők rendelkezésére álló lehetőség tárháza viszonylag széles, polgári eljárás is indítható jogsértés esetén, illetve a büntetőjog eszközeivel is fel lehet lépni az elkövetővel szemben.

Amennyiben fotósként, fotóművészként észleljük a sérelmünkre elkövetett jogsértést, úgy ne legyünk restek fellépni jogaink érvényesítése érdekében, a számunkra legmegfelelőbb eszközt, illetve fellépési formát, eljárást válasszuk.

Amennyiben javasolhatom, célszerű egy kifejezetten erre a területre szakosodott ügyvédi irodát megbízni a képviselettel, mert ugyan a szellemi alkotások joga mondhatni egy magával ragadó, igen szép – a többi területtől igen különböző – „kis szelete” a jognak, de éppen ezért igen speciális, és viszonylag bonyolult rendszert is képez. A művészek pedig csak alkossanak továbbra is, hogy mi egyszerű „közemberek” továbbra is élvezhessük (védett) „munkájuk gyümölcseit”.

Dr. Kovács Gabriella

Jegyzetek

1 Szjt. 1.§ (3)

2 Szjt. 1. § (2)

3 Szjt. 4. § (1)

4 Szjt. 16. § (1)

5 Szjt. 17. §

6 http://www.sztnh.gov.hu/szerzoijog/szjszt/

7 Szerzői Jogi szakértő Testület 37/2000. számú szakvéleménye

8 Az elektronikus szolgáltatásokról, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény – 7. §–13. §

9 Az igazságügyért felelős miniszter a közvetítőkről és a közvetítőket foglalkoztató jogi személyekről vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokról közvetítői névjegyzéket vezet. [A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 4. § (1)]

10 A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény – 2. §

11 Lontai Endre–Faludi Gábor–Gyertyánfy Péter–Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog, Szellemi alkotások joga 107–120. oldal

12 Szjt. 94. §

13 Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. [A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény – 339. § (1)]

14 Szjt. 95. §–96. §