SZELLEMI TULAJDON (I.)

Bevezető

Ki találkozott már fotóművészként olyan nehézséggel, hogy egy festményről vagy szoborról készült fotó szerzői jogi védelmét megkérdőjelezte harmadik személy? Bizony, az ilyen képzőművészeti alkotásokat ábrázoló fotók megítélése – és itt elsősorban a festményekről készült képekre gondolok – igen vitatott területe a szerzői jognak.

Mindenekelőtt leszögezhető, hogy a szerzői jog, amit a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) szabályoz, azon kreatív embereknek a jogterülete, akik szellemi tevékenységük eredményeként egyéni, eredeti jellegű irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotást hoznak létre.1 Az alkotások típusainak tárháza igen nagy, hiszen mindhárom terület számos műtípust foglal magában. Szerzői műnek minősül ugyanis egy szoftver, váza vagy egy festmény éppúgy, mint egy tudományos cikk is.2 Az alkotó – szerzői jogi nyelven: szerző – alkotása hosszú évtizedeken át védelem alatt áll, mégpedig az alkotás pillanatától kezdődően, anélkül, hogy azt bármilyen hatóságnál be kellene jelentenie. A védelem a szerző életében és a halálát követő hetven éven át tart, ami egyszerre biztosíték és akadály a kreatív elmék számára.3 E kettősség magyarázata abban rejlik, hogy az alkotás folyamatánál a meglévő alkotások bármilyen felhasználása a védelmi időn belül a szerző engedélyéhez kötött, amely kötöttség az alkotó kizárólagos rendelkezési jogosultságából fakad.

Figyelem, a szerzői jog szótárában található felhasználás értelmezése a lehető legtágabb értelemben használandó, így nemcsak egy festmény vagy szobor fotózása és annak nyilvánosságra hozatala engedélyköteles, de egy fotóművészeti alkotás egyéni, eredeti módon történő, például grafikai átdolgozása is. Ezekben az esetekben a védelmi idő alatt a festő, a szobrász, illetve a fotóművész engedélyének kikérése szükséges, ennek hiányában az alkotó bármennyire is kreatívan jár el, szerzői jogi jogsértést követ el, aminek következménye lehet többek között egy „lesújtó hangvételű” közzététel a sajtóban, de akár kártérítés fizetése is. A védelmi idő letelte után azonban a szerzői művek szabadon felhasználhatók, engedély kikérése és jogdíj fizetése tehát nem szükséges.

1. Egyéni, eredeti jelleg fennállása a festményekről és a szobrokról készült képeknél

1.1. Általános megközelítés

A szerzői jogi vizsgálódást a fotóművészeti alkotások területére leszűkítve, igen érdekes kérdésként merül fel, hogy ha egy festményt vagy szobrot fényképeznek le, akkor milyen jogokkal és akadályokkal számolhat a fotóművész. Miben is rejlik a kérdés érdekessége? Mindenekelőtt: festményről vagy szoborról nyilvános felhasználás céljára készítendő képnél előzőleg az ilyen alkotások szerzőinek engedélye szükséges. Ez a személy lehet a festő vagy szobrász, de akár más jogosult is. Ugyanakkor a fotós esetében a szerzői titulus nem jár minden kép tekintetében, csak olyan fotóknál, amelyek az alkotó személyiségének jegyeit tükrözik.

A szerzői jogi védelem az alkotót a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. Az egyéniségre, eredetiségre vonatkozó követelmény az alkotásban megjelenő gondolatok egyéni megjelenítésében áll. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől, illetve az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől sem.4 A szerzői jogi védelem szempontjából tehát nincsen jelentősége annak, hogy különleges kreativitás vagy művészi színvonal jellemzi-e az alkotást; a kizárólagos jogok „gazdasági/piaci értékét”, hasznosíthatóságát ugyanakkor nyilvánvalóan befolyásolja az alkotás „minősége”.

Az „egyéni, eredeti jelleg” fennállásához elengedhetetlen, hogy legalább minimális tere legyen a különböző megoldások közötti választásnak, azaz az alkotás folyamata ne legyen teljesen meghatározva a körülmények vagy az alkalmazott eszközök által. Nyilvánvalóan más megítélés alá esik például egy szépirodalmi alkotás (például egy vers), illetve egy technikai eszköz (szék, váza stb.) formája. Míg az előbbi esetében korlátlan a „szerzői szabadság”, az utóbbi esetében a funkció, a használhatóság biztosításának szempontjai nagymértékben behatárolhatják az egyéni jelleg kifejezésének terét. Összességében az mondható el, hogy az alkotás akkor „egyéni”, ha „az adott körülmények között lehetőség van többféle kifejezési módra, s ezek közül a szerző egyéni módon valósítja meg azok egyikét vagy másikát”, és akkor „eredeti”, ha „az nem csupán valamely már meglévő alkotás szolgai másolata” (Szerzői Jogi Szakértő Testület 38/03. számú szakvélemény).5

1.2. Festmények és szobrok esetén…

Ennek fényében a műtárgyakról készült fotók esetén igen jól illusztrálható az egyéni, eredeti jelleg mércéjének alkalmazása. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy általában a fotóknál az egyéni, eredeti jelleg kifejeződésének sarokpontjai az alábbi „fogalmak” mentén foglalhatók össze, mint például a téma, illetve a kompozíció kiválasztása, a fotóhoz választott beállítás, a képkivágás egyedisége, az expozíciós idő megválasztása, illetve speciális objektív használata.

A műtárgyak reprodukciós célú fotózása esetében, a szakmai álláspontok egyike szerint, az egyéni kifejeződés hiányára tekintettel a szerzői jog által megkövetelt jelleg fennállása fogalmilag kizárt.6 Ezért az „ilyen reprodukció nem más, mint szerzői jogi oltalom alatt nem álló szolgai másolás.”7 Meglátásom szerint e szakmai vélemény kissé elnagyolt módon veszi „egy kalap alá” a festményekről és a szobrokról készült fotókat, hiszen ez utóbbi esetében az alkotás tere a szobrok háromdimenziós kiterjedésére tekintettel elég tág ahhoz, hogy az egyéni, eredeti kifejeződésnek helye legyen. Az előbbi álláspont azonban megállni látszik a festményekről készült képek esetében, ahol a kétdimenziós kiterjedésű műtárgy lefényképezéséhez, reprodukciójához kapcsolódóan valóban kérdésként merül fel, hogy kellő tér áll-e rendelkezésre a képet készítő művész számára személyiségének kifejeződésére.

Ezt az álláspontot látszik alátámasztani a festményekről készült katalógusképek célja. E reprodukciós folyamatban ugyanis a fotós ahhoz, hogy a festmény tökéletes mivoltát visszaadja, a lehető leginkább ki kell iktatnia saját elképzeléseit, fókuszálva a festmény lehető legtökéletesebb visszaadására. Hasonlóan egy restaurátorhoz, akinek szakmai nagyságát éppen az határozza meg, hogy mennyire hűen tudja követni az eredeti szerző alkotói nyomvonalát. Festményekről készült képek esetében tehát a szerzői jogi védelem fennállása megkérdőjelezhető. Ezt támasztja alá a Bridgeman-eset, amelyben az amerikai bíróság úgy foglalt állást, hogy a reprodukciós célú felvételek, például festmények esetében az eredetiség hiányára tekintettel a szerzői jogi védelem nem áll fenn.8 Ugyanakkor a híres Graves-esetben éppen a befektetett energia és munka jelentette a fő érvet a szerzői jogi védelem mellett.9 Itt jegyzem meg, hogy ez a kettős megítélés jellemzi a jelenlegi tagállami szerzői jogi megítélést is a fotóművészet területén.

A festményekkel szemben a szobroknál a fotóművésznek a műtárgy háromdimenziós kiterjedésének köszönhetően számos lehetősége (a látószög, fények kiválasztása stb.) nyílik a műtárgy fényképezésekor. Mellékesen jegyzem meg, ez az alkotói folyamat hasonlít például egy zenemű előadására: Debussy Holdfény című darabját számos zongorista interpretációban hallani. Ugyanez történik a szobrok fotózása esetében, ahol számos térbeli beállítás segítheti a szobor minél előnyösebb vonásainak visszaadását vagy éppen torzítását. A mozgástér tehát adott, így a fotóművész – illetve az előadóművész – szubjektív értelmezésének lehetősége előtt is feltárul a kapu, ami szerencsés esetben a szobrász – illetve zeneszerző – akaratát tükröző világot teremt a műélvezők számára. Ebből pedig az következik, hogy a szobrokról készült képek szerzői műnek minősülhetnek. Ehhez kapcsolódik annak az izgalmas szerzői jogi kérdésnek az eldöntése is, hogy származékos mű jön-e létre, azaz a szobor szerzőjét megillető vagyoni jogok közül az átdolgozás jogát érinti-e a szoborról készült felvétel készítése. Az én véleményem szerint igen, hiszen az így létrejött fotóművészeti alkotás egyszerre tükrözi a szobor és a fotóművész egyéni, eredeti – jó esetben harmóniát tükröző – kifejeződéseinek egyvelegét.

2. Festményekről készült fotók védelme

Ennek mentén haladva kérdésként merül fel, hogy egy olyan fotóművész, aki nem szoborról, hanem festményről készít képet, milyen jogok segítségével léphet fel képének engedély nélküli felhasználása esetén, ha a fotó szerzői jogi megítélése bizonytalan.

Megjegyzendő, hogy a festményekről készült fényképek védelmét a hatályos szerzői jogi törvényünk elődje – az 1969. évi III. évi törvény – kétféle védelemmel illette: művészi képként és rokonjogi teljesítményként. A szerzői jogról, egységes szerkezetben a végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelettel szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Szjt) még megkülönböztetett ugyanis úgynevezett művészi fényképet és olyan fényképet, amely nem esett a szerzői mű kategóriájába.10 Ez a védelem azonban a jelenlegi törvény hatályba lépésével megszűnt. A hatályos szabályozás érdekessége, hogy bár a jelenlegi szerzői jogi rendszer is ismeri a teljesítmények védelmét (például jelentős befektetéssel létrejött adatbázis, filmelőállítói teljesítmény esetén), amit az Szjt. – a rokonjogi védelemhez hasonló jogintézményen – az úgynevezett kapcsolódó jogi védelmen keresztül biztosít, azonban ennek tárgyi hatálya alá nem tartozik az egyéni jelleget nélkülöző fénykép. Jelenleg tehát csak a szerzői mű körébe eső, egyéni, eredeti jelleggel rendelkező fotóművészeti alkotások élveznek szerzői jogi védelmet, az e jelleget nélkülözők nem. Így arra a következtetésre kell jutnunk, hogy technikailag bármennyire is tökéletes és kifogástalan festményfotóról legyen szó – ellentétben egy jelentős befektetéssel létrejött sui generis adatbázissal vagy egy film létrejöttét „levezénylő” filmelőállítói teljesítménnyel – a most érvényben lévő szerzői jogi védelem nem biztosít kizárólagos jogokat a fotóművész számára.11 (Röviden megjegyezhető, hogy a kapcsolódó szerzői jogi védelem némi szempont (például rövidebb védelmi idő, zártkörű vagyoni jogok) szerint tér csak el a „klasszikus” szerzői jogi védelemtől, alapvetően azonos védelmet biztosít a jogosult számára.)

3. Összegzés

A festményekről és a szobrokról készült fényképek szerzői jogi megítélése kellő alapot szolgáltat arra, hogy a fotók a hatályos szerzői jogi rezsim szerint milyen szerzői jogi megítélés alá eshetnek. Jelenleg kizárólag az egyéni, eredeti jelleggel bíró alkotások szerzői élvezik a szerzői jogból fakadó kizárólagos jogokat, ami az alkotás folyamatában rendelkezésre álló alkotási tér nagyságának függvénye. Ennél fogva, míg a szobrokról készült képek esetében a szerzőség titulusának elnyerése előtt nyitott az út, addig a festmények esetében erre már kevesebb a lehetőség. Itt emelhető ki az az érdekes tény, miszerint a fényképek szerzői jogi védelmének megítélése a tagállamokban eltérő. Az eltérőség abban nyilvánul meg, hogy vannak országok, amelyek az egyéni, eredeti jelleget nélkülöző fotókat is védelemben részesítik, erre egyébként a védelmi időről szóló irányelv is lehetőséget biztosít: „A tagállamok más fényképeket is védelemben részesíthetnek.”2 Így többek között – a régi Szjt.-hez hasonlóan – a jelenleg hatályos német és osztrák szerzői jog egyaránt szerzői jogi védelemben részesíti a műtárgyakról készült képek fotóit – beleértve a festményekről készült képeket is – az azok mögött húzódó teljesítmények védelme érdekében.13

A tagállami szabályok eltérő szerzői jogi megítélése esetleg átgondolást igényelhet az egységes belső piac koncepciójának jegyében, bár ennek – és esetleg a korábbi hazai rokonjogi védelem helyreállításának – a szükségességére való rávilágítás elsősorban a gyakorlatra vár. Annak érdekében, hogy a címben jelzett találkozás a jövőben felbukkanó kreatív elmék alkotásokkal terített asztalánál jöhessen létre, e fogadás színhelyének biztosítása részben a jogot létrehozók, részben pedig a gyakorlati szakma felelőssége.

Hepp Nóra

(Folytatás a következő számban)

Jegyzetek

1 Szjt. 1.§ (1) és (3) bek.

2 Szjt. 1.§ (2) bek.

3 Szjt. 31. § (1) bek.

4 Szjt. 1. § (3) bek.

5 További szakvélemények tölthetők le a következő link alatt található oldalról: http://www.sztnh.gov.hu/testuletek/szjszt/kereses.html.

6 Győri Erzsébet: Képzőművészet, fotóművészet […] (X. fejezet), in: A szerzői jogi törvény magyarázata (szerk.: Gyertyánfy Péter), CompLex Kiadó, Budapest, 2006., 353. o.

7 ld. ugyanott!

8 http://en.wikipedia.org/wiki/Bridgeman_Art_Library_v._Corel_Corp.

9 Szinger András: Az eredetiség küszöbe, Jogtudományi Közlöny, 118. o.

10 régi Szjt. Vhr. 1. § (1), Szjt. 51. § (1)

11 Szjt. 64.§ (3). és 84.§/A (6).

12 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve (2006. december 12.) a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről, 6. cikk.