PÁRIZS, FOTÓ, 2010

„Idén novemberben a fények városa egyben a fényképezés fővárosa is” – szögezte le Guillaume Piens, a Paris Photo művészeti vezetője és igazgatója optimista előrelátással még azelőtt, hogy a 14. alkalommal megrendezett vásár november 17-én megnyitotta volna kapuit a Carrousel de Louvre-ban. Párizsban nagy hagyománya van a fotóművészetnek. A Szajna-parti városban harminc éve működik a Mois de la Photo, magyarul fotóhónap, sokkal hosszabb ideje, mint más európai városokban és régebb óta, mint a Paris Photo vásár. Ezt a hagyományt folytatta megannyi múzeum és galéria idén novemberben és azt követően is. Az újdonságot a vásár két alternatív színhelye jelentette: egyrészt a Photo Off, egy fiatal fotográfusoknak rendezett esemény, másrészt pedig az Offprint Paris, egy kifejezetten fotóalbumokra szakosodott kiállítás. Az albumok iránt egyre növekvő érdeklődést kielégítendő, 50 külföldi kiadó jelent itt meg, köztük olyan jelentős cégek, mint a FOAM Mag (Hollandia), a Schaden.com (Németország), a Kodoji (Svájc), az Errata Editions (Egyesült Államok), a Publishers (Japán), a Fotohof (Ausztria), valamint az Édition Janvier (Franciaország). A látogatók között igen népszerűek voltak a dedikálások, amelyek során lehetőségük nyílt arra, hogy beszélgethessenek a művészekkel is. A Kehrer Verlag standján találkozhattak például Martin Parr-ral, Harvey Benge-vel és Rinko Kavaucsival. A limitált példányszámú műveket is sokszor az alkotókkal együtt mutatták be, mint a White Press Igor Csepikovot, a 150 szignált példányban megjelent M.O.C.K.B.A./Heldenstadt szerzőjét vagy Frederic Lezmit, a szintén 150 példányban megjelent Beyond Borders (Határokon túl) készítőjét. Több kiadó, mint a Hatje Cantz, a nagy vásáron is képviseltette magát. A mostani program középpontjában Közép-Európa állt, amelyet cseh, szlovák, lengyel, magyar és szlovén galériák és alkotók képviseltek. Még a nagy aukciós házak, a Christie’s és a Sotheby’s árveréseit is a vásár idején rendezték meg.

Ebben az évben összesen 38 000 látogatót regisztráltak, ami csekély visszaesést jelentett az előző évi 40 150 főhöz képest, a sajtó azonban kimondottan dicsérte a kiállított műveket. Huszonöt ország 106 kiállítója és több mint ezer művésze jelent meg. A kiállítók többsége Franciaországból (huszonegy galéria és két kiadó), illetve az Egyesült Államokból (tizenhat galéria és két kiadó) érkezett. Nagy-Britannia nyolc galériával és három kiadóval, Németország szintén nyolc galériával és egy kiadóval volt jelen. A programot csak nagy nehezen lehetett két nap alatt végignézni. A vásár a galeristák, gyűjtők, művészek, kritikusok és az egyéb érdeklődők számára ugyanis jó alkalom a személyes kapcsolatok ápolására is.

Közép-Európát általában viszonylag új galériák képviselték friss munkákkal. A fényképezésnek legalább olyan hosszú és dicső a múltja ebben a régióban, mint Európa más országaiban. A II. világháború után azonban a kommunista rezsimek elzárták a fotográfusokat (is) a más európai országokban uralkodóvá vált tendenciáktól. A underground művészet területén vagy az önként vállalt belső emigrációban megnyílt ugyan a szabadság lehetősége, és létezett a kreativitás hatalom által nem támogatott megnyilvánulása. Annak azonban 1990 után először a hazai közönség, majd a nemzetközi nyilvánosság előtt is be kellett mutatkoznia. Azt sem szabad elfeledni, hogy az érintett országokban először létre kellett hozni egy új és önálló műtárgypiacot. Ennek a folyamatnak a kézzelfogható eredménye, hogy a vásáron a közép-európai galériák egy egész tömböt elfoglaltak – az érdeklődőknek így nem is kellett őket a csarnokokba egyenként szétszórva keresgélni. Csehországból Hunt Kastner, Magyarországról a Lumen Galéria, a Faur Zsófi Galéria, Lengyelországból a Czarna és a ZPAF iska, Szlovákiából a Photoport Galéria, míg Szlovéniából a Galerija Fotografija és a Photon Galéria képviseltette magát.

A többség kínálatában főként régi mesterek vintázs képei és már befutott művészek munkái szerepeltek. Csak három kiállító szentelte standját egy-egy alkotó műveinek, így a reykjavíki i8-Galéria, amely Sigurdur Gundmundssont mutatta be; az izlandi konceptuális művész csendes, fanyar humorú képeivel a vásár egyik igazi felfedezettje. Egyetlen művész bemutatása egyértelmű állásfoglalást jelent, ugyanakkor egyfajta kockázatvállalás is, hogy elfogadja-e vagy inkább elutasítja őt a közönség. A legtöbb kiállító ezért inkább csoportos tárlatokat szervezett, némelyek éppen a súlyponti téma köré, aminek következtében a látogatót egy könnyebben áttekinthető közeg fogadhatta. Inkább múzeumi kiállítótérként hatott az orosz fotográfiára szakosodott Galerie Serge Plantureux, amely a falain körbefutó, Nyikolaj Fjodorovics Homutyeckij építész és építészettörténész 1933-ban, a leningrádi Ligovszkij sugárút épületeiről készített panorámájával csábította a közönséget. A mű alapján sokakban felidéződhet Edward Ruscha hatvanas években készült, nagyon hasonló sorozata (Every Building on the Sunset Strip, 1966), amelyet 1971-ben publikált saját kiadású albumban. Howard Greenberg az idei témának megfelelően közép-európai művészek – Brassai, Robert Capa, Jaromir Funke, Josef Sudek, Miroslav Tichý, Roman Vishniac – képeiből kínált átfogó válogatást. A Vintage Galéria jelentős magyar fotográfusok – Aczél Márta, Moholy-Nagy László, André Kertész, Escher Károly, Pécsi József, Langer Klára – műveivel szerepelt. A galéria már 1999 óta folyamatosan képviselteti magát a párizsi rendezvényen, és tervezi a további jelenlétet is. A londoni Eric Franck Fine Art Galéria meggyőző válogatást mutatott be cseh fotográfusok – Hana Jakrlova, Josef Koudelka, Marketa Luskacova és Jind?ich Štreit – műveiből. Esther Woerdehoff galériatulajdonos kiállításán az idei tematikával összhangban bemutatta Kerekes Gábort, a Toni Tápies Galéria pedig a kanadai művészként ismertté vált, de Prágában született Jana Sterbak húsruháit.

„Boldog vagyok, hogy részt vehettem a Paris Photón. A galéria és a művészek számára is jó lehetőség arra, hogy egy nagyobb nyilvánosság előtt szerepelhessenek. Az érdeklődés pedig igen nagy volt, elsősorban Németországból, Franciaországból és Olaszországból – foglalta össze Faur Zsófi budapesti galerista, aki Csoszó Gabriella és Fabricius Anna képeivel érkezett ide. – Arra törekszem, hogy jövőre is jelen lehessek”.

A hivatalos központi programok és az idei tematika miatt a csendben a háttérbe húzódott Japán négy galériával, két kiadóval és megannyi kitűnő munkával érkezett Párizsba. Az 1997-ben Oszakában alapított MEM Galéria gyűjteménye az 1930-as és 1950-es évek közötti modern japán fotográfiára összpontosul, de bemutattak fiatalabb alkotókat is, például Ken Kitanót, aki „Arcunk” című sorozatában egyetlen portrévá sűrít össze egész társadalmi csoportokat kompozit képein. Igen erőteljes munka a Foil Galéria által képviselt Szjoin Kadzsi szerzetes és fotográfus Kava („Folyó”) című műve, amely elsősorban könyv alakban érvényesül igazán. Az oszakai Picture Photo Space Galéria egyik falát Kunihiko Kacumata fiatalokról készített, sötét és titokzatos portréi borították. Több más galéria is bemutatott japán fotográfusokat. A SAGE például Naoja Hatakejama harminc világító dobozból álló sorozatát, míg a Priska Pasquer Rinko Kavaucsi, Lieko Siga, Daido Morijama és Somei Tomacu munkáiból válogatott. Mindenképp említésre méltó még ebben az összefüggésben a vásár területén kívül, a Photo4 Galériában bemutatott kis tárlat Eikoh Hoszoe, a nemrég a Bunka Korosa elnevezésű, nagyra tartott japán művészeti díjjal elismert alkotó képeivel.

Mindenekelőtt a német látogatók számára keltett feltűnést, hogy Bernd és Hilla Becher, valamint az iskolához tartozó alkotók műveivel alig találkozhattak a vásáron. Csupán a párizsi kiadó, a Librairie 213 foglalkozott Becherékkel, Andreas Gurskyval, Candida Höferrel, Axel Hüttével, Thomas Ruff-fal és Thomas Struth-tal.

A vásár sajátos légköre most is magával ragadta a közönséget. A jó eladási mutatók optimizmust ébresztettek a galériatulajdonosok körében is. 1933-ban feltették a kérdést egy Kertész fényképeivel illusztrált szerkesztőségi írásban: Művészet-e a fotográfia? A sikeres eladások ebben a kontextusban egyértelmű válaszként értékelhetők. Idén a legmagasabb árat Johannes Faber galériája érte el a Sotheby’s árverésén, ahol egy Josef Sudek-kép 300 750 euróért cserélt gazdát. A vintázs kópiák mellett a színes és nagy formátumú képek vonzották leginkább a közönséget, így Vee Speers, Ruud van Empel vagy Nehad Nga munkái. Összességében a galeristáknak és a művészeknek is sikerült ismét meggyőző művekkel megnyerni maguknak a gyűjtőket, a kurátorokat és a műkedvelő érdeklődőket. A fotó-műkereskedelem kötelező szabványaira vonatkozó kérdéssel foglalkozott egy kerekasztal-beszélgetés, ahová a European Photography Organisation (Európai Fotográfiai Szervezet) és Esther Woerdehoff (Deutsche Gesellschaft für Photographie) invitálta az érdeklődőket. Itt mutatták be az Art-Turst vállalkozást, amely egy öntapadós matrica segítségével a galériatulajdonosoknak, vásárlóknak és a művészeknek is igyekszik minél nagyobb biztonságot és átláthatóságot biztosítani.

A Paris Photo keretében kiosztott három fotográfiai díj nem csak fiatal tehetségek bemutatkozását tette lehetővé, de segítette a tájékozódást is. A 2004-ben alapított BMW – Paris Photo Díj kiállításán mind a húsz nyertes munkáit bemutatták, akik az Electric Vision („Elektromos látomás”) témakörében gondolkodva alkották meg műveiket. Az első díjjal kitüntetett Ősz Gábor négy camera obscura képét meg is vásárolták, egyenként húszezer euróért. Díjat kapott a Lumen Galéria által képviselt Erdei Krisztina is. Kiemelt figyelmet kaptak a korábbi díjazottak is, így a 2009-ben az Art Mama & Son című portrésorozatáért a zsűritől különleges elismerésben részesített Tacumi Orimoto is, aki Alzheimer-kórban szenvedő anyját állítja a sorozat középpontjába. Ugyanígy került ismét a figyelem középpontjába a 2010. évi SFR Young Talents első helyezettje, François-Régis Durand, akinek Madagascar című sorozatára különösen sokan voltak kíváncsiak. Az idén első alkalommal megrendezett Leica kiállítás keretében egy külön tárlaton tizenkét, egyaránt Leica géppel dolgozó fiatal sajtófotográfus munkáját méltatták.

A Carrusel du Louvre falain kívül is megannyi tárlattal találkozhattak az elkötelezett érdeklődők. A legfontosabbak közé tartozott a Jeu de Paume-ban megrendezett, nagy ívű André Kertész-kiállítás, ahol a jól ismert felvételek mellett a testvéréről készített, egészen korai képeiből, illetve a késői polaroidokból is lehetett néhányat látni. Jelentősnek számított még Harry Callahan „Variációk” című tárlata a Foundation Henri Cartier-Bresson-ban. A Galerie Camera Obscura a poétikus hajlamú Saul Leiter színes fényképeit mutatta be. A párizsi Magyar Intézetben pedig formElles címmel lehetett látni korai, modern valamint kortárs magyar fotográfusok – Brassai, Munkácsi Márton, Moholy-Nagy, Dobos Tamás, Keresztes-Nagy József és Sárdi Krisztina – képeit, akik a női test ábrázolásának sokféleségére mutattak rá. A galériákkal zsúfolt Rue de Seine-en található Bailly Contemporain Denis Rouvre nagy formátumú felvételeit állította ki, amelyek a Gangesz partján álló indiaiakat mint öntudatos és komoly embereket ábrázolják tarka öltözékeikben fekete háttér előtt. A Steidl Verlag a Palais Monnaie De Paris épületében az eddig megjelent fotóalbumaival jelentkezett, „Miként lesz fényképből könyv, Robert Franktől Karl Lagerfeldig” címmel, s látványos installáció keretében mutatta be története legjelentősebb darabjait, köztük Jim Dine Hot Dream (52 books) című albumát vagy az Úton című Kerouac-regény Ed Ruscha fényképeivel illusztrált kiadását.

Anne Kotzan

Fordította: Pfisztner Gábor

La Visite

A Paris Photo egy ideje Keletre fókuszál. Két éve Japán került a figyelem középpontjába, majd Irán és az arab országok, idén pedig Közép-Európa: Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország. A programnak négy komponense volt: a General Section a fotótörténet alakjait és kortárs művészeket állított ki. A feltörekvő generációt a Statement („Nyilatkozat” vagy „Bejelentés”) elnevezésű részprogram mutatta be, ennek kurátora Nataša Petrešin-Bachelez ljubljanai műkritikus volt. A Transition Times: Video Art from Central Europe videó-összeállítás elkészítésére az ACAX/ Ludwig Museum Budapest kapott felkérést. Mindezek mellett a Paris Photo felvállalta a meghívott országokkal foglalkozó, A helyét kereső fotográfia művészi gyakorlata című konferencia megrendezését is, amelynek Szlovénia volt a díszvendége. A konferencia áttekintést nyújtott a lengyel fotográfia helyzetéről, amely a befejezetlen múlt metaforájával jellemezhető; a szlovák eszmecsere az útkeresést, az elágazáshoz került helyzetet vázolta, míg a cseh fotográfiáról szóló beszélgetés egy jövő orientált kép bemutatását vállalkozott. A Kontinuitás és diszkontinuitás; Múlt és jelen a magyar fotográfiában című eszmecserére a Párizsi Magyar Intézetben került sor.

Ahogy Guillaume Piens, a rendezvény igazgatója elmondta, a Paris Photo 2010 a Kelet világának ígéreteit hordozza magában, és csodálatos találkozások, új felfedezések bőséges termését hozza el.

A fotográfia örökséget tekintve, még mindig túl sok kincs marad rejtve. Ezt a helyzetet kezelendő Frédéric Mitterrand kulturális és kommunikációs miniszter 2010 tavaszán egy ambiciózus programmal jelent meg, mely évekre előre tervezett, s amely máris támaszkodhat néhány központi jelentőségű fotográfiai központra, Párizsban éppúgy, mint Arles, Perpignan vagy Tours intézményeiben.

A Paris Photo 2010 szervezői a kelet-európai fotó bemutatása mellett három kiállítást hívtak életre: a BMW – Paris Photo Díjjal kitüntetett alkotókét, a fiatal tehetségeket bemutató SFR Young Talents tárlatot, és most első ízben a Leica Camera kiállítását, amely cégnek nem kevés szerepe volt a kortárs fotográfia megújításában, emellett új tehetségek felfedezéséhez is hozzájárult.

A BMW – Paris Photo Díj zsűrijének elnöke Philippe Dehennin volt; a bizottságot Michel Frizot francia fotótörténész, Jean-Luc Monterosso, a párizsi Maison Européenne de la Photographie igazgatója, Joanna Mytkowska, a varsói Modern Művészetek Múzeumának igazgatója, valamint F. C. Gundlach német és Anders Petersen svéd fotográfus alkotta. A BMW Concept ActiveE elektronikus meghajtású autókhoz köthető, Electronic Vision elnevezésű témakörben készült képek a megfogalmazás szerint tisztelettel adóznak az elektromosságnak, a társadalom jövőjét formáló technikának, amely át- és megformálja a világról kialakított képünket.

A díjat az 1962-ben, Dunaújvárosban született, ma Amszterdamban élő, s a párizsi Galerie Loevenbruck által képviselt Ősz Gábor nyerte el. Munkái főleg azokkal a megfigyelésekkel és összefüggésekkel foglalkoznak, melyek az embert és azt őt körülvevő tér kapcsolatát jellemzik. A Permanent Daylight, „Állandó napfény” című kép egy Amszterdam közelében lévő üvegházaknál felállított, és camera obscurának átalakított lakókocsiban készült négy, egymást követő éjszaka. Ősz Gábor a növényeket megvilágító lámpák fényét szerette volna felfogni a fényérzékeny fotópapíron. Munkája teljes összhangban van a kiírással. Michel Frizot fotótörténész szerint e munkák eredetisége abban rejlik, hogy mindenféle dagályosságtól és kortárs trendtől mentes, s igaz, hogy lassan dolgozik, viszont az időt maga mellé állítja.

Az SFR telekommunikációs cég és a Paris Photo már negyedik éve egyesíti erőit; a kezdeményezésüknek köszönhetően évente négy fiatal művész kap lehetőséget arra, hogy a világ vezető fotográfiai eseményének szívében állítsanak ki. A szakmai zsűri által kiválasztott alkotók a Soufflot részlegben mutatkoztak be. A fődíjat François Régis Durand-nak ítélték oda, madagaszkári életképeiért.

Kemenesi Zsuzsanna

Lens Culture FotoFest 2010

A Lens Culture FotoFest 2010 rendezvényen való tapasztalatszerzés a Kaposvári Egyetem tudásbázisának innovatív hasznosítása a kutatói bázis utánpótlására elnevezésű projekt keretében valósult meg. Ez az egyetem Tudományos, Művészeti és Innovációs Bizottsága TÁMOP1 projektben való részvételének egyik megvalósulási formája. Célkitűzése, hogy szakmai párbeszéd jöjjön létre a fotóművészet nemzetközileg elismert szaktekintélyeivel, múzeumokkal, galériákkal és független kurátorokkal, oktatási és kutatási intézmények képviselőiével.

A rendezvényen mintegy 32 európai, amerikai és ázsiai ország 170 fotográfusa 48 reviewerrel, bírálóval találkozott. A Lens Culture eredetileg egy Párizs-központú nemzetközi online fotómagazin. A FotoFest International egy non-profit nemzetközi fotóművészeti szervezet, melynek központja az USA-ban van. A portfolio review a művészeti világ és a ma fotográfiájának transzkontinentális jellegére kívánt reflektálni. A kurátorok, kiadók, galériások, fesztiváligazgatók, ügynökségek képviselői és az art directorok olyan kulcsfontosságú szervezeteket képviseltek, mint a Magnum fotóügynökség, a Francia Nemzeti Könyvtár; a pittsburghi Carnegie Museum of Art, a The New York Times, a londoni The Photographers’ Gallery, a George Eastman House, a németországi Kehrer Verlag.

A porfolio review keretében meghívottak közül megemlíteném Jean-Claude Lemagnyt, a Francia Nemzeti Könyvtár munkatársát. A Kaposvári Egyetemen a fotóesztétika tantárgynál megadott irodalom, a Steve Yates szerkesztette A tér költészete című fotókritikai antológia egyik tanulmányának szerzője. A Plasztikus művészet-e a fotó? című munkája időszerű művészetelméleti kérdéseket vet fel.

A Lens Culture FotoFest 2010-nek a Spéos Photographic Institute adott otthont. Ebben a párizsi magániskolában, egyébként felsőoktatásra szakosodott, s a Rectorat de l’Académie de Paris-nál regisztrált intézményben, professzionális fényképész-oktatás folyik. 32, illetve 24 hetes kurzusokat, de nyári workshopokat is szerveznek. 1985 óta több mint 4000 fotóst képeztek. Amerikából, Ázsiából, Afrikából és a Közel-Keletről is fogadnak hallgatókat. Kiscsoportos foglalkozások zajlanak, a képzés nyelvét (angol vagy francia) a csoportok összetétele szerint határozzák meg. A teljes idejű képzések szeptemberben és januárban kezdődnek, a részképzésekre nyáron kerül sor. Európai és amerikai egyetemekkel és főiskolákkal van élő kapcsolatuk, éppúgy, mint a nemzetközi programokra szakosodott CampusFrance és CampusArt ügynökségekkel.

A teljes idős képzés során a hallgatók a következő specializációk közül választhatnak: műtermi fotográfia (ipari, alkalmazott és divatfotó) fotózsurnalizmus (hír, riport, illusztráció), post-production technikák (retusálás, fotómontázs, képbankoknak való előkészítés, web publikációk). E programok keretein belül van lehetőség a European Master of Professional Photography fokozat megszerzésére.

A Spéos épületeiben fotógaléria is helyet kapott. A portfolio review időszaka alatt egy korábban végzett hallgató, Cseh Gabriella kiállítását lehetett látni…