ESCHER KÁROLY BRÓMOLAJNYOMATAI A GADÁNYI GYŰJTEMÉNYBEN

A 2000. évi sajtófotó-bemutató kísérő anyagaként rendezett Escher-kiállításomon, illetve ké-sőbb, 2010-ben a születésének 120. évére emlékező tárlaton találkozhatott a szakma Escher festői hatású, brómolajnyomat képeivel: az eddig nyilvánosságra nem került képekből igyekeztünk válogatni.

Karcsi halála után, hagyatékának rendezésekor az egyik szekrény aljából, öreg mappában, rajzlapból vágott paszpartukban 45 darab brómolajnyomatot találtunk. Özvegye, Nelly is csak annyit tudott, hogy fiatalkori képeiről van szó. Első átnézésre inkább egy érett, biztos kezű mesterre kellett gondolni.

Escher fiatal korából nem maradtak fenn fényképek. Ma már tudjuk, hogy 18 évesen a Ganz-gyár rajzolójaként ismerkedett meg mérnök kollégájával, Belházy Imrével, aki fotózott, és a kor divatját követve, festői hatású képek készítésével kísérletezett. Hétvégéken együtt mentek fotókirándulásokra; Escher egy 4,5x6-os Ernemann kamerával fényképezett. Nagyon korán elsajátította azt a nemes eljárást, amit más alkotók csak hosszú szakmai gyakorlat, nagyobb tapasztalat után próbáltak ki.

A fotográfia az 1800-as évek végére úgy érezte, már mindent megtett. Művészi vágyainak kielégítésére az olajnyomat nyitott további lehetőséget. Az új eljárás divat lett, albumok jelentek meg róla, a művészi fényképezés évkönyveiben, kitűnő mellékletekben meg lehetett ismerni a legjobb külföldi alkotásokat. Számos cikk, köztük Belházy Imre kitűnő ismertetése – akitől Escher is tanulta az eljárást –, sugallták a követendő utat.

Sokan kipróbálták, ám maradandót csak keveseknek sikerült létrehozniuk.

Az 1900-as évek elejének hazai művészfotós életét kitűnően szerkesztett, példás nyomdatechnikával előállított fényképészeti lapok, országos és nemzetközi tárlatok, nagy múltú és élő külföldi kapcsolatokkal rendelkező fotóklubok jellemezték. Escher a budapesti kiállításokon eredetiben találkozhatott Puyo, Kühn, Steichen festői hatású képeivel.

Ma, száz évvel később, az idő próbáját kiállt alkotók – Kühn, Steichen, Watzek – műveit látva azt kell mondanunk, hogy Escher Károly helye ott van a legnagyobbak között. Képeit letisztultakká, érettekké teszi a kompozíció, a világítás, az akadémikus kötöttségektől mentes, játékos szabadság. A kézből is használható, kisméretű fényképezőgép használata, a modellekkel való kapcsolata egész későbbi munkásságát előre vetítik.

Escher ezeket a képeket soha nem küldte kiállításra, nem publikálták, valószínűleg maga sem értékelte e fiatalkori munkáit.

Pár szót szólnék az olajnyomat eljárásról: a fotográfus által művészpapírra felvitt, bikromátokkal fényérzékennyé tett zselatin réteg a fény által ért helyeken víztaszító felületet hoz létre, s ezt festékelve különböző mértékben tapad meg a felületen.

A brómolaj nyomat gyári úton előállított, a megvilágítás mértékében duzzadó, reliefképet létrehozó felület. Ezt speciális, őzpata formájú ecsettel festékelve, műnyomó papírra átpréselve kapjuk meg a végleges képet. Escher képei ezzel a technikával készültek.

Tanulságos lehetne egy kiállítás, ahol az egész anyagot egyben láthatnánk.